Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-04-22 / 474. szám
474. szám, 1847. Negyvenegyedik év. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapiá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Csütiírtók ápril 22-Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél- Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. _ ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—------- TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Névváltoztatás. Előléptetések. — Nyílt levél. — Nyílt levelek Lipthay Sándorhoz. 1. — Törvényhatósági tudósítások. Tolnából (közgyűlés vége, jelentés a megye állapotáról, rögtönitélő bíróság, megyei körlevelek).—Erdélyi országgyülés. (XLVIII. országos ülés.) — a pozsony-nagyszombati vasút részvényeseinek közgyűlése. (Folytatás). — Vegyes újdonságok. — Könyvismertetés. (A statistica elmélete. Irta Konek Sánd.) Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Franczia, Poroszország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Gáger Mihályt magyar kir. udv. kancelláriát fogalmazó gyakornokot tiszteletbeli fogalmazóvá kinevezni legkegyelmesebben méltoztatott. Öcs. kir. ap. felsége Sehedel Ferencz kir. egyetemi könyvtárnok s academiai titoknoknak vezetéknevét régtől fogva ismeretes irói álnevével „Toldy“val fölcserélését, legkegyelmesebben megengedni méltoztatott. A pesti első birósági váltótörvényszéknél megüresült kiadói helyre Nedeczky Flórián kiadói segéd len alkalmazva. Az erdélyországi kir. tartományi bányaszéknél megüresült kamrai ülnökségre Angyal György ottani első titoknak van érdemesítve. Maglód, april 21. T. szerkesztőm’! Azon nyilatkozatom ilán, melly szerint e hó 20dikától kezdve hat hétig — a melly idött. i. egészségem helyreállítására orvosi javalatból minden szellemi munkától tartózkodva falun s után fogom tölteni — a „Nemzeti Újságának egész kezelését kegyednek általadtam, a hozzám intézett nyílt levelekre nézve is teljességgel szabad kezet adok kegyednek. A tisztelt izó elvei s gondolkozásmódja tökéletesen kezeskednek azon kívül is a fölött, hogy a levelek a fokonkinti progressio vagyis a gyökeres conservativismus szellemében lesznek írva. Mivel azonban a szerző azt kívánja, hogy czikkeiben ne változtassunk, sőt még csak ne is módosítsunk , azért kérem kegyedet, ne terheltessék egyenesen kimondani, hogy mi a levelekben foglalt elvekre nézve részünkről minden solidaritást elhárítunk magunktól. *) Visszarekesztem tehát a leveleknek velem közlött két elsejét olly figyelmeztetéssel, hogy kedvesen veendném ha az elsőben reám vonatkozó s általam nem érdemlett dicséreteket jó formán meg fogná kegyed tizedelni. **'') — Ki egyébiránt szives barátságába ajánlván magamat, őszinte tisztelettel vagyok t. uraságodnak lekötelezett szolgája s barátja. L. S. Nyílt levelek Lipthay Sándorhoz. I. Simplex sigillum veri. Boerhave. Tisztelt elvbarátom! Nem hiszem, hogy legyen ember e hazában, ki beavatva legújabb politikai fejleményeinkbe , akár barátja kegyednek, akár ellene , akár tisztelője akár irigye, el ne ismerje azt, miszerint ezen fejleményekben kegyed szelleme a legelső s legnélkülözhetlenebb tényezők közt foglal helyet. Ki tagadhatná, hogy a hazánkban elszórt conservativ elemnek átért gyökereiből az első életcsira s kegyed politikai föllépése, ugyan egy perezben veszik lételüket? s kitagadhatná, hogy azon lelkesek sorában, kik geniusának melege az időtől az első életcsirát olly dús lombozatuává nevelé — mellynek árnyékában csak megőrizzük az „össze-nem - tartás“ villámcsapásától, annyi küzdelem és vészek után valahára biztosan nyughatik e nemzet jövendője — kegyed a legelsők s legérdemesbek között áll? — A conservativ párt alakulásában s nyílt föllépésében ott diszlik kegyed fáradalmainak is gyümölcse , s e párt életével kegyed szellemi munkás*) Az által, hogy e levelet nyílttá teszem, már ki van mondva. 