Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-09-16 / 110. szám
Erre gr. Bathyány. Komáromban már ki van nevezve azon egyén, ki mindazon intézkedéseket utasitáuls kapá , mellyek illy esetben alkalmazandók. 3or Bogdanovics kérdi: történt-e intézkedés hogy Temesvár szinte biztosittassék részünkre ? Erre Bathyány: az ott tanyázó Zsivkovicsféle katonaság onnét nemsokára ki fog vonulni, s a várőrséget két magyar zászlóalj veendi át. (Mit ezenfelül Temesvár iránt a ministerelnök mondott, elhallgatjuk, mert nem nyilvánosság elé való). Napirenden lett volna az urbériség némelly maradványainak megszüntetéséről szóló törvényjavaslat; a tárgyalás azonban elhalasztatott, az elnök indítványára határzat hozatván, miszerint a szőllődézmának elvbeni eltörlése kimondatik. Ezzel az ülés 2 óra után eloszlott. Ülés a képviselőházban sept. 12-kén este 8 órakor. Elnök. Az ülés megnyílt, Kossuth minister urnak lesz valami előterjesztése. Kossuth Lajos: Tisztelt képviselő ház! A reggeli ülésben méltoztattak nekem és Szemere belügyministernek meghagyni, hogy a háznak azon határozatát, melly ő cs. kir. főherczegsége az ország nádora és kir. helytartója iránt a ház osztatlan bizodalmát kijelenti, neki vigyük meg. Ezen megbízásban mi eljártunk , és ő cs. kir. főherczegségének azt kijelentettük. Ő cs. kir. fensége méltóztatott azt válaszolni, hogy nem tagadhatja azon való fájdalmát, hogy miután ő számot vetve minden cselekedeteivel, a mit hivataloskodásának nehéz egy éve óta tett, azon tökéletes tiszta öntudattal van , miként soha egy lépést sem ten, a mi törvénytelen volt volna ; sőt hogy minden igyekezetét mindig arra fordította, miszerint a hazának jogait, szabadságát megóvja, az új időnek új szerzeményeit előmozdítsa, és a törvény megtartása iránt a legszigorúbb lelkiismeretességgel viseltessék, igen fájt neki a képviselőház tegnapi azon kijelentése, hogy azon tudósítást , mellyet a ministérium lemondása következtében a ház elnökéhez küldött, a ház törvénytelennek nyilvánította. És adta nekünk és általunk a képviselőháznak tudtára, miként neki legtávolabbról sem volt soha esze ágában sem azon gondolat, hogy ő mint nádor és királyi helytartó, másként mint csak a törvény által kijelölt módon, tehát ministérium útján,, tehát minister ellenjegyzése mellett intézhessen valamit. És ő nem is küldött semmi intézményt, semmi rendeletet a házhoz, mert azt tudja, hogy aház miniszer ellenjegyzése kellett volna, hanem küldött egyszerű tudósítást a házhoz arról, hogy a ministérium leköszönt, tudósított arról, hogy a ministérium alakítására nézve a szükséges lépéseket megtette, és tudósított arról, hogy a törvények értelmében a kormányt folytatni fogja, azon világos kijelentéssel, hogy a ház őtet ebben támogassa. Következve semmi rendelvény, semmi intézmény nem foglaltatván benne, és a kormány gyeplőjének kezébe vételéhez azt, hogy a törvény értelmében világosan hozzá tévén, tehát a törvény értelmében mindig a ministérium útján — mert ez a törvény értelme — és a házat hívó fel támogatására ezen eljárásában , amint mondja, igen fájdalmasan esik neki az , hogy maradjon fen egy oklevlevél Magyarország történetében, melly reá azt mondja, hogy neki egy tette törvénytelen volt. Tisztelt képviselőház ! én nyíltan és minden tartózkodás nélkül kijelentem, hogy valamint a nemzet a múlt országgyűlésen kivívott eredményekre nézve főherczeg Istvánnak tömérdek