Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-08-01 / 120. szám

meg. Szóval, siettetve lesz azon idő bekövetkezte, mellyben kiki mint vetett, aként arathat, s vagyo­núnkat az amollyan „mindenfélés“ arczátlan zseb­vágók nem keríthetik olly könnyű szerrel körmeik közé stb.stb. Illy intézkedésnek, legalább itt Kolozs­várt—hol a 735 czéhálista közöl majd 700 csak bi­torolja a ,mesteri nevet—szüksége felette nagy.— Rendes levelező. A­­lapszemle. Pesti Hírlap. (499—500—501. sz.) Fő­­czikkében „Észrevételek gr. Széchenyi Ist­vánnak a Jelenkorban megjelent, Deák Ferenczet illető czikkeire“ czim­ alatt, felü­letesen , és még is a politikai mély avatottságnak affectálásával irt értekezés közöltetik T. A.urtól, melly­ben szerző be sem várva gr. Széchenyi Istvánnak a Jelenkorban még mindig folytatólag megjelenő „A szentgróti levél elemezése“ czimü értekezésé­nek bevégzését, ezt megfoghatatlan lovagiassággal idő előtt megrohanja; annak egyes kitételeit a szö­vegből kiragadva, és különféle meg nem emészt­hető ízetlen sapatlan önkészitett mártással egybe-s­zavarva, a P. Hírlap sajátszerű retorlájában össze­vissza főzi, és végre elhiteti magával, hogy a foly­tatólag még mindig értekező új grófot Deák Ferencz helyett derekasan megczáfolja. Mellőzve azt, hogy Deák Ferencz sem az idő előtti, tehát mindenesetre lovagiatlan kilépésért, sem a túlságosan keserves vé­dekezésért nem fog szerzőnek köszönetet szavazni; mellőzve magát a tárgy érdemét is, mellyre nézve szer­zőt méltán sorozhatjuk azon újabb politikusok közéjük­ről Széchenyi azt mondá igen helyesen, hogy „minden előkészület nélkül olly lelkesen kottyannak a leg­­szentségesebbekbe, mint vitézül hullnak czukros mar­­talékba a legyek;“ egyedül csak azon szerénytelen modort érintjük, melly gr. Széchenyi irányában, a tetteket és hazafiui érdemeket méltányolni és tisztelni kívánó magyart ezen egész értekezésen át boszanlja. Másnak politikai hitvallásában osztozni nem akarni, nem bűn; mert, hogy valakinek épen annyi s olly észtehet­sége legyen, mennyivel s millyennel egy a politikai téren működő másik hazafi van a kegyes természet ál­tal felruházva, ez, miután sem a physikai, sem a szellemi világban nem létezik két egymáshoz töké­letesen hasonló lény, valóságos csoda volna a ter­mészetben ; következőleg egyiknek okvetlenül több, a másiknak pedig okvetlenül kevesebb észtehetséggel kell felruházva lennie; már­pedig valamint a több a kevesebbtől szükségkép különbözik, és viszont, úgy a politikai téren küzdők véleményei is többé vagy ke­vesebbé örökké fognak egymástól különbözni; és így semmi esetre nem nevezhetni véteknek, ha valaki egy másik, bár különben milly jeles capacitásnak is, po­litikai vallását minden capacitatio daczára is aláírni vonakodik. Ilijába, az ész Isten ajándéka; ennek hiánya tehát senkinek be nem számítható. Mi tehát épen nem tulajdonítjuk T. A. urnák nélkül, hogy gróf Szé­chenyi István politikai nézeteit akár értelemhiányból, akár elfogultságból felfogni, akár­ pedig, ha úgy tet­szik, észtulnyomóságból, vagy mélyebb s helyesebb combinatioból aláirni nem bírja; hisz nem ritkán, még a legügyetlenebb ujoncz közkatona is bölcsebbnek véli magát a harczmezején okult ügyes veterán ezredes­nél ! De azt igen is véteknek, és pedig súlyos vé­teknek kénytelen ittelünk bélyegezni, hogy gr. Szé­chenyi István irányában,ki—úgy­szólván—egész életét e hazának szentelte, kinek buzgó