Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-09-11 / 349. szám

349. szám. 1846 Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapjaink mindennemü hirdetményeket fölvesznek. Egyegy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst ki- számittatik. Negyvenegyedik év. Alapná KULTSÁSI ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Péntek sept. 11. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Mtgyarország ez" Erdély. Kinevezés. Előléptetés. — A gazdasági törvényhozás nehézségeiről. (Vége.) —Törvényhatósági tudósítások. Zemplényből (közgy. úti munka, katonai élelmezés, főorvosi jelentés a megye egészségi állapotáról, Szabolcsmegye körlevele, helytartótanácsi intézvények). Kolozsmegyéből (követutasitás). Középszolnokból (követválasztás). Zarándból (szinte követválasztás).—Vegyes újdonságok. Külföld* Spanyol, Francziaország. N.Britannia. Svejcz. Törökország. Északamerikai egyesült státusok. Társulatok és Intézetek. (Nemzeti színház. Iparegyesület). Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahozások. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ő cs kir. ap- felsége Svage 11 Frigyes varasdmegyei első alispánt a károlyvári első birósági váltótörvényszék elnökévé kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Vassili Miklós újvidéki polgár engedelmet nyert a görög király ő felségétől neki megküldött érdemjel elfogadására s viselhetésére. A nmlgy m. kir. udv. kincstár a karlini megüresült harminczadosi tisztségre Mednyánszky Sándor neudorfi utlevélvizsgálót alkalmazta. A gazdasági törvényhozás nehézségeiről* (Vége.) Nem akarom, uraim, már tán eddig is nagyon igénybe vett türelmeket legújabb gazdasági törvényeink részletes taglalása által még inkább kifárasztani; fénypontja azoknak tagosítási törvényünk, mellynek előnyei, s a honi mezőgazdaság gyarapítására már eddig is gyakorlott jótékony hatásai sokkal ismeretesebbek, hogy sem az itt általam ismét magasztaltassék. Illőbbnek látom ellenben olly gyülekezet elött, mellynek többsége körtudósokból (patholog) áll, azon, bár amaz előnyök irányában kisebbszerű hiányokat hozni föl, mellyeket a még csak 10 évi gyakorlat fedezett föl olly törvény végrehajtásában, melly örök időre valónak, további bírálat alá nem eshetőnek, s a szerinte szabályozott birtokot többé jobban nem rendezhetnek vélte. Jól tudom én, mennyire kell illy törvények alkotásánál mindent mellőzni, mi az általuk elkülönzött s magánhasználat alá került birtok állandósága iránti bizalmat legkevésbbé is gyengíthetné, vagy épen veszélyezhetné; igen természetesen tehát , sőt bölcsen történt volna, ha inkább 20 vagy 30 évi határidőt szabnak, mi alatt törvényhozó testületünknek e törvényt s a szerinte szabályozott javak módosítására tett indítványt, még csak figyelembe is venni tilos lett volna; de örökké, örökké! — mi az, mi a nap alatt örökké tartó ? — s mikép lehetett meg is merészleni, változhatatlan s minden idő igényeihez alkalmatos szabályokat hozni mezőgazdaságunkra nézve, melly csak alig kezdett okszerűbb lenni. — Mi volt az 30 év előtt, s lesz 30 év után ? — s ha menthetné is némiképen a merészséget a szerencsésen kivivott saját vagyon első örömzaja, akkor azt annál tökéletesebben kell vala szerkeszteni, s a helybeli viszonyok különféleségeihez illeszteni. De midőn ellenkezőképen általános változhatatlan szabályul az állíttatik föl, hogy minden maradék földek uj terekké alakíttassanak, akkor, ez országunk olly részeiben , hol a kész épületekkel ellátott, de elpusztult telket legjobb akarattal sem lehet benépesíteni, merő képtelenségnek mutatkozott, miért is a törvénynek épen e pontja, miben, úgy látszik, legnagyobb súlyt helyeztek, a nyilvános erkölcsre nézve épen elmellőztetik és sikeretlenné tétetik. A birtokszabályozások változhatlanságának más igen tetemes kárát abban látom, hogy a jobbágyoknak színből ugyan meghagyatott a választás: úri illetőségeket maguknak vagy egy darabban, vagy az eddigi három nyomású gazdaság szerint dűlőkre fölosztva