Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-10-09 / 159. szám
TARTAK« 1TI. I?Ittgyarortat&sk és Erdély. Kinevezések. — A porosz liberálisok. — Törvényhatósági tudósitások. Nógrádból (rendk. közgy. hevesi uj főispáni helyettesnek tisztelgő küldöttség kineveztetése körüli vitatkozások). Slorvát- Tót- s Dalmátországok tartományi gyűlése (k. leiratok, 4. ülés). — Vidéki hirek. (Tatáról). Jelenkor. Külföld. Spanyolország. Portugallia. Olasz- Német- Oroszország. Társulatok és Intézetel*. (Gazd. egyesület).^ Hirdetések.. Gabonaár. Pénzkelet. Lettek a hazások. Dunavizállás. __________________ MAGVAnOnSKIfi én ERWÉLT. (*) cs. ap. kir. felsége f. é. sept. 27 én kelt legfelsőbb végzése szerint czegei gróf Vass Imrét és kőröspataki gróf Kálnoki Pált az erdélyi udv. kanczelláránál tisztb. fogalmazókat az erdélyi kormányszékhez tisztb. titoknokokká méltóztatott legkegyelm. kinevezni. (B* HO A por«»** liberálisok. (G’est tont comme chez-nous.) (K.F.) Tudva van, mikép III. Fridrik Vilmos 1815. május 22. kelt rendelete némi alkotmányos intézkedésre kilátást és reményt nyújtott a jövőre , melly királyi szó azonban a túlzók által félreértésre, oda magyarázatott, mintha a tartományi érdekek mellőztével, semmit nem tekintve a tartományi gyűlések alkotó részeire, általános és egyenlő népképviseleti rendszernek kellett volna már régóta Poroszországban is életre jöni, melly nézetből kiindulva némelly respublicai szelleműek a királyi szó be nem váltásáért ingerlékeny röpiratokat is hoztak forgásba, mint legközelebb Jacoby János Königsbergben, kinek röpirata mohón fogadtatott azok által, kik a franczia alkotmányt bálványozván, azt a köztársasági élet boldogsága non plus ultrajának tartják. Hogy azonban a királyi szó balul értetett, és szántszándékkal is máskép magyaráztatott a liberálisok által, mint csak gondolatjába is jöhetett volna valaha a megboldogult királynak; hogy Poroszország különböző érdekű tartományainak időre volt előbb szükségök, melly alatt a sok háborús megrázkódtatás után belső ügyeiket elintézzék, és magokat csak némileg is rendbe szedhessék ; hogy az egyes tartományi gyűlések alkotó részeit amúgy via facti feloszlatni, a rendszabályokat hatalomszóval elnyomni. Végre a tartományi külön érdekek kiegyenlítését az egész monarchia közös érdekében — nehány percz alatt egykét tollvonással eszközleni nem is lehetett—ezek mind olly bizonyos tények, mellyeket tudnunk kell, mielőtt a porosz kormányt önkény, szó meg nem tartással, vádakkal illethetnénk. Alkalmasint nincs már messze az idő, midőn a Porosz birodalomban is országgyűlések fognak tartatni, de csalatkoznék, ki azt hinné, hogy ez országgyűlések és tanácskozások majd franczia mintára szerkesztetődnek, mert a tartományi rendek képviselete nem fog hiányozni abban, s a kormány bölcsen csak oda igyekszik, hogy minden rend (nemes , pap, polgár, földműves, műiparos, kereskedő) iránylagos sajátszerű s alkalmas képviselettel elláttassék, s ezen rendeknek néha összeütközhető érdekeik, mellyek majd országos tanácskozásokban fognak felmerülni, a kormányt hatalom nagy egyenlítője által minél jobb összehangzásba hozassanak az egész érdekében, és mindez az, ami az új porosz alkotmányban létesülni fog, habár a liberálisok most is azzal kecsegtetik magukat, hogy a porosz intelligentia illy alkotmányos rendezetet el sem fogadna, mert szerintük a népfelsőségi eszmének kell alapul szolgálni, melly a királyi és néphatalmat contractus által kösse meg. Ezek azonban feledik, hogy a bécsi egyezkedések (máj. 15. 1820.) 57. és 58. czikkei a német szövetségre nézve imigy végeztek: „mivel a német szövetség, kivéve a városokat, souverain fejedelmekből áll, ezen alapfogalomnál fogva a status főhatalmának is a status főnökében kell összepontosulva lenni, azért bármelly fejedelem is országának alkotmánya által csak bizonyos jogokkali élésben lehet megkötve, mellyekben vele az összehívott rendek részesülnek, de a szövetség iránti köteleztetéseit minden souverain önhatalmukig teljesíti, mellyekben semmi alkotmány által nem korlátolható.