hazafisága egy­kor e nemzetet a halálos lethargiából felriasztotta, kinek zarándoki elszántsága a felébredett, de feléb­redése következtében épen az ellenkező tulságok u­­tán iramló nemzetet hagymázos lázából saját népsze­rűségének feláldozásával az eszmélet és gyógyulás útjára kívánja vezetni, kinek fáradhatlan hazafiai buz­galma és politikai ügyessége, a tettek és gyakorlati élet mezején már eddig is bő áldást árasztott e ha­zára , kinek tehát a magyar nemzet a legelfogultabb irigyek vallomása szerint is igenigen sokkal tarto­zik, hogy — mondom— ezen nagy hazafi irányá­ban egy olly alig ismert valaki, mint szerző, ki még semmit sem tett e hazának, kinek Magyarország, mint mondani szoktuk , még kereszt szalmát sem kö­szönhet, mégis nem átall olly gyöngédtelen, hety­ke , sőt pöffeszkedő modort követni, mintha gr. Szé­chenyi István mint politikai capacitás, csak úgy állna szerző , mint politikai capacitás* ellenében, mikint áll például, Faunus Phoebus irányában.Mi, kik gr. Széche­nyi Istvánnak koránt sem esküdtünk politikai zászlója alá,a hazafiai tettek s valódi érdemek iránti méltánylás­unknál fogva kötelességünknek tartjuk szerzőnek ezen­­ modorát gr. Széchenyi István ellenében, az egész haza színe elött szerénytelennek és illetlennek nyil­­vánilni; és úgy hisszük, hogy ezen általunk, s min­den igazságszerető hazafi által méltán roszall sze­rénytelenségnek semmi egyéb eredménye nem leend, mint csak az, hogy a későbbi ivadéknak tanúbizony­ságul szolgáland: mikép egykor a magyar nemzet leg­­jelesb fiait, a jelenték nélküliek szabadon gunyolák s bántalommal illeték! — (502—50­3 sz.) Irányczik­­kében Sz. L. úr értekezik vagy inkább tévedez „T­é­­vedések“ czím alatt. Szerző—úgy látszik—annak bebizonyítását tűzi ki magának feladatul, hogy a franczia alkotmányos instituciók sokkal üdvösebbek az angolokéinál.—Természetesen, mert Angliában nem olly igen könnyű dolog júliusi dem­onstrációkat elő­varázsolni !­ z­ülföld, Spanyol sik­ek. Madridban jul. 13án hirdettetetl ki a ministerek­nek a sajtószabadság korlátozását tárgyazó jelenté­sük a királynőhöz; e jelentés Barcelonából jut. Gról kelt s a cabinet hat tagja — u. m. Narvaez, Mar­tinez de la Rosa, Mayans, Armero , Mon és Pidal—aláírásával van ellátva. Az ezen jelentés következésében a még nem egészen 15 éves Ildik Isabella által kibocsátott rendelet hasonmása a jú­­liusi rendeletnek, a júliusi három nap nél­kül. A jelentés tartalma egy vád a sajtószabadság­­gali visszaélés felett, azon nyilatkozattal, hogy e visz­­szaélést csak a jurynak a sajtóperekbeni eltörlése s egy czélirányos törvényszéki eljárás behozatala által szüntethetni meg. A cortes szünideje alatt merésztelt státuscsiny szelleme eléggé kitűnik a nevezetes okirat következő helyeiből. „Az alálírt miniszerek köteles­ségüknek érzik, felséged figyelmét egy fontos, gyors és korszerű intézkedést igénylő tárgyra iránytani. Mi a sajtó állását értjük. Az jó­l illő is, hogy a saj­tó tökéletes szabadsággal bírjon, hasznos ismereteket terjeszthetni a társaság minden osztályaiban, hogy a törvényhozóknak a közvélemény előkészítése által u­­tat nyisson, s hogy magát a kormányt is teljes si­keréről egy nemes függetlenségben kimondott ítélet által felvilágosítsa. E mellett azonban az óvakodást és hiedelmet nem szabad szem elöl téveszteni, ne­vezetesen hol olly személyekről van szó, kik felsé­ged bizodalmát bírni szerencsések, vagy pedig