Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-08-01 / 120. szám
meg. Szóval, siettetve lesz azon idő bekövetkezte, mellyben kiki mint vetett, aként arathat, s vagyonúnkat az amollyan „mindenfélés“ arczátlan zsebvágók nem keríthetik olly könnyű szerrel körmeik közé stb.stb. Illy intézkedésnek, legalább itt Kolozsvárt—hol a 735 czéhálista közöl majd 700 csak bitorolja a ,mesteri nevet—szüksége felette nagy.— Rendes levelező. Alapszemle. Pesti Hírlap. (499—500—501. sz.) Főczikkében „Észrevételek gr. Széchenyi Istvánnak a Jelenkorban megjelent, Deák Ferenczet illető czikkeire“ czim alatt, felületesen , és még is a politikai mély avatottságnak affectálásával irt értekezés közöltetik T. A.urtól, mellyben szerző be sem várva gr. Széchenyi Istvánnak a Jelenkorban még mindig folytatólag megjelenő „A szentgróti levél elemezése“ czimü értekezésének bevégzését, ezt megfoghatatlan lovagiassággal idő előtt megrohanja; annak egyes kitételeit a szövegből kiragadva, és különféle meg nem emészthető ízetlen sapatlan önkészitett mártással egybe-szavarva, a P. Hírlap sajátszerű retorlájában összevissza főzi, és végre elhiteti magával, hogy a folytatólag még mindig értekező új grófot Deák Ferencz helyett derekasan megczáfolja. Mellőzve azt, hogy Deák Ferencz sem az idő előtti, tehát mindenesetre lovagiatlan kilépésért, sem a túlságosan keserves védekezésért nem fog szerzőnek köszönetet szavazni; mellőzve magát a tárgy érdemét is, mellyre nézve szerzőt méltán sorozhatjuk azon újabb politikusok közéjükről Széchenyi azt mondá igen helyesen, hogy „minden előkészület nélkül olly lelkesen kottyannak a legszentségesebbekbe, mint vitézül hullnak czukros martalékba a legyek;“ egyedül csak azon szerénytelen modort érintjük, melly gr. Széchenyi irányában, a tetteket és hazafiui érdemeket méltányolni és tisztelni kívánó magyart ezen egész értekezésen át boszanlja. Másnak politikai hitvallásában osztozni nem akarni, nem bűn; mert, hogy valakinek épen annyi s olly észtehetsége legyen, mennyivel s millyennel egy a politikai téren működő másik hazafi van a kegyes természet által felruházva, ez, miután sem a physikai, sem a szellemi világban nem létezik két egymáshoz tökéletesen hasonló lény, valóságos csoda volna a természetben ; következőleg egyiknek okvetlenül több, a másiknak pedig okvetlenül kevesebb észtehetséggel kell felruházva lennie; márpedig valamint a több a kevesebbtől szükségkép különbözik, és viszont, úgy a politikai téren küzdők véleményei is többé vagy kevesebbé örökké fognak egymástól különbözni; és így semmi esetre nem nevezhetni véteknek, ha valaki egy másik, bár különben milly jeles capacitásnak is, politikai vallását minden capacitatio daczára is aláírni vonakodik. Ilijába, az ész Isten ajándéka; ennek hiánya tehát senkinek be nem számítható. Mi tehát épen nem tulajdonítjuk T. A. urnák nélkül, hogy gróf Széchenyi István politikai nézeteit akár értelemhiányból, akár elfogultságból felfogni, akár pedig, ha úgy tetszik, észtulnyomóságból, vagy mélyebb s helyesebb combinatioból aláirni nem bírja; hisz nem ritkán, még a legügyetlenebb ujoncz közkatona is bölcsebbnek véli magát a harczmezején okult ügyes veterán ezredesnél ! De azt igen is véteknek, és pedig súlyos véteknek kénytelen ittelünk bélyegezni, hogy gr. Széchenyi István irányában,ki—úgyszólván—egész életét e hazának szentelte, kinek