Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-11-08 / 154. szám

Mind­a mellett, hogy a lélekzésben szorultságon kívül semmi változást sem vehetni észre, még­is az ütéri vér készítése a tüdőkben akadályozva van. A kész vér tehát, mint említek,a visszerekben tolul meg, mi miatt a vérkeringés nem folytathatja rendes menetét, ezt tehát elő kell mozdítani. A külső bőr , minthogy az üterek legszámosabb ágai benne végződnek s a viszereké ismét benne kez­­dődnek, a vérkeringés akadályát legelőbb megérzi, a­­zért látszik s éreztetik rajta legeléül­ kékség s hideg­ség; a betegség kitörtével azért esik össze annyira, hogy az embert formájából majdnem kifor­gatja. A vérkeringés akadályát leghelyesebben elhárít­hatni azon dolgok által, mellyek a bőrben az átétt természeti meleget fölélesztik. Illyenek a dör­zsölések, melengetések, bőringerlő külső és belső gyógyszerek. Ezek között első helyen áll a testnek részletes és átalános dörzsölése. A dörzsölés nem csak meleget fejt ki, — hanem machanice egyenest a vérkeringésnek is lökést ad. . . . — Ezt elmulasztani, mihelyt a betegség kifejlett, azért nem tanácsos , mert minden más kezdeteknél elébb lehet vele czélt érni. A dörzsölés az izmokon véghez vitetik puszta kézzel vagy perkál, avagy pálya (flanell) darabbal, puhább vagy keményebb sertéjű kefével, a szerint, amint a beteg bőre finomabb vagy durvább, a­mint a be­tegség kezdeténél van, vagy már a bőr szélhüdéséig előhaladt. A dörzsölés történik vagy szárazon, vagy ned­vesen. Ez utolsó esetben alkalmaztatnak: víz, eczet, bor, égettbor, lél (spiritus) és létben fölolvasztott illatok, vagy csípős szerek, miilyenek a festvények (tinctura). A csípős szereknél vigyázni kell, hogy e­­gészséges ember kezével huzamosabban érintkezésbe ne jöjjenek , mivel ennél hamarább lenne bőringerlő foganatuk , mint a betegnél. Különösen a víz jéghideg, vagy minél hidegebb legyen, lehet jó meleg is, vízzel a dörzsölés átaljá­­ban tovább folytattassék, mint a többi szerekkel, s utána a test lepedőkkel vagy pólya­darabokkal jól körül tekergettessék, minthogy a csak paplannal vagy dunyhával betakart testben a melegség nem szokott kifej­leni. Az eczet, a bor, melegen dörzsöltessenek, az égettbor s lél pedig langyosan. A csípős szerek, miilyenek a lélben fölrázott paprika, kutya- vagy farkastej, körösbogár, mustár­mag, torma stb. hidegen vétessenek. Ezekkel nem kell erősen dörzsölni, mert külön­ben, mihelyt a bőrben a visszahatás vagyis a meleg kifejlése az izzadásig nőtt, könnyen terjedelmes hólya­gok s nehezen gyógyuló bőrszivárgások támadnak. A melengetések vagy melegített lepedőkkel, vagy tányérokkal, födőkkel, vagy kő-, tégladarabokkal, vagy vasalóval (azonkép, mintha fejérmemu­sikáltatnék) tör­ténnek. Tovább tartják a meleget a gorombára tört só, még tovább a homok, föld, legtovább a kőkorsókba töltött forró víz. Midőn a homokot zacskóban a hasra, czombok tetejére lehet alkalmazni, akkor az oldalak mellé, a czombok közé, talpakhoz kőkorsókat (mely i­lyekben savanyú vizek árultatnak), bugykosokat lehet rakni. A dörzsölések és melengetések hatásai múlékonyak, néha sokszori ismétlés után foganatosak, máskor foga­­natlanok. Ez utcsó esetben jó szemügyre véve meg kell ítélni, valljon a fejre, vagy haszai vértolulás nem nagyobb-e ? s váljon nem ez okozza-e az alkalmazot­tak sikerellenségét? Ila igen, akkor helyük van a bőr­ingerlőknek , millyek a mustárliszt, torma és kőrösbo­­gárpor. A mustárliszt vízzel vagy eczettel péppé keverve s vastagocskán ruhára kenve, ha a hasban van a vér­tolulás, a hasratétetik, még pedig a darabot nem kell kímélni; ha pedig a fejben van, a kezekre, vagy láb­szárakra alkalmaztatik. A mustárliszt elég, ha a be­tegség foka nem nagy, vagy az még korai. Ellenkező esetben a liszthez torma kevertetik, mellynek hatása a mustárénál hamarábbi és erősebb; vagy tisztán torma vézetik elő, ha a baj még sürgetőbb. A körösbogárpor vagy rozsliszttel, vagy mustáré­val kevertetik péppé s alkalmaztatik. Átalában megjegyzendő, hogy ezen bőrizgatók addig hagyassanak a testen, mig a kórjelekre nézve ezért értünk, azután távolíttassanak el; de ha a szük­ség igényelné, ismét alkalmazandók