Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-09-27 / 119. szám
ra nézve, hogy ezen 6 tag mit tegyen, miben kérjen felvilágosítást, utasítást adni nem szükséges, hanem méltóztassanak elmenni miniszerelnök úrhoz és a szükséges dolgokban kérjenek felvilágosítást; ha nem lesznek megnyugtatva, hívják fel a házat határozatra. A kiküldött 6 tag, amint tagnap is felolvastam, következő: Kossuth Lajos, Nyári Pál, Madarász László, Pálffi János, Patai József és Zsemberi Imre. (Folyt.) — Muraköz. Jelachich, midőn rabló népével hazánkba tört, proclamátióban békét hirdetett a magyar népnek , s azt mondá, hogy csak néhány minister van Pesten, kik ellen ő haddal megy. Azóta is hallottuk, hogy e kalandor udvari hős tiszteli a tulajdont s a legszebb rend 4ől * Vidéki mozgalmak. Bácskából a csatatérről, sept. 21-dikén. Tegnap ismét Sz.Tamás ostrománál voltunk. Fájdalmasan kell megírnom, hogy siker nélkül tértünk vissza délutáni 3 órakor. — Annyi ágyúzás, mint itt történt, bármilly hires várnál is megjárta volna, de e földvárnak úgyszólván 3500 ágyulövés mit sem ártott. Szörnyű kín látni, mint hullanak el lelkes vitézeink a pártütők gyilkos ágyúi előtt a nélkül, hogy a sánczok mellett biztosan munkálodó ráczoknak a mi részünkről ártani lehetne. — Ott voltak hadügyministerünk s a kir. biztos Beöthi Ödön; láttak mindent, tudják, hogy hányadán vagyunk, és tudniok kell: mit kell tennünk, hogy a fenyegető vész elhárittassék. A megtámadás, mint kivehettük, három oldalról, u. m. Ő Becse, Verbász és Kis-Kér felől történt. — Verbász felől volt a főostromlás. Itt 42 ágyú bömbölt részünkről ; az ellenség sánczaiban ezek ellenében 5 ágyú , ezek közt 12 fontosok, dolgozott. — Némellyek mondják, hogy a sáncz e részről négyszeres, de mi úgy vettük ki , hogy csak kettős. Az elsőt reggeli 7 óra táján a mieink bevették. Ez a múlt ostrom óta készült , de a másik, melly ellen már a minap folyt az ostrom, akként, mint tegnap volt a támadás intézve, soha sem lesz bevéve, kivált illy erővel. Az ágyúzás 11ora reggel kezdetett meg a mi részünkről , s délutáni 3 óráig tartott. — Reggeli 7 óra tájon egy óráig olly sűrű köd szállta meg a vidéket, hogy alig egykét lépésnyire lehetett látni; ez alatt nagy lárma támadt a sánczok közt, s a mieink ekkor verték ki az első sánczból az ellenséget. 8 órakor erős puskaropogás hallatszott. 1:1916 rettentő ágyudörgés. — 10 órakor tűz támadt benn a cath. templom környékén. — 11 óra után ágyúink a verbászi részen beljebb egy magasabb helyre nyomultak, és erősen dolgoztak; de mit ért; előttök a sáncz, redoutokkal ellátva, alantabb van a sáncz, itt egész bátorságban találhatták magukat a pártütők, hátuk megett a város felé egy nagy puszta térség, ide hulhattak golyóink, a puszta földet találták. A város messzebb van, ennek már nem igen árt, puszta téren egy ember sem volt látható. Támadták a mieink a csatorna mentében az erőssánczokat, de olly iszonyú golyózáporral fogadtattak, hogy emberi képzeletet felülhalad, s kénytelenek voltak visszavonulni. A honvédek egyik csapatját vitézül előrevezérlő báró Orczi István ekkor esett áldozatul. Midőn puskáját törté, egy golyó fejébe lövetett s szörnyet halt. Szegény lelkes hazánkfia ma küldetik a családi sírboltba Erdő-Kövesdre; szeretett főispánunk neje, a boldogultnak nővére. Nyugodjanak áldásunktól kisérve porai. Az ellenség nem sokat tüzelt a sánczokból a mieinkhez képest, mert a kér oldalról seregeink jó távolságban voltak felállítva, azon oldalra is volt az ellenségnek egy ágyuja, melly vagy 15, vagy 18 fontos-A halottak száma részünkről 100-nál több. Van sok nehéz sebesült. Minő fájdalom épi az embert, mikor a halottak közt szeretett ismerőseit látja! A Sándor-ezred vitézeiből 18 halva maradt, 22 veszélyes sebekben siklik, székelyek, honvédek,huszárok közül mennyi esett el, majd megtudjuk a hivatalos jelentésből. 