Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-09-16 / 557. szám

a rónaságot kizárólag magyar népfaj lakja; amaz görnyesztő munkákban kik­iró , kevés földét szor­galmával pótolja, l­emez fürge és szemes, a ge­­niusához illőbb síkságon nagyobb tért müvei; de mind a két népfaj egyiránt erkölcsös, szelíd, igyekező , tiszta, és lehet mondani, nem szegény. — A ne­mes föld részint az iparnak kedvezőbb, illő fölsze­relésre alkalmas, apróbb birtokra, részint kiterjed­tebb nagy uradalmakra oszlik, s ez utóbbiak hazánk leglényebb nemzetségeinek ősi öröke. — Az or­­­szág első dynastája, nagy magyar nádorok méltó unokája, Sopron vm­egyének is legfőbb birtokosa, kit ,ha büszkén szemlél e gyülekezet elnöki székében, — mint valódi atyát és jóltévét imádják ötét sze­­­liden kormányzott jobbágyai. — Legközelebb áll a herczegi birtokhoz a szakadatlan hazafiuságban tündöklő Széchenyi grófok öröke, melly nemzetségnek egyik nemes ágát jelen közülé­sünkben tiszteljük, s melly a honnak azon nagy férfiút adá, kinek hazafiai meleg szivén s bámulá­sig termékeny kebelén az egyesülés malasztos esz­méje megfogamzott, s bennünket is jótékonyan ár­­nyazó termékeny fává növekedett. A kiváltságos osztály s a földművelő jobbágy­­­nép, közt áll, S­o­p­r­o­n­y m­e­g­y­é­b­e­n három sza­bad kir. város, mellyek közöl Ruszt szőlőműve­léssel , s Kismarton földműveléssel és kézi mes­terségekkel foglalkozik ; mig S­o­p­r­o­n­y növeke­dő ipara , s élénk kereskedése következtében nem­­kevesbbé, mint a benne öszpontosított hatóságok s tudományos intézeteknél fogva nem jelentékenyte­len tartományi székvárost képez. Magas­ polgári szellem lengi át lakosait, s mit nemzetiség, humanitás, tudomány, közvagyonosodás, fölvilágosult közön­ség s bölcs elöjáróság részéről igényelhet, a benne kifejlett közszellemben hathatós támaszra, csügge­­detlen munkásságra, s áldozatkészségre számolhat. E közszellem teremti az itteni kórházakat, a taka­rékpénztárt, gőzmalmot, a szőlőművelő és selyem­­tenyésztő társulatot, nevelőintézeteket, s legköze­lebb a soprony-ujhelyi vasutat, melly rendkívüli nagy áldozatokkal létrehozva, főleg Sopronyme­­gyének a vagyonosodás egyik leggazdagabb csa­tornáját nyitotta meg, ha Isten akarja, azt nem sokára a Balatonig elvezetvén. A gyarapodás, melly a három osztály körül Sopronymegyében szemlátomást növekszik, hatha­tós támaszt bír a megyei belső igazgatásban, — kifolyásában azon higgadt lelkűsésnek, melly e szép megyének lelkes rendeit századok óta jellemzi, kik­nek kebeléből ismét a megye erélyes, közjóra tö­rekvő, igazságszerető tisztviselősége alakul, je­lenleg közvetlen a leglelkesb, legbuzgóbb, s leg­­értelmesb hazánkfiainak egyikétől, Rohonczy Ignác­z főispáni helyettes úrtól vezérelve. — Nézzük a megye sok és jeles országutait, a köz­­bátorságot , a Rendőrséget, a tüzsvész , pajkosság, verekedések és tolvajság ritkaságát, az adótarto­zások csekélységét, a faluk tisztaságát, s a nép er­­kölcsiségét, é­s a közigazgatás jótékony befolyá­sát félreismernünk nem lehet. Illy kedvező körülmények között e megyének szép jelenén nem csodálkozunk, még szebb jöven­dőjét pedig bizton reménylhetjük, ha a földművelés­nek, mint a vagyonkereset legfőbb eszközének és forrásának, korszerű