Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-09-11 / 143. szám

TARTALOM. ITIagyaroraasá® és Erdély. Előléptetések. — Jel­­lemrajzok az alkotványos élet s kormányrendszerek köréből. II. Francziaország.—Törvényhatósági tudósítások. Bi­harból (közgy. tájékozás, kinek van joga actiót rendelni? sze­mélyeskedések sat.) Csanádból (közgy. felírás más főispánért, ököljog.. . Vidéki hírek. (Bars és más megyékből. So­mogyi lóverseny. Küh­ttld. Portugália. Spanyol- Franczia-­s Törökor­szág. Belgium. Északamerikai egyesült státusok. Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotter­a huzások. Dunavizállás. Negyvenedik év. 143. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapítá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök sept 11. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488­ szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. * meVARORSZIG és ERDÉLY. A magy. kir. udv. kincstár az ó zólyomi kir. bányászi­­kincstári uradalomban megürült pénztárnoki állomásra Hell Jenőt ugyanezen uradalom mag­tárnokát, — az ideiglenes nj­­don állított csalai kir.kincstári erdősz-állomásra Nachtnebel Ferencz eddigi krassovai k. kincst. erdészt. — a családi k. kincstári igazgatóságnál ürességbe jött számtartói hivatalra pe­dig Preiszner Ferencz eddigi lugosi kir. kincstári ellenőrt alkalmazta. Jelle­m­ rajzok az alkotványos élet s kormányrendszerek köréből. II. Franczia­o­rszág. A hóditó frankok elfoglalván Galliát, ott a pol­gári szabadság és műveltség sok elemeire akadtak, mellyek iránt maga Róma is kímélettel volt, azokat módositá­s öregítté. *) Az alkotmányos polgári szabadságnak főalapja volt mindig az erős municipalis rendszer, melly szerint nagyobb és kisebb községek saját ügyeiket magok igazgatták , tartományi vagy pedig ország­­gyűlésekre követeiket küldhették, miután a fejenkinti megjelenés oda többé nem kivántatott, melly az első frank királyok alatt a marcziusi mezőkön volt gyakor­latban. A keresztény vallás felvételével a papság mind a vallás, mind tudománya tekinteténél fogva első helyet foglalt el az illy nemzeti gyűlésekben, mellyek nagyobb hatalmat gyakorlottak a mai angol s francz parlamenteknél; mert békességről s háborúkról épen úgy végeztek mint az adókról, s hogy sokkal később is , midőn már a hűbéri rendszer P­­­p­in ideje óta fel­­ledezni kezdett, melly végre kiváltságokra vezetett, a néptömeg megkérdeztetett a hozandó törvények fe­lett , nyilvános nagy Károly 803 rendeletéből „ut p­o­­pulus interrogetur de capitulis, quae in lege noviter addita sunt, et postquam omnes consenserunt, subscriptiones et manu­firma­tiones suas in ipsis capi­­tulis faciant.“ A franczia státusélet kezdetben hát monarchico­­democraticus alakban mutatkozott, de az érdem és birtok aristokratiájával vegyülve, mert mind a pap­ság, mind a főbb birtokosok nagyobb birtok s magasb hivatalaik tekinteténél fogva a királlyal együtt tanács­koztak , s a kom­ányrudat kezükben zárták , csak a kasli elzártság — ez a fattyú sarjadéka a hűbéri rend­szernek — hiányzott abban , mert minden szabad em­ber előtt nyitva volt az érdem útja , s akkor még ne­mes származás nem kivántatott hivatalnyerhetésre, fekvő vagyon birtokolh­atásra, mint az a későbbi idő­szakokban nagy kárára az országnak lábrakapott, s még 1781 ben is királyi rendelet által felújíttatott. A gallus mint a frank nemzet fejenkint szaba­dok voltak, emlitnek ugyan rabszolgákat nagy Ká­roly rendelményei, például az acheni 796ból, melly tiltja a püspököknek a rabszolgák felszentelését, de az illyek nem frankok, nem is gallusok voltak , ha­nem azon hadifoglyok maradékai, kiket Chlodwig, Carl Martell, nagy Károly, a gót, burgund , hun­­nus, saracen és szász népekkeli hadakozásokban el­foglalt. Miután azonban nagy Károly gyáva utódjai a­­latt conpact hűbéri rendszer jött létre, melly a kirá­lyi hatalmat mint a nemzeti szabadságot egyiránt megcsonkító, a honfiak is több utón (elnyomás, ammonim szegénység, adósság, hadban meg nem