Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-05-23 / 492. szám

A rendőri kihágásoknál több van a nőnemből, mint a bim­merényeknél. Nembeli elkü­lönözés sze­rint a rendőri kihágás elkövetőinek 63 százalija (2426) férfi, és 37 száztólija (1368) nő. Életkorra nézve 16 éven alul esik 600 egyén vagy­is 16 százlék­, 16—24 év között 1160, vagy­is 31 százték, 24­50 „ „ 1440 „ » 38 „ 50—— fölül 594 „ „15 „ Sajnoson kell itt is tapasztalnunk, hogy az if­jú kor aránylag olly magas számot képez az egész­ben , s komolyan int a rendszabályokról­ gondos­kodásra, mellyek által minden életkor, míg fogé­kony a megjavításra , kiragadtassék az elhagyatott­­ságból, miben ezeknek nagy része fölnevelkedik. A rendőri eljárás alatt voltak 1846ban vallásra nézve 2576 vagy­is körülbelől 68 száztéli katholikus, 352 „ ,, 9 „ evangélikus, 349 ,, „ 9 „ református, 157 „ ., „ 4 gör. n. egyes, 411 „ „ „ 10 ,, zsidó. Itt ismét előfordul már az 1845dik évről készí­tett áttekintés alkalmával tett észrevételem, hogy a zsidó népességnél aránylag sokkal gyakoribb a bűn­­merény, mint a rendőri áthágás; m­íg a félebbi rész­letezésben csak körülbelől 10 százlék­val játszik, a bünmerényi évszámban 19 százlék­ban részes! A múlt évi népesség lajstromának egybevetésé­ből az világlik ki, hogy minden 26 dik egyénre a népességből egy egy rendőri kihágás esik; továbbá a férfi népességből minden 21 dik férfi rendőri kihá­gást követ el a nő­ népességből pedig minden 37 egyénre csak egy rendőri kihágás jut, minél mind­­azáltal nem kell felejtenünk, miszerint itt csak az ösz­­szeírt népesség értetik, és hogy— mint említtetett — a bezárattak közöl a pesti csak valamivel volt több Wi­ednél. Azon óhajtással zárjuk be ezen értekezésünket, vajha sikerülne egyéb nevezetes, hazai városaink­ról statistikai adatokat az itt megfejtett fővárosunkra vonatkozó körülmények fölött nyerhetni. (Pester Zeitung.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Vasból. *) Szombathelyen május 3an főispáni helyettes grófunk évnegyeded közgyűlésünkön a me­gye bizodalmas meghívására köztünk ismét megje­lenve,elnökölvén,mindenek előtt az országgyűlési uta­sításokat készítő választmánynak munkálatát tűzte ki tanácskozási tárgyul. A választmány először az úr­béri viszonyokból szükséges kibontakozást, mint jelenkorunkban egyik legkívánatosb tárgyat vevőn föl, a földesúr, és jobbágyság részéről egyiránt kényszerítő örökváltságnak törvényjavaslatát terjesztő elő.­­ Milly nagy érdekű, milly óvatosan tárgyalandó ügy legyen az örökváltság hazánk felledező jobb jövendőjére nézve: mindenki, habár talán előbb erről nem eszm­élkedett is, hosszan tartott, de atalán kellő mérséklettel, s igen tanuságos előadással folytatott öt órai tanács­kozásunkon megtanulhatta. — A megváltás szükségét és hasznát Vasmegye rendei (talán három egyéni kivéve) öszhangzólag megismerték. De a kény­szerítés elvére nézve megoszoltak. Három szó hal­latott minden kényszerítés ellen, vagy harmincznál több a f­öldesurra nézve kötelező, de a jobbágynak szabad akaratára hagyott váltsági törvény mellett szavazott; vagy negyvenen pedig a törvénynek mind a földesur, mind pedig a jobbágy részéről kénysze­rítő erőt adatai sürgettek, és ezeké lön a gyözede­­lem, majd elválik: kié leszen az országgyűlésen