9 óra táján Tarnától kitörtek a pártütők seregünkre, a Kér felé felállított két álgyuval. 30 huszár volt előőrképen ama tájon, ezeket megtámadták. 4 — 5 huszár a helyszínén maradt, — 8 megsebesült. A ráczok közöl néhányat embereink levágtak. Egy ágyú istrángjait elvagdalván, a ráczok ott hagyták, a lovakkal elsiettek; de később ezen ágyú ismét az ellenség kezébe jutott, mivel a mieink nem bírták azt tovább szállítani. Mig ezen csata oldalvást tartott, addig Turiáról be Sz.Tamásba segítség ment. Ilyen fogásokkal szokottt ezen ellenség élni, mig a mi részünkről nyílt egyenes után történik minden, s azért folyvást vesztünk itt. A sánczbeliek leginkább a honvédek és székelyek ellen törnek , ezeket egy kartácscsal szeretnék semmivé tenni. — A székelyek dühösek, mert tegnap többi közt a sánczból ujongattak rájok: „no jer te___magyaríts csúfosan szidalmazták a ministeriumot, még pedig magyar nyelven. — Így vagyunk mi itt! — Vérzenek honfitársaink, s nem segíthetünk bajainkon. Jöttek mindenhonnan magyarok, fegyverrel keretekben, s ha itt győzünk, a bécsi sárkánynak egyik leggonoszabb fejét vágtuk le. — Távol legyen, hogy kétségbeessünk , hiszen majd gondoskodik kormányunk minden alkalmas eszközökről, hogy a hazát megmentsük. — Kbben, mindenki tulajdonát tisztelve, nyomul Pest felé. Lássuk , mennyi igaz e hírekből, lássuk, miként viseli magát a hős, kitől az udvari camarilla gyalázatos terveinek kivitelét várja. S e rablóvezérről aztán vonjatok következtetést udvari czinkostársaira, kik előtt semmi eszköz nem elég undorító a gonosz czél elérésére, a szabadág és magyar nemzetiség elölésére. Íme egy levél, mellyet egy képviselő-barátunk szívességéből közlünk, némi kihagyásokkal. „Jellachich átjött. Egy pompás proclamátiót bocsátott ki. Minden szava hazugság. Emberes rabló népcsorda. Sept. közepén Kuban voltam, hol a rendes határőrök kárt nem tettek. Másnap átjöttek a Murán. Ekkor egy gazember német ezredes, Rinbach nevű megmondó: ez ellenség földe, requirim. Képzelheted, mivé lettünk. Itt két helység tönkre téve, 370 birkámat, disznómat, boraimat elvitték ; a községnek többet 100 tehenénél s 150 sertést. Minden majorság kiraboltatott, agyonlődöztetett, s Kün a legelőn összedarabolva hagyatott. Anyaszült meztelenre vetkeztettek az emberek, mindkét nemen levők. Semmi kegyelem. Sok örökre koldusbotra jutott. Cselédeimtől minden elvitetett. S hogy házamnál is tetemes kárt nem szenvedtem , a generális és mindannyi tiszt nálam szállásolásának köszönhetem. General Krieger becsületes ember , de a csordának lehetlen volt parancsolnia. Egyébiránt ő csak éjfélkor érkezett egy másik ezredessel. Ezredes Doschen rácz, s mégis összetéve kezeit így imádkozott: „Gott, nehme in Himmel von alle Winkel deine Donner, und schlage diese Hunde zusammen, damit keiner bis in der Fiüde übrigbleibe, das sind keine Menscen, sondern Hundel stb. Nem tudta szegény, hogy ezredes társa Rinbach von Rindvieh engedte meg a rablást. Ha a haza, vagy más bárki nem könyörül rajtam s szegény polgártársimon, úgy örökre koldusok vagyunk. Pusztám is tönkre téve, minden boraim kieresztve, marháim agyonlődözve. Számra nézve ezen csorda nép mintegy 7000, mert 30 s nehány mázsa húst kívántak. 135 birkát adtam, s mégis annyi kárt tettek. Jóllehet polgártársaim itt horvátok, mégis dögönyözték tiszt magyar szóval. Ron- I tottak, törtek mindent. A húst félnyersen ették. Ezen cso-port többnyire török határt ez igányokból áll, s ámbár rabló, mégis kiáltásra is szétfut. Egy pár ezer huszárnak egy pár órai fáradságot adna. Kis Komáromnál csak a nagy port látták s szétfutottak. Fegyvereik jók, pisztolyok, kés és puska. Sok lándzsás is van köztök. Férgekkel teli alsó ruháikat elhányták, s a lopottakat felöltötték. Fizetésük semmi, csak rablás. Merre mennek, sem bor sem kukoriczaszüret nem lesz“. Íme ezek azon nagyurak méltó szövetségesei, kik Bécsben az udvarnál cselt szőnek a szabadság elölésére, ezek Latour bécsi minister Waffenbrüderei. A levél így végződik : „Éjjelenként őrt állunk. Jaj, ha kissebb csapatokban e rablók visszatérnek.