Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-10-25 / 142. szám
járó levertségi s elkedvetlenedésnek kell származni, mit csak az által lehetne eltávoztatni, ha a legénység előgondoskodás, sorsa méltánylása és javítása által az előjárói iránti szeretetben és a szolgálattal készségben megerősítetnék. A hadügyministérium ezen okok fontosságát elismeri, s szabadságot vesz magának egyúttal, ezen kért rendkívüli pótlékot, hanem csak mindannyi rendkívüli készségbeni tartásra, szorítással előlegesen megadni; de egyszersmind felségednél a legalázatosabban is esedezik ezen rendelkezés legkegyesbb fedezése iránt. Bécs, oct. 3kán 1848. Latour. (V. k.) A szepesmegyei első alispán Mariássi Mihály f. hó 19-ről kelt tudósításában a szomszéd lengyeleknek a megyéhez bocsátott felszólítását közli az országos honvédelmi bizottmánynyal, s az országot a barátságos szomszédi viszonyok fentartására, a szabadság, egyenlőség és testvériség folytán felhívja. A felszólításra az adott okot, hogy Gallicziában olly hír terjedt el, mintha ők ellenünk ellenséges indulattal viseltetnének. Pest, October 24. Nem elég hogy öldöklő hadakban vérzenek el hazánkfiai, még a cholera is beköszönt. .... ez az átkozott ellenség, melly ellen nem védelmezheti magát az ember. A múlt napokban Budán egész erővel tört ki a cholera. Eddig azonban csak a tisztátalanságáról ismeretes Vízivárosban pusztított. Ennek hire már a múlt napokban el volt terjedve a fővárosban, a közönség azonban nem igen akart neki hitelt adni. Annál nagyobb meglepetéssel olvastuk tehát Kossuth hírlapjában a következő tartalmú hiteles jelentést. Buda városának tegnap tartott közgyűlése leginkább a cholera iránti intézkedésekkel foglalkozott. A polgármester jelentvén, miszerint a rendes kórházba a betegek nem férnek , az Aszalai féle kaszárnyának kórházzá alakítása elhatároztatott. Szegényebb betegeknek a városi gyógyszertár ingyen nyitva áll. Orvosok számára , hogy a segélyvitelben annál gyorsabban járhassanak el, éjjel nappal bérkocsik állanak készen. Budapest orvosai Stahli főorvos elnöklete alatt tegnap gyűlést tartottak a cholera tárgyában. A betegség elhárítására szükséges óvszereket, s az ezekkel a bánásmódot falragaszokban adandjak tudtál a városi közönségnek, mit azonnal mi is tudjul adandunk a vidékieknek. Addig is pedig léleknyugalmat és szigorú mértékletes életrendet ajánlunk. Vidéki mozgalmak. Bácsból, oct. 18-án A ráczság erővel szeretné már a drágalátos országosztogató gonoszok ígérte vajdaságot megalapítva látni; dolgoznak is ám amúgy igazán, csakhogy átkozottul járnak hódításaikkal.• Halljuk mi történt: e hó 13-án délelőtt hadi tanácskozmánynak kellett tartatni Török-Becsén , hova egybegyűltek Éder tábornok, Kiss és Fach vezérőrnagyok, Vetter, Bakonyi ezredesek, Eszterházi huszár ezredes, és a törökbecsei parancsnok Csuha alezredes. — Ezt megtudván a rabló faj , hogy seregeink főnökeit egyszerre hálóba kerítsék, múlt pénteken mintegy 4—5000-en 7 ágyúval megrohanták Török-Becsét, és a reggeli ködös időt használva, csendben egész a város vásárterére vonultak , honnan 6 órakor ágyúikkal mondottak jó reggelt a városbeliek- s csekély helybeli őrségnek, csekélynek, mert a helybeli mintegy 600 nemzetőrön kívül nem volt a városban több erő, mint 700 csongrádi önkénytes nemzetőr, két század Turszki gyalogság és 3 kis ágyú. Az ellenség jöttekor a helybeli ráczok több helyen gyújtottak evvel zavart okozandók, a szomszéd franyovaiak pedig vészharangzúgásra nem mellettünk, de ellenünk keltek fel, jóllehet már előbb esküvel fogadták, hogy a rablókkal tartani nem fognak. — A csekély erő hősies elszántsággal fogadta a rabló csordát s segélyért azonnal Ó-Becsére küldött; innen küldetett segítségül 2 ágyú, 1 szakasz huszár és 3-adfél század gyalogság. Ezek még át sem keltek a Tiszán, midőn az ó-becsei előőrök a Földvárról kitört vad lázongók által hevesen megtámadtattak . Turia és Szent Tamásról tódult számukra a segítség, honnnét mintegy 3 —400 kocsi hozta a fegyvereseket , így a harcz mindkét helyen elkeseredetten vivatott. Reggeli 10 órakor már az óbecsei szőlőknél jelent meg az ellenség , mire a katonaság 2 század helybeli nemzetőrökkel erősíttetvén, űzőbe vette a rablókat, s