Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-29 / 222. szám

toztatott, s e „Körösmegye különös s közvetlen kegyelésére“ elvül állitá „fel, hogy a vaspálya Kapronczán és Körösön, nemkülönben Zágrábon is át vezettessék, — ha egy két millióval többe is kerülne.“ — Ez valójában példanélküli nagylelkűség! — — Jólehet Kossuth tovább azt nyilvánítja: „miszerint ő keresztény, s vallásának elve a szeretet.“ Azonban mi ennek daczára sem foghatjuk meg, hogy miért épen Kaproncza és Körös érdemlé meg jobban szeretőtét, mint azon vidékek, mellyeken a vaspálya rövidebb uton vezettethetett volna, — s hol szeretetének tanúsítása néhány millióval kevesebbe került volna, — hiszen ott is keresztények laknak, a keresztényszeretetnek pedig részrehajlónak lenni nem szabad. Igaz, a keresztényszeretet azt parancsolja, „hogy a roszát jóval fizesd vissza,“ — s ez Körös megyének Kossuth általi különös kegyelését nekünk megfejthetné. Mindazonáltal ha fel is tennénk, hogy Kossuth teljes hatalommal bir a vaspálya jótéteményében e vagy ama várost, e vagy ama megyét szeretetteljes szivének vonzalma szerint, számba sem véve néhány milliót, részesíteni, —s ha mi et még olly jó kereszténynek tartanánk is, mégis Körösmegyének önkénytes s egy pár millióból álló áldozattal összekötött kegyelését csak úgy foghatnánk meg, ha feltennünk szabad volna, miszerint Kossuthnak csak saját zsebébe szükség nyúlnia, hogy szive vonzalmát néhány millióval elcserélje. De hogy Kossuth feljogosítva s hivatva érezze magát olly komoly és gyakorlati férfiak rovására , mint a t.vaspápálya vállalkozók, minden más indok nélkül, mint egyedül ellenes kegyeléséért s keresztényi szeretetének gyakorlata végett, — ez egy kevéssé részvény-ellenesen hangzik! —Mi ezzel korántsem akarjuk Kossuth jótékonyságát gyanúsítani, sem kegyelését hálátlanul visszautasítni, — de annyit szabad legyen megjegyeznünk , miszerint ha megengedtetnék e vaspálya tervbe mélyebben betekintenünk, mi kétségkül felfedeznék, hogy az indokok, mellyek Kossuthot arra határzák, hogy a vaspályavonalt Kaproncza, Körös és Zágrábon át, nem pedig a katonai határszélek hosszában állítsa fel; — hogy ezen indokok inkább egy gyakorlati, statusgazdasági és biztosabb térben gyökereznek, mintsem Kossuthnak Körösmegye — „az ilir conservativek helye“ és Zágráb „az orosz propaganda széke“ —iránti szeretetében! — Egyébiránt megfontolásra méltó még azon körülmény is, miszerint a vaspályának a vagy ama vidéken leendő vitelerösi kérdésnél a részvénytársaság többi tagjainak vagyon szavuk— sigy Körösmegye kegyeletét nem egyedül Kossuth kegyeletének , hanem a társaság többségi határzatának is lehet tulajdonitani. — (Vége következik.) TUDOHÁM S IRODAI,OH. Az ausztriai, Német, Gács (Halics)és O- 1 asz tartományok gyógyászati (orvosi) stalistikája. Dr Nader jeles „Taschenbuch für Aerzte, Wundaerzte und Apotheker in den österreichischen Provinzen“’ harmadik (1846dik) évi folyamatja szerint, alsó-Ausztriában 8,650 lakosra esik 1 orvos és 15,744 lakosra 1 gógyszerárus; Csehországban 6,982 lakosra 1 orvos és 20,574 lakosra egy gyógyszerárus;Morvaországban 11,706 lakosra orvos és gyógyszertár , felső Ausztriában 8,484 lakosra orvos és 16,430 lakosra gyógyszertár; Tirolban 2,643 lakosra orvos és 9,952 lakosra gyógyszertár ; Stájerországban 10,142 lakosra orvos és22,780 lakosra gyógyszertár ; Ilalicsországban 25,731 lakosra orvos és 40,921 lakosra gyógyszertár ; lombardvelenczei királyságban 2,126 lakosra orvos és 2,574 lakosra gyógyszertár; Dalmátországban 8,030 lakosra orvos és 12,168 lakosra gyógyszertár. A bécsi egyetemben jelenleg 32 oktatója van a gyógyászati tudományoknak, a József-nevű gyógyász-sebészi akadémiában pedig 11 oktató sa harmászati intézetben 10. A bécsi egyetemben múlt évben a gyógyászati tudományokat tanulták 468, a sebészi tudományokat 417, a pharmaceulikát 75, a szülész-tudományt 131, a József-akadémiában pedig a gyógyászati tudományokat 52, a sebészi tudományokat 92, s a harmászati intézetben 736. Minden orvosi iskolákban az ausztriai tartományokban (Magyar és Erdélyországot ide nem értve) most léteznek : 100 tanár, 1933 gyógyászattanuló , 14.2 sebészettanuló , 317 gyógyszer—tudományi tanuló, 841 barnászattanuló és 789 szüléstudományi tanuló. A lébolyodott ház az ausztriai tartományokban 35 létezik, l. i. a velenczei királyságban 13, Lombardiában 9, alsó Ausztriában 2, felső Ausztriában 2, Stájerországban 1 , Iliriában 2, az ausztriai tengerparti tartományban (Küstenland) 1, Tyrolban 2, Csehországban 1, Morvaországban és Sziléziában 1 , Gácsországban 1 (Magyar- és Erdélyországban még egy sincs.).Ezen intézetekben 447,276 ezüst forintnyi költséggel 4,786 tébolyodott ápoltakk s orvosoltatik.—Az ausztriai tartományokban (ide nem értve Magyar- és Erdélyországot) találtatnak : 5226 gyógyász (orvos), 6413 sebész, 14847 bába és 2316 gyógyszerárus. Sajnálom, hogy honunkra nézve ollyan hiteles statisticai adatokkal nem szolgálhatok. Talán ezen hézagot valamellyik pesti egyetemi tanár s orvos ki fogja pótolni. Dr Rumy. TÖRVÉNHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Nógradhó J. B. Gyarmath január 23-án. Folyó hó 19kén Nógrádban rég nem látott sokaság gyűlvén össze, a megye tanácskozási teremében köztiszteletű első alispánul foglaló el elnöki székét, melylyet utójára is szokott erélyes felszólalásával ékesite, figyelmeztetvén a rendeket, hogy megyénk politikai láthatáráról ismét egy év tűnt el, s a pártküzdelmek újólag azon ponton állanak , mellyen a múlt év lemerültével foglalának helyet ; miért is viszonyos vélemény türelemre, a megye méltósága és annak kormányzói iránti kiapadhatlan liszteletre , és e megye —a melly kétség kívül hazánk első megyéi sorában foglal helyet, — autonómiája feletti éber őrködésre hivott fel bennünket; ennek nyomán olvastatott gróf de la Motte Antale migát megyénk főispáni helyettesévé kegyelmesen kinevező királyi leirat, ezután pedig folytatólag főispáni excellentiájának igen érzékenyen reánk hatott tartalomdús búcsúlevele, mellyek felolvasása után K. F. a nógrádi ellenzék főnöke kelt fel, és már e tárgyban a pártok viszonyos engedékenysége tekintetéből előlegesen tartott kétszeres tanácskozás következtében mérsékeltebb hangon erőink egyesítésére szólított fel most, midőn a kormány az új rendszert (?) behozni akarja; s előadó, miszerint legyünk következetesek eddigi határzatainkhoz. Hazánk a nagy staluselvek kivívásában, u. m. vallás, nyelv s nemzetiség, dicsően haladott az utósó országgyűlésen. —■ Szóló valamint ő felsége minden rendelményeit tisztelettel fogadja, úgy viszont polgári kötelességeiről és polgári állásáról megfeledkezni nem akar; azonban meg kell vallania, hogy főispán ő