hálával tartozik; — én voltam szerencsés akkori igen szerény egyszerű állásomban is az öszves törvényhozásnak szónoka lenni, melly a nemzet nevében neki ezen hálát és lekötelezést kijelentette, — s mint ezt nyíltan megvallom, hogy úgy van, és én, és azok, kik azon nehéz napok eseményeiben a viszonyok, körülmények, vagy ha úgy tetszik öntevékenységünk által is a cselekvések homlokterében szoktattunk, mondhatom, én és társaim tudjuk legjobban , hogy mi nehéz küzdelmeket kellett neki élni, és azóta, mióta ministeri pályánkat folytatjuk, őszintén kell kijelentenem azt, hogy ő cs. kir. főherczegségének azótai hivatalos pályája is valósággal nem volt rózsa-ágyon fekvés , hanem örökös nehéz tövisekkeli küzdés, hol gyakran azon környezeteknél fogva, mellyek azt kell mondani boldogtalan, de általunk hűségesen szeretett fejedelmünket környezik, még magával családjával is gyakran ollyan kellemetlen helyzetbe jött azon szilárdságnál fogva, melylyel a ministérium által elébe terjesztett törvényes kívánságokat gyámolította.És valamint ezek a múltra nézve úgy vannak, úgy én a ház előtt nyíltan kijelentem meggyőződésemet minden további taglalása nélkül a körülményeknek, úgy vagyok meggyőződve, hogy valamint a múltban nagyok szolgálatai a haza iránt, úgy jövőre nézve is a haza megmentése, nem akarom modani, hogy teljes lehetetlen volna; de annyit ki kell mondanom, miként kimondhatlanul nehezítetnék annak valószínűsége, hogy meg lehet a hazát menteni, ha a főherczeg kir. helytartó és a törvényhozás között valamelly idegenség maradna fen, melly talán oda vezethetne, hogy közremunkálását a nemzet megmentésében nélkülözni volnánk kénytelenek (igaz) ezt a "hazára nézve legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám. Én is félretéve, hogy főherczeg kir. helytartó, mint férfiúban becsülni tudom azon érzést „nekem fáj, midőn azt mondják, hogy törvénytelenséget tettem, mikor megmondottam, hogy nem akartam törvénytelenséget tenni, ez nekem fáj.“ Tehát miután azon magyarázat, mellyet ő fensége ismételve nyújtott, tökéletesen megnyugtathatja a házat, hogy ő nem rendeletet, nem intézményt, hanem egyszerű tudósítást akart tenni a háznak, miután kijelentette, miként azt, hogy a kormány gyeplőjét által veszi, nem máskép akarta érteni, mint csak úgy, hogy a törvény értelmében kíván eljárni, és e részbeni gyámolításra kérte fel a házat. kérem a képviselőket, méltóztassanak határozatiig kijelenteni, hogy ő főherczegségének ezen kinyilatkoztatása által tökéletesen meg vannak e részben nyugtatva, hogy a főherczegsége semmi törvénytelenséget elkövetni nem akart, és ennélfogva azon kijelentéseket ezen magyarázat után nem kívánják fentartani (helyes), s hogy egyszer szóljak a dologról, én tisztelt képviselő ház nem vagyok azon férfiú, ki bármi ily csekély, vagy bármilly nagy állásnak nehézségeitől visszariadjak; nem vagyok azon férfiú, ki meg nem tanulta a veszélynek bátran szemébe nézni akár hány oldalról jöjjön is az, hanem midőn a haza megmentéséről van szó, megfontolva minő roppant nehézségekkel jár ezen nagy feladatnak megoldása, lehetetlen nem éreznem annak kikerülhetetlen szükségét, hogy ki a kormányt viszi, annak keze sem egy sem más oldalról ne legyen zsibbasztva, a törvényen alapult intézkedései, vagy a körülmények által igényelt rendelkezései kész végrehajtásra, engedelmességre találjanak. S méltóztassanak meghinni , a dolgok természetében fekszik azon psychologiai igazság, hogy minden ideiglenes állás, ideiglenes hatalom, mellyről nem tudjuk meddig tart, kétségtelenül zsibbasztó. Igen sok ember, mert az ország gépezetének igen sok ága van, sok ember van, ki ha egy rendeletet kap, mellyel végrehajtania kellene, nem szól semmit, hanem zsebre teszi és végre nem hajtja, hanem számot vet magával, valljon ollyan embertől jön-e, kinek engedelmességgel tartozik; van-e állandóság azon hatalomban, melly neki ezt parancsolta. Maga ezen kétkedés elzsibbasztja az embernek erejét. Embertől csak emberit lehet kívánni, s miután egy vagy két ember kivált illy nehéz körülmények közt a végrehajtási eszközöket nem nélkülözheti, én azt mondom, semmi sem olly kívánatos a hazára nézve, minthogy Istvánnal egyetértésben legyen a ház, azon hitnek alapján, hogy István főherczeg Magyarország jogainak hive, s meg van arról győződve, hogy a trónt is csak úgy lehet megtartani, ha Magyarország joga és szabadsága fentartatik. Ez az egyik kellék, másik, hogy ezen ideiglenes állapotnak minél hamarább vége legyen, s hogy tudjuk, ki lesz állandó addig, raig e háznak, mint a nemzet képviselőinek akarata által támogattatik, mert természetesen, ha valakinek minoritása van, akkor változni kell a hatalomnak, de én úgy hiszem, akárki lép is a kormányra , a képviselő nem ház fog fenakadni egy vagy más apróbb véleményekbeni eltérésekben, hanem mindenek felett szem előtt fogja tartani azon nagy czélt: mindenek előtt a hazát megmenteni, a veszélyeket elhárítani vagy legalább kevesitni,hogy a nemzetnek a maga élet szükséges kifejtéséhez ideje legyen. S azért semmi személyes barátság vagy ellenszenv nem fogja a haza képviselőit azon kormány irányában vezérelni, hanem azon nagy gondolat, hogy megmentessék a haza, mellynek éltével játszani nem szabad. Én kérem a házat, nevezzen egy küldöttséget, melly István főherczegnek megmondja, hogy a ház megnyugszik nyilatkozatában. Mor egy úttal szólítsa fel a ház nádor ő fenségét, hogy azon hatalomnál fogva, mellyet az 1848diki törvény kezébe tett, vessen véget ezen ideiglenes állapotnak, mert most illy zsibbasztó hatalommal keveset lehet tenni, mihelyt annak nincs állandó hasisa, igen kevés sikerrel lehet működni. (Helyes!) Ezt kívánom és ajánlom a képviselőháznak mint egyik eszközt azon sok eszközök közöl, mellyek a haza megmentésére szolgálnak, mellynek nehézségei perczről perezre szapodnak,s azért szaporodni kell a lelkesült akaratnak is, de más részről azon készségnek is, hogy minden indulat hallgasson, hanem ragadjuk meg azon eszközöket, mellyek nélkülözhetlenek a haza megmentésére, s ezen eszközök, Isten előtt esküszöm, belső meggyőződésem szerint nélkülözhetlenek. (Éljen!) Elnök. Pénzügyminister ur két indítványt tett. Egyik, hogy miután a hallottak szerint, mellyeket már tegnap Almási alelnök ur mint nádor ő fenségéhez küldött választmánynak elnöke, valamint én is ma reggel előadtam, úgy ő ismételte, miszerint ő fensége oda nyilatkozott, hogy neki soha legkeveseb szándéka sem volt ezen házhoz oly olyan parancsot küldeni, melly valamelly kényszerítést foglalna magában, hanem csak azt adta tudtára a háznak, hogy leköszönvén a ministérium, ő a törvény értelmében általa vette a kormányzatot, s feszólította mind a két házat, hogy őket intézkedéseiben támogassák; hogy ezen kijelentésben semmi mást nem akart érteni, mint hogy felelős miniszereket rendeljenek