Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-13 / 213. szám

gatójával, Ancelot pedig ugyanannak kanczellárjá­­vá neveztetek. Az ünnepély­es új­évi tisztelgések tegnap, mint rendesen, a luilleriákban végbementek. Már Sylves­ter estéjén lévő udvarlását a párisi érsek megyéje papságával, nem különben a valencei, montpellieri s az újonan kinevezett luconi püspök is. I1j év napján a tisztelgések délelőtti 11 órakor kezdettek meg. A kezdetet, a segéd- és parancsosztó lisztek tevék, eze­ket követék a ministeri statustitoknokok és marschal­­lok, délielé jelentek meg a két kamra, t­örtélőszék, az egyetemi tanács , a párisi kir. büntető törvényszék nagy küldöttségei, a kerületek igazgatói, a szajnai helyhatósági tanács sal. Végre 4 órakor a diplomati­kai testület, mellynek szónoka Fornák­ apostoli nun­­cius következő beszédet tartott: Sire ! Ezen ünnepé­lyes alkalommal, mellyet az uj év bekövetkezte nyújt, minden kitelhető örömmel siet a diplomatikai testü­let, felséged, a kir. család s Francziaország jólété­ért őszinte kivánatait általam tolmácsolni. Az átalános béke illy csodaszerü tartóssága legfényesebben tanú­sítja felsegédnek s a többi fejedelmeknek magas böl­­cseségét s a cabinetek legtökéletesebb öszhangzatát. Az egész világ hálája, csak a jótétemények nagysá­gával hasonlittath­alik össze, mellyeket általa nyer. Az ég­­védelme alatt ezen fens­é­ges mű ama csodákat hala­déktalanul előidézni meg nem szünendik. Miután felsé­gednek, mint királynak kivánatainkat kimondók,kimond­­hatóan örömünkre szolgál, szinte azokat, mint atyánknak ismételhetni. Új családi örömökben részesíté önt Sire nemrégiben az ég, s fenséges családja nem csak tagjai számára nézve növekedik , hanem érdemteljes tettek által is; s felséged még hosszú ideig fog örven­deni mindazon vigasztalásoknak, mellyeket atyai szive csak kívánhat. Egyszersmind kegyeskedjék felséged a diplomatikai testület e szerencsekivánatával, leg­mélyebb tiszteletünk hódolatát elfogadni.“ — A király ekép válaszolt: „Mindenkor nagy örömömre szolgál, azon szerencsekivonatokat elfogadni, mellyeket ön a diplomatikai testület nevében elem­be terjeszte. Mé­lyen meghat engem es öntől azt hallani, miként abbeli folytonos törekvéseimet méltánylani tudják, mellye­­ket elkövetek annak elhárítására, mi Franczia­ország s a világra a háború ostorát előidézhetné, s a mennyire tőlem kitelik azon iparkodom , hogy azon boldog egységet, melly jelenleg minden fejedelem s kormányok között létezik, továbbra is ápolhassam s feltarthassam. Önökkel egyesülve hálát mondok a mindenek urának, hogy összes törekvéseinket siker­­rel megáldá. Minden uj békeév, mellyel az ég bennün­ket megáld, nagyobb s nagyobb záloga ez üdvös állapot tartósságának, s ha a múltba egy pillana­tot velünk s gyönyörrel számítjuk ama számos bé­keéveket, mellyeket túlélni szerencsések valánk, szinte azon bizalommal tekinthetünk a jövőbe , s a jótétemények tartósságát biztosan jósolhatjuk a világ­nak. Forró köszönettel fogadom mind azt, mit fia­imról mondottak, s hálámat nyilvánítom azon vi­gasztalások iránti részvétükért, mellyeket nekem a gondviselés számos családom növekvésében nyujtott, a legnagyobb örömmel fogadom ezen érzelmek ki­fejezését, s azokért köszönetemet nyilvánítom a di­plomatikai testületnek, a királyné s enyéim nevében.“ — A többi uj évi szónoklatok, mint: Pasquier kanczelláré a pak­kamra , Sauzet-é a követek kam­rája részéről, és Martin igazságministeré a státus­­tanács nevében, mind egyformán hangzanak. Saját politikai jelentőséggel egyedül a párisi érsek be­széde birt, a többiek között ezeket mondá: „Hó­dolatainkat amazok megelőzték, kik nem­régiben ne­mes fiaid személyében felségedhez járultak, u. m. a keleti tartományok, több népek, szövetségeseink s ezen keleti szerencsétlen keresztények, kiknek szivük mindaddig franczia leend, míg Fran­cziaország katholikus maradand.“ Továbbá különösen köszönetét nyilvánitá a „Notre Dame“ egyház hely­reállításáért s kijavításáért. A király a syriai keresz­tényekért­ óhajtott közbejárásra vonatkozólag ekép nyilatkozott : „Örömmel nyilváníthatom, miszerint keblemben még mindig azon édes reményt táplálom, hogy törekvéseink a keleti keresztényekre nézve sikertelenek nem maradandnak, sőt sokkal járuland­­óak azon bajok jóvátevéséhez, mellyeket szenved­tek. Francziaország soha meg nem szünendik azon hatalmas segélyt lélök megtagadni, mellyet olly szá­mos évszázad óta nyújt, s Isten kegyes lesz irántam, hogy uralkodásom alatt szent vallásunk védelme nem kevesbbé leend sikeres, mint az ed­digi királyok eldédeim alatt vala “ 31 A követek kamrája ma választó a válaszfelirati bizottmányt, — hol az ellenzék nem kisebb csatát vesztett mint az elnök s alelnökök választásánál — az ellenzék csak egyetlen jelöltjét, S­a­i­n­t-M­arc­al­a­r­d­i­n megválasztatását vihette ki, pedig ez is sajátlag­ a conservativ párthoz tartozik, és a Sal­va­ndy által végbevitt kir. egyetemi tanács új szer­kezete végett neheztel, 350 tag volt jelen, az ellen­zék csak mintegy 140 szavazatot nyert. A bizottmány kilenc­ tagjai a következők: Peyramont, Delles­­sert, Couture, Vitet, St. Marc-Girardin, Big­­non, Jacques Lefèvre, Desmousseaux , An­­ge­villé. IV. Britannia- London, dec. 31. Az angol ministerium — mint múlt lapunkban már említők — hi­vatalosan megalakíttatott. A­ „Times“ így szól: „Mi felhatalmazva vagyunk Peel cabinetének szerkezeté­ben a következő változásokat közzétenni. Buc­cl­euch herczeg a meghalt Wharncliffe lord helyébe mint titkos tanácsi elnök lépend. Ellenborough lord ke­­letindiai volt kormányzó mint admirálsági első lord, Haddington lord pedig mint titkos pecsétéig fogla­­land helyet.“ A Peel cabinetje tehát jelenleg a kö­vetkező tagokból áll: Peel, Goulburn, Lyndhurst, Buc­kl­euch, Haddington, Graham, Aberdeen, Gladstone, Ellenborough, Ripon, Dalhousie, Baring, Wellington (mint a szárazföldi sereg pa­rancsnok-tábornoka) , Somerset, Herbert, és Lincoln. — Január­­ra mindnyájan visszatérnek Lon­donba, mint a melly napon a királynő a lordmajort s a cityi­ testületet elfogadandja, hogy a gabonatörvé­nyek megszüntetése végett a folyamodványt átvegye. Dublin, dec. 27. Néhány nap óta irtózatos vi­harok dühöngnek.— Hírek terjengnek, miszerint a felsőbb igazság kiszolgáltatási személyzetben neveze­tes változások történendnek. — Limerich, Clare, Tip­perary és Westmeathbeli hírek mindannyian öszhang­­zók, hogy a közbátorság e vidékeken egészen meg­zavarva van. Naponkinti élet s vagyonnai megtáma­dások történnek, s a végrehajtó hatalom sokkal gyen­gébb, mintsem hogy ezen rendellenségeknek véget vethetne. „Dublin Mail H­írlap biztos kútfőből akarja tudni, hogy Peel ministeriumának újonani szerkezete a minister­elnök s első indítványa ellenei közötti egy­ség alapján létesült. Továbbá, hogy Sir R. P­eel a kö­vetkező j­avaslatot teendi a parliamentnek : jövendő­­ben az idegen gabona bevitele határzott vám alá vettetik, quart­érj­ál­ól 12 shilling fog fi­zettetni, azonban ezen vám minden évben két shil­linggel alább szállíttatik, úgy hogy hat év alatt a be­vitel szabadon fog történni.­­ A „Sun“ megjegyzi, hogy Stanley lord barátjait bizonyos okká téve, miszerint ő a kormány által tervezett semmi rendsza­bályt sem kárhoztatniuk Annyi mindenki előtt tudva van, hogy Stanley lord a szabad kereskedésnek nem barátja, s midőn így nyilatkozik, következtetni lehet, hogy Sir R. Peel sem az. ÉRTEKEZŐ. Viszhang a mezei hangokra. Midőn valamelly munkát kezembe veszek olva­sás végett, soha sem szoktam a quis-t, hanem a quid­­et keresni. Azonban megvallom árva lelkemre, mi­dőn a Nemz. Tijs. hasábjaiban a 193tól a 195ig foly­tatólag a „Mezei hangok“-at olvastam, a legnyugta­lanítóbb vágy gerjedt fel bennem e kárhozatra kísé­rő és mélyen bús csengésű hangok t. cz. íróját is­merni ! — Megjelent végre csak­ugyan a várva várt becses név, de kíváncsiságom nem teljesülő , mert a név ismeretlen előttem; sőt míg az utósó számban magyar vármegyét nem láttam például felhozatni, kétkedni kezdtem, és magammal a felett töprenked­­ni: váljon a tudós ító magyar honfi-e, vagy hazánk­ban járatlan idegen ? És várjon ha e mezei hangok zúgása csak­ugyan a Magyarhon népiskoláit, és az azokban — állítólag álalánosan szendergő és ügyet­lenül kontárkodó — mestereket és lelkészeket akar­ja-e felriasztani, vagy amúgy kedve csosszant, az ügyet különben — mint látszik — buzgón felkaroló urnák — in theória a népnevelés és tanítás körében hi­ányokat, gúnyt, piszkot, gyanúsításokat összeír­ni ? Igen, bocsásson meg az általam­ igen tisztelt t.­ez. úr, noha a népnevelés és tanítás ügye senkinek nálamnál mélyebben nem fekszik szívén, s annak mi­nél czélszerűbb állapotra emeltetését senki beforrób­­ban nem óhajtja, mint én, és noha őszinte megis­merem és vallom azt is, mikép nálunk a népnevelés és tanítás majdnem egészen parlagon hevert mezeje jelenleg sincs a legvirítóbb állapotban; mindazáltal­­, ez­ Lapsinszky úrral csak ugyan még sem foghatok ke­zet akkor, midőn olly rész, olly elhanyagolt és czél­­iránytalan állapotban mondja álalán sinlödni mind nép­iskoláinkat , mind a mesterképző intézeteket. Apoló­giát nem akarok egyike mellett sem írni — tegyék ezt mások — sem a hangok­at részletesen nem kí­vánom hangmérőre venni, annál inkább nem , mivel utóbb­i a második és harmadik szám alatt csak egy­­pár vármegyével, sőt csak néhány helyekkel akar­ja vádjainak mélyen hasító keserves hangjait hallat­ni ; de annak bebizonyítására, hogy okom volt azon töprenkedni, váljon az érdemes és tudósul* magyar honfi-e? és hangjai hazánkat érdeklik-e? szüksé­gesnek vélem e kétkedésnek némelly alapjait meg­említeni. Az első vagy is 1931. szám alatti közlésében azt állítja L. J. ur, „a katechismus csak nem minden megyében más szerkezetére nézve — s hogy a min­dig kezdett, s soha végzett katechismuson kívül alig hallhatni valamit, még­is a jelentő táblákban kitéte­tik: doctrina, katechismus (e kettő, úgy látszik ne­kem , azon egy jelentésű) biblica história et aritho­melica. Holott azt sem tudják, micsoda fán terem a két utósó.“ Ugyan kérem, a­ki illyesmit állít, nem méltán kérkedhetni-e arról, hogy Magyarországban az jövevény, idegen ? Ugyan­is ki a magyarhoni nép­iskolák ügyében ir, annak tudnia illik, sőt kell, hogy a tridentoini katekismus rövid kivonata, háromféle u. m. öreg, közép és kis katekism­usban , legfelsőbb hatósági rendelet következtében egész országban min­den egyházi megyék által el vagyon fogadva. A­mi azt illeti, hogy a biblika históriát és számozást nevéről sem ismerik a tanulók , miután L. J. ur állítja, el kell hinnem, de csak azon vidéket illetőleg, mellyről L. J. ur panaszkodik, különben — hála az égnek, de én i­­­lyen iskolát nem ismerek. — Ugyanott állítja L. J. ur, „hogy csak nem minden lelkész saját belátása és a kis­dedek felfogásához képest alkalmazza kurtítja vagy hosszabbítja a katekismust.“ Hát ez baj ? nem jól törté­nik ? sőt igen. De azt mondja L. J. ur „ebből az kö­vetkezik , hogy ha p. o. egyik helységből a másikba vetődik a gyermek, a kérdésre felelni nem tud, mert máskép tanulta, noha pedig a lényegi csak egy, de annak értelmét fel nem fogta“. De hogyan lehet ez? előbb mondá L. J. ur , hogy a lelkész a gyermekek felfogásához alkalmazza a katekismus fejtegetését; hogy ne értené és fogná fel hát azt a gyermek, mi az ő felfogásához volt alkalmazva; hogy ne értené azt, mit a lelkész megértetett vele. Tovább tervezi L. J. úr. „jó volna egy rövid, de még is kimerítő katekismust készíteni, mellyel a gyermek egy év lefolyta alatt megtanulhatna — s a katekismust azon kezdené : h­onnan ered az ember ?“ Ilyen állítások írójáról nem méltán kételkedhetni­e, hogy ha Magyar­­országban nem, de bizonyosan annak iskoláiban já­ratlan , és könyveit nem ismeri eléggé. Hát nincs-e tudva L. J. úr elött, hogy a praescribált katekismust minden esztendőn be kell végezni, és keresztül ta­­nultatni? Nem forgott-e L. J. ur kezében katekis­­musunk, és nem vette-e észre, hogy mindjárt an­nak elején előfordul az embernek teremtetése, ren­deltetése, eredeti lakhelye, megesése­st. Tovább megy L. J. ur és a népiskolák számára tervez még jobbágyokat érdeklő törvényczikkek vázlatát, honi történetet, földleírást, természettant, gazdaságot, ker­tészkedést, gyümölcsfatenyésztést, de nem amúgy the­­oretice , hanem in praxi is“. Midőn mindezeket mint még csak aj latos kivánatokat tervezi L. J. ur, alig állhatok önmagamnak ellent, hogy azon vágyat elfojt­sam magamban, melly kérden­ ösztönözött: váljon mellyik egyházi megyében lakhatók a jó ur? vagy mellyiket festi előttünk olly szerencsétlennek, hol az említett közhasznú ismeretek még a buzgó kivonatok sorában vannak ?! Én emlékszem, hogy a folyó évi nyárutó hóban olvastam valamellyik számában a Nemz. Újságnak, hogy Veszprém megyében kebelezett ács­­feszéri helységnek mestere jutalmat nyert az orsz. gazdasági egyesülettől épen a gyümölcsfa-tenyész­tésben kitüntetett szorgalmáért. Ez­előtt meg egypár évvel ugyanazon lapban olvastam szinte Veszprém megyebeli enyingi plebánusról, hogy nem csak al­kalmas helyet nyert az illető uradalomtól, hol az is­kolások gyakorlatilag fogják a fatenyésztés módjait tanulni, hanem még az éh­esek is minden új házas­ság vagy gyermek­születés esetében egy egy darab gyümölcsfát tartoznak ültetni, és nemesíteni. Hason­ló példákat hallottam és olvastam más vidékekről is , jól voltam­ iskolai vizsgálaton, hol a tanulók gyümölcs­fa-ágakkal voltak ellátva, és a szóbeli felelet állt ki.

Next