Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-11-19 / 164. szám
ügy megsemmitése volt, de melly nyilván a népek boldogságán dolgozni látszatott. Garowski az áruló, ki azóta is volt Oroszorságban, volt a társaság alapitója. Ő ezen vétkes társaságot „Lengyel democratiának“ nevezé el. És ezen szent név alatt dogoztak ők az orosz részre, midőn a tagokat mindenfelé politikai vétségek elkövetésére izgatták. — A becsületes és valódi democraták fájlalták , hogy ezen elvetemedett emberek illy tisztelt nevet viseltek. — Én ezek közé tartozom, s mivel álarczukat lerántani igyekeztem gyakorlott gonosztevők ravaszságával rohantak meg engem. Midőn egész életemet honom szabadságának és függetlenségének szent ügyében feláldozom, és azon meggyőződést hordozra magamban, hogy annak elérhetésére szükséges előredolgozni , főképen pedig egy a külföldön alakítandó szabad csapat által, oda fordítom minden erőmet, hogy egy alkotmányos országban egy lengyel légiót alakítsak, mellyben ifjúságunk mintegy katonai iskolában gyakorlat által képezhesse magát. Ez időben Belgium szerencséltetett engem azzal, hogy szolgálatot ajánlott. Én engedelmet kértem ott egy lengyel légió felállíthatására. De nem talált részvétre s egyedül nem akartam oda menni. Portugáliában csakhamar szerencsés kinézések nyíltak számunkra. Don Pedro kikötött Portóban, és az országnak alkotmányos chartát adott; ekkor Don Miguel Lissabonban utálatos zsarnokként uralkodott. — Portóba mentem megkísérlni, vallján nem lehetne-e ott egy lengyel légiót felállítani. Láttam, hogy minden szerencsés körülmények az alkotmányos párt mellett vannak, és hogy az egész ország csekély véráldozattal elfoglalható. S mivel Don Pedrótól igen kedvező feltételek mellett egy lengyel légió felállithatását megnyertem , visszatértem Francziaországba, s minden fényes ígéretek daczára , mellyek nekem ott maradásom esetére tétettek , siettetém a légió képezését Francziaországban siettek a jó tisztek mellém állam nagy tömegben , s az organizatió rövid időn megtörténik, ha a portugali kormány a szükséges pénzösszeget megküldi. De Don Pedro ezalatt elfoglalván Lissabont, s látván, hogy bennünket nélkülözhet, egyezésünket megtörő. Ezen alkalommal történt, hogy az úgynevezett lengyel ,democrat társulata, azon irányban vezetve, miként már megírtam, az orosz ágensek által, látván ezen rendes katonai combinatió által kezel közöl az anyagot, mellyel machinatióit büntetlenül űzheté, kiragadhatni , eget földet mozgásba hozott a légió megalakítását akadályozandó. De midőn látta, hogy ezt akadályozni lehetetlen, engemet árulónak nyilvánított, és sikerült nekie több ifjakat annyira fanatizálni, miszerint egy közülük épen úgy, mint itt Pesten zsebpisztolyát rám sitó. Ez legnagyobb bizonysága annak, hogy mindkét megtámadás ugyan egy oldalról jött. A nyilvános dolgok iránt elégületlenséggel eltelve visszahúztam magamat és Párisban elméleti munkálatokkal foglalkozom , mellyek a lengyel dolgokat érdeklőleg ismeretesek. Visszatérhettem volna Gallicziába rokonaimhoz, kik visszahívták és kellemes jólétben élhettem volna köztük, de elébe tettem a száműzetést a vagyonnak, melly kényszeritett volna az emigratiótól, mellyhez csatlakoztam, elszakadni, pedig nézetem szerint csak ez van hivatva hazánk függetlenségét egykor kivívni. És igy áldoztam föl négyszer életemben saját személyes érdekeimet hazám szabadsága ügyéért, tudni illik : 1. ) Midőn a lengyel ármáda főparancsát 1831ben magamtól visszautasitom. 2. ) Midőn 1832ben Belgiumban ajánlott szolgálatot el nem fogadom. 3. ) 1833ban, midőn Portugáliában a nekem személyesen ajánlott szolgálatot otthagyom. 