Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-02-14 / 437. szám
437. szám-1847. nőfizetési díj félévre postán és helyien boritékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasábsorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye Vasárnap febr. 14. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. István főherczeg válaszlevele a nemzeti museum igazgatójához. — Z......hoz." Zágrábmegye körlevele a turopolyai ügyben. (Folytatás.) — Erdélyi országgyűlés. (XXVI. országos ülés.) — Törvényhatósági tudósítások. Komáromból (közgy. hold, nádorunk halála, tisztujitási szabályok, dohány-ügy, mosonyi vámügy). — Nemzeti színház. — Vegyes újdonságok. Külföld. Spanyol-, Franczia-, Poroszország. N.Britannia. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Fenséges István cs. kir. főherczeg- s Magyarország kir. helytartója következő tartalmu k. válaszlevelét küldé a nemzeti museum igazgatójának, hozzá intézett részvéttanusitó iratára: „Nemes és vitézlő ur!—Azon veszteség, melly felejthetetlen édes atyám elhunyta által mindnyájunkat olly fájdalmasan ért, érzékenyebben tán alig sujtá hazai intézeteink egyikét is, mint épen a nemzeti museumot; méltán kesergi ez a dicsőüetben mindig egy iránt buzgó ápolóját s érdekeinek legmelegebb előmozditóját, ki valóban nem csak páratlan ügyszeretettel vezette az intézet dolgait, de szakértői fáradhatatlansággal kereste mindig az alkalmat, hol akár régi időnk s történeteink valamelly maradványa megmenthető, akár az intézet egyéb gyűjteménye valamikép gyarapítható volt, hogy mindezek által a hazai tudományosság érdekében a nemzeti museumot gazdagítani segítse. S habár nem engedé is a gondviselés megfejthetlen végzete, hogy atyám ezen intézetet, melly ápoló gondjai közt jelen állásáig emelkedett, mint czéljának már lehetőleg megfelelő egészet közhasználatra megnyílni láthassa, s hogy az intézet végkifejlését példás buzgósága által ő is előmozdíthassa: szabadjon még is reménylenünk, hogy az elhintett mag megtermendi gyümölcseit, s ezen „nemzeti“ intézet szükséges kiegészítése s kellő ápolása a közelebb teendők sorából kimaradni nem fog. — Vegye már most czimzett uraságod s általa a nemzeti museum egész tisztviselősége folyó évi hold, asszony hava 30-ról hozzám intézett bizalom- s hűségteljes nyilatkozatáért szives köszönetemet; ki minden esetre kedvesen veendem , ha czimzett uraságod Budára érkeztem után az intézet tisztviselői személyzetét nekem bemutatandja. —Egyébiránt minden jót kívánván, maradok czimzett uraságodnak Bécs, böjtelő hava 9-kén 1847, jóakarója István m. k. kir. helytartó.“ Pest, február 11. 7.........hoz. —□— Kegyed czikke a „Magya r politika“ról — őszintén megváltjuk — igen kellemes érzést élesztett kebelünkben; azon kedélyes jótékony érzéseknek egyikét, mellyekkel politikai életünkben olly ritkán lehet találkoznunk, de mellyek annál inkább hatnak az észre mint a szívre, minél higgadtabb elmének, s az életet és körülményeket ismerő, s abból okos abstractiókat merített hazáját szerető s tudományosan kiképzett egyéniségnek, szenvedélytől ment nyilatkozatai__ És mi kedves kötelességünknek tartjuk megváltani, hogy valahányszor kegyedet,—mint ki — hogy saját szavaival éljünk — egy emberéletet az igazság végokai kikutatására fordított, contemplativ haladó s e mellett politikai pályáját bevégezte, s mindenkor örömest halljuk tanácsadói szerepében; sőt abban sem ütközünk meg, ha személyét tekintve, elszigeteli magát a pártoktól, s azok működése fölött saját részéről csak a bírálói szerepre szorítkozik; mert hiszen kegyed, mint mondja, a politikai életről lelépett.......Egyes hazafinak, ki magában erre elegendő tudományos képzettséget és természeti tehetséget érez, e mellett, a haza javára szánt más lérem idves foglalkozás által, föl bírja mérni a honfi kötelességek egyik legszentebbikét, a közügyekbeni cselekvőség