Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-02-26 / 444. szám

131 t megmentettek az elsü­lyedéstől, s közülök „Wien“ már lengévé is tétetett, s néhány nap múlva városun­kat üdvözlendi, de három társa csak később emel­tethetik le a jéggel besánczolt partról. — A túlparton álló helységecske vízben fuldokol, s benne 3 házat mon­danak összeomlottnak, s alattuk négyen lelték sírjukat. — Mint a várfokról látható volt, Köpcsen, Jahrendorf, Oroszvár viztengerben úsznak; ellenben Dévény, a lapályos Felső-Rév és egész Csalóköz mentek ma­radtak. — A városi hatóság nem késett megtenni a szükséges rendeléseket. Midőn e sorokat írom, a Duna mindkét partját óriási jégtömeg borítja meg, melly­­nek széthányásával száz kéz foglalkozik. — Illy ke­belrázó körülmények közt találkozott néhány kön­nyelmű uracs, kik Isten tudja miben bizakodva, a sürü néptömeg közé kocsin vágtatva kérésének ma­guknak mulatságot, azonban mit ezek egyike kapott, szolgáljon másoknak leczkéül. Rendes levé Ilevesmegyei hirkürt. Igazán mondja a ma­gyar közmondás: a szegény embernek az ügye is szegény! Azt gondolják némelly........urak, hogy­ha egy szobában a szegény emberrel nemtelenül bán­nak, a tény titokban marad, s nem találkozik bíró­val; a családnak, messze hat a kesergő panasza, fölkölti az emberbaráti részvétet, melly a lényt a köz­­itélet törvényszékének adja át. És mi azt gondoltuk, hogy némelly események közzétételével a visszaélé­seknek gátat vetettünk; s ez sikerült is, mennyire t. i. a szigorúbb következményektőli félelem hathatott. Azonban meg kell vallanunk, fába érzést még sem önthetünk, kisebb dolgokban reményünk hajótörést szenvedett. Egy füzes-abonyi agg nővel találkoztunk, kinek külseje szánakodó figyelmet gerjesztett, s kér­dők: mi baja ? Uram—mond a nő,—igazságot voltam keresni, de nem találtam! — Hja jó asszony, má­sok is jártak már igy, az igazság érzete mégis a kendé, a többit bízza kend a föltámadásra, (lassab­ban) addig hadd működjék a politika.... Oh uram, mond az asszony—nem pulyka nem pulyka (politika helyett) hanem gabonámban van az én igazságom. — Menjen kend a sz.......... ó úrhoz, majd az elin­tézi. Voltam már, úgymond. Mit mondott? S. urnát találtam, de nagyon tüzes volt, rám rivalgott hogy mit alkalmatlankodom, erre amarra mond el siet­ve mit akarsz? Uram, felelém, éhen veszek el, összeszerzett gabonámat N. gazda ember tőlem ki­kérte , hogy majd egy vékát ad rá; ő azt eladta s nekem megadni nem akarja, noha már a bíráknak is panaszkodtam. — Szedte vette, ha eladta jól tette, ha meg nem adta jól tette, takarodj, mert mindjárt kirugdostak. — Mi legolcsóbb segedelem­mel, tudniillik vigasztaló szavakkal bocsátók el a 60 éves nőt, szerfölött csodálkozva, hogy a ta­pasztalatdús lábacskák, mellyek néhányszor olly sú­lyosan működtek, illy kifogyhatlan bölcs ítéletet tar­talmaznak. — Annyit már mégis használt birkürtünk a pinczéreknek, hogy ezentúl képüket nem tapogat­ják , hanem hajukat amúgy magyarmiskásan meg­rángatják , ha hosszú virasztás után el találnak álmo­­sodni. — Mióta a hazard játékok ellen az egri heti­lapban kemény hirdetmény közöltetett, sokkal na­gyobb tűzzel folytattalak , annyira , hogy bizonyos urak bizonyos helyeken sok ezreket vesztenek el; mit roszalni épen nem lehet, mert alkalmasint nem hordatják a hetilapot, különben ki tenne föl róluk illy makranczosságot. Egyébiránt