Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-01-02 / 618. szám

618. szám 1848. Előzetes! díj félévre helybe» boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve (j fit 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz­Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik év. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiad,ja Özvegye. Vasárnap jan. 2. Előfizethetni minden cs. kir- postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert ntcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán Írott czimeket kérüuk. Levelek a szerkesztőségnek ezimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz- lendünk. T A R T ALÓ M. Magyarország és Erdély. Országgyűlési köz­lemények. (XXVI-ik kerületi ülés (vége).XXVII és XXVIIIik kér. ülés. — VflI-ik országos ülés a főrendeknél). — Tör­vényhatósági tudósítások. Bácsból és Esztergom­ból (közgyűlések). — Magyar academia. Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Olaszország. Sveicz. Hirdetések. MAf*VARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Országgyűlési közlemények. XXVI-dik kerületi ülés (Vége). Babarczy Antal Csongrádm. követe. Én a kér­déshez akarok szólani, és el nem ismerhetem az elnök azon jogát, miszerint a kérdést conclusumnak kijelentse addig, míg ahoz valaki szólani akar; — és épen ezért a nógrádi érdemes követ mint elnök állal kimondott határozatot, még most a tábla határozatának el nem ismerem. — A kérdést nem úgy akarom kitiizetni, mint Pestmegye érdemes követe, mert ha a tisztelt követ ur azért nem akar előbb arra szavazni: váljon áll-e a régi szerkezet? mert nem tudja, lesz-é a de­position többsége, — holott, ha ez megmarad, még a de­position szavazhatunk; — akkor a mi aggodalmunk sokkal méltóbb, mert ha a deposition előbb szavaznak, akkor en­nek elfogadása esetében utasításaink előadásától egyszerre elüttetünk. — De a tanácskozási rend szerint nem is lehet a szerkezet megtartása iránti szavazást megtagadni, miután azt, Barsmegye érdemes követe, ki pedig azt fönlartani akarja, sürgeti..— Pestmegye érdemes második követe, ma- noveurnek nevezi eljárásunkat — holott erre inkább az ő kivánala mutat, mellyszerint az ülést a szokott időn túl tar­tatni akarja. (Bónis szabolcsi követ, közbeszól: hogy a múlt országgyűlés végnapjaiban éjfélig is ültek a kerületek). És ez akkor rendben volt, mert az országgyűlés befejezésének határnapja ki lévén jelölve, az éjét is használni kelletett — de ez az eset most fon nem forog. — Igen különösnek tar­tom, hogy midőn a válaszfolirati viták első Ízben befejez— lettek, bár csak 11 óra volt, Pestmegye érdemes követe azt kiváná,—jóllehet az idő akkor is olly drága volt, — menjünk szét, és mi nyugodt odaadással eltávozánk; — most bár a tanácskozás rendes ideje elmúlt, ismét az érd. követ ur mondja ki határozottan, hogy addig maradunk itt, m:g a kérdést be nem fejezzük — és úgy látszik, mi ismét engedelmeskedünk. Én ezen úgy látszik permanensnek lenni akaró elnökösködésnek barátja nem vagyok, ha azonban a tek. Rendek többsége annak mindannyiszor hódol, a több­ségnek hódolni én is köteles vagyok — de iránti néze­temet, mint egyes követ kifejezni kívántam. Elvégre a hosszas szóváltás után a többség Idvánafa oda nyilatkozott,hogymindenekelöttazdöntetnék el,mel- lyik legyen az első kérdés? — mire aztán az elnök loltcvé: elfogadtatik-e a pesti indítvány első kérdésnek? Igennel szavazlak: Zemplén, Szabolcs, Abauj, Gö- mör, Borsod, Heves, Bereg, kinek indítványát Pest k. is clíogadván, magaéba olvasztotta, Torna, Ugocsa, Marmaros, Békés, Arad, Pozsony, Nyitra, Trencsén, Vas, Nógrád, Zala, Lipló, Komárom, Somogy, Zó­lyom, Fejér, Pest, Turócz, Turopolya , Hajdúke­rület, sa kir. városok. — Nemmel: Sáros, Szattnár, Ung, Szepes, Csongrád, Temes, Torontál,Krassó, So- prony, Bars, Hont, Győr, Baranya, Esztergom, Mo- sony, Tolna, Árva,Bács, Pozsega, Veröcze, Szeréin, Horvátország, egyházi