Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-02-26 / 444. szám
131 t megmentettek az elsülyedéstől, s közülök „Wien“ már lengévé is tétetett, s néhány nap múlva városunkat üdvözlendi, de három társa csak később emeltethetik le a jéggel besánczolt partról. — A túlparton álló helységecske vízben fuldokol, s benne 3 házat mondanak összeomlottnak, s alattuk négyen lelték sírjukat. — Mint a várfokról látható volt, Köpcsen, Jahrendorf, Oroszvár viztengerben úsznak; ellenben Dévény, a lapályos Felső-Rév és egész Csalóköz mentek maradtak. — A városi hatóság nem késett megtenni a szükséges rendeléseket. Midőn e sorokat írom, a Duna mindkét partját óriási jégtömeg borítja meg, mellynek széthányásával száz kéz foglalkozik. — Illy kebelrázó körülmények közt találkozott néhány könnyelmű uracs, kik Isten tudja miben bizakodva, a sürü néptömeg közé kocsin vágtatva kérésének maguknak mulatságot, azonban mit ezek egyike kapott, szolgáljon másoknak leczkéül. Rendes levé Ilevesmegyei hirkürt. Igazán mondja a magyar közmondás: a szegény embernek az ügye is szegény! Azt gondolják némelly........urak, hogyha egy szobában a szegény emberrel nemtelenül bánnak, a tény titokban marad, s nem találkozik bíróval; a családnak, messze hat a kesergő panasza, fölkölti az emberbaráti részvétet, melly a lényt a közitélet törvényszékének adja át. És mi azt gondoltuk, hogy némelly események közzétételével a visszaéléseknek gátat vetettünk; s ez sikerült is, mennyire t. i. a szigorúbb következményektőli félelem hathatott. Azonban meg kell vallanunk, fába érzést még sem önthetünk, kisebb dolgokban reményünk hajótörést szenvedett. Egy füzes-abonyi agg nővel találkoztunk, kinek külseje szánakodó figyelmet gerjesztett, s kérdők: mi baja ? Uram—mond a nő,—igazságot voltam keresni, de nem találtam! — Hja jó asszony, mások is jártak már igy, az igazság érzete mégis a kendé, a többit bízza kend a föltámadásra, (lassabban) addig hadd működjék a politika.... Oh uram, mond az asszony—nem pulyka nem pulyka (politika helyett) hanem gabonámban van az én igazságom. — Menjen kend a sz.......... ó úrhoz, majd az elintézi. Voltam már, úgymond. Mit mondott? S. urnát találtam, de nagyon tüzes volt, rám rivalgott hogy mit alkalmatlankodom, erre amarra mond el sietve mit akarsz? Uram, felelém, éhen veszek el, összeszerzett gabonámat N. gazda ember tőlem kikérte , hogy majd egy vékát ad rá; ő azt eladta s nekem megadni nem akarja, noha már a bíráknak is panaszkodtam. — Szedte vette, ha eladta jól tette, ha meg nem adta jól tette, takarodj, mert mindjárt kirugdostak. — Mi legolcsóbb segedelemmel, tudniillik vigasztaló szavakkal bocsátók el a 60 éves nőt, szerfölött csodálkozva, hogy a tapasztalatdús lábacskák, mellyek néhányszor olly súlyosan működtek, illy kifogyhatlan bölcs ítéletet tartalmaznak. — Annyit már mégis használt birkürtünk a pinczéreknek, hogy ezentúl képüket nem tapogatják , hanem hajukat amúgy magyarmiskásan megrángatják , ha hosszú virasztás után el találnak álmosodni. — Mióta a hazard játékok ellen az egri hetilapban kemény hirdetmény közöltetett, sokkal nagyobb tűzzel folytattalak , annyira , hogy bizonyos urak bizonyos helyeken sok ezreket vesztenek el; mit roszalni épen nem lehet, mert alkalmasint nem hordatják a hetilapot, különben ki tenne föl róluk illy makranczosságot. Egyébiránt