Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-18 / 136. szám

Szerda ALKOTMÁNY, NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egy egy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt, postán borítékban hatszor küldve 8 frt, kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­tőségnél Z­ö­l­d k­e­r­t utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban, 136 szám. October Zolián 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. " Pattontásomat telve hozom a táborból, de nem töltésekkel, mert ezeket mind kipuskázta a vadászcsa­pat, mellynek én is tagja valék. Kipuskázta.... és lőtt nagyszerű bakot. Ennek históriáját akarom én nehány sorban elő­adni. Per varios casus, post tot discrimina rerum Oc­tober 11-én reggel utólértük a hadsereget, melly Mo­­sonytól 4 órányira Miklósfalván táborozott. Itt volt tudomásunkra a képviselőház azon határ­­zata, miszerint világosan megparancsolja, hogy sere­geink nyomuljanak be Austriába a bécsiek segítségére. Táblabiráink (értsd a vadászcsapat egy részét,) a mint ezt megtudták, nehánynak közülök ínye ellen volt a dolog. Az arczok a nagy gondolkodásnak miatta meg­nyurgultak .... egypár öblös tajtpipából a tűz kia­ludt, a papiak előtt —a­hová beszállásoltatánk — csoportok alakultak, s jen való vitatkozás a felett után útfélen: „menjünk-e Bécsbe ? Tanácsos lesz-e stb.“ Az emberi természet egy­könnyen meg nem tagad­ja magát. A táblabiró Miklósfalván is táblabiró maradt, ezernyi scrupulusával s határozatlan ingadozó politicájá­val. — Egy része a követeknek azt mondá: Ne men­jünk Austriába, mert ott szoros utak vannak és sere­günk könnyen megsemmisittethetik Jelacsics és Auer­sperg által. Másnak érdekében — úgymond, — minek kocz­­káztatnák seregünket, melly magvát képezi a honvé­delmi erőnek. Másik része igy gondolkozott: Tudjuk meg előbb, nem fognak-e a nemzetőrök azon törvényre hivatkozni, miszerint az ország határain kívül katonáskodni nem tartoznak.­­ A harmadik része pedig arra hivatkozott, hogy Austria seregünk bemenetelét invasiónak fogja tekinteni. A­ki ismeri a tábori körülményeket, tudni fogja, hogy ott minden legkisebb hír egy óra alatt el van terjedve.­­ A követek ezen discursai is a tábor pattogó tü­zeinél délután közbeszéd tárgyai voltak. A sereg az illy kific­amodott véleményekkel satu­­rálva, másnap Pahrendorfra útnak indíttatott. Az avant­­gárde ekkor már Ivánka vezérlete alatt 12 ágyúval Brucknál tanyázott. S még ekkor sem történt a seregben semmi ha­­tárzott nyilatkozat a részben, hogy szívesen megy-e Austriába vagy nem? Pahrendorfon a képviselők kimentek a táborba, — s a­mire semmi szükség sem volt —­ persvadeálgatni kezdték a sereget a felől, hogy milly hasznos leend az­­Austriában benyomulás. Felfogásom szerint ezen rábeszélés ébresztő a nem­zetőrökben azon véleményt, miszerint ők Bruckon túl csakugyan nem tartoznak menni, mert különben nem igyekeznének őket rábeszélni. E logica igen természetes, s ennek lett következ­ménye az, hogy a nemzetőrség egy része határozottan kijelenti, hogy­­ a magyar határokat át nem lépi, le ezek a tények. Véletlen múmiának kellene lenni az embernek, hogy ezek után ne boszankodjék. Én, ki szabadságunk érdekében elkerülhetlenül szük­ségesnek tartottam volna a Bécsbemenetelt, a lehető legroszabb lépésnek tartom , hogy ez nem történt. Ne mondja azt nekem senki, hogy 15.000 sor­katonája van Auerspergnek , mert ez nem igaz. Ne mondja nekem senki, hogy seregünket zsoldo­sok hada tönkre tehette volna, mert ez nem igaz. Ezeket csak az hiheti, ki elég gyenge, hogy ma­gát mystificáltatni engedje azok által, kik seregeink Austriábai benyomulásában a dynastia ellen intézett lépést látnak. Hlyen pecsovicsok pedig találkoznak a táborban. Hlyen például Baldacci, ki leköszönvén, a táborban mint galoppé-tiszt oldalog, s kinek Bónis kormánybiztos a haditanács alkalmával ajtót nyitott a szobából. Ezek beszédeikkel csak a levegőt rontják. Átalá­­ban pedig a közvélemény színe előtt kénytelen va­gyok kijelenteni azt, miként annak, hogy a seregben ezen szakadás támadt, egyenesen a vadász­csapat az oka. Nem kell hozzá finom tapintat, hogy az előzmé­nyekből e következményt magának az ember kivonja. Annál is inkább, mert a képviselők közé sok min­denféle gyanús nép keveredett. És ezek a táborban nagy patkossal képviselők gyanánt elkezdtek szónokolni. Pázmándinak egész életében legszerencsétlenebb gondolata volt a vadászcsapat felvitele. Megmutatta a következés , mert hasznot nem, csak kárt csinált. Jövőre tehát szó se legyen az i­lyen improvisált a csapatokról. A képviselők hon sokkal több hasznot te­hetnek, mint a táborban. A bizottmány pedig szigorúan tiltsa meg, hogy a táborba senki, — kivéve hivatalos küldetéssel — ne bocsáttassék. Ha valaki tábori rendes szolgálatra kötelezi magát .—H isten éltesse ! — a haza szivessen fogadja; de az illyen dilettáns expeditióktól hadúr óvjon meg bennün­ket. — D­i­x­i. Nemzetgyű­lés. Ülés a képviselőházban October 14-én d. e. 11. órakor. Elnök. Az ülés megnyílt. Az utolsó ülések jegy­zőkönyve fog felolvastatni. Ludvig János és Záborszki Alajos jegyzők olvas­sák a jegyzőkönyvet. A képviselőháznak az országból távollevő magya­rok iránti határozata a felsőházzal közöltetni rendeltetik. Tóth Lőrincz: A jegyzőkönyv azon pontja, melly Ré­­csei Ádámról szól, eszembe juttatja azt, mit mondani a­­karok. A bírói ítéletet anticipálni ugyan nem lehet, de a kezeink közt levő oklevelek után igen valószínű, hogy Récsei Ádám alkalmasint mint a nyilvánvaló hazaárulás részese fog elmarasztalni. Köztudomásra van az is, hogy Récsei Ádám Bécsben az Aula kezébe került; én te­hát nem akarván, hogy a törvényesen kimondott íté­let csak papiroson maradjon, kívánom, hogy Magyar­­szágnak adassék át, miszerint, ha törvényesen el lesz marasztalva, az ítéletet végre is lehessen hajtani, és nem akarom, hogy Bécs, melly a Zrínyi Péterek és Ná­­dasdiak vérpada, a hazaárulók aziluma volt, most ismét ez legyen. Elnök, úgy gondolom, ezt a felolvasandó iromá­nyokból lehet kapcsolatba hozni. Jelentem a háznak, mi­­kint Gózon Dániel nyugdíj nélküli főhadnagy egy köl­­csöntervet nyújtott be; továbbá Fogarasvidékéről érke­zett egy folyamodás, mellyben a luczi közönség a lu­­gosiakat oda kéri utasittatni, hogy őket a malmok hasz­nálatától ne zárják el. Ezt a törvényhozó testnek bead­ni annyit tesz, mint annak kötelességeit és körét nem is­merni. Ezen közönség még azt kéri, hogy némelly ne­mes családok miután bebizonyították nemességüket s mégis szolgálatra kényszeritetnek, a szolgálat alól fel­mentessenek. Fogarasvidékéről egy másik község a ha­tárőrök felállítása alkalmával tőle elvett jobbágyi telke­ket kéri visszaadatni; mindezek a körvényi választmány­hoz utasittatnak. Jelentem a háznak, miután azon sok hadifogolynak, kiket vitéz seregeink hatalmunkba kerítettek, hazájukba való visszaküldése káros lehetne, a honvédelmi bizott-­­­mány jónak látta, hogy ezen a Roth táborából elfogott­­ számos hadi­foglyok visszarendeltessenek, és az országo­k­ ban több helyeken elhelyeztessenek. — Jelentem to­vábbá , miként Pázmándi urnák a táborból érkezett tu­dósítása szerint seregünk az osztrák határszéleket át­lépte, és előseregünk Ivánka ezredes ur vezérlete alatt Bruckba érkezett. Felszólittatott a Bécs alatt táborozó Auersperg tábornok, hogy seregünket, mivel ez Jellasics táborát üldözi, ne tekintse mint invasiót Austriába, megvárván tőle, hogy seregeivel neutralitást fog irá­nyunkban nyilvánítani. Jelenthetem még, hogy Auers­perg tábora lo ezerből, Jelasicsé 15 ezerből áll. Van­nak némi irományok a ház előtt felolvasandók. Ludvig olvassa a következő irományokat: An die ungarische, den Jellasics verfolgende Ar­mee ! Soldaten und Brüder! Jellasics ruckt gegen Wien, Mord, Diebstahl, Brandