Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-01-13 / 213. szám
gatójával, Ancelot pedig ugyanannak kanczellárjává neveztetek. Az ünnepélyes újévi tisztelgések tegnap, mint rendesen, a luilleriákban végbementek. Már Sylvester estéjén lévő udvarlását a párisi érsek megyéje papságával, nem különben a valencei, montpellieri s az újonan kinevezett luconi püspök is. I1j év napján a tisztelgések délelőtti 11 órakor kezdettek meg. A kezdetet, a segéd- és parancsosztó lisztek tevék, ezeket követék a ministeri statustitoknokok és marschallok, délielé jelentek meg a két kamra, törtélőszék, az egyetemi tanács , a párisi kir. büntető törvényszék nagy küldöttségei, a kerületek igazgatói, a szajnai helyhatósági tanács sal. Végre 4 órakor a diplomatikai testület, mellynek szónoka Fornák apostoli nuncius következő beszédet tartott: Sire ! Ezen ünnepélyes alkalommal, mellyet az uj év bekövetkezte nyújt, minden kitelhető örömmel siet a diplomatikai testület, felséged, a kir. család s Francziaország jólétéért őszinte kivánatait általam tolmácsolni. Az átalános béke illy csodaszerü tartóssága legfényesebben tanúsítja felsegédnek s a többi fejedelmeknek magas bölcseségét s a cabinetek legtökéletesebb öszhangzatát. Az egész világ hálája, csak a jótétemények nagyságával hasonlittathalik össze, mellyeket általa nyer. Az égvédelme alatt ezen fenséges mű ama csodákat haladéktalanul előidézni meg nem szünendik. Miután felségednek, mint királynak kivánatainkat kimondók,kimondhatóan örömünkre szolgál, szinte azokat, mint atyánknak ismételhetni. Új családi örömökben részesíté önt Sire nemrégiben az ég, s fenséges családja nem csak tagjai számára nézve növekedik , hanem érdemteljes tettek által is; s felséged még hosszú ideig fog örvendeni mindazon vigasztalásoknak, mellyeket atyai szive csak kívánhat. Egyszersmind kegyeskedjék felséged a diplomatikai testület e szerencsekivánatával, legmélyebb tiszteletünk hódolatát elfogadni.“ — A király ekép válaszolt: „Mindenkor nagy örömömre szolgál, azon szerencsekivonatokat elfogadni, mellyeket ön a diplomatikai testület nevében elembe terjeszte. Mélyen meghat engem es öntől azt hallani, miként abbeli folytonos törekvéseimet méltánylani tudják, mellyeket elkövetek annak elhárítására, mi Francziaország s a világra a háború ostorát előidézhetné, s a mennyire tőlem kitelik azon iparkodom , hogy azon boldog egységet, melly jelenleg minden fejedelem s kormányok között létezik, továbbra is ápolhassam s feltarthassam. Önökkel egyesülve hálát mondok a mindenek urának, hogy összes törekvéseinket sikerrel megáldá. Minden uj békeév, mellyel az ég bennünket megáld, nagyobb s nagyobb záloga ez üdvös állapot tartósságának, s ha a múltba egy pillanatot velünk s gyönyörrel számítjuk ama számos békeéveket, mellyeket túlélni szerencsések valánk, szinte azon bizalommal tekinthetünk a jövőbe , s a jótétemények tartósságát biztosan jósolhatjuk a világnak. Forró köszönettel fogadom mind azt, mit fiaimról mondottak, s hálámat nyilvánítom azon vigasztalások iránti részvétükért, mellyeket nekem a gondviselés számos családom növekvésében nyujtott, a legnagyobb örömmel fogadom ezen érzelmek kifejezését, s azokért köszönetemet nyilvánítom a diplomatikai testületnek, a királyné s enyéim nevében.