is a tilalom fő oka az volt, hogy a pazarlás „a köznépre károsan hat, holott ennek nemhogy kártyajátékra, de kenyérre sem telik ; tehát jó volna a hirdetményt illyformán kijavítani , minthogy a hazard játékok az urak zsebeire és vagyonaira károsan hatnak , s az éhező emberiség fölsegélésére áldozandó pénzt eltékozolják, szigorúan tiltatnak. Könyvismertetés: Magyarország karainak és rendeinek szavazati joga a közgyűléseken, — különös figyelemmel az egyházi rendére, és a szabad királyi városokéra, státusrendszer értelmében irta s fejtegette Podhradczky József, magyar királyi udvari kamara számvevőszékének tiszte, t. n. Trencsén, Esztergom és Borsod vmegyék törvényszékes bírája, s a magyar tudós társaság levelező Inga. Budán Gyurián és Bagó betűivel 1847. 100 l. Ára egy pengő forint. Egyedül a szerzőnél kapható Budavárában, urak utczájában 31. számú házban. A előttünk fekvő munka, mint cziméből is láthatni , azon viszonyok alapjának kimutatására van készítve, mellyek mielőbbi rendbehozása, átalakulási teendőink egyik legfőbb tárgyát képezi. Az egyházi rendnek közjogi állása, melly újabb időkben annyi kellemetlen vitákra nyujta alkalmat, — s a szab. királyi városok szavazatjogi ügye, melly azok coordinatiojával a legszorosabb összefüggésben áll, olly tárgyak, mellyek minden a hon közsorsát szivén viselő polgár, — de különösen a küszöbön álló országgyűlés előtt, nemzetünk képviselőinek komolyabb figyelmét méltán megérdemlik, — nehogy e tárgyak irányában, epimetheusi gyász kövesse a prometheusi gondatlanságot. A közelebbi országgyűlések alkalmával ugyanis alig volt tárgy, melly buzgóbb részvétellel, s hevesebben vitattatott volna meg, mint a kir. városok ügye, s különösen az azok részére egyenként követelt szavazati jog. Az egyházi rendnek pedig már mintegy 25 év óta erősen zaklatott igazat, rég óta azon óhajtást idézek elő, bár ezen ügyek iránt tisztába jönnénk már egyszer magunkkal. Ezen okolrá jelen munka szerzőjét arra, hogy a szóban levő két ügyet a leghitelesebb s érdesebb adatok nyomán újólag megvitassa , s azok legczélszerűebb s érdekegyenlítőbb eligazításához vezérfonalat nyújtson, és szinte ezen ok bira minket is arra, hogy a t. olvasó közönséget e munka tartalmával megismertessük. A terjedt olvasottságú szerző, munkájában legelőször is arról értekezik, hogy mi volt légyen hajdanában a magyarok gyűlése, s miben állott szavazati joguk a köztársaságban? A tárgy igen vonzó , és tanulságos; szerző azonban erre vonatkozólag csak átalánosságokban szól, s némi már számtalanszor hallott, s régen tudott történeti adatokból csupán annyit mutat meg, hogy ős apáink szinte tartottak gyűléseket, — köztárságukat nemesek, urak, és nemtelenek, vagyis szolganép képezé, — s hogy végre szabadok voltak, senkit nem uraltak (1.1 —101.). Mi ennyit magunk is tudtunk. S e szép themánál igen óhajtottuk volna részletesben kimutatva látni azon társadalmi viszonyt, melly a polgárzati rendek közjogait, egymás irányábani állásukat velünk közelebbről megismertette volna. Következő lapokon (10—19ig) a státusokról szól, s megmutatja, hogy hazánkban már királyok óta négy status van, úgymint a status praelatorum, status magnatum, status nobilium, és status liberarum regiar. civitatum. Ezen statusok valamint ma, úgy régenten is nem csak tanácsot adhattak a