“ Tehát fegyverre ellenek, hazafiak. Verjétek szét e gyűilevész népet! P. H. N. Kanizsa, sept. 20. Mikép már tudva van, Jelacsics, a harambasa, sept. 11-én tört át a Dráván 3 ezernyi előcsapatával, Csáktornya alá jővén, várakozott seregeire. Hozzánk f. hó 15-én érkezett 7 zászlóaljal, egy század huszárral, 20 ágyúval, s mintegy 80 szekér lőporral. Maga a harambasa és tisztei a városban szállásoztak, csordája pedig künn táborban. 16-án és 17-én húzódott be összes népe folytonos vándorlatban. Ellenkezésre sehol nem talált, mert seregeink 2 ezred huszár, Emészt és Vasa zászlóaljak, s még 2 zászlóalj honvéd,s a fejérvári önkénytesek egy százada jókor visszavonultak. Érkezésük első napján az idezárt *) pasquilt — mert *) Közöljük az országos képmutató kiáltványát, mellyel katonáinkat ámítani igyekszik: „Bajtársaim! A horvát- és slavonországi határvidéki őrseregek átlépnek magam vezérlete alatt Magyarország a tiatalmatokra bízott földjére. Ne nézzetek minket elleneknek — az austriai lobogók emelkednek sorainkban — a kétfejű sas , jelképe száz meg száz csatatéren a dicsőségnek és becsületnek, nem válhatik lázadás és árulás jelképévé. Fegyverhez nyúltunk utalmára nemcsak jogainknak, hanem egyszersmind fentartására szeretett fejedelmünk jogainak is, mellyekkel egy gonosz párt, nem figyelve egy nemeskeblű s hív nemzet nagy többségének igaz érzelmeire, vétkes czéljaival visszaélni utalkodik. Már is tetézte ezen párt a birodalom felbontására czélze ármányát, midőn határzatai által a fejedelem és haza iránti szeretettel egybeforrasztott seregben az elkülönzés szellemét ébreszteni, a bizalmatlanság s gyülölség magvát hinteni s ez által az összes birodalomnak ezen erős védfalát lerombolni iparkodik. Vitézek, az austria hadseregben, raellyhez büszkén számítjuk magunkat, ti osztjátok ezen ármány tekintetére fölindult boszankodásunkat! fegyvereteket soha sem fogjátok testvéreitek ellen fordítani, kik császárukért s ennek jogaiért, mellyek egyszersmind a népek jogainak legszilárdabb védfalai, életüket feláldozni mindenkor készek. Olaszország csatatérein visszaszerzé egy dicső hős legyőzhetlen vitézeivel a koronának egyik drága gyöngyét. Egy szó vezető, egy szellem éleszté ezen seregeket, nemzetiség minden különbsége nélkül, győzelemmel lön jutalmazva egységük. Nem jutott ugyan részünkül vérünket onthatni én egyébnek nem nevezhetem — osztogatták ki a nép között, azonban kikhez szól, katonák, már itt nem voltak. De ellenkező esetben sem számolhatott volna hatásra, mert mind a Wasa, mind az Emészt ezred tisztei, — két ráczot kivéve—a kormánybiztosnál aláírták, hogy Jelacsics ellen harczolni fognak. Összes serege Jelacsicsnak 32 —34 ezer. Ezeket azonban elemezni kell. Valódi ereje, mellyben bíznia lehetne, 8 zászlóalj határőr. Ezekben azonban, erősen hiszem, bizodalma nagyon meg lesz csalva, mert ezen emberek első pillanatra becsület embereinek látszanak. Velők beszélve kitűnik, hogy józan gondolkozásuak is. Nekik s éber őrködéseiknek köszönhetjük, hogy városunk lángba nem borittatott. Közölök sokan kinyilatkoztatták, hogy lőni nem fognak; s itt eszembe jutott azon hir, melly őket meglőzte, s mely szerint a határőrök hazánk ellen sem vonakodtak, sőt egyenesen tagadólag válaszoltak, mert — úgy mondák — ha Olaszországban magyarok nincsenek, közölök egy is haza nem jöhetett volna, ők tehát inkább hálával tartoznak a magyarnak. Utólagosan megemlítem, hogy ezen határőrök mostanában tértek vissza Olaszországból. Második eleme erejének a horvát nemzetőrség, mellybe imittatott rendes katonaság van beosztva. Ezek — mint köztök a szánandó s