egész a csatornáig nyomult utána, Földvárt is elfoglalandó, ha pihent erő nyomulhat utána. Délutáni 2 órakor már a győzelem a mi részünkön volt. — Vesztettünk 7 huszárt, van ezenkívül vagy 6 sebesült, köztük két nemzetőr, Török-Becsén pedig 2 vészesen sebesült, 3 pedig könnyebben; a ráczok közül Ó-Becse táján mintegy 100-at leöltek, a török— becseiek pedig vagy 300-at; sokat elvittek a rablók, valamint sebesülteket is; tőlünk a török-becsei oldalon elfogtak 3 Thurszki ezredbelit s több lakost mindkét nemből. — Csata után a török-becsei és franyovai ráczokat vadászták embereink egész szombaton délig, mint kévék a mezőn hevernek a ráczok holttestei. — Franyován egy lélek sincs , a gonosz hitszegük , kiket a golyó nem talált, mind megszöktek. — Töméntelen marhát hajtottak el mieink a pártütőktől. — Az isten védte híveinket mindenható erejével ! Szegeden halljuk a ráczok közöl nehány család kiirtatott , mivel a rablókkal szövetségben volt, köztük a gazdag Zserovicz, kinek raktáraiban hordókban puskapor találtatott felül riskásával behintve. Kikinda felé nagy égés látszott múlt hétfőn, halljuk, hogy Kiss Ernő porrá égettette. Beregből. Munkács, oct. 17-kén. Folyó hesökén a Várpalánkán szállásoló Hartmann század főhadnagya Knorek (Mayerberg kapitány távol lévén) levelet küldött este 7 óra tájban Munkács város túrájához, mellynek hazugságokkal teljes hosszas soraiban tudatja, hogy az oct. 3diki manifestum folytán a gr. Hartman gyalog-ezred 4 századával Várpalánkára vonuland, s Munkács városát s környékét ostromállapotba helyezi. E levél vételével rögtön tanácsot tartottak a város előkelői s tudaták a Viertel-Jellacsicsal, hogy illy fenyegető levél írására a város nem csak okot nem adott, de sőt inkább az ellenkezőt tévé akkor , midőn f. hó sokán a polgárokat felhivá, hogy a katonasággal minden súrlódástól óvakodjék; — továbbá tudaták azt is, hogy e város népe a király és országos törvényes felsőség iránti hűség alapján állván, megtámadni ugyan senkit sem fog, ha azonban igaztalanul megtámadtunk, magát védeni fogja. — Éjjeli őrizetére a városnak a szükséges rendeletek megtétettek ; a helybeli sóházat, mellyel a városból kivonult katonaság őrizet nélkül hagyott, a nemzeti őrség vette őrizet alá. Tegnap, azaz 16-kán a várparancsnok Laube értesülvén, hogy a sóház őrizet nélkül hagyatott, a várbeli legénységből küldött hat embert az őrtanyára. Ugyanezen parancsnok maga lejővén Szintay kormánybiztoshoz, kijelenté, hogy ő a Palánkán engedelme nélkül tanyát ütött katonaság tisztikarával egyet nem ért, annak azonban , minthogy az övénél sokkal nagyobb számú legénysége van, erővel alig fog ellentállhatni; mindazáltal parancsot adand neki, hogy minden ellenségeskedéssel hagyjon fel. — Szinte kijelenté az őrnagy, hogy ő azon kormányi felhívásra, melly az országbeli minden várak parancsnokaihoz küldetett, nyilatkozatát már elkészítette s magát az országkormányának alája vetette; egyszersmind kérte e biztost, hogy az ezen kellemetlen körülmények között tanácsával támogassa. Tegnap délután jött be Munkácsra a Hartman-ezrednek ismét egy százada, melly eddig Máramarosban tanyázott. Szállási azonban a várostól nem kapván, kiment ez is Várpalánkára, s onnan a közel fekvő Pósaháza faluba, hol a szegény lakosokhoz ötéves házával szállásolta be legényeit. Még két század váratik holnap s holnapután. Ez események a tegnapi bizottmányi ülésből a szomszéd Ugocsa, Mármaros, Szabolcs és Ungmegyékkel tudatván, ugyanazoktól segély kéretett. És a segély, egy részben már útban is van. —■ A megye egy öt tagból álló rendkívüli bizottmányt küldött ki teljes hatalommal, melly a védelem iránt rögtön intézkedik. Tagjaitól minden jót várhatunk. Van már vagy ezer ujonczunk itt helyben, a marmarosiakat, kik már fel is szerelve lenni mondatnak, — 400 egyén — holnap várjuk. Önkénytes nemzetőri századunk ma jött le Munkácsra. • A bajnak szemébe akarunk nézni. Ma reggel egy sváb embert fogtak el, ki ujonczainkat a Hartman ezredhezi átpártolásra csábitgatta, azok azonban ékemét elfogák, s a kormánybiztoshoz hozták, ki azt a törvény kezére bizá. Várparancsnokunk tehát, a derék Laube mellettünk van. Ellenben a Hartman gyalogság ellenünk. — Laube őrnagy külföldi lemez ezrednek pedig ellenünk leginkább agyarkodó tisztei Knorek és Nagy de Felső- Szopor, hazánk szülöttei volnának. —• Kérdés: mi kell nekik? Felelet: Akasztófa kell nekik. K. N. Becskerek, October Igkán. Már igazán nem tudjuk, az istennek melly nyelvén írjunk, hogy valahára átlássák s elhigyjék állapotunk szörnyűségét. Félévnél több , hogy a borzalmak minden nemén keresztül mentünk; fél hosszú évnél több, hogy csak azt tudjuk, mi a szenvedés, élvezetről csak tébolyodon beszélhet.