Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-03-26 / 460. szám
egyik állapottól a másikhozi átmenet minden lépcsőit, egy alkotmánytól a másikhoz ez után is átjutni valószínű kísérletet tehetnek; — akkor már igen is, ez nem a conservativ elv szerinti, hanem a föltétlen minden atoni reform elve szerinti specialis progressio; — vagyis: minden okos ember előtt nem progressio, nem reform, hanem oktalan kísérlet, — a bűnök azon legiszonyatosbika, melly kiolthatatlan vágyódási szomjjal teszi fel egyetlen egy koczkafordulatra az emberiség minden szent érdekeit. .. . Igen is, az illy reformot a conservativek tűrni nem fogják. Ők a fokonkinti békés reform emberei lévén, oda fognak ernyedetlenül munkálni, hogy az olly súlyok s elemek, mellyek a közjogi állapot föntarthatósága s állandóságának megingatását könnyitvén, azt okozhatnák, miszerint miattuk az alkotmányt képező közjogi alaptörvények inconservabilisekké, instabilisekké váljanak, s ezáltal már a magánjogi viszonyok is megingattathatnának, az alkotmányos tényezők sorától szorgalommal távol tartassanak, vagy ha abba már becsúsztak volna, kiszoríttassanak. Mi conservativek a megalkotandó nyomatékos organicus institutioknál finalitást akarunk. Nem ollyan finalitást, melly örökkön örökké be lenne fejezve, hanem — jól értsük egymást — olly finalitást, olly definitiv állapotját a közjogba vágó organicus institutióknak, mellyet az angolok szoktak érteni, midőn például a radicalis progressisták a reformbill-en túl akarnak hajtani; a ministerium pedig és a toryk és whigek , és aztán még az a felekezet is, melly magát ott conservativnek nevezi, erre azt feleli, „hogy a reformbill-en túlhajtani nem szabad; mert az nagy időre finális, nagy időre definitiv/4 Olly finalitást, mint a mellyet az alkotmányosság ama bajnoka „Foy“ a franczia chartának követelt, midőn mondá : „a ki kevesebbet akar mint a charta, többet mint a charta, máskint mint a charta, az egyiránt áruló a nemzet ellen/4 Olly finalitást, mellyet az alkotmányos élet a ma geriális védője „Duport“ illyformán fejezett ki: „Nagy szerencsétlenség, hogy senkinek sem jut eszébe követelni, miszerint a stabilitás is kormányelv, és hogy valamelly országnak épen nem rendes állapota, a forradalmi állapot. Ti ki akarjátok úgymond tenni Francziaországot azon veszedelemnek, hogy minden két évben új forradalom legyen lehetővé a Véleményekben, igazgatási, financziai, adózási elvekben, szövetségi s kereskedési szerződésekben. Valóban, mintha álmodnám, úgymond, midőn elgondolom, hogy illy hévvel kell küzdenem ezen silányságok ellen. Mintha nem volnék többé józan s értelmes emberekkel, hanem az ország legdühösebb ellenségeinek közepette“__ Ez mind csak azt jelenti, hogy az alkotmányos közjogba benyúló organikus institutióknak nem szabad mobiliseknek lenni, hanem nagy időre finaliseknek, nagy időre definitíveknek. Minden veszve van, ha a közjogi rendezett institutiók olly könnyelmű jelleműek, hogy mellettük — úgy mint Francziaországban két évtized alatt — kilencz alkotmány, és pedig többnyire forradalmi készülések között kell alkotmány gyártathassék. Mi conservativek elvünknek valljuk, hogy minden alkotmányos átalakításnál oda kell munkálni, miszerint az ezt megelőzött rendezett státuséletben szerzett vagyon és jó jog erőszakos érintéseknek ki ne tétessék, hanem a jövő állapotok fokonkénti, óvatos és szoktató intézkedések alakjában hozattassanak létre. Az angoloké vonalon, műszavuk igy hangzik: „az indítványozott lépés nyugtalanító. Az ugrás nagy. Össze fogja zavarni a birtok s privát viszonyokat. A birtokosok megromlanak. Óvatosak legyünk. Kisebb szabásokban dolgozzunk!!“... Ez a progressiv reform és a conservativismus. Ezen értelmezés ellen szatócsos silányságra szállnak alá uraim ! gyanúsításaitok ___ TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Gttmstrből. Pelsüczön folyó évi mártius lső napján kezdetett meg magos főispáni helyettes ur elnöklete alatt megyei közgyűlésünk; mindenekelőtt szőnyegre jött a nmlgy helytartótanácsnak intézvénye, mellyben a kk. és rr-nek tudomására adatik István főherczegnek királyi helytartóvá lett kegyelmes kineveztetése; elhallgatva a sokak által már csak azon szempontból is czifra szófüzér-köntösbe öltöztetni szokott véleménykülönbséget, hogy teremeinkben a tanácskozásokat a személyeskedés terrénumára vezessék, — mivel azok különben is minden oknyomaték nélkülieknek tekintethetnek. — M. N. polemicus, de egyszersmind illusoris beszédét taglalni, vagy criticával kísérni nem akarjuk, csupán annyit mondunk, és annyiban figyelmeztetjük szólót, hogy a paradoxonok megengedhetők a philosophus szájában, és legfölebb is sophismák, — de egy publicistának szájában meg nem engedhetők, mert azok itt ugyan bűnné, a népnél pedig könnyen szenvedéssé válhatnak; szóló átböngészte dicső nádorunknak históriai életét, mennyire szivén feküdt a haza közjava a haladás örök ingerével; de némi részletes előszámlálásokat tévén szóló, csak az csoda, hogy ezekhez nem sorozta a dunai vizáradást is, melly szinte nádorunk alatt történt, és melly kipótolhatlan károkat okozott. — Gömörmegye elismeri ugyan halhatatlan érdemeit Kold. József ő föherczegségének, és szívből örvend István föherczeg nádorrá leendő kineveztetésén, de azt törvényesen akarja — kijelölés utján. — Azután következett mért.lőkén Rimaszombatban a megye által rendelt, és a magos megyés püspök általvéghezvitt gyászmise, hova a kir. és rr. méltóságos főispáni helyettes ur vezérlete alatt gyászruhában jelentek meg ; e helyt különösen megemlítendő a helybeli lelkész főtisztelendő Somoskeöy Antal ur, ki ez ünnepély minél díszesebb elrendezésére ritka buzgalommal járt el, s a gyászravatal ékesitésére tulajdon költségével áldozott. — Ezt megelőzte szinte Rimaszombatban a kisebb királyi tanodában az ifjúság által félévenkint tétetni szokott próbatét, hol ritka ügybuzgalommal két napig maga a magos megyés püspök ur szíveskedett kisérni a kielégítő feleleteket, az ifjúság szép jeleit adó szorgalmának, miért is köszönet a helybeli lelkész s egyszersmind tanodai igazgató ur erélyes őrködésének, valamint atoe Molnár Victor és Dobos Alajos tanító urak ernyedetlen fáradozásaiknak is. Farkas Endre: » Marmarosból. Szigeth. Márt. 10. Folyó hélső napján közgyűlésre összegyűltek, és rendeink a febr. 3kán tartott rendkívüli közgyűlés határozata értelmében fekete posztóval bevont kard, karukon fátyol, szóval, az itteni kincstári tisztekkel egyenlő gyászjelekkel ellátva, jelentek meg gyülésteremünkben, hol főispáni helyettes , maga e gyásznap czéljához képest hamvaiban is örök tiszteletre méltó boldogult nádorunk halhatatlan érdemeiről, gyászos elhunytából eredt veszteségről, és a nemzetnek a dicsőült hamvai iránt is tartozó hálójáról, gyönyörűen fogalmazott, érzékeny és erőteljes beszéddel parentált. A nagyfontosságú beszéd tökéletesen kifejtvén és kimerítvén a kir. és rr. tisztelet- és hálaérzetét, szóról szóra jegyzőkönyvbe igtattatni határoztatok. A lelkes szónok vezéri tisztét folytatva, előbb a minden rendű és ranguakkal tömött g. kath. egyházba ment, hol az említett határozat értelmében, „hogy a benső gyász külső jelekben is minél érzékenyebben kitüntessék“ ezen alkalomra készült gyászkoporsó mellett keleti egyszerű, de a nagy veszteség szülte mély fájdalmat előidéző énekek kíséretében, az engesztelő áldozatot a helybeli püspökhelyetnek mutatta be. Onnan a r. kath. egyházba vonultak a rendek, és a roppant néphullám,ahol az oltár fölötti sas, a dicsőült czímere, a halotti nagyszerű emelvény előtti tárgyavatott fölirással ellátott két rovattal, a gyászba öltött sz. falaknak valami sajátszerű hatalmat kölcsönözve, az e végre szépen rendezett sz. mise alatt (ha azokat kivesszük, kik megszokván a templombani nevetgélést s illetlen önviseletet, ez alkalommal is (tettükkel tükrözők vissza a szének e szavait: „Minden állat megindul, csak a bűnös meg búsul“) minden keblekben előidézők a nagy veszteség leverő eszméjét. Elvégre a ref. imaházba vonult a gyülekezet, hollelöbb a másodpap V. S. majd az irodalmi pályán lobbidist nyert Szilágyi professor remek s terjedelmes beszédben rajzolgaták a nagy halott fölötti gyász okait. ,, Márt. 2-kán elnök , mlga a cs. kir. felsége boldogult is. Ferencz hamvai nyugalma fölött a r. kath. egyházban tartatott engesztelő áldozatra hivá meg a rket; annak végeztével a gyűlés folytattatván, febr. 3-kán tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvének 1 —se számára vonatkozólag e megye rendét a fenséges özvegy nádornőnek dicső férje elhunytából eredt hónaljában s keservében osztakozva, ehteli érzelmüket a fenséges özvegynek olly óhajtásuk kifejezésével rendelik meghalni, hogy a nevezett illy köz- és álalános osztakozásuk enyhítő vigaszul szolgáljon mély bánatában. Ugyan azon jegyzőkönyv 120dik száma szerint az elhunyt nagy nádor életnagyságú képét a nemesi pénztár költségén megszerezni rendeltük. A 17 ik számra nézve rendőri szolgabiráinkat oklevelek adhatásával fölruháztuk , vagyis inkább abban csak megerősítettük; a tiszteletbeliektől pedig, mint felelőség terhén kívüliektől , e hatalmat megtagadtuk. A hitelesítés végével olvastatott a nmlgy m. kir. irtótanács k. intézvénye, melly szerint e cs. kir. felsége honunk javát, mint mindenkor úgy jelenleg is öregbítendő, István föliget örök emlékű atyja erényeinek méltó örökösét, Magyarország királyi helytartójává nevező ki. E magas atyai kegy hangos és többszörös éljen—kiáltással fogadtatván, ámbár e k. intézvényben az elhunyt fenséges férfi halála fölötti bánat újra föl—köttetett, azon része örvendetes tudomásul szolgált, melly tudata örömteljes kineveztetését annak, ki mind nyelvvel, mind szívvel lélekkel magyar, ki magyarnak született, magyarnak neveltetett, s kiben jelenleg a nemzet jövendője szép reményeinek gyálpontját öleli s karolja: ugyanazért e megye rendei az elhunyt nagy nádor halála okozta saját fájdalmuk vigasztalását e fenségében óhajtván s reménylvén föltalálhatni; valamint ö felségének azért, hogy a nemzetnek egyetemes óhajtását megértve, azt kegyelmes figyelmére méltatta, e megye rendes hálás és alázatos köszönetüket följelenteni, s