tes­tületekről s tiszteletet igénylő tekintélyekről. Távol lévén, hogy e pályát választanák — mint néhány journalista cselekszik, kik működéseiket s magukat becsülik — sokan a sajtót naponkint éles fegyverül használják, hogy a kormányt rész hírbe hozzák, a kedélyeket megzavarják, a pártokat felizgassák, sőt, a­hol lehetséges, hogy a társasági rendnek lámosz­­lopait is megrendítsék. Ámbár igaz, hogy azon ta­nok, mellyeket a nemzet egy időben magába szítt, melly nem olly rég történt, hogy azt feledni lehet­ne, a kormány őrködése mellett akadályozzák, hogy a sajtó által elkövetett visszaélések eredményeket szüljenek, mellyekért olly állhatatosan küzdöttek. De a korona felelős tanácsadói meg nem engedhetik, hogy az alkotmányos monarchia alapjának aláásása büntetlenül megtörténhessék, történjék az bár a szám­űzött herczegek ügyének védelme által, akár a fenálló státusszerkezet lealázása által — a trón kiváltságai s az ország szabadságainak biztosítéka — akár zendü­­lésre a felhívás, vagy a törvények megvetése által, tör­ténjék az végre a főhatalom tulajdonosainak rágal­mazása, vagy rút szinekkeli leírása által, kik illy té­nyek következésében morális erejükben nagy kárt szenvednek s tekintélyükből sokat vesztenek, mel­­lyekre mindazonáltal szükségük van, hogy a státus iránti kötelességüknek eleget tegyenek. Illy állapot­nak tovább tartani nem szabad. Felségednek minisze­rei kötelezve lévén a kir. hatalmat, alkotmányt s a törvényeket védeni, nehéz bűnt vélnek elkövetni, ha a köztekintélyt s társaságot, olly számtalanszor ismé­telt megtámadások ellenében védelem nélkül hagy­ják. Egy részrehajlatlan sem fogja kétségbe vonni, hogy a sajtóbani visszaélések a legmagasabb fokra hágtak, s hogy a rendetlenség tovább nem tarthat a nélkül, hogy a státus a legnagyobb veszélynek ki ne tétessék. A felséged ministerei által előterjesztett rendszabályok czélja e veszélyeket elmellőzni s ama visszaéléseket megbüntetni. Az előbbi ministerium az 1844ik évi april­­laki rendelet által ugyan e czélt igyekezék elérni; de ezen rendelet, jólehet némelly határzataiban sikeres volt, mint a tapasztalás mutató, nem volt elégséges a bajt egészen eltávolítani. A mi­niszerek teljesen meg vannak győződve, hogy leh­et­len, a sajtóbani visszaéléseket kikerülni, mindaddig, míg az a jury törvényhatósága alatt leend. Akár­mit­­lyenek legyenek ez intézet előnyei, vagy káros olda­lai, vizsgáljuk azt elméletileg vagy gyakorlati beho­zataluknál fogva más nemzeteknél, annyi mégis el­­vitázhatlan, hogy Spanyolországban a várakozásnak meg nem felelt. A­helyett hogy nálunk m­eghonosult volna, napról napra mindinkább vesztő hitelét, úgy annyira, hogy a több lapokban megpendített indítvány, az ítélőszékeket más bűnnemekre is kiterjeszteni, ma senki által sem pártoltatik. Joggal aggódhatni a pol­gárok élete s becsülete felett, nem kevésbbé a stá­tus békéje s csendje (a fenálló szerkezet mellett) a gonosztevők által veszélyeztetve van. Az idei cortes a sajtóbűnöket illetőleg, annak hasznosságát átlátó, hogy felettük a jury ne határozhasson; a cortes az (átvizsgált) alaptörvényekben a sajtószabadság drága jogát f­entarjá, de későbbi határzatoknak, mellyek­­nek a körülmények szerint természetesen változniok kell, alája veté­s meghatározó, mikép az mind a stá­tushatalom megtámadásai, mind a saját visszaélések s kicsapongások ellen biztosítva legyen. Tekintetbe vévén az elmondott