Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-01-22 / 424. szám

Irodalmunk ügyében. Mióta e lapokban, szól­ván az újon megjelent ,M. Szépirodalmi szemle* je­löl , egyszersmind m­egemlitök röviden azt, hogy mi a költészetet épen nem tartjuk czél és irány nélküli mesterségnek, melly egészen különválva az emberi társaságtól, mellyben gyakoroltatik és ápoltatik, sem­mi igényt nem engedne magához ez utóbbi által in­tézteim, — örömmel tapasztaljuk, hogy e dolog fe­­lől több gondolkozó fejek kezdenek a lapokban nyi­latkozni. Valóban ideje is volna, hogy elhagyván a­ 2on nem csak íróhoz, de bármelly, műveltségre számot tartó, emberhez méltatlan feleseléseket, mellyeknek újabb időben több lapokban folytonosan kelle saj­nálkozó tanúinak lennünk, s mellyeken majd gyer­mekes viszketegség, majd mosdatlan nyerseség vissza­taszító jelenségeivel olly sűrűn találkozunk; hogy , ismételjük, elhagyván e czéltalan szószaporitást, komolyabb szóváltáshoz mutasson minden lap kész­séget érdemleges tárgy felöl, mennyiben t. i. a po­litikai lapok is irodalmi ügyekre ki­terjeszkedni szán­dékoznak. A mocskolódó polémia, melly nagy dol­got képzel véghezvinni, ha zsíros szájjal és szi­laj rángások közt elkáromkodja magát, úgy sem űzethetik olly emberek által, kik valami jobbra s szebbre éreznek hivatást és tehetséget magaidban, és sem hasznára, sem díszére nem válik sem az iro­dalomnak, sem az azt űzőnek. Aztán végre is, bármilly sallangos szavakkal iparkodjék valamelly­ire meg­rakni haragos czikkeit, mellyeknek iránya: önma­gát közvetve emelni, mást közvetlenül lepiszkolni, még­sem fog úgy szitkozódni tudni, mint például egy kiszolgált bakkancsos, sem a sárral úgy bánni, mint egy kitanult fazekas... Legyen jobb dolgunk, tisztelt urak! vegyünk hasznos dolgokat elmélkedé­­sünk tárgyául, s győződjünk meg , hogy egyetlen üdvös jó gondolat nagyobb mértékben válik az ember becsületére, sokkal nagyobban az irodalom emelé­sére , mintha íveket írna tele szidalmakkal, kitévén magát szánalomnak, sokkal nagyobb mértékben, mint gúnynak vagy megvetésnek azt, a­kit leszi­dalmazni szándékozott. Ha azon magasztos képpel, mellyet egy tehetségdús és készültséggel biró iró fe­löl alkotunk magunknak, mint ük­­­i, komoly ke­déllyel, higgadt tiszta értelemmel, minden szépért,­ jóért és igazért lelkesülve, és de csak ezek által is fölizgathatólag. Íróasztala mellett, ha e képpel ösz­­szehasonlitjuk ama másikat, mellyben az iró harag­ra duzzadt arczczal, lángoló szemekkel, reszkető ajkkal, keblében vihar,­ agyában szenvedély-szü­lte háborodottság, szivében ellenséges indulatok, mel­­lyeknek mindent áldozni kész, — s e gyönyörű előkészületek kíséretében íróasztalához rohan, tol­lat ragad, s aztán szilajul, a nélkül hogy higgadt állapotban önmagának számot adni tudna tette felöl, összehadar egy csomó személyes kifakadást, mint a millyennel folyóiratunk némelyikében néha találko­zónk, ugyan nem telik e el keblünk szánakozással, de egyszersmind idegenkedéssel is, az illy ember iránt, ki annyira ellenképét nyújtja mind annak, a­mit egy íróban tisztelni szeretnénk?. .. Amilly nagy mértékben idegenkedik minden finomabb ember az érintett szinti feleselések olvasásától, úgy alig le­hetne valami örvendetesebbel találkoznunk, mint higgadt férfiakhoz illő eszmecseréléssel irodalmi dol­gok felöl folyóirataikban. S e tekintetben, úgy látszik, az irány-költészet felöli különböző