Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-11-19 / 164. szám

ügy megsemmitése volt, de melly nyilván a népek bol­dogságán dolgozni látszatott. Garowski az áruló, ki azóta is volt Oroszorság­­ban, volt a társaság alapitója. Ő ezen vétkes társa­ságot „Lengyel democratiának“ nevezé el. És ezen szent név alatt dogoztak ők az orosz részre, midőn a ta­gokat mindenfelé politikai vétségek elkövetésére iz­gatták. — A becsületes és valódi democraták fájlalták , hogy ezen elvetemedett emberek illy tisztelt nevet vi­seltek. — Én ezek közé tartozom, s mivel álarczukat le­rántani igyekeztem gyakorlott gonosztevők ravaszságá­val rohantak meg engem. Midőn egész életemet honom szabadságának és függetlenségének szent ügyében feláldozom, és azon meggyőződést hordoz­ra magamban, hogy annak elér­hetésére szükséges előredolgozni , főképen pedig egy a külföldön alakítandó szabad csapat által, oda fordí­­tom minden erőmet, hogy egy alkotmányos országban egy lengyel légiót alakítsak, mellyben ifjúságunk mint­egy katonai iskolában gyakorlat által képezhesse magát. Ez időben Belgium szerencséltetett engem azzal, hogy szolgálatot ajánlott. Én engedelmet kértem ott egy lengyel légió felállíthatására. De nem talált rész­vétre s egyedül nem akartam oda menni. Portugáliában csakhamar szerencsés kinézések nyíltak számunkra. Don Pedro kikötött Portóban, és az országnak alkotmányos chartát adott; ekkor Don­ Miguel Lissabon­­ban utálatos zsarnokként uralkodott. — Portóba mentem megkísérlni, vallján nem lehetne-e ott egy lengyel légiót felállítani. Láttam, hogy minden szerencsés kö­rülmények az alkotmányos párt mellett vannak, és hogy az egész ország csekély véráldozattal elfoglalha­tó. S mivel Don Pedrótól igen kedvező feltételek mel­lett egy lengyel légió felállithatását megnyertem , vis­szatértem Francziaországba, s minden fényes ígéretek daczára , mellyek nekem ott maradásom esetére té­­tettek , siettetém a légió képezését Francziaországban siettek a jó tisztek mellém ál­lam nagy tömegben , s az organizatió rövid időn megtörténik, ha a portugali kormány a szükséges pénzösszeget megküldi. De Don Pedro ezalatt elfog­lalván Lissabont, s látván, hogy bennünket nélkülöz­het, egyezésünket megtörő. Ezen alkalommal történt, hogy az úgynevezett lengyel ,democrat társulata, azon irányban vezetve, miként már megírtam, az orosz ágensek által, látván ezen rendes katonai combinatió által kezel közöl az anyagot, mellyel machinatióit büntetlenül űzheté, ki­ragadhatni , eget földet mozgásba hozott a légió megalakítását akadályozandó. De midőn látta, hogy ezt akadályozni lehetetlen, engemet árulónak nyilvánított, és sikerült nekie több ifjakat annyira fanatizálni, miszerint egy közülük épen úgy, mint itt Pesten zsebpisztolyát rám sitó. Ez leg­nagyobb bizonysága annak, hogy mindkét megtámadás ugyan egy oldalról jött. A nyilvános dolgok iránt elégületlenséggel eltel­ve visszahúztam magamat és Párisban elméleti munká­latokkal foglalkozom­ , mellyek a lengyel dolgokat ér­­deklőleg ismeretesek. Visszatérhettem volna Gallicziába rokonaimhoz, kik visszahívták és kellemes jólétben élhettem volna köztük, de elébe tettem a száműzetést a vagyonnak, melly kényszeritett volna az emigratiótól, mellyhez csat­lakoztam, elszakadni, pedig nézetem szerint csak ez van hivatva hazánk függetlenségét egykor kivívni. És igy áldoztam föl négyszer életemben saját sze­mélyes érdekeimet hazám szabadsága ügyéért, tudni illik : 1. ) Midőn a lengyel ármáda főparancsát 1831ben magamtól visszautasitom. 2. ) Midőn 1832ben Belgiumban ajánlott szolgá­latot el nem fogadom. 3. ) 1833ban, midőn Portugáliában a nekem sze­mélyesen ajánlott szolgálatot otthagyom. 