jelenés, drá­gaság) sat. jutottak rabigai állapotra; még a munici­palis szerkezetű városoknak is , millyek még a ró­mai világból számosan felmaradtak, sokat kellett küz­deni az ököljoggal, mig a capel házbeli királyok szár­nyai nem védék azokat a hatalmas dynasták ellen, kik aztán régi szabadságaikat útban megerősiték és neveléit azon czélból „ut tam­ nostra , quam sua pro­pria jura melius possint defendere et magis integre custodice“ mint az oklevelek szólanak Raynouardnál. A feudum korában, miilyen volt a francziák or­szággyűlése, előadja Limnaeus ritka könyve (Notilia regni Franciáé Argentor, 1654. 1. VII. c. I.) melly szerint a király szabad tetszésétől függött, akkor, mi­kor akarta , összehívni az ország rendjeit, a mi a­­zonban ritkán történt, s leginkább akkor, ha külső ellenség fenyegeté az országot, vagy pedig a kor­mánynak pénzre volt szüksége, mellynek mennyi­ségét ismét a király határozta meg, s az illy­t mondhatni csak adóztatásra összehítt országgyűlések is 1614 után végkép megszűntek; a királyi hatalom korlátlanul parancsolt s igazgatott 1789ig, mikor XVI. Lajos saját kárára ismét összehivatá az ország­­rendeit. Limnaeus szerint a királyi parancsok a tar­tományok főnökeihez (Baillages et Sénechaussées) küldettek meg, kik egy bizonyos napon az egyház és nemes birtokok urait, a városok és faluk elöjá­­róit összehívák, melly három rend külön tartá ülé­seit, mellyekben követjeit az országgyűlésre meg­választó. A követek száma változó volt, mellyet a kor­mány mindenkor előre maga határozott meg. 1560 ban mikor a harmadik rend Orleansban külön ülést kez­dett tartani, (1483, Tours városban mind a három rend együtt ült) és saját sérelmeit külön terjeszte fel a királynak, a követek száma összesen 398 volt, mellyben a papságot 98, a nemességet 76, a polgáro­kat 219 követek képviselték. 1588ban Bloisban 505 követek hivattak meg, 134 a papság, 186 a nemes­ség, 191 a polgárság részéről. 1614 ben Párisban, melly utósó országgyűlés volt, 462 követ volt, 144 papi, 130 nemesi, 188 polgári. *) Tudva van mikép 1789 ben a követek száma 1200ra határoztatott, melly­nek felét a polgári rend választó, mellyel a kormány magának szavazattöbbséget akart szerezni, de re­ménye füstbe ment. A franczia írók szinte köz­megegyezéssel írják, hogy szép Fülöp első hivá meg 1302 ben a városi rendet országgyűlésre, ámbár azt némelly oklevél nyomán feljebb is vihetni; akármint legyen azonban a dolog, annyi bizonyos, hogy Francziaországnak nagy Károly kimúlta után egész XVIII. Lajosig soha szabad polgári alkotmánya nem volt, s Angliától e tekintetben messzi elmaradt; mert bár 1614ig néha néha gyakorlatában volt is az országgyűlési tanácskozásoknak, de azoknak jelleme merő függés és kérelem volt, a­mit Mably, Boulainvilliers, Montlosier sem tagadnak, nem volt a törvényhozásba — a mi pedig fő dolog — befolyá­suk, mert felterjesztett sérelmeik s kívánságaik mindig királyi rendelmények (ordonnances) útján láttattak el, s az, ki átvizsgálja e rendelmények hosszú sorozatát s a­­zoknak magyarázatait,alig akad hébekorban egy két vi­gasztaló vagy nyugvó pontra, melly a rendeknek erő­teljes felléptét tanusitná, mint például 1335, 1336ban, mikor III. Edvard angol serege Francziaországot el­lepvén, igyekeztek a rendek magoknak a kormány el­lenében némi törvényhozói hatalmat kivívni, de si­ker nélkül, mert a reform barátjai magok közt meg­­hasonlván, a többség cserben hagyta a patriótákat, szin­te 1436, 1439, 1484ben feltűnnek még némelly je­lesebb erőködések , mellyeknélfogva az adó a három rend megegyezéséből határoztatott meg, a­mit a ki­rályi válaszok is megismernek; azonban ez is inkább csak politikai fogás volt a kormány részéről, mint őszinte nyilatkozat a hatalom megoszlására, jól tud­ván a királyi tanács, hogy tartományi külön gyűlé­sekben jobban eléri czélját, mintha összes országos gyűléseket gyakrabban tartana, hol csak panaszok s kívánságok özönével állnak elő, midőn az egyes tartományi gyűléseket, mellyeket