gondolkozások né­mi ösztönül fognak szolgálhatni. Említettük már e la­pokban, miszerint a .M. sz. szemle, egyenesen kimondó, hogy előtte az irányköltészet nem költészet többé, míg mi azt hisszük, hogy a költészet, mellynek iránya nincs, nem érdemli meg nevét... Ugyan e tárgyról hosszabb fejtegetést olvastunk a „Pesti Hírlap,, hasábjain, melly nem csak buzgóan kel ki az úgynevezett irányköl­tészet mellett, hanem egyszersmind az említett criti­cal lapnak tévedéseket vet szemére a ,Falu jegyzője­ bírálatára nézve. Különösen (s igen helyesen, nyoma­tosan) hivatkozik a ,P. H.4 az ismert költői igazságté­telre, mit a régi világ is jól ismert már, s melly bizony olly irányt szab ki minden egyes költői műnek, melly­­nél fogva elcsapongania nem szabad mind attól, mit a társasági fejlemények utján minijét, igazat, szépet ta­nultunk ismerni, sőt inkább azokat előmozdítnia köte­lessége. — Úgy hisszük, egyébiránt, az eddig nyilat­kozott vélemények elágazása alig fog másban mint félreértésben gyökerezni, s abban, hogy némellyek az irányköltészetet a szónak legújabban tulajdonított értelmében veszik, míg mások florácz ,utile dulci4 jel­mondatát tartják szemük előtt; s igy, ha e tárgy bő­vebben meg fog minden oldalról vitattatni, ott leszünk, hol gondolkozó s jóakaratu emberek vitatkozás után gyakran találkoznak: az egyetértésnél. — A ,Honde­rű4 legújabb számában Ábrányi Emiltől ,Futó­­■ nézetek a magyar irodalomról, egy czikk kezdetik meg, higgadtan és tiszta belátással irva, melly széles ala­pokra vetett okoskodással törekszik megmutatni, mi­szerint előbb utóbb el fog ismertetni azon igazság min­den részén, hogy az irodalom csak akkor létéi meg hivatásának s csak akkor tarthat számot közméltánylat­­ra s tiszteletre, ha a társaság üdve kifejtésén dolgozik, az erkölcsök javítását, a szivnemesitést stb. tűzi ki czél­­jául. — Mi, ígéretünk szerint, nem sokára szólandunk ezen előttünk fontos tárgyhoz, s iparkodni fogunk tisz­tába hozni azon pontokat, mellyeknél fogva egymást e részben megérthetjük. A most említett jeles czikket addig is ajánljuk az olvasó közönség figyelmébe. Pesti polgári kórház — és saját-e, vagy nem sa­ját gyógyszertár? Figyelmet kérünk! (Folyt.) Momlatik: 1ajta a legközelebb múlt 23 év le­folyása megvizsgáltatik, az tapasztaltatok, hogy többször a szükségesekké vált fiók- és szükség­gyógyszertárak által, a megkívánt személyzet rög­töni szaporítása által, a szükséges anyagoknak (mellyeknek árát meg sem lehete határozni) aka­dály­os de még­is nélkülözhetlen beszerzése által, a szerződő gyógyszerárusoknak igen tetemes, közön­ségesen elismert áldozatokat kellett hozniok. Már­ha a gyógyszertár házi kezelés alatt állott volna , akkor ezen kárvallások az ispotály pénztárát érvén, ez által igen is megéreztettek volna, s ebben jö­vőre megint nem kezeskedhetni, hogy azoknak is­­mét a megtörténendése, nem fog-e bekövetkezhetni44. Válasz: Úgy­ tehát midőn valamelly üzlet már annyira emelkedik és terjed, vagy mikint a német mon­dani szokta, wenn das Geschäft so vorträflich geht, hogy a személyzetet szaporítani és fiók­üzle­teket kelljen fölállítani, akkor ez kárvallás? akkor ez áldozat? De mi tehát akkor a haszon és nye­reség? Vagy ha a pesti polgári kórháznak gyógy­szerekkel­ ellátása csak ugyan­annyi kár­vallással, annyi tetemes áldozatokkal jár, és ha „jövőre me­gint nem kezeskedhetni, hogy ezen kárvallásoknak és tetemes