Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-01-22 / 218. szám
zőkönyvét, mellynek utóbbi része még szentesit tetlen , az általa rögtön tartandó gyűlésen felöl vastalandja, s hitelesítteti, — ezt pedig azért hiszik, mivel ez által azonnal megtanulja kiismerni a rendek egyik része többségének alacsony érdekét, a bajt okozó ö°öt, s a hibásan vélekedő pártoskodók kolomposait, — megtudandja, helyes-e vagy nem, hogy jegyzőink a múlt alkalomkori gyűlésen tollat vezető kötelességeiknek eleget nem tettek,—megtanulja az erőszakos pártoskodási-revolutionális eszméket ismerni, mellyek a megye, vagy tán az egész hon jövőjét is sír felé siettethetik , s mellyek ha még továbbra is igy maradnának, nem fogjuk képzelhetni , hogy gyengédségből, vagy (szabad legyen mondanom) tréfából teszi-e a kormány ?! — Sokan óhajták a főispáni helytartót kb. biztosul. Sokan hiszik, hogy néhány tisztviselők , mint hivatalaikkal visszaélők s rend ellen működők, hivatalaiktól, minthogy önvallomásaik szerint oda úgy is törvénytelenül jutottak, fel fognak mentetni. Sokan hiszik, hogy az ezelőtt hatodfél hónapig Bécsben fáradozók közöl néhányan, minthogy innét Csehország felé közelítettek, csehül járnak. Más körökben másféle gondolatokból más határzatok származnak, nevezetesen egy érdemesnek híresztelt egyénről azt beszélik, miszerint társaihoz tett tanításánál fogva nem is becsületes ifjú az, ki a lánczvigalmi estélyekben conservativ atya hölgyével tánczol, s viszont azon liberális hölgy, ki a fontolva haladók közé számítható ifjúval időzik;—már erre szabad legyen szólnom, én nem tudom mit érthet az érdekes ellenzék a liberális hölgy nevezet alatt, mert a hölgyeknek mi közök sincs a politikához; ha tehát úgy vélik a liberális hölgyi nevezetet mint én, — úgy Isten óvjon, hogy még épen nyilvános helyen mulassuk magunkat velök. A. J. volt jegyző , mint értésemre van, azt mondá, hogy Biharban csak egy párt létezik mert a jött mentek pártot nem képezhetnek;—a párt, melly pártoskodás, hogy egy, az bizonyos, mert a conservativ oldal, nem pártoskodáshoz kötelezett egyénekből áll, mivel ők békés keblök meggyőzödésinek leghűbb tolmácslói;— ami pedig a jött ment szókat illeti, megengedjen magának A. J., de kinek ön ezt említé, nem tarthatja kevesb jogát a megyében, ha csak meg nem örül , mint ön, mert öt érdek is kötelezi a megyei közjóért, ennélfogva igen helyén látom megemlítni, önközi kérelmemet, melly szerint óhajtanám tudhatni, hogy miféle utakon tartja önmagát különbnek csak a diáknő vásznánál, annál inkább sok olly megyei tisztek irányában, kiknek őseik is megyei tisztek valának ? Más helyen a hetedik egekben levő csillagokhoz emelik L. L. esküdt urakat, mivel a hús árát, mint hogy a törvényt tán nem is tudják, annak ellenére olcsóbban méretni szigorúan megparancsolák; ámde ugyan megjárják, ha ebbeli tettükért a szigorúság terhe nyakukba háramlik. Az úgynevezett hajdúk által vert párt megvigasztalá magát, mivel dulce est pro patria,— egyébiránt pro patria P. L. első alispánt nem szenvedhetik, mert tudomány, szorgalom, erény s erélybeli állása, bármellyik ellenzéki főnök felett való, kézdetlenül bizonyos. S. G. másodalispánt gyűlölik, mert mindig fontos okok szerint igyekezett a jobb uton haladni. Hr. E. F. első ügyészt kerülik, mert az ellenzék által