Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-12-03 / 602. szám
Péntek dec. 3. 602. szám 1847. Előfizetési díj félévre hírben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. szimittatik. Negyvenkettedik év. a újság. Alapító KOLTSÁR ISTVÁN táblabiró, kladda Özvegye-Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetés. — Országgyűlési közlemények. (9. és 10dik ker.ülés. Előleges közlés a 13. és 14dik ker.ülésről). — Pozsonyi újdonságok-Külföld.Britannia. Francziaország. Svejcz. Svédország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. A pozsonyi váltótörvényszéknél Gerhauser Gusztáv előléptetése által ürességbe jött írnokságra Vogenfab László hites ügyvéd érdemesíttetett. Országgyűlési közlemények. Pozsony, november 24-én. IX. kerületi ülés, délelőtt 91/ órakor, vége déli 1 órakor. Elnökök , mint tegnap. Tárgy: mint tegnap. Elnök. Fölszólítja a KK. és RRket, hogy a naplóbírálók kinevezésére adnák be szavazatukat. Olgyay Titus. A válaszföliratban ő is köszönetet kíván tolmácsoltatni, köszönetét pedig különösen azért, hogy ő felsége több mint három század viszontagos leforgása után, első vala , ki nemzeti nyelvünkön szólalt meg a trónról, — köszönetét továbbá a nádorválasztás ügyében, minek megszentesitésében legkevésbbé sem vonakodott azon férfiú iránt, kit a nemzet közbirodalma karolt föl, s kinek magas személyéhez legszentebb reményink csatolvák: — köszönet végre a kir. kegyelmes előadásokért, mellyekben ö felsége a haladó kor kérdései iránt, vonzalmának legfényesb tanságát adta. Ö valóban fölötte örvend ö felségének a haladás iránti vonzalmának ez ünnepélyes nyilatkozatán, mivel ez által ő felsége tettleg megczáfolja a conservativok azon elfogultságát s elvét, hogy: mindent, mi az ellenzéktől jó, le kell szavazni. A kir. előadásokban foglalt reformügyek ugyanis, mind az ellenzék által valának kezdeményezve s megvitatva. — Ö úgy véli, hogy ép azon bizodalomnál fogva, mellyel ő felsége hozzánk szól, kötelességünkben áll, mindazt őszintén elősorolni, a mi fáj. S ezen válaszföliratban , mindenek előtt kimondatni óhajtaná az 1790:10-dik törvényczikk értelme ellen elkövetett nagyszerű sérelmet , miszerint hazánk törvényhatóságai alávették olly kormánynak, melly az alkotmányos érzelmek iránt rokonszenvvel nem viseltetik. Innét van ugyanis, hogy a nemzet a legjelentéktelenebb gyarmati állásba sülyedelt, mellyben mindeddig nem czél önmagáért, mint más önálló statusok, hanem csak eszköze az ausztriai birodalom absolutisticus irányzatainak. — Ő megvallja s fölötte csodálkodik Csongrád érdemes követének azon ellenvetésén, miszerint a hallottakat hitelesen bebizonyítva nem látván, nem hiszi, hogy mennyire alárendelt állásban vannak s függnek kormányszékeink, — miután mindennap tapasztalhatja , hogy azon kormányszék is, mellynek ő tagja, — mennyire függ! Ha pedig mind e mellett is azt állítja, hogy a kormány független, akkor a legsúlyosb ítéletet mondja ki önmagára is. — Ő ellenben, nem igy ismervén a dolgok állását, kívánja , hogy ez iránti sérelmünk, a válaszföliratban megemlíttessék, kívánja továbbá, hogy azon események fölötti közfájdalmunk is kinyilatkoztassák, mellyek a múlt országgyűlés óta történtek. Első helyet foglal ezek között mindenesetre az administrator rendszer. Ő ezen ügy bővebb taglalásába ereszkedni nem akar, hanem csak ott fogja föl a dolgot, ahova az kifejlődött. Különös t. i. előtte, hogy midőn e megyei szerkezet tanácskozmány alá került, ennek csak egyik része jött tárgyalás alá, a másikat pedig, hova az administrátori rendszer tartozik, t. i. a főispáni hatáskör korlátozását a főrendek föl nem vették, — de mondja, mellőzi ennek részletes feszegetését mostan, — hanem tovább megy. Sérelmeink második legtöbbike, az újabb időkből minden esetre a horvátügy. Ez tény, mellyet tagadni nem lehet. S Csongrád érdemes követe mégis azt mondja, hogy miért nyilvánítnánk ez iránt aggodalmat, mielőtt részleteiben meghányatnék, s annak bővebb fejtegetésébe bocsátkoznánk. Erre ő mindenek előtt csak azt mondja, hogy az ügyvitatás illyképi menetele, ném a legkedvesebb szolgálat lenne a kormánynak. Sőt