áldozatoknak tsmített megtörténendése nem fog-e bekövetkezhetni44, akkor — kérdjük — mi­ért nem sietnek az igen tisztelt illető gyógyszerész urak azoktól mi­előbb megmenekülni? miért kere­sik, sürgetik olly forró ragaszkodással, olly hó vágygyal továbbra is ezen édes kárvallásokat ? — Vagy ha olly igen óhajtanak a szenvedő emberiség iránti részvétből kárt vallani, miért protestálnak most még is azon somma visszafizetése ellen, mellyben az orvossági edények egész árának beszámítása mellett, a szenvedő emberiség 23 év lefolyása a­­latt, általuk szerződésellenileg meg lön károsítva?? Tudniillik azért: mivel midőn a szenvedő emberi­ség részéről történik a fizetés, akkor a kárvallás édes; midőn pedig a szenvedő emberiség részére visszafizetésnek kell történnie, akkor a kárvallás keserű! — Nem annyit tesz-e ez, mint a szenve­dő emberiség érdekének rovására szembekötősdit játszani akarni?! •— Azután tetemes áldozatokról is létezik említés! ugy, de mit adtak valaha az igen tisztelt gyógyszerész urak a polg kórháznak, mi ez által mindig meg nem fizettetett volna? Lehet-e pedig áldozatnak — még pedig tetemes áldozatnak — nevezni azt, a­mi becsületesen meg lön fizetve?? Ámde hogy a kórház, melly 23 év óta, annyi tömérdek beteg számára a szükséges orvosságokat csak harmadik ne­gyedig kézből vagy­is az illető gyógyszerész uraktól vásárló, ez által nem vallott-e kárt, és nem hozott-e tetemes áldozatokat, ez egészen más kérdés.­­ Mi a szükséges anyagok beszerzésének panaszos akadályos­ságát és nehézségét illeti, ez választ sem érdemel, mert miután Pest és Bécs között a közlekedés sza­kadatlanul fönáll, és így a melly orvossági anya­gok a pesti dragosstáknál talán nem találtatnának, a bécsiektől mindenkor megszerezhetők, világos, hogy itt valódi nehézségről, szó sem lehet. Mi leg­alább nem tudunk rá példát, hogy az igen tisztelt pesti gyógyszerész urak közöl csak egynek is e­­szébe jutott volna valaha valakit bizonyos officinális füvekért és gyökerekért Hindustániába, Chinába, vagy épen Austráliába küldeni, hanem mindannyian csak onnét hordatják a gyógyanyagokat, honnét a polg.­kórház is hordathatná. Momlatik: VA szerződő gyógyszerészek 1823- ban lekötelezek magukat, saját üzleteikkel kezesked­vén; következőleg utódjaiknak is mind alá kell magukat vetni ezen kötelezettségnek, mire őket biróilag is kényszerithetni. Ebben olly garantia fekszik, melly semmi időben nem veszélyeztethetik, és a maga ma­­radandóságáról tökéletes megnyugtatást nyújt az is­potálynak.44 Válasz: Ez mind igen szép és jó, csak hogy ezen garantiát a szenvedő emberiségnek méreg­drá­gán kell megfizetnie; holott ezen garantiából csak annyi haszna sincs, a­mellyen három négy beteggel többet lehetne eltartani; pedig ez többet érne ám az in­tézetnek, mint saját pénzéért mások szolgálati készsége és garantiája. Ellenben ha a fölállítandó saját gyógy­szertár mellett — mikint alább megmutatandjuk — leg­alább három négy­ezer pengő forintot meg lehetne a mostani kiadásokból gazdálkodni, ez már azután csak­ugyan valóságos haszon és nyereség volna a szen­vedő emberiségre nézve; olly nyereség, mellyen igen sok beteggel többet lehetne ápolni az intézetben. Momtatik: kórházi gyógyszertárat házi ke­zelés mellett teljes lehetetlenség kellőleg ellenőröz­­ni, akár orvosi akár gazdasági tekintetben, utóbbi tekintetben ismét akár az anyagok,­­ akár az edé­nyekre nézve. A legjobb