Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-07-01 / 44. szám

zás. S még is — jóllehet a városban kétszázad dragonyos fekszik, s a vár alig ezer lépésnél több — segedelem sehonnan nem jött. —A nemzet ügye el van árulva, jóllehet minden dologba látó, láthatta a véres bosszufor palást, nem hogy minden felöl katonaság huzatott volna Újvidékre s közelibe, hanem még az Újvidéken volt Ferdinand d’Este zászlóalj is Újvidékről Temerinbe s Járekre küldetett ki. — További öt óránál tartott az iszonyú gyilkolás s utczáról utczára orditozás. Hányan gyilkoltattak meg ? bizonyosan nem tudom, úgy hiszem sohasem is fogja a világ megtudni. Annyit bizonyosan tudok, hogy tizenkettő meggyilkoltatott, kik közül négy agyonlövetett, nyolcz pedig iszonyú barbarismussal veretett agyon.A halálra sebesitettek s könnyebb sebeket kapottak is — kiknek sikerült elszaladni — sokan vannak. — Fiatal gyerkőczék is szerepeltek ezen borzasztó embervadászatban.^ — Dél felé a gyilkolás megszűnt; délután a nemzetőrök és pedig mind a magyarok mind a németek, mind pedig a gyilkolásban jeleskedett ráczok is kiállíttattak; egymástól azonban dragonyosok által elválasztattak. A péterváradi várból két ezer töltés adatott a nemzetőrök számára; s ez, a helyett hogy a vérengzésben résztvettektől a fegyverek elszedettek volna — különbség nélkül közlök kiosztatott. Egy székely, P. H. Nógrádból junius 27én. Ma történt meg e választó kerületében megyénknek a követválasztás. Eredménye: Muzslai Sándor, Árvai József (népjegyző) és Frideczki Lajos követjelöltek közül az utóbbi győzött 46 szótöbbséggel. A választás ezen eredményét igen könnyű volt előre látni. Sem valami különös tapintat, sem hajszálhasgató logika nem kellett hozzá, ha az ember a Frideczki-párt mozgalmain végig tekintett. Engedje meg szerkesztő, hogy ezeknek ecsetlésére egy barátomnak hozzám írt leveléből a következő sorokat közöljem. — „Verőcze, junius 28 án. Tudva van ön előtt barátom ! hogy a Frideczki-pártiak a szemtelenségig űzték a korteskedést és megvesztegetést, így próbálgatták részükre hódítói dunamelléki embereimet nem csak első éjszaka, hanem a másodikon is; — nem csak egy pár húszast, hanem aranyak, bankjegyek, sőt nagyobb sommákat majd nem erőszakoltak reájuk. — Erre nézve csak azt sajnálom, hogy embereimet be nem tanitom előre, miszerint a pénzt vegyék el — mi világosabb adatul szolgálandott volna, a majd előforduló vizsgálódás eredményének. De úgy hiszem, ezen becsületes polgároknak leteendő esküje elegendő hitelességű leend. —■ Ha kivántatni fog, minden helységtől megszerezhetjük a bizonyítványokat, hol mennyi akó bort fogyasztottak el, mi módon csábítgatták az embereket? — Ha van igazság e földön, nem hiszem, hogy illy szemtelen, és gyalázatos eljárás mellett megválasztott — olly követ, mint Frideczki — a verificatiónál meg ne bukjék. Nem is képzelheti az ember azon hamis fogásokat, miket ezen rafinit clubb a maga részére felhasználni tudott. (Itt a levélíró néhány mulatságos részletet idéz.) A sors minden gonoszságuk mellett mégis nekik kedvezett, és e kép nem marad részünkről egyéb hátra, mint gyalázatos eljárásuk és a hibákkal teli összeírás ellen adatokat szerezvén, váddal lépni fel e választás ellen a veriticationális választmány előtt.“ stb. Ezek után nekem csak igen kevés mondanivalóm marad a megválasztott követ (???) egyéniségéről és a választókról ! Frideczki egyike azon embereknek, kiknek sem elvük, sem politikai meggyőződésük nincsen. Kik azon egész időszak alatt, mi szűkkörű provinciális pályájukon szerepeltek, soha sem jelentkezőnek mint önálló egyéniségek, hanem mint eszközök. Kik nem gondolkoznak soha önfejükkel, hanem a szerint, mint azt a patronusok jónak látják. Illy kezekben aztán a népképviselői hivatal valóságos satyra. Az utósó időkben az administrátori befolyás által főjegyzővé lön. Ah ez boldog saison volt rá nézve. Bő részese volt az illustrissimus kreishauptman kegyeinek. Részt vett annak minden ebédjén, ivott pezsgőjéből, és pártolta az administrátori rendszert, és a dohány trackát. Ha Apponyi kormánya meg nem bukik, istenemre mondom e nagy reményű fiatal ember minden bizonynyal administrátor leendett! És ez az úr most népképviselő! Örüljetek okos emberek, kik e választást akarátok. Én a népnek embere, könyezek a nép kiskorúságán, mellyet csábitnak mint asszonyt, és vezetnek, mint gyermeket. Könyezek... de nem kárhoztatom___Isten bocsássa meg tévedéseit. Azonban a népek istenének átka nehezüljön azok fejére, kik a kiskorú népet szabadsága első tavaszán a hajdani korteskedés ördögi eszközeivel vesztegették, és demoralizálták. A veriticationális választmánynak pedig legyen gondja, hogy az illyen korteskedéssel választott követek visszautasíttassanak. Mert ha e métely a nép közt úgy elharapódzik, mint hajdan a nemesség közt, akkor a népképviselet nem lesz egyéb illúsiónál! Nem lesz egyéb formalitásnál. Viseljék ezt szivükön a népnek igaz szivü baráti!!! Vereszlényi, tüsszentésére hivatalától elbúcsúzván, ezen hivatalok a bizottmányi tagok által lettek volna betöltendők. — Az egésznek eredménye az jön, hogy M. F. másod alispán, első alispánnak elválasztatott, miután egyik kezével egyik, másik kezével másik fősz.biróval kezet fogott, igy mind kettő által részére szavazat gyüjtetett, természetesen mindenik által jó reménység fejében. — Másod alispán G. L. lett szavazati többség utján, — helyébe fősz.birónak Bay Bertalan választatott. — A szendrői járásbeli fősz.biróságra nagyszerű összeütközés történt, a folyamodók egyike Sz. L. a sorozat szerint legidősb alsz.biró volt, ki részint mint tiszti ügyész, részint mint eskütt, részint mint sz.biró tiz éven keresztül kitűnő szorgalommal hivataloskodott. A másik egy utazásairól folytonosan regélgetni szerető Sz. Gy. táblabiró ur, ki megunva magát pecsovics állásában, terveivel hatni kíván a hazára, s nyitva látván a főbírói állást, észre véve, hogy Borsod fiatalsága, eddig aratott babérjain elcsücsült, abba magát pártolói által behelyezni kívánta, é s valójában nem rosszul számított, mert bár felkiáltás utján kivehető volt a nagy többség, melly Sz. S.-t kiáltotta, a kérdés eldöntése szavazatra bízatott. — Ekkor jön zavar Izraelben, mert látván az érdemes táblabírók, hogy a nép Sz. S. pártolja, összeszövetkeztek, s elkövetőnek mindent, hogy megmentsék — mint némellyek mondák — magokat azon gyalázattól, hogy egy szegény legény lépjen egy Szathmáry elébe, — s magokhoz véve Czikó önkénytest, ki esküttségrei alkalmatlan volta miatt hivatalából lett kimaradását Sz. S-nek tulajdonította, rágalommal igyekeztek lebeszélni a választottjához híven ragaszkodó népet, — ki látva, miszerint az egyenlőség csak írott malaszt, s a szavazatszedés nem oly renddel történik, mint az alispáni hivatalra; hogy az ur a szorgalmas szegény legénynek most is mint eddig útját állja, megszomorodott, s szavazat nélkül eltávozott. Nem lehet ugyan tagadni, hogy minden felülről hangzottak a néhai táblabiró urak érdemes ajkairól ezen szavak: megismerjük, hogy most nincs nála pontosabb, szorgalmasabb tisztviselő s perbiró, de hiába egy nagy urat el nem mellőzhetünk érte, maradjon még helyén. Ugye, tekintetes táblabiró urak, jó akkor a jó szbiró, ha gátra kell állni, de ha jutalmazni kell, arra urat kell keresni; ne neked 1848-iki egyenlőség. A borsodi fiatalság egy része, mint halljuk, irigységből vonta Imigát hátra; kár volt urak föl hagyni kapaszkodni azt, ki nektek s pártotoknak folytonos ellensége, a ti kedvelteteknek a haza nagy fiának fő rágalmazója volt, itt nem másnak mint magatoknak ártottatok. Sajnálva halljuk, hogy Sz S. méltatlanul üldözött jó tisztviselőnk lemond hivataláról, bár méltán megborzadhatott illy körülmények után a szolgálattól; mind azáltal miután látta, hogy a többség övé volt, s a nép szeretete övedzi, kérjük, ne lépjen le, most a hazának pontos tisztviselőre nagy szüksége van. Öntől pedig irigyei sem tagadják meg, hogy egy a legügyesebb, s legszorgalmatosabbak közül. Ha mindamellett közsajnálatunkra kilépne, ajánljuk őt a magas ministériumnak, benne egy pontos, szorgalmas, és tanult tisztviselőt nyerend, ki bármire alkalmaztassák, hivatalának megfelelni tudand. Többen, tekintetéből a torony harangjait meghúzván, egész körmenetet a templom körül tartván, örömtől áradozó ünnepélyét taraczkok durrogásaival fejezé be. A másik követ a kubinyi kerületben hosszú tusa után Kubinyi Flori és Zmiskal Elek közül voksolás által Kubinyi Flori megválasztatott. G. M. Miskolcz, junius 22-kén. Tegnap Borsodban kicsinyben tisztválasztás volt. Az első alispán Szepessy László leköszönvén, a szendrei és miskolczi járásokból egy fő és egy alsz. biró népképviselőkké elválasztatván, a sz.péteri járásból egy alsz.biró az ellene támadt néhai táblabirók 171 * Árvából. Nálunk a követek választása junius 2010- 23-ig Alsó-Kubinban szobron, feszült érzelmekkel tartatott. Az ember esze ágában sem lehetett, hogy az árvai nép olly jelentékeny szerepet fog játszani, s kifejteni minden erejét az inye szerinti követek választásában. Az árvaiak agyában az előbbeni idők súlyos volta élénken tükröződvén, annak érzete jelenleg nagy s magasztos lelkesülést s kitartást okozó. Azon szellem, melly árvái választóinkat körüllengő, ritka s figyelmet igénylő vala. Népünk érdekében ugyanis régtől óta sokat működött bizonyos Majertsak Márton árváin, nem nemes vérből Zuberecz helységből származó s jelenleg Pozsonyban lakó ügyvéd, ki az árvaiakat illetőleg egy hires s lakosainkra vonatkozólag felette nyomasztó úrbéri per megszüntetése tárgyában sikerrel eljárván, olly annyira lekötelező magának az árvai nép bizalmát, hogy azon háládatosságbelis tomboló érzelmek, mellyek személye iránt nyilvánultak, bámulatra ragadták az