“ Ezen bölcs végzésnek lehet részben azt is köszönni , hogy Némethen azon részeiben, hol constitutiok jöttek életbe, a demokratismusi szellem kicsapongásai fékelve vannak , melly fék nélkül a szövetkezéssé egyetértés már sokszor s régen felbomladozott volna. Ezeknek előrebocsátása után a porosz liberálisok jellemrajzát közlöm itt, miként azt nemrégiben egy derék iró (Leó Henrik) a német nagy közönségnek felmutatá , mellyből a mi magyar állapotunkra is sok hasonlatosságot vonhatni. — Hacsak egy nemzedék élet lefolyását vizsga tekintettel követjük is, még inkább akkor, ha a történetek fejleményeiben egyszersmind az emberiség életének fejleményeire összes áttekintetet velünk, elég bizonyítványokra találunk, mellyek azt tanúsítják , hogy az emberek s azoknak egész osztályai ollyasmiért rajoskodtak, s vérükkel és vagyonukkal áldoztak, a minek elérésétől nemcsak messze elmaradtak , de attól el is kellett ültetniük, mert a kiválasztott utak és módok czéliránytalanok , gyakran személyükre nézve veszedelmesek is voltak. Az illy tünemények azon rövidlátó orosz parasztra emlékeztetnek , kiről a lengyelek mesélik, hogy a fának azon ágára ült fel lovagiasan, mellyet leakart fűrészelni, fűrészelt is mindaddig a fa ,dereka és ülőhelye közt, mig az ág leszakadván , azmagának is nyakát törte. De az illy vaksága csak némelly esetben szolgálhat magyarázó kulcsul, többször történik az meg, hogy másoknak rövidlátására számitnak az önző czélra törekvők; fontossá akarják tenni saját személyüket, bár e végett szilárd eszközök birtokában nincsenek is; és hogy e hiányt kipótolják, az idő szerint felmerülő még ki sem tisztázott kivonatoknak bókolnak, azokat czéljuk szerint értelmezik, reménylvén ez után maguknak tekintélyt szerezhetni, mire nagy ügyefogyottságuk miatt különben bensőleg fel sem jogositvák. Plogy az illy bánásmód végre vesztükre szolgál, azt épen át nem látják, és e vakságban rejlik a terrium comparationis, melly őket az orosz paraszt vonalára helyezi. Az utósó évtizedek alatti tapasztalások eléggé bizonyítják, hogy a valódi teljes becsü szabadság inkább megsértetik ott, hol a nép és kormány közti kapcsok, kialkudott viszonyok eredményei, mint ott, hol a nemzet fejedelmével erkölcsi egységben állanak. A fejedelem tisztjét gyakorolván, mellynél fogva felkeresi és szelíden tartja kezében azon fonalszálakat, mellyek őt népe szeretetéről biztosítják — mind ezen tapasztalatok daczára, még arra sem ügyelve, hogy,a contractualis szerződések legmélyebb alapzatában már halálos döfés esett a szabadságon — nem hiányoznak porosz földön is olly emberek, kik a szabadság nevében, mellynek ők darujói, illy alkuszerü viszonyt rebesgetnek a kormány és nemzet fülébe. Híjába való munka és időveszteség volna, az illy embereknek értésül adni, hogy alku esetében a kormány, a legzsarnokabb az lehet, hogy semmi előrelátás, és a nyelv bármelly hajlékonysága sem leven elegendők az eleven életet körülczölüpölni, hogy bármelly alku mellett is az életből egész oldalak még szabad téren maradnak — elannyira —hogy ha a természet és mesterség magoktól nem nyujtnának is milliónyi buvó helyeket) a kormánynak még is módjában állana az alkut betű szerint helyesithetni, és a mellett különböző irányzatokban durván zsarnokoskodni, még pedig a legteljesebb felhatalmazás firmája alatt, hanem ha a sokféle eszközök használásában is , mellyek azonban élete fentartására szükségesek — előre megszorittatnak, melly esetben aztán még azon áldás is elmaradna, melly a legroszabb de erőteljes kormánynak is folyadéka lehet, p.o. kölföldi irányában tekintélyes képviselet; deben az országban is lehetetlenné tétetik a látszólagos alku szerint minden oldalról biztosított szabadság , mert annak élvezésére mi rendeletet sem tehet az így megbakózott kormány,valamint annak tartósságát megőrző szükséges védelmet sem nyújthat külföld ellenében. És már kérdjük: mit ér az olly