Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-09-16 / 557. szám

TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előlépteté­sek. — A királyi helytartó körútja. (Sárospatak, Szabolcs). — Törvényhatósági tudósítások. — Zalából (köz­gyűlés vége). — Vegyes újdonságok. — Soprony­­megye gazdasági állapota s a legközelebb remények. — Az életbiztosító intézetekről átalánosan. (Folyt.) — Külföld. Spanyolország.­­Britannia. Svejcz. Olaszor­szág. Lucca. Görögország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Status papirosok és részvények árkelete. Lettek­ a huzások. — Negyvenkettedik év. —— 557. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-­sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiatyja Özvegye­ —........a­­­iHgsaMMaimBMMaa"«*'1 ■■ — ~ Csütörtök sept. 16. Előfizethetni minden cs­ kir. postahi­vatalnál s helyie u a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza -188. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott ez­i­­eket kérünk. Levelek a szerkesztős­­nek czimzendők. Vérmentetlen je­­leket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­len­dünk. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A cs. kir. ap. felsége Novoszeli György esperes és brezovai plébánost a zágrábi gymnasium igazgatójává ér­demesíteni méltoztatott. Baussnern Auguszt nagyszebeni kincstári pénztártiszt ottani pénztárnokká lön kinevezve. A főmagy m. kir. udv. kancellária a kebelében meg­­üresült irnokságra Hubovszky Fülöp eddigi járulnokok az ekép megüresült járulnoki helyre Kondvicska Márton eddigi gyakornokot alkalmazta. A nmlgy m. kir. udv. kincstár Je­llachi­ch Albert mi­­troviczi k.­sómázsamestert saját kivonatára hasonló tiszti minőségben Újvidékre tette át, az igy megürült mitroviczi k.­sómázsamesteri állomásra pedig Marin­ovi­ch Emil ó­­gradiskai mázsáró jön alkalmazva. A királyi helytartó körútja: S. Patak. Sep­tember 9én. September 6ika volt Zemplén megye idei­­re nézve azon régen epedve várt örömnap, mellyen István föhérgnek, a szeretve tisztelt királyi helytar­tónak , a dicsőült 50 éves nádor méltó nagy fiának, és az ország minden törvényhatóságai által már előt­legesen megválasztott utódjának, a kiz.­lönségének, — a megye kebelébe tett szerencsés megérkezését ünnepélyesen üdvözleni volt alkalmuk. Ugyan­is a történeti nevezetességű rozgonyi vidék mentében az úgynevezett dargói hegyek lánczolatán a föntebb em­lített napon mintegy 11 óra tájban ő­rsége Zem­­plén megye határaihoz érkezvén, a fölállított díszes tábori sátorok alatt a magas vendégre várakozólag tanyázó kirendelt megyei küldöttség által ünnepé­lyes hódolattal fogadtatott, — melly tiszteletteljes üdvözöltetését ö­rsége nyájas leereszkedéssel fogad­ván, — azon megyei küldöttség kíséretében 12 óra után a látására összegyülekezett nagy néptömeg har­sány „Éljen“ kiáltozásai között Terebes városába szerencsésen elérkezett, — a­hol is özvegy gróf Andrássy Károlyné, született Szapáry Etelka grófnő háziasszony és jeles két fia gróf Andrássy Manó és Gyula hódolatteljes fogadtatásuk mellett a diszes el­rendezésű szép kastélyba beszállani kegyes volt.... itten a küldöttség tagjai ismét többek körében a ma­gas vendég tartós egészségéért ürített számos áldo­máspoharak mellett ebédelvén, d­e kir.­ssége délutáni 5 óra után a fiatal Andrássy grófok serény előfogatt lovaikon S. A. Ujhelyen a megye székvárosán ke­resztül, — hol a többek között a Sátorhegyen fa­máglyákból rakott I. F. H. (István fölig.) fönséges nevének három első illuminált betűi ragyogtak az u­­tasok elébe, — mintegy estvéli 8 órakor az utszák kivilágítása mellett szűnni nem akaró harsány éljen­zések közepette a sáros-pataki hires várba, melly Is. András királyunk idejétől óta fenségesebb fér­fiúnak kapuit föl nem tárta, szerencsésen megszál­lott­.. Ezen ősvár jelenlegi birtokosainak regéczi Breczenheim hgnek és ritka női tulajdonokkal diszes hitvesének