rend, s Jászkun kerület. — Bi­har nem szavazván, Csanád pedig és Veszprém elidal— ván egymást, 25 szótöbbséggel 22 ellenében első kér­désnek elfogadtatott, — hogy a pesti indítványra té­tessék meg mindenek elölt a szavazás. — Föltétetvén a kérdés , ugyanazon megyék, mcllyek imént az iránt is többségben nyilatkoztak, hogy t. i. a pesti indítvány legyen az első kérdés, — szinte 25 szótöbbséggel, 22 ellenében , — mellette nyilatkoztak. — S igy a vá- laszföliral íigy e, minden további vitatás nélkül letétetett. Pozsony, december 18án. XXVII-dik kerületi ülés. Elnökök, mint tegnap. Jegyző: Előbb Szentkirályi,utóbb Szabó Mik­lós). Elnök: Felső-Bánya részéről egy petitio ér­kezett. Kívánják a RRek fölolvastatni, vagy a meny­nyiben a szavazat joga iránt foglalja magában a ké­relmet, akarják e a pelitíonalis választmánynak ki­adni? (Jegyző olvassa a petitiot.) Sebestyén Gá­bor Veszprémin, k. Küldői részéröl nyilvánítja: mi­szerint küldői az illyen petitiokal az országgyűlési elnökségnek kívánják beadatni; a fönlnevezett város szavazatát illetőleg pedig megjegyzi: hogy küldői c részben a mostani számot elegendőnek tartják. E pe- tio egyébiránt véleménye szerint nem a petitionalis de a verificalionalis választmányhoz tartoznék. Szá­lló Miklós Vasm. köv. Kívánja: hogy a gyakorlat megtartassák: t. i. hogy az illy petitiók a kerületi el­nökséghez adassanak be. Szavazata oda járul: hogy a szőnyegen levő petiliót a kerületi elnökség átve- vén, azt a petitionalis választmánynak adja át. Vesz- prémmegye követének felelve — azt tartja: hogy igaz ugyan,miként e petitio nem a petitionalis,de a ve- rificationalis választmányhoz tartoznék; de miután, nálunk e két választmány egybe van olvadva, tehát a dolog egyre megy. — Az előadottakban a RRek megnyugodván ; jegyző olvassa a KK. ésRR. határ— zatát a válaszíolirat letétele iránt. Elnök: Paran­csolják e a Rendek a honosítási törvényjavaslatot — folytatólag — tárgyalás alá venni? . . . Kubicza Trencsin követe. Milly kincs legyen a nem­zetiség, Borsodmegye érdemes követe, a honosítási törvény- javaslat tárgyalása alkalmával tökéletesen megmutatta, és én ez élethű képhez, csak annyit mondok még, hogy miután az / ős hajdánkor s közelebb lefolyt századok története, egyiránt bizonyságot tesz, miszerint nemzetiség légyen kútforrása min­den polgári erénynek, nemzetiségünk terjesztésére épen e tanúságnál fogva, az érdemes követ ur által fölhozott hatal­mas okokon kívül egygyel több okunk van. —- Midőn tehát e törvényhozások magok kijelölték a módokat, mellyek nemze­tiségünk terjesztésére vezetnek, és midőn a t. Rk, e módok egyike körül megtették már intézkedéseiket, a teendők sorára illőnek tartom fölszólítani e táblát, hogy a. második mód ke­rül annál is inkább intézkedni méltoztassék—minthogy vég­megoldásához amannál amúgy is közelebb áll. Azonban mi­előtt ezekre nézve előadnám alázatos véleményemet, egész tisztelettel fölhívni kívántam a t. RRket, mihez képest épen ezen idő tájban, midőn a körülmények ellenséges hatalma, és meggyőződésem szerint, nem e háztetteiből fölmerült kény- telenség, eszközlötte a válaszföliratnak letételét; bizonysá­gául azon törhetlen hűségnek, mellyel a magyar nemzet ki­rályi családja irányában, bármilly viszonyok közt meg nem szűnt viseltetni, az initiálandó törvényjavaslatot, olly fölirás kapcsában fölterjeszteni méltoztassanak, mellyben a novemb. 12ki eseményekért, a nemzet osztatlan hálája nyilvanitas- sék, egy úttal pedig remény fejeztessék ki arra nézve, hogy mivel a fejedelem ajkairól, a hazai nyelv kedves hangjait hallani volt szerencsés, a törvényhozás a törvényjavaslatban foglalt óhajtásoknak sikerét előre hiszi biztosítva.— Áttérvén az alkotandó törvényezikkely körüli nézeteimnek előadására, szükségesnek találom megemlíteni, miként a múlt törvény- hozás, valószínűleg annak érzetében, hogy a nemzeti nyelv ügyét, tovább halogatni nem lehet, egyátalános törvény- czikkelyt initiált, mellyben mellőzve minden részleteket, ma­gát az elvet mondotta ki, de ezen törvényjavaslat, a két táb­la közt váltott hat izenet és dec. 11 én tett fölterjesztésre érkezett nem igen kedvező királyi válasz után fölvett to­vábbi tractatusok alapján utóbb részletekre terjesztetett ki, mellyek a 1843ik esztendei 2ik törvényezikkelynek 9 sza­kaszaiban foglaltatnak. — Ezen törvényezikkely fontosságát kétségbevonni nincs ugyan szándokomban, de miután elvi— tázhatlan tény az, hogy hazánkban a magyar nyelv diplo­matikus állását, több törvényhatóságok és hivatalnokok, mind eddig tökéletesen el nem ismerték, miután különösen saj­nosán tapasztalják küldőim, hogy a magyar hadsereg még folyvást német nyelven vezeti ügyeit, a királyi kincstár, és ennek alárendelt minden hivatalok szinte idegen nyelvet használnak, sőt maga a kir. helyt.tanács alsóbb hivatalno­kainak, több királyi városoknak, s fájdalom megyéknek is tárgyalási nyelve nem kizárólag a magyar, ennélfogva ezen viszás állapotnak megszüntetését óhajtván küldőim, a múlt országgyűlési tractatusok nyomán olly törvényezikkely alkotá­sát indítványozom, mellynek egyik szakaszában kimondassák: „hogy Magyarországban, minden akár polgári, akár egy­házi, akár katonai hatóságok, testületek, kormány és tör­vényszékek, úgy egyes hivatalnokok tárgyalási nyelve ma­gyar legyen.“ — Második tárgy, mellyet küldőim az alko­tandó törvényezikkelybe bevezettetni kívánnak, a kiüljelek, s nemzeti szin tárgya. — A múlt országgyűlés a hétszakaszból álló első törvényjavaslat 4ik szakaszában rendelkezést kíván tenni olly értelemben, hogy a magyar pénzek magyar je­lekkel, és köriinttal verethessenek, minden kincstári és ka­tonai diszjelekej , és tengeri hajók lobogóin egyedül az or­szág czimere, s nemzeti színek használtassanak; azonban ám­bár e részben megtörtént a két ház között az egyesség, ezen szakasz az 1843ik esztendei, 2ik t.czikkelyből kimaradt, pedig a nemzet e részbeni követelése nem csak igazságos, de törvényes is, mert jóllehet az örökös tartományok között és közöttünk a fejedelem egysége által némi testvéri kapocs van, az 179üik esztendei 1 Óik t. ez. országunk tökéletes függetlenségét kimondván, hogy ezen törvény valahára élet és valóság legyen, nézetem szerint szükséges, hogy az ö- rökös tartományok minden hatóságai, és hivatalai, magyar ország közintézeteitől necsak belső elrendezésükben, de kül­sőleg is tökéletesen különbözzenek. — A magyar király a nélkül is, nem mint ausztriai császár, fejedelme e hazá­nak; a nemzeti szin tehát, melly a sárga-feketét fölfogja vál­tani , szintúgy az ő uralkodásának bizonysága lesz. — És ámbár kincsinyesnek fog tekintetni küldőim e részbeni kö­vetelése, én mégis igen sokat helyezek benne. —Emlékez­tetni fognak e kiüljelek mindnyájunkat e hon hajdani nagysá­gára, és némi megnyugtató érzést szülhetnek az aggodé polgár­kebelben nemzetünk önállása fölött. — Azután e részbeni kö­vetelésünk istápolására Europa más nemzeteinek példáját is hívhatjuk föl. Svédország és Norvégia egy fejedelemnek hó­dolnak, és mégis minden nemzet hajója, saját nemzeti lobogó alatt hasítja a nagy óceán hullámait; igy volt ez hazánkban is, és pedig az uralkodó ház első királyainak korszakában, egész Mária Therezia uralkodásáig, s csak akkor ütötték le a magyar czimereket, csak akkor mázoltatok be a nemzeti szin, midőn ha jól tudom, Edlspacher nevű aradmegyei harminczados e rész­beni cselekvése királyi adománnyal jutalmaztatott meg. — Mit tehát az aljas hizelgés olly időben eszközlött, midőn a magyar aristocratia némi marazmusba esett, ennek eltörlését kívánni teljes jogunk van, és én ennélfogva küldőim részéről azt bátor­kodom indítványozni , hogy az alkotandó 'örvénybe a múlt or­szággyűlési Iső törvényjavaslat négy szakasza beiktatassék.