— Ilyen állapotunk, illyen jelenleg is, s a jövendő olly felette komor, hogy körültünk vészt s nyomort, menedéket sehol nem találunk. A bitangban legyőzve, erélyes férfiak a kormányon — azon kedves merengésbe ringattak, mikép a hon , a szent szabadság, a veszély legnagyobbikától megmentve, felleges egünk kiderülve, felénk fordittatik az egész gond, s mi is valahára biztos révbe evezhetünk. — Azonban a nap múlik nap után, s mi kínosnál kínosabb helyzetekbe sodortatunk. Arad s Temesvár várak ellenséges indulata várparancsnokok kezeikben, portyázó seregek küldethetnek innen s onnan is népeinket kormányunk ellen lázitók, engedetlenségre, s különösen a katonaság adása megtagadására bujtogatók, sőt Temesmegyének Zaderlak nemzetőreit elég vakmerők voltak le is fegyverezni; hasonló történt a temesváriakkal is. De mi több? tőlünk, kik a vész torkában vagyunk, azon czím alatt, mintha nálunk már béke volna, az Octoberski Récseiféle ellenjegyzetű rendelet folytán az ágyukat s tüzéreket, s a Hanover-huszárok egész ezredét Temesvárra szemtelenkednek beparancsolni. E kívánat úson kinevezett honvédi tábornok Kiss Ernő s ezredes gróf Vécsei urnák hazasságán hajótörést szenvedett ugyan, de meddig kérdem, meddig fognak illy gaz játékot velünk űzni merészkedni ? Ezek történnek e két városban s határán, s nálunk f. hó fokán a megye derekán keresztül átvonul 2.000 végvidéki lázongó a tamasováczi táborból, s egyenesen II. Kikindának tartva, ott még az nap tábort üt. A kikindaiak őket mint megváltójukat fogadják, s más nap jókor már a csorda parancsnoka s a kikindai biró a község pecsétje alatt következő rácz nyelven irt föl— szólitásokat s meghagyásokat küldözgettek a kerületi többi községekhez : Nemes közönség! A népválasztotta vajvodának t. k. k. t. (?) s őrnagy Supplikátz Istvánnak sept. 28- ról kelt rendeletének adikja szerint eljöttem a német bánsági pancsovai ezreddel, hogy az érintett vajvoda nevében, és az egész szerb nemzet érdekében a kikindai kerületet fegyverre szólítsam, hogy egyetértőleg a magyar igát lerázzuk, nemzetiségünk és öszves monarchiánk legnagyobb előnyére. Azért meghagyom, hogy minél előbb a fegyverre alkalmas vitézeket ide N.Kikindára küldjétek. N. Kikindán, 1848. Oct. 2ván, Baraics Kutim m. k. cs. k. küldött, és nemzeti őrnagy. Zsivko Raikov m. k. biró. Ez egy, másik borzasztó bűnük pedig az, hogy midőn ottani őrnagy s biztos Nagy Sándor József az ottani s körülfekvő helységekből hirtelen összeszedett nemzetőrökkel a lázongó végvidékieket megtámadni indulván, N. Kikindán keresztül vonult, az ottani lakosok reájuk házaikból orozva leeőztek, s miután ekkor 130—200at közülük elejtettek, s e gyilkos tényen a két tűz közé került nemzetőreink megrémülvén, futottak s a várost elhagyták, a gaz n. kikindai lázongók házról házra jártak, s hol magyar, német, vagy tót volt, iszonyú kegyetlenséggel lekonczolták. Azután a holt tetemeket kivonczolván , harminczankint egy lakásban az akasszófa alá rakogatták. Illyen e vad nép, illyen e dühös faj, melly csak dúlni, pusztítói , rabolni s gyilkolni képes, az emberi érzelem belőle rég kihallva, a kegyetlenség apostolául, s az emberiség ostorául van e világon. Az ellenük küldött katonaságból több 50nél kapott nehéz sebet , hét tegnapelőtt már el is temettetett. Illy hősöknek illy rabló csorda ellenében kelle elvérzeniök ! nem fájdalmas-e ez? nem égbekiáltó ezeknek hazafi vére ? Szálljon is az átkok legsulyosbika e gonosz fajra , s legyen termő faja meddő, hogy illy hyénákat ne legyen e föld hátán hordani kénytelen. tökén reggel seregünk elől, a la Jelacsics , eltűntek, s majd azon után, mellyen mentek, Tomasováczra visszazarándokoltak. — Most megint itt vannak s minden nap várjuk a megtámadást. 565