azt is mondja, hogy miután nem mi valánk kezdői a sérelmi reeriminatióknak, — s ezen országgyűlés ép e miatt eredménytelenül oszlanék szét, — akkor ha bár az ellenzék vádoltatnék is a conservativek által, — ezen igazságtalan vád visszapattan rólunk azokra, kik azt ellenünk emelék, mert hiszen semmi sem mutathatja inkább az ellenzék lojalitását és sikerre törekvő szándékát, mint épen a pesti indítvány. Egyébiránt ő a második tárgyra nézve is oda nyilatkozik, hogy a válaszföliratban szinte megemlitessék. — Még csak néhány szót akar Csongrád követéhez intézni. Csongrád érd. követe vádol bennünket, hogy mi bizodalmatlanságot okozunk. Erre én csak azt válaszolom, hogy mondja meg nekem Csongrád követe: ugyan lehet-e ott bizodalomnak helye, midőn a nemzet alkotmányának korszerű fejlődésében semmi sem történik mindaddig, mig azt nem erőszakoljuk, — említette Csongrád követe a magyar nyelvet; elég szégyen, hogy még ezt is törvény által kellett biztosítanunk, — midőn Csongrád követe csak egyetlen tényt sem mutathat föl arra, hogy a kormány törvényen kívül tett volna valamit a hazai reformügyekben ? ! Ugyan kérdi: lehet-e a nemzetnek akkor bizodalma, midőn a magyar sóhivatalt is, mellynek ügyei eddig latin nyelven kezeltettek, most németül visznek,—midőn a vallás ügyében a mit egy kezével nyújtott, a másikkal elvette, — a vallás ügyét magához ragadta, — midőn minden eljárásában csak absolut tendentiát bizonyít, — s végre, midőn az ország anyagi érdekében sem tett egyebet, minthogy a dohánytrafikokat fölállította. Végre a hitelintézetet említette még Csongrád követe; hát nem a kormány volna ennek is megbuktatója, miután nem akarta, hogy az nemzetiesen s alkotmányosan késerhessék, hanem akarta, hogy az a kormánykegyelem elnyerésének szolgáljon forrásul. Ő mindezeknél fogva a válaszfeliratot csak úgy pártolja , mint ezt Pestmegye érdemes követe indítványozta. Tolnay K. (zalai követ) Nincs az ellen, hogy tiszteletdíjjal áldoztassék a királynak azon diadalért, mellyet novelben ünnepelni engedett a nemzetnek nyelve és nádorválasztása ügyében. Az ellen sem szól, hogy a kir. előadásokban, mellyeknek korszerűségét előleg tagadni nem lehet, a kormány tettleges közremunkálása méltányolva kimondatott. Csak felelni kíván némelly követek által fölhozottakra. Nennest, ki a drága időt a kir. előadásokban kiszabott ösvényen kívánja fölhasználtatni, viszhangképen üdvözli, s arra hívja viszont föl: ne ellenezze a nemzet aggodalmainak a válaszfelirásba igtatását, s az idő mentve lesz. Esztergom, és Csongrád azon óhajtására, miszerint ők csak higgadt kebellel, és csak táblailag tárgyalt sérelmeket kívánnak a válaszfeliratban érintetni, azt feleli: vajha e nemzetnek sérelmei csak ollyanok volnának, mellyek fölött higgadt kebellel tanácskozhatni, vajha a kormány mulasztásai csak ollyanok volnának, mellyek hidegvérű megfontolást igényelnek — de láng az, mi a szólót ezekért belől emészti, s azért az első alkalmat ragadja meg az orvoslás eszközölhetésére. Pest és Komárom ellenében Esztergom által fölhozott azon korholásra: miért mennek azok a külpolitika rostálgatásába a birodalmi kormány ellen, midőn ennek léptei okait nem ismerik, s a hírlapoknál egyéb kötforrással nem bírnak? — azt jegyzi meg a szóló: váljon a békekötések, diplomatikai alkudozások, fejedelmi tractatusok, és szövetségek, nem elég adatok-e arra, hogy Pest megye indítványához képest a birodalmi kormánynak alkotmányellenes befolyása alattisága saját kormányunknak, — aggály tárgyául kimondassák. Esztergom ellen tett több észrevétel után Baranyának azon kiemelésére, miszerint a kormány több köz- és magánjogi institutioinkat megőrzendő, nem hagyott némelly reformokat rög ,tönözve megszületni, — feleli a szóló: bár a kormány az új főispáni rendszert se rögtönözte volna, melly törvényesség helyett törvénytelenséget, rend helyett rendetlenséget, teremtett, mert ha valamelly gyanú tanyát üt a nemzet szivében, maga élelmére ránt az minden körülményt, minden történetecskét maga körül. A fonérintett rögtönzést szőlő inkább az 1836: 21. t.cz. betöltésére kívánta volna intéztetni, mert a törvény