Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-09-27 / 358. szám

épen a szász nemzet alkotmányos jogai biztosítása tekintetéből jónak látja, ha a t. KK. és RR. később maga rendén, akir, előterjesztések után, ezen választási módra, törvényhozói figyelmüket kiterjesztik. Ami már azon módot illeti, mit a lajstrom körüli többi sérelmek megszüntetésére nézve a t. KK. és RRnek követni kell, szónok erre nézve legelőbb kifejezett elve szerint jónak látja az 1841diki országgyűlés által fölvett utat követni, miszerint: ezen sérelmek vagy ollyanok, miknek megszüntetése a t. KK. és RRtől, és a királyi főkormányszék közremunkálásától függ, vagy ollyanok, mikre nézve alázatos föliratukkal felséges fejedelmünk elébe kell folyamodni, és ő felsége kegyelmes intézkedését kérni. Az elsőkre nézve jónak látja, elnök önmagát fölszólítani. Illyenek például, hogy nemes Kraszna megyének csak egy követe van, és hogy Udvarhely városának egy követe sincs. Ezekre nézve elnök önmaga a királyi főkormányszék utján ki fogja eszközölni, hogy követeiket küldjék el. Az utóbbiakra nézve, azon kérdés tekintetében, hogy ő felségéhez föliratukat a KK. és RR. most rögtön, vagy csak későbbre tegyék meg, méltóztassanak — úgymond — figyeletökkel visszamenni az 1841-i országgyűlésünkre. Három napot vitatkozunk e kérdés fölött, és a többség határozata lett, hogy a lajstrombeli sérelmekről a föliratot későbbre tegyék meg, kapcsolatban egy olly királyi leirattal, mi hasonló tárgyban az 18371. országgyülésröl fölterjesztett sérelmekre érkezett, s nem tárgyaltatott volt. Most hasonló eset van. 1841 — 43ki országgyűlésről fölterjesztett lajstromi sérelmek tárgyában, szintúgy érkezett azon országyülésre egy kegyelmes királyi leirat, s ez máig is a t. KK. és RR. előtt áll. Véleménye tehát a lajstrom iránti föliratra az, hogy ezen fölirat bővebb tárgyalása és fölterjesztése későbbre, t. i. akkorra halasztassék, mikor a sokszor érdekelt királyi leirat szőnyegen fog lenni. Egy más királyi táblabiró nem látja helyén, hogy a lajstrom tárgyaltatik. A Compilitate edictum szerinte nem szól egyébről, mint a meg nem jelenőkről. Ezen 1.czikknél fogva tehát más sérelem a lajstromban nem lehet, mint hogy talán némelly országgyűlési tagok meg nem jelentek. Ha vannak ilyenek, büntettessenek az idézett törvény értelmében. S ezt jegyzőkönyvileg óhajtja kijelentetni, nehogy a meg nem jelentek ide hátrább azt mondhassák, hogy jelen nem létekben keletkeztek határozatok. Másik törvény, mire hivatkozás történt, az 1791: 11.t. ez. Ez azt rendeli, hogy legelsőbben a kir. előadások vétessenek föl s velük kapcsolatban a sérelmek. Ha tehát sérelem van a lajstromban, azt a kir. előadások során a 4dik ponttal kívánja tárgyaltatni. Szebenszék egyik követe előadó, miszerint szándéka volt közelebbről nyilatkozni, midőn arról volt szó, a kit előadások első pontja , vagy a lajstrom tüzessék-e előbb napirendre, de mielőtt szólhatott volna, a kérdés eldöntetett. Elismeri, hogy a Rendeknek joguk van magukat számba venni, és hogy a meghívott, de meg nem jelent or gy. tagok fölszólítása iránt a kormányszék értesittessék; de törvényellenesnek tartja a lajstrombeli sérelmeket előlegesen tárgyalni. Több fontos okai vannak. Az 1791: 11. t. czikk mindenek elött a k. előadások fölvételét rendeli. Az 1791 ki o.gyűlésen a lajstrom tárgyalása a kir. előadások után történt, melly alkalommal Sz. Újvár és Erzsébetváros országgyűlési képviseletének ügye is fönforgott. A lajstrom tárgyában az 1837k i országgyűlésben lelt fölirásra 1838ban érkezett k. leirat a Rendek eljárását nem helyeselvén, a rend megtartására utasítja. 