Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-02-25 / 649. szám
gyon tisztán kezeltessék, hogy a közigazgatás és rendőrség gyors, bátor és ne háborgató legyen, hogy minden rm házaik körül történik, még ha jó is, állatok történjék, mert kétszer kedves az embernek a gyümölcs, mellynek fáját maga ültette. És úgy fogjuk találni, hogy az ember buzgóbban vágyik azon jogot megnyerni, hogy saját községe, s úgyszólván saját háza ügyeibe befoljon, sem minthogy a törvényhozásbeli befolyást megnyerje. És ez természetes, ezt a nép józan lelke sugalja, melly bölcsebb minden tudománynál. Midőn a szabadság és jog csak magasb távolabb régiókban mozog, hova a közpolgárok osztálya nem ér föl, a szabadságnak az csak hangját hallja, csak színét látja, szükség, hogy azt minden polgár közvetlen ízlelje az által, hogy maga befolyhat választásai által a közigazgatásba. És csak illy közvetlen gyakorlata s használata által a szabadságnak, mehet az a nép vérébe, mert ollyan a szabadság mint az isteni tisztelet, mit az emberek folytonos gyakorlat által kedvelnek meg. (Közhelyeslés) Mi következik ebből tek. Rendek. Az, hogy a községi választókra alacsonyabb képesség kell; az, hogy a községi választóknak nagyobb számmal kell lenniök; mert az emberek legnagyobb számára nézve, csak a községi szabadság és befolyás az igazi szabadság és befolyás, a mit úgyszólván érez, ízlel, élvez; mert a községben a legfőbb biztosítéknak magában a községben kell feküdni, melly nem várva máshonnan pártfogást, saját bajain segíthessen, mig az országgyűlés színét, erejét, irányát nem egyes községek, hanem az egész ország választói határozzák el. Emlékeztetem a tek. Reket úrbéri helységeink belső igazgatására, hol az 1836: 19. törv. szerint a bírákat, hiteseket,jegyzőket mindazok választják, kik a helység határában fekvő javakat bírnak, az értéknek minden meghatározása nélkül. Ez oly alap, olly kiindulási pont, mellyel nem elvetnünk, de tovább kell fejtenünk. Én részemről nem ellenezném, hogy minden, ki községi választó, országos választó is lehessen, hasonló okoknál fogva lehetne országos is. De a kérdésnek más helyzete van,t. i. mivel a munkálatban a községi és országos választók közt nincs téve különbség, mivel nem fogjuk kivitatni, hogy porticai választó igen sok legyen, állóig tartok, hogy a községi választás rovására kell magasb képességeket állítanunk. Ha tehát elválasztjuk a kettőt egymástól, mindjárt tisztában áll a kérdés. A census elvének fejtegetésébe ezúttal nem ereszkedem. Annyi bizonyos, hogy a suffrage universelle Európában sehol, legalább nagyobb országban sehol nincs. Mindenütt censusokkal találkozunk, mellyekben ép azért van nagy különbféleség, mivel nem philosophiai, hanem politicai alapokon nyugszanak. De bár mikép változók legyenek, megegyeznek abban, hogy a községi census mindenütt kissebb, az országos mindenütt nagyobb, és ez az, amire a tek. Rendeket figyelmeztetni kívántam. És mi ennek oka? Az, hogy attól, kire a követválasztás és így az egész státust érdeklő jog gyakorlása bízaik, több vagyoni s értelmi biztosíték kívántatik, mint attól, ki csak saját községének ügyébe nyert befolyást. Amazok az egész státus ügyeibe vagynak befolyással, mihez magasb képesség kell, ezekre csak egy város ügyei vagynak bízva, mi hogy úgy mondjam amollyan házi ésszel is jól elvégeztethetik. Nincs is abban ellenmondás, hogy a községi választók száma nagyobb, kik tehát kevésbbé fontos ügyet végeznek, mint az országos választóké, kiknek föladása fontosb; nincs pedg azért, mert azon theoria szerint, mellyben census fogadtitik el alapul és a melly theoriára van e munkálat fetve, a biztosíték kevésbbé a számban, hanem a nagyobb vagyonban, értelmiségben reménykelik, kiknek száma országszerte kevesb; és nincs benne