Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-02-26 / 238. szám

juk... És ez így megyen évről évre, és a világ meg sem okul... Hiába, az ember csak saját egyéni kárán tanul , s boldog az, kinek illője marad, hogy e tanulmányának hasznát vehesse!... E letűnt farsangnak azonban, legalább fővárosunkat illetőleg, voltak dicséretes oldalai is, melly leginkább azon társulatoknak köszönhető, mellyek adott lánczvigalmaikból, a mennyire lehetett, az annyira teszgyilkoló keringet kiküszöbölték... E keringének több áldozatja volt már, mint a harmincz esztendős vagy franczia háborúnak, és még is nehezebb rajta túladni, mint a legdühösebb halálos ellenségen.... Ám Isten neki, legyen táncz, legyen az mulattatva gyönyörködtető, de ne legyen testgyilkoló, és ez hovraérője a nemzeti miveltségnek;ám nézzük a műveltebb nemzetek tánczait, miilyen az angol vagy franczia, találunk , abban csak ezredrésznyi testgyilkolót is, mint a keringőben, miglélek emelőt, s testi ügyességet igénylőt hasonlittatlanul többet.... Ám ez legyen a táncz jelleme, s ezt utánozza a magyar, nem pedig egy rabszolga őrjöngő kedvtölléséhez igen, de egy szabad ember mulatságához illetlen keringethat... E tekintetben , magyar társas tánczaink, úgy a mint megkezdettek, eléggé nem ajánlhatók, s tökéletesítésüknek, ha egy szabad nemzet jellemének megfelelni kívánnak, csak ez után kell folytattatniok__ És mi e tekintetben eléggé nem dicsérhetjük a Pesti Divatlapot, melly leginkább küzdött magyar társas tánczaink mellett , s a keringő ellen; igen szerettük volna azonban, ha a nemes küzdelmét külön választotta volna a netalán sokak által félremagyarázható nemzetiség melletti, s szomszédaink elleni tulbuzgolkodás mázzától...... — E nagyböjtben larsollt, s igy talán sokak elött ünnep utáni kántálásnak tetszhető farsangi leczke után, egy még sokkal érdekesebb dolgot van szerencsénk figyelmébe ajánlani t. olvasóinknak, és ez, n. t. Hunyor Mihály,hommonnai lelkész urnak, a „szeszes italokkal! mértéktelen élés ellen. Votypka József itán szerkesztett egyházi szent beszédei,a melly minden magyar és erdélyországi hiteles könyvkereskedésekben kaphaló. E jeles lelkész igazán apostoli törekvésének köszönhető leginkább,hogy Zemplén megye felső vidékén 74.000 ember téríttetett a mértékletesség üdvös zászlója alá, és pedig épen a most említett szent beszédek által... Avagy lehet e ennél ajánlatosbat mondani, valamelly mű belértékének kitüntetésére, s mentül nagyobb terjesztésére?... — Dicséretet, s mentül melegebb pártolást érdemel a Schultz testvérek által irt „A természetet magyarázó atya“ czimü nevelési könyv is, miről azonban, valamint a már megjelent „Magyar föld és népei eredeti képekben“ czimü érdekes vállalat első füzetéről jövő alkalommal bővebben.... — A hídnál már megkezdők a beállítási munkálatokat, s igy egy hét múlva talán be is állíttalik. (10 LAPSZEMLE. Budapesti Híradó (327. sz.) Főczikkében a„Pesti takarékpénztár“ növekedő állapotjának megismertetése közöltetik, különösen pedig kimutattalik, miszerint az 1844ki vagyon és teher állása 1,324,243 fi 53 kr. pengő pénzben, 1845ben 2,056,518 ft. 42 krra emelkedett, miből láthatni: egy részről milly üdvös és gazdag segédforrássá vált az intézet a pénzforgalmat tekintve, más részről pedig, mennyi igazság fekszik némelly ellenzéki száj hősök azon axiómaként kürtött