“ — A többi uj évi szónoklatok, mint: Pasquier kanczelláré a pakkamra , Sauzet-é a követek kamrája részéről, és Martin igazságministeré a státustanács nevében, mind egyformán hangzanak. Saját politikai jelentőséggel egyedül a párisi érsek beszéde birt, a többiek között ezeket mondá: „Hódolatainkat amazok megelőzték, kik nemrégiben nemes fiaid személyében felségedhez járultak, u. m. a keleti tartományok, több népek, szövetségeseink s ezen keleti szerencsétlen keresztények, kiknek szivük mindaddig franczia leend, míg Francziaország katholikus maradand.“ Továbbá különösen köszönetét nyilvánitá a „Notre Dame“ egyház helyreállításáért s kijavításáért. A király a syriai keresztényekért óhajtott közbejárásra vonatkozólag ekép nyilatkozott : „Örömmel nyilváníthatom, miszerint keblemben még mindig azon édes reményt táplálom, hogy törekvéseink a keleti keresztényekre nézve sikertelenek nem maradandnak, sőt sokkal járulandóak azon bajok jóvátevéséhez, mellyeket szenvedtek. Francziaország soha meg nem szünendik azon hatalmas segélyt lélök megtagadni, mellyet olly számos évszázad óta nyújt, s Isten kegyes lesz irántam, hogy uralkodásom alatt szent vallásunk védelme nem kevesbbé leend sikeres, mint az eddigi királyok eldédeim alatt vala “ 31 A követek kamrája ma választó a válaszfelirati bizottmányt, — hol az ellenzék nem kisebb csatát vesztett mint az elnök s alelnökök választásánál — az ellenzék csak egyetlen jelöltjét, Saint-Marcalardin megválasztatását vihette ki, pedig ez is sajátlag a conservativ párthoz tartozik, és a Salvandy által végbevitt kir. egyetemi tanács új szerkezete végett neheztel, 350 tag volt jelen, az ellenzék csak mintegy 140 szavazatot nyert. A bizottmány kilenc tagjai a következők: Peyramont, Dellessert, Couture, Vitet, St. Marc-Girardin, Bignon, Jacques Lefèvre, Desmousseaux , Angevillé. IV. Britannia- London, dec. 31. Az angol ministerium — mint múlt lapunkban már említők — hivatalosan megalakíttatott. A „Times“ így szól: „Mi felhatalmazva vagyunk Peel cabinetének szerkezetében a következő változásokat közzétenni. Buccleuch herczeg a meghalt Wharncliffe lord helyébe mint titkos tanácsi elnök lépend. Ellenborough lord keletindiai volt kormányzó mint admirálsági első lord, Haddington lord pedig mint titkos pecsétéig foglaland helyet.“ A Peel cabinetje tehát jelenleg a következő tagokból áll: Peel, Goulburn, Lyndhurst, Buckleuch, Haddington, Graham, Aberdeen, Gladstone, Ellenborough, Ripon, Dalhousie, Baring, Wellington (mint a szárazföldi sereg parancsnok-tábornoka) , Somerset, Herbert, és Lincoln. — Januárra mindnyájan visszatérnek Londonba, mint a melly napon a királynő a lordmajort s a cityi testületet elfogadandja, hogy a gabonatörvények megszüntetése végett a folyamodványt átvegye. Dublin, dec. 27. Néhány nap óta irtózatos viharok dühöngnek.— Hírek terjengnek, miszerint a felsőbb igazság kiszolgáltatási személyzetben nevezetes változások történendnek. — Limerich, Clare, Tipperary és Westmeathbeli hírek mindannyian öszhangzók, hogy a közbátorság e vidékeken egészen megzavarva van. Naponkinti élet s vagyonnai megtámadások történnek, s a végrehajtó hatalom sokkal gyengébb, mintsem hogy ezen rendellenségeknek véget vethetne. „Dublin Mail Hírlap biztos kútfőből akarja tudni, hogy Peel ministeriumának újonani szerkezete a ministerelnök s első indítványa ellenei közötti egység alapján létesült. Továbbá, hogy Sir R. Peel a következő javaslatot teendi a parliamentnek : jövendőben az idegen gabona bevitele határzott vám alá vettetik, quartérjálól 12 shilling fog fizettetni, azonban ezen vám minden évben két shillinggel alább szállíttatik, úgy hogy hat év alatt a bevitel szabadon fog történni. A „Sun“ megjegyzi, hogy Stanley lord barátjait bizonyos okká téve, miszerint ő a kormány által tervezett semmi rendszabályt sem kárhoztatniuk Annyi mindenki előtt tudva van, hogy Stanley lord a szabad kereskedésnek nem barátja, s midőn így nyilatkozik, következtetni lehet, hogy Sir R. Peel sem az. ÉRTEKEZŐ. Viszhang a mezei hangokra. Midőn valamelly munkát kezembe veszek olvasás végett, soha sem szoktam a quis-t, hanem a quidet keresni. Azonban megvallom árva lelkemre, midőn a Nemz. Tijs. hasábjaiban a 193tól a 195ig folytatólag a „Mezei hangok“-at olvastam, a legnyugtalanítóbb vágy gerjedt fel bennem e kárhozatra kísérő és mélyen bús csengésű hangok t. cz. íróját ismerni ! — Megjelent végre csakugyan a várva várt becses név, de kíváncsiságom nem teljesülő , mert a név ismeretlen előttem; sőt míg az utósó számban magyar vármegyét nem láttam például felhozatni, kétkedni kezdtem, és magammal a felett töprenkedni: váljon a tudós ító magyar honfi-e, vagy hazánkban járatlan idegen ? És várjon ha e mezei hangok zúgása csakugyan a Magyarhon népiskoláit, és az azokban — állítólag álalánosan szendergő és ügyetlenül kontárkodó — mestereket és lelkészeket akarja-e felriasztani, vagy amúgy kedve csosszant, az ügyet különben — mint látszik — buzgón felkaroló urnák — in theória a népnevelés és tanítás körében hiányokat, gúnyt, piszkot, gyanúsításokat összeírni ? Igen, bocsásson meg az általam igen tisztelt t.ez. úr, noha a népnevelés és tanítás ügye senkinek nálamnál mélyebben nem fekszik szívén, s annak minél czélszerűbb állapotra emeltetését senki beforróbban nem óhajtja, mint én, és noha őszinte megismerem és vallom azt is, mikép nálunk a népnevelés és tanítás majdnem egészen parlagon hevert mezeje jelenleg sincs a legvirítóbb állapotban; mindazáltal, ez Lapsinszky úrral csak ugyan még sem foghatok kezet akkor, midőn olly rész, olly elhanyagolt és czéliránytalan állapotban mondja álalán sinlödni mind népiskoláinkat , mind a mesterképző intézeteket. Apológiát nem akarok egyike mellett sem írni — tegyék ezt mások — sem a hangokat részletesen nem kívánom hangmérőre venni, annál inkább nem , mivel utóbbi a második és harmadik szám alatt csak egypár vármegyével, sőt csak néhány helyekkel akarja vádjainak mélyen hasító keserves hangjait hallatni ; de annak bebizonyítására, hogy okom volt azon töprenkedni, váljon az érdemes és tudósul* magyar honfi-e? és hangjai hazánkat érdeklik-e? szükségesnek vélem e kétkedésnek némelly alapjait megemlíteni. Az első vagy is 1931. szám alatti közlésében azt állítja L. J. ur, „a katechismus csak nem minden megyében más szerkezetére nézve — s hogy a mindig kezdett, s soha végzett katechismuson kívül alig hallhatni valamit, mégis a jelentő táblákban kitétetik: doctrina, katechismus (e kettő, úgy látszik nekem , azon egy jelentésű) biblica história et arithomelica. Holott azt sem tudják, micsoda fán terem a két utósó.“ Ugyan kérem, aki illyesmit állít, nem méltán kérkedhetni-e arról, hogy Magyarországban az jövevény, idegen ? Ugyanis ki a magyarhoni népiskolák ügyében ir, annak tudnia illik, sőt kell, hogy a tridentoini katekismus rövid kivonata, háromféle u. m. öreg, közép és kis katekismusban , legfelsőbb hatósági rendelet következtében egész országban minden egyházi megyék által el vagyon fogadva. Ami azt illeti, hogy a biblika históriát és számozást nevéről sem ismerik a tanulók , miután L. J. ur állítja, el kell hinnem, de csak azon vidéket illetőleg, mellyről L. J. ur panaszkodik, különben — hála az égnek, de én ilyen iskolát nem ismerek. — Ugyanott állítja L. J. ur, „hogy csak nem minden lelkész saját belátása és a kisdedek felfogásához képest alkalmazza kurtítja vagy hosszabbítja a katekismust.“ Hát ez baj ? nem jól történik ? sőt igen. De azt mondja L. J. ur „ebből az következik , hogy ha p. o. egyik helységből a másikba vetődik a gyermek, a kérdésre felelni nem tud, mert máskép tanulta, noha pedig a lényegi csak egy, de annak értelmét fel nem fogta“. De hogyan lehet ez? előbb mondá L. J. ur , hogy a lelkész a gyermekek felfogásához alkalmazza a katekismus fejtegetését; hogy ne értené és fogná fel hát azt a gyermek, mi az ő felfogásához volt alkalmazva; hogy ne értené azt, mit a lelkész megértetett vele. Tovább tervezi L. J. úr. „jó volna egy rövid, de még is kimerítő katekismust készíteni, mellyel a gyermek egy év lefolyta alatt megtanulhatna — s a katekismust azon kezdené : honnan ered az ember ?“ Ilyen állítások írójáról nem méltán kételkedhetnie, hogy ha Magyarországban nem, de bizonyosan annak iskoláiban járatlan , és könyveit nem ismeri eléggé. Hát nincs-e tudva L. J. úr elött, hogy a praescribált katekismust minden esztendőn be kell végezni, és keresztül tanultatni? Nem forgott-e L. J. ur kezében katekismusunk, és nem vette-e észre, hogy mindjárt annak elején előfordul az embernek teremtetése, rendeltetése, eredeti lakhelye, megesésest. Tovább megy L. J. ur és a népiskolák számára tervez még jobbágyokat érdeklő törvényczikkek vázlatát, honi történetet, földleírást, természettant, gazdaságot, kertészkedést, gyümölcsfatenyésztést, de nem amúgy theoretice , hanem in praxi is“. Midőn mindezeket mint még csak aj latos kivánatokat tervezi L. J. ur, alig állhatok önmagamnak ellent, hogy azon vágyat elfojtsam magamban, melly kérden ösztönözött: váljon mellyik egyházi megyében lakhatók a jó ur? vagy mellyiket festi előttünk olly szerencsétlennek, hol az említett közhasznú ismeretek még a buzgó kivonatok sorában vannak ?! Én emlékszem, hogy a folyó évi nyárutó hóban olvastam valamellyik számában a Nemz. Újságnak, hogy Veszprém megyében kebelezett ácsfeszéri helységnek mestere jutalmat nyert az orsz. gazdasági egyesülettől épen a gyümölcsfa-tenyésztésben kitüntetett szorgalmáért. Ezelőtt meg egypár évvel ugyanazon lapban olvastam szinte Veszprém megyebeli enyingi plebánusról, hogy nem csak alkalmas helyet nyert az illető uradalomtól, hol az iskolások gyakorlatilag fogják a fatenyésztés módjait tanulni, hanem még az éhesek is minden új házasság vagy gyermekszületés esetében egy egy darab gyümölcsfát tartoznak ültetni, és nemesíteni. Hasonló példákat hallottam és olvastam más vidékekről is , jól voltam iskolai vizsgálaton, hol a tanulók gyümölcsfa-ágakkal voltak ellátva, és a szóbeli felelet állt ki.