hely és saját tör­vényérdekeik úgy is elkülönöznek, könnyebb vezetni. XI. Lajos, ki alatt már csak kétszer volt országgyű­lés, — határtalan hatalmat gyakorolt, elve volt: „dis­similier c’ est regner“ — és itt már lényeges különbség mutatkozik az angol és franczia státusétetben, mert Angliában a feudum időkorában is a tartományok ér­dekei a státuséban összefolytak, a nagy urak bátran megvívták a királyi hatalommal, ha az korlátlanságra hajlott, magna chartákat eszközlöltek a közszabadság érdekében, s a törvényhozásban nemcsak szinleg, de valósággal is részt vettek. Milly állapotja volt Francziaországnak 1614 után, nem szükség hosszasan festegetni, a tartományi par­lamentek csak gyenge képviselői lehettek a közönsé­ges akaratnak, leginkább arra használtatvák, hogy a királyi parancsokat lajstromozzák s kihirdessék. XIV. Lajos fényes országlását leginkább jellemzik Corneille imer sokat mondó­ versei: „A vaincre tout de tlois mes forces s’ affam­blissent L’état est aprissant; mais les peuples gemissent Leurs membres décharnés courbent sous mes hauts faits Et la gloire du trané aceable les sujets.“ A municipális rendszer, mellynek működő tevékeny­sége minden időszakban hasznot hajtott másutt, fel­forgatva franczia földön a kényuralom által, végre kincstári speculatio tárgyává aljasult el. 1692. óta a hivatalok a többet adónak pénzen árultattak. Ray­nouard szerint egyedül Provence 12 millió ötszáz­ezer livert fizetett, hogy szabadon választhassa polgári lisztjeit, ellehet hát gondolni, hogy az egész ország mit fizetett illy után a kincstárba, melly még is min­dig üres volt, és mégis minden megváltások daczá­ra is 1771ben ismét felfüggesztetett a tisztválasztási szabadság. — A jobbágyok röghöz köttetése, melly Angliá­ban a XVI. században elenyészett — túl a canalison fenmaradt sok helyt a forradalom idejéig: „serfs de poursuite, tailables a la volonte“ azon törvényes kifejezések, mellyekkel Pasquier szerint éltek Champagne-ban, Nivernois-ben, harólok volt szó. Brequigni nyilván írja előszavában (Collection des Ordonnances XII. B. p. 22.) hogy a besanconi törvényhatóságban minden paraszt g­leb­a­e adscrip­ts volt, s földes ura az oldalrokonok kizárásával öröklő vagyonát, melly tekintetben hát még a Ma­gyarhon is elébb állott mint Francziaország. Ha már a forradalom utáni politikai állományá­ra tekintünk is e nagy országnak, nem állíthatni jó okkal és móddal, hogy országkormányzási tekin­tetben nagyobb előmenetelt lett volna mint Anglia, vagy az alkotmányos polgári szabadság élvezetében azt megelőző lenne. A forradalom, mint a császárság időszaka, a zsar­nokság által van megbélyegezve; legjobb vezér itt Wachsmuth, ki a franczia revolutioról irt nagy munkájában imigy jellemzi a császárt: „Napoleon ist dem Erbübel der Machtsucht verfallen, sie wirkt in ihm wie ein Fieber, wie Heisshunger und eine böse Geschwulst, die immerfort wächst und die gesunden Säfte in sich absorbirt. Napoleons despotismus, auch­­go er in weitem Abstande von Tyrannei ist, will nicht bloss Gehorsam gegen seine Willkührgebote , er will jegliche Art Selbstständigkeit auflösen,und von sich abhängig machen, er ist eifersüchtig auf alles was sich durch sich selbst zu behaupten und zu einer Grösse zugestalten vermag, die die Blicke der Men­schen auf sich zieht, auch wenn diese ohne alleop­­ e) Raynouard classicus könyve (Histoire du droit Municipal en France sous la Domination romaine et sous les trois dynasties Paris 1829.) a részletességig előadja. ^,:f) Mint Cayot Delandre megjegyzi (Tableau abregé de (histoire de France t. 1. Pans 1831.) *)E számokban egyet Linnaeussal az 1789 ben Parisban kijött, hiteles oklevelek után készült illy czimü gyűjtemény is,­For­me Generale et Particuliére de la convocation et de la terme des assemblées nationales et états genereaux de France justifiée par pieces authentiques“ csak hogy Lin­naeus az utósó országgyűlés követjeit 464re teszi, 140 papi, 132 nemes, 192 polgári rendűt.

Next