kihasíttatni, de e választás mindaddig általás marad, mig a paraszt régi szokásaihoz ragaszkodva, sokkal butább lesz, mintsem hogy tagosított birtokának előnyeit csak sejteni is tudná, következőleg három fordulatu rendszerének a szükség-parancsolta legelő szolgaságával együtt örökké alá lesz vetve, s igy az úgy sem túlságos úrbéri illetőség harmadának használatával is föl kell hagynia; — holott ellenben földesura földjének minden négyszögölét évről évre kirekesztőleg s háboritlanul használja, s bő termő takarmányfüvek velőse által marhái számát kotszerre növelheti. Ezen törvény világos értelmében fekvő tetemes hiányokon kívül tapasztaltam annak nemrégiben még egy szomorú következményét, mellyet a törvényhozók bizonyosan ép olly kevéssé óhajtottak, mint előre nem láthattak, mit tehát itt csak intésül mutatok be, hogy a jövő törvényhozók figyelmesbekké tétessenek. Biharmegyében telt utamban t. i. láttam több ujdon szabályozott közbirtokosságok gyönyörű tölgyerdeit, mellyekből eddig én is szép épületi fákkal elláttam magamat, utósó szálig végkép kiirtva, csupán azon bizonytalanság miatt, hogy nem tudván kinek jut, majdan tagosítás után a föld, tulajdonosaiknak, az a gyakori önkényes becsülések hosszadalmassága nélkül, még utósó hasznot hajtsanak. Mi a lobbi az úrbéri törvényeket illeti, távol vagyok, hogy származásuk nyomait bíráljam, csak egy félreismert liberalizmusból eredő igen szomorú módosítását a jobbágyi öröködésnek szabadjon említnem, miszerint azon fiatal jobbágy is, ki az új törvény értelmében elég szerencsétlenül apjának épületi, eszközi s érelmi hagyományában 4 vagy 5 leánytestvéreivel egyenlő részben osztozván, őket kifizetni kénytelenittetik, gazdasága további vitelére képtelen s koldussá válik. Végül még egy szót a legújabb, s legroszabbul kiütött gazdasági törvényünkről, melly felett csak 6 évi tapasztalás már is pálczát tört. Ha egy törvény, mellynek hiánya olly általánosan éreztetett, s minden gazda által annyira óhajtva váratott, még is az egész ország által hallgatva elraellöztetett, s még azon kevés megyékben is, hol az életbe léptetve jön, ismét eltemettetett, akkor bizonyos jele annak, hogy bensőleg férges vala. Egy kis gondolkozás után ezen szembeszökő tünemény okai felett azt vettem észre, hogy azok a szegénységünkkel meg nem egyező roppant költségen kívül,hogy például nekem névszerint megnevezett esetben fölment a kár a kártevő részére 16 pftnál többre, melly a kárvallottnak 48 krral fizettetett— főkép azon lélektanilag hibás rendeltetésen alapszanak, hogy a birságnak a megye pénztárába folyni kellene, melly senkit sem érdekel, s mi sok jegyzőkönyv- s számadás vitellel van összekötve, minek mi gyakorlatilag barátai nem vagyunk.De mintha ezen minden oldalról népszerűtlen törvényt annál biztosabban meg akarták volna buktatni, nem rendelteitek igazgatására különös megyei tisztviselők, hanem valamennyi szolgabírákra , tehát egyre sem bízatott ezen foglalatosság, — és így jön, hogy ezen egész nagy szorgalommal ugyan, de kevés gyakorlati értelemmel kidolgozott törvénynek más foganatja nem lett, mint hogy azon becses tőkét, mellyel hazánk már azelőtt szolgabiráji összességében birt, 50 százlékval nevelte. Illy holtan született törvényeknek többnyire jószándéku czélok eltévesztésén kívül, még azon káros következménye is van, hogy az előbbi szokott önkény lerontotta a törvény iránti tiszteletet, s egészen megsemmisítik. Vajha tehát jövő törvényhozóink az illy komoly figyelmeztetéseket eme mellőznék, a gyakorlat iskoláját meg nevetnék, de mindenekelőtt azon szép hivatások teljesítésében, t.i. a gazdasági törvények hozatalában a következő elvet, melly őket mindenkor biztos rérfelé vezetendő, iránytóul használnák. A mezei gazdaság nem szenved, főkép mostani gyermekkorából kinőtt férfiszakában, semmi szorongató gyermekjártatót, semmi kaptafát, semmi bármilly jószándéku sok kormányzást, és mindenek előtt lehető haladása felelt, mellyre talán kevés év leforgása után képessé válhatik, s mi által