királynak, hanem minden közügyek fölött is intézkedhettek,s érvényesen határozhattak a felség beleegyeztével (15 —16.). Altér ezután az egyházi rend státusjogi állapotának fejtegetésére , s azt mondja: A királyi méltóság behozatalával csak annyiban történt országgyűléseinken változás, hogy sz. István a közstatusjogot követve, az üdvözitő keresztény hittel az egyházi, mint szabadok, azaz nemesekből álló rendet, más keresztény fejedelmek példájára statusába fölvette. (1. Corp. Jur. lib. cap. 3. — ugyszinte Batthyány II. EE. Tom. II. pag. 196) Számos adatokat, és okleveleket hord föl itt annak megmutatására,hogy már régenten minden egyes pap nemes volt, az országgyűlésre fejenkint följárt, s csaknem I. Ferdinánd országlásáig szavazattal is bírt. Sőt azt is megmutatja, hogy a megyék részéről, országgyűlési követeknek nemcsak fő-, hanem alrendű papokat is küldöttek. Már miután, úgymond, be van bizonyítva, hogy a papság valódi státust képez, s hogy nem egy a nemességgel, az, az országgyűléseken szavak joggal is törvényesen bír.Megmutatja továbbá, hogy miben áll az illy ország nagyjai s nemeseinek státuszképző jogállapota. A nemzetek törvényei szerint — állítja — az ország nagyjai s nemesei csak azon statusrendszernél fogva statusok, mellynél az egyházi rend; mert ugyanis: szabadok (sunt in statu libertatis),mert a haza minden jogaival élnek, s következőleg hivatalokat, s tiszti méltóságokat, s örökségeket (jura famíliáé) leírnak. Ezeket többféle történeti s okirati adatok idézetével igazolja. Ezután a szabad kir. városok eredete (1. 35-58) s szabadalmainak kimutatására térvén át, megmutatja, hogy alkotmányunk szellemében ezek szinte statusok, s ez nem csak az 1608dik évi koronázat első czikkének értelme, hanem számtalan privilégiumaikból is kitetszik. Erre ismét nagy számú adatokkal állván elő iró, széles olvasottsága s történeti búvárkodásinak fényes jeleit adja. Én nem akarván ennek utánhangoztatásával untatni az olvasót, elmondom röviden, hogy szerző miben öszpontosítja a szabad kir. városok ügyéről nézeteit. A „R e f o r m“ írójának véleményében tökéletesen osztozik, s okoskodásinak , következtetésinek értelme szinte oda megy ki, hogy: „Törvényhozásunk jelenleg csak a nép kiváltságos osztályait képviseli, de csalódnék, ki azt hinné, hogy ez mindig igy vala, s hogy azon századokban, mellyekre büszkeséggel tekintünk vissza, a törvényhozás kizárólag ugyan azon privilegiált osztályok kezében vala (1. 47.) azon alkotmány, hol, mint nálunk, a középkorban minden nemes, azaz, minden valóságos birtokos, és minden szabad királyi város törvényhozási befolyással bírt, hol, mikor politikai képességet ez osztályokon kívül hasztalan keresnénk, ezen osztályok képviselve valának, hanem a nemesség, mintha elégtelennek érezte volna eddigi jogait, kiváltságait, már 1608 óta minden módon igyekszik a szabad kir. városokat minden törvényhozást eldöntő befolyásos szavazattól megfosztani. Ez így nem lehet, mert a státusjog szerint a szavazás és törvényes befolyás egyenlő jog , mit egyik rend a másiktól meg nem tagadhat. És miként Livius mondja: ubi pars virium ibi et imperii pars est, és aki hazánk virágzását óhajtja, s ki a szabadságot jobban szereti, hogy sem e hon kifejlődésére más, mint törvényes és igazságos eszközöket akar elfogadni, át fogja látni, hogy olly