ellenmondás azért, mert tu a községi választó több is, de az mintegy egész jelenik meg, melly csak ön körére van szorítva, ellenben az országos választók számát nem egy bizonyos községben, hanem az egész országban levő valamennyi választókkal együtt s egyetemben kell tekintenünk. Az alapeszme tehát, amit kiejteni igyekeztem, az, hogy amint a különböző viszony és czél természete is hozza magával, különböztessék meg a községi, s az országos választói census. Csak igy nem fog a községi census igen fölemeltetni, ha az országossal nem azonosítatik; csak igy megkülönböztetve egymástól fog mindkettő magában véve egész országban egyenlő lehetni, s a törvénynek nagy erénye az, ha az országban mindenütt egyenlő rendelettel hat, s nem változik a szerint, hogy itt 200, amott 300, amott 1000 forint ad választói képességet, melly változatosságban a nép soha nem fog igazságot találni, soha nem fogja beláthatni, hogy ugyan azon országnak egyik vidékében csak 600 forint adja meg azon garantiát, mellyet más vidékben 200 ad meg, úgy, hogy m meggyőződésem szerint inkább itt ott kevesb legyen a választó , csak a törvény illyen egyenetlenségében alap nélkül szűkölködő önkényt ne lásson, melly előtte méltán megfoghatatlan marad. És a községi s országos választók e megkülönböztetését minden alkotmányban föltaláljuk , természetesen, mert a dolog természetében fekszik. Föltaláljuk, kezdve az éjszakamerikai státusoktól a legújabb német alkotmányokig. Éjszakamerikában az országos vagy kerületi választókra, nem mindenütt, de sok helyen van census, a községi választókra nincs sehol, abban minden részt vesz. Angliában a követválasztás censusa 100 font jövedelem, de községi választó minden, akinek háza vagy boltja van, vagy szegény, adót fizet, és egy év óta lakosa a városnak. Francziaországban ki 26 éves és 200 frank adót fizet és az inafi út tagjai s az 1200 frank nyugpénzes katonatisztek, ha 3 évig laktak a kerületben, követválasztók, ellenben arra, hogy wiv San?10 legy?n, ,Valaki’ elég 21 év, elég bármi csekély adó, ha a legtöbb.t adózók bizonyos számából való és csaknem maiden értelmiség ide számítatik, két évi ott akás után, és a katonatisztek is, bármi kevés nyugpénzök legyen. És minden választó választható is, de követül csak a ki 500 frankot fizet, így Badenben az 1831 s ez szerint az országos választóban magasb census kívántatik, de minden, ki a községnek tagja, egyszersmind községi választó is hogy pedig a ki a községben lakos, az községi tag ugyanint tekintetik, onnan is következtethető, hogy 150 — 300 tallér értékkel tagul az idegen is bevétetik, így Belgiumban is az 1842diki törvénynél fogva a városokban csaknem minden, ki fekvőt bír, vagy ipart űz, a választó testülethez tartozik, több példákat fölidézni fölöslegesnek tartom. Szóval, mindenütt azon elvből indult ki a törvényhozás, hogy a követválasztás természetesebb tisztán politikai jog és így azt magasb censushoz kell kötni; a községi választás a polgároknak szükségest, úgyszólván a ház és tűzhely körében gyakorlandó jog, és így azt kisebb censushoz kell kötni, hogy annál többen részesüljenek benne, mert ezt csak ugyanazon község polgárai gyakorolhatják, míg ellenben az országos választók az ország különböző részeiben bár, de közczélra munkálkodnak. Ezek röviden azon tekintetek, miknél fogva én más censust akarnék a községi, s mást az országos választókra nézve, s a kettőt a képen kívánnám megkülönböztetni, hogy mindegyik mind másik országszerte egyenlő legyen, igy fogván a népképviseletnek alapköve is ezúttal a képen letételni, melly a megyei életben is fog alkalmaztathatni. A tanácskozás egyszerűsítésére nézve pedig az volna véleményem, hogy ha ki lehetne is előre mondani azt, miképen a községi, s országos választói census