4. ) Midőn a nevezetes vagyont, mellyet Galliczi­­ában örökölhettem volna, csak azért nem vettem át, mert Ausztria zsarnok uralkodása alatt élni nem a­­kartam. »« És mit tett e közben a lengyel demokrata társulat ? Miután halálos elleneinknek végtelen szolgálatokat tett volna , az egyenetlenség magvát a lengyel emig­ránsok közt szétszórva, és a legtekintélyesebb fér­fiakat, kik az első felkeléskor vezérekül szolgálhat­tak volna , gyanusitgatván s rágalmazván, Gallicziában véres gyülölséget igyekezett paraszt (Bauer) és birto­kos közt előidézni iratai által, a lengyel nemesség ál­talános legyilkolását hirdeté ; s azt állitá, hogy Len­gyelhon jövendője egyedül csak parasztságán alapul. Metternich átlátott e lépéseken ; tudta hogy a len­gyel nemesség — melly Lengyelhonban egyedül táplált hazanyi érzelmeket kebelében — megsemmisítése, a habsburgi háznak sokáig biztositandja a szerencsétlen Gallíczia uralmát, szívesen nézte a democrata társulat emissariusainak tetteit, és igy egyesülve készítették elő az 1846-iki szerencsétlen krakkói felkelést, melly áta­­lános vérfürdőre szolgáltatott alkalmat, s melyben a lengyel nemesség esett áldozatul. Ezen időben a roszul kiszámított poseni felkelés is kitört és roszul ütött ki , s a leghűbb s me­legebb hazafiak bebörtönöztettek. (Folyt, követ.) K. Vidéki mozgalmak. — Nagy -Kanizsa, nov.­­ 2. Aggodalom és kínos tűnődés közt folynak napjaink. Bécs elfoglalása leverőleg hatott mindenkire, és hallott az ember jós­latokat, mellyek hallásán sok kis lélek megingott re­­mény­ táplálta jó hitében; — de mi, bízva az igazság istenében és önerőnkben, most is hisszük, mint az­előtt, hogy van a végzés könyvében számunkra egy lap, mellyben függetlenségünk arany betűi tündököl­nek, azért aggódni a teendőn felett igen is, de sor­sunk felett kétségbeesni nem tudunk. Azóta vidékünkön is sok történt, és mi óhajtod­­­ottuk volna, vajha azok vagy épen nem, vagy ne úgy történtek volna. Folyó hó 8­n Perczel seregei a magyar határ­széleken őrvonalt képező ausztriai sereget megtámad­ták s azt vitézül Steierországba egész Fridauig visz­­szanyomták ; innen seregeink még az nap táborozási helyükre, 18 órai folytonos járás után, Csáktornyára visszavonultak. A csatának eredménye, mint a csatá­ban résztvettek állítják, 4 ló — 26 fogoly, kik több­nyire felső-ausztriai vadászcsapatbeliek és számos ha­lott. Veszteségünk csekély, 2 sebesültet vitézeink kö­zöl , kiket társaik egy ideig puskáikon hozva tovább nem bírtak , kocsik nem léte miatt az ellenség földén kelle hagynunk. Ez nagy hiba! Csekély, de elszánt seregünk négyszerre nagyobb erőt is a legnagyobb bátorsággal, ismeretlen földön, golyók zápora közt visszaverni képes volt. Ezen csata után sokan voltak, kik bizonyosnak tartották azon hirt, hogy Perczel serege téli szállását, csakugyan Csáktornyán tartandja, sőt némellyek olly vérmes reményekkel voltak eltelve, hogy a téli szállást már Varasdra tették által. Azonban minél vérmesebb volt a remény, annál kétségbeejtőbb volt azon hir hal­lása, miszerint seregünk Csáktornyáról visszavonul mon­datott. Ez meg is történt. Seregünk f. hó 11-én Csák­tornyáról rögtön Letenyére visszavonult, és igy Mu­raköz , azon földterület, mellynek lakóinál hivebbet a hazához, ragaszkodóbbat a nemzethez és szabadsá­gunkhoz — föl nem mutathatunk, ismét ellenség mar­talékának odahagyva , polgárai mint elvágott nemzet­test, vagy mint elhagyott árva gyermek , kínzó fájdal­mak közt kétségbeesetten várják sorsukat, mellyet az ellenség zsarnoki önkénye számukra kimérend. Istenem! valljon november 1s, vesztettük-e el Muraközt örökre ? Azon Muraközt, mellynek — mint bab­ám — kül­döttsége járult Perczel tábornok úrhoz Letenyére, kérve, ne hagyja el őket, s ígérte, hogy felhívására 20 ezeren fognak kiáltani Azon kanizsaiak is, kik oct. 17-én Nugent kiveze­­tésekor erejüknél többet mertek, ma aggodalom és félelem közt néznek a jövőbe, s borzadva várják a napot, mi­dőn a bosszúálló ellenség csordái ezen virágzó és a jövendő jólétének örvendő elsőbb rendű kereskedő várost dúlva és rabolva barangolják be, — sőt azon gondolat, hogy az ellenség téli sátorát talán itt ütendi fel, vagy, hogy a csinos lakók egy pár hét alatt talán már romok. Azért uraim! azon urak, kiket a dolog illet, fontolják meg, hogy Dráva mellett Nedeliczától kezdve Légrádig 20 — 25 ezer ellenség 7 generális alatt 30—35 ágyúval már megint készen áll, naponkint erősbü­l. Gondoljanak Muraközre , tekintsenek egyet a Kanizsa és Pest közt levő térségre, húzzanak párvo­­nalt az ottlevő magyar és az ellenünk álló