törvényhozás, mellynek tagai kizárólag csak egy osztályt képviselnek, s utasításokkal lekötve, a magyar nemességnek nem csak érdekei, hanem előítéletei védelmére is kötelezvék, Magyarország pályaczélhoz soha nem juthat, stb. Nem lévén czélom e nézeteket itt megvitatni , csak annyit említek még meg, hogy szerző e munkában a felső és alsó tábláról, a rendekről , a státusok szavazatáról, a régi országgyűlések kihirdettetésének módjáról, s a magyar országgyűlések rövid ismertetéséről külön czikkekben értekezik, mellyekkel részint az előbbi,részint az azokkal rokon tárgyakat igyekszik fölvilágosítani. Szerződő olvasottsággal, nagy adatgyűjtői tehetséggel, és türelemmel bír, írásmódja azonban a legszorosabb értelemben pedáns, s a közép századi scholasticismus mohától lepett. Nyelve ollyan, mint 300 évvel volt ez előtti ős apáinké, s szakított copiaja ezen irmodornak: Ehittuk keglek eddigh két paranczolatunkat is vehette, melnek edgykeben az készen létéből a másikában az felülésről paranczoltunk. Vagy halljuk tulajdon szavait: „De miért állitám elő is tsoportosan ezeket? Azért, hogy a rejtek, és homálos status szovat megfejthessük, mell állapot, melben egész szabadság, az ország minden igazaihoz képesség, következőleg örökségek szabad leírására is teljes jog adatik, stb. (1.14ikl.). Ám ez szerző magyarsága, s helyesírásának specimenje. De hagyjuk ezt. Szerző igen sok és használható adatokat gyűjtögetett össze, s sok részben, részint fölvett tárgyainak korszerűsége, részint szorgalommal gyűjtögetett adatai nem minden becs nélküliek. A bányász vala, legyen más a földolgozó,—az aranyműves, — s óhajtjuk, bár minél több legyen. Mert hiszen a szellemi cselekvés világában nem az a fő, mi honnan, s milly alakban, — hanem hogy: hova, mi czélra , s milly sikerrel ? De mind e mellett szerző javáért óhajtjuk, ne különözködjék. Ez becses munkái népszerűsége s kelendőségének igen sokat árt. Alkalmazkodjék a jelen nemzedék nyelvformuláihoz , ha eszméi tüzével világítni akar egy jobb jövő felé, s ne higgje hogy a múltnak kérges zubbonyában örömmel üdvözli a tudományt korunk. Ez csak a jövővel kaczérkodik, melly az örök tökélyesbüléssel karon fogva jár. Mészáros Károly: KÜLFÖLD. Spanyolország. Madridi tudósítások szerint Don Enrique infans s a kormány között új meghasonlás történt, minek eredménye a herczeg száműzése jön, ki önkénytesen házasodni akart. Febr. 7én reggel a madridi főkapitány San Juan-palotába ment, az infansnak tudtul adandó, hogy a fővárost rögtön elhagyja. Egy postakocsi várakozott reá a palota kapujánál. Házassági szerződése C a s te 11 a r gróf nővérével, már jegyzőileg törvényesen el vala készítve , hanem érvényességét elveszítő, minthogy a királynő jóváhagyását s beleegyezését megtagadó s igy az alkotmány egyik határzatának nincsen elég téve. Az uj hadminister Pavia tábornok Madridba megérkezett s tárczáját átvevő. II.Britannia. A „Times“-nek az uj porosz alkotmány fölött irt czikke következőleg hangzik: „A képviseleti rendszernek Poroszországbai behozatala , kétségkívül egyike korunk legfontosabb eseményeinek, s azon nap előfordulta, mellyen Ildik Fridrik Vilmos, kormánya ígéretét, s élete legfőbb s legnehezebb kötelezettségeit betölté, sokáig fog ünnep gyanánt tekintetni, kisérve egy szabad s boldog nép utónemzedékének áldásaitól. Bármiilyenek