buzgó hazafisága egykor e nemzetet a halálos lethargiából felriasztotta, kinek zarándoki elszántsága a felébredett, de felébredése következtében épen az ellenkező tulságok után iramló nemzetet hagymázos lázából saját népszerűségének feláldozásával az eszmélet és gyógyulás útjára kívánja vezetni, kinek fáradhatlan hazafiai buzgalma és politikai ügyessége, a tettek és gyakorlati élet mezején már eddig is bő áldást árasztott e hazára , kinek tehát a magyar nemzet a legelfogultabb irigyek vallomása szerint is igenigen sokkal tartozik, hogy — mondom— ezen nagy hazafi irányában egy olly alig ismert valaki, mint szerző, ki még semmit sem tett e hazának, kinek Magyarország, mint mondani szoktuk , még kereszt szalmát sem köszönhet, mégis nem átall olly gyöngédtelen, hetyke , sőt pöffeszkedő modort követni, mintha gr. Széchenyi István mint politikai capacitás, csak úgy állna szerző , mint politikai capacitás* ellenében, mikint áll például, Faunus Phoebus irányában.Mi, kik gr. Széchenyi Istvánnak koránt sem esküdtünk politikai zászlója alá,a hazafiai tettek s valódi érdemek iránti méltánylásunknál fogva kötelességünknek tartjuk szerzőnek ezen modorát gr. Széchenyi István ellenében, az egész haza színe elött szerénytelennek és illetlennek nyilvánilni; és úgy hisszük, hogy ezen általunk, s minden igazságszerető hazafi által méltán roszall szerénytelenségnek semmi egyéb eredménye nem leend, mint csak az, hogy a későbbi ivadéknak tanúbizonyságul szolgáland: mikép egykor a magyar nemzet legjelesb fiait, a jelenték nélküliek szabadon gunyolák s bántalommal illeték! — (502—503 sz.) Irányczikkében Sz. L. úr értekezik vagy inkább tévedez „Tévedések“ czím alatt. Szerző—úgy látszik—annak bebizonyítását tűzi ki magának feladatul, hogy a franczia alkotmányos instituciók sokkal üdvösebbek az angolokéinál.—Természetesen, mert Angliában nem olly igen könnyű dolog júliusi demonstrációkat elővarázsolni ! zülföld, Spanyol sikek. Madridban jul. 13án hirdettetetl ki a ministereknek a sajtószabadság korlátozását tárgyazó jelentésük a királynőhöz; e jelentés Barcelonából jut. Gról kelt s a cabinet hat tagja — u. m. Narvaez, Martinez de la Rosa, Mayans, Armero , Mon és Pidal—aláírásával van ellátva. Az ezen jelentés következésében a még nem egészen 15 éves Ildik Isabella által kibocsátott rendelet hasonmása a júliusi rendeletnek, a júliusi három nap nélkül. A jelentés tartalma egy vád a sajtószabadsággali visszaélés felett, azon nyilatkozattal, hogy e viszszaélést csak a jurynak a sajtóperekbeni eltörlése s egy czélirányos törvényszéki eljárás behozatala által szüntethetni meg. A cortes szünideje alatt merésztelt státuscsiny szelleme eléggé kitűnik a nevezetes okirat következő helyeiből. „Az alálírt miniszerek kötelességüknek érzik, felséged figyelmét egy fontos, gyors és korszerű intézkedést igénylő tárgyra iránytani. Mi a sajtó állását értjük. Az jól illő is, hogy a sajtó tökéletes szabadsággal bírjon, hasznos ismereteket terjeszthetni a társaság minden osztályaiban, hogy a törvényhozóknak a közvélemény előkészítése által utat nyisson, s hogy magát a kormányt is teljes sikeréről egy nemes függetlenségben kimondott ítélet által felvilágosítsa. E mellett azonban az óvakodást és hiedelmet nem szabad szem elöl téveszteni, nevezetesen hol olly személyekről van szó, kik felséged bizodalmát bírni szerencsések, vagy pedig