szabadság, mellyet senki sem élvez? mellynek tartósságáért egy évre sem kezeskedhetni ? váljon az egész nem gondolatbeli absurdításé ? Természetesen azon fő bölcsek egyike , kik hírlapjainkban hallatják magukat,azt mondaná erre, hogy épen illy szabadságot akarunk, mert arról köz a megegyezés, hogy mindenki szabadságot óhajt;“ a kérdés másik oldalát—a szabadság miségét, mellyrel még veszekszünk — hagyjuk magára nyugodni. Már az illy státusbölcsek legjobban is tennék, ha a színpadi falazat papírjaira lefestetnék maguk számára a mennyországot, mellyekkel majd ha meghalnak, betakartassanak, mert igy legalább haláluk után mennyországban volnának, hiszen mennyországuk misége úgy is magában csekélység. . • • Ezerszer mondhatjuk az illy embereknek, hogy a contractuális képviseleti,állapotban a kormányműk fő ügye ott pontosul csak össze, hogy a követek többségét megnyerje; ha erre szert tett, könnyű is leeni neki a legkeményebb, legigazságtalanabb kormányzási szabályokat, mégpedig jogosítottad, életbe léptetni; hiába mondanánk, hogy a lekenyerezési elv erkölcsöt vesztegető, tehát a kormány, mint a nemzet jellemét demoralizáló utakon eshetik csak meg; és ha e botrány nem volna is,, a miniszereknek különben is hivatalukban áll a kitüntetések és hivatalok osztogatása által ezélt érni, mindezeket és még azt is angyali nyelven elbeszélhetnénk,hogy" ezerkép is megmutatható,mikép azon megszokott erkölcsi viszony, melly Némethonban a fejedelmeket összeköti alattvalóikkal , szükségeskép felbomlanék az uj rendszer által; mindez — ismételjük — semmit sem használna liberálisaink ellenében, kik az erkölcsi szabadságot legkevésbé hordják szívükön, mert csak önmagukat akarják fontossá tenni, mire kedvezőbbek a sors játékai az erkölcstelen, mint az erényes állapotokban; hiszen a ministernek csak egy szótöbbség kell, (mi módon éressék el, az igen közönyös dolog) a liberálisoknak is hát szebb kilátásuk van az illy ministernél boldogulni, világi előmenetükről magokat biztosíttatni , mint az olly ministernél, ki ezer bár tervét pártoló szavazatra sem ad semmit, ha azok jellemtelenek, vagy semmit érők; ellenben a derék, erkölcsben dús és jellentékes férfi szavát kész örömmel méltányolja. Igaz, hogy hiába veszekszünk mi az illy ellenfelekkel , kiket épen úgy, mint a szerecsent fejérre nem moshatni, kikről végső elemezésében a dolgoknak azt is tudjuk, hogy tőlök nincs is mit félni, mivel a porosz kormány úgy is erkölcsi viszonyban áll saját dolgaihoz, s minden esetre elég hatalmas is a kiabálókat tüstént elnémítni, ha szükségesnek tartja e lépést; azonban úgy hisszük mégis, hogy sophistikai beszédjeik ellen gyakran protestálni szükséges, először azért, mert azt a felebaráti szeretet kívánja, hogy ha a coriphaeusok maguk gyógyíthatatlanok is, legalább azok, kikre csábításaikkal hatni akarnak, óvakodásra serkentessenek; hiszen az orvos is, ámbár igen jól tudja, hogy azt nem teheti, hogy csak eggyel is kevesebb haljon meg, mint ahány születik, mindazáltal nem szűnik meg küzdeni a halál ellen, nehogy az a téren gátlanul foglaljon; ha már csak egy lelket kimentünk is protestatiokkal az ábránd tömkelegéből, fáradozásunk jutalmazva van. Másodszor figyelembe kell venni a dolgok jelen állását is, melly szerint ellentmondások és fel nem oldott időszerinti politikai kérdések, (mellyek azonban csak technikai tekintetben még fel nem fejtvék, mert erkölcsi tekintetben rég feloldvák mindazok előtt, kik erős lábon állnak) sűrűen tolakodnak az élet terén fel, és már az okos erkölcsi szabadsággal élés kívánja, hogy az illy ellentmondások hatalom utján csak akkor né- Negyvenedik év. Megjelenik minden kedden , csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá I KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Csütörtök oct. 9. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnék Zöldkert utcza 488 szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. 159. szára 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben-