Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-07-15 / 56. szám

mány bérezei közé is elérkezett. Az emberek itt is kezdenek mozogni, gondolkozni, de mozgásuk ollyan, mint a gyermeké, vagy súlyos betegségből üdülni kezdő betegé. Mindenütt látszik nyoma a politikai kiskorúságnak, melly nyilvános élet hiánya, politikai elnyomottság következése. A mártiusi napok következéséül kiadott alkotmány itt is kihirdettetett. A robot eltörlését a felség Gallicziára nézve rég kimondotta: Bukovina egy kerülete Gallicziának, és mégis itt az úrbéri viszonyok megszüntetve még nincsenek, úgy látszik, a földbirtokosok szeretnének a régi schlendrián kerékvágásban még tovább is megmaradni, a nép pedig tűr, hisz a járomhúzásához hozzá szokott, s azt lerázni magáról tudatlan és gyáva. A június 2-án Bécsbe összehívott országgyűlésre itt is megtörténtek a követválasztások. A census eltörlésével módosított alkotmány szerint 50,000 ember választván magának egy követet, e tartományra 10 követ esett. Jelen voltam egy választógyűlésen, melly Guráhumorá nevű mezővároskában tartatott. Fehér zászlóval indultunk ki, mellyen ezen ártatlan fölirás volt: Éljen a király, éljen a constitutio! A nép utunkban mindenütt csodálkozással állott ki bámulni. Hogy is ne, hisz ilyen nagy dolgot még itt soha sem láttak. „Kinpolung“ nevű mezővároson keresztül mentünkben a királyi tisztviselők meglátván a zászlós menetet, azt indítványozgatták a népnek, hogy tegyék le a zászlót, mert az urak lázadást akarnak. Ezeknek az embereknek van aztán fejük. Fehér zászló , éljen a király és constitutio-felirás, és.... lázzadás. Ezeket az embereket csakugyan jó volna spiritusba téve begöngyölni, és a chinai császárnak küldeni példányul, hogy lássa miilyenek annak az Európának némelly szabadságfiai. Fogadom, még a chinai császár is bele szeretne az illy értelembeni szabad Európába. A gyűlés eredménye lett, hogy egy Miron Csuperkovits nevű oláhot választottak követül. Nagy ellenszenv mutatkozott az öszszegyűlt nép közt mindenütt a királyi tisztviselők és földesurak ellen. Egy oláh nyilvánosan kimondta, hogy nekik nem kell követni egy német sem, mert már anynyiszor megcsalták őket, hogy bennök bizalmat nem helyezhetnek, tehát maguk közül választanak egyet. A pápák bujtogatják] és vezetik a népet. Egy közülök a gyűlés előtti este, minden németek kikergetését és megölését indítványozta. A németek jól kipofozták volna bizonyosan a reverendáját, ha felei onnan el nem hurczolják. Másutt is illy szellemben történtek a követválasztások. Az egész tartományban csak a czernovitzi kerületből választottak egy német tanárt, egyebütt mind oláhokat, még pedig néhol olly tudatlanokat, hogy németül, sem értenek. Na hiszen még a bécsi sat. német képviselő atyafiaknak is repesni fog örömében szívok, midőn 9 oláh csakúgy szépen nemzeti kozlókosan, harisnyásan köztük megjelen és nagy bölcsen hallgat. Az illyen emberek fogják aztán Ausztria alkotmányát biztos alapokra fektetni. Éljen a census eltörlése ! — E népet nem lehet capaoilálni, — fijába mondja az ember, hogy ezen országgyűlés a constitutiót fogja kidolgozni, törvényeket hoz; nem, ők aprólékos bajaikkal kívánnak ott föllépni. Minden ember zsebében van egy egy kérelem, mellyet követőnek kíván átadni eligazítás végett, és még fenyegetőznek, hogy főbeütik, ha el nem igazítja. Ilyen s hasonló dolgok hallására eszembe jutnak e bibla szavai „Elvész az én népem, mivel tudomány nélkül való.“ E tartomány jövendője felől többféle vélekedések keringenek. A miveltebb németek Magyarországhoz kívánnának csatlakozni. Az oláhok Moldova, Oláhország és az erdélyi oláhságot szeretnék öszszekapcsolva látni és úgy együtt Ausztria oltalma alatt egy Daco-romanum impériumát alakítni. Vannak olyanok is, kik függetlenül, sehová sem csatolva óhajtanak Austria alatt, de Lengyelországhoz tartozni semmiképpen sem akarnak. Az oroszok irányában minden népfaj közt közös az ellenszenv. Most ennyit, majd ha figyelemre méltót talál, többet is közöl. Baczó Gábor. (K. H.) Bukovinából Írják: Lüders tábornagy, a czárnak kedvencze, 60,000 oroszszal áll készen az alsó Pruthnál, az aldunai fejedelemségeket elfoglalandó. Ezen országok rettegnek az oroszok berontásától s chajtoznak az osztrák birodalomhoz csatlakozni. A nagyszerű poiticu drámát keleten fogják jó részint eljátszani,’vagy játszását elkezdeni. Eár Oláhon. Legújabb hírek szerint B ukares t nem város többé , hanem — tenger, csupa kejtenger. Diszmenetek és népünnepélek egymást érik. A metropolita is aláírta az alkotmány. Ő és Eliad János, Golescu István,helu őrnagy,Magiéra,s Scurtus titkárral jutottak az idei gl. kormányra a fejedelem lemondása után. Nemzeti őrség nagy számmal alakult, csak nincs elég fegyver. Az ország csendes. Minden kerületbe új igazgató van nevezve. Az angol consul úgy nyiatkozott, hogy nem soká kozákok fognak Oláhországba berontani. É.r. Debreczen, julius 7 én. Csak igen rövid tárgú szemelvényt akarok adni folyó hóvalóikig folytatva tartott havi rendes közgyűlésünkből, részint mert becses a hely most e lapokon, részint mert valami közfigyelmet érdeklő tárgy nem igen fordult elő. Miután némelly eddig még esküt nem tett képviselők s tiszteletbeli jegyzők feleskettettek, néhány ministeri rendeletek felolvastattak: a házi pénztár ügye került szőnyegre. Ez a korábbi irgalmatlanul rosz gazdálkodás által, a mellett hogy városunk több mint másfél millióval adós, totaliter koldus állapotra jutván, most hogy némileg regresszorozhassa magát s a temérdek szükségeket legyen miből fedezni, kipkedünk kapkodunk mindenféle mód után.... Késő pénzügyünkből bizonyos urak abból a piaczaschlag *1- ból minden vért magukba szívtak....... s most belé életet lehelni néhány lelkesbeknek óriási feladat. Olvasatott ezután Marmaros körlevele a Würtenberg huszárok ügyében. Élénk viszhangra talált. Végül mi legtöbb időt elfoglalt, három, a tisztújítás óta üresedésbe jött senatori állomás, közgyűlési helyettesítés által betöltetett. Blaskovics Kálmán (exsenator a legközelebbi tisztújításnál) Vecsei J. (egy hajdanában 29 éven keresztül senatorkodott öreg úriember) és Szőllősi János (volt házi pénztárnok) lettek a közbizalom férfiai. Különös az emberi természet!.. Amaz első polgártárs ellen milly nagy mértékben tört ki az antipathia tisztujitáskor. S most ?.... Vagy nem a nép hangulatát követték volna a képviselők ?.. Manó tudja. Egyébiránt mi az egészen csodálkozunk ugyan, de azért őszintén örvendünk. Hát arról a középső választásról mit mondjunk ?.. Semmit. Röviden csak azt jegyezzük meg, hogy Guizot és a debreczeni képviselők egy pontban meglehetősen