Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-11-08 / 154. szám
Minda mellett, hogy a lélekzésben szorultságon kívül semmi változást sem vehetni észre, mégis az ütéri vér készítése a tüdőkben akadályozva van. A kész vér tehát, mint említek,a visszerekben tolul meg, mi miatt a vérkeringés nem folytathatja rendes menetét, ezt tehát elő kell mozdítani. A külső bőr , minthogy az üterek legszámosabb ágai benne végződnek s a viszereké ismét benne kezdődnek, a vérkeringés akadályát legelőbb megérzi, azért látszik s éreztetik rajta legeléül kékség s hidegség; a betegség kitörtével azért esik össze annyira, hogy az embert formájából majdnem kiforgatja. A vérkeringés akadályát leghelyesebben elháríthatni azon dolgok által, mellyek a bőrben az átétt természeti meleget fölélesztik. Illyenek a dörzsölések, melengetések, bőringerlő külső és belső gyógyszerek. Ezek között első helyen áll a testnek részletes és átalános dörzsölése. A dörzsölés nem csak meleget fejt ki, — hanem machanice egyenest a vérkeringésnek is lökést ad. . . . — Ezt elmulasztani, mihelyt a betegség kifejlett, azért nem tanácsos , mert minden más kezdeteknél elébb lehet vele czélt érni. A dörzsölés az izmokon véghez vitetik puszta kézzel vagy perkál, avagy pálya (flanell) darabbal, puhább vagy keményebb sertéjű kefével, a szerint, amint a beteg bőre finomabb vagy durvább, amint a betegség kezdeténél van, vagy már a bőr szélhüdéséig előhaladt. A dörzsölés történik vagy szárazon, vagy nedvesen. Ez utolsó esetben alkalmaztatnak: víz, eczet, bor, égettbor, lél (spiritus) és létben fölolvasztott illatok, vagy csípős szerek, miilyenek a festvények (tinctura). A csípős szereknél vigyázni kell, hogy egészséges ember kezével huzamosabban érintkezésbe ne jöjjenek , mivel ennél hamarább lenne bőringerlő foganatuk , mint a betegnél. Különösen a víz jéghideg, vagy minél hidegebb legyen, lehet jó meleg is, vízzel a dörzsölés átaljában tovább folytattassék, mint a többi szerekkel, s utána a test lepedőkkel vagy pólyadarabokkal jól körül tekergettessék, minthogy a csak paplannal vagy dunyhával betakart testben a melegség nem szokott kifejleni. Az eczet, a bor, melegen dörzsöltessenek, az égettbor s lél pedig langyosan. A csípős szerek, miilyenek a lélben fölrázott paprika, kutya- vagy farkastej, körösbogár, mustármag, torma stb. hidegen vétessenek. Ezekkel nem kell erősen dörzsölni, mert különben, mihelyt a bőrben a visszahatás vagyis a meleg kifejlése az izzadásig nőtt, könnyen terjedelmes hólyagok s nehezen gyógyuló bőrszivárgások támadnak. A melengetések vagy melegített lepedőkkel, vagy tányérokkal, födőkkel, vagy kő-, tégladarabokkal, vagy vasalóval (azonkép, mintha fejérmemusikáltatnék) történnek. Tovább tartják a meleget a gorombára tört só, még tovább a homok, föld, legtovább a kőkorsókba töltött forró víz. Midőn a homokot zacskóban a hasra, czombok tetejére lehet alkalmazni, akkor az oldalak mellé, a czombok közé, talpakhoz kőkorsókat (mely ilyekben savanyú vizek árultatnak), bugykosokat lehet rakni. A dörzsölések és melengetések hatásai múlékonyak, néha sokszori ismétlés után foganatosak, máskor foganatlanok. Ez utcsó esetben jó szemügyre véve meg kell ítélni, valljon a fejre, vagy haszai vértolulás nem nagyobb-e ? s váljon nem ez okozza-e az alkalmazottak sikerellenségét? Ila igen, akkor helyük van a bőringerlőknek , millyek a mustárliszt, torma és kőrösbogárpor. A mustárliszt vízzel vagy eczettel péppé keverve s vastagocskán ruhára kenve, ha a hasban van a vértolulás, a hasratétetik, még pedig a darabot nem kell kímélni; ha pedig a fejben van, a kezekre, vagy lábszárakra alkalmaztatik. A mustárliszt elég, ha a betegség foka nem nagy, vagy az még korai. Ellenkező esetben a liszthez torma kevertetik, mellynek hatása a mustárénál hamarábbi és erősebb; vagy tisztán torma vézetik elő, ha a baj még sürgetőbb. A körösbogárpor vagy rozsliszttel, vagy mustáréval kevertetik péppé s alkalmaztatik. Átalában megjegyzendő, hogy ezen bőrizgatók addig hagyassanak a testen, mig a kórjelekre nézve ezért értünk, azután távolíttassanak el; de ha a szükség igényelné, ismét