különböző, és mindenik Buda és Pest kivételével országszerte egyenlő lesz, miután azonban a census megállapításába vagy az egyenes, vagy közvetett választás elfogadása előtt nem bocsátkozhatunk, mindenek előtt meg kell határoznunk azt, hogy a kétféle választás közül mellyk fogadtatik el alapul. Lipthay Antal (esztergomi főkápt. követe): Sokat lehetne ugyan még a tegnapelőtti napon előadott nézeteim fölvilágosítására, támogatására és okadatolására fölhoznom, de nem akarok at. Rák szives béketűrésével visszaélni, és nézeteim bővebb fejtegetését, más talán alkalmas időre tartom föl. Engedjék meg azonban a tRák, hogy tegnapelőtti előadásomra tett némi észrevételekre válaszoljak. Először is Borsod érd. követe üdvözleni méltóztatott engem azon elvnél, melly szerint én az emberek természetes jogegyenlőségét elismerve , a politikai befolyást olly emberekre akarom kiterjeszteni , kik az illy befolyás gyakorlására kellő képességgel bírnak. Viszont üdvözlöm én őt azon elvnél, melly szerint ő nem a rögnek és aranynak tulajdonít politikai befolyást, hanem személyeknek. Nekem sem volt ez legkevésbbé is szándékom, sőt épen az ellenkező, mert én épen személyeknek akarok politikai jogokat adni, csak hogy, — mint ő — független állású és értelmes személyeknek, kik megfelelhetnek azon érdekeknek, mellyeknél fogva a királyi városok törvényhozási befolyással ruháztatnak föl. Világosan kimondom én, hogy ,,a civilizált világ a politikai képességet, a polgári állás függetlenségében és értelmiségében meghatározván, az ingó vagy ingatlan vagyont csak kritériumául állította föl ezen független állásnak.“ Az érd. követ úr is censust állítván föl qualificatióul a politikai jogok gyakorolhatására, ugyanezen elvet karolta föl. — Üdvözlöm továbbá az érd.követ urat azon elvnél is, hogy az országgyűlési befolyást a személyek bizonyos számához kell kötni, és nem a költ birtokhoz, az iparüzlet gépeihez. Ebben is vele tökéletesen egyetértek, mert nekem sem jutott eszembe azt állítani, sőt épen az ellenkezőt. Én is a személyek bizonyos számához óhajtom a kirvárosok országgyűlési szavazatának arányát alkalmaztatni, de olly személyek számához, kik szerinte is kellő qualiticatióval bírnak a végre, hogy a törvényhozásban a kir. városok politikai független érdekeit czélszerűen képviselhessék. — E tekintetekben tehát az én nézeteim, és az érd. követ ur nézetei közt nincs különbség. De van igen is annyiban, menynyiben az érdemes követ ur, mind a mellett, hogy qualificatiókat állít föl, hogy elismeri, miszerint csupán a független és értelmes polgárok száma képviselheti a városok független érdekeit, és csupán ezek lehetnek hivatva a politikai befolyásra, mégis logikai következetlenséggel, az általános népszám elvének fölállítását a 38 szakaszban, meghagyandónak véli. Eszmemenetének logikai fonalát nem vagyok képes fölfogni. Mert a kir. városok átalános népszámszerinti osztályozása, vagy valami otiosum itt, és akkor a törvények közt helyt nem foglalhat; vagy ha nem valami otiosum, ha minthogy csakugyan nem az, mert a képviselők száma és a kir. városok országgyűlési szavazata a törvényjavaslatban az átalános népszámhoz van kötve, — akkor egy részről nagy következetlenség qualificatiókat állítani föl a választópolgári képesség meghatározására, más részről a politikai jogok átalános népszám szerinti osztogatásának közvetlen következése az, hogy a társadalomnak az oktalanság kormánya alá kellene jutni. De még az a különbség is létezik az én indítványom, és az érdemes követ úr indítványa közt, hogy én a census 3 cathegoriáját állítottam föl, ő pedig a kir. városoknak egymástól annyira különböző viszonyait és körülményeit tekintetbe nem véve, mind ezen különböző viszonyokat egy formába szorítja, és minden a hon különféle