Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-09-16 / 146. szám

TARTALOM. Magyarorszáll és Erdély. Halálozás.— Ominosus botrány (vége). — Törvényhatósági tudósítások. Borsodból (közgy. Tisza szabályozása, katonai karhatalom hasz­nálata, megyei körlevelek). — Budapesti újdonságok. Enpexenile. Pesti Hírlap. Külföld. Spanyol-, Francziaország. Anglia. Olasz-, Görögország. Értekező. (Takarék magtárak). Tőrsulasok és Intézetek. (Énekiskola). Hirdetésiek. * ki, MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Az oszadi k. kincstári anyag,szer­számvivői állomás S­z­á­n­­k­a Tamás folyó évi augustus 13-án történt halála által meg­ürült. Maglód, September tökén. © in i n © s ii 8 Sí « 1 !• á ií y. (Vége). Az ellenvetés, hogy az oppositionak jogában ál­lott, egy s ugyanazon alkalommal, midőn a conser­­vativek a h-ihelyettes főispánnak fáklyás zenét s szó­noklatot tartani határoztak, részükről macskazenét eszközölni s ellenszenvet nyilvánitni — egy specio­­sus, az eszmék s tények ugyanazonosságába ütköző, a tényt ellenkező tény által kizáró s lehetetlenitő ürügy. Ez valóságos demokratás jezuitismus, mellyet csak a politikai dogmatismus vakbuzgósága eszmélt ki, az Hiedelem, a méltányos érzet és a neveltség szabályaiba ütköző tény irányában, a lélekismeretnek sophisma s rabulismus utjáni csendesitésére. Ez tu­­lajdonképen az életre s az életet kormányzó eszmék örökszabályaira improvisált valóságos gúny s satyra; hasonló ahoz, mintha Timur vagy Gengiskhan, vagy Christiern, vagy Bajazet az alkotványos ovatiókat megengedték volna ugyan, de a tisztelked­­ni akarókat tisztelkedés közben megköveztetik, így R­o­­b­e­s­p­i­e­r­r­e kötő­női,vagy 1793ban a nemzeti con­vent színébe tódult, s annak elnökét C­h­é­n­i­e­r-t meggyilkoló bösznép is azt mondhatta volna, hogy az általa mél­tatlansággal illetett felekezetet ő nem bántotta, hanem egyedül csak kedve jött akkor, midőn az épen beszélni s tanácskozni akart, a tanácskozást kizáró tényeket elkövetni, és az elnököt megölni, így Cromwel is szabados tettet követett volna el, midőn a parliamen­ti szétverte; Bonaparte is, midőn az orange­­r’in­t kiseprelte; mert a tény itt sem vala más, ha­rtem csak az, hogy ezen nagy zsarnokoknak mind­­ketteje épen s ugyanazon alkalommal, midőn a tör­zsök parliament és az övozasok testülete tanácskozni akart, e két tanácstestületi termet tanácskozók nél­kül kívánták szemlélni, ép úgy, mint a­hogy a pest­­honti demokratái kártékony hóbortosok September Odikának estvén­ óráiban, a szép utczát, fáklyás zenésnek és szónoklati tisztelkedők nélkül!... Mind­erre mi Camille D­esmoulin­s­ el­lenhangon kiáltjuk: „Mi C r o m w e 1-t nem szeretjük jobban, mint Isó­ Károly­!;“ de a tizenkettesek, a clubbok, a vá­lasztmányok , és az ementek lárma nem kevésbbé kiállhatatlan előttünk, mint Tarquinius-é és az im­­per­atorok­é! Ezelőtt a jó tónushoz, a patriotismushoz, s a lármázok s gúnyolok iránti deferentiához tartozott, a conservativ felekezetnek elszélesztése s elnyomása iránt sympathiakat nyilvánitni. Most ez már nem igy van, és ideje, még pedig az alkotmányos élet nor­mális menetének érdekébeni magas ideje, hogy nem igy van! — A kormány eltökélő és kimondó, hogy a haza átalakulásának terhes pályáján menni akar, a conservativ felekezet pedig ébren van, azt, becsü­letes és leyális erő­feszítéseinek göröngyös útvona­lán pártolva, az alkotmányosság határin belül, vele e­­gyütt menni. — A conservativ felekez­et a multhon­­gyülési jelentékeny dik s ödik t. ez. által lépett be a tények országába, és ezen tények birodalmából me­­ritendi okveletlenül azon népszerűséget, mellynek el­lentétét t. i. a többi 11 törvényezikk fontosságához hasonló dicsőségeket egészlen s bánat nélkül kész az úgynevezett democratai oppositionak átengedni. Aki tagadja,hogy a főispánoknak szigorú köte­lessége,és pedig az alkotmányos élet szabá­lyos menetének egyenes érdekében álló kö­telessége, a conservativ elemeket,a­hol