kötelességét; a kegyed szerepe nemcsak megbocsátható, de sőt némileg hazafias hivatás... Azonban, ha midőn kegyed részéről ezt, nemcsak hogy nem gáncsolhatjuk , de sőt inkább ebben egyenesen kegyed polgári hivatását ismerjük el, megbocsát, ha azon nézetével meg nem egyezhetünk, melly által e sajátszerű kivételes szerepre összes honfitársait fölhiván, a cselekvő élet helyett, puszta political contemplatiokra bírni törekszik.... Kegyed előtt az alkotmányos élet ismeretes, s igy nincs szükségünk bizonyítgatni, miszerint ennek egyik fő föltétele , fötényezője, a pártok........... Politikai pártokat csak absolut kormányformák nélkülözhetnek. Megsemmisíteni azokat az anarchia szokta.... Az első nélkülözheti a pártokat, mert szüksége nincsen reá, a másik pedig megsemmisíti azokat , mert önkényen kívül más igazságot nem ismervén, ellenvéleményt nem tűr. És úgy látszik, kegyed maga sem ellensége a pártoknak, hanem csak mint contemplativ philosophia jónak, az igaznak barátja lévén, nem akar érintkezni az emberek tévedéseivel , s csak azt kívánja kebléhez szorítani, mi az eszme-súrlódások utján a salaktól megtisztulva, a pártok tetteiből végeredményképen, mint jó és hasznos merül föl. — De kérdjük már most kegyedet: ha csak e szerep volna az igazi, s a miveit s hazáját szerető polgárhoz méltó, honnan fogna fölmerülni azon eredmény, melly a jónak s hasznosnak nevét viseli, s mellynek üdvös vagy üdvtelen minéműségéböl kegyed épen ama pártnak, melly azt létrehozta, hazafiságát seszélyességét állítja mérlegelhetőnek?... Ha mindenki contemplativ bölcs leend, vagy legalább a hazának legműveltebbjei lesznek azokká, hogyan lehet várni a hazára azon jót, azon hasznost, mi fölött ezen contemplativ bölcsek örömüket s tetszésüket nyilvánítsák?___ Részünkről legalább, ha mi azon szerencsés helyzettel bírnánk, contemplativ bölcseknek lehetni, s nem volnánk, hazafias kötelességünk érzeténél fogva a párttusákban, s alakításban részvétre kötelezve — mi, mondjuk, ezen helyzetben alkotmányos életünk jelen fejlődő szakában, hol még maguk a pártok is csak most kezdenek valódilag alakulni, a még eddig kétkedő s így egyik párthoz sem tartozó hazafiakhoz igy szólanánk: „nézzétek e pártnak ezek hibái és ezek erényei; azon eszmék, mellyek e pártot lelkesítik, közelebb állanak azon practicabilitáshoz, mellyből hazánk javára idves eredmények fej illetnek ki; azért is kövessétek e pártot, adjatok annak erőt, s amennyiben hibái volnának, saját erényeitekkel igyekezzetek azt kiirtani, neveljétek benne a jót, s irtsátok belőle a roszat. Ellenben kerüljétek a Separatismus!, mert ennél alig lehet vészesebb jelen fejlődő korszakunkban; itt mindenki , cselekvésre van kötelezve magukra az előzményekre úgy, mint az ebből következhetőkre . .. Itt nem elég most, csak a kenyértörés idejekor országgyűlésen nyilatkozni; de szükséges azon pártot erősíteni, mellynek nézetei, s higgadtabb követelései, több sikert ígérnek; neveljétek ezek phalanxát, hogy legyen erejük létesíthetni a sikert; tartsátok meg azonban véleményetek függetlenségét, hogy kebletek ne legyen elzárva a kölcsön a megvitatásból kifejlett idvesebb iránt, s puszta pártnézetből ne lökjétek el épen azt, mi habár a más oldalról is szinte fölhozva , de általatok, saját elveitek szerint létesítve, hasznot ígérhet a hazának.