Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-01-22 / 424. szám
Irodalmunk ügyében. Mióta e lapokban, szólván az újon megjelent ,M. Szépirodalmi szemle* jelöl , egyszersmind megemlitök röviden azt, hogy mi a költészetet épen nem tartjuk czél és irány nélküli mesterségnek, melly egészen különválva az emberi társaságtól, mellyben gyakoroltatik és ápoltatik, semmi igényt nem engedne magához ez utóbbi által intézteim, — örömmel tapasztaljuk, hogy e dolog felől több gondolkozó fejek kezdenek a lapokban nyilatkozni. Valóban ideje is volna, hogy elhagyván a 2on nem csak íróhoz, de bármelly, műveltségre számot tartó, emberhez méltatlan feleseléseket, mellyeknek újabb időben több lapokban folytonosan kelle sajnálkozó tanúinak lennünk, s mellyeken majd gyermekes viszketegség, majd mosdatlan nyerseség visszataszító jelenségeivel olly sűrűn találkozunk; hogy , ismételjük, elhagyván e czéltalan szószaporitást, komolyabb szóváltáshoz mutasson minden lap készséget érdemleges tárgy felöl, mennyiben t. i. a politikai lapok is irodalmi ügyekre kiterjeszkedni szándékoznak. A mocskolódó polémia, melly nagy dolgot képzel véghezvinni, ha zsíros szájjal és szilaj rángások közt elkáromkodja magát, úgy sem űzethetik olly emberek által, kik valami jobbra s szebbre éreznek hivatást és tehetséget magaidban, és sem hasznára, sem díszére nem válik sem az irodalomnak, sem az azt űzőnek. Aztán végre is, bármilly sallangos szavakkal iparkodjék valamellyire megrakni haragos czikkeit, mellyeknek iránya: önmagát közvetve emelni, mást közvetlenül lepiszkolni, mégsem fog úgy szitkozódni tudni, mint például egy kiszolgált bakkancsos, sem a sárral úgy bánni, mint egy kitanult fazekas... Legyen jobb dolgunk, tisztelt urak! vegyünk hasznos dolgokat elmélkedésünk tárgyául, s győződjünk meg , hogy egyetlen üdvös jó gondolat nagyobb mértékben válik az ember becsületére, sokkal nagyobban az irodalom emelésére , mintha íveket írna tele szidalmakkal, kitévén magát szánalomnak, sokkal nagyobb mértékben, mint gúnynak vagy megvetésnek azt, akit leszidalmazni szándékozott. Ha azon magasztos képpel, mellyet egy tehetségdús és készültséggel biró iró felöl alkotunk magunknak, mint üki, komoly kedéllyel, higgadt tiszta értelemmel, minden szépért, jóért és igazért lelkesülve, és de csak ezek által is fölizgathatólag. Íróasztala mellett, ha e képpel öszszehasonlitjuk ama másikat, mellyben az iró haragra duzzadt arczczal, lángoló szemekkel, reszkető ajkkal, keblében vihar, agyában szenvedély-szülte háborodottság, szivében ellenséges indulatok, mellyeknek mindent áldozni kész, — s e gyönyörű előkészületek kíséretében íróasztalához rohan, tollat ragad, s aztán szilajul, a nélkül hogy higgadt állapotban önmagának számot adni tudna tette felöl, összehadar egy csomó személyes kifakadást, mint a millyennel folyóiratunk némelyikében néha találkozónk, ugyan nem telik e el keblünk szánakozással, de egyszersmind idegenkedéssel is, az illy ember iránt, ki annyira ellenképét nyújtja mind annak, amit egy íróban tisztelni szeretnénk?. .. Amilly nagy mértékben idegenkedik minden finomabb ember az érintett szinti feleselések olvasásától, úgy alig lehetne valami örvendetesebbel találkoznunk, mint higgadt férfiakhoz illő eszmecseréléssel irodalmi dolgok felöl folyóirataikban. S e tekintetben, úgy látszik, az irány-költészet felöli különböző