szándék mellett is mindig hiányoznék a valódi áttekintés, s ez az intézetnek pénzbeli, a szegény betegeknek pedig erkölcsi kárt okozna; mi tehát úgy tekintethetnék az intézetben, mint a fenésedésnek indult tovább harapódzó fekély. Hogy ez az egész világban el van ismerve, onnét kitetszik, mivel nincs rá példa, hogy valahol az ispotályi gyógyszertár házilag kezeltetnék. Lehetne csak a legkisebb hasznot is mellette kimutatni, ak­kor bizonyosan az ausztriai kormány a bécsi kö­zönséges kórháznál már rég behozta volna, hol a betegek száma olly tetemesen nagy, s azért az or­vossági költségeknek is ugyanazon arányban kell sza­­porodniok.44 Válasz: Ezen egész ellenvetésnek majdnem min­den pontja merő hamis állítás. Először nem igaz, hogy az egész világban nincs rá példa, miszerint az ispotályi gyógyszertárak házilag kezeltetnének, kivé­­vén, ha Pest városa az egész világnak tekintetik, mert — miként azonnal megmutatandjuk — egyébbol az egész művelt világban épen ellenkező rendszer van elfogadva. Másodszor nem igaz, hogy a há­zilag kezelt kórházi gyógyszertár fölött kellőleg el­lenőrködni nem lehet, mert a tapasztalás ebben is egyenesen ellenkezőt bizonyít.­­ Ugyanis az inté­zetnek mostani igazgatója, a kérdéses tárgyban ma­gának kellő tapasztalatokat és szükséges fölvilágosí­­tást szerzendő, legközelebb egész Németországot át­utazván, a müncheni, hamburgi, hanoverai, würzburgi és berlini kórházakat is meglátogató, hol a kórházak és gyógyszertárak elöljáróival a kérdéses tárgy iránt bőven értekezvén, nemcsak azt tapasztalá, hogy a müncheni, hanoverai, hamburgi és berlini kórházak­nak saját, házilag kezelt gyógyszertáraik vannak, ha­nem azt is, hogy azok minden tekintetben a legszi­gorúbb s legpontosabb ellenőrködés alatt állnak, olly ellenörködés alatt, melly mellett minden lehető leg­csekélyebb kiadásról is szorosan számot vehetni. Kö­vetkezőleg az egész ellenvetés nem egyéb, mint a ta­pasztalás által megczáfolt,merőben hamis állítás. Avagy nem mérlegeztethetnek-e és nem mérlegeztetnek-e jelenleg is minden gyógyszertári anyagok ugy a bevé­telnél mint a kiadásnál? ha pedig mérlegeztethetnek — miután egy fontban a kórház falai közt is csak an­nyi uncia, drachma, scrupulus és gran van, mint a kór­ház falain kívül, — miután továbbá a törés, főzés, szitálás vagy filtrálás általi deperdita fejében valamint egyéb­bol, úgy itt is bizonyos mennyiséget be lehet számítani - kérdjük: mi van a világon, mit szigorúbb és biz­tosabb ellenőrködés alá lehetne vonni, mint épen a gyógyszertári anyagok mennyiségét? Mi pedig azok­nak minőségét illeti, kétséget sem szenved, hogy az egy helyen leendő minden gyógyszertári anyagok czélszerűsége fölött sokkal könnyebben és biztosab­ban lehet őrködni, mint jelenleg, midőn azok nyolc­ különféle helyről hordálnak be az intézetbe. Az or­vossági edények fölötti ellenőrködés pedig épen sem­mi nehézséggel nem jár, mert a gyógyszertárból a betegszobákra kiadandó orvossági edények az illető betegápolók éveikre mindenkor pontosan följegyeztet­­hetvén, azokért ezek leendőek felelősek. Ezek tehát így lévén, ha a házilag kezelendő kórházi saját gyógy­szertárat csakugyan nem lehetne ellenőrözni, akkor vagy azért nem lehetne, mivel egész Pest városában nem találkoznék egyetlen egy szakértő is, vagy pedig mi­vel a szakértők közt nem találkoznék egyetlen egy ingatlan jellemű férfin sem. Ez nem a m­i hitünk, 51

Next