intézkedések által illő támasz nyu clalik. Mert habár a mezőgazdaság egyes ágai a megye egyes vidékein kedvezőbb lábon állanak is, az egyetemes haladás s az átalános fölvirulás még sem jutott azon fokra, melly — a megye ked­vező viszonyaival arányban állana. — Némelly jó­szágok okszerűbb kezelése, némelly vidékek jelesb gabonatermesztése, egy két gulya , egy pár angol mén, a fraknó-vidéki gyümölcstenyésztés, a sopro­­nyi és ruszti bor, néhány szedertelep, a vit­­nyédi és kövesi dohány, néhány jobbágy festőnö­­vény termesztése, két répa-czukorgyár, örven­detes bár, de mind csak sporadikus és kisszerű jelenetek a mezőgazdasági ipar azon magasb kö­réből , mellyre Sopronym­egyének, kereskedé­se kedvező helyzetében, terményei magasb ér­tékénél fogva a megye összeségét, s a megye min­den osztályait behálózva, már rég el kellett volna jutnia.­Ezt azonban egyes erő, akár physikai, akár szellemi, egyedül maga eszközölni nem képes; ezen csak az értelmi tehetségek egyesült súlya, a hazafias rokonindulatok szövetkezése, a közös irány és czél embereinek őszinte közremunkálása segíthet. Mind­ez egy fiók gazdasági egyesület eszméjében fog­laltatik. Az anyagi áldozat, melly alakulásához kíván­tatik, csekély, a legfőbb a szellemi munkásság, va­lódi jóakarat, kitartó buzgó részvét. A műveltebb és okszerűbb gazdák tapasztalásainak sikerrel támoga­tott terjesztése s megismertetése eszmecsere utján, s helyes irányadás mind a legtöbb hasznot hajtó termé­nyek megválasztására, mind a költségkímélő és sikert szaporító intézkedések és fogások betanítására, min­den esetre a leglényegesb kerekek, egy illy közhasznú új intézmény szerkezetében.­­ A mennyiben azonban a fönálló országos gazdasági egyesületnek megállapított formái s organismusa bizonyos számát igénylik a ta­goknak, hogy azon megyében mint fiók önállóan mű­ködhessék, a tisztelt gyülekezet osztani fogja lelki örömét azon, hogy ezen társulat lelkes tagjai közöl a fióknak alakulására a szabályszerű szám kikerült; s miután a méltós, főispáni helyettes ur közel ismert erélyével, s mind fényes,kzállása, mind ügyszeretete súlyával e közhasznú, s tárgyra szintúgy, mint czél­­ra mindenek fölött fontos vállalat élére állani haza­fiai szívességgel kész , — e herczegsége föml­gű el­nökünk pedig kegyelmesen megajánlani méltóztatott, hogy a zsenge fiókot magas pártfogása alá veendi, s nemcsak a megyében elszórt urodalmaiban a leen­dő fióknak okulására szükséges kísérletekre alkalmat nyújtani, hanem egyszersmind­egyik urodalmát különösen kijelölni és fölszerelni a vé­gett, hogy az a mezőgazdaság minél több ágaiban példányul, s fiatal tiszteknek és majoros gazdáknak gyakorlati képzőhelyül szolgálhasson. Habár a fönforgó czélnak félreismerhetlen üdvös­sége, az önérdek, és S­o­pr­o­n v m­e­gy­e nemes közön­ségének hazafiai s nemzetgazdasági magasb fogalmai nem nyújtanának is kezességet e nagy ügynek meleg fölkarolására, — már maga e herczegségének nem eléggé méltányolható, s páratlan nemes szivét u­­jabban jellemző hazafiai kegyelmes ajánlata elegen­dő arra, hogy Sopronym­egyének fiai, minden jobb akarat, minden nemesi érzelem, s tehetségek, a ha­ladás ez újabb lobogója körül cselekvésre buzdul­­va, s vállat vetve