testületekről s tiszteletet igénylő tekintélyekről. Távol lévén, hogy e pályát választanák — mint néhány journalista cselekszik, kik működéseiket s magukat becsülik — sokan a sajtót naponkint éles fegyverül használják, hogy a kormányt rész hírbe hozzák, a kedélyeket megzavarják, a pártokat felizgassák, sőt, ahol lehetséges, hogy a társasági rendnek lámoszlopait is megrendítsék. Ámbár igaz, hogy azon tanok, mellyeket a nemzet egy időben magába szítt, melly nem olly rég történt, hogy azt feledni lehetne, a kormány őrködése mellett akadályozzák, hogy a sajtó által elkövetett visszaélések eredményeket szüljenek, mellyekért olly állhatatosan küzdöttek. De a korona felelős tanácsadói meg nem engedhetik, hogy az alkotmányos monarchia alapjának aláásása büntetlenül megtörténhessék, történjék az bár a száműzött herczegek ügyének védelme által, akár a fenálló státusszerkezet lealázása által — a trón kiváltságai s az ország szabadságainak biztosítéka — akár zendülésre a felhívás, vagy a törvények megvetése által, történjék az végre a főhatalom tulajdonosainak rágalmazása, vagy rút szinekkeli leírása által, kik illy tények következésében morális erejükben nagy kárt szenvednek s tekintélyükből sokat vesztenek, mellyekre mindazonáltal szükségük van, hogy a státus iránti kötelességüknek eleget tegyenek. Illy állapotnak tovább tartani nem szabad. Felségednek miniszerei kötelezve lévén a kir. hatalmat, alkotmányt s a törvényeket védeni, nehéz bűnt vélnek elkövetni, ha a köztekintélyt s társaságot, olly számtalanszor ismételt megtámadások ellenében védelem nélkül hagyják. Egy részrehajlatlan sem fogja kétségbe vonni, hogy a sajtóbani visszaélések a legmagasabb fokra hágtak, s hogy a rendetlenség tovább nem tarthat a nélkül, hogy a státus a legnagyobb veszélynek ki ne tétessék. A felséged ministerei által előterjesztett rendszabályok czélja e veszélyeket elmellőzni s ama visszaéléseket megbüntetni. Az előbbi ministerium az 1844ik évi aprillaki rendelet által ugyan e czélt igyekezék elérni; de ezen rendelet, jólehet némelly határzataiban sikeres volt, mint a tapasztalás mutató, nem volt elégséges a bajt egészen eltávolítani. A miniszerek teljesen meg vannak győződve, hogy lehetlen, a sajtóbani visszaéléseket kikerülni, mindaddig, míg az a jury törvényhatósága alatt leend. Akármitlyenek legyenek ez intézet előnyei, vagy káros oldalai, vizsgáljuk azt elméletileg vagy gyakorlati behozataluknál fogva más nemzeteknél, annyi mégis elvitázhatlan, hogy Spanyolországban a várakozásnak meg nem felelt. Ahelyett hogy nálunk meghonosult volna, napról napra mindinkább vesztő hitelét, úgy annyira, hogy a több lapokban megpendített indítvány, az ítélőszékeket más bűnnemekre is kiterjeszteni, ma senki által sem pártoltatik. Joggal aggódhatni a polgárok élete s becsülete felett, nem kevésbbé a státus békéje s csendje (a fenálló szerkezet mellett) a gonosztevők által veszélyeztetve van. Az idei cortes a sajtóbűnöket illetőleg, annak hasznosságát átlátó, hogy felettük a jury ne határozhasson; a cortes az (átvizsgált) alaptörvényekben a sajtószabadság drága jogát fentarjá, de későbbi határzatoknak, mellyeknek a körülmények szerint természetesen változniok kell, alája vetés meghatározó, mikép az mind a státushatalom megtámadásai, mind a saját visszaélések s kicsapongások ellen biztosítva legyen. Tekintetbe vévén az