ellenében gyakorolt tiszteletlenség, fölötte csökkenti a polgárok törvény iránti tiszteletét. A római állodalom nagysága addig látszik megszilárdítva lenni, míg a törvény iránti hódolatnak nagyszerű példái állnak elő. Azokkal sem tart a szónok, kik Horvátország sérelmei iránt csak akkor akarnak panaszt emelni, midőn majd a két választmány által összeszedendő adatokból annak valósága kiderülene. E sérelem nagysága már a múlt diaetán a jelen tábla által elismertetett, s fölirás is czéloztatott ő felségéhez, de a főrendek ellenzése miatt föl nem juthatott; azóta pedig a sérv még egy leirattal tetéztetett, ennek is tehát különös megérintése a fölírásban szükségessé válik. Mindezeket a pesti indítványhoz képest, valamint a közelmúlt országgyűléseken már tárgyalt, de orvosolatlanul maradt sérelmeknek elősorozását, s ezek fölötti aggodalmát a nemzetnek, szóló a válaszföliratban megérintetni óhajtja. — Zsarnay Imre (tornai követ), Ő mint küldőinek képviselője, többi követtársaival együtt, nem lehet más kívánatnak tolmácsa, mint annak, mellyre megbízva vagyon. Ő tehát azok nevében szól, s azt hiszi, hogy a válaszföliratnak alapját nem képezheti más, mint a kir. előadások, s azon események fölemlitése, mellyek a múlt hongyülés óta történtek , előadni kellemes és kellemetlen hatásaival, úgy a mint történtek, mellyeket ignorálni többé nincs hatalmunkban. Úgy tapasztalja, hogy ez ügyben már különféle vélemények fejlődtek ki, s különösen sürgetik némellyek, hogy az egész fölirati rajzon hálaérzelmek ömöljenek keresztül. Ö azt hiszi, hogy e rajznak hű és egésznek kell lenni, s mint illyennek, midőn az örömet fölmutatja, a sérelmeket is előtükröznie. Különös előtte, hogy midőn egyik párt a kir. propositiokat magasztalja, a másik a kormány dicséretében fáradozik. Azt ő igen is örvendetes jelenségnek tartja, hogy ő felsége nemzeti nyelvünket visszahelyheztette természeti jogaiba, s azt tartja, hogy semmiről sem mondhatni el olly méltán az „exegi monumentum aere perennius I“, — de ő ezt nem a kormány hazafias ügybuzgalmának , — hanem csupán ő felsége vallásos egyéniségének köszöni, — valamint ennek tulajdonítja egyedül azt is, hogy István főherczeg a hon kedveltje nádorrá választatását megerősítette, kiről a nemzet elmondhatja a sz. iás szavaival: ez az én szerelmes gyermekem“ sat. — A kir. propositiókra nézve, tekintve hazánk legközelebbi eseményeit, s az alkotmányos életnek tetemes előhaladását, azokat csak közönyösen veheti. Fődolog például azokban az,hogy megemlítetnek ugyan bennük belkereskedésünk ügyei, de külkereskedésünk viszonyairól egy szóval sincs említés. S ennek oka bizonyára nem más, mint az, hogy a kormány nem akarja, miszerint Magyarország úgy tűnjék föl Európa státusai előtt, mint független állodalom. Ha ő ezen propositiók tartalmát közelebbről vizsgálja, abból azt látja , hogy tevékenyen lépett ugyan föl a kormány, de anticonstitutionális szellemben. Ha ö örömmel fogadná is a propositiók jobb oldalát, azokban mégis nem sok olly örvendeni valót talál, mint megnyugtathatná, hogy ő azokat a haza reformjaiban is zsinórmértékül vehetné. Hogy a kormány 3 év lefolyása alatt sok jót tett volna, nem tudja még eddig, — de azt jól tudja , hogy ollyasmit követett el, mi küldőiben, mind lényegére, mind formájára nézve méltó aggodalmat kelthetett, így például, ha csak a Tisza szabályozását veszi is tekintetbe, hol a cselekvés nagy embere gróf Széchenyi István karoltatott föl eszközül, örvendhetünk ugyan egy részről a kormány tevékenységének, amennyiben hazánk anyagi érdekeinek előmozdítására is tesz már valamit; más részről azonban nem igen örvend, hogy a kormány itt is tudtunk nélkül avatkozott a consilium rendezésébe, mert jóllehet, hogy ez alkalommal alkotmányellenes tettét, e haza nagy fiának, a cselekvés legnagyobb emberének nevével akarta szépíteni, ámde nevezhetett volna ki stb. Sérelmet találván szónok is mind az 1790. lödik törvényczikk elmulasztása, mind a horvátügy és vallás, és administratori rendszer által legközelebb elkövetett kormányi eljárásokban , Pest indítványát pártolja. Gr. Andrássy Gyula: Azt tartja,hogy há-