összegyűljenek. — A mezőgazdaság a természettudományok leg­­tévebb műhelye, s azon mező, melly az orvosin kí­vül leginkább van hivatja élvezni vándor gyüleke­zeteink tudományos búvárkodásainak sikerét s a tu­dós férfiak abstract eszméiket a gyakorlati életbe hasznavehetőleg átültetni. —Midőn tehát e mezőn olly erők szövetkezése támadt, melly szakértelmi képzettséget teremt, a tudomány alkalmazásának utat nyit, s társulatunk egyik szakosztályát közhasznú működésében állandóvá teszi,—akkoron e nagytekinte­­tü gyülekezet méltán örömre gerjedhet, s édes ön­tudattal tekinthet vissza mulékony, de sikerdús éle­tének e szép emlékére Sopronyban, mellyel midőn nyolcz napi rövid együttlét után elhagyni készülünk, magunkkal visszük a tapasztalt szívesség, a testvéri összeforrás, és sok uj drága baráti kapocs édes emlékezetét, de magunkkal a kora elválás sajgó fájdalmit is; — ellenben hálás sziveink itt maradnak, legbensőbb köszönetét re­­begve jóakaróinkra, s istennek áldá­sát felejthetetlen herczegi elnökünk fejére, virul­ást a vendégszerető vá­rosra, s a békemalasztját a nemes me­gyére s annak minden becsületes pol­gárára! (M. G.) Az életbiztosító intézetekről átalánosan. (Folyt) Sok ember szegény szülőktől származván, tudo­mányos, vagy katonai, vagy egyházi pályán fényes rangot vívott ki magának, de azért kebelében az alant maradt rokonok iránti szeretetet a fényes rang, hódoló környezők sem képesek kioltani; az illy em­ber, ha öncsaládját sem akarja megkárosítani, azon­ban szegény rokonaival is szeretne jót tenni, czélját élete biztosítása által legkönnyebben elérheti. Másik ember a közügyek iránt lángoló szere­tettel viseltetik, s szinte sajog kebelében a szív, hogy tettel is nem mozdíthatja elő azokat; de kö­rülményei szőkébbek, minthogy ezt tehetné: az illy ember élete biztosítása által emlékoszlopot szerezhet magának, tökét biztosítván önéletére, mellyel ha­lála után azon ügy fölsegélésére végrendelményez. Van ki szegény rokonát fogadja föl, vagy hiú cselédet tart házánál, és tudja, hogy azokra nyo­morúság fog várni az ő hunyta után; élete bizto­sítása által öncsaládja megkárosítása nélkül mind ket­tőnek jövőjéről illőleg gondoskodhat. — Fiatal ember nőszülni kíván , márkája jegybért­­ kíván; élete biztosítása által eleget tehet szeretett­­­arája kívánságának. Valaki kereskedést akar kezdeni, vagy gazda­ságát akarja jobb­ karba helyheztetni; de ezt csak pénzzel eszközölhetné, a minek szűkében van, s ha kölcsönözni akar , mivel biztosítékot nem tud ki­mutatni, nem kap kölcsönt, mivel úgymond a hi­telező, ha hamar el talál halni, hol vesz elégtételt. A kölcsönvenni kívánó élete biztosítása által hite­lezőjét tökéletesen megnyugtathatja, ha t. i. képes kimutatni elegendő forrást, mellyből az életbiztosító intézetbe megkivontató évi részvétdíjakat befizetheti, mivel az intézet a hitelezőt az adós bármikor tör­ténendő halálakor azonnal kielégíti. Egy másik embernek reménysége van, hogy szülei, vagy valami nagybátyja, vagy gazdag rokon elhunytéval szép örökséghez jutand ; igen, de még az bekövetkeznék is, családja föntartásáért, vagy bármelly körülmények miatt pénzre van szüksége; élete biztosítása által legkönnyebben juthat az óhajtott öszveghez; bizonyossá tevén a