összehangzanak. Guizot mindig azt mondta „követnek csak komoly és éhtes férfiú“, ezek meg a senatorságról tartják ezt. Ó korérdemi fonákság! Abban a mi gyűléstermünkben ollyan burlesk jeleneteket lát az ember fia hogy még.... Mikor egyszerre ugyanazon momentben öt hit képviselő perórát indítványoz, egyik véknyan, másik vastagon... ah ez olly sajátszerü ziláltság s kellemes wirwar, hogy csak úgy csuklik az ember a nagy nevetésnek miatta. Több parlamentarilast urak!... No az a stereotyp következetlenség, az az egymást pofozása a végzéseknek is kuszicskát érdemlő istoria, mellyszerint a mi ma decretáltatik, holnap már összve vissza téretik. Csak egyetlen példát. A marcziusi napokban a tetekjárói hivatal felállítása egyhangulag elhatároztatott, sőt személyzete a tisztujitáskor meg is választatott — s most az egész hivatal felállítása simpliciter felfüggesztetett, akkor midőn már felsőbb jóváhagyáson is keresztül ment. Ad vocem telekbirói hivatal. A minap egy magistratualis persona érzékenyen lamentált előttem, hogy ezután nem fog annyi zsiradékkal járni a senatorság, mert az a telekbirói hivatal minden azaccidentiakat absorbeal. Vájjon ha az ember pajkos természetű volna nem sejthetne-e ebből ollyan valami furcsát. A napokban itt egyházkerületi gyűlés volt. Fő tárgyait tették: némelly uj esperesek s gondnokok megerősítése, s a ministeri értekezletre menendő képviselők verificatioja. Polgáresperesek és assesorok! talán letehetnék önök már azt a palástot és azt az idétlen ködvágót (triangulum). Higyjék meg ollyan mamószerü kinézést ad az az embernek. " Sincerus, Csongrádmegye. Julius I. Több világi katholikusoktól felszólitatva, miszerint a hold-mezővásárhelyi alesperesi kerületnek a kath. vallási és iskolai alapítványi javadalmak aláírások által javalt eszközlésének mikénti foganatosítása felett a folyó évi június 15-kén Mindszenten tartott gyűlésében jegyzőkönyvileg kimondott érzeményeit közzé tennénk: ez óhajtásnak örömest sietve megfelelni a t. szerkesztőséget felkérjük, hogy tisztirataink e tárgyra vonatkozó pontjának lapjaiban helyet adni szíveskedjék, melly igy hangzik: 4. Tárgyalás alá került az ismeretes petitio aláírás által javalt eszközlésének mikénti foganatosítása, mellyre nézve ezekben központosult a kerület véleménye, miszerint e tárgy találkozik ugyan a kerület rokonszenvével, a mennyiben csakugyan üdvös volna ezen több milliókra rúgó tőkéket a kath Egyház bel-economiájára felhasználni — de midőn megfontoltuk, hogy még idő előtti volna ezen aláírások által bizalmatlanságot tanúsítani a felelős ministérium irányában, midőn megfontoltuk, miként e több millióra rugó tőkék áldásaiban annyira nem részesültünk, sem mi, sem egyházaink, sem tanodáink e kerületben, miszerint ily kincsek birtokáról még sejtelmünk sem volt,s midőn megtoltuk, hogy mi ezen aláírások gyűjtésével ismét csak eszközökül használtatnánk fel olly dologban, mellynek túlhajtása, mi óhatatlan ha czélt érni akarunk, káptalani helyelnök úrnak bevallása szerint is könnyen izgatási vagy lázítási színezetet ölthetne magára, mit az országnak jelen bonyolódott állapotában előidézni polgári bűn volna; midőn megfontoltuk, miként az országnak szeme az elnyomott, elszegényedett arendű papságra van függesztve, és becsületes czéljainak kivívásában reánk is