minden képzelt bölcsességünk kudarczot vallhat, semmi merészlelt elítélést. —■ minden, mit az a törvényhozástól kivon, sőt jogosan követel, az elhárítása minden akadályoknak, és teljes szabadság a természet minden kincseit napfényre hozhatni, a mint az hivatásában áll, s mellynek élvezetéhez joga van, s mit végre sem a szorgalom fárasztó adóztatása, sem a hűbéri szolgaság örökítése által gátolni, s keseritni nem szabad. Ez elvtől vezéreltetve működnek most a legfölvilágosodottabb törvényhozások, a mezei gazdaság boldogitására, de bölcs mérsékléssel, melly elhirtelenkedett erőszaktételektől, s jogosan szerzett tulajdoni jogok csorbításától mindenkor őrizkedik, mellynek ha azt a közjó kívánja, kell ugyan változott idők parancsának s tisztult nézeteknek engedni, de csak igazságos kártalanítás mellett. Sigy vezérelje ezen elv az én szeretett hazám törvényhozóit is, kiknek többségéhez én már csak ifjú koruknál fogva is atyailag vonzódom, s kik nekem szabadon választott hivatásomban megőszült férfinak, ki soha más hitszorosat nem ismertem, mint kis körömben jótékonyan hathatni, rósz néven nem veendik, ha hozzájok barátilag fölkiáltok: isteni a szó adománya, ha szívből jő, s szívhez hat, —• boldogító a hallgató sokaság éltető kiáltása, — de nem üres szócsengést, nem fönhangu szópompát illessen egyedül ezen helyeslés , ha a nemes öntudatot jutalmaznia kell, — hanem szolgáljon az egyedül a beszéd belértékének, s egyedül az érett, komolyan megfontolt jótékony czólnak, melly a sikert biztosítja. De ehhez az igazi törvényhozónak munka s álmatlansággal szerzett valódi ismeretekre van szüksége! Vita brevis ars longa.*)— Bujanovics Eduard. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Zemplénéből. S. A.Ujhely.Sept.6án.Zemplénymegye részéről az évnegyedes közgyűlések folyó hrozán vévén kezdetüket, következendő tárgyak érdemlik a kiemelést, u. m. Szögyény Imre másodalispán, a magos gróf főispánt helytartónak, úgy a megye első alispánjának sajnos betegeskedésök miatt meg nem jelenhetésöket a megye rendűinek hivatalosan bejelentvén, egyszersmind az elnöki széket elfoglalván, a megyei rendszer következtében előadta ennek folytában a megye figyelnek minden ágazatáról és a megyei élet működéséről szóló elnöki előterjesztését. Melly előterjesztés tárgyalás alá vétetvén, minthogy a megyei belkormányzás működéséről s a közdolgok folyamáról kívánt előterjesztés fő czélja lenne , hogy az érdekesebbek kiemeltessenek ; ehez képest az útimunkák , rendőri intézkedések , katonai élelmezés, adókivetés , és a helységek számadásai előkivonása tekintetében tett indítvány folytában meghatároztatott, hogy egy ezennel kinevezett választmány a két megyei mérnök hozzájárultával dolgozná ki az elveket a törvény mikénti pontos teljesíthetéséről, és miután a törvény különben is a szakmányba való dolgoztatást eltörölte, és a szolgabirák a munka e szerinti teljesítésére az adózókat többé nem kényszerithetnek, — véleményes jelentését elhatározás alá adja be; — egyszersmind a megye rendei az úti munka terhének — mindenek közötti, kik az utakat használják — különbség nélküli fölosztását nem csak igazságosnak, de egyszersmind a közlekedésnek eszközlése s ez által a hon jobbléte fölvirágzásának érdekében szükségesnek találván , — elhatározák, hogy az országgyűlési utasítások sorába följegyeztessék, miként az arra küldendő követek ezen elvnek életbe leendő léptetését s az utak közösen nemes és nemtelen általi csináltatásuk törvény általi elrendelését eszközöljék; továbbá a rendőri eljárások tekintetében, hogy a törvény rendelete mikép teljesittetik, a szolgabirák minden évnegyedenkinti jelentések beadására felelet terhe alatt köteleztetnek. — A katonaság élelmezésére gyakorlatba vett árcsökkentés utjáni szállítás eredményéről, ideiglenes jelentés tétetvén, a mennyiben a szállítmányozás csak egy éve hogy magánosoknak adatott ki, és biztos eredményt *) Olvastatott a magyar kir. természettudományi társulat folyó évi Kassán tartott nagygyűlésében.