alkalmazandók lennének. Azon szabályt, hogy addig maradjanak helyben, míg a bőr alattuk megpirosodik megtartani, nem lehet, mert a súlyosabb esetekben arra hiába várnánk , mivel hatásuk gyakran a lábbadozásban fejtikt egészen ki. A tiszta betegségben az alatt, míg az imént előadottak, mint a vérkeringés és melegség helyreállítására irányzottak történnének, a baj egyéb kórjeleiből tervezzük egyéb teendőinket. Ezen teendők a belső szerek megrendeléséből állanak. Ezeknek a külsőkkel teljes öszhangzásban kell működniök. Azon szerek közöl, mellyek a bőrre úgy hatnak, hogy annak munkásságát elősegítik, fölélesztik, először említendők a savanyok. Minden savany, mint a bőrbetegségeknél tapasztalhatni, a bőrre hat. Ilyenek: az eczet, borkősav (acidum tartaricum); a föleresztett ásványsavak : kénsav, Hallersavany, sósav, salétromsav, villasav. Ezeket nem magukban, hanem vagy hidegvízben, vagy valamelly nyálkás főzetben kell adni, csak annyit tevén belőlük az ital közé, hogy azt egézséges ember kedves savanyítás ízűnek találja. Ezen savanyok közöl a borkősav lenne nem orvosok által adandó, a többiek rendelete pedig orvosok által teendő. Róluk még az is megjegyzendő, hogy midőn a bőrre hatnak, egyszersmind az alhasidegeket is kedvesen, megnyugtatólag érintik. A nyálkás főzet pedig a szomjat enyhíti, a belső részekből kiürült nyálat pótolja. Ilyen nyálkás főzetet szolgáltatnak a barack , szilva, megyfalevelek , mézgák , az arábiai gummi, főkép pedig a szlepgyökér pora, a vékony fejér keményítő, és a szárasztott vérfű vagy csabavér, melly utolsót a vérhasban szokás az alföldön használni. Ezen szerekből csak kanalankint kell a betegnek adni. Minthogy a szomj iszonyú, s a viz alig ért le, már megint kijön, mellettük jégdarabkákat vagy jéghideg vizet kanalanként kell adogatni. Az állott viz csak a bajt növeszti. Vannak esetek, midőn a beteg majdnem hihetlen mennyiségű vizet iszik és vet ki, végre a hányása megáll; de az illy történetes szerencsét nem kívánjuk szabálynak állítani, sőt a betegnek, ha gyógyszerre fogtuk, mohó vizialt ne engedjük, még akkor is igen óvatosak maradunk, ha már a hányás egy két órára megszűnik is, mert megint kénytelenek leszünk újra kezdeni azt, amin túlesve gondoltuk magunkat. Ha a beteg , megállván a visszatérő test melegével a görcsök, meg a hányás és hasmenés, elszenderedni kezdene, szunnyadását nem háborgatjuk, mert az alatt az izzadás legelébb kitör, s ha korán fölébredt, is csendességre intjük. VI. Ha az életerő nagyon hanyatlott, már azon időszakban is, midőn a test melegségét visszahozni igyekezünk , szoktunk adni illatos szereket, minőek a menta, székifa , narancs, czitrom , fahéj, gyömbérforrázatok, mellyeket úgy készítünk, hogy egy öt ujjcsippetnyire egy félpohárnyi forró vizet öntünk , letakarjuk és langyosságig hagyjuk állani. De ezek használata főkép azon időszakban való, midőn a visszatérő testmelegséggel a főkórjelek engedtek. Átalában megjegyeztetni kérjük, hogy sokat belőlük ne adjunk; minden, a misék, a hányást, hasmenést szokta előidézni. VII. Maradnak némelly esetekben egyes kórjelek, mint nyakas hasmenés, vagy hányás, s különösen ez utóbbi néha olly makranézés, hogy minden, még a nyálnyelésre is ékrendezést támaszt. A hasmenést salepfőzettel, mellyhez néhány (legfölebb hét csepp) opium festvényt (tinctura opii) és fél szemet specacuanhát adunk, kerülvén minden higabb italt s ételt, megzabolázhatjuk. Ha ez inger a hasmenésre a végbélben magában rejlik a miatt, hogy a nyálkahártya véredényei vérrel leltek, akkor ki is zsert adunk vagy törött árpakását, vagy rizskását főzvén meglehetős sűrűre és hozzá egy tojássárgáját habarván, s arra ügyelvén, hogy ezen adag egy lindzsányinál több ne legyen. Megjegyzendő, hogy ott, hol a cholera a hasmenésből fejült ki, a hasmenést ezen szerek előbb is megállítván, a betegségnek kifejteni lehet, és így minden esetben a baj már kezdetében elfojlalhatik. Jelenben Budapesten csak kevés esetek mutatkoztak ollyanok, ahol az előjelek kékséggel mutatkoztak volna. Mindjárt változtak az előjelek úgy, hogy most rendesen hasmenés áll be legelőbb, s minthogy is—kevés