számol, melly reményüket saját és honunk érdekében meghiúsítanunk nem szabad, nem lehet, midőn mindezeket megfontoltak kénytelenek voltunk bevallani, miként ezen hit szerint több miliókra menő tökéknek jelenleg és ez útoni megmentését, sem jónak, sem tanácsosnak, se méltányosnak nem tarthatjuk , sőt a józan megfontolás azt javalja, miként legüdvösebb volna magunkat s tanodáinkat nagylelkűen azon nemzetre bízni, mellynek érdekében áll a nép nevelése, felvilágosodása, s melly ha szereti népét, mit a törvényhozás tettleg bebizonyitott, ennek tanítóit, lelki vezetőit sem fogja elhanyagolni, fenmaradván úgy is a kérelmezési út akkoron, midőn netalán a kormány cselekvényeiben, ebbeli szép de méltányos reményeinket meghiúsítaná; és még akkor is, mivel többé tagadni nem lehet, miként a papi aristokratia annyira elvesztő népszerűségét, hogy minden bár legüdvösb, legigazságosb indítványa már csak azért is háttérbe szoríttatik, mivel azoktól jó, kik eddig csak magukról szerettek gondoskodni, oda terjed a kerületnek nézete, miként e petitio ne egyes püspököknek, hanem a lehetőségig széles alapra letett megyei vagy méginkább tartományi zsinatnak — ahol a világi katolikusok is nagy részben lennének képviselve — lenne kifolyása , addig tehát mígdez megtörténendik, a hozzánk kegyesen leküldött aláírási íveket is tisztelettel visszaküldjük. Több kerületi lelkész. Árvából. Julius 4-én megkezdett s két nap alat élénk részvét mellett tartott bizottmányi ülésben a tanácskozási szőnyegre került a behozandó több hivatalok tárgyában nem rég tett előterjesztésünkre jelenleg érkezett ministeriális rendelet, melly kérelmünk nyomán a nem létezett hivatalokra szükséges egyének választását engedélyezi, s jóváhagyja. Ennek nyomán bizottmányunk akképen intézkedett, hogy a septemberben tartandó comité fogja őket választani; addig pediglen a behozott uj hivatalokat elnyerni vágyók, kötelesek lesznek esedező leveleiket az illető helyre beadni. — — Mármarosmegye a würtembergi huszárokat illetőleg pártolásra felszólító levele legnagyobb lelkesülés kitörésével pártoltatott; s felirással fogjuk azon hazaszeretet okozta hibájokat támogatni,s kérni,miszerint ezen rendkivülileg nemes szellemtől ihlett tettek iránt kímélettel legyenek.-------Zágrábmegye ilir nyelven szerkesztett s hozzánk milly tárgyban nem tudni intézett levelét mostanra nem akarván a kedélyeket keseríteni a legnagyobb indignatioval a ministeriumhoz küldtük, jövőre pediglen miután ezt keblünk magyar szelleme többé el nem tűrheti — első alispánunknak kötelességül tétetett, hogy hason szellemű leveleket felbontatlanul küldjön vissza. — A felcsigázott s nálunk hallatlan húsár ellen némellyek nagy zajt ütöttek s méltán, miután a legnagyobb visszaélések léptek életbe. Ennek folytán a marha húsnak fontja 12 krajczárról. 11. kra. leszólitatott, — — — — —- — A ministerialis tót újság tartására minden város s falu sz.birák s az illető lelkipásztorok utján fölfognak szólitatni.