született Schwarzenberg Karolina hűnő­­nek jutott osztályrészül azon nagy szerencse, hogy István kir. helytartó ö­zönségét, magas vendégüket, hódolatteljesen szállásra elfogadhassák!... Másnap azaz sept. 7 én reggeli 10 és 15 órakor legelső­ben is Zemplén megyének a főispáni helyettes által vezérlett tisztelgő küldöttségét, báró Vay Miklós koronaőr, föudvarmestere és katonai segéde kísé­retében fogadván el e kir. fönsége, a megye ne­vében a főjegyző mint szónok által, jeles szerkezetű beszéddel üdvözöltetett, a­ mellyre ö kir. föhgsége kel­lemes hatású, férfias és erélyes magyar válasszal fe­lelni kegyes volt, biztossá tévén egyszersmind a megye rendéit, hogy bár eddig nem volt is alkalma e szép magyar hazáért, kedves saját honáért a tény mezején működhetni, — de jövendőre dicsőült atyjának a nagy nádornak nyomdokait szilárdan kö­vetve, reményű, több alkalma leend szavait, haza­­fiságos tetteiben is a nemzet előtt bebizonyíthatni;­­ — az ünnepélyes tisztelgésnek végeztével a főispáni helyettes által a küldöttségi tagok külön ö­rökbségének névszerint is bemutattatván, ez alkalommal egy­szersmind e kir. föherczegsége többekkel nyájas leereszkedéssel társalgani kegyes volt. Ezután szom­széd­os Ungmegye szintén saját főisp. helyettese ál­tal vezérlett diszes küldöttségét, majd a Ferdinand huszárezred tisztikarát, — Patak városa küldötteit — a helybeli ref. collegium professorait, és végre a megyében lakozó izraeliták alázatos tisztelgő hó­dolatukat bemutató választmányát kegy­esen fogadván, bátran elmondhatni, hogy mindenkinek szivét István félig, magas személye iránt azonnal meghóditá!!... A fönséges királyi helytartónak tiszteletére a birto­kos hrezgi pár a várban 60, a városház nagy tere­mében pedig 70 személyre gazdagon terített aszta­loknál ünnepélyes lakomát adott, — melly alka­lommal ö­rsége a királyi irtó, — a hezyné háziasz­­szony, a herczegháziur és báró Vay Miklós orszá­gos főbiztos­sal. kíséretükben a városháznál lako­­mázott vendégeket, — az utczákon csoportozott nép­tömeg éljenzései között, — magas megjelenésével személyesen is szerencsésiteni méltóztatván, — az étterembe lett megérkezésével ünnepélyes áldomási fölköszöntéssel tiszteltetett meg, mit is ö kir. fsége kegyesen viszonozván, egyszersmind ez­úttal is a vendégek között többeknek jutott azon nagy szerencse, ö kir. fsége nyájas és mindenkit egyiránt elbájoló ma­gyar társalgásában részt vehetni. — Ezután az újó­lag zajosan kitörő és szűnni nem akaró éljenzések, örömkiáltozások és álgyu-durrogások közepette is­mét a várba térvén vissza ö­nsége, t­estrefelé az itt tanyázó Ferdinánd huszárezred hangászkara zendült meg ö fönsége szállásának ablakai alatt, majd ezt föl­váltva a helybeli ref. collegium éneklőkara legelőbb „Tartsd meg Isten királyunkat“ — gyönyörű nép­­hymnusz, később más népdalok által is, kívánt a ma­gas vendégnek kedveskedni; — beállván a söté­­tesebb estve, az egész város ki jön világítva — a vár­nak kivilágítása azonban igen szépen mutatkozott, különösen az ünnepelt nagy név „ISTVÁN“ transparent általi fényes kivilágítása, — igen szépen jött ki, — a ref. collegium épületének homlokzatán álló transparent is csinosan tűnt elő, — hol Magyaror­szág czímere alatt ezen distichon volt olvasható: „Hunnia! Czimeredet mi dicső fény lengi keresztül István két napként, sugara rám mosolyog. A városi gyógyszertár is szépen ki volt világítva, mellynek díszét ezen ügyesen metszett sorok még inkább emelték: „És Buda bérczeiröl lehanyatlott napja magyarnak István föherczeg fényre deríti megint.