“ ... Nézetünk szerint ez volna a legszebb s az egyedüli practikus föladat, mit egy contemipaliv bölcs követhetne; s csak ebből merülhetne fel azután azon harmadik állás, mellynek mi magunk is szívvel lélekkel olly nagy barátai vagyunk, s melly iránti rokonszenvünket, még mindjárt journalistikai pályánk kezdetén nyíltan kiváltottuk. — És miután mi a fölebbieket mondanék, tehát teljességgel nem nyilvánítanék azt: „ne álljatok addig egy párthoz sem , mig működéseiknek eredményét nem látjátok“. Mi ezt már azért sem mondanék , miután ez némileg ollyas here-forma szereprei utalás, melly csak a szintnézet kívánja szedni, de annak összetakaritásában semmi részt sem vészen ; és mi mint párt, nagyon szépen megköszönnénk az illyeneknek működését, kik akkor jönnek segítségünkre, midőn már a készen kényelmesen örvendezhetnek, a munka izzasztó perczeiben azonban, hazafias buzgósággal contemplálnak a fölött, hogy mi, mi tévék leszünk. — Nem mondanék még ezt azért sem, mivel az illy contempláló hazafiak mellett könnyen megtörténhetnék, hogy épen azok serege maradna kisebbségben, kiknek — minden hibáik mellett is — törekvéseik közelebb állanak a józan practicabilitás idves eszméihez, s épen azoké lehetne a diadal, kik szélsőségekben nyargalva, de kivonatoknál egyebet nem tudnak rakni a haza oltárára. — Legyen most röviden annyi elég. ... Mi mindenkor örömmel fogjuk idvezelni kegyedet a contemplatio terén, s reményijük is, miszerint e fölött többször lehetem kegyeddel alkalmunk szót válthatni, s csak az egyre kérjük kegyedet, miszerint méltassa szerény észrevételünket politikája irányában némi figyelemre, s mig maga e téren működik, ne ösztönözzön másokat is e térre; mert higgje el kegyed, hogy kevés polgára van e hazának, ki e téren hazafiai kötelességeinek kegyedhez hasonlóul polgári tartozásai elmulasztása nélkül megbirna felelhetni! — Zágrábmegye körlevele a turopolyai ügyben. (Folytatás). Mint molt lapunkban említek, Zágrábmegye rendes , ő felsége elébe terjesztett föliratukban s ebbeli pártolás végett Magyarország összes megyéihez közileg elküldözött remonstratiojukban föllép a fölött panaszkodnak, hogy Zágráb megye rendei, jóllehet minden a turopolyai bizottsági ügyben érkezett udvari rendeletek irányában tartozó engedelmességgel viseltettek, a kir. biztosnak minden kitelhető segélyt nyújtanak, s átalában az ez ügyben érkezett legfelsőbb rendeletek ellen mitsem tevének, még is több udvari rendeletben, a magyar kir. udvari kancellária egyoldalu ítéletéből eredt, meg nem érdemlett rendreigazitásokat s ismételt dorgálásokat tapasztalának , mellyek által mind az alkotmányos állapot, mind a megyéket, mint nyilvános hatóságot illető tekintély érdemetlenül megsértetett legyen. Midőn tehát mi, ezen panaszt tartalmazó remonstration tartalmát bírálat alá vesszük, mindenek előtt föladatunk leend megvizsgálni, hogy: hány s miként hangzó udvari rendeletek intéztettek a turopolyai bizottsági ügyben Zágráb megyéhez a magyar kir. udvari kancellária által? váljon ezen legfelsőbb rendeleteknek e megye részéről elégtétetett-e s hogyan? s váljon ezért e megyéhez irányzott legfelsőbb rászólások ugyanannak eljárása által igazolva, s ezért megérdemletteknek látszanak-e vagy nem? Hogy miként állnak a dolgok, a következőkből ki ki átláthatja. A turopolyai bizottsági ügyben annak kezdetétől egészen a turopolyai ispánnak hivatalátóli fölfüggesztéséig összesen hét udvari rendelet érkezett Zágráb megyéhez , mellyek közöl e megye rendei egynek sem tettek eleget. A még 1845ki dec. 4én ez ügyben kibocsátott első udvari rendeletnek, melly a Turopolyára kiküldött K. J. kir. biztosnak tartozó engedelmességet s szükség esetében hatalomkart adatni rendel, azért nem engedelmeskedtek, mivel az, az akkori kisgyűlésben csak formalitásból olvastatott föl, s az határozatott, hogy e czélból rendkívüli közgyűlés hivassák össze, mellyben az említett rendelet kihirdettessék s tárgyalás alá vétessék ; ezen rendkívüli közgyűlés 1846dik évi jan.lékén valóban megtartatott s abban az illető udvari rendelet föl is olvastatott; — a helyett azonban, hogy ez utóbbi értelmében a turopolyai ispánnak a tartozó engedelmesség kötelességévé tétetett, s ez által a vizsgálati ügy előmozdittatott volna, a rendek ugyan ezen gyűlésből legfelsőbb helyre terjesztendő föliratot határoztak, s abban a turopolyai ispánnak, mint vádlott félnek, a kir. biztos ellenében párt-