gondolkozások némi ösztönül fognak szolgálhatni. Említettük már e lapokban, miszerint a .M. sz. szemle, egyenesen kimondó, hogy előtte az irányköltészet nem költészet többé, míg mi azt hisszük, hogy a költészet, mellynek iránya nincs, nem érdemli meg nevét... Ugyan e tárgyról hosszabb fejtegetést olvastunk a „Pesti Hírlap,, hasábjain, melly nem csak buzgóan kel ki az úgynevezett irányköltészet mellett, hanem egyszersmind az említett critical lapnak tévedéseket vet szemére a ,Falu jegyzője bírálatára nézve. Különösen (s igen helyesen, nyomatosan) hivatkozik a ,P. H.4 az ismert költői igazságtételre, mit a régi világ is jól ismert már, s melly bizony olly irányt szab ki minden egyes költői műnek, mellynél fogva elcsapongania nem szabad mind attól, mit a társasági fejlemények utján minijét, igazat, szépet tanultunk ismerni, sőt inkább azokat előmozdítnia kötelessége. — Úgy hisszük, egyébiránt, az eddig nyilatkozott vélemények elágazása alig fog másban mint félreértésben gyökerezni, s abban, hogy némellyek az irányköltészetet a szónak legújabban tulajdonított értelmében veszik, míg mások florácz ,utile dulci4 jelmondatát tartják szemük előtt; s igy, ha e tárgy bővebben meg fog minden oldalról vitattatni, ott leszünk, hol gondolkozó s jóakaratu emberek vitatkozás után gyakran találkoznak: az egyetértésnél. — A ,Honderű4 legújabb számában Ábrányi Emiltől ,Futó■ nézetek a magyar irodalomról, egy czikk kezdetik meg, higgadtan és tiszta belátással irva, melly széles alapokra vetett okoskodással törekszik megmutatni, miszerint előbb utóbb el fog ismertetni azon igazság minden részén, hogy az irodalom csak akkor létéi meg hivatásának s csak akkor tarthat számot közméltánylatra s tiszteletre, ha a társaság üdve kifejtésén dolgozik, az erkölcsök javítását, a szivnemesitést stb. tűzi ki czéljául. — Mi, ígéretünk szerint, nem sokára szólandunk ezen előttünk fontos tárgyhoz, s iparkodni fogunk tisztába hozni azon pontokat, mellyeknél fogva egymást e részben megérthetjük. A most említett jeles czikket addig is ajánljuk az olvasó közönség figyelmébe. Pesti polgári kórház — és saját-e, vagy nem saját gyógyszertár? Figyelmet kérünk! (Folyt.) Momlatik: 1ajta a legközelebb múlt 23 év lefolyása megvizsgáltatik, az tapasztaltatok, hogy többször a szükségesekké vált fiók- és szükséggyógyszertárak által, a megkívánt személyzet rögtöni szaporítása által, a szükséges anyagoknak (mellyeknek árát meg sem lehete határozni) akadályos de mégis nélkülözhetlen beszerzése által, a szerződő gyógyszerárusoknak igen tetemes, közönségesen elismert áldozatokat kellett hozniok. Márha a gyógyszertár házi kezelés alatt állott volna , akkor ezen kárvallások az ispotály pénztárát érvén, ez által igen is megéreztettek volna, s ebben jövőre megint nem kezeskedhetni, hogy azoknak ismét a megtörténendése, nem fog-e bekövetkezhetni44. Válasz: Úgy tehát midőn valamelly üzlet már annyira emelkedik és terjed, vagy mikint a német mondani szokta, wenn das Geschäft so vorträflich geht, hogy a személyzetet szaporítani és fióküzleteket kelljen fölállítani, akkor ez kárvallás? akkor ez áldozat? De mi tehát akkor a haszon és nyereség? Vagy ha a pesti polgári kórháznak gyógyszerekkel ellátása csak ugyanannyi kárvallással, annyi tetemes áldozatokkal jár, és ha „jövőre megint nem kezeskedhetni, hogy ezen kárvallásoknak és tetemes