“ — A városházán is több száz varázsfényben ragyogó lámpákból összerakott „István“ név egész a Bodrog csöndes tükrére vető tündöklő sugárait, — nagy kár, hogy ezen fényes kivilágítást a megeredt esőzés miatt csak kevés ideig lehetett a nagy közön­ségnek élvezhetni. Másnapra kelve, azaz sept. 8kán a már az előtt három nappal gr. Széchenyi István általa Bodrog szűz hátán a pataki Osvár aljáig fölúsztatott „P­anno­ni­a“ gőzös az egész megyei küldöttség kísé­retében távozó s országos körutazását tovább folytatan­dó István fönséges vendégünket tőlünk büszkén elra­gadó­ részeltetvén egy­úttal ö­röksége egyszersmind — Zemplén megye egyik legszebb vidékének,a kies Hegy­aljának egész Tokajig való szemlélésében. Végre 11 órakor a Tiszának szabolcsmegyei partján fönséges ven­dégünk kiszállván kíséretével együtt a hajóból, ezúttal Zemplént is elhagyó, — de minden zempléninek áldása kiséri és azon forró óhajtása, hogy fönséges szemé­lyében egyszersmind országunk jövendőbeli nádorát tisztelhetni minél elébb szerencséje lehessen ! ... Szabolcsból. September 10. Megyénk, melly annyira óhajtotta volna , ö fönségét a kir. helytartót, — keblében fogadni; de miután tisztelgő küldöttei­nek elfogadására Debreczen jön kijelölve; és más részről: l Ugocsa- s Mármarosmegyék pedig megyénk keblében, Berkeszen, gróf Vay Ábrahám ö­nméltósá­­gánál tisztelgettek István föherczegnek; — semmi ünnepélyes rendezéseket nem tön.... És ezen előz­mények után ne várja az olvasó, hogy valami nagy nevezetes ünnepélyről írandók; mi az egyszerűség emberei vagyunk — s legnagyobb ékességünk az őszinte szív s forró ragaszkodás, mellyel e me­gyének küldöttei a Tisza partján fogadták ö fönségét. A küldöttség elnöke K­állay Menyhért alispán; tag­jai: Dvorszky Vincze esperest s plébános; Perger János pleb.; Fekésházy kir. ügy.; Vay István s Fe­­rencz tb.; Patpy Sámuel tb.; Kállay Ubal föszbiró; Bodó Ferencz esküdt. Sept. 8kán, a hol a Bodrog a Tiszába ömlik, várta ezen, csak kísérő s a megye határán ö fönségét megköszöntö küldöttség, reggeli 8 órától, egész 12-ig, a Pannónia gőzösön Sáros- Patakról gróf Széchenyi kísérete mellett, s több fő­rangú urak társaságában megérkezvén végre, szív­ből fakadt „éljen“ek között —­ kiszállott a partra, a hol rövid szónoklat mellett a megye első alispána által fölköszöntetett! Míg Berkeszre értünk, Kótaj helységében váltva előfogatot­t öt óra délután el­múlt, és itt Ugocsa- s Mármarosmegyék küldöttei, meg a szives házigazda által fogadtatva, a tisztel­gések külön-külön zárt ajtónál történtek. A népsze­rű s nyájas szó, melly ajkairól elömlik; a csinos magyar ige, melly elbűvölt bennünket; a leereszkedés, melly majdnem felejtete velünk, hogy kir. föherczeg s kir. helytartóval vagyunk, leigézett mindnyájunkat... „Uraim, önök olly éhen vagynak mint én — tehát Is­ten önökkel, gyerünk enni!“ ezek valának — mosoly­gást gerjesztő utószavai hozzánk... Az ebéd s egy­szersmind vacsora majd 8 óráig tartott; ki nem tud­ja még, hogy a magyar — ebédjét vendégével, ha egy van is a vagy száz—, meg nem tudja enni, ha csak föl nem köszönti azt pohárborral? — Az első volt a házigazdáé, mire ö fönsége válaszolt — mindnyá­junk egészségéért kiürítve a poharat; azután Mar­maros, Szabolcs s Ugocsa részéről jöttek az áldo­máspoharak fölköszöntései; végre K. Sztojka emelt szót, megemlítve, hogy ő, az ország nestora, ott volt, a midőn József főherczeget, a megboldogult nádort, megválasztották palatínusnak, és most is itt van, mi­dőn a nagy nádor fia — atyja nyomaiba lép. „Ba­rátim! atyámfiai! — igy szólt az öreg, de lelkes báró — váljon nem lehet-e nekünk örömünk—? mikor szólt a magyar király ivadéka illy szépen magyarul, mint István főherczeg?“ Történtek még több fölköszöntések; a lakoma után a nagy te­remben társalgás volt, és ö fönsége megmutatá ama ritka s nagybecsű ajándékot, mellyet Sáros-Pa­takon nyert, t. i. Hunyadi János kardját, mit Ulász­ló ajándékozott neki. ... Egyikünk azon észrevételé­­re, hogy nehéz a kard, ö fönsége azon alapos észre­vételt téve: apáink karddal győztek, mi pedig — „vokssal!“ És eddig mind igen jól ment, de mi­után éjszakára hajlott az idő , és annyi vendéget a b ágygyal ellátni alig lehetett, — kivilágos kiviradtig muzsikáltatták magukat többen, míg átvontatva a

Next