lennének. Azon sza­bályt, hogy addig maradjanak helyben, míg a bőr a­­lattuk megpirosodik megtartani, nem lehet, mert a sú­lyosabb esetekben arra hiába várnánk , mivel hatásuk gyakran a lábbadozásban fejtikt egészen ki. A tiszta betegségben az alatt, míg az imént e­­lőadottak, mint a vérkeringés és melegség helyreál­lítására irányzottak történnének, a baj egyéb kórje­leiből tervezzük egyéb teendőinket. Ezen teendők a belső szerek megrendeléséből állanak. Ezeknek a kül­sőkkel teljes öszhangzásban kell működniök. Azon szerek közöl, mellyek a bőrre úgy hatnak, hogy annak munkásságát elősegítik, fölélesztik, elő­ször említendők a savanyok. Minden savany, mint a bőrbetegségeknél tapasz­talhatni, a bőrre hat. I­lyenek: az eczet, borkősav (acidum tartaricum); a föleresztett ásványsavak : kénsav, Hallersavany, sósav, salétromsav, villasav. Ezeket nem magukban, hanem vagy hidegvízben, vagy valamelly nyálkás főzetben kell adni, csak annyit tevén belőlük az ital közé, hogy azt egézséges ember kedves sa­vanyítás ízűnek találja. Ezen savanyok közöl a borkősav lenne nem or­vosok által adandó, a többiek rendelete pedig orvo­sok által teendő. Róluk még az is megjegyzendő, hogy midőn a bőrre hatnak, egyszersmind az alhasidegeket is kedvesen, megnyugtatólag érintik. A nyálkás fő­zet pedig a szomjat enyhíti, a belső részekből kiürült nyálat pótolja. Ilyen nyálkás főzetet szolgáltatnak a barac­k , szilva, megyfalevelek , mézgák , az arábiai gummi, fő­kép pedig a szlepgyökér pora, a vékony fejér kemé­nyítő, és a szárasztott vérfű vagy csabavér, melly utol­sót a vérhasban szokás az alföldön használni. Ezen szerekből csak kanalankint kell a betegnek adni. Minthogy a szomj iszonyú, s a viz alig ért le, már megint kijön, mellettük jégdarabkákat vagy jég­hideg vizet kanalanként kell adogatni. Az állott viz csak a bajt növeszti. Vannak esetek, midőn a beteg majdnem hihetlen mennyiségű vizet iszik és vet ki, végre a hányása megáll; de az illy történetes szerencsét nem kívánjuk szabálynak állítani, sőt a betegnek, ha gyógyszerre fogtuk, mohó vizi­alt ne engedjük, még akkor is igen óvatosak maradunk, ha már a hányás egy két órára megszűnik is, mert megint kénytelenek leszünk újra kez­deni azt, a­min túlesve gondoltuk magunkat. Ha a beteg , megállván a visszatérő test mele­gével a görcsök, meg a hányás és hasmenés, el­­szenderedni kezdene, szunnyadását nem háborgatjuk, mert az alatt az izzadás legelébb kitör, s ha korán fölébredt, is csendességre intjük. VI. Ha az életerő nagyon hanyatlott, már azon időszakban is, midőn a test melegségét visszahozni igyekezünk , szoktunk adni illatos szereket, minőek a menta, székifa , narancs, czitrom , fahéj, gyömbér­­forrázatok, mellyeket úgy készítünk, hogy egy öt ujj­­csippetnyire egy félpohárnyi forró vizet öntünk , le­takarjuk és langyosságig hagyjuk állani. De ezek használata főkép azon időszakban való, midőn a visszatérő testmelegséggel a főkórjelek en­gedtek. Átalában megjegyeztetni kérjük, hogy sokat be­lőlük ne adjunk; minden, a misék, a hányást, hasme­nést szokta előidézni. VII. Maradnak némelly esetekben egyes kórjelek, mint nyakas hasmenés, vagy hányás, s különösen ez utóbbi néha olly makranézés, hogy minden, még a nyálnyelésre is ékrendezést támaszt. A hasmenést salepfőzettel, mellyhez néhány (leg­­fölebb hét csepp) opium festvényt (tinctura opii) és fél szemet specacuanhát adunk, kerülvén minden higabb italt s ételt, megzabolázhatjuk. Ha ez inger a hasmenésre a vég­bélben magában rejlik a miatt, hogy a nyálkahártya véredé­nyei vérrel leltek, akkor ki is zsert adunk vagy törött árpakását, vagy r­i­z­s­k­á­s­á­t főzvén meglehetős sűrűre és hozzá egy tojássárgáját habarván, s arra ügyelvén, hogy ezen adag egy lindzsányinál több ne legyen. Megjegyzendő, hogy ott, hol a cholera a hasme­nésből fejült ki, a hasmenést ezen szerek előbb is meg­állítván, a betegségnek kifejteni lehet, és így minden e­­setben a baj már kezdetében elfojlalhatik. Jelenben Budapesten csak kevés esetek mutatkoz­tak ollyanok, a­hol az előjelek kékséggel mutatkoztak volna. Mindjárt változtak az előjelek úgy, hogy most rendesen hasmenés áll be legelőbb, s minthogy is—kevés