részein szétszórt városokban egynemű qualiacatiót állít föl. — Az érdemes követ úr engedelmével legyen mondva, az sem áll, hogy az én indítványom a népképviseletet megöli, és pedig nem áll épen akkor, midőn maga az érdemes követ úr is csak qualificatiokra akarja építeni a népképviseletet, és tehát nem maga a nép választaná, függetlenül és kénye szerint, — az érdemes követ úr szerint is képviselőit , hanem a törvényhozás mintegy ad és választ a népnek képviselőket, a kellő qualiticatióval bíró személyekben. — Ha tehát ez meg nem öli a népképviselet eszméjét, melly csak formájában megy tovább, de lényegében egy hajszálnyira sem, épen meg nem foghatom, miért ölné meg az én indítványom a népképviselet eszméjét. —Egyébiránt részemről szerencsém van biztosíthatni az érdemes követ urat, hogy mindenütt, hol a haza java, s a nép érdeke a politikai jogterjesztést kívánják , anélkül hogy a függetlenség és valódi szabadság koczkáztassék, mindenkor örömmel fogom az érdemes követ úr nézeteit pártolni. — Most még Pest megye igen érdemes követének egy pár szót. Sajnálva vagyok kénytelen kijelenteni, hogy hibásan méltóztatott fölfogni beszédemet, midőn azt tetszett állítani, hogy én a királyi városok rendezése munkálatában valami radicalismust látok, sőt épen ellenkezőleg mondom, hogy én az egész, kir. városi rendezésben valami különös democraticus tendentiát sem látok. Én tehát a radicalismust csak annyiban érintettem, mennyiben a 24. szakaszban olly eszme fekszik, melly egyenesen a radicalismushoz vezethet, akkor t. i. ha majd a népképviseletről lesz szó; és azért nem kívánom a népszámot hasisul fölállítani, mert ha a kir. városok rendezésénél már befejeznék formteendőinket, akkor egy szót sem szólnék; de miután ez nem úgy van, meggyőződésem szabta kötelesség parancsolta szót emelni. — Ami az érdemes követ arnak a radicalismus fölötti értelmezését illeti, erre jelenleg bővebben kiterjeszkedni nem akarok, nem pedig különösen a svejezi radicalismusra, s itt csak annyit érintek, hogy annak legnagyobb magasztalói sem bírják eltörölni azon foltot, melly a conuscatiók,— mit már Oroszország is megszüntetett — és a politicai vélemény megadóztatása által e pártra bélyegedett. Azt mondá az é. köv. ur, hogy a radicalismus még definiálva nincs; én megengedem, hogy az é.köv, jó szive és lángesze képes lenne a radicalismusnak olly értelmezést adni, melly szerint bizonyos körülmények közt annak működései talán menthetők lehetnek; de hogy hazánkban hasznosak és czélszerűek lehetnek, semmikép nem hihetem; és a miért leginkább tartózkodom a népszámbasistól, az, hogy hazánkban épen a legnépesebb vidékek, nemzetiségüktől idegenek, és fájdalom a civilisatio legalsóbb fokán állanak, világos tanúságául annak, hogy a népszám korántsem kritériuma a függetlenség és értelmiség bizonyos arányának. Az érdemes követ ar Amerikára és Angliára méltóztatott hivatkozni, hogy ott is népszám szerint adottak szavazatok. Amerikára nézve nem is szükség megjegyeznem, hogy ott egészen mások a körülmények, mint Európában. Amerikának nagy részében a rabszolgaság még most is divatozik, ott tehát nagyon természetes, hogy a nem rabszolgák, többnyire értelmesebb és függetlenebb emberek lévén,mert kisebb nagyobb mértékben mind birtokosok, proletárius osztály a rabszolgaság mellett nem is létezhetik, mert a munkát a rabszolgák teszik; ennélfogva hogy itt a népszám szerint adnak politikai befolyást, igen helyén van, mert itt semmi qualificatio nem létezvén, a népesség minden egyéne,ki nem rabszolga, politikai befolyással bír, tehát amennyi népszám, annyi választó egyéniség létezik. Azon státusokban pedig, hol már a rabszolgaság eltörültetett, már qualificatiok állítottak föl, és csak azok bírnak politikai befolyással, kik e végre kellő