embert kivéve — többnyire gondoskodnak magukról már a hasmenésben, tehát alig jön elő néhány eset naponkint, s ha tovább is igy tart a betegség, a halandóság alig lesz nagyobb, mint közönséges időben lenni szokott. A hányást egy csepfaeczet czukron adva, vagy helyette fényes kormot vízben vagy eczetben fölolvasztva s hasonlókép nyújtva elnyomni képes. Máskor valamellyik aetberból egy csep hasonló foganatú. Nem lévén többet előadni szándékunk, mint a mennyit olly helyütt, hol orvos nincs, mig az érkeznék , tenni polgártársaink életmentésére szükségesnek tartunk, mindazon szereket, mellyek a betegségben ügyfeleink által ajánltatnak, elő nem számlálhatjuk; de az illetőket a következőkre figyelmeztetjük. VIII. Valamint a betegség kezdetén és folyama alatt a vér a visszerekben összetolult s különösen a test környékéből belőlre gyülekezett, úgy tolul ismét kívülre a bőrre a betegség végeztével kivált azon esetekben , ahol a betegség fél- vagy egy napnál tovább húzódott. Ezen állapotban a kékség helyét pirosság, vörösség foglalja el; álmosság, kábultság s a testi erő olly hanyatlása áll be , hogy a beteg lábra nem állhat, sőt némelly esetekben ülve sem tarthatja fen magát. Ezen állapot az életnek épen olly veszedelmes , mint az előbbi. Minden jelekből az tűnik ki , hogy a vér főkép az agyvelőre tolult s hasonlít az ideglázhoz, vagy hagymázhoz. Ezen bajt nem annyira gyógyítani kell, mert nehezen lehet, hanem elvetéltetni, azaz: kifejlését kell s lehet is megelőzni. Jelei: A betegség múltával a beteg elerőtlenedettnek érzi magát, a pihenést a test kívánja , s minthogy valamit tenni képtelen , az alvásban keresi időtöltését. Ezen alvásból fejült ki a fentebb érintett állapot. Tehát a cholera után a beteg alvását kell szabályozni. Mihelyt észrevételik, hogy a lábbadozó időn túl szeret aludni, ébren tartassék , ülve maradjon, napközben többször az ágyból kiszállíttassék, és két ember között, hogy el ne essék, sétálni legyen kénytelen. Ha még olly piros volt is az ágyban arcza, ha kiszállt, hamar halavány lesz, ami a vérerek gyengeségére mutat. Nem tanácsos a fejre hidegborogatásokat tenni, mert elébb lesz azon foganatuk, hogy a cholera ismét elő áll, mint az, mellyett várunk. IX. Úgy nevezett praeservalivumokkal nem szolgálhatunk ; ezek a charlataneria köréhez tartozók. Legjobb praeservativum az, hogy az ember szokott életmódján, mellynél különben is egészséges maradt , ne változtasson, azaz sem ételében, sem italában szokatlanokat ne keressen, mert az egészség a változtatást megérzi. Már azért sem, mivel illy alkalomkor a családi erkölcsbe csúsznak be olly hibák, mellyek talán egy cholera esettel is mérkőzhetnek p. o. egy kis köményvizt, rozsók, utóbb pálinkaitalon, végre a családi boldogság fördulásán végződik. X. Azoknak , kik azon hiszemben vannak , hogy a cholera ragadós, azt adjuk tudtukra, hogy társasági viszonyainknál fogva az elkülönzés kicsinyben lehetetlen, de azzal is vigasztaljuk, hogy a ragadós betegségek természete szerint feltétlen ragály nem létezik. Átalában azt kell megjegyezni, hogy akármiilyen ragálynak is kiteheti magát az ember, csak arra ügyeljen , hogy utána őrizkedjék a megbetegedéstől azért, mert ilyenkor p. o. a meghűlésből nem csűr vagy nátha, hanem az uralgó betegség fejtik ki. Utoljára emlékeztetjük polgártársainkat a cholera előjeleire, miilyen p. o. az ajkak kéksége, a gyomorémelygés , hasmenés; ha ezeknek izzadással elejét veszik, feleiknek a legjobb praeservativumot nyújtották.• Végre megkérjük a lelkész , tanító , jegyző és gazdatiszt urakat, ha többen volnának egy helyütt egyetértve egymással, legyenek szívesek a tudtukra esett hholera gyógyultak és halottak számát följegyezni s jegyzékeikkel vagy a közeli tisztiorvosnak, vagy a kereskedelmi s iparministerium egészségi osztályának czimezve Restre beküldeni, hogy legalább a betegség idei statisztikáját leírhassuk. Közli Pólya József. 608 Vidéki mozgalmak. — Temesvár, nov. 1. Néhány nap óta a vár kapui fölött a sánczokon és a városház erkélyén feketsárga zászló lobog. A magyar zászlókat a megye házáról és a templomokról katonaság és katonai zene