is a tilalom fő oka az volt, hogy a pazarlás „a köznépre károsan hat, holott ennek nemhogy kártyajátékra, de kenyérre sem telik ; tehát jó volna a hirdetményt illyformán kija­vítani , minthogy a hazard játékok az urak zsebeire és vagyonaira károsan hatnak , s az éhező emberiség fölsegélésére áldozandó pénzt eltékozolják, szigorú­an tiltatnak. Könyvismertetés: Magyarország karainak és rendeinek szavazati jo­ga a közgyűléseken, — különös figyelemmel az egyházi rendére, és a szabad királyi városokéra, státusrendszer értelmében irta s fejtegette Podhradczky József, ma­gyar királyi udvari kamara számvevőszékének tiszte, t. n. Trencsén, Eszter­gom és Borsod vmegyék törvény­szé­kes bírája, s a magyar tudós társaság levelező Inga. Budán Gyurián és Bagó betűivel 1847. 100 l. Ára egy pengő fo­rint. Egyedül a szerzőnél kapható Budavárában, urak ut­­czájában 31. számú házban. A előttünk fekvő munka, mint cziméből is lát­hatni , azon viszonyok alapjának kimutatására van készítve, mellyek mielőbbi rendbehozása, átalakulási teendőink egyik legfőbb tárgyát képezi. Az egyházi rendnek közjogi állása, melly újabb időkben annyi kellemetlen vitákra nyujta alkalmat, — s a szab. királyi városok szavazatjogi ügye, melly azok co­­ordinatiojával a legszorosabb összefüggésben áll, olly tárgyak, mellyek minden a hon közsorsát szi­vén viselő polgár, — de különösen a küszöbön álló országgyűlés előtt, nemzetünk képviselőinek komo­lyabb figyelmét méltán megérdemlik, — ne­hogy e tár­gyak irányában, epimetheusi gyász kövesse a promethe­­usi gondatlanságot. A közelebbi országgyű­lések alkal­­mával ugyanis alig volt tárgy, melly buzgóbb részvétel­lel, s hevesebben vitattatott volna meg, mint a kir. váro­sok ügye, s különösen az azok részére egyenként kö­vetelt szavazati jog. Az egyházi rendnek pedig már mintegy 25 év óta erősen zaklatott igazat, rég óta azon óhajtást idézek elő, bár ezen ügyek iránt tisz­tába jönnénk már egyszer magunkkal. Ezen ok­olrá jelen munka szerzőjét arra, hogy a szóban levő két ügyet a leghitelesebb s érdesebb adatok nyo­mán újólag megvitassa , s azok legczélszerűebb s érdekegyenlítőbb eligazításához vezérfonalat nyújt­son, é­s szinte ezen ok bira minket is arra, hogy a t. olvasó közönséget e munka tartalmával meg­ismertessük. A terjedt olvasottságú szerző, munkájában leg­először is arról értekezik, hogy mi volt légyen hajdanában a magyarok gyűlése, s miben állott sza­vazati joguk a köztársaságban? A tárgy igen von­zó , és tanulságos; szerző azonban erre vonatkozó­lag csak átalánosságokban szól, s némi már szám­talanszor hallott, s régen tudott történeti adatok­ból csupán annyit mutat meg, hogy ős apáink szin­te tartottak gyűléseket, — köztárságukat nemesek, urak, és nemtelenek, vagyis szolganép képezé, — s hogy végre szabadok voltak, senkit nem uraltak (1.1 —101.). Mi ennyit magunk is tudtunk. S e szép themánál igen óhajtottuk volna részletesben kimu­tatva látni azon társadalmi viszonyt, melly a pol­­gárzati rendek közjogait, egymás irányábani állá­sukat velünk közelebbről megismertette volna. Kö­vetkező lapokon (10—19ig) a státusokról szól, s megmutatja, hogy hazánkban már királyok óta négy status van, úgymint a status praelatorum, status magnatum, status nobilium, és status liberarum regiar. civitatum. Ezen statusok valamint ma, úgy régenten is nem csak tanácsot adhattak a királynak, hanem