embert. Valójában ő, Árvában népszerűségére nézve vagy 6 ezer választó előtt , Connelként tündöklött. Ellene őszintén szólva közvetve az egész árvai értelmiség (felette csekély kivétellel) a papsággal együtt mint ismeretlen ellen agitált, de mind eredménytelenül, sőt ki a nép közül a tömegtől elpártolni merészelt, az jól meglakolt tettéért. Bobrón s Rubinban nagy s vérengzéssel vegyült verekedés is jött közbe. — S igy Szmrecsányi János volt követünk, a kiért pap, s fiókosnak nagyja, s apraja fáradozott, a követi pálya elnyerésében diadalt Bobron — miután a kubinyi kerületben adott szava szerint nem akart választatni — nem arathatott. Az egészben az a lényeges dolog, hogy a nevezett Majertsák Mártont mind a két kerületben hallatlan többséggel akarták megválasztani. Jaj volt annak, ki ellene mert volna izgatni. Dubova, Duha, s Lehotka helységek merész lakosai nyomait, mások majd kénytelenek valának vakon követni, miután annak jól megkenték csontjait, ki véleménye s meggyőződésének ura akart maradni. Uraim, biztos horgonyul e tekintetben csupán a titkos szavazás szolgálhat, így buzgolkodott az árvas nép , a maga kedveltje, s nyilatkozatuk szerint, messiássá mellett. Bokron a nép — midőn Szmrecsányi János jellemét kitüntetvén, a nemtelen bujtogatások miatt s a béke helyreállítása tekintetéből a voksolástól elállván, a nép s nap hőse diadalmasan követte lön, a töméntelen nép közül némelly kalandorok örömzajongásai közepette mint tettek nagyobb megdicsőitése Országgyűlés az egyesült Erdélyben. Ajun.23ki Ilik orsz. ülésben jegyzőkönyv olvasása után gr. Bethlen Farkas küküllőmegyer egyik követ, ámbár tudja s méltányolja a rr. azon határozatát, miszerint az országgyüls folyama alatt a szintes tendő umosörvénnyezekken kívül más tárgyat fölvetne nem szándékoznak, most kapott utasítása nyomán , egyfelől, mert az úrbéri tartozások megszűntek, s munkásokat, vagy miben és harmadában vállalkozókat új plgártársaink közül nem kaphatni, másfelől, mivel csemmi egész országunkban szárazság uralkodik , minek igen könnyen szükség és éhenhalás lehet következése, a ministeriumot magtárak fölállítása iránt megkéretni iudoványozván, elnök ur és gr. Teleki D. előadásai értelmében mint egyenesen közigazgatási tárgy, a királyi kormányszékhez tétetett át. Ezután a kormányszék megjelenvén, két rendbeli iromány olvastatott föl; egyik fenséges főlig István szeretett nádorunk kir. helytartói leirata, melly mellett a jul. 2-án budapesti néngyűlésre küldendő erdélyi követek képviselet alapján választásáról szóló 1. czikk szentesítve leküldelik ; másik : a ministerium Erdély törvényhozásához intézt irata, aláírva a ministerelnök és valamenynyi minister által. Mindkettő zajos örömmel fogadtatott, s éljennek és kardtörtetésnek, főkint főlig nádor ő fensége, a ministerelnök és Kossuth nevénél, vége hossza nem volt. Kormányzó az előadó, miszerint miután a kk. és rr. az iménti királyi helytartói leirat azon rendeletének, mikép a függőben levő vagy netalán még eligazításra váró tárgyak a jövő közös országgyűlésre halasztassanak, már eleve eleget tettek, köziratra adását s bővebb tárgyalását nem tartja szükségesnek, hanem a minitárium iratával együtt kedves tudomásul vévén, a mellékelt t. czikknek