Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-05-28 / 289. szám

Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Negyvenedik év. 289. szám, 1846. Megjelenik minden kedden, csütörtö­­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök május 28. Előfizethetni minden cs.­kir- postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán Írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem küz­­lendünk. t­artalom. És Erdély. Érdemméltatás. Ügyvi­­vői állomás rendszeresítése. Kinevezések. Előléptetés. — Gu­­riosum.(Vége).—Törvényhatósági tudósítások. Sze­rényül (lisztujitás). Zólyomból (közgy. törvényszékeken! el­nöklet, zalai körlevél, magán ügy).—Budapesti újdonsá­gok.— Vegyes újdonságok. Külföld. Francziaország. N-Britannia. Olasz-, Török­ország. Értekező. (Tót-, Slorvát- és Dalmátországok a ten­gerparttal. Magyar közjogi szempontból. VIII.) Társulatok és intézetek. (József nádor nemzeti képcsarnoka.) Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lolteria huzások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ÉRDEKI. Felsőbüki B­ü­k­y László cs. kir. kamarás a nápolyi király­tól sz. Ferdinánd érdem­rend nagykeresztével diszitetett fel, az uralkodó luccai herczeg pedig herczegi kamarásának nevezé. Ő cs. kir. ap. felsége legfelsőbb határzatánál fogva Kon­stantinápolyban a cs. kir. közönséges ügyvivőség felállítását kegyelmesen megengedni és a kinevezendő közönséges ügy­vivőre egyszersmind a kereskedői cs. kir. követséggel egyesí­tett kanczellária igazgatóságát bízni, a nevezett közönséges ügyvivői állomást cs. kir. üdv. tanácsosi ranggal összekötni, s végre ezen legfelsőbb királyi határozattal kapcsolatban a csá­szári királyi közönséges udvari kincstárnál tanácsosi rangú szolgálatban levő oedenburgi báró Geringer Károlyt a most nevezett hivatalnál valóságos udv. tanácsossá és Konstanti­nápolyban az előbb nevezett közönséges ügyvivői állomás és kereskedő kanczellária ideiglenes igazgatójává kegyelmesen kinevezni méltóztatott. (E. H.) Ő cs. kir. ap. felsége Novák Ferenczet a horvátországi ítélőtáblánál szegények ügyvédét egyszersmind a báni táblá­nál szegények ügyvédévé érdemesíteni legkegyelmesebben mél­­tóztatott. (B. H.) A cs. kir. ap. felsége Hummel József ellenőrt ideigle­nes főtiszti-segéddé és pénztár-ellenőrré; Zsigmondi Vil­mos k. bányagyakornokot ideiglenes bányagondnokká s mér­nökké Resiczán; Készt Béla k. bányagyakornokot ideiglenes rétegmesterré Moraviczában Bogsán mellett; Raymann Já­nos k. ellenőrt pénztárnokká, Fáber Ignácz anyag-eladót és kasznárt resiczai szergondnokká érdemesíteni legkegyelmeseb­ben méltóztatott. A temesvári postaigazgatásnál megüresült járulnokságra Puskásy László budai k. főpostahivatali gyakornok len al­kalmazva. Pest, május 27dikén. Curiosuin. (Vége.) Önök azt mondják: „hogy e mindenekben an­nyira elmaradt nemzeten átokkint fekvő össze-nem­­tartásnak az újabb időkben hírlapok vetették fel magukat ápolóivá.“Üdvözlégy te a politikai vélemények átalános összetartásának angyala,a respublikákban,oceaniákban, atlantisekben, naptársulásokban. A Plato-k, Morus-ok, Slippodamus-ok, Bacon-ok, Campanella-k, Harring­­ton-ok észlelései, im. Zala-Egerszegen valósulásra találtak. A zala­egerszegi casinobeli státusbölcsészet minden tréfán kívül panaszolja azt, hogy alkotmányos országban politikai pártok s ezen pártoknak orgánu­mai vannak! Panaszolja, hogy azon párt, mellyel a „Nemzeti Újság“ képvisel nem ért egyet a politikai elvek s vélemények felett a hajdani „pesti Hirlap“­­pal s a mostani encyclopaedicus folyóirattal. Panaszol­ja, hogy Magyarországban a politikai vélemények, szép nyájasan s csendesen nem simulnak valamelly kis vagy nagy auctoritás csalhatatlanságának zsámo­lyához. Panaszolja pedig ezt átszállitáskép Berzse­nyi Dánieltől s Zeyk Jánostól, és csakugyan min­den tréfán kivü­l kész költészeti politikát csinálni, mi­dőn nagy ominositást lát abban, hogy e lap vezető­je, s a párt, mellyhez tartozni szerencsés, becsületes meggyőződésük ellenére is késnek, mindenben a zalai casino társulat némel­y zászlóhordozó tagjaival egyetérteni. — Ő e panaszt valószínűen azért emeli, mert Berzsenyi s Zeyk az ő verseikben szinte a felett fohászkodnak, miszerint „különös átok verte a ma­gyart, hogy az soha össze nem tart.