— Ezen törvényezikkely első szakaszában kifejeztetni kívánták, még a múlt országgyűlési Rendek, hogy a királyi herczegek magyar nyelvre oklaltassanak, de miután épen az országgyűlés kez­detével nyertük annak örvendetes bizonyságát, hogy a nem­zet százados óhajtása, s az 1550-ik esztendei 5-ik t. ez. im­már teljesült, újabb rendelkezésnek csak annyiban találom he­lyét, miszerint e fölötti örvendezésünk kifejezése mellett, egy­szersmind a nemzet reménye nyilvánittassék, ar:a nézve, hogy ő csász. kir. fölsége a főherczegek oktatási rendszerében a magyar nyelv tudását tovább is nem csak megtartani, de a királyi ház minden tagjaira is kiterjesztem méltóztatnék. — Van még egy észrevételem a múlt országgyűlési 2-ik t. czikkeiy 9-ik szaka­szára, e szakaszban az mondatik, hogy ő csász. kir. fölsége ren­deléseket tenni méltoztatott, hogy Magyarországban közoktatási nyelv magyar legyen, azonban a tapasztalás bizonyítja, hogy ezen rendelések nem voltak kimerítők. — Tudjuk mindnyájan, mikép nem csak a katonai és egyházi intézetekben más nyelven megy az oktatás, de még a gymnasiális és főiskolai ifjúság is legnagyobb részben deák nyelven oktattatik. — Hogy messziről ne példázzak, annyit mondok csak, hogy aváczi piaristák folya­modtak a kir. helyttó tanácshoz, miszerint a bölcsészeti tudomá­nyokat migyar nyelven előadhassák,és e részbeni törvényes ké­relmük még is megtagadtatok — Óhajtanám tehát az újon al­kotandó törvényben egyenesen kimondani, hogy minden rendű és rangú intézetekben, kizárólag magyar nyelven menjen az oktatás, kívánnám pedig azért, mert először a nevelés és oktatás körüli intézkedés jogát, a nemzet elvitázballan igazai közé szá­mítom, másodszor pedig meg vaggok győződve, hogy élő nem­zetnek tudományos kifejlődés eszközéül holt nyelvet a nélkül használni nem szabad, hogy a kifejlődés épen ez által meg ne gátoltassék. — Ezek volnának nézeteim a nyelv és nemzetiség tárgyában alkotandó törvényre nézve, hozzájok járulnak még azok, miket Horvátország irányában szükségeseknek találok, és miket a törvény általános szakaszainak kivételképen keilend né­zetem szerint utámktatni.— Én akép győződöm meg tek. RRk; hogy félszázados előkészület után, sokkal méltányosabb azt kívánni, mihezképest Horvátország kevés hivatalnokai magya­rul tu'ni köteleztessenek, sem hogy Magyarország hivatalnoka miattuk idegen nyelvet tudni kénytelenitessék, és épen ez oknál fogva, a múlt törvényhozás alkalmával initiált törvényezikkely azon rendelkezését kívánnám az alkotandó törvénybe átvitetni, melly a Rendek harmadik izenetéhez fektetett törvényjavaslat hatodik szakaszában foglaltatik sál. Óhajtanám, még az örökös tartományok hatóságaival folytatott levelezésre és az utilevelek elfogadására nézve, a tökéletes reciprocitás elvét kimondatni, s ezzel befejezhetném alázatos indítványomat, bezárásul azonban, előadnom kell még küldőim abbeli kívánságát, hogy a magyar hadsereghez egyedül magyar születésű tisztek alkalmaztassa­nak , és a magyar katonaság által leteendő eskü törvénybe ik- taltatván, a hon, alkotmány és fejedelemnek tétessek le, hogy a nemzet katonáskodó fiaiban, nemzeti érzelmek ébresztessenek, mellyeket, mint e hon szülötteinek érezniök kell, hogy köteles­ségüket ne csak gépszerükénytelenségből, de szülőföldük iránti taitozásból teljesítsék. — Ui helyi Ugocsam. köv. Kisem tagadhatja,hogy a nyelv a nemzetiség hasisa, azért föltételezi: mi­szerint a föntebb előadottakat mindenki pártolandja. — Az előbb szőlő érd. köv. indítványához még a kö­vetkezőket csatolja küldői utasítása következtében : hogy a beligazgatási nyelv magyar legyen átalában, valamint a pénzek körirata is, továbbá a végvidéke­ken is az oktatási nyelv.

Next

/
Thumbnails
Contents