t.hatóságonkénti kihirdetése s életbe léptetése iránt haladéktala rendelkezést vél teendőnek. Mit a kk. és rr. egyértemüleg elfogadván s az ismételten érintett t.czikket az eredetivel egybevetvén, a kormányszéket ennek szelümébeni gyors és erélyes rendelkezésre, — utasították. — Ezután gr. T ee k is az országgy. jegyző- és irománykönyvek kinyomatását hozta szóba, fölszólítván az elnökséget, tétettek-e kinyomatásuk iránt lépések? Enek következtében kijött, hogy sem az idei, sem a múlt országgyűlési jegyző és irománykönyvek kinyomatva, sőt még kiegészítve sincsenek. A szükséges intézkedések megtételére az elnökség jön megbízva. Kormányzó úr kijelentvén, hogy az uniótörvényczikk szentesítése leérkeztéig országos ülések tartatni nem fognak , az ülés eloszlott. K. H. Nógrád bó 1. Folyó hó 26an választott — valamint a többi, úgy a balassagyarmati kerül is követel. Mi, akik függetlenül minden személyes önérdektől, csak arra tekintettünk, hogy ki leend képes megfelelni a képviselői s törvényhozói magas és nehéz feladatnak, a mondott kerületben Kacskovics Károlyt kívántuk megválasztani. Őt, a nép és haladás nyilván bevallott emberét; őt, a kinek mind lelkében mind szónoklatában maga a törvényhozási komoly bölcseség ül; s a ki alkalmasint kielégítette volna a Pesti Hírlapnak idei 88 ik számában kijelentett emez óhajtását: „adná az ég, hogy az uj tagok közül, kiknek multjuk még nem volt, olly dúsan merülnének fel a talentumok, mint 91ben az alkotmányozó nemzeti gyűlésen. . . . Lesz-e teremünkben egy ismeretlen Lanjainais, s lesz-e, ki egyszerűn mondhassa: én Vergniaud vagyok, anélkül, hogy csak sejdítené is, mekkora befolyás és mennyi dicsőség van nevéhez csatolva?“ Azonban a sors máskép akarta. Nagy többséggel ellenjelöltje, Sréter László első alispán, jön elválasztva, kinek mi hazafiui tiszta becsületességében és elveiben szinte megnyugszunk ugyan; de ha tekintjük a veszteséget, mellyel a törvényhozás K. K. megbuktával szenvedett, lehetetlen fájdalommal nem vennünk az ellenpárt győzelmét. Veszteségünk némi enyhítésére, ezt ezennel kinyilatkoztatjuk. — A Kacskovicspárt egy töredéke. Jászkunság. Jun. 23-án Jászberényben közgyűlés tartatván, abban az egyes községi szavazatok megszámláltattak. Ezek szerint a tisztikar e képen alakult. Nádori alkapitány: Kálmán Sándor; főjegyző: Varga Imre; aljegyzők: Hegedűs Zsigmond , Tóth Károly; levéltárnok: Ördög János; hadifőpénztárnok Ördög Endre; házi- pénztárnok : Már Benedek ; különházipénztárnok Tóth István; főügyész: Kalmár József alügyészek: Pap Mór,Muhorai János; számvevő: Móczár János; jászkapitány Pollics Mihály; ülnökök: Bathó Ignácz, Horváth Pál; esküdtek: Antal János, Halmai József, Harsányi Mihály; bztosok: Ozoroszki István, Sedon Pál, Morzál István; orvos : Linczbauer Ferencz; sebész: Boros Sándor ; mérnök : Juhász András. Kukunke illetben kapitány: Balajti Vendel; ülnökök: Péter Antal, Tóth Pál; esküdtek: Virág Dénes, Szabó László; biztosok: Balogh Lajos, Szuper József; orvos: Halász Géza; mérnök: Márk Sándor; sebész Boros Mihály; nagykunkerületb-n kapitány Hajdú Mihály; ülnök Váradi István; esküdtek: Kolosi Lajos, Ujj Mihály biztosok: Nagy József, Hegedűs Dániel; orvos: Bibó Gida; sebész Senger József; mérnök: Győri Lajos.