1841ben utasitatnak a Rendek, hogy az előbbi leirathoz alkalmazzák magukat. Végre a mostani leirat szavai is tisztán azt parancsolják, miszerint: ante quasvis alias deliberationes stb. Mihez képest a lajstrombeli sérelmek tárgyalásának most helye nem lehet. Kolozs megye egyik követe megjegyezte, hogy a tegnapi ülés jegyzőkönyvében már benne áll, miként a lajstrom van a mai tanácskozás tárgyául kitűzve. Egy kir. hivatalos több országgyűlések jegyzőkönyveiből úgy látja, hogy az ország Rendei mindenkor a lajstromot olvasták föl legelőször. Véleménye az, hogy most is olvastassák föl. Mi a benne lehető sérelmeket illeti, tárgyalásukat akkorra kívánja halasztani, mikor az e tárgybeli k. k. leirat szőnyegen lesz. Egy más kir. hivatalos, helytelennek látja a lajstrom tárgyalását, miután már a Kir. és RR. jegyzőkönyvi bizottságot is választottak, azért nem is kíván érdemlegesen hozzászólani. Midőn fenebbi nézetét először nyilvánítá, azt szóló nem royalismusból téve. E teremben csak vélemény és ellenvélemény lehet, nem royalismus és antiroyalismus. Szóló egyébiránt nem szégyenli kimondani, hogy szereti a királyt, ezt minden hazafi tartozik tenni (zúgás). Háládatlan fiú lenne az, ki csak az anyát szeretné , az apát pedig nem. (Elnök : csak a tárgyhoz méltóztassék szólani.) A Compilata 18dik edictumában a van, hogy az elnök olvastassa föl a catalogust, s aki jelen nincs, 200 ftig büntetessék. A catalogus-olvasás megtörtént akkor, mikor a követ urak credentionalisaikat beadták. Elnök önmagát szóló nem akarja számadásra vonni, kit bocsátott el, kit nem. Ha a t. KK. és RR. sérelmet találnak abban, hogy szóló, vagy más miért regalista, nem itt a helye orvosolni, hozzanak törvényt iránta a maga rendin. Most a lajszámot a kir. előadások során a 4dik pontban kívánja tárgyaltatni. (Vége köv.) E. H. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOM. Zalából. (Közgy. vége.) Megemlítendő még az első napi gyűlésből főispáni helyettes, urnak azon nyilatkozata, melly jegyzőkönyvbe is betétetni határoztatott, miszerint mindig azon elvekhez fog ragaszkodni , mellyeket székfoglalása alkalmával nyilvánított; melly elvek abból állanak, hogy minden pártokon fölül álland s egy párt működéseiben sem veend részt. *) Második napon a jegyzőkönyv hitelesítése után K. F. V. megyéből szokott rhetoricai gyakorlati modorában igen igen nagy, és fölötte sallan*) Nem fogja senki nekünk rész néven venni, ha ezen nyilatkozatra nézve politika-lapvezetői hivatásunkat egész kiterjedésében érezve s fölfogva, köteles figyelemmel tisztelve ugyan mindenkinek meggyőződését, de magunk meggyőződései hasonló tiszteltetését is reclamálva, eme meggyőződéseinket, mint nem csekély munkával, fáradalommal szerzett politikai combinatóink eredményét, minden adandó alkalommal bátran nyilvánítni lapunk iránya s ezzel járó állásunknál fogva menthetetlenül tartozván, itt őszintén kinyilatkoztatjuk, miszerint mi megfoghatnak s egészen rendén látjuk ugyan, hogy az elnökség az administrationális tárgyakban, mellyekben a mindenkori határozattétel a gyűlés színe előtt hevenyében föltűnt dolgok állása s viszonyai a mindenkori „status causae”tól van föltételezve, hogy — mondjuk —illy administrationalis, annál inkább pedig bírói ügyekben az elnökségnek nem egyedül hogy előre megalapított véleménye nem lehet, és illy esetekben minden előfordulható s az illetők által előadandható vélemények irányában egészen közönyösnek, és igy illy akár egy, akár más értelemben nyilvánított vélemények irányában függetlenül s ezeken fölül kell állnia. Megbírjuk fogni továbbá azt is, miszerint már maga a politikai