exclja hivataláról, lemondásával tisztában nincs , s jobb szeretné , ha tárnoki hivataláról mondott volna le. Ő felsége hivséget említ a rendelményben,mint érdemet; hiszen ez nem érdem, ez kötelesség ! — Nem akarja szóló az újon kinevezett főispáni helyettes személyét sérteni, de bizalommal csak akkor fog irántasa viseltetni, ha érdemeket szerzene magának; kötelességünk tehát minden lépéseire őrködni, és nem engedni, hogy a régi rendszertől eltávozzék. Szóló továbbá elveihez ragaszkodva, s a megye eddigi végzéseinek nyomán kinyilatkoztatta, hogy ezen kinevezés ellen óvás tétetvén, sérelemkép a jövő országgyűlésre jegyeztessék fel; mennyiben pedig a kinevezett főispáni helyettes a törvényektől eltérne, őt főkormányzónak el nem ismerendi. Szóit ezután elferdítve a bihari és honti eseményekről, szólt múlt századokbeli zsarnokokról és nem rég sikertelenül járó küldöttségről; megemlítő, miszerint magok a főhivatalnokok is elvellenkezésben vannak; s midőn még több ehez hasonlót elhangoztatok, nyilvánító , hogy neki is fáj, miszerint szeretve tisztelt főispánunktól meg kell válnunk , s indítványozó , hogy érdemes jegyzőkönyvbe fglaltassanak, s egy ünnepélyes kiküldöttség vegyen tőle búcsút a megye nevében. Szóltak e tárgyban még többen az ellenzék részéről, s volt ollyan is, ki megfeledkezve önmagáról , ő felségét a rendelmény viszahozására kényszerütni (?!) tervezte, vagy pedig nádor ő fenségét felszólalni, lenne közbenjáró ő felségénél, miszerint főispánunkat megyénk kormányán továbbá is megtarthatnék. De e szavak csak elhangzottak, s győzött a pártok egyesült józan szelleme, és végzésül ki jön mondva: főispáni helyettesünkkineveztetését tárgyaló k. kir. leirat eddigi határzataink épségbeni tartása mellett a rendektől tisztelettel fogadtalik; de valamint a főispáni jogokat csonkítani nem akarjuk, úgy a mieinkhez is erősen ragaszkodunk ; szeretve tisztelt főispána excellentiájához pedig számos, mintegy 200 egyénből álló ünnepélyes küldöttség menend Budára megyénk nevében búcsúzni, ez még más örök tiszteletünket tanúsítandó emlékkel is megtisztelendő. És így a pártok engedékeny hozzá járulása által a további vitatkozás megszűnt. — Más ugyan e napi tárgy volt a fömigum kir. udv. kanczellariának azon leirata, mellyben a honti pseudo levélen alapult végzésünk roszaltalik, s a valódi Hontmegye közönségének hozzánk érkezett levele, ő felségéhez intézett felírásával együtt. Midőn ezek felolvastatlak, meghökkent az ellenzék, és beteljesedett gróf Széchenyi azon mondata: „vannak vének, kik fiatal észt és képet játszani akarnak, és viszont,“ de beteljesedett Bretschneidernek is azon észrevétele : „der bitterste Dolch ist des Abtrünnngen“. És legelőbb szót emelt H. K. és hevesen kifakadva minden ellen, mi eszébe jött, s a honti conventiculumnak — mivel annak tagjai majdcsak nem mindnyájan jelen valónak — több hitelt tulajdonítva, mint magának a valódi megye közönségének, az alkotmány és törvény laposok (? !) ellen, ő felségétől királyi biztosokat kérni indítványozd , kik a tényeket megvizsgálván , eljárásuk eredményét a jövő országgyűlésen előterjesszék. — Utána szólt N. E. és ki örökké azt ajánló: ne gyanúsítsuk egymást, ne sértsünk személyeket, személyeskedésekre ne fakadjunk, jelenleg a legszerénytelenebbül nyilatkozott olly személyek felett, kikről igy nyilatkozni épen csak