a­­zok ébredeznek, pártolni, és politikai párt­tá megalakulásokra minden törvényes és méltányos előnyt megadni, annak az alkot­­ványoss­ágról vagy egy szikra fogalma sincs, vagy pedig egyenesen olly meggyőződése­­ket hazudik, mellyek ha általánosulnának, a constitutionális életet tennék lehetetlen­­n­é. Midőn ezen, az alkotványossági elementaritásból merített axiómát mesterkéletlen egyszerűségében ki­­mondjuk, nem azon emberekre hivatkozunk, kik csak szenvedélyeiket ismerik, és beszélni csak ezekről tudnak, hanem azon férfiakhoz appellálunk, kiknek az ingyen gazdálkodó természet némi politikai ta­lentumokat adott, és ezektől elteli­­ állításunk egy perczig sem fog kétségbe vétetni. Mi nem akarunk azon vonalra tartozni, mellyen mind azon emberek állanak, kik ép ésszel vannak ugyan áldatva, de e­­lég gyenge s határozatlan jellemnek a mérsékletet abban nyilvánitni, hogy a dolgokat első fejlő­dési stádiumaiban erélyesen s elhatározottan meg nem ragadják; nem: — az illy jellemek akkor, mi­dőn a dolgok fejökre nőttek, s félelmessé lettek, ször­nyűek, kegyetlenek s az önkény határtalan eszközévé válnak. Mi szót emelünk s tanainkat síkra szálunk előbb még, hogysem a dolgoknak azon depravatio­­ja elkövetkeznék, melly által fejünkre nölhetnének s félelmessé válhatnának; szót emelünk pedig a végre, hogy igy sem az önkényre, sem a csak imént emlí­tett szélsőségekre szükség ne legyen. Mi csak azon szerencsétlen viszonyt kivánjuk mindenjáron hátráltatni, melly a politikai felekezetek kölcsönös türelmetlensége s utálatából eredve, a dolgokat mellőzhetlenül oda ve­zeti, hogy két szélső párt diadalról bukásra, bukás­ról diadalra emelkedjék és sülyedjen. Ez az extermi­­natiora, és a pártok kölcsönös kiirtására intézett politika. Ez nem a békés haladás, hanem a forrada­lom politikája. A mi politikánk a pártok kölcsönös meg­törésének s megbecsülésének politikája.­ Mi az ellen­pártot megtűrjük, de általa is megtüretni akarunk. Mi ezen politikát nyugodtan adjuk át a jövendő bírála­tának. — „St. Just“ életében csak egyszer mondott igaz­­zat, és pedig akkor, midőn állitá: „hogy kormány­zat csak ,laconicer lehet.“ A különbség azonban az átalános kormányi laconismus, és St. Justnest kormá­nyi laconismusa közt csak az , hogy az állapotok első fejlődési stádiumaiban kell mindjárt a laconismushoz nyúlni, miszerint így a St. Just-féle kormányi laco­­nismusnak szüksége be ne álljon. Tekintsünk körül óvatos, kímélő, de igazságos és bátor bíráló szemmel, és nem fogja futhatni fi­gyelmünket , hogy itt is, úgy mint más egyéb bonyo­dalmaink és szabályelleniségeinknél a hiba a fogalmak­nak s véleményeknek ferde s torz irányában fokszik , s jelesül azon egész a merényekig izgató s tévútra vezető tanokban, mellyek sokszor nem rész akarat­ból , hanem eszméletlen, ügyetlen vagy avatatlan szá­mítással felállittatván, az elmét szédítik, a szenvedé­lyeket felzaklatják, a társas élet első elemeit megtá­madják, a kedélyességet s a kegyeleteket kiirtják, a szivet megmérgezik. Avagy létezhetik e a forrada­lom után sóvárgó fúriák előtt üdvözletesb, az alko­nyúlt század vég éveiben felmerült szabályos készü­lések s vérjelenetek urai felé intőbb; az alkotványos élettel összekötött politikai pártjátékot s pártmérkő­­zéseket lehet leni több; és az egyenes tömegi absolu­­tismushoz vezetőbb elv , mint az , mellyet a P. Hírlap­nak vezetője legközelebb, megfoghatlan politikai gon­dolatlansággal felállított; az elv t. i. „hogy poli­tikában, midőn az ügynek ellenségei va­gyunk, a személynek sem kell barátjá­vá lennünk. — — Mi gyanusitni senkit sem aka­runk. Mi szívesen feltesszük s hisszük, hogy a P. Hírlap vezetője nem azokhoz tartozik, kiknek egy di­cső s üdvös politikai zavarból eredhető rázkodtatás, kívánatos jelenet politikai theóriájuk életbehozásá­­ra; sőt azt is szívesen hisszük, hogy nem azok kö­zöl való , kik vagy elvrendszerük valósulását egész kiterjedésben akarják , vagy ha ezt utol nem