a diadal!? — Hogy jelen pénzetlen állásunkban , midőn ne­meseink nagy jobbadán eladósodvak, jobbágyaink a haza több részében ínséggel küzdenek, s elöttük azon források, hol izzadással is , a legjobb szándék és legnagyobb ipar mellett is pénzt, nem mondom a váltságra, vagy a vállaikon fekvő adónak födözé­­sére, hanem e drága pénzetlen világban csak élel­mükre elégségest szerezhetnének , nyitva nincsenek, mikor semmitől inkább adózóink nem irtóznak, mint épen az adóságtételtől, úgy hogy múlt évben nyo­mom vendásaink az idő mostohasága miatt éhség elé nézve, s azért Vas megye által kamat nélküli köl­csönpénzzel kínáltatvá, még azt is visszautasították, mert jól előre látták, hogy a pénzt fölvenni, és el­költeni vajmi könnyű, de ők az elköltöttet vissza­fizetni soha nem bírnák; midőn tehát, úgy mondva, készebbek valának inkább majd nem éhen elveszni, mint adóságbaj keveredni: illyen állásunkban taná­csos-e jobbágyainkat az örökváltságra akaratuk ellen is törvényesen kényszerítni ? — alig hihető, és pedig annál kevésbbé, mert az elkü­lönzés és bir­­tokösszítés a jobbágynak semmijébe nem került, még­is sok helyen a törvényt csak karhatalommal lehetett végrehajtani, de hol venne Vas megye erőt az illy kényszerítő törvénynek egyszerre leendő vég­rehajtására , ha két, vagy három­száz­ezer adózója nem akarná ? — V­ajmi szép és humánus, eszméletben azon kürtell elv: „semmit rólunk nélkülünk44, de a másik oldal gyakorlatilag azon elvet csak saját mal­mára szereti alkalmazni; most azonban, mert a ve­zér kitűzte, hogy legyen örökváltság min­iden áron távul sem jut eszébe a jobbágyokat is országszerte fölkérni, nyilatkoznának : óhajtanak-e ollyan törvényt? — mellynél fogva, — akarják, nem akarják — magokat még nagyobb adóságokba ver­niük kelljen, mintha az osztály által nem volnának már is jobbadán nyakig eladósodva­ és pedig azért szükséges magokat uj adóságba tüstént verniök, mert ők jeleimen birtokaiknak csupa örök haszonbérlői lévén, nem szabadok, ellenben ha adóság által, minek kamatját sem lennének képesek fizetni, megváltanák magokat, azonnal szabadok is lennének. — M­er­ így most! a másik oldal nem szól a jobbágyokhoz! — hanem hogy rögtönzött, s épen azért természet elleni „quia sal­­tus in natura non da­tur, et o­mn­is viv­­­en­t­ia in na­tu­ra v i­n d­ictam post se train 144 túlzó eszméjét testesítse, határoz a jobbágyokról nélkülök, mert, úgymond, azok annyira tudatlanok, hogy saját érdekeiket sem képesek fölfogni, s azért szoros kötele­­sége a statusnak őket is az adósági szabadság szövevényes kertjébe vezetni, mellyben nemeseink kigázolhatlanul támolyognak; el kell a statusnak a jobbágyokkal hitetnie, hogy ha a termék és munka he­lyett, mit teljesítve, birtokaikban senkitől nem h­ábor­­gattathatnak, földesuriknak, vagy valamelly bank­nak adós leveleket adnak, tüstént szabadok lesznek és ezen szabadság be fogja őket vezetni az eke mel­lől a megyék nagy termeibe , de váljon ezen te­remek készen fogják-e a megjelenő jobbágyok szá­mára tartani a pénzt is, mellyel jobbágyi köte­lességeiket, a váltság által rájuk rótt adóságot, vagy csak annak kamatját rendesen letehessék? Vagy talán a megye teremében nyerendő megjelenhetés, szavazhatás, választhatás elegendő források-e a vállsági pénz előteremtésére, és a magyar jobbágy Eldoradojának megszerzésére ? De tán illy jegyzeteket mi is rögtönözve te­szünk. Hiszen másnapi gyűlésünk csak meg is talált olly módokat, mellyeken a másik oldal állítása sze­rint a földesúr tökéletes kármentesítése mellett is, s igy a szoros igazság szerint a mindkét oldalról kényszerítő törvény életbe léphet, s az annyiszor emlegetett tíz millió szolga egyszerre (talán kétszer 24 óra alatt) ha nem is úrrá, legalább szabaddá le­szen?!!?