melléje, kik vele a törvényes hatalmat gyakorolják. Ezen indítvány következtében határozatot kellene hozni, hogy a ház megnyugszik-e ezen nyilatkozatban, s ő fensége rendeletében semmi törvénytelenséget nem vél foglaltatni. Ez az első indítvány, s kik ezt elfogadják, álljanak fel. (Többség feláll) A másik indítványa pénzügyminister úrnak az, hogy nézete szerint az ideiglenes kormány, amelly tegnap miután a ministerelnök úr s a többi minister urak is ismételve kijelentették , hogy helyeiket nem akarják megtartani, csak egyedül ő és belügyminister úr maradtak meg, ideiglenesen a ház által fölhatalmaztattak a kormány vitelére, nézete szerint az illy ideglenes kormánynyal igen nehéz volna jelenleg megmenteni hazát. Az volna tehát indítványa, hogy ugyanazon küldöttség adja tudtára ő fenségének a képviselőház azon akaratát s kívánságát, hogy éljen azon móddal, mellyre őket a törvény felhatalmazta, t. i. alakítson egy állandó kormányt. Kik ezen 2dik indítványt elfogadják , álljanak fel. (Többség feláll) E szerint Almási alelnök úr azon 5 taggal, kik tegnap kiküldettek, a háznak ezen határozatát tudatni fogja ő fenségével. Gr. Batthyány Lajos: Tisztelt ház! A mi a háznak ezen második ő fensége elébe terjesztendő kívánságát illeti, ő főherczegsége a háznak ezen kívánságát megelőzni méltoztatott. Valljon azon módot, mellyen ez megelőzve van, szívesen veendi a ház, mindjárt el fog válni s én bizonyosan a szerint fogom viseletemet szabályozni, önherczegséget. i. ezen most mindjárt felolvasandó iratában engem szólított fel a ministerium alaktására. (Jobb oldalon: Éljen. Bal oldalon: Kossuth éljen.) Én ezen felszólítás következtében ámbár bizony azt nem kerestem, s szívesen nem is vettem, de tegnap e helyen tett ígéretemnél fogva azon feltétel mellett, mellyet tegnap kimondtam volt, elfogadtam, s azt a háznak íme bejelentettem. (Jobb oldalon éljenzés.) Jegyző felolvassa a nádor levelét. Kossuth Lajos: Tisztelt képviselőház! Előre akarom bocsátani, miszerint nagyon örvendek, hogy azon óhajtás, mellyet e haza megmaradása tekintetében egyik nélkülözhetetlen feltételnek és eszköznek jelentettem ki pár percek előtt a nélkül, hogy a háznak részben szüksége lett volna azon lépést tenni, mellyre felkértem, már teljesült, testesült az által, mit a haza megmentésére egyik nélkülözhetlen eszköznek tartottam. Ennek előrebocsátása mellett kettőt jelentek ki; először, hogy azon meggyőződésben vagyok, miszerint azon férfiú, bárki legyen is az, ki a jelen részes per ezekben a kormányzásnak, épen nem kedves, hanem igen terhes feltételeit elfogadja, kétségtelenül számot vetett magával s a haza körülményeivel, s lehetetlen, hogy elfogadná, ha azon meggyőződésben nem volna, hogy hasznot tehet a hazának. Ha ezt minden egyéniségről elvontan mondom, más részről, ha látom, hogy az elfogadást azon férfiú tette, ki mint Magyarországnak első felelős ministere nevét, históriai becsületét ugyanazonosította Magyaországnak állásával, ki első volt István főherczeg után, ki a magyar ministérium létrehozásában legtöbbet tett, a kit akkor, — midőn magyar ministerium alakításáról volt szó, Pozsony városában egy erkélyről ezrek előtt mutattam ki, mint azt, ki a végzet által hivatva van Magyarországnak első ministerelnöke lenni; midőn azon férfiút látom azzal megbízva, megvallom sok aggodalom elenyészik lelkemről, én tartottam, féltem attól, mikint azon ármányoknak, mellyennek