szójárásában, mintha Magyarország óriási lépésekkel sodortatnék az elszegényedés örvénye felé. Valóban ideje volna már valahára, hogy ezen népmyslifikáló urak önmagukba szólva , kisé komolyabban kezdenének körültekinteni, s ha az igazságot megvallani nem akarják, legalább annak ellenkezőjét ne hirdetnék. Mert hogy hazánkban naponta új vállalatok, új intézetek keletkeznek, hogy az ipar és kereskedés emelkedik , a kényelemforrások és élvezetek pedig szaporodnak, ez olly közönségesen ismert örvendetes dolog, mellyel szemüveg segedelme nélkül is mindenki láthat; márpedig ezen élénk életmozgalmakból azt akarni következtetni, hogy tehát Magyarország az elszegényedés örvénye felé sodortatik, azaz hogy napról napra pénzszűkölködőbb és szegényebb kezd lenni, nem pedig — épen megfordítva — azt, hogy az elszegényedés örvényéből lassan kint kibontakozni, és az anyagi jobblét felé kezd vergődni, ez kisé tán mégis nagyon fonák logika! ” (328. sz.) „Az Európában most uralkodó gabonacrisisről vonatkozólag az ausztriai birodalomra“ ügyeimet érdemlő értekezés adatik az Augsb. Allg. Zeitungból átkölcsönözve, mellyben megmutaltatik, hogy a növényi élelemszerek piaczán beállott rögtöni áremelkedésnek (melly azonban jelenleg érezhetőleg csökkenni kezd) oka: részint valóságos, tényleges, részint véleményi, azaz puszta vélekedésen alapuló ; s hogy illy körülmények közt a kormánynak álalános , a forgalom természetszerű kifejtését megzavaró rendeletekhez nyúlni igen aggasztó sőt veszélyes lett volna ; ellenben a részletes intézkedések tétele czélirányosnak sőt szükségesnek mondanik, hogy a munkátlanoknak munka, és az éhséggel küzdőknek élelemszerek nyittassanak, és az iránti gondoskodás történjék, miszerint a földek bevelése itt ott maghiányból el ne maradjon. — (330. sz.) Főczikkében „Horvátországból“ czim alatt éles, s egész az elevenre ható polémia közöltésül, mellyben szerző Kossuth Lajos urnak a P. Hírlap 598dik számában megjelent czikkét, melly ugyanott „Válasznak a kőrösmegyei ilirpártiak dühöngéseire“ czimeztetett, hasonló modorban, mellyben a mondott válasz iratolt, megczáfolja , s megmutatja : mikép Körösmegye rendes korán sem a fiumei vasut ügye s elve iránt, hanem pusztán csak K. L. ur személyessége iránt viseltetnek ellenszenvvel. — (331. sz.) „Még egy szó a horvát ügyekről“ czim alatt igen jeles értekezés közöltelik a higgadt kedélyü , s a kapcsolt országok bel viszonyait legjobban ismerő A urról, mellyben szintén Kossuth Lajos urnak „Válasz a kőrösmegyei ilir pártiak dühöngéseire“ czimü czikke czáfoltalik. KÜLFÖLD. Francziaország Páris,febr. 16.Achartresi püspök az„Univers“szerkesztőjének következő tartalmú levelet küldő be: „A követek kamrájának a királyhoz benyújtott válaszfelirata egyetlen szót sem tartalmazna szabadoktatásról, úgy hiszem, szabad leend felelte némelly észrevételeket tennem, mellyek olly szabadelvűek, mint rövidek lesznek. Í1a a nyilvános igazság-kiszolgáltatásban, teszem azt, ha megzavarhatnék vagy megrontatniék, a rendet helyreállítni akarnák , bizonyára nem csillagászokat vagy vegy tanárokat hívnának meg, hanem törvénytudókat vagy jogászokat; ha háborúviselésről lenne a szó,mitől az ország jóléte függne, nem a papoktól kérnének tanácsot, hanem egy tábornokokból választott bizottmány ülne össze; ha előre nem fárólag valamelly ragályos nyavalya ülne ki, a lakosság nem írókat vagy költőket, hanem orvosokat hívna segítségül.Ebből az következik, ha hogy a vallás egy hallatlan veszély által fenyegeltelik, világi tanácsgyűlések, ha abban még olly nagy elmetehetségek s különös érdemek virágzanak is, nem elégségesek. Itt olly férfiakra van szükség, kik egész éltükön át, állásuk tiszténél fogva a vallást tanulták s azt alaposan értik, mi azt fentartja vagy feldúlja, mi neki szolgálatot tesz vagy halálosan megsérti, pedig mind a két kamrában egyetlen pap sincsen. Ez az, mi bennünket jogosít, hogy szót emeljünk, s fenhangon, tiszta szívünkből, s a meggyőződés erejével nyilvánítsuk nézetünket. A sophisták mondják : „A vallás jó a tömegre, a köznépre nézve;“ igen de a sophisták az emberi józan ész legirtózatosabb ellenségei. Mind azok, kik ezen megbecsülhetlen ajándékban csak legkevesbbé is részesek, azt mondók s mondják mindenkor s minden helyen, hogy a vallás nemcsak az alsó osztályokban jó s hasznos, hanem a legdúsabb , legműveltebb körökben is , pedig a vallás megvetése, ha az az intézetekben és törvényekben támaszt talál, nem csak nagy nyugtalanság tárgya, hanem egy szánakozásra méltó vakság leend, melly minden gondolkozóban irtózatot gerjeszt. Ezt mondák ők, s mit mondok én? Nyilvános nevelésünk átalánosan kétségre vezet, örült jogra, mellyet követelnek, hogy az igazságot lábbal tapodják. A lélekben a kevélység tévedéseit szüli. Ez már ezerszer mondatott Francziaországban, s az egész felvilágosodott Európában számtalanszor ismételtetett, s meg sem törődnek nálunk ezen egyetlen fontos ügygyel. Legyen bár az igazság gúny által száműzve, heverjenek bár porban a legszentebb dogmák, az istenség jogai példátlan elvetemültséggel érintessenek, s azt mondják nekünk, hogy e szempontból az ügyet tekintenünk nem szabad. A kamrákban azt mondják: tanácskozzunk az oktatási tanácsról, magányintézetek kinyitásáról, szabadságról, tanulmányi bizonyítványokról s hasonló alárendelt követelésekről. Ezek a valódi főkérdések: az anyagi minden, a tanok semmi. Fordítsuk minden gondunkat az egyetemre; mi a lelket illeti, melly annak lényét betölti, sőt minden hozzátartozóit skeplicismusra és atheismusra szoritja; melly fiatalságunkat e pályán magával ragadja s reánk szégyent és szerencsétlenséget hoz ; — igy tehát ép nem illik , hogy mi illy csekély hiányoknál olly sokáig késsünk. Főkép pedig soha se aggódjunk azon üres ígérettel, mellyet mi (az 1830-i chartában) a világ szemei elé adunk; szolgáljunk a sophistáknak , s őket győzelmi menetükben az országon keresztül kísérjük. Minthogy vas és érezbeli bilincsek léteznek, ifjúságunk számára kovácsolva, s arra szánva, hogy ezen eszeskedők által lelánczolva legyenek , kik őseik vallása, az igazságs ég ellen fegyvert viselni szoktak; nyitsuk meg évenkint a lánczokat, hogy el ne törjenek vagy megne táguljanak; őrködjünk a felett, hogy a fiatal nemzedék, kibontakozhatlan hálóba kerüljön s egy lélek se szabaduljon meg. (Vége következik.) N.Hrittiiiiiin, London , febr. 13. Az alsóház tegnapi ülésében a gabonatörvényekre vonatkozó ministerialis javalat felett megszakadt vitatkozások Colijuhoun által folytattalak, ki megvallá, hogy a gabonatörvényeket illetőleg Villiers nézeteit soha sem osztó; ő 1841 ben a gabonakérdést nagy szorgalommal s egészen elfogulatlanul tanulta, s azon meggyőződést nyerte , hogy a földmivelési érdekek védelme szükséges, annálfogva egy állandó gabonavám védőjévé lévő. — Wynne fájlaló, hogy ő a jelen kérdés felől más nézettel van mint választói, hol mindazonáltal azon bizonyosság vigasztalja, miszerint ő csak a leglelkiismeretesb meggyőződést követi. Az angol törvényhozóságnak nincs hiányosabb része, mint az, melly eddig a kereskedést szabályozó, s minden elfogulatlan kénytelen megvallani, hogy a védrendszer nagyon roszul sikerült. Ezen állításban, miszerint a földmiveléstől nem szabad minden védelmet megvonni, míg az más czikkekre fenáll, minden esetre van valami igazság. A védrendszer elmellőzése azonban jelenleg nem mint megoszlott s egyes érdekekre vonatkozó rendszabály terjesztesik elő, hanem mint egy terjedelmesebb terv része, melly az ország minden érdekét s kereskedési ágát illeti. Több czikkre nézve a vám még fen fog maradni, de ezen vám nem annyira véd, mint jövedelmi vám leend. A szabadkereskedés tökéletes kivitele, fájdalom! nem lehetséges, mert azt a statusjövedelemre a tekintet tilalmazza; ő egyébiránt biztosan hiszi, hogy jövő alkalommal a jelen rendszabály kivitele sokkal nagyobb terjedelemben sikerülene; személyes óhajtása azonban az lenne, ha ez mindjárt megtörténnék; egyébiránt ő maga is tart tőle , hogy a kormány, ha illy terjedelmes rendszabályt terjesztem elő , a jelen parliament alkotásánál fogva ki nem vihette volna. A Heathcote azt nyilvánító, miszerint ő a jelen rendszabálynak határzattan ellent állt volna, ha azt saját politikai barátjai terjesztendik is elő; annál inkább tehát most, midőn ellenes tevék azt. A kormány tervét elhamarkodottnak , idétlen s merész kísérletnek nevezé. — Martin felhordó azon okokat, mellyek őt arra bírhatták volna , hogy a gabonatörvények feletti előbbi nézeteit megváltoztassa s Poel tervét pártolja; a múlt ősz előzményeit rajzolván, azt álljta , miszerint azon hiedelem, mintha a földmivelési érdekek a tervezett változás következtében várandó alacsony gabonaárak által szenvedendnek, épen valótlan. Ennél fogva a most tervezett rendszabályokba feltétlen bizalmat helyez, s meg van győződve, hogy azok mind a földmivelésre, mind a kereskedésre sikerdús eredményeket hozandnak. — Baring fájlalja, hogy ö e kérdésben olly kormány ellen kénytelen szavazni, mellyet ö eddig pártolt, s mellynek hazafiuságába folytonos bizalmat helyez. Három évi tapasztalás, nem elég ok arra, hogy rögtön illy nagy fontosságú ldsérlettélessék,melly mindazok biztosságát, kik a földmivelési jótéleményben részesek,megingatná s az egész országra nézve komoly jövendőt idézne elő. Morpeth lord megjegyzi , miszerint a kiegyenlítési idő, mint azt Baring indítványozó, fájdalom már elmúlt; előbb a pártvezérek, kikhez ő is (Morpeth lord) tartozik, szívesen nyújtottak volna illy kibékülést, csak hogy az a Baring részén levők által gúnnyal s sértőleg visszautasíthatott volna. Megjegyzé továbbá szónok, miszerint mióta utójára ült az alsóházban, sokat utazott Amerikában s két évig tartózkodott egy földmivelési kerület belsejében. Ottan tapasztalásai következtében ama meggyőződést nyert , hogy azon védrendszer, mellyel a bérlő és földműves állítólagos hasznára megtartani akarnak, mindegyik mind a másik részre nagyon káros. Valamennyi osztály érdeke ugyanaz, azonban a földművelés valódi érdeke , mindig a közügy jólététől .