gyakran tartatni szokott titkos tanúknak bölcsnek számított határozatit, qua Deus ex machina, mint alaptalanokat, természetesen és tudományosan megszégyeníti. N.y. A. első jegyzőt mindenfelé gyalázzák, s hazug hírekkel sértegetik, mivel a többség által sóvárgva sürgetett actiót, melly a tiszti ügyész által Lukács Györgyre feltétételt, felolvasó ; haragszanak rá , mivel azon megtámadtatásra, hogy miért nem bírt lelki emelkedettséggel az elnök kívánságának ellenszegülni? férfias elhatározottsággal válaszoló: miként ő a legnagyobb lelki sülyedést az elöljárók ellenébeni engedetlenségben találja, s annyival is magasban érzi pedig kötelessége teljesítéséből ezeknek lelki emelkedettségét, minthogy a nagy többségnek a balgondolkozás ellenébeni kivonatát teljesité. — Szolgabiró Dr. J. néhol dicsérik, hogy részükre megnyerjék, máshol pedig korpázzák, mivel jártasságát elismerve , boszusan irigylik, hogy körükhöz nem tartozó. — T. jegyző L. J. ellen fogadást tettek, (mivel a múlt gyűlés első napjáróli jegyzőkönyvet vezetni kötelességének ismerő)hogy vele nem társalognak, csakhogy L. aár ez elött sem nézett reájok.—L.L. liszt.jegyzőt, már egyszer megtámadták, meg pedig oppositionalisan- haramiásan, mivel az ellenzék következetlenségét érintése miatt töredéknek nevezé, — most pedig, minthogy egy helyen azon kérdés intéztetett hozzá, hogy : ha must gyűléskor ill leendhetett, felteendette e a jegyzőkönyvet?— mellyre tacthatlanul válaszoló, minden becsületes ember kötelességének ismert tartozásának eleget tenni, ennélfogva,ha ő neki a kormányzó a többséget oda nyilvánította volna, hogy minden izgága ellenzékinek, itt rögtön harmincz foga kihúzassák, jegyzőkönyvébe vezetendte; — mióta ő ezt elrebegé, reá sem néz az ellenzék bármelly egyéne sem;de azért reményem,hogy nem csüggednek el az említettek, mert az elv, melly igaz, nem változható. Az ellenzékiek nem szűnnek emlegetni, hogy az uj tisztikarban olly egyének vannak, kik tudatlanok ; s ezen mondatában, bár ha csodára is , de az ellenzéknek mégis igazsága van; ámde az új tisztikar vigasztalást nyer azon tudomásában , miszerint minden gyenge tiszte oppositio rokona , mindazáltal nem értem ezt úgy, mintha az oppositionális tisztek mind gyengék volnának. Mint mondják, a debreczeni lakosoknak havonkint 10,000 vital kell többet husért fizetni, mintha különben annak fontját csak krral lejebb szállitandták. — Azt beszélik , hogy a mészárosok megvesztegették B. Ö.t, hogy szokásakint zenebonáskodjék a gyűlésen a húsnak lejel nem adhatása végett. — Mások szerint pedig azért nem lehet gyűlést tartani, mivel egy bizonyos úr ellen annyi betáblázandó kötelezvények voltak, hogy a hitelezők, annak személyét—metasprofugii—letartóztatták volna.—Sokan nem látják helyesnek, hogy a holt tisztikar főnökei hajdúk által sértettek meg , mikor katonák is voltak jelen. — — Erre azon feleletem adom, hogy midőn a főispáni helytartó ur a gyűlést végkép eloszlatván , székétől távozók, akkor kivont karddal rohanának utána,s az ő arczaikból kilátszott dühös boszusok; ámde a hajdúk által feltartóztattak , s igy a felhevült ellenzéki kapitányok a hajdúkat megtámadák s vagdalák, mellyre ők csak a moderamen inculpatae lublae utján védték magukat ; ha a katonaságot támadták s vagdalták volna meg, bizonyosan megtanította volna