áldozatoknak tsmített megtörténendése nem fog-e bekövetkezhetni44, akkor — kérdjük — miért nem sietnek az igen tisztelt illető gyógyszerész urak azoktól mielőbb megmenekülni? miért keresik, sürgetik olly forró ragaszkodással, olly hó vágygyal továbbra is ezen édes kárvallásokat ? — Vagy ha olly igen óhajtanak a szenvedő emberiség iránti részvétből kárt vallani, miért protestálnak most még is azon somma visszafizetése ellen, mellyben az orvossági edények egész árának beszámítása mellett, a szenvedő emberiség 23 év lefolyása alatt, általuk szerződésellenileg meg lön károsítva?? Tudniillik azért: mivel midőn a szenvedő emberiség részéről történik a fizetés, akkor a kárvallás édes; midőn pedig a szenvedő emberiség részére visszafizetésnek kell történnie, akkor a kárvallás keserű! — Nem annyit tesz-e ez, mint a szenvedő emberiség érdekének rovására szembekötősdit játszani akarni?! •— Azután tetemes áldozatokról is létezik említés! ugy, de mit adtak valaha az igen tisztelt gyógyszerész urak a polg kórháznak, mi ez által mindig meg nem fizettetett volna? Lehet-e pedig áldozatnak — még pedig tetemes áldozatnak — nevezni azt, ami becsületesen meg lön fizetve?? Ámde hogy a kórház, melly 23 év óta, annyi tömérdek beteg számára a szükséges orvosságokat csak harmadik negyedig kézből vagyis az illető gyógyszerész uraktól vásárló, ez által nem vallott-e kárt, és nem hozott-e tetemes áldozatokat, ez egészen más kérdés. Mi a szükséges anyagok beszerzésének panaszos akadályosságát és nehézségét illeti, ez választ sem érdemel, mert miután Pest és Bécs között a közlekedés szakadatlanul fönáll, és így a melly orvossági anyagok a pesti dragosstáknál talán nem találtatnának, a bécsiektől mindenkor megszerezhetők, világos, hogy itt valódi nehézségről, szó sem lehet. Mi legalább nem tudunk rá példát, hogy az igen tisztelt pesti gyógyszerész urak közöl csak egynek is eszébe jutott volna valaha valakit bizonyos officinális füvekért és gyökerekért Hindustániába, Chinába, vagy épen Austráliába küldeni, hanem mindannyian csak onnét hordatják a gyógyanyagokat, honnét a polg.kórház is hordathatná. Momlatik: VA szerződő gyógyszerészek 1823- ban lekötelezek magukat, saját üzleteikkel kezeskedvén; következőleg utódjaiknak is mind alá kell magukat vetni ezen kötelezettségnek, mire őket biróilag is kényszerithetni. Ebben olly garantia fekszik, melly semmi időben nem veszélyeztethetik, és a maga maradandóságáról tökéletes megnyugtatást nyújt az ispotálynak.44 Válasz: Ez mind igen szép és jó, csak hogy ezen garantiát a szenvedő emberiségnek méregdrágán kell megfizetnie; holott ezen garantiából csak annyi haszna sincs, amellyen három négy beteggel többet lehetne eltartani; pedig ez többet érne ám az intézetnek, mint saját pénzéért mások szolgálati készsége és garantiája. Ellenben ha a fölállítandó saját gyógyszertár mellett — mikint alább megmutatandjuk — legalább három négyezer pengő forintot meg lehetne a mostani kiadásokból gazdálkodni, ez már azután csakugyan valóságos haszon és nyereség volna a szenvedő emberiségre nézve; olly nyereség, mellyen igen sok beteggel többet lehetne ápolni az intézetben. Momtatik: kórházi gyógyszertárat házi kezelés mellett teljes lehetetlenség kellőleg ellenőrözni, akár orvosi akár gazdasági tekintetben, utóbbi tekintetben ismét akár az anyagok, akár az edényekre nézve. A legjobb