­­• Biz uraim! Vas megye választmánya a váltsági módok kitűzésében megegyezni nem tudott, a közgyűlés pedig 5 órai tanácskozás után is csak alig tudott a tárgyban határozatot hozni.*) A választmányi tagok egyikének véleménye a jelen körülmények­ben a jobbágyot váltságra kényszerítő törvényt e­­gyenesen teljes kivitellennek jelentette; a másik a részletes megváltást ajánló, például vetessék meg előbb a tized és kilenczed, azután a füstpénz, vég­re a munka, és talán e gradatio nem épen olly rész mint soknak látszott; a harmadik vélemény­ hitel­bankot javall, de a bank alapját a nemesség által elvállalandó közterhek viseléséről föltételezte. Ele­inte egyik javaslat sem tetszett a rendeknek, s egy gróf kölcsönt javulóit, p. o. száz milliót, melly­­nek bizonyos ideig, p. o. negyven évig a jobbá­gyok csupán hatos kamatját fizetnék, úgy hogy a pénz mint törlesztési tőke vétetvén föl, négy mil­lió fedözné évenkint a kamatokat, az ötödik millió a tőkét törlesztené, a hatodik millió pedig az or­szág közszükségeire fordultatnék ; mivel pedig ezen hatodik milliónak hasznaiból a nemesség is részt ven­ne, tehát bizonyos évek, p. o. negyven év alatt a még az ötödik millió évi fizetés által le nem tör­lesztett tőkések kifizetésére új kölcsön vétetnék föl, de már ennek kamatját, és törlesztését az ország minden lakosai viselnék. Az eszme soknak tetszett, de ismét az jön a kérdés: ki fog adni száz millió kölcsönt?? holott Károly főherczeg Mosony megye­beli jobbágyainak megváltására maga keresett pénzt és nem kapott.­­ Azután egy triró minden holdtól egy forintot indítványozott bank alapjául; de erre készen volt az ellenvetés, hogy hazánkban sok he­lyen egy hold föld alig hoz egy ezüst forintot, s igy például ha valakinek ezer hold földje van, a bank­ba ezer f­ot kellene fizetnie, holott talán annyiért né­hol minden birtokát odaadná, másutt pedig kész vol­na annyi pénzért akárkinek az ő ezer holdját zálog­ba adni. Egy másik tb. jegyforgató nemzeti bankot indítványozott, de erre is tüstént azon kérdés buk­kant elő: hol vegyük a nemzeti banknak hitelalapját, miután bankot kész érez, vagy érem­pénz nélkül, és egyszersmind, tüstint, vagy legalább néhány hónap alatt pénzzé tehető érték nélkül képzelni sem lehet. — Végre a sokféle küzdések után első alispánunk, ki elötte való napon a kényszerítést csak a földesúr részére kívánta kimondatni, most a mindkét részről egyenlően kényszerítő törvénynek kivitelét csak ugy látta lehetségesnek, ha a hazában szegény és boldog, nemes és nem nemes egyiránt járul egy fundus pub­l­icus, vagyis országos pénztár alapításához, melly azután az örökváltsági törvényt kényszerítőleg is életbeléptére képes lenne, és ezen fundus pu­b­­­­i­cu­s alapját az egész haza értékében kívánta basi­­rozni.