1. 0. J. **) De hogyan, ha a szerző nem enged semmi módosítást? — Egyébiránt is előttem ez nem dicséret, csak igazság- szolgáltatás. 1. 0. J. sága olly annyira egybeforva van, miszerint az idő enyésztő rozsdája ha mindkettőt fölemésztheti is, de egymástól el nem választhatja! — Kegyednek e helyzete lelkesült ügybuzgalmának s hazaszeretetének minden földi kincsnél becsesb s igy biztos a záloga. És épen ezen zálog az, mellyre épitem azon meggyőződésemet, hogy kegyed előtt csak kedves lehet, ha a conservativ pártból, — az eddig még mindig átalánosságban levő conservativ leendőknek kisé részletesebb taglalásába ereszkedve, s igy a conservativ elvek alkalmazásának a gyakorlati életbe egy lépéssel tovább vitelét czélozva — föl fog szólalni egy olly egyén, kinek bármi parányi legyen is tehetsége, de állásánál fogva évek óta figyelemmel kiséri hazánk politikai ügyeit, sőt azoknak előkészítésében a nyilvánosság terén részt vett, s igy, mint illyen, azok fölött gondolkozott is és egybevetett. Hogy azonban épen egy illy egyénnek fölszólalása — ki, meglehet, hogy jó akarata mellett politikai szűk láthatára s tapintatlansága miatt az ügyet inkább koczkáztathatja, mint sem annak használhat — kívánatossá váljék kegyed, mint egy párt— orgánumnak kezelője előtt „sine qua non“kint állt meggyőződésemben, miszerint ez csak úgy lehető, ha az általam írottak egészen magánvélemény jellemét viselik magukon; ez pedig másként meg nem történhetik, csak ha nevem és állásom titokban, s leveleim minden szerkesztői igazítástól, törlésektől és jegyzetektől szűzen — maradnak. — Az első magam, a másik pedig kegyed állása kímélésének szükséges megkivántatósága. — Leveleimet tehát csak az esetre kívánom kegyed ástíány illakinak tekinteni, ha e szíves kérésem kegyed előtt méltánylatra talál. Leveleimben — mellyek számát még egyelőre meg nem határozhatom — föczélom figyelmeztetni a hazafiakat azon szükséges logikai egymásutánra, mellyet reformkérdéseinkben nem szabad szem elöl tévesztenünk , ha csak egy virágzóbb s dúsabb nemzeti jövővel óhajtott egybekelésünk vőlegényruháját az enyészet gyászöltözetével nem akarjuk fölcserélni. Kijelölendőm továbbá azon fejleményeket, mellyek a reformok életbeléptetésével okvetlenül nemzettestünk vérébe szivárgandnak. Csak ha ezeket tisztán látjuk, akkor foghatjuk föl valódi értékét njításainknak, s csak akkor számíthatjuk föl azon jót, mellyet ezek által nyerhetünk, s azon roszat, mellytöl megszabadulhatunk. — Mielőtt azonban ezekről szólanék, megengedi kegyed, hogy először is egy rövid pillanatot vessek a conservativ párt állására, s a majoritási rendszer természetéből kiindulva egy kis elemezését adjam azon viszonynak, mellyben e pártnak a kormánynyal szövetkeznie — nézetem szerint — lehet és kell. Szükségesnek látom pedig ezt azért, nehogy a vérmes remények kápráztató Eldoradójából a félreértések keserű csalódásai ismét egy, a múlt országgyűléshez hasonló pártmiseriát hozzanak létre, mellynek következtében több derék polgárai e hazának — kik minket (conservativeket) jó kedvükben „urak a másik oldalon,“ rosz szeszélyükben pedig „pecsovicsokinak szoktak czknezni, — midőn kegyed a kormány-majoritási rendszert megpendítette, s ezt előttük említettem, gúnymosollyal jegyzék meg, miszerint ők ebben semmi újat, és semmi üdvöst sem látnak, mert hiszen — mondok nagy emphasissal — hol volt azon kormány, melly nagyobb majoritással dicsekedhetett volna, mint épen a mienk a múlt országgyűlés előtt ? nem volt ezen kormánynak az egész nemzet majoritása, s nem volt-e akkor tökéletesen puszta az ellenzéki tér ? nem merítette-e a kormány programmját a nemzet és nem egy párt kívánságainak kebeléből? és mégis, és mégis — folytatok, nagy elkeseredéssel — az országgyűlés alatt a haza javára czélzott minden lényeges reform megbukott s a nemzet jobbjai kénytelenittettek meggyőződni, hogy