tanúi valánk pár napok óta első nyiatkozványa lesz , hogy midőn magát a reactio egy részről Jellacsics pártütése, más részről a rácz lázadás, harmadik részben pedig mindennemü bujtogatások következtében elég erősnek véli, levesse az álarctot, — féltem, hogy vagy nem lesz többé magyar ministerium, vagy csak úgy, ha a nemzet azon eszközhöz nyúl, a mellyhez szabad nyúlni, midőn a nemzet tétele forog kérdésben s a kétségbeesés bekövetkezett, vagy attól féltem, hogy azon ministerium a reactionak teremtménye lesz, ki nyomorult rongyokat hagy a nemzetnek s kopott szint, hogy a legalitás formája alatt ölje meg a nemzet szabadságát. De midőn gr. Batthyány Lajos van megbízva ministerium alakításával s midőn ő, kinek históriai neve s becsülete Magyarország önállásának fentartásával ugyanazonositva van, midőn az aggodalom elszállott, Magyarország önállása felől többé nem kétségeskedem, akármiilyen legyen a ministerium. Az útban különbözhetik talán, de czélja nem lehet más, minthogy a hazának szabadságát és önállását biztosítsa. Uraim! Mig ezen ministerium azon után jár, mig az eszközök választásában annyira nem téved, hogy azt legyek kénytelen hinni, hogy az eszköz , mellyet választott, az út, mellyet követ, a legjobb szándék mellett is a haza veszedelmére vezet, mig ez nem történik, mig kételkedem egyik vagy másik eszköznek czélszerüségében, de veszélyesnek nem látom az eszközt, egyébiránt szándékának tisztaságáról tökéletesen meg levén győződve, reám azon csekély szóval és erővel, melly bennem van, azon ministerium számíthat a haza megmentésének nagy munkájában, amint számíthatni fog minden perezben, minden időben, minden ember nem gyámolításomra, hanem arra, hogy minden, amit isten tudnom adott, és mit a nemzet némelly részének bizodalma bennem rejleni vél, fel fogom használni, akár ki legyen azon férfiú, Magyarországnak önállását eladni, elárulni vagy ügyetlenség által veszélybe dönteni fogná (Éljenzés!) Elnök. E szerint pénzügyminiszer úrnak előbbeni indítványát nem is volna szükséges a nádor kir. helytartóval tudatni. A küldöttség a nádorhoz elindult. Rövid szünet után: — Gr. Batthyány Lajos (ministerelnök). Csányi kir. biztos úrtól most érkezett tudósítás. Sajnálattal jelenti a háznak, miszerint Jelacsicsnak előcsapata a Dráván már általa élt. Engedjék meg, hogy a további részleteket felolvastassam, azokból a körülmények ki fognak világlani. Kazinczy Gábor jegyző olvassa Csányi László k. biztos September 11-ről kelt levelét, mellyben jelenti, hogy Jelacsics előcsapata Légrádnál áttört. Perczel Mór: Én ezen tudósításból eredeti keserűséget a háznak nem kívánom nagyobbítani azáltal, hogy a két hónapos politika mostani eredményének taglalásával a házat legdrágább perczeitől megfosszam. Nem taglalom tehát a követett politikát, — noha talán nem ártana — hanem egy kérdést kívánok a miniszerelnök úrhoz intézni, melly kérdésnek megoldása és teljesítése a legelső energikus lépés e hon megmentésére. A tudósításból kitűnik, miként a katonaságra, azon katonaságra, mellynek közvitézei iránt — mint már sokszor kimondottam — a legnagyobb bizalommal viseltetem, de mellynek főtiszteit árulással vádoltam, a mit jelenleg a királyi biztos szinte tanúsít, kitűnik, mondom, miként a királyi biztos ezen katonaságra, vagyis inkább vezérletére nem számíthat; és így csupán azon egy pár honvédcsapatra, s néhány nem igen jól organizált 435