a katonai szurony mind azon tekintetes és vitézlő urakat, kik a verekedést szereték és kezdék. Az egész megyében általános panasz, miszerint mindenki egyenlőnek képzeli magát—a falukoni alattvalók nem engedelmeskednek elöjáróiknak, a tanuló ifjak oktatóiknak, a szolgák gazdáiknak, a gyermekek szüleiknek, — s mindezek arra hivatkoznak, hogy a megyétől kellven példát és rendet tanulni, azt követik. — Jaj az illy megyének , jaj a botránkozóknak, de jajabb a botránkoztatóknak ! Hol rend nincs, ott nem lehet józan szabadság, tudhatná azt az ellenzék vezére: ordo est anima rerum. Sokan azt beszélték, hogy nem ok nélkül kívántak ellenzéki rokonaink a bűnösöknek szelídebb fenyítéket, mivel azt előérzésből tevék, mert ki tudja, nem rendel-e a sors fenyítéket a jelenlegi ellenzék néhány kolomposaira. Ami a múlt gyűlésre leérkezett intézményt illeti : annak nem négy, hanem csak három czikkét ismerem , mert mi negyediknek állíttatott, az a harmadiknak koma utáni kisbetűvel kezdett végső mondata, melly igy hangzik: a mi az érintett folyamodványt illeti, ez uraságtoknak vissza várólag olly utaslással küldetik át, hogy kellő tárgyalás után ide felterjesztést tegyenek; ezt igy értjük: a mi koma után kisbetűvel következik, az az előbbinek folytatása, folytatása tehát az intézvény harmadik czikkének, mellyben a tisztikar ellenébeni tiszteletlenség roszailalván, ő felsége legnagyobb visszatetszésének nyilvániltalik, s a rendek a tisztikar irányábani tiszteletre intetnek, úgy értjük mi, hogy ha ezen parancsnak hajolni nem akarnának, az ezen intézvényben említett 1723:57. sz. értelmét tárgyaltatm s az arróli jelentést fel—terjesztetni. —Tárgyaltatott is volna az, ha az egyik oldal eső- vagy jobban írva hózivatar előjelentését, (három napi olly bögéssel, hol szót hallani s érteni nem lehető , minthogy azt sokan nem is akarók) nem hirdetendő. Egy helyen főispáni helytartónk ellen piszkolódtak, a többek közt azon nyilvánítását nevelők ki, miszerint a gyűlés végeztével uj gyűlést tartani akarók megsértettek; — ő sajnáló, mondának „ha öl valaki agyon ülötte volna is, az ördög sem sajnál— laná“ — ezt kereken s ünnepélyesen tagadom, annyival is inkább, mivel neki sok jó emberei vannak, de a felek, a mitölissen óvjon, ha mostanában más helytartónk lenne, alkalmasint azt dalolhatná az érdemes oppositio , eresz alul futottunk, csörgő alá jutottunk. — Én kérdém okát, hogy miként lehet az, hogy Tiszának olly dühös s olly sok ellensége van, s nekem igy fejték meg, a következő szavakban: Mi B. Ö. tanitványi vagyunk, s hozzá, ha marsiromságban is, hívek leszünk, — ő pedig mikor első alispánná elválasztatott is , illy beszédet tartott: — „Én az elnöki széknek mindig ellensége voltam , annálfogva azon személynek is, ki azt elfoglalja; az voltam , leszek és vagyok az elnöki szék iránt, nem különben annak ülője iránt“ a mit pedig ő mondott, az szent, mert mit mondhatott volna mást, mikor ő közbirodalmu alispánunk s követünk volt, s ez az, melly miatt mi nem annyira a személy ellen, mint az elnöki szék tulajdonosa ellen szegülünk. Na tisztelt olvasóm, láthatja most, minő roppant logikai tehetséggel bíró egyénekből áll az oppositio, anélkül is, ha nem említeném, hogy annak egy negyedét tanuló ifjak, egy negyedét borbély, pinczér s szabólegények, egy negyedét pedig