embert kivéve — többnyire gondoskodnak magukról már a hasmenésben, tehát alig jön elő néhány eset napon­kint, s ha tovább is igy tart a betegség, a halandóság alig lesz nagyobb, mint közönséges időben lenni szokott. A hányást egy csep­faeczet czukron adva, vagy helyette fényes kormot vízben vagy eczetben fölol­vasztva s hasonlókép nyújtva elnyomni képes. Máskor valamellyik aetberból egy csep hasonló foganatú. Nem lévén többet előadni szándékunk, mint a mennyit olly helyütt, hol orvos nincs, mig az érkeznék , tenni polgártársaink életmentésére szükségesnek tartunk, mindazon szereket, mellyek a betegségben ügyfeleink által ajánltatnak, elő nem számlálhatjuk; de az illető­ket a következőkre figyelmeztetjük. VIII. Valamint a betegség kezdetén és folyama alatt a vér a visszerekben összetolult s különösen a test környékéből belőlre gyülekezett, úgy tolul ismét kí­vülre a bőrre a betegség végeztével kivált azon ese­tekben , a­hol a betegség fél- vagy egy napnál tovább húzódott. Ezen állapotban a kékség helyét pirosság, vö­rösség foglalja el; álmosság, kábultság s a testi erő olly hanyatlása áll be , hogy a beteg lábra nem állhat, sőt némelly esetekben ülve sem tarthatja fen magát. Ezen állapot az életnek épen olly veszedelmes , mint az előbbi. Minden jelekből az tűnik ki , hogy a vér főkép az agyvelőre tolult s hasonlít az ideglázhoz, vagy hagymázhoz. Ezen bajt nem annyira gyógyítani kell, mert ne­hezen lehet, hanem elvetéltetni, azaz: kifejlését kell s lehet is megelőzni. Jelei: A betegség múltával a beteg elerőtlenedett­­nek érzi magát, a pihenést a test kívánja , s minthogy valamit tenni képtelen , az alvásban keresi időtöltését. Ezen alvásból fejült ki a fentebb érintett állapot. Tehát a cholera után a beteg alvását kell szabá­lyozni. Mihelyt észrevételik, hogy a lábbadozó időn túl szeret aludni, ébren tartassék , ülve maradjon, nap­közben többször az ágyból kiszállíttassék, és két ember között, hogy el ne essék, sétálni legyen kénytelen. Ha még olly piros volt is az ágyban arcza, ha kiszállt, hamar halavány lesz, a­mi a vérerek gyengeségére mutat. Nem tanácsos a fejre hidegborogatásokat tenni, mert elébb lesz azon foganatuk, hogy a cholera is­mét elő áll, mint az, mellyett várunk. IX. Úgy nevezett praeservalivumokkal nem szolgálha­tunk ; ezek a charlataneria köréhez tartozók. Legjobb praeservativum az, hogy az ember szo­kott életmódján, mellynél különben is egészséges ma­radt , ne változtasson, azaz sem ételében, sem italá­ban szokatlanokat ne keressen, mert az egészség a változtatást megérzi. Már azért sem, mivel illy alka­lomkor a családi erkölcsbe csúsznak be olly hibák, mellyek talán egy cholera esettel is mérkőzhetnek p. o. egy kis köményvizt, rozsók­, utóbb pálinkaitalon, végre a családi boldogság fördulásán végződik. X. Azoknak , kik azon hiszemben vannak , hogy a cholera ragadós, azt adjuk tudtukra, hogy társasági viszonyainknál fogva az elkülönzés kicsinyben lehetetlen, de azzal is vigasztaljuk, hogy a ragadós betegségek természete szerint feltétlen ragály nem létezik. Átalá­ban azt kell megjegyezni, hogy akármiilyen ragálynak is kiteheti magát az ember, csak arra ügyeljen , hogy u­­tána őrizkedjék a megbetegedéstől azért, mert ilyen­­kor p. o. a meghűlésből nem csűr vagy nátha, hanem az uralgó betegség fejtik ki. Utoljára emlékeztetjük polgártársainkat a cholera előjeleire, miilyen p. o. az ajkak kéksége, a gyomor­émelygés , hasmenés; ha ezeknek izzadással elejét veszik, feleiknek a legjobb praeservativumot nyújtot­ták.­­• Végre megkérjük a lelkész , tanító , jegyző és gazdatiszt urakat, ha többen volnának egy helyütt egyet­értve egymással, legyenek szívesek a tudtukra esett hho­lera gyógyultak és halottak számát följegyezni s jegyzé­keikkel vagy a közeli tisztiorvosnak, vagy a kereskedel­mi s iparministerium egészségi osztályának czimezve Restre beküldeni, hogy legalább a betegség idei statisz­tikáját leírhassuk. Közli Pólya József. 608 Vidéki mozgalma­k. — Temesvár, nov. 1. Néhány nap óta a vár kapui fölött a sánczokon és a városház erkélyén feketsárga zászló lobog. A magyar zászlókat a megye házáról és a templomokról katonaság és katonai zene

Next