hitelezőt, hogyha előbb találna meghalni, mint a gazdag örökséghez jutandna, az életbiztosító intézet a kölcsönzött ösz­­veget bármikor kielégítendi; ha pedig azon örök­séget megkapná még életében, akkor még abból fogja a hitelezőt kielégíteni. Kereskedő, ki minden áruczikkeit nője vagyo­­nán vásárlotta, s kereskedését annak vagyona ka­mataiból folytatja , s tartja fen ; igen okosan cse­lekszik, ha neje életét biztosítja, mert ha neje mag nélkül előbb el talál halni, akkor annak rokonai visz­­szakövetelik az őket illető vagyont, s meglehet, a még ma lakott bolt, holnap be fog záratni, hacsak az életbiztosító intézetből nyert tőkével azokat ki nem elégítheti. (H.p. Folyt. köv.) KÜLFÖLD Spanyolország, Madrid, aug. 28. Narva­ez megérkezett; a ministerek öt sorban megláto­­gaták s hosszú tanácskozásokat tartottak vele. Nar­vaez a királynál is udvarolt. Sokat beszélnek a kedélyek kiengesztelése s az uj kinevezések felöl. Átalában azt hiszik, hogy Ma­zar­redo és Be­navides a ministeriumban maradnak, Pacheco pedig Rómába menend. A legnagyobb nehézség Sa­la­manca-tól s pártjától megmenekülni, mert ezek dicsvágyó emberek s a hatalom elvesztésével, emeltetésükre szolgáló minden eszköztől megfosz­talak. Salamanca nyakig adósságban van. Múlt napokban több mint 30 millió értékű váltó volt ki­fizetendő, de azokat ki nem fizethető. A bank pén­zét követeli, azonban hihető, hogy ideiglenesen a váltók megújításával meg fog elégedni. Ha Sal­a­­manca a ministeriumban marad, úgy tetemes vesz­teségeit még helyre pótolandja; de ha a hatalmat el­veszti, úgy bajos leend vagyonát ismét régi állá­sára helyezni. A progressisták s exaltadók Nar­vaez megérkezése miatt dühösek s heves boszu­­sokat el nem rejthetik, mert benne gátot látnak, melly a forradalmakat s mozgalmakat könnyen föl­tartóztathatja. A moderadok ellenben nagyon is elégedettek , minthogy azt hiszik, hogy terve sike­rülni fog, t­i. egy pártot alkotni s a rendet ismét helyreállítani. Ezek a dolgok állását ép úgy akar­ják mint 1844 s 1845 ben valt. S a fölött semmi kétség sem létezhetik, hogy az említett két évben Spanyolországban a jólét, népesség, kereskedés s ipar a legszebb kifejtésben volt. A kormány akko­rában erélyes s tetteiben következetes volt, s ha ez tovább tartott volna, úgy Spanyolország jelenleg Európában bizonyára más helyet foglalna el. Ha­nem az utosó hat hónap alatt az elégületlenség a legfőbb fokra hágott, a tőkepénzek a forgalomból kivetettek, a kereskedelmi s ipari üzletek lengenek, minthogy számos társulat s magánüzérek tönkre van­nak téve; a nyomor rögtön növekedik, a sereg s hivatalnokok roszul vannak fizetve, a legfőbb kör­­beni személyek botránnyal elhalmozva; a forra­dalmiak a hatalmat kezükbe keríteni törekednek; a trón iránti tisztelet megszűnt; számos törvénytelen­ségek követtetnek el, egy szóval: az örvény szé­lén állanak s nem sok hiányzott, hogy olly tettek kö­vettettek el, mellyek az országra a legnagyobb gyalázatot hozhatták volna. Sept.­rról kelt madridi hírek szerint a király­nő , ministeriumának lemondását Salamanca és S­o­­­e 11 o-t kivéve — elfogadta. Mindketten előbbi tározójukat megtartandják. A többiek névsora: Pa­tricio de la Escosura corteskövet s politikai 587

Next