4. ) Midőn a nevezetes vagyont, mellyet Gallicziában örökölhettem volna, csak azért nem vettem át, mert Ausztria zsarnok uralkodása alatt élni nem akartam. »« És mit tett e közben a lengyel demokrata társulat ? Miután halálos elleneinknek végtelen szolgálatokat tett volna , az egyenetlenség magvát a lengyel emigránsok közt szétszórva, és a legtekintélyesebb férfiakat, kik az első felkeléskor vezérekül szolgálhattak volna , gyanusitgatván s rágalmazván, Gallicziában véres gyülölséget igyekezett paraszt (Bauer) és birtokos közt előidézni iratai által, a lengyel nemesség általános legyilkolását hirdeté ; s azt állitá, hogy Lengyelhon jövendője egyedül csak parasztságán alapul. Metternich átlátott e lépéseken ; tudta hogy a lengyel nemesség — melly Lengyelhonban egyedül táplált hazanyi érzelmeket kebelében — megsemmisítése, a habsburgi háznak sokáig biztositandja a szerencsétlen Gallíczia uralmát, szívesen nézte a democrata társulat emissariusainak tetteit, és igy egyesülve készítették elő az 1846-iki szerencsétlen krakkói felkelést, melly átalános vérfürdőre szolgáltatott alkalmat, s melyben a lengyel nemesség esett áldozatul. Ezen időben a roszul kiszámított poseni felkelés is kitört és roszul ütött ki , s a leghűbb s melegebb hazafiak bebörtönöztettek. (Folyt, követ.) K. Vidéki mozgalmak. — Nagy -Kanizsa, nov. 2. Aggodalom és kínos tűnődés közt folynak napjaink. Bécs elfoglalása leverőleg hatott mindenkire, és hallott az ember jóslatokat, mellyek hallásán sok kis lélek megingott remény táplálta jó hitében; — de mi, bízva az igazság istenében és önerőnkben, most is hisszük, mint azelőtt, hogy van a végzés könyvében számunkra egy lap, mellyben függetlenségünk arany betűi tündökölnek, azért aggódni a teendőn felett igen is, de sorsunk felett kétségbeesni nem tudunk. Azóta vidékünkön is sok történt, és mi óhajtodottuk volna, vajha azok vagy épen nem, vagy ne úgy történtek volna. Folyó hó 8n Perczel seregei a magyar határszéleken őrvonalt képező ausztriai sereget megtámadták s azt vitézül Steierországba egész Fridauig viszszanyomták ; innen seregeink még az nap táborozási helyükre, 18 órai folytonos járás után, Csáktornyára visszavonultak. A csatának eredménye, mint a csatában résztvettek állítják, 4 ló — 26 fogoly, kik többnyire felső-ausztriai vadászcsapatbeliek és számos halott. Veszteségünk csekély, 2 sebesültet vitézeink közöl , kiket társaik egy ideig puskáikon hozva tovább nem bírtak , kocsik nem léte miatt az ellenség földén kelle hagynunk. Ez nagy hiba! Csekély, de elszánt seregünk négyszerre nagyobb erőt is a legnagyobb bátorsággal, ismeretlen földön, golyók zápora közt visszaverni képes volt. Ezen csata után sokan voltak, kik bizonyosnak tartották azon hirt, hogy Perczel serege téli szállását, csakugyan Csáktornyán tartandja, sőt némellyek olly vérmes reményekkel voltak eltelve, hogy a téli szállást már Varasdra tették által. Azonban minél vérmesebb volt a remény, annál kétségbeejtőbb volt azon hir hallása, miszerint seregünk Csáktornyáról visszavonul mondatott. Ez meg is történt. Seregünk f. hó 11-én Csáktornyáról rögtön Letenyére visszavonult, és igy Muraköz , azon földterület, mellynek lakóinál hivebbet a hazához, ragaszkodóbbat a nemzethez és szabadságunkhoz — föl nem mutathatunk, ismét ellenség martalékának odahagyva , polgárai mint elvágott nemzettest, vagy mint elhagyott árva gyermek , kínzó fájdalmak közt kétségbeesetten várják sorsukat, mellyet az ellenség zsarnoki önkénye számukra kimérend. Istenem! valljon november 1s, vesztettük-e el Muraközt örökre ? Azon Muraközt, mellynek — mint babám — küldöttsége járult Perczel tábornok úrhoz Letenyére, kérve, ne hagyja el őket, s ígérte, hogy felhívására 20 ezeren fognak kiáltani Azon kanizsaiak is, kik oct. 17-én Nugent kivezetésekor erejüknél többet mertek, ma aggodalom és félelem közt néznek a jövőbe, s borzadva várják a napot, midőn a bosszúálló ellenség csordái ezen virágzó és a jövendő jólétének örvendő elsőbb rendű kereskedő várost dúlva és rabolva barangolják be, — sőt azon gondolat, hogy az ellenség téli sátorát talán itt ütendi fel, vagy, hogy a csinos lakók egy pár hét alatt talán már romok. Azért uraim! azon urak, kiket a dolog illet, fontolják meg, hogy Dráva mellett Nedeliczától kezdve Légrádig 20 — 25 ezer ellenség 7 generális alatt 30—35 ágyúval már megint készen áll, naponkint erősbül. Gondoljanak Muraközre , tekintsenek egyet a Kanizsa és Pest közt levő térségre, húzzanak párvonalt az ottlevő magyar és az ellenünk álló