-------Nógrád, Heves, Bihar sat. megyék által tett a miniszerek iránti bizalom nyilvánításra felszólítása legnagyobb viszhangra talált, amit egy felírással is fogunk tetézni. *) Beregszász, Július 6. A múlt törvényhozás egy szabad s független közönséggé emeli e várost, fölruházva önkormányzással, felemelve olly hatósággá, melly beléletében nem tekint kasztokat, de egyenlő polgári jogot, s állást ad. Előzmény, nézzük a következést. Sok pártokra oszlottt honunk, örökös küzdő helyzetben, úgy nemzetiségünk, mint a közhaza fölvirágzását akadályozó. E pártok közt e város nem szerepel, ennek veszélyes szerepe van „az öldöklő pártoskodás“ amaz egy honé- ez egy három négyezer léleké. A múltak sötét homályba zárva levelemből kihagyatnak, bár 1847-ben novemb. 1-eje (biróválasztás) polgárvérrel áztatá e város piaczát, s olyanokéval , kik családi tűzhelyeknél a békésélet élén, legtisztább erkölcsei élék napjaikat. Mélyen záratott ez esemény az idők homályába, de mélyebben a büntető törvényszék eljárásába. Junius 17-re előjött a régi időből. A tanács együtt ül, jelenvalók mint egyik csekély polgár; némán halgattam (mit szerencsének tarthatok) mi történik. A biró, — egy békeszerető polgár — megnyitja az ülést, előadva, mikép újjáalakulásunk igénylete szerint, ha a törvénnyel nem ellenkezik, új tisztikar rendezésére, s egyszersmind az ahhoz kellő kivántatóságok megtételére hívta össze a polgárságot. A tárgy fontossága szép értelmiséget gyűjte össze. Kellő megvitatás után — mennyiben a bár rendezett tanácsú — községekre a választási törvény homályossága hozatott fel — a választás rendezése kimondatik. Ki legyen elnök, ő volt első a párt keletkezésére; — egyik Mezős másik Szintay János követet nyilvánitá. A zaj közepett egy polgár szavazatot kér. Nem kellett több, „ki vele“ orditá néhány vakmerő előrekészült szájból; erre rögtön széke megragadtatik, hogy kivettessék. A rend, szabadság, pillanat alatt elenyészik a szabad polgár ököllel védi magát, hogy a tettet gátolja. Elnök csendet kér. A jobb szellemnek látva az ocsmány erőszakosságot, kevesen küzdenek a rendellenség ellen, kérnek rögtönvizsgálatot, a tanácsülés eloszlatását; a küzdelem a polgári szabadság és törvényterem szentsége felett, hathatós volt. Igen, és mégis a — pártdühben — akadt több, ki védte a bűnt, s ki mondá nyilvánosan, hogy e tanács zártkörű, s helye nincs sokaknak. Uraim, önök a korszellem fölött egy sötét elvhez kapaszkodnak — melly a nap világa előtt bagolyszerepet visel. A gyűlés eloszlattatott, a visgálat úgy hiszem nem marad el, különben a közvélemény sújtó érzete a gyalázatos merényle, az illető hivatalnokokat sajtolandja. Ha szabad jogunk gyakorlatát ekként kezdjük, akkor én Isten veled városom haladása, jobbléted s a polgári egyetértés felett örökös éjszaka honol — figyelem uraim, a rendetlenség a szabadság gyilkosa. Beregből. Vészfenyegette honunk védelmére fegyvert fogott önkényteseink elmentével, tisztikarunk pár egyént elveszített: Guty Ferencz és Ilosvay Lőrincz esküdteket; helyökre négy folyamodott: Guty Antal, Bakcsy József, Ilovai Sándor és Gecsei Ferencz. A választást leírni bajos korteskedés nyilvánosan ment; tekintélyesbjeink kevesen küzdöttek embereik mellett, mig nem kivívhatták; ha pártfogó nincs — isten áldjon meg hivatalosön esküit Bajcsy József és Ilosvay Sándor. — Bizottmányunk többi tárgyai nem jelentékesek. Sz. 1. Haladjunk-e, vagy maradjunk? Bátor jó ideje már, mióta e kérdés megszűnt ollyan lenni, hogy róla után útfélen ezt kellene szónokainkkal hirdetnünk: „ez a *) Megengedt. levelezőnk, ha tárgyhalmaz miatt becses levele többi részét jelenleg ki nem adhatjuk. Szerk.