elmondott okokat, egészen meggyőződve, hogy a jury, a nemzet jelen helyzetében, olly számos zendülések s pártharczok után, káros és veszélyes, a helyett, hogy — mint lennie kellene — hasznot s előnyt nyújtana, nem késnek felséged ministerei a jurynak a sajtókihágás okbani eltörlését, nem különben a felemlitett 1844dik évi ápriliisi rendelet módosításait indítványozni. A miniszerek , miután elhatárzák e javaslatot felséged ésit benyújtani, egyszersmind szorgosan megvizsgálák, milly itélőszék pótolandja a sulyt. E tárgy számtalan nehézségekkel van összekötve , minthogy egy részről a sajtóbani visszaéléseknek elmellőztetniök kell, mig más részről ama méltányos szabadságot meg kell hagyni, melly minden alkotmányos országban szükségkép elismertetett. Nagyon messze vezetne bennünket, ha mindazon indokokat előadni akarnánk, mellyek arra bírtak, hogy felséged elé e javaslattal járuljunk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy az itélőszék szerkezeténél s eljárásában semmi elővigyázat sem mulasztatott el, hogy igazságos ítélet hozahassék s hogy a vádlottak, szabad védelemben s minden megkívántató biztosítékban részesüljenek. A miniszerek nem hízelegnek maguknak, hogy ekép a legnehezebb feladatok egyikét a törvényhozás legbonyolódottabbjának fejték meg, azon feladatot, hogy a sajtószabadságot biztosítsák, a sajtókihátásokat pedig megzabolázzák; de biztossá tehetik felségedet, hogy javaslatukat a czélhoz juthatáshoz a legtisztább szándék s őszinte óhajtás vezérlé. Majd a tapasztalás megmutatja, ha sikerül-e vagy nem. Minden esetre ez kísérletül szolgáljon új útmutatásokra s magyarázatokra, hogy egykor e fontos tárgyat a cortes határzott törvény által rendezhesse.“ Az indokok ezen előterjesztéséhez van mellékelve a madridi „G a c e ta“ban maga a rendelet is , 26. czikkben foglalva. A kormány hivatalos orgánumának ugyan azon számában van egy Barcelonából jul. 6ról kelt 19 czikkből álló rendelet, a státus tanács szerkezetére vonatkozva, melly „az ország legfőbb igazgatási tanácsának“ mondatik. Ezen collegium állandó ministerekből, harmincz rendes státustanácsnokból s bizonytalan számú rendkívüli tagokból; a kinevezések a végrehajtó státushatalom által történnek.—Várni lehetett, hogy a párisi journalsajtó nem fogja elmulasztani Narvaez kabineténekestátuscsinyát commentár nélkül hagyni, mi mégis történt. Legszelídebben nyilatkozik a „Debats“, csak egypár szóval említvén meg a júliusi rendeletet, mi azonban nézetei kitüntetésére elégséges, azt nyilvánítván t.i.miszerint: nehogy ez indokokat egészben kárhoztassa, meg kell említnie a ministerium ama szavait, hogy azok csak Spanyolországra alkalmazhatók, annál mérsékletlenebbül kel ki a „National“, fenhangon kiáltván: „Spanyolország politikailag s törvényileg tekintve, jelenleg azon állapotban van, mellyben Francziaország vala az 1830ik évi júliusban; mi azt mondjuk, hogy a spanyol nemzetnek ma joga van nemcsak a ministereket, hanem a dynastiát is megdönteni s elkergetni (? !)“ Vegyes hírek. Madridi tudósítások szerint az orvosok az udvarnak a baski tartományokbai utazását , a királynő egészségére nézve, mint elkerülhetlent ajánlják, azonban a közvélemény ellene nyilatkozik , s igy valószínű, hogy a tervezett út elmarad s a királynő nem sokára Valencián át Madridba megérkezendi. A királynő férjhez menetelének kérdése felett valamennyi 481