érhetik, akkor semmit, azaz: rend s féktelenséget akarnak, miszerint végre is ennek sirhalmára építhessék elmé­letük légüres alkotmányát, de épen azért, mivel ezt szívesen s örömmel feltesszük, a hasonló s teljes­séggel veszedelmes eredmény felé vezető politikai maximáknak hirdetéséhez, az absolut s totális poli­tikai kapacitás negativját teljes lehetlen hozzá nem köt­nünk. Itt nincs rosz szándék, megengedjük; itt csak hiba van , de a politikában a hiba bűn44 mond Talleyrand. — — Nem bár, ar! igy nem csinálják a politikát. Igy a politikai regényeket, a politikai tragoediákat csinálják. Az illy nem könnyelmű, hanem egyenesen veszedel­mes elv, első felvonás azon szomorú játékhoz, melly a maratismuson keresztül a Collett d’ Herbois, Lebon, s a Carrierek időszakához vezet. Ez azon­ban, mellyet az Isten csak a maga haragjában szállít a könnyelmű s gondolatlan politikusok agyvelejébe. Ez nem forra­dalmi irány, hanem első forradalmi lépés, mellyet a maga közvetlen mozdulatában lehetlen az „á la lan­tern­e“enek nem követni. Ez azon elv, melly mellett a politikai pártküzdelmek, a közönséges, társas és családi élet szent körébe hurczoltatnak át, és a normá­lis, az üdvös, az alkotványos élettől elmaradhatlan pártküzdelmekböl, — pártutálat, párthad, pártdüh, szóval azon factiositasi szellemnek fattyú sarjadéka burjányozik ki, melly a politikai vélemény kölcsönös tiszteletét s szabad nyilvánítását lehetleníti; a politikai pártoknak kölcsönös becsülését kizárja; szóval a párt­vitatkozásokból személyes ellenségeskedésre, utálatra és ebből felmerülő lázongó s zenebénáskodó kihívá­sokra s bosszuállásokra vezet. — Nem csoda tehát, ha azon pártnál, mellynek orgánuma hasonló mereveny s át nem látható terhességű következéseket szülhető tanokat vall, a vélemény-elleniség, személyes utá­lattá s ellenségeskedéssé fajul. De zárjuk be jelen­­czikkünket még egy futó pillanattal a September ediki botrányra. Minden permissivus jognak, miilyen például mind a fáklyás, mind pedig a macskazene, a józan okos­ságból merített társulati számítások dictatumából fel­tűnő természetéhez tartozik; hogy mihelyt poliliális kihágásokhoz vezet, azonnal a végrehajtó hatalom discretion­arius engedményezése vagy tiltása alá esik. De igy oda kell visszautasithatlanul tartozni annak is, hogy ezen engedményezésnek s tekintőleg tiltásnak keresztülvitele, a szükség esetében netalán alkotandó törvényes provisio beállásáig szinte teljességgel kor­látlan s discretionarius. — Ezen megdönthetlen és a politikai átalános közjognak örökös és elévesülhetlen postulatumában nyugvó elvnek e szerint már csak corollariuma, hogy a September ediki botrány után, mellynek alkalmával vér folyt, a kormány elvitathat- tanul fel van jogosítva a fáklyás vagy a macskazenét, vagy ha tetszik mindkettőt rendőri rendelet útján akár megtiltani, akár pedig, a maga helyén előlegesen felje­lentendő fáklyás zenék s szónoklatoknak—mint elfo­gadott s főleg alkotványos országokban populáris ova­­tiok—megtartása körül, politiális szabályokat kibo­csátani. Mi itt a kormánynak sem intést, sem irányt adni feljogosítva nem vagyunk, és ha volnánk is, ezt tenni feleslegnek tartanék; megemlítjük azonban, hogy Angliában és Északamerikában, valahányszor csak illy botrányos tények elkövettetnek, mindannyiszor két tekintet alá jönek; ugyanis, ha az illy politikai demonstration­ szolgáló kicsapongások nappal történ­nek, akkor, mint a politikai zajoskodók túláradt szen­vedélyeinek fergetege, szétoszlatással, s legfeljebb egy két főnök letartóztatásával szoktak bevégeztetni; ellenben ha illy háborgások éjjel történnek, tökéle­tesen elvesztik politikai színüket, s a közönséges bün­tető törvény alá, sőt tetemes­ esetekben a discretio­­naris rendőri eljárás alá tartoznak. Illy szempontból Negyvenedik év. 146. szám 1845. Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd sept. 16. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 6 forint e. pénzben.

Next