minden közügyek fölött is intézkedhettek,s érvényesen határoz­hattak a felség beleegyeztével (15 —16.). Altér ez­után az egyházi rend státusjogi­ állapotának fejtegeté­sére , s azt mondja: A királyi méltóság behozata­lával csak annyiban történt országgyűléseinken vál­tozás, hogy sz. István a közstatusjogot követve, az üdvözitő keresztény hittel az egyházi, mint szabadok, azaz nemesekből álló rendet, más keresztény feje­delmek példájára statusába fölvette. (1. Corp. Jur. lib. cap. 3. — ugyszinte Batthyány II. EE. Tom. II. pag. 196­) Számos adatokat, és okleveleket hord föl itt annak megmutatására,hogy már régenten minden egyes pap nemes volt, az országgyűlésre fejenkint följárt, s csaknem I. Ferdinánd országlásáig szavazattal is bírt. Sőt azt is megmutatja, hogy a megyék részé­ről, országgyűlési követeknek nemcsak fő-, hanem alrendű papokat is küldöttek. Már miután, úgymond, be van bizonyítva, hogy a papság valódi státust ké­pez, s hogy nem egy a nemességgel, az, az or­szággyűléseken szavak­ joggal is törvényesen bír.Meg­­mutatja továbbá, hogy miben áll az illy ország nagy­jai s nemeseinek státuszképző jogállapota. A nem­zetek törvényei szerint — állítja­­ — az ország nagy­jai s nemesei csak azon statusrendszernél fogva statu­sok, mellynél az egyházi rend; mert ugyanis: szabadok (sunt in statu libertatis),mert a haza minden jogaival él­nek, s következőleg hivatalokat, s tiszti méltóságokat, s örökségeket (jura famíliáé) leírnak. Ezeket többféle történeti s okirati adatok idézetével igazolja. Ezután a szabad kir. városok eredete (1. 35-58) s szabadal­mainak kimutatására térvén át, megmutatja, hogy al­kotmányunk szellemében ezek szinte statusok, s ez nem csak az 1608dik évi koronázat első czikké­­nek értelme, hanem számtalan privilégiumaikból is kitetszik. Erre ismét nagy számú adatokkal állván elő iró, széles olvasottsága s történeti búvár­ko­dásinak fényes jeleit adja. Én nem akarván ennek utánhangoztatásával untatni az olvasót, elmondom röviden, hogy szerző miben öszpontosítja a sza­bad kir. városok ügyéről nézeteit. A „R e f o r m“ írójának véleményében tökéletesen osztozik­­, s okoskodásinak , következtetésinek értelme szinte oda megy ki, hogy: „Törvényhozásunk jelenleg csak a nép kiváltságos osztályait képviseli, de csalódnék, ki azt hinné, hogy ez mindig igy vala, s hogy azon századokban, mellyekre büszkeséggel te­kintünk vissza, a törvényhozás kizárólag ugyan a­­zon privilegiált osztályok kezében vala (1. 47­­.) azon alkotmány, hol, mint nálunk, a közép­kor­ban minden nemes, azaz, minden valóságos bir­tokos, és minden szabad királyi város törvényho­zási befolyással bírt, hol, mikor politikai képes­séget ez osztályokon kívül hasztalan keresnénk, e­­zen osztályok képviselve valának, hanem a nemes­ség, mintha elégtelennek érezte volna eddigi jogait, kiváltságait, már 1608 óta minden módon igyekszik a szabad kir. városokat minden törvényhozást el­döntő befolyáso­s szavazattól megfosztani. Ez így nem lehet, mert a státusjog szerint a szavazás és törvényes befolyás egyenlő jog , mit egyik rend a másiktól meg nem tagadhat. És miként L­i­v­i­u­s mondja: ubi pars virium ibi et imperii pars est, é­s aki hazánk virágzását óhajtja, s ki a szabadságot jobban szereti, hogy sem e hon kifejlődésére más, mint törvényes és igazságos eszközöket akar el­fogadni, át fogja látni, hogy olly törvényhozás, melly­­nek