“— De innen csak az látszik, hogy a zalai casino-társulat a XVI és XVII-dik századi magyar történetet sokat olvasta kétség kívül, s abból a Bocskay, Bethlen s Rákóczy, és más oldalról a Rudolf, Mátyás, Ferdinand, vagy Leopold híveinek pártra szakadásai állnak ábrándos szemei előtt. Ő ezen pártszakadási ügyet ártatlanul, de egyszersmind szörnyen avatatlanul viszi át a politikai pártmérkőzések s véleményi szétágazások ügyére, és azt igen természetesnek s rendén valónak tartja ugyan, hogy ő egyet nem ért a „Nemzeti Újság“ politikai elveivel, de ellenben hallos véteknek s nemzeti átok­nak tekinti, hogy a „ienzeti Újság“ az ő elvnéze­teit el nem fogadja___lily módon az ad­ók köztünk örökön örökké nyitva fognak maradni, így azokat be­zárni teljes lehetetlen....... Itt csak a kölcsönös meg­vitatás és az okos észtöl az észhez intézett feljebb—­vitel szerezhetné meg az értesülést s capacitatiót. Igen, de a zala­egerszegi casino mit tesz ? Ő neki áll s eldobja a „Nemzeti Újságot,44 mint kiadlanak a skep­­ticusok Aristotelesen ;s erősen hiszi, hogy a tan, mel­lyet ezen lap képvisel s terjeszt, mindenhol megszű­nik élni s halni, ha abból hetenkint négy ívnyi nyom­tatvány a zalaegerszegi mód nélkül okos casinoi tár­sulatban nem ohastatik. Aratiocinium csinos, de tar­tunk tőle, hogy csinossága mellett kimondhatatlanul fonák. Ez egy kisded szatócsos politikácska akar len­ni, egy szakasztottan olly politikácska, mint lenne az, ha valaki a casinók elvet nyújtó teremeiből kilépve, egy nagy ugrással a „Nemzeti Újság44 szerkesztői hivatalában képzelné magát, s erősen hinné, hogy annak erkölcsi erőfeszítéssel s feláldozással létreho­zott combinatióit s egybevető okoskodásait egy szám­űző decisummal össze - vissza forgatandja. Ez a gyer­­mekies velleitások culminativus példánya. Ez ábránd, nem élet. Ez játék, nem valóság! Önök azt mondják 2 szor: „hogy egy magát alkotott párt czélul tűzte k­i, e honnak felvirágzását hírlapok útján is akadályozni.44!? Csak az elsőhöz ha­sonló üres eliminatio !.... A honnak felvirágzása s ö­­nök üres­ hangú tompa sérelemgyártmányai!... melly összefüggés, melly logika! — Önök azt mondják , hogy a ki önök sérelmeit sérelmeknek el nem fo­gadja, a haza felvirágzását akadályozza; mi pedig azt, miszerint keressetek,s nagyítsátok csak a sé­relmeket, bányázzátok csak ki s fárasszá­tok a nemzetnek azonkivül is gyér adagu tevékenységét, a képzelt szemkint aggasz­tó sér­elmi rögeszmék elleni lankasztó küz­­detésekben,s a­zután lássátok, ki fog a vesz­­tes lenni, váljon a kormány-e vagy ti? és ki fogja ez által a haza felvirágzását valóban hátr­álni, válj­on mi-e, vagy egyenesen ti? Ez sem tér, sem tárgy a vitatkozásra. Ez elimina­tio. Mi a reeriminatiót utáljuk, s azért a 4dik szám alatt felhozott rágalmat is ,hogy mi a felfedező elő­rehaladás bimbóit avatatlan kezekkel lépdelj­ük,“he al­kotmányos hazafiuságunk nemes és büszke érzetében megvetjük s indignatióval önökre visszautasitjuk........ A mi kezeink — teljes éltünk lefolyton, napjaink, vagyonunk, élveink, kényelmünk feláldozásával a szi­gorúbb tudományokra s politikai egybevetésekre szen­telt törekvéseink mellett is — önök szerint a politika vo­nalán avatatlanok. Jól van: önök, urak a zalai ca­­sinoból avatottabbak lehetnek ugyan, csak tisztábbak s becsületesebbek nem. Mi nyugodt lélekkel elmondjuk az átok-imát, mit „Solon“ törvénye szerint a felszólamló athenei polgárnak elmondania kelle. Mi elmondjuk fenhangon a haza színe előtt, miszerint „vesszen istenek átka alatt sarjadékával, ki hona ellen cselekedett, s ellene szó vagy csak gondolat által is véteni kívánta. Ad­ja az úr önöknek e részben a mi keblünk nyugalmát, a mi önérzetünket, és nem lesz szükségük hirt ne­vet s kitüntetést olly ha honfi agyarkodó gyanúsítás általi eléktelenítésében keresni, kinek hőn feldobo­gó hazafi keble perczenkint csak annyit mond, hogy ha szellemi emelkedése, telt ereje, és működésének siker-áldásai olly magasak lennének mint akaratának s szándékának tisztasága magas