képességgel bírnak. Ami pedig Angliát illeti: erre bátor vagyok megjegyezni, miszerint az angol parlamenti reform, midőn Manchesternek, Liverpoolnak sat. szavazatot adott, az oldborough-októl elvette, nem a népszám eszméjéből indult ki, hanem azon független érdekekből, mellyeket azon helyek képviselnek, emezek pedig többé nem képviselnek, többnyire egyes dynasták tulajdonai lévén, kik egy részről a felsőházban vettek részt a törvényhozásban, más részről minden alapos ok nélkül, az alsóházba küldött követeik által képviseltettek. Illy anomalia megszüntetése, igen természetes volt; azonban midőn Anglia, ezen igen practicus nemzet, melly nem szokott theoreticus elvek fölállításával foglalkozni, midőn Manchesternek szavazatot adott, nem mondá, hogy azért ad neki, mert ennyi meg ennyi népszámmal bir, — hanem szárazon practice meghatározá: — ezen városoknak szavazat adatik,ezektől pedig elvétetik.— Egyébiránt, — legyen meggyőződve az érdemes követ ar, hogy valamint ő, kinek én az emberiség iránt lángoló szeretetét kétségbe teljességgel nem vonom, úgy én is szívem mélyéből óhajtanám: vajha eljönne még egy megváltó, ki az emberiséget földi bajaitól is megszabadítaná; de miután ezen földi bajok, az ember, és a világ véges terménetével ugyanazonosak, és teljességgel elválaszthatlanok: alig hiszem, hogy illy megváltó valaha eljövend. Igenis, az emberiség súlyos betegségben sínlik, miután annak töméntelen része, ahelyett hogy mivelje elméjét,kénytelen mivelni a földet, és más iparágakkal foglalkozni, különben elmondhatná: Isten hozzád kenyér! Isten hozzád ipar és szorgalom és a politikai egyenlőséget élelem hiánya árán kénytelen lenne megvásárolni! Súlyos betegsége ez az emberiségnek , de olly régi, mint az emberiség kora. De meg kell különböztetni a betegséget a gyógyszertől, a sebet a kötéstől. Minden természetes jogegyenlőség mellett létező természetes aránytalanságok, melly szerint egyik müveit, másik oktalan, ez gazdag, amaz szegény, ez szorgalmas amaz tunya, ez boldog, amaz boldogtalan sat.. — ez a betegség , mellynek enyhítő gyógyszere a politikai aránytalanság, melly egyes nemzet szellemi és erkölcsi műveltségének kifolyása, és rendeltetése az, hogy egyrészről a civilisatio üdvös befolyását a népek boldogitására biztosítsa, más részről a fejetlen és zavaró oktalanságot korlátok közt tartsa. — Ahol kötést látunk, ott létezik seb, de ne feledjük, hogy a kötés nem a seb, és hogy ha a kötés leszakíttatik, a seb nemcsak hogy be nem heged, hanem újra fölszaggattatik. Vidós (Vas.) Az esztergomi főkáptalan k.nek nézeteire megjegyzi: miképen a város nem egyéb, mint az összetelepedett nép közönsége, mellynek hasisa mindig a nép volt. Vélekedése az, hogy vagyoni tekintet miatt a személyes biztosítékról nem kell megfeledkezni, mivel a vagyontalan emberben is doboghat jó szív, melly a vagyonossággal fölér; élhet remény, hogy a rendezési ínstitutiók által sorsa jobbra fordul. Ő nem fél azért az anarchiától, mellytől az esztergomi főkápt. é. k. tart, meg fog attól maga az institutio menteni. Az üdvözítő példáján indul szóló, ki működéseit szinte a nép körében kezdő, mig a mammon emberei keresztre fesziték. — Borsod intézeteit méltányolván, oda szavaz, hogy döntessék el: miképen direct, vagy indirect legyen e a választás ? — A többire nézve föntartja nézeteit máskor kifejthetni. — Tolnay (Zala). Mind utasításának szelleme, mind saját, meggyőződése azt szabja elébe, hogy a várost választópolgárok számát minél tágasz alapra terjessze ki. Ezt kívánja nem csak a városok publico-politicus állása, hanem az egyes polgárok tervszabadságának, és függetlenségének tökéletes biztosítása. Nem érthet tehát egyet esztergomi főkáptalan követével , ki a személyt vagyonnak akarja alárendelni, ki az or m