tagai kizárólag csak egy osztályt képviselnek, s utasításokkal lekötve, a magyar nemességnek nem csak érdekei, hanem előítéletei védelmére is köte­­lezvék, Magyarország pályaczélhoz soha nem jut­hat, stb. Nem lévén czélom e nézeteket itt meg­vitatni , csak annyit említek még meg, hogy szer­ző e munkában a felső és alsó tábláról, a ren­dekről , a státusok szavazatáról, a régi országgyű­lések kihirdettetésének módjáról, s a magyar or­szággyűlések rövid ismertetéséről külön czikkekben értekezik, mellyekkel részint az előbbi,részint az azok­kal rokon tárgyakat igyekszik fölvilágosítani. Szerző­dő olvasottsággal, nagy adatgyűjtői te­hetséggel, és türelemmel bír, írásmódja azonban a legszorosabb értelemben pedáns, s a közép száza­di scholasticismus mohától lepett. Nyelve ollyan, mint 300 évvel volt ez előtti ős apáinké, s sza­kított copiaja ezen irmodornak: Ehittuk keglek ed­­digh két paranczolatunkat is vehette, melnek edgy­­keben az készen létéb­ől a másikában az fel­ülésről pa­­ranczoltunk. Vagy halljuk tulajdon szavait: „De mi­ért állitám elő is tsoportosan ezeket? Azért, hogy a rejtek, és homálos status szovat megfejthessük, mel­­l állapot, melben egész szabadság, az ország min­den igazaihoz képesség, következőleg örökségek szabad leírására is teljes jog adatik, stb. (1.14ikl.). Ám ez szerző magyarsága, s helyesírásának specimen­je. De hagyjuk ezt. Szerző igen sok és használható a­­datokat gyűjtögetett össze, s sok részben, részint föl­vett tárgyainak korszerűsége, részint szorgalommal gyűjtögetett adatai nem minden becs nélküliek. A bá­nyász vala, legyen más a földolgozó,—az aranyműves, — s óhajtjuk, bár minél több legyen. Mert hiszen a szellemi cselekvés világában nem az a fő, mi honnan, s milly alakban, — hanem hogy: hova, mi czélra , s milly sikerrel ? De mind e mellett szer­ző javáért óhajtjuk, ne különözködjék. Ez becses munkái népszerűsége s kelendőségének igen sokat árt. Alkalmazkodjék a jelen nemzedék nyelvformu­láihoz , ha eszméi tüzével világítni akar egy jobb jövő felé, s ne higgje hogy a múltnak kérges zub­bonyában örömmel üdvözli a tudományt korunk. Ez csak a jövővel kaczérkodik, melly az örök töké­­lyesbüléssel karon fogva jár. Mészáros Károly: KÜLFÖLD. Spanyolország. Madridi tudósítások szerint Don Enrique infans s a kormány között új meg­­hasonlás történt, minek eredménye a herczeg szám­űzése jön, ki önkénytesen házasodni akart. Febr. 7én reggel a madridi főkapitány San­ Juan-palotába ment, az infansnak tudtul adandó, hogy a fővárost rögtön elhagyja. Egy postakocsi várakozott reá a palota kapujánál. Házassági szerződése C a s t­e 11 a r gróf nővérével, már jegyzőileg törvényesen el vala készítve , hanem érvényességét elveszítő, minthogy a királynő jóváhagyását s beleegyezését megtagadó s igy az alkotmány egyik határzatának nincsen e­­lég téve. Az uj hadminister Pa­via tábornok Mad­ridba megérkezett s tárczáját átvevő. II.Britannia. A „Times“-nek az uj porosz al­kotmány fölött irt czikke következőleg hangzik: „A képviseleti rendszernek Poroszországbai behozatala , kétségkívül egyike korunk legfontosabb eseményei­nek, s azon nap előfordulta, mellyen Ildik Frid­­rik Vilmos, kormánya ígéretét, s élete legfőbb s legnehezebb kötelezettségeit betölté, sokáig fog ün­nep gyanánt tekintetni, kisérve egy szabad s bol­­dog nép utónemzedékének áldásaitól. Bár­miilyenek

Next