tárgyakra nézve is szent kötelessége az elnökletnek a véleményeket szinte tisztelni, azokat nem erőtetni,sem azoknak a szavazatok számításában nyilvánult consistentiája ellen akárminémű módon ellenszegülni, hanem a többség véleményét minden részrehajlás nélkül kimondani, azonban őszintén kimondjuk, hogy mi a politikát és az elnökségnek ez irányábani állását illeti, erre nézve valamelly átalánosságban azt mondani, hogy az elnökség a párton kívül s a pártok fölött áll, ha a tényhez, az igazsághoz hűek lenni akarunk , nem tartjuk sem az elvvel, annál kevesebbé az élettel s gyakorlattal megegyezőnek. Ugyanis hiában tagadná bármelly elnökség, miszerint neki abstrahált politikai elve, politikai abstractiója csakugyan van, ezt már annálfogva sem tagadhatja, mert illyennel birni alkotmányos országban minden bármilly csekély állású hű honfinak is okvetlen kell, annál inkább egy megye elnökének; de ha már a tisztelt elnökségnek illy abstrahált politikai elve s meggyőződése csakugyan van, az illy politikai elvek pedig s meggyőződések a szerint, mint a szemközt álló pártok által hitetnek s vallatnak, sokszor, sőt nagyobb részben csaknem mindig egymásba ütközők, egymást kizárók, nem foghatja senki tagadni, miszerint bármelly erélyes, bármelly magasztos egyéniségű elnök is — a dolgoknak és azon elvek s meggyőződések szerinti keresztülvitele iránt nem egyedül hogy nagyobb sympathiával viseltetik, hanem nagyobb sympathiával viseltetnie egyenesen erkölcsi s hazafi kötelessége. Illy viszonyok közt csak az lehet a kérdés: váljon megszünt-e a polgárnak, az által, hogy valamelly elnöki székre hivatott, azon kötelessége (mellyel egyébiránt minden intelligens polgár okvetetlenül tartozik) eszközölni azt,minden alkotmányosan szabados utakon, miszerint a politikai ügyek a maga legjobb tudása s lelkiismeretétől parancsolt elvek s meggyőződése szerint vizessenek; és ha meg nem szűnt, valamint hogy meg sem is szűnhetett, ha csak a megyei elnökséget épen az absolut politikai tevéketlenség automat szerepére lealacsonyítani nem kívánnák; akkor, világos, miszerint a t. elnöktől sem lehet okosan elvitázni azon alkotmányos,tevőleges polgári kötelességet, miszernt minden,az alkotmányos elv által megengedett utakon és módokon, maga saját politikai elvének s abstractiójának az életben s a tanácskozásokban keresztülvitelét eszközölni szigorúan tartozik. A dolgokat mi teljességgel azon stádiumában látjuk már, miszerint ezt kerekdeden kimondani kötelesség. Az élet által kifejtett jogviszonyokat elkerülhetetlenül névvel kell már nevezni, ha a véleményeknek s eszméknek habozó levelyeiben merengeni, nem akarunk. Szork.gós fenékkeritéssel, mellyhez tartozott az is, hogy ő mint t.széki ülnök is már a rendek kegyelméből működhetett, indítványt tett, hogy a gyűléseken előfordulandó tárgyak jegyzéke, előlegesen a teremben kitétessék. — Vonakodva elfogadtatott! Szónok úr, meg kell vallani, ügyességgel bir, s mi ennélfogva híven, hogy ő conservativ elvű, szeretnénk ötét a közügyekben is hallani; s jövendő föllépését reményijük is; mert indítványát azzal okadatolta, hogy a szónokok a tárgyak fölött előre elmélkedhessenek !! Ez után H. Js. kamarás ur szállott ki a síkra. Előadott egy levelet, mellyet főispáni helytartó ur ömliga , a m. úrhoz mint a nevelés tárgyában kiküldött választmányi elnökhöz intézett, figyelmeztetve, hogy ezen, már úgyszólván esztendős ügyben, tegyenek valamit, kijelentve, miként ömliga illy korholó vagy figyelmeztető levelet a főispáni jogokkal meg nem egyeztethet; D. F. is (kitől valóban csodálni lehet, mert még eddig soha egy kukkot sem szólt) sértetnek mondá magát egy hasonló megtiszteltetéssel. Mondják, 0. J. is akart jelen gyűlésen egy illy féle levelet fölmutatni, de betegsége miatt be nem jöhetett. (Talán majd a novemberi gyűlésen fölmutatandja ?!) Lássuk most már a tárgyalást. A szokott túlzók ostromlani kezdek önligát, kimondván, miként a helytartónak jogát a tisztviselőkre nézve igen is, de a választmányi tagokra nézve el nem ismerik. D. F. úr azonban oda nyilatkozott, hogy a kérdéses levél tartalma nem annyira hivatalos mint barátságos fölszólítás lévén, abból rémet csinálni nem kell. Ottó ur önliga menté magát, miként ő ezt korántsem uralkodási vágyból, hanem a közügyek iránti buzgóságból tevé. Mire egy ellenzéki főnök kitárta szive rejtelmeit, s szokott leczkéző modorával ollyanokat mondott, mik eddig ezen teremben törvényes elnök ellenében aligha mondattak. S ha ő ezt nem teszi, alig mert volna S. F. főbirácska is, a helytartó úr ellen olly szemtelenül kikelni, annál kevesbbé, mert épen kevéssel ez előtt mondatott ki, különösen D. F. által, hogy az elnöknek a tisztikai eljárásaira fölügyelni, a hanyagokat feddeni joga vagyon, sőt kötelesége. Jelen esetben pedig megfordítva állott a dolog. *) H. Gy. azon okoskodása: miként a főispán a választmányi elnököket köteleségekre nem intheti, azért, mert némellykor maga is választmányi elnök, és akkor nincs, ki ötét a hanyagságért megintse, nem áll, épen szónok elve szerint, mert ő a főispánt a rendekkel egy testületnek tartja, és azt hiszi, hogy valamint csak a „nos Universitas“ tehet megbízásokat, úgy csak az vehet ezekről számot. De nem áll azért sem, mert a kérdéses levél nem számvevő, hanem csak figyelmeztető modorban van szerkesztve , mit szónok sem tagadhat. Ergo. Azonban, ki elfogult s ingerkedő vággyal lép a terembe, az természetes, hogy egymás után lövi a bakot. Mi pedig azt hisszük, és tartjuk, hogy a választmányok összeülésének szolgálása is az elnöki jogokhoz tartozik, mégpedig szükségképen. Mert hogyan keletkeztek a választmányok? nemde a tárgyak halmazából, és ki tagadhatja, hogy a tárgyaknak a közgyűléseken kellene megvitattatniok;— azonban sokszor a terjedelmesebb tárgyak időkiméletböl választmányokhoz utasittatnak, mellyek végzései érvényessége mindenkor a közgyűlések beleegyezésétől föltételeztetik; s ha az elnöknek joga vagyon a közgyűlésben a tanácskozásoknak irányt adni, a sürgetés tárgyak fölvételét szolgálni; miért nem volna joga szolgálni a választmányok összeülését is, mellyek a közgyűlések kifolyásai ? Azután az elnökök nem a közadmainistrativ fönökei-e? s a választmányok nem tartoznak-e annak körébe? Továbbá meri-e H. J. állítani, hogy jelen esetben késedelmezése általa figyelmeztetést meg nem érdemtette ? Végre nem kellene-e azon rendeknek, kik az igazság pontos és haladék nélküli kiszolgáltatása mellett olly igen buzognak, minden eszközt ennek gyorsítására megragadni ? Mi hisszük , hogy alispánainktól soha sem tagadták meg azt, mit most kormányzójuktól olly következetlenül megtagadni akarnak. — Ezen szellemben szólott a tárgyhoz két ügyvéd, N. J—s, és T. F. Az első átalánosan panaszt emelt a tisztviselők hanyagsága ellen, mit az ügyvéd leginkább érez, — azonban darázsfészekbe nyúlt, és oda utasitlatott hogy jövő gyülésre adatokkal lépjen föl; mit szónok meg is ígért azon esetre, ha helytartó, és lsö al .,f) Furcsa okoskodás lesz ez... hát a választmányok nem tartoznak a megyei közadministratiót képző testületekhez? Hát már D. F. is illy okoskodásra szorult?.. bizony bizony fölfordult a világ, ha illy szellembeni megyei discussiók még határozattá emeltetnek!... Djubjle est satyram non sombore, Szerk.