neki lehet; s főkormányzói eljárásukat olly hűtlenül adá elő, mint azt elferdítve elvgyűlölete csak előadható; s pártolá az előtte szólónak indítványát azon hozzáadással, miszerint az ügynek ez értelembeni pártolására a haza minden megyéji szinte felszólitassanak. Továbbá F. L. előhozó, hogy ő jelen volt Hontmegye gyűlésén, és az ottani főispáni helyettes ezt mondó elnöki székéből , hogy ő csak a kormánynak, mellyről kineveztetett, felelős, hogy véleményét senkinek alá nem rendeli; hiszen mi lehet ennél józanabb és azért nagyon hibázott és hibázik az, ki véleményét akár miféle indulatnak alárendeli. Ezután szóltak még többen, pártolva az indítványt, és volt a honti ellenzéknek idegen földön termelt enyhítő balzsama teljes mértékben. — Elnök alispán úr figyelmeztető a rendeket, hogy ő már többeket látott, kiket a túlemelkedett emberiség szelleme a dicsőség szekerébe ültetvén, saját embereik, mint rosz embereket, megbuktatok; és viszont: kiket a látszólagos és zsibongó vélemény kárhoztatott, a dicsőség székébe ülteték; továbbá: milly borzasztó tömkelegbe hozzák a megyét, min alapítandják új felírásukat? és hogy soha az ellenzék magára nézve veszedelmes elvet ki nem mondott, minthogy a többség igazságtalan , a többség végzését el nem kell ismerni, miután az csakugyan elvilázhatlan, hogy a megyei többség az igazság. S a részrehajlatlan hajlamtól áthatolt elnök több illynemű jeles s megbecsülhetlen észrevételei hatályosak valónak. S ez értelemben s az indítvány ellen többen emeltek okszerű hangokat, jelesen : B. P; E. J; P. Zs; Sz. M; R. T; a honti ellenzék lelteit igen eleven ecsettel festő T. K.; S. G. pedig a törvény gyakorlati oldaláról vette fel a dolgot, nem különben a dologhoz szólott még tárgyavatottan s különösen éles tapintattal Sz. K.bgyarmathipl. s igy mindössze mintegy 26an,és délutáni 3 órakor e végzés jön kimondva, hogy mivel a honti főispáni helyettes által kitűzött egy napi gyűlésnek elhalasztása alkotmánysértés (?) volna, a rendek a rászallást el nem fogadván, újra felírnak, miszerint rendelnek felsége kir. biztost, ki a honti dolgokat megvizsgálja, eljárása eredményét a jövő országgyűlésen előterjessze, s a nyugtalanítókat megbüntesse. Január 20-án a horvátok ügye került szőnyegre, és két ellenkező tartalmú megyei levél; egyik a köríti, melly logikai szerkezete által kitüntette magát, s tudomásul vétetett; másik pedig a pesti, mellyel Nógrádinak legmiveltebb esze bonczkés alá vévén, azt logikátlan sallangós variatiojunak, inpolitikus szerkezetűnek és daczos iratnak nevező ; egy olly férfin, ki habár nem is áll az ellenzék soraiban, jelenleg is, régi szerepéről nem feledkezve, a nógrádi ellenzék rationaleiniter követendő útjainak mulató szövélneke, ez pedig K. K. Ibiró. — E tárgy felett a kormány és ilirismus közt fenforgó viszonyokról már rég elavult és unalomig ismeretes declamatiók elég bőven szavaltattak el. Igaz, e tárgyban Nógrádmegye nagy értelmiséggel tüntette ki magát — habár oda nem akarjuk sorozni azt, a mit máskép czifrán szóló K. F. mondott: hogy az ilirek fentartására német instructs adatott a bánnak; illy statuslilkekba beavatva mi nem vagyunk — kiemelendő itt H. K. jeles, tudományos és reális előadása, melly morális leecsére valamennyiét felülmúlta, hogy t. i. meg nem feledkezve a megye municipalis jogainak megsértéséről. 66 « ' t ■' ••