szándék mellett is mindig hiányoznék a valódi áttekintés, s ez az intézetnek pénzbeli, a szegény betegeknek pedig erkölcsi kárt okozna; mi tehát úgy tekintethetnék az intézetben, mint a fenésedésnek indult tovább harapódzó fekély. Hogy ez az egész világban el van ismerve, onnét kitetszik, mivel nincs rá példa, hogy valahol az ispotályi gyógyszertár házilag kezeltetnék. Lehetne csak a legkisebb hasznot is mellette kimutatni, akkor bizonyosan az ausztriai kormány a bécsi közönséges kórháznál már rég behozta volna, hol a betegek száma olly tetemesen nagy, s azért az orvossági költségeknek is ugyanazon arányban kell szaporodniok.44 Válasz: Ezen egész ellenvetésnek majdnem minden pontja merő hamis állítás. Először nem igaz, hogy az egész világban nincs rá példa, miszerint az ispotályi gyógyszertárak házilag kezeltetnének, kivévén, ha Pest városa az egész világnak tekintetik, mert — miként azonnal megmutatandjuk — egyébbol az egész művelt világban épen ellenkező rendszer van elfogadva. Másodszor nem igaz, hogy a házilag kezelt kórházi gyógyszertár fölött kellőleg ellenőrködni nem lehet, mert a tapasztalás ebben is egyenesen ellenkezőt bizonyít. Ugyanis az intézetnek mostani igazgatója, a kérdéses tárgyban magának kellő tapasztalatokat és szükséges fölvilágosítást szerzendő, legközelebb egész Németországot átutazván, a müncheni, hamburgi, hanoverai, würzburgi és berlini kórházakat is meglátogató, hol a kórházak és gyógyszertárak elöljáróival a kérdéses tárgy iránt bőven értekezvén, nemcsak azt tapasztalá, hogy a müncheni, hanoverai, hamburgi és berlini kórházaknak saját, házilag kezelt gyógyszertáraik vannak, hanem azt is, hogy azok minden tekintetben a legszigorúbb s legpontosabb ellenőrködés alatt állnak, olly ellenörködés alatt, melly mellett minden lehető legcsekélyebb kiadásról is szorosan számot vehetni. Következőleg az egész ellenvetés nem egyéb, mint a tapasztalás által megczáfolt,merőben hamis állítás. Avagy nem mérlegeztethetnek-e és nem mérlegeztetnek-e jelenleg is minden gyógyszertári anyagok ugy a bevételnél mint a kiadásnál? ha pedig mérlegeztethetnek — miután egy fontban a kórház falai közt is csak annyi uncia, drachma, scrupulus és gran van, mint a kórház falain kívül, — miután továbbá a törés, főzés, szitálás vagy filtrálás általi deperdita fejében valamint egyébbol, úgy itt is bizonyos mennyiséget be lehet számítani - kérdjük: mi van a világon, mit szigorúbb és biztosabb ellenőrködés alá lehetne vonni, mint épen a gyógyszertári anyagok mennyiségét? Mi pedig azoknak minőségét illeti, kétséget sem szenved, hogy az egy helyen leendő minden gyógyszertári anyagok czélszerűsége fölött sokkal könnyebben és biztosabban lehet őrködni, mint jelenleg, midőn azok nyolc különféle helyről hordálnak be az intézetbe. Az orvossági edények fölötti ellenőrködés pedig épen semmi nehézséggel nem jár, mert a gyógyszertárból a betegszobákra kiadandó orvossági edények az illető betegápolók éveikre mindenkor pontosan följegyeztethetvén, azokért ezek leendőek felelősek. Ezek tehát így lévén, ha a házilag kezelendő kórházi saját gyógyszertárat csakugyan nem lehetne ellenőrözni, akkor vagy azért nem lehetne, mivel egész Pest városában nem találkoznék egyetlen egy szakértő is, vagy pedig mivel a szakértők közt nem találkoznék egyetlen egy ingatlan jellemű férfin sem. Ez nem a mi hitünk, 51