okokat, egészen meggyőződve, hogy a jury, a nemzet jelen helyzetében, olly szá­mos zendülések s pártharczok után, káros és veszé­lyes, a helyett, hogy — mint lennie kellene — hasz­not s előnyt nyújtana, nem késnek felséged minis­terei a jurynak a sajtókihágás okba­ni el­törlését, nem különben a felemlitett 1844dik évi ápril­i­isi rendelet módosításait indítványozni. A mi­niszerek , miután elhatárzák e javaslatot felséged ésit be­nyújtani, egyszersmind szorgosan megvizsgálák, milly itélőszék pótolandja a sulyt. E tárgy számtalan nehézségekkel van összekötve , minthogy egy rész­ről a sajtóbani visszaéléseknek elmellőztetniök kell, mig más részről ama méltányos szabadságot meg kell hagyni, melly minden alkotmányos országban szük­ségkép elismertetett. Nagyon messze vezetne ben­nünket, ha mindazon indokokat előadni akarnánk, mel­­lyek arra bírtak, hogy felséged elé e javaslattal já­ruljunk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy az itélőszék szerkezeténél s eljárásában semmi elővigyázat sem mulasztatott el, hogy igazságos ítélet hozah­assék s hogy a vádlottak, szabad védelemben s minden meg­kívántató biztosítékban részesüljenek. A miniszerek nem hízelegnek maguknak, hogy ek­ép a legnehezebb feladatok egyikét a törvényhozás legbonyolódottabb­­jának fejték meg,­ azon feladatot, hogy a sajtó­­szabadságot biztosítsák, a s­aj­t­óki­h­átá­s­o­kat pedig megzabolázzák; de biztossá tehetik felsé­gedet, hogy javaslatukat a czélhoz juthatáshoz a leg­tisztább szándék s őszinte óhajtás vezérlé. Majd a ta­pasztalás megmutatja, ha sikerül-e vagy nem. Min­den esetre ez kísérletül szolgáljon új útmutatásokra s magyarázatokra, hogy egykor e fontos tárgyat a cor­tes határzott törvény által rendezhesse.“ Az indokok ezen előterjesztéséhez van mellékelve a ma­dridi „G a c e t­a“ban maga a rendelet is , 26. czikkben foglalva. A kormány hivatalos orgánumának ugyan azon számában van egy Barcelonából jul. 6ról kelt 19 czikkből álló rendelet, a státus tan­ács szer­kezetére vonatkozva, melly „az ország legfőbb igazgatási tanácsának“ mondatik. Ezen collegium ál­­land­ó ministerekből, harmincz rendes státustanács­nokból s bizonytalan számú rendkívüli tagokból; a kinevezések a végrehajtó státushatalom által történ­nek.—Várni lehetett, hogy a párisi journalsajtó nem fogja elmulasztani Narvaez kabineténekestátuscsinyát commentár nélkül hagyni, mi mégis történt. Leg­szelídebben nyilatkozik a „Debats“, csak egypár szóval említvén meg a júliusi rendeletet, mi azonban nézetei kitüntetésére elégséges, azt nyilvá­nítván t.i.miszerint: nehogy ez indokokat egészben kár­hoztassa, meg kell említnie a ministerium ama szavait, hogy azok csak Spanyolországra alkalmaz­hat­ó­k, annál mérsékletlenebbü­l kel ki a „National“, fenhangon kiáltván: „Spanyolország politikailag s törvényileg tekintve, jelenleg azon állapotban van, mellyben Francziaország vala az 1830ik évi július­ban; mi azt mondjuk, hogy a spanyol nemzetnek ma joga van nemcsak a ministereket, hanem a dynastiát is megdönteni s elkergetni (? !)“ Vegyes hírek. Madridi tudósítások szerint az orvosok az udvarnak a baski tartom­ányokbai utazá­sát , a királynő egészségére nézve, mint elkerülhetlent ajánlják, azonban a közvélemény ellene nyilatkozik , s igy valószínű, hogy a tervezett út elmarad s a királynő nem sokára Valencián át Madridba megérkezendi. A ki­rálynő férjhez menetelének kérdése felett valamennyi 481

Next