­­ Ezen indítvány a másik oldalnak is meg­tetszett, és sietett mellette lelkesen nyilatkozni, men­nyire szíve mélyéből jön kiszakasztva a forrás első alispánunk által, és ez nagyon természetesen is tör­tént, mert a másik oldal vezére az­­örökváltság mel­lé a közterhek egyarányos elvállalását is mellé ta­pasztá. Ugy de, hol van itt a tegnap annyira kürtölt tökéletes kármentesítése a f­öldesurnak, ha ő is kö­teles jobbágyát a megváltásban pénzével segítni? hol van a tegnap annyiszor hangoztatott szoros igazság, ha a jobbágytalan nemes is köteles úgy is lapos er­szényével még másnak jobbágyát is szabaddá tenni? •------A közfelkiáltást az említett indítvány mellett látva, csaknem fogadni mertünk volna, hogy az al­­ispáni vélemény győzni fog; midőn főispáni helyet­tes urunk kétszer egymás után komolyan oda nyilat­kozik , hogy az első alispán úr indítványa az adó kérdésébe vág; már­pedig a megye határozata sze­rint semmi közérdekű tárgyat, miilyen kétség kívül az adó is, a nemesség előleges értesítése nélkül ta­nácskozás alá venni nem szabad, s azért ő illyen határozatot végzés gyanánt kimondani nem fog; föl­hívja tehát az indítványozó első alispán urat, fej­tené ki világosabban a fundus publicus alapjának honnan keletkeztet?? — És jön az adónak czifra ma­gyarázata, és jön különféle körülírás; és mondaték több részről, hogy adó csak rendesen az, mit az or­szág a kormánynak fizet, miről csak azt tudjuk, hogy fizettetik, de hogyan és hova fordíttatik, nem tudjuk, hogy tehát a házi adó nem adó, (de azt jobbágya­ink alig hinnék el) és mit az ország a státus ollyan szükségére, mint az örökváltság, fizetne, az adónak nem nevezhető.De mivel minden fizetésnek vége a pénz oda adása, és így végtaglalásban minden statusi fize­tés adó, azért az adónak czikornyás definitióját a több­ség el nem fogadván, elvégre főispáni helyettesünk indítványára határozatta jön, hogy, ha a közter­hek viselését a nemesség is elvállalná, akkor az örök­váltság azon fundus publicus által eszközöltetnék, mellynek alapja lenne a nemes és nemnemes által ér­téke kulcsához mért s e czélra kivetendő közteher. *) Ha pedig a közterhek viselését a nemesség meg­osztani nem akarná, akkor az örökváltság hitelbank által eszközöltetnék, mellynek alapja lenne mint biz­tosíték , valamint a jobbágynak ugy a nemesnek is összes értéke egész hazánkban. Harmadik napon az ősiség minden ágabogával ugy eltöröltetett, hogy a folyamatban levő jogsé­­relmi, gyökeres jogi, elem­tés-mulasztási perek is megszüntettessenek a fidei commissumokkal együtt,de ■­) Tisztelt rendis levelezőnknek ezen jeles közlését egész­­ terjedelmében adják, s I. olvasóinknak figyelmébe ajánl- ( jak. Szerk.­­ *) Ez nagyon természetes, hogy is lehetne ott valami élet­re valót határozni, hol a dolgot ott kezdik m­eg, a hol a józan ész, a gyakorlati kivihetőség, sőt a haza szüksé­geinek szoros megkivánlalóságainál fogva végezni kellene. Szerk. :*) Mi egyszemű kimondva, nem­ más, mint a birtoknak va­lóságos megtámadása, mert akkor a birtokos maga fi­zetné ki magának */4 részben jobbágya megváltását; más részről pedig, ollyak is fizetnének, kiknek semmi jobbágy­­földük nincsen , és így más egyén hasznára köteleztet­­nének áldozni keresményüket... a­mi nemcsak hogy igaz­ságtalan, de absurdum is. Szerk. 324

Next