seregek száma kiözt; úgy, ha van disponibilis erő, egy perczünk sincs késni való, mert félek, hogy majd monDebreczen. Nov. 12-én vasárnap , közgyűlés tartatván, olvastatott Hodosi Miklós korm. biztosnak nov. 11-én N.Váradon kelt levele, mellyben felszólítja a várost, hogy innen minden lovas és gyalog fegyveres erő indittassék Kolozsvárra, — melly felhívásra az határoztatott, hogy a helybeli nemzetőrség nem lévén olly állapotban, hogy az tömegestől olly távol helyre kiindulhatna , tehát annak kiinditása elhalasztatott. — Ugyanezen gyűlésben olvastatott a honvédelmi bizottmánynak Pesten, nov. 9-én kelt az iránti tudósítása, hogy Pestről 1,100 horvát fogoly indittatik ki nov. 12-én a tiszai felső vidékre , s ezek e hó 18-ka táján érkeznek ide Debreczenbe, s itt legalább két napot pihenni fognak; ehhez képest meghagyatik, hogy a város azok elszállásolásáról és őrizetéről stb. gondoskodjék. Nov. 13-án ismét közgyűlés volt, s olvastatott gr. Károlyi Edének Miskolczon nov. 6-án kelt levele, mellyhez a honvédelmi bizottmánynak oct. 28-ról kelt olly tartalmú rendelete, hogy a hatóságok oda utasittatnak, miszerint disponibilis nemzetőreiket gr. Károlyi Ede rendelkezése s vezérlete alá bocsássák — lévén mellékelve; — ehhez képest levelében gr. Károlyi a végett keresi meg a városi hatóságot, hogy nov. 22-ikre minél nagyobb fegyveres erő legyen készen, — hogy ez akkor az ő itt átvonuló több seregéhez csatlakozzék. — Két század gyalog s a még itthon levő lovas nemzetőrségnek kiinditása határoztatott el. Végül Csapó János főkapitány előadta, hogy ő, mint a lovas nemzetőrség századosa, hivatalát az elindulás közelgése miatt nem viselheti, melly előadáshoz a többi tanácsnokok és a jegyzők is csatlakozván, kérték magukat hivataluktól felmentetni, és helyükbe másokat helyettesíteni. — Ezen nyilatkozatokhoz képest főkapitányul Tikos István, — tanácsnokul Toót Sámuel, Sápi Sámuel, Szentpéteri János, — jegyzőül pedig Boros István helyettesittettek. — Nálunk minden fegyverfogható városi hivatalnok oda hagyja hivatalát. Nov. 14-én reggeli 7 órára közgyűlés hirdet—tetvén, ebben Hodosi Miklós korm. biztos az iránti ujabbi levele olvastatott fel, hogy a fegyveres nemzetőrség azonnal induljon Feketetóra, ■— mellyre az lest a határozat, hogy mihelyt Károlyi Ede ide megérkezik , — az ő vezérlete alatt azonnal elindul. A gyűlés d. u. 3 órakor folytattatván, indulási naput hétfő, nov. 20-ika tűzetett ki. A Kolozsvárról jött utasok beszélik, hogy B.Hunyadnál az oláhokat a váradi és kolozsvári nemzetőrök a múlt héten szerdán s csütörtökön (nov. 8 - 9) széjjelverték, és két faágyut vettek el tőlük; a faágyuk vaslemezzel vannak kibélelve és karikákkal körülfogva. — Beszélik továbbá, hogy a Feketeló körüli oláhság a magyarok segítségére siet befelé; s arról lehet őket megismerni, hogy hajfonadékaikat levagdalják, s ilyen levagdalt hajat a faluban mindenfelé sokat láthatni. A.H. Kolozsvár, nov. 12-én Városunk egészen hadi lábon áll. Seregeinknek egy része táborba szállt, más része itthon őrködik a város nyugalma fölött. Tegnap előtt összes fegyveres erőnk, isten szabad ege alatt megesküdött, hogy magát gyáván megadni soha sem fogja. S azért állunk elébe, bár merről jöjjön az ellenség. — Most hivatalnok, iparos, kereskedő, író, ur, cseléd, öreg, ifjú, mind mind fegyverben áll, mig nejeink töltényeket, tépetet, sat. készilnek. És már igy állván a dolgok, nem gyáváknak nevezne-e tisztelt olvasónk, ha mi eldobván a fegyvert kezeinkből , újságírással foglalkoznánk ? Aztán miből s kinek írjunk? Enged, Vásárhely danunk kell..,már késő,44 pedig merem állítani, nincs a hazában fontosabb pont ennél, mert egy vesztett csata Mura mellett, vagy a múltkorihoz hasonló visszavonulás, sehol a hazában nem lehet káros következéseiben olly roppant és kiszámíthatlan , mint épen e helyen. — Hol van Vettel az öt zászlóaljjal ? Végül még egyet. A Hunyadi-csapatból ma számosakat láttunk Kanizsán, kik illy hideg időben és sárban mezítláb , különben fegyverrel jártak az utczán. Lelkünk mélyéből fájlaljuk e lelkesült csapat egyéneit. P. H.