mintegy 130 főre menő turopolyaiak is — kényszeritett harczosok, mert tudni kell, hogy Jelacsics kétszer parancsolt országos felkelést. Ezek közöl sokan kaszával, dárdával, vasvillával, fejszével, ásóval stb. de nagyobb részben fegyverrel vannak ellátva, azonban szinte nagyobb részben annyira gyáva, nyomom nép, hogy tan lőni nem is mer. Itt igen bárgyús alázatos képpel koldulni jártak! A harmadik elemet egy nagy haramia banda teszi, a likkai határőrség, vörös sapkával, fekete gubas harisnyával, és bocskorral. Ez valamint a negyedik elem: a szerezsánok, irtóztató förtelmes, piszkos, rongyos nép, melly a baromtól csak abban különbözik, hogy emberi arcza van. Ezek semmi napi dist nem kapnak. Mig a szerezsánokat vörös köpönyegekkel sapkájukkal, s övükben pisztolyok s késekkel lerajzolva ismertük , azt hittük, hogy ezek valami tűzről pattant, eleven s vitéz fiai a derültebb égaljnak. Szörnyen csalatkozánk! — Ezek olly nyomorék, olly söpredék, olly erélytelen s erőtlen nép, hogy én végetlenül csudálkozom a katona Jelacsicson , mikép nem szégyenlett magával illy népet hozni Mintegy harmincz szerezsán sertéseket akart lopni, természetesen lopniok kell, mert semmi napi dijt nem kapnak, s két kanizsai ember és három nő úgy rájuk ijesztőnek , hogy rohanó szétfutásukban hanyathomlok zuhogtak egymásra. Ezen két elem semmi fegyelmet nem ismer, tiszteik fenhangon panaszkodnak ellenök. Ezek tehát harczba nem valók. Egy (likkai) őrmesterük igy szidta meg az ukrán egyik engedetlen emberét: „Te rosszabb vagy mint a magyar honvéd.“ Lovasok is vannak mintegy ötszáz huszár, ezeknek megfelel 100 magyar huszár — és két osztály német lova- isok, kik a római sánczokból felfelé lővén, Kottorinál Jela- Icsics által seregébe parancsoltattak, mert ő V. Ferdinand nevében jön. Van 42 ágyújuk. Két kartács, 10 hat fontos, a többi 3 fontos. A tisztek többnyire tábornokok, ezredes vagy alezredes, talán kettő, a többiek kapitányok sat. Jelacsics a tömérdek húsért, kenyérért, borért, fáért, stb. csak egy fillért sem fizetett, hanem nyugtatványt adott, mellyért — úgymond — az lesz fizető, ki ezen harczban veszt. — Elkövetett garázdaságaikat, zsiványságaikat elsorolni lehetetlen. Ez valódi rabló csorda, melly hatalmas erő fedezete alatt jött más vagyonára élődni Szüleinket letarolták, legázolták, présházainkat felverték, a bort elfolyatván, a hordókat összetörték s tüzrevitték, sertéseket, majorságot, hol lehetet ökröket oroztak. Iharos-Berényben az ökrödet utczáról lödözték, s itt pénzt is raboltak, utánok menvén a becsületes jámbor lakosoknak, ki vagyonkáikat a szőlőhegyre takaríták. De, mondom, ezeket elszámlálni nem lehet. Eddigelé négyet tudunk, kiket közülünk meggyilkoltak, hanem hiszen nálunk is marad néhány szerezsán köpenyeg s fegyver. Ma négy illír ifjú urat kerítenek nálunk hurokra, köztük — mint mondják — a „Luna“ szerkesztőjét. Mi lesz velök, még nem tudni. A gyalázatos csordának egyik része. Jelacsics vezérlete alatt, Keszthely felé indult; innen alkalmasint csípős szél fújván, visszatért többi seregéhez, melly Somogynak ment. Most Böhönye körül barangolnak. De megfoghatlan, mit keresnek erre, midőn ők Pestre szándékoznak. A mennyire mi tudjuk, Jelacsics Budára szándékozik, hogy ott felülvén a pompás várba, maga elé rendelje a magyar miniszereket, s miután ezektől tárczáikat elszedi, Bécsbe megy az Aulát meglátogatandó, — (K. H.) ezen magasztos czélért; mindazáltal azon boldogító öntudat, melly szerint olaszorsági vitézeinket testvéreinknek nevezhetjük, éreztesse mivelünk azon nagybecsű szerencsét, melly szerint egyesitve az austriai színek kötelékével késő maradékunknak a becsület és vitézség példáját hagyhatjuk örökségül. Éljen az austriai hadsereg egysége! éljen kegyelmes czászárunk s királyunk! — Dráva partján, sept. havában 1848. Jelacsics m. k. tábornagy és bán.1’