seregek száma kiözt; úgy, ha van disponibilis erő, egy per­czünk sincs késni való, mert félek, hogy majd mon­Debreczen. Nov. 12-én vasárnap , közgyűlés tartatván, olvastatott Hodosi Miklós korm. biztosnak nov. 11-én N.Váradon kelt levele, mellyben felszólítja a várost, hogy innen minden lovas és gyalog fegy­veres erő indittassék Kolozsvárra, — melly felhívásra az határoztatott, hogy a helybeli nemzetőrség nem lévén olly állapotban, hogy az tömegestől olly távol helyre kiindulhatna , tehát annak kiinditása elhalasz­­tatott. — Ugyanezen gyűlésben olvastatott a honvé­delmi bizottmánynak Pesten, nov. 9-én kelt az iránti tudósítása, hogy Pestről 1,100 horvát fogoly inditta­­tik ki nov. 12-én a tiszai felső vidékre , s ezek e hó 18-ka táján érkeznek ide Debreczenbe, s itt leg­alább két napot pihenni fognak; ehhez képest meg­­hagyatik, hogy a város azok elszállásolásáról és őri­zetéről stb. gondoskodjék. Nov. 13-án ismét közgyűlés volt, s olvastatott gr. Károlyi Edének Miskolczon nov. 6-án kelt levele, mellyhez a honvédelmi bizottmánynak oct. 28-ról kelt olly tartalmú rendelete, hogy a hatóságok oda uta­­sittatnak, miszerint disponibilis nemzetőreiket gr. Ká­rolyi Ede rendelkezése s vezérlete alá bocsássák — lévén mellékelve; — ehhez képest levelében gr. Ká­rolyi a végett keresi meg a városi hatóságot, hogy nov. 22-ikre minél nagyobb fegyveres erő legyen készen, — hogy ez akkor az ő itt átvonuló több seregéhez csatlakozzék. — Két század gyalog s a még itthon levő lovas nemzetőrségnek kiinditása határoztatott el.­­ Végül Csapó János főkapitány előadta, hogy ő, mint a lovas nemzetőrség századosa, hivatalát az elindulás közelgé­­se miatt nem viselheti, melly előadáshoz a többi ta­nácsnokok és a jegyzők is csatlakozván, kérték ma­gukat hivataluktól felmentetni, és helyükbe másokat helyettesíteni. — Ezen nyilatkozatokhoz képest főka­pitányul Tikos István, — tanácsnokul Toót Sámuel, Sápi Sámuel, Szentpéteri János, — jegyzőül pedig Boros István helyettesittettek. —­­ Nálunk minden fegyverfogható városi hivatalnok oda hagyja hivatalát. Nov. 14-én reggeli 7 órára közgyűlés hirdet—­tetvén, ebben Hodosi Miklós korm. biztos az iránti u­­jabbi levele olvastatott fel, hogy a fegyveres nemzet­őrség azonnal induljon Feketetóra, ■— mellyre az lest a határozat, hogy mihelyt Károlyi Ede ide megérke­zik , — az ő vezérlete alatt azonnal elindul. A gyűlés d. u. 3 órakor folytattatván, indulási naput hétfő, nov. 20-ika tűzetett ki. A Kolozsvárról jött utasok beszélik, hogy B.­­Hunyadnál az oláhokat a váradi és kolozsvári nemzet­őrök a múlt héten szerdán s csütörtökön (nov. 8 - 9) széjjelverték, és két faágyut vettek el tőlük; a faágyuk vaslemezzel vannak kibélelve és karikákkal körülfogva. — Beszélik továbbá, hogy a Feketeló körüli oláhság a magyarok segítségére siet befelé; s arról lehet őket megismerni, hogy hajfonadékaikat levagdalják, s ilyen levagdalt hajat a faluban mindenfelé sokat láthatni. A.H. Kolozsvár, nov. 12-én Városunk egészen hadi lábon áll. Seregeinknek egy része táborba szállt, más része itthon őrködik a város nyugalma fölött. Tegnap előtt összes fegyveres erőnk, isten szabad ege alatt megesküdött, hogy magát gyáván megadni soha sem fogja. S azért állunk elébe, bár merről jöjjön az ellenség. — Most hivatalnok, iparos, kereskedő, író, ur, cse­léd, öreg, ifjú, mind mind fegyverben áll, mig nejeink töltényeket, tépetet, sat. készilnek. És már igy állván a dolgok, nem gyáváknak nevezne-e tisztelt olvasónk, ha mi eldobván a fegy­vert kezeinkből , újságírással foglalkoznánk ? Aztán miből s kinek írjunk? Enged, Vásárhely danunk kell..,már késő,44 pedig merem állítani, nincs a hazában fontosabb pont ennél, mert egy vesztett csata Mura mellett, vagy a múltkorihoz hasonló vissza­vonulás, sehol a hazában nem lehet káros következé­seiben olly roppant és kiszámíthatlan , mint épen e helyen. — Hol van Vettel az öt zászlóaljjal ? Végül még egyet. A Hunyadi-csapatból ma számo­sakat láttunk Kanizsán, kik illy hideg időben és sár­ban mezítláb , különben fegyverrel jártak az utczán. Lelkünk mélyéből fájlaljuk e lelkesült csapat egyéneit. P. H.

Next