a kormány alkotmányos reformokat nem akar, s szívesebben látja az alkotmány és haza hű bajnokait magával szemközt, mint maga mellett! — Ők tehát egyenesen kinyilatkoztatják, hogy mindazok, kik illy körülmények közt hazánkban a kormánynak majoritást szerezni akarnak, egyenesen az alkotmányosság, a haza ellenes! Hogy illy minden legkisebb alapot nélkülöző kifakadások becsületes és okos férfiak szájából jöhetének, csak az előtt válhatik megfoghatóvá, ki azon önvétekszülte óriási csalódásnak szemtanúja volt, melly e pártot képzelt édenéböl a meddő pusztaság kietlen sivatagába mesés gyorsasággal álbüvölé. — De akármint válhatik is e tény megfoghatóvá, minden esetre szomorú bélyege a politikai óvatlanságnak — mert rosz szándékot föltenni nem akarok — melly még mindig gyermekbölcseinkre emlékeztet. És mivel a hazának drága pillanatai jelenleg alkalmasint a conservativ párt sáfárkodása alá fognak kerülni, nemzetünk üdvös pártunk becsülete követelik, miszerint intő példa gyanánt vegyük e tényt s úgy gazdálkodjunk e kincsesel, hogy azok nemzetünk mind szellemi, mind anyagi életének kezeink közt dús kamatokat hozzanak__Ezt azonban — nézetem szerint — csak úgy teljesíthetjük, ha először is kimérve kijelöljük azon vonalakat, mellyeken — úgy hazánk, mint a kormány irányában — sem innen nem maradhatunk, sem túl nem léphetünk. — És miután e körvonalak kijelölése sokkal fontosabb , mint sem hogy e bevezető levelemben — a nélkül hogy hosszas ne legyek — ezekről szólhatnék, kegyed beleegyezésével e tárgy fölötti mondandóimat jövő levelemre tartom fen.-------Addig is Isten kegyeddel — kívánja Egy conservativ. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Tolnából. (Közgyűlés vége.) Ezután fölkerültek a megyei tárgyak. Először is rendes alispán úr értesite bennünket a megye lefolyt évi állapotáról. Ez értesítés kalauz fonalán állapotaink teljes ismeretére jutunk; mert az kimeritőleg bő és mégis kerek — a maga nemében classicus volt. S mi csonka vázát — ugyanis részről a tárgybőség, részről az illy lapok szűk sorompói miatt csak illyennel udvarolhatnánk a tisztelt közönségnek — nem akarjuk adni, és még azon okból sem, minthogy e jelentés a nmrgy pécsi püspök indítványa következtében kinyomatni, minden megyével s tisztviselőinkkel közöltetni, sőt ezek számán túl feles példányokéban lévén megjelenendő, megszerezni akaró egyebek birtokába is fog juthatni; megyeileg fölhivandók lévén a többi megyék is ugyanezt tenni. És bölcsen, és üdvösen: hogy t. i. a testvérek sorsuk jó és része fény is árnyrészleteit egymásnak bizalmasan elmondandván, egymásnak s ez által a közanyának is, jólétét sikeresben foghassák munkálni.— Egyet mégis, minthogy az amúgy is a jelentésen kívül esett, meg nem emlitnem nem lehet. A nevelés ügyét adván elő alispán úr, javasoltatott, miszerint a nevelés nehéz munkájában ellankadt, de nem henyeségtöl elposhadt, érdem és nem gancsgyűjtésben elaggodt tanítók gyámolitására nyugdíj-intézet létesitessék. Ennek folytában megyés püspöki excja értesité a rendeket, miképp illy intézetet az abba önkénytes adány utján bejutni akaró s kormánya alatt álló tanítók számára már létre hozott. S a nevelés ismert nagy gyámnoka szives „éljen“ekben részesült. Hátha még az „éljen“zök tudják a dolgot voltaképen! mert mi a szerénység kifejezését rectificálván s a határozatlan „létre hozott“ szó helyébe tevén a valót határozottan kifejezőt, kijelentjük, hogy „alapított“, arra első terén le tetemes öszvegy alaptőkét. A káptalanbeliek jeles adakozásokkal gyámoliták az ügyet, s mi, alsóbb osztályú papság is készséggel hozók az áldozat-oltárra fillérkéinket. — Oh urak, ha azoknál, kik tehetnek, s a mennyire tehetnek, nem hiányzik a tevékeny akarat, a tények késni nem fognak, s az olly sokban szomorú köztét mosolygóbb leend! — De a javaslati kényszerítést, mellynél fogva t. i. minden ta-