Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-11-19 / 388. szám
e díszes keleti virágnak, melly nyugott földében fogamzott...—Obernyik Károly és Vahot Imre szerkesztésök alatt, csinos kiadásban megjelent a „Nemzeti szinműtár“ 3ik füzete. Tartalma: Nőtelen férj a nemzeti színház által 60 arannyal jutalmazott pályamű. Vígjáték 3 felv. Irta Obernyik Károly. Egy füzet ára 40 kr. pp. VIDÉKI HÍREK. Jécsről. nov. 12-én. Városunk ma fényes nemzeti ünnepet ült fönséges nádorunk felszázados föhivataloskodása emlékére. Reggeli 8 órakor megkondult székesegyházunk nagy harangja, hirdető az ünnepélyt, és jöttek minden rendű és rangú hívek a legnagyobb számmal az élet urának hálát adni, hogy azt, ki drága éltét e haza boldogitására legsikeresben szentelé, olly soká megtartá, és legközelebb is megmenté ; egyszersmind kérni az egeket, hogy még igen-igen soká éljen a haza és nemzet javára! A szentmise-áldozatot maga a nm. püspök Scitovszky János ur a „Te Deum“ eléneklése után mutata be a legfényesb szertartással, mellyen I. Baranya vármemegye rendei, a helybeli hatóság és katonaság díszruhában jelentek meg; polgári őrseregünk pedig pontos lövésekkel emeli az ünnepélyt. Délben válogatott számos vendégekből szép koszorút gyűjtött a főpásztor asztalához, és egyedül csak a fönséges főherczeg egészségére emelt poharat a legszívesb kivánatok kifejezésével; hogy pedig e nagy nap emléke köztünk állandóan fönnmaradjon,és reá szegényeink s betegeink is mindenkoron örömmel emlékezzenek, 10000 forintot alapított polgári kórházunk számára, mellynek jelenleg tervezett rendezési gyűlésében is ő vala kegyes, fölkeretve az egész város közbirodalma által, az elnökséget elfogadni. Adja Isten, hogy ő is még soká éljen városunk javára! Már eddig sincs intézet falaink között, mellyre ő kegyeit bőkezűen nem árasztotta volna, így elhalgatva azon ezer meg ezerforintra menő áldozatokat, miket a népnevelés s falusi iskolák ügyében, terjedt megyéje minden részeiben tett, hálás elismerésül csak azokat akarjuk itt érinteni, miket városunk javáért mindeddig alapítványozott. Többek közt az utczai koldulást megszüntetett jótékony intézetünknek ő volt 3 év előtt tulajdonképeni alapítója, rendezője, 3000 pftot, tőkésítvén olly sikerrel, hogy az jelenleg már 5.000 pforintnyi tőkével bir, mind a mellett, hogy csaknem 200 szegényt lát el hetenkint rendes és tetemes segélylyel, mint erről folyó hó 3-án tudósittattunk azon közgyűlésben, mellyben ismét ő kegyeskedett elnökösködni. Alapított ő itt a budai külváros elemi tanodájára 1000 pfot. és 1000-et a szigeti külvároséra, és legújabban ismét 400-at egy ujonan állított szinte elemi iskolára. Itt nyújtott 3000 pft az elaggott papok és 1000 pft. a megyei tanítók nyugdíj-intézetére; *) kisdedóvónk számára pedig 200 pft. valamint az irgalmasok kórháza számára is 200 pft.; avégett pedig, hogy a megyei rabok lelki szükségeiről és javítására mindenkoron illő gond legyen 1300 pft., a városi rabok számára pedig e czélból 400 pforintot szentelt. Legújabban ismét 200 pforintot ajánlott egy, temetőnkben a jövő évben építendő kápolnára. És ki bírná mind fölszámlálni egyéb jótetteit? Adakozik mindenhova, különösen templomaink és kápolnáinkra, majd szentruházatra, majd képekre, majd orgonára, harangra és sok más egyébre. A mesterképző intézetnek, mellyben évenkint 30—40 a tanuló, minden szükségeit ő födi, három tanítót fizetvén folytonosan, és nem csekély összeget osztván ki minden év végével jutalmul a pályavégzett növendékek közt. Ad azonfölül évenkint legalább is 1200 pft. ösztöndíjat szorgalmas tanulóijainknak, — és jelenleg előkészületekkel foglalkozik egy, a jövő évben építetni kezdendő nagyszerű nőnevelő-intézethez , azon közönségesen elismert elvből indulván ki, hogy jól, vallásosan nevelt anyák minden városban leginkább szükségesek. Éljen tehát még sok évekig! Díszesítse őt akármelly érdemjel, méltányoltassanak, tüntettessenek ki páratlan egyházi és polgári érdemei akármikép, de maradjon e holtáiglan köztünk — ezt kívánja, ezt óhajtja egész városunk, egész megyénk!!! K C L 1 0 K D. Portugália. Következők a legújabb portugali tudóitások, mellyeket a „J. des Debats“ nov.áról közöl: „Tegnap Lisabonból oct. 26ról uj tudósításokat vevénk. A harcz már különféle pontokon megkezdődött a nélkül, hogy az Saldanha ministeriumára, vagy a zendülökre nézve valami tetemes eredményre vezetett volna. Das Antas gróf a kormánnyal valódilag meghasonlott, s az összes zendülési csapatok főparancsnokságát viseli. La da Bandeiranak Coimbradai megérkezése kedvező eseménynek tekintetik a zendülök részéről, ki valójában nagy népszerűséggel bir az országban. Das Autas grófiak kölcsönös megegyezés után e két főnök elhatárzá, a fölkelt seregek élén Lisabon ellen indulni. Coimbra negyven mértföldnyi távolságra esik Lisabontól, de utközben semmi erősség és semmi katonai erő sem létezik, melly a forradalmi sereget föltartani képes volna. Nem tudni milly hatással leend La da Bandeira megjelenése a sereg, szellemére, melly még eddig a fölkeltek ügye iránt tökéletesen megnyerve lenni nem látszik. S valójában Oporloboll kiindulásakor a katonaság között, külön értésükre jutott, hogy a király fővezérré (generalissimus) neveztetett ki, az ellenállás jelenségei mutatkozának, tisztán kinyilatkoztatván, miszerint fejedelmek ellen soha harczolni nem fognak. Das Antas gróf kénytelen volt minden ékesszólását elővenni, hogy nyilatkozataikat lecsilapitsa. — A király s S ad a n h a marschall még mindég nagy bizodalmat mutatnak a harcz kimenete iránt s azt hiszik, miszerint ha a két sereg egyszer szemközt áll, akkor a fölkelők részéről a katonák soraikat odahagyandják, s a királynő zászlói alá állandóak. Mindazonáltal előbb összeütközni nem mernek, mint a főváros falai alatt, hol a lázadókat bevárandják. — Lisabon csendes népugy látszik,teljes önmegtagadással minden kormányi rendszabályoknak s intézkedéseknek alája veti magát. A katonák s önkénytesek az utczákon átvonulva s barangolva mindennemű erőszakoskodásokat elkövetnek a lakosságon. Itt valódi elnyomás létezik, melly sem időst, sem fiatalt, sem ügyefogyottat nem kimél; még az idegenek sem mentek a zaklatásoktól, sőt néhányan közülök önkényüleg el is fogattak. — A király maga rendezi a védintézkedéseket s szorgalmatosan foglalatoskodik a sereg rendezésével ; 25 ó26kán több önkénytes csapat s tizenkét ágyutelep fölött szemlét tartott, ezenkül egy proclamatiót bocsátott a sereghez, mellynek egységet s a királynő s Don Pedro chartája iránt engedelmességet ajánlott. Egyszersmind utósó fölhívást intézett a katonasághoz, melly a lázadókkal egyetért, azokat intendő, hogy kötelességüket teljesítve az igaz útra térjenek.—Schwaibaeh tábornok, ki a lisaboni osztályt vezető, parancsot kapott Alemtejo tartományba menni, s az Evorat ostrom alatt tartó osztály parancsnokságát átvenni; e város lakói a vörös lobogót tűzték ki, s eltökélt szándékuk a királynő seregeivel erélyesen szembeszállani; ezek segélyt is várnak Algarbiából, melly szinte a kormány ellen nyilatkozott. — Oporto egészen anarchiális állapotban van ; a junta, melly magát „az ország közönséges juntájának“ nevezi, egy ideiglenes ministeriumot nevezed ki. — Pássós, mint a külügyek biztosa, egy körlevelet bocsátott az idegen consulokhoz s ügyviselökhöz , kik Oporioban tartózkodnak, őket nemzetük tulajdona s kereskedési érdekeik tekintetéből megnyugtatandó; egyébiránt ezen junta fölötte bajos helyzetben van ; neki a miguolista csapatokat, mellyek a környéket bebarangolják s pusztítják, le kell küzdenie; a fölizgatott népet, melly féket többé nem ismer, lecsendesitenie, s mindenek fölött Vinhaes és Cazal tábornokokkal szembeszállania , kik a minhoi és trasosmontosi egyesült seregekkel gyors léptekkel Oporto felé közelednek; a város védetlen állapotban van. A régi erősségi vonalak, mellyek Dom Pedro császár által állíttattak, egészen elpusztultak. A nép minden erejét kijavítására fordítja, hanem az időből aligha ki nem fogy , hogy elegendő védelmi állapotba helyezze ; annálfogva a lakosság a házakba s a vadsánczok mellé vonul. — Nagy pénzszükség uraló, a kereskedés megsemmisülve teng, s az előkelő s tekintélyesb pénztözsérek vonakodnak a junta erőmegfeszitéseit előmozdítani. Ők inkább volnának hajlandók Winhaus és Cazal tábornokok hadi működéseiknek kedvezni. A nép elkeseredése fölötte nagy; a királynő seregeinek közeledtekor kihágásoktól tartanak. — Terceira herczeg még folyvást az Oportonak erős várba van bezárva; félnek, hogy élete ott veszélyben forog; komornyikja a pórnép által meggyilkoltatod, s irtózatos fenyegetéseket hallani naponkint a herczeg ellenében. — Az angol consul a juntának irt, mellyben Terceira herczeg számára sürgetőleg s erélyesen a junta védelmét követelé. — Mindazonáltal a lázadók ezen nehézségek közepette a miguelista csapatokat ugyan rászedők. Egy csapat katonaság Oportoból Pennafiel irányába vonult, hol — mint már említők — Dorna Miguel nevében egy junta alakult; ott a miguelista csapatokat szétverő, a várost elfoglaló s az elűzött hatóságokat ismét visszaállítá. E csaták egyikében hat ember esett el. — 26án az angol hajóhad még nem érkezett meg a Tajóba, hanem minden perezben váratik; azt beszélik, hogy egy spanyol hajócsapat is czikázik a a portugál partoknál. — A kormány, a mignolista lázadásról nyert tudósítások következtében következő jegyzéket iktattata a „Diario“ba „Az angol hajóhad rövid idő alatt megérkezik a Tajoba, s azon perezben már a szomszéd nemzetek seregei is határainknál fognak őrködni. Mint ha szövetségesek, a szerződés kötelezettségeit híven teljesitendők azon pillanattól, midőn tisztán s elvitázhatlanul anti-dynastiai kísérletek fognak mutatkozni.“ — Ezen jegyzék élénk benyomást tön Lisabonban, bár azt hiszik, hogy közbejárásra nem kerül a dolog. — Thomas grófnak (Costa-Cabralnak) közelgő megérkezéséről terjengő hírek a helyzetek bonyodalmait csak növesztik. A kormány parancsot bocsáta ki, hogy sem a spanyol határszéleknél, sem a lisabonai kikötőknél, az országba be ne bocsáttassák. Ezen hajdani miniszer párthívei, különösen a seregnél mindent megkísértenek, hogy őt ismét a kormányra emeljék.“ Lisabonból odt. 30ról fontos tudósítások érkeztek. A polgárháború már kiütött, s a királynő serege és a lázadók között Alemtejoban s Trasosmontesben két heves csata küzdetett, hol az elsők győzedelmeskedtek. Viscondo de Pelubal (Schwalbach tábornok) Biananál oct. 28án szállott szembe az ellenséggel. Rövid ellenállás után a zendülök futásnak eredtek, az elestek, sebesültek s foglyok száma mintegy 200ra megy. Szinte egy időben támadta meg Cazal tábornok a zendülöket Villarealnál, itt is ez utóbbiak fölötte megverettek, veszteségük „fölszámíthatlannak“ állíttatik, a többi közt két vezért veszítenek el. — A „Diario“ oct. 30ról következő tartalmú kir. rendeletet foglal magában: „A királynő, ministereinek tanácsára absolut dictatori hatalmat ölt magára mindaddig, míg a jelen körülmények tartandnak; a lázadásbani részvevőket,nevezetesen: das Antas grófot, Louie marquist, visconde Banderia-t, Mollo-t, Fornas-t sat. rangjuktól, czimüktől s minden méltóságuktól megfosztja. A Parker admiral parancsnoksága alatt levő britt hajócsapat oct. 30 án a hajóba megérkezett, áll pedig: „Hibernia,“ „Trafalgar,“ „Albim,“ „Rodney“ s „Superb“ sorhajókból, és „Terrible“ s „Rattler“ gőzösökből. Azt beszélik, hogy ezen hajócsapat a királynő saját kívánságára Southern britt ügyviselő által hivatott a lisaboni kikötőkbe. A harczias előkészületek a közelgő lázadók elnyomására erélyesen folynak a fővárosban. Spanyolország, Madrid, nov. 1. A mai hivatalos hírlap következő kir. rendeletet közöl: „Ama kiváltságot használva, melly az alkotmány 26 ik czikkénél fogva engem illet, miniszertanácsom kihalgatása után a következőket rendeltem : I. czikk. A képviselők kamrája föl van oszlatva. II-ik czikk. Az uj választások a mart. 16-ki törvény szerint fognak megtörténni. III-ik czikk. A cortesek a birodalmi fővárosában jelen 1846 évi dec. 25-én fognak összegyűlni.“ Kelt a palotában oct. 31. 1846. (A királynő saját kezeirása.) Pedro José Pidal belügyminister, Francziaország, Páris, nov. 9. A tegnapi „J. d. Debats“ következő jelentést tartalmaz : „A diplomata testület tegnapi közönsége Montpensier herczegnőnek bemutattatott; az angol követ hiányzott. De ezen kívül hiányzott még a belga s nápolyi követ is; az elsőnek meg nem jelenését Leopold belga király gyors elutazásának tulajdonítják, a másikét pedig annak, miszerint Trapani gróf szinte a körök között vala. A lapok nagy lármát csinálnak— ha igaz — Bonaparte Lajos herczegnek közelgő összekötéséről s pedig a dúsgazdag misz Couts-Burdett, St. Albans herczegnő örökösével , kinek hozománya szinte rámegy egynéhány millió font sterlingre. Montpensier herczeg nejével novellán először látogatandja meg az operaházat; az ifjú házaspárt fényes fogadtatás várja. Duchatel gróf belügyminister a becsületrend nagy keresztjével tiszteltetetett meg. A Folyó hó 3-ról kelt kir. rendelet által a tahitii kormányzó Páráita a becsületrend vitézévé neveztetett. NEKritaimia, London, nov. 4. A Mon- #) Ezen, hazánkban a maga nemében első és pedig legfontosb és már szilárdan megalapított intézetről nem sokára bővebben szólandunk. Tagja minden pécsmegyei tapító és kántor lehet. Tudósító: 731