és senki által a föl­dön magát felülmúlni nem engedő, akkor igénytelen halántékjait egykor a földi pálya fény­kincsének, a honfi érdem borostyánjának kellene koszoruznia. E hon boldogsága iránti forró vágyaink, kiirthatatlan meg­győződésünk mérhetetlen aknáiból, lelkünk szivünk s agyvelőnkhez szólamlanak fel!... . A haza fénye, nagysága s boldogsága : ez a mi ideálunk !.... Álok annak, ki a felfedező haladás bimbóit szentségtelen ihlettel illeti!... ítéljen felettünk az ivadék. Mi tet­teinket, működéseinket nyugodt elmével adjuk át a jövő bírálatának!... Mondják meg önök compilatioi motivatio­­juk­nik helyén, hogy „a Nemzeti Újság a részére ugyan szabad, de az ellenében beküldött c­áfolatok­­ra nézve korlátolt sajtó sánczai mögé bújik“!! Erre csak igen egyszerű, de reményijük, eléggé legyőző replikánk abban áll, hogy mi az erdélyi, horvát és a honfi sérelem ügyeiben megjelent czikkeink c­á­­folatára úgy önöknek, mint az összes magyar ellen­zéki világnak épen a II. Újság hasábjait ime ezen­­nel megnyitjuk; és ha önökben az igazságszeretet s a méltányosság égi tüze lobog, és ha önök nem a „Ser­vet“ s a „Vanini“ elleni procedúrák titkos hősei, ha­nem az okokkali vitatkozás becsületes bajnokai, akkor illy ajánlat után a c­áfolás fegyveréhez nyúlniok már erkölcsi kötelesség. Csak a buta s az ostoba hiheti azt önöknek, hogy a censura ellenünk a c­áfolatot meg­­nem engedi, miután épen ezen panaszukat, t. i. azt, hogy azt meg nem engedendi, kinyomatni engedé. Gyanusítni a kormánnyal s az egész élő világgal a censurát is, ez önöknek, nagyon alkalmas és kényel­mes mesterségük; de legális és becsüles-e? azt ítélje meg az olvasó. Mondják még önök továbbá , hogy 5) „a II. Új­ság Deák beszédei s a zalai körlevél érdemében okok hiányánál fogva aljas személyeskedésre vetemedett, s 6) a hon kedvelt férfiát is gúny tárgyává teszi44. Erre rövid válaszunk az, hogy ha önök, vagy bár ki más, ama okainkat,mellyeket ez ügyben itt 12 czikke­­inkben felhozánk — s mellyek nagy része a hazában eddig még felhozva senki által sem volt — alapos politikai, históriai s nemzetjogi ellenokokkal megczá­­folandják, mi illy czáfolatért érdemdijal ezennel 100 darab aranyat ajánlunk. Mi világosságot keresünk; azt készek vagyunk az ellenoldalról is elfogadni, és csak az üres phrasisokat utáljuk, mellyek meggyőződés helyett ingerültséget szereznek, s a bizodalmatlanság át­kát nagyra nevelik. Egyébiránt hogy mi akár a zalai, akár más irányczikkeinkben aljas személyeskedésekre vete­medtünk volna, azt rágalomnak nyilvánítjuk mind­addig, míg egész másfél évi journalistikai működésünk ideje a­­latt írott összesen 140et meghaladó irányczikkeinkből, elleneink által csak egyetlen egy hely fel nem ho­­zalik, melly az aljas személyeskedés ocsmány fegy­veréhez bár távolról is hasonlítana .... S igy már a hon kedvelt fia, ki az ? Deák Ferencz ? Jól van , mi oltárokat emelünk neki, mi apotheosist éneklendünk felette még éltében, ha ő az elnyert, elkopott grava­­minalis térről valahára már lelépve, a gyakorlati ja­vítások s kivihetőségek terére átmegyen; ha ő a mezei rendőrséginél, úrbérinél szerencsésebb com­­pilátiokat, a városok elrendezésében lappangó elvnél pedig s a büntető törvénykönyvi javaslatnál kivihetőbb munkálatokat készítend s pártoland. Eddigelé azonban mi­nt, mint egyéni polgárt, tiszteljük, s szép szónoki te­hetségét csodáljuk ugyan, de semmi módon sem tud­juk magunkból kisajtolni, miszerint benne a zalaeger­szegi casinoval magasabban álló politikai genialitást találnak. Ezt azonban ezentúl is kimondva : nem ig­az hogy ötét valaha gúny tárgyává tettük volna. Azt , hogy Deák állását— szerintünk,—gúny által lehangolni nem lehete, épen azzal mutattuk meg,hogy ellene 12 ko­moly, egybevető s okoskodó diplomatico-politikai czik­­ket írtunk, és még ezenkívül néhányat írni szándéklunk. Szóval: Deák s Zala ellen írott czikkeinket mi túlbe­csülni soha sem fogjuk ugyan, azonban a nagy számú szerencséző nyilatkozatok, mellyeket azok sikerültség­e felett vettünk, annyit méltán sem ültetnek velünk, hog­y fontosságukból a zalai casino határozata nehezen fog­­­valamit levonhatni. "

Next