mivel e megyének a nemzettel egyetemes közkívánata lenne, hogy ő fensége, ki a dicsőült nádornak nem csak fia, de ragyogó erényeinek is örököse, nádornak választassák, e választásnak eszközlését követeinknek utasításul adtuk, egyszersmind e cs. kir. felségét alázatos hódolattal arra kérni, hogy a leendő egyetemes elválasztásban kegyelmesen megegyezni méltóztassék, ö fenségének István fölignek jelen kineveztetése fölötti örömünket azzal a buzgó óhajtással, hogy ö fenségét az egek ura addig is, mig elválasztatnék, a haza boldogsága s föld virágoztatására éltesse, s azon kéréssel, hogy a megyét kegyelmébe, úgy mint dicsőült atyja fogadta, kegyelmesen fölvenni méltóztassék, kijelenteni rendeltük. A még folyvást tartó közgyűlésről jövő alkalommal. Nagy Miklós: Észrevétel az alakulásban levő magyar jó-könyvkiadó-társulat üdvözletére. (lásd. Nemz. Ujs. 350 szám.) Átalában érinté érdemes üdvözlő úr, miként „igy (t. i. nem jól) állunk népkönyveikkel is“ s mi ezennel némelly adatokkal kivállunk szolgálni, miképen ugyan csak nem jól állunk népkönyveinkkel. Lám a régi „Kistükör“ mindegyre csak nyomatik, s I. Leopold király történetében a jezuiták, a nélkül hogy csak egy is megneveztetnék, gyanusittatnak, sőt „mesterséges fogásaik“ is emlittethető, mellyek által mindent tisztába hoztak. Az eperjesi vérpad- stélőszék pénzeseket végzett ki s többnyire protestánsokat, a nélkül hogy oda tétetett volna, miszerint ezek lázadók voltak. Ami Edvi Illés olvasókönyvét illeti, az minden valláskülönbség nélkül való, czíme szerint, de nem úgy szól beltartalma, midőn a betegek körüli szabályokat terjeszti elő. Lám ott mondatik, miszerint Isten már nem tesz csodát. Ugyan kérjük, miért nem tetszett oda tenni, mellyik Anno Domini méltóztatott Istennel szólni s tőle ezt hallani? Továbbá ugyan azon czikkben tiltatik a beteggeli beszélgetés a halálról, szinte roszaltatik a papnak elhivatása, a gyertyának közbeadatása. Ha S. M. népkönyveit olvassuk , csak a sok tényismeretet látjuk ajánlva, meg a takácsságot és sok egyebet gyanúsítva s kereken kimondva, miként egy virág előtt le lehet térdepelni s nem szükséges az egyház. Nem ok nélkül „kérdezte“ Sz. urat az iskolai igazgató, látván, miszerint meg nem érett még hazánk az igék rendes hajtogatására : én lesztem, te vesztél, ö leszek; hasonlatosságból érintjük, bár ne érlelné meg hazánkat S. arra, hogy midőn könyvét megvettük, mondanunk kelljen: én vesztem, te vesztél, ö veszett. — És a népszerű könyvtár kiadva az iparegyesület által az lsó füzet a legvastagabbb önzésre tanítja az olvasót, mert mi a szerencse útja: a pénzkaparás. A 2dik füzet: („Vasárnapi gyermek“ Halász Mártontól) 36 lapon előadottak nyomán az országos tisztviselőket , színészeket gyanúsítja, mert a léghajókat sárkánynak nézetik s megfizettetni akarják. A gyermek-kicserélés pedig a házaságtörés bűnét keni a rokonokhoz nem hasonlító gyermeket szülő nőt. Végre a „szegény gyermekek könyve“ a tyúkos ének után igy kiált föl: Felséges természet! te az oktalan állatba is olly mélyen fiepilád a kedves anyai szeretőjét. Tehát a természet állá be maga magát!... Fából vaskarika. Továbbá: c) Ez alkalomra csoportosan, begyűjt kivált apjai és atyánkfiai példás önviselete telileg tanpsitá, hogy osztályuk, nem mindenkor a bunkókrala hősei, de a minden szép és jól hőn fölkaroló honpolgárok nevét méltán igényelheti. ev. 194