Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-12-03 / 396. szám

TttH­ÉNIHATÓsAfil TUDÓSÍTÁSOK.- r CSyörböl- Győr, nov. 22kén. Betegség,­­ távollét s egyéb akadályok miatt már két közgyűle- ( S'ö ’nem törölhetvén igénytelen tudósításomat, S? . , P­ennel levelezői tisztemnek megfelelendő, e lap tisztelt olvasóival tudatni, hogy ns Györmegye rMidéi f hó 16-kán közgyűlésre sereglettek oss , Zis Sm­et?1 intézvény, azonnal megyés püspök o megcsáf­o k­i a közggek iránti hó részvétét a gyűléséül . Los megjelenése által is legbővebben tanúsító - emelt szót s ha ecsettel vázoló “a Sas* fóruu nevét örökítő ünnepély rendezése l0gelósx° szőnyegre hozatott, s előadá, milly készségge örömmel óhajtanak abban részt venni nagy számmal kinevezett fényes küldöttségek által, s azért, milly verő szomorúságra változott örömük, midőn ha­tó, hoffy az emberi sorsot intéző istenség ő fenségétbe Ségel látogató meg. De az Isten ki Magyar ! szögét szereti, meghallgató a honfiak kiragadd őfenségét az egész nemzetre szomort veszélyből annyira, hogy rövid idő múlva teljes­­­­égének visszatértét reménylhetni. Ugyan azér­t hogy a rendek szive szerint szól, midőn őket fel­­kéri! miszerint szíveskednének egy napot kitűzni, mellyen ünnepélyes hálát robognánk Istennek­­ ín­sége fölgyógyultáért, s egyszersmind buzgó foh­­szokkal kérnék a mindenhatót, hogy félszázados demekkel diszló nádorunkat még sokáig ellesse n­é­zetünk javára és örömére! Egyszersmind azt is in­dítványozd, hogy egy alázatos levéllel nyi­tann­i fenségének is valamint az ünnepély megtartandá­­sára irányzott készségünket, és betegsége hirér keletkezett mély fájdalmunkat, úgy «»" °,rvTMX zést is, mellyel a jobbulási hírek szivünket betörtek, ezekhez csatolván jövőrei szives jó kivánatunkat. Az indítvány mindkét része közlelkesedéssel foga­tatott, s a fölirás elhatároztatván, a rendek kívána­ta szerint másnap kilencz órakor a székesegy­ház­­ban maga szeretett föpásztorunk bemutató a halaál­­dozatot, s eléneklő a szivemelő Te Deumot, mel­­yen a föispáni vezérlet alatt oda sereglett megyei rendeken kívül, a katonai tisztikar, városi hatóság, kebelbeli egyéb testületek és számos egyenruhás polgárok jelenvén meg, mindnyájan az áldozatlevő főpásztorral egyesülten szívük mélyéből rebegenek egy felöl hálát az Istennek nemzetünk iránt tanúsított kegyelmeiért, más felől kérendő imát fenséges n­á­lunk áldásos hosszú életéért. A n. m. helytartótanács azon intézményére, mely­ben egy a Pester Zeitungban közlött csődhirdetmé­nyért járó díj lefizetését sürgeti, a már ez erdőlnté­ben létező határozat nyomán jelenleg is kimondatott, hogy Magyarhonban a honi nyelven kívül mást törvé­nyesnek nem ismervén, semmi egyéb, mint magyar lapban tett hirdetményérti fizetésre sem véljük ma­gunkat köteleztethetni.­­ Arra pedig, melly a me­gyénkbeni termés mennyiségét följelentetni kívánja, a rendek véleménye, hogy miután a termés men­nyiségének kitudása, úgy­szólván lehetetlen, jöven i­dőben is csak annak minősége átalánosan fog le­je­lentetni. Ide vonatkozólag én is megemlíthetem, hogy megyénkben, noha a burgonya itt ott szinte hibás, a termést még­is ólasóban olly középszerűnek mondhat­ni, hogy hála Istennek­ éhségtől félnünk nem lehet. — A kóborczigányok iránt felsőbb helyről küldött szabályok örömmel üdvözöltettek, s foganatosítás vé­gett nem csak a járásbeli tisztviselőknek, hanem még a helységek elöljáróinak is kiadatni rendeltettek, minthogy tapasztaltatott , hogy néha ezek is oszto­gattak úti leveleket. Vajha ez üdvös rendeletek is mint sok egyebek — egyedül írott malaszt gyanánt ne tekintetnének , hanem azok pontos teljesitésére is illő gond fordittatnék! igy talán lehetne reményleni hogy e sáska-veszélyességü kóbor fajtól határain­ nentek maradnának, s némi kilátásnak is örvendhet­­n­­énk, hogy talán valaháva e kóbor nemzetség rég­­ diajtott nevelése is eszközölhető leszen. —­­ (Vége köv.) Vegyes ujdonságos e.­­ (A középponti vasút pestváczi vona­lán") folyó évi november 23kán 446, 24kén 521 , 25kén 451, 26kán 538, 27kén 434 , 28kán 328, 29kén pedig 441 , és igy összesen: 3059 személy szállíttatott Váczra és vissza. (A pozsonyi „Pannónia“) következő kül­földön élő magyar írókat számlál elő : Beck Károly, lakik Berlinben, —Dukes Lipót, több keleti tudomá­nyos iratok szerzője,lakik Tübingenben, Jerney, a török tartományokban utazik, ott a magyarok nyo­mait fölkeresendő, s tudósításait a magyar tudós tár­sasággal közli, — Klein Gyula, több színmű szer­zője, lakik Berlinben, — Ludwigh N., egy német lap szerkesztője Éjszakamerikában, lakik New-York­­ban, _ Meutzer Ede, lakik Lipcsében, — Re­­guly, utazik Oroszhon tartományaiban szinte azon czélból mint Jerney, — Szilvágyi János, ki Jó­sika „Abafi“ czimü regényét francziára, „Csehek Magyaroszágban“ czimüt pedig angolra fordító, la­­kik­ Párisban , — és Tertzky, több német regény szerzője, lakik Zürichben. (Hauser M. pozsonyi születésű ha­zánkfia) hangversenyei mondhatlan lelkesedéssel fogadtatnak Oroszország minden részeiben. A lapok nem találnak eléggé méltányos szavakat hazánk e he­gedű-mesterének magasztalására, s forró tisztelet­tel emlékeznek róla mindenütt, hol hegedűjének va­rázs hangjait hallató. — Éljen, s ne feledkezzék meg szép honáról. (Mondják, miszerint Bajor helység­ben) Eztergommegyében, Lábatlan s Piske hely­ségekben pedig Komárom megyében kősz­én bá­nyákat akarnak nyitni, mellyek annál kedvezőbb ered­ményt ígérnek, mivel mind a három említett helység a Dunánál fekszik, s igy ez által a kőszén-szállítás fölötte megkönnyitletik. (S z i n t e b o s z o l i k), hogy egy tetemes pénz­értékkel ellátott franczia társaság Hont megye Kövesd helységének határában levő hegylánczolaton egy nagy­szerű vashámort szándékozik fölállitani.­­ (Kővár vidéke) országgyűlési követeinek utasításul adá, hogy Liszt Ferenct hazánkfiát, a világhírű zongorásit, nemességr­e ajánlják. (Bécsben legközelebbről megjelent) „Magyarország történetei képekben.“ Rajzolta Gei­ger, a szöveget írta Wenzl tanár. Rajz és szö­veg egyiránt dicsértetnek. S mi ezt nagyon elhisz­­szük, hiszen szemeinket úgy is német szomszédaink szokták fölnyitni. (A thea-fölhasználás és theávali ke­reskedés) az 1846dik kereskedelmi évben (julius­­tól 1845.jan. 30ig 1846.) Chinában 797,818,733 font thcát igényelt, mint a következő hiteles keres­kedelmi adatokból kiviláglik: Chinában fölhasználta­­tott 705,732,024 font; kivitetett: N.Britannia- s Ir­­honba: 57,584,561; az egyesült éjszakamerikai stá­tusokba: 18,502,148; Hollandba: 2,000,000; Orosz­országba: szárazon: 5,000,000; Hamburg, Bréma, Dán- és Svéd­onba: 3,000,000; Sydney- és Dél- Ausztráliába: 4,000,000, és végre Spanyol- és Fran­­cziaországba: 2,000,000.­­ Már csak ez egyetlen kereskedelm! czikk is milly roppant pénzöszveget hoz be Chinába a világ minden részeiből!! (Páris népessége)a 13-dik századtól fog­va következőleg növekedett, mint azt a történelészet átélésén följegyző. A 13-dik században 120,000 élek foglalt helyet falai között: 1474ben: 150,000­ et; 1590berf: 200,000et; XIV. Lajos alatt: 492,000et.­­ 1707től 1719ig 509,640re emelkedett, 1752től 1762ig pedig 570,630ra. — 1793tól, midőn a lé­­ek-összeirás behozatott, mintegy bizonyosan tudhat­ni a népesség növekvését. Ugyan azon évben Páriz, népessége 640,620 lélekre számíttatott; 1798-van 640,504re, 1802ben 672,000re, 1806ban 570,756ra és 1808ban 580,609re. Ezen utósó évtizedben tehát, mint a számokból kiviláglik, a folyvást tartó háborúk miatt a népesség száma tetemesen alábbszállott. — 1828ban ismét már 714,596 lélekre növekedett Pá­­risban a népesség, 1831ben tett 774,338 lelket, 1836ban 909,126ot, 1841ben 912,033 lelket, jelen­leg pedig egy milliónál többre teszik. (A párisi kir. könyvtárban jelenleg 900.000 könyv őriztetik. Ezen kívül van még ott 100.000 darab érdem-és emlékpénz, 6000 db metszett kő, 2000 régi remekmű, 1 millió rézmetszvény, 40,000 térkép, és 80,000 kézirat. (Hogy milly kiterjedésű Fanczia­­országban) a kereskedés, kitetszik csak innét is: 1815ben csak tojás vitetett ki: 1,700,000; 1816ban: 8,800,000; 1822ben: 55 millió; 1824ben: 99­/2 millió; 1830ban szinte: 55 millió; 1834ben: 76,800,000; 1844ben: 88,200,000.­E roppant tojástömeg nyomott 5.213.000 kilogrammot. Anglia az irtt 88 millióból töb­­bet kapott 82 milliónál. A Francziaországban fölemész­tett tojások számát mintegy 9,300 millióra teszik, s mellynek ára körülbelül 450—500 millió frank. (Az iparműkiálli­tási sorsjáték hazá­­­­sa) nov. 29-én számos közönség előtt tartatott meg­­ a nemzeti múzeumban. Addig is, míg a nyerő szá­­­ m­ok lajstromát egészben adhatjuk, itt közöljük a He­ I­tilap után a 24 első nyerő számot. Az első nyereményt nyerte az lső 5709dik sorsjegy a 13kat 16,678 a 2kat 12,699 „ a 14ket 3360 a 3kat 23,640 „ a 16ket 11,103 a 4ket 7382 „ a 16kat 21,214 az 6ket 3026 „ a 17ket 400 a 6kat 14,549 „ a 18kat 14,888 a 7ket 15,788 „ a 19ket 14,718 a 8kat 12,693 „ a 20kat 21,410 a 9ket 23,890 „ » 2‘1«‚‘ 4902 a l6ket 14,416 „ a 22l­et 7^40 a­­lket 7536 „ a 23kat 10,089 a l2ket 17,056 „ » 24ket 648. Ausztria. Krakó történeti s népjogi viszonyai. (Vége.) Ezen állapot következményei nem sokára az egykori összes lengyel birtokrészekben eléggé mutatkozának. Ha a dolgok ezen állása az el­őbbivel összehasonlittatik, úgy könnyen megfog­hatni , miért fejlett ki mind tovább az átalános láza­dásról eszme, minek végre csakugyan ki is kelle törnie. Illy állapot épen nem vala összeegyeztethető a- I­zon szerződésekkel, mellyek Krakó szabad város fönállásának alapját képezek. Az lehetlen vala , hogy a három vadhatalmasságházi viszonyait meg ne za­varja. Ezt maga Krakó senatusa,s pedig első, elismerte. A három vadhatalmasság tehát hat évi hosszas türelem után elhatárza, figyelembe vévén azt, hogy a krakói senatus maga tehetlenségét kijelenté, mi­szerint saját bátorságuk végett szükséges védrend­­szabályokról fog gondoskodni; azért azt rendelők , hogy Krakó határát katonaság lepje meg, hogy min­den szökevények eltávolíttassanak s a rend ismét hely­­reállittassék. Krakónak elfoglalása 1836ik évi februárban tör­tént meg a három hatalmasságnak e czélból egyesí­tett seregei által, hol hamis nevek s költött foglalkoz­­­zások alatt mintegy 2000 politikai szökevény tar­tózkodott. Krakó lakossága ezen idegenek eltávolítását min­­denkép akadályozni iparkodott, s a vizsgáló bizott­mánynak, számos ármányokkal kellett küzdenie, mel­lyek vétkes társaik által szövettek. Szüntelenül hamis tanúbizonyságot tenek. Majd minden krakói templom­könyvek meg valónak hamisítva, úgy hogy egyedül st. Maria egyházában 230 hamis kereszt­levél fedez­tetett föl.­­A minden országból ide csoportosult szökevé­nyek eltávolítása után reményb­ezni lehetett, hogy má­r az 1833 ban megtörtént krakói alkotmány megvizs­gálása eszközül szolgáland arra, hogy a nyilvános rend biztos alapra állíttathassák; költségkiméletből a várőrség száma alábbszállittatott s csak egy gyen­ge ausztriai zászlóalj s egy osztály lovasság hagya­tott hátra. . ... De azon hiedelem, hogy az ismét visszaállított rend állandó leend s hogy Krakó népessége végre át­­látandja, mik legyenek jólétének megkivántató fölté­­telei, — ezen hiedelem meghiúsult. A rendőrség is­mét nem sokára új forradalmi ármánykodásokat föde­­zött föl. Az italőszékek s kormányi hatóságok titkos fe­nyegetések által elrémítve,tiszteikben sehogy sem,vagy csak nagyon gyengén jártak el; azért 1838 ban ismét szükséges len az ausztriai sereget megerősiteni. S csak Krakó határának ismételt kitisztítása, a rendőr­ség s krakói katonaság uj rendezése s a rendőrt­s fe­­l­nyitó törvények átnézése s megváltoztatása után vala lehetséges 184 Ü. év elején, Krakó várost minden ve­­szély nélkül magára hagyni s a várőrséget onnan el­­­­vinni. —

Next