falusi bulusok teszik, és így az intelligensiát a negyedik egy negyed , s mernék fogadni hogy az utósó negyednek negyede ha tudja, hogy mit lesz voltakép a liberalismus, hát jó , mert annak örve alatt minden nem szépet, nem jót, és becstelent elkövetnek. Ami a divatozó jött ment szókat illeti, óhajtanám tudni, mit értenek ez alatt liberális atyánkfiai, mert közülök is tudnék egyéneket jelölni, kik nem régiek megyénkben, — egyébiránt, ha az egész conservativ oldal mind most röendelt is ide , a ki magát liberalistának vallja, úgy neki, mint a mostani gondolkozás szerint való liberalistának, minden koldus s minden uralkodó egyenlő embertárs, ennélfogva ajkát sem szabad arra felemelni, hogy valaki vele nem egyenlő jogú legyen, ha csak értetlensége miatt magát nevetséges következetlennek nem akarja láttatni. Ámde önök nem liberalisták, de ha azok volnának is , mi szükségük van önöknek azt kürtölni, mikor egyszer senki sem gyakorol ellenükben kényuraságot, sőt maga a kormány emeli zászlóját a haladásnak s minden egyesek boldogságának eszközlésére. — Egyébiránt megmondom én mi a liberalismus, s ki a liberalista ? — Liberalista az, ki királyát és hazáját szereli s ezeknek boldogságát életével s halálával is előmozditni mindenkor szent kötelességének ismeri ; — igazi liberalista az, ki egy Istent hisz, ki a hű jobbágyot és hazafit, mind a földön megáldja, mind a mennyben üdvözíti; — igazi liberalista az, ki tiszteli a vallást s nem üldözi ennek szolgáit; ki akarja, hogy a törvények szentül megtartassanak, hogy mindenkinek bátorsága és nyugalma legyen ; — én magamat ezen liberalisták osztályába sorozom, s a bihari conservativ oldal ezen liberalismus nyomán halad, mert tudja, hogy nemes czélért fáradozik, s viszont jól tudja azt is, hogy a sors ellen küzdő hasztalan áldozza fáradalmait. — Újabb körülményeinkről minél eléb tudósitandom a lek. szerkesztőséget. Háti Sándor rendes levelező. Fehérfi II. Évnegyedes első nagygyűlése megyénknek folyó hónkén tartatott helyettes főispáni elnöklet alatt; már a véghezvitt főispáni helyettes beigtatása után hallani lehetett, hogy mennyire készül az ellenfél ellenzéki indítványaival felháborítani akarni a megyének állását; a megjelenő számos ellenzéki tagok meg is erösíték jelenlétükkel hir után támadt abbeli véleményünket, hogy vitás gyűlésünk leend. Megjelenvén ugyanis föspáni helyettesünk, s éljenezések között most legelőször foglalván el működése székét, a csendesség, és a tárgyak iránti komoly tanácskozást ajánlva, gyűlésünk kezdetét vette. Mindenek előtt gr. B. K. az ellenzék kívánatéra tévé e kérdést: megjött e már Pest megye azon levele, melly a horvát ügyeket illeti ? mellyre midőn első alispánunk nemmel válaszolt, indítványát sürgetve mondá, hogy ez mit sem lenne, s azért kívánja, hogy tanácskozás alá vétessék a dolog, minthogy nem pártkérdés , avval jobban melegítve szerény kívánatos, hogy nincs egy hazájához hű magyar, ki a horvát ügyeket meleg kebellel ne karolná, s kit fel ne ébresztenének; az ügy részletes vitatásába bocsátkozni nem akarván azon oknál fogva, hogy a turopolyaiak szavazati joguk megfosztása, mint sorolom, mindenki elött tudva lenne; mikor ezeket a fent említett gróf előadta volna, proposilioja az vala, hogy ő felségéhez felírassák, vagy is inkább Pestmegye példá 50