Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-03-26 / 254. szám

odébb, — hozzájárulunk. — Megyei rendes mér­nök A. A. múlt évi utósó közgyűlésünk határozata következtében a megye térképét, minden legkisebb tájismer­tető tárgyakra is kiterjesztve avatott gond­ját, igen pontosan és csinosan elkészítve beadván, a rendek figyelmébe ajánlja, — zajos tetszéssel fo­gadtuk, s miként eszközölhető kinyomása iránti terv­adásra bizottmány neveztetik. Ezek az első napi gyű­lésnek részletei. A többiről, jövő postán. Magurai. B­ud­apesti ujdonságok­ Néhány nap előtt egy szerencsétlen férfiú, ki a rendőrség által — mint mondatik, bizonyos idegen pénzek elkártyázása, s az illető megkárosultak sürgetése következtében — bekerittetett, és addig is, míg ugye a fenyitó bíróság eb­be kerülendett, a városházi épületben biztosság­ba tétetett, ugyan­ezen biztos helyen, biztosság­­bani bővelkedésében, magát biztosan agyonlövő. Már akár magával vitte, akár később más által jutott légyen birtokába a gyilkoló fegyvernek , az esemény megtörtént, mi aligha­nem arra mutat, hogy a bírói vizsgálat vagy fegyelem alá kerületek feletti szoros őrködés kezelésében , Pekingben , tán túlságos libe­­ralizmus uralkodik. — Biztos kútfőből tudjuk , hogy a pesti dragonyos polgári lovas örsereg, egyenruháján ezentúl uralkodó felséges királyunk nevének jegyét viselendi (F. V.). Igaz, hogy ezt már 11 év előtt kel­lett volna tennie, de legalább a­mit akkor elmulasztott, most megteszi. És ez a maga rendjén van. VIDÉKI HÍREK. Kalocsa, márt. 20. Újra tapasztaltuk, mikép a religio megszentelt intézeteinél mi sincs fensége­sebb , mi sincs magasztosabb. Nemcsak az őskor iránt kegyeletes hódolat ömlik ezek szemléleténél a kebelben, de az égi kegy legédesebb vigaszával is eltelik az. Nekünk legalább úgy fek­szelt, mintha sz. István szellemét látnék városunk felett lebegni, és viszont városunkban a sz. István-korabeli Kalocsát szemléltük, midőn ama püspöki székbe , mellyet a sz. király romlatlan jobbja, az idők viszontagságival, vele együtt, daczolandó erővel alapított­a a Kol­­lonitzok, Szécsényiek, Csákiak, Patatichok stb. histó­riai emlékekben gazdag érseki székébe, a múlt év május hónapjában kegyelmesen kinevezett, nov. 24- kén pedig pápa­i szentsége által megerősített nagy múltú érsekünket nádasdi gróf Nádasdy paulai Ferencz urat fényes szertartással láttuk iktattatni. Ez ünne­pély folyó he­sokén s illetőleg sokán ment végbe. Azon időközt, melly a múlt évi december véghar­madától , mint ő nagyméltóságának köztünki tartóz­kodása idejétől, e napig lefolyt, a nagymélt­ érsek fáradatlanul munkáló szerény elvonultságban tölté, akarván előbb „látni a teendőket, mielőtt azoknak tevésére, a miket látott, Isten kegyelme által meg­erősödve“ megindulna. És a­mint őt ez idő alatt ta­pasztaltuk : ama mindnyájunkhoz szivének kegyessé­gével leereszkedő nyájasság, az egyház szolgáinak, mint Krisztusban testvéreinek s fiainak, kitűnő tisz­teletben tartása, a megye ügyeinek kiismerésére for­dított , s gyakran a legkisebb pontokra is kiterjedő folytonos Studium, a dolgok állapotának kitanulásá­ban tanúsított helyes felfogás, mind megannyi tu­lajdonok , mellyek nemcsak sziveinket voltak már eddig is, és lesznek még inkább ezentúl részére ké­pesek megnyerni; de egyszersmind kezességéül is szolgálnak egy szebb jövőnek, mellyben e megyé­nek már olly rég­ időtől megért vágyai s reményei valahára teljesedésbe menjenek ! Ő az ur nevében jőve hozzánk, és áldott, ki az ur nevében jő! — Az érseki palást feltevésének olly ritka lisztet mélt. Girki György adta ki felszentelt püspök végzé az ünnepélyes beve­zetést megelőző napon, mellyen és méginkább más­nap, daczára az olly rövidre szabott határidőnek, váro­sunkat megyebeli és vidéki, papi és világi rendű szá­mos látogatók által szemléltük élénkil­elni. Tudnillik e nap gyümölcseihez egyenlő joga van mindenkinek, szegénynek úgy, mint gazdagnak, pórnak mint ne­mesnek. A vidéki egyházi méltóságok közöl, kikhez e napokban szerencsénk vala, megemlitendőnek íté­lem a pécsi püspök­­ nagyméltóságát, a váczi főtiszt, káptalan számos tagjait, a tisztes öreg Sághy Mihály püspök és nagypréposttal együtt, az esztergomi fő­­és a pécsi és diakovári káptalanok küldötteit. — Ré­szint az első, részint a második napon főtiszt. Wagner Ferencz nagyprépost, mélt. Girk György és fő­tiszt. Nehiba János mint papnevelde igazgató, illy magas állású férfiak­ és az ünnepély­ és ünnepletthez méltó beszédek kíséretében mutaták be a megyebeli papság illető különféle osztályait ö nagyméltóságá­nak, kiket is a kegyes atya elérzékenyült szívből faka­dó, s buzgóságra, egymás iránti szeretőire s egyeség­re serkentő szavakkal fogadá. De különösen kieme­­lendőknek vélünk némellyeket ama nyomtatásban is megjelent beszédből, mellyet ő nagyméltósága, be­iktatása napján , a megyebeli papsághoz nyilvánosan intézett, úgymint mellyek a religio és egyház elha­gyatott állapotján kesergő , a pásztori terhes gon­dokat és fáradalmakat érdem szerint méltányló , és atyai gondoskodásával mindenekre kiterjedő szivé­nek ugyanannyi tolmácsaiként tekintendők. „Napjaink­ban, úgymond a többi közt, sz. religionkat tulajdon fiaitól elhagyatva, s azoktól, kik benne neveked­­tek fel, megvek­etve kénytelen ittelünk szemlélni! Ama, korunkban annyira elharapódzó, a philosophiá­­nak hazug neve alatt magát feltoló hitellenség; ama korlátlan, és a religiora nézve szintúgy mint az or­szágokra veszedelmes vélekedési és cselekvési sza­badság; ama elhanyagolása, a már csak a legalsóbb néposztály körébe utasított Isten igéjének; ama büntet­len és vakmerő kicsinyrebecsülése s áthágása az egy­ház legfontosabb törvényeinek; ama földi kívánságokba s mindennemű szenvedélyekbe elmerült életszabados­ság; amaz, a kijelentett vallás minden igazságait, magá­nak az Isten fiának, sz. religionk szerzőjének istenségét is az ész ítélő széke elébe vonó esztelenség; mindezek, úgymond, mivel biztathatnak engem, ki a religio szolgálatát, és a letett legszentebb tan őrzését ma­gamra vállalom ?“ Miután eme szomorító kilátások kö­zepette az isteni segedelem reményével, elhunyt di­cső érsekeldődeinek emlékével, az egyház­ tartomá­nyában létező püspöki méltóságok és a főkáptalani ta­gokban helyezett bizalommal vigasztalta magát, a lelkipásztorkodással közvetlenül megbízott papság iránt ekkér fejezé ki atyai szivének szeretetét: „tulajdon tapasztalásomból tudom , úgymond , mennyi várasz­­tást, munkát, fáradságot, aggodalmat kell a lelkek üdvére forditnotok; mennyi nehézséget s kelle­metlenséget kell e sz. szolgálatban elviselnetek. Milly nagyérdemüek, s mennyire feledheslenek ezek előttem, örömest nyilván megvallom; s a mennyire lehet, szándékom, gondjaitokat könnyitni, könyvite­­ket letörölni, vigasztalást nyújtani. Nagy bizalmat helyezek bennetek , nagy dicsőségem vagytok ti, megteltem vigasztalással, örömem bővelkedő , hall­ván hiteteket, melly az ur Jézusban van, és sze­­reteteteket minden szentek iránt, stb. Sziniilly méltány­­lattal szólott még a papnevelde elöj­áróinak és a nö­vendékpapság tanítóinak tisztéről is, úgymint kiknek kezeiben van a haza s egyház támaszaiul szánt ifjak­nak esze és szive, azoknak, kiknek ö­nmga magát atyjokul vallotta, „ki mint az atya egyetlen fiát sze­reli, úgy hordozza őket ezentúl szivében,­ valamint a különféle rendű szerzetes férfiakról is, méltányló szavai közé mindenütt a leghathatósb buzdításokat vegyítvén. A föpásztor eme remek beszédére a de­rűs nevében mélt. Girk György püspök úr válaszolt, és mi, noha tollunk alig mer illy jeles férfi művé­hez a bírálatnak csak árnyéklatával is felemelkedni, nem fojthatjuk még is el ama meggyőződésünket, mikép alig hallánk beszédet, mellyben akár tarta­lomra , akár előadás- és szónoklatra nézve a leg­­öszintébb tisztelettel hódoló érzelem a méltósággal, és mindkettő némi fesztelen kedélyességgel úgy pá­rosult volna, mint ebben. Közsajnálatra azonban még eddig nyomtatásban meg nem jelent. Hasonló kenet- és atyai szívvel szólott a főpásztor a pásztori gondja alá bízott, és a főegyházban egész a fulladásig ösz­­szesereglett néphez is. Miután a beiktatás többi szer­tartásai is a legnagyobb kül és bel pompa mellett befejeztettek, ö­nmga a nagy számmal megjelent papi­ kar által érseki lakába , hasonló ünnepélyes me­nettel, mint előbb az egyházba, visszakisértetett, hol a szeretett atya uj meglepetésben részesült. Az érseki laknak márvány lépcsőin ugyan­is, mindkét fe­lül , fehérbe öltözött leány­sereg várakozók a leg­díszesebb rendben, a szűzi kor tavaszában fejledező rózsáktól kezdve fokonkint lejebb egészen az ártat­lanság legzsengébb csemetéjéig, kik a haladó atyának pályáját tavaszi ibolyákkal hinték, s egy, soraikból előálló gyermeki alak által őt az ártatlanság szavai­val üdvözlők; ekkér a közhódolat eme napján a ke­gyes atya ama nemtől vevén a legkedélyesb hódo­latot , mellynek a szív érzeményei képezik kiváló tulajdonát, s kincsei legtöbbikét. A beiktatás napján ö­nmga 300nál több vendéget méltata, részint érseki lakában, részint más alkalmas helyeken terített gazdag asztalához, mellyet a több rendbeli felköszöntéseken kí­vül,az ezen ünnepélyre készült, számra 14, versezetek 195 kiosztása is érdekesé teve, m­ellyeknek egyike kü­lönösen az illy alkalmi versezetek készítése által ne­vezetessé lett Polereczky Bálint prépost ur nevét vi­seli homlokán. Mindkét napi esténket a város pom­pás kivilágítása s különféle transparensek vidámiták; nagymélt. érsekünk pedig e nap emlékéül a város szegényebbjei közt, szerénysége miatt ugyan pon­tosan ki nem tudható, de a tudottak szerint is több szá­zakra menő összeget osztata ki; a főegyházat pedig egy pompás és teljes disz­öltözékkel ajándékozd meg; mikhez ha még ama tényt csatoljuk, mikép folyó he­sökén, mintegy első lépéséül kormányzásának, ér­seki főhelyelnökéül, a közvélemény jelöltjét, mélt. Girk György urat nevezte ki; úgy tetszik, nem alaptalan ama reményünk, melly szerint őt olly atyá­nak hisszük, kit Isten kegyelme, csak nem két évi buzgó kérésünkre, elválasztó, ápoló kézzel letörülni a­ökönyeket, mellyek megyénk arczán itt ott mos­toha idők emlékéül maradjanak! mr. Ausztria, Bécs, márt. 22. Ő cs. kir. felsé­ge a Galicziában történt legújabb események követ­keztében ezen ország fökormányzójához folyó hó 12- ről kell legfelsőbb parancsolata által a következők nyil­vánítását rendelni kegyeskedett: „Ilii galicziaimhoz! Legközelebb múlt hetekben nehéz kísérleteket kell­ kiállanunk. Egy külföldön foganzott, a rend s erköl­­csiség ellenei által régóta ápolt összeesküvés gali­­cziai birtokomba is befúrta magát. Sikerült nekik részt­vevőkre találni, kik azon reményt táplálék, hogy va­lamennyieteket kárhozatos terveikbe kerítenek. A csá­bítás minden mestersége, mindenféle ígéretek meg­kísértettek e czél elérésére , sőt a legszentebb érzel­meket sem átallották a leggyalázatosabb módon feliz­gatni. Hű kebletek s józan elmetehetségiök zárva ma­rad­nak e kísérletek ellenében. S midőn az összees­küvés vakdühében, köszült vakmerőséggel a lázadás véres zászlóját lobogtatni kezdő, a kárhozatos válla­lat a szilárd ellenállásban, mellyel mindenütt találko­zott, hajótörést szenvede. Szívem vonzalmát követem, midőn szeretett galicziaim becsületességét s fejedelmük iránti rendithetlen hűségüket ünnepélyesen kihirde­tem. Minthogy ti híveim egyedül a rend sjog mellett emelkedtetek fel, miután a törvényes rend ellensé­geinek tervei gyalázatosan megsemmisittettek, most ismét békés foglalkozásaitokhoz térjetek át s alattva­lói kötelességtük pontos teljesítése által továbbá is ta­núsítsátok , hogy ti a törvények fentartásáért küzdeni tudtok, de szinte azok alatti engedelmesség s kó­dolás által azokat szilárdítani meg nem szüntetek. — Kelt Bécsben, márt. 12én 1846. Ferdinand s. k.“ — Ez, legfelsőbb parancs következtében e kir. fen­sége ausztriai föherczeg estei Ferdinand galicziai katonai s polgári kormányzó által Tarnowból márt. 16ról kihirdette­te­tt. Továbbá a cs. kir. felsége szinte márt. 121öl­d kir. fensége Ferdinand föherczeg Galiczia fökor­mányzójához a következő két saját kezével írott le­velet kegyeskedett kibocsátani: „Kedves bátyám fö­herczeg Ferdinand! A kedvességed parancsai alatt Galiczia tartományokban álló seregek a legújabb idő vészteljes napjaiban, minden viszontagságok elvise­lésében s a harcz minden veszélyeiben férfias bátor­sággal párosult szilárd s tántorit­atlan hűséget tanúsí­tanak, s e dicséretre méltó viseletüket olly tartósan folytatják, miszerint el nem mulaszthatom, hogy ki­tűnő maguktartása s kötelességük dicsöteltes betölté­seik iránt, egész elismerésemet kedvességed által ve­lők ne tudassam. — A megtörtént kihirdetésről ked­vességed üdv. haditanácsi elnökömet azonnal tudósí­tani fogja, hogy annak utján a többi seregnek is tu­domására jusson. — Bécs, márt. 12. 1846. Ferdi­nand s. k. „Kedves bátyám föherczeg Ferdinánd! Az utósó aggodalom teljes időben Galicziában hivatalno­kaim és ezen ország szolgáinak nagyobb része, lé­­lekéberség s kötelességük pontos és veszélyteljes teljesítése által különösen kitüntető magát, s annálfog­­va tökéletes megelégedésemre igényeket szerzett ma­gának , mit ezennel tudtukra adok. — Bécs , mart. 12. 1846. Ferdinand s. k.“ K C L F Ö L D. Spanyolország. Madridból folyó hó­­ról kelt sürgönyök szerint a nem régiben alakult ministe­­rium visszalépett. Az uj cabinet tagjait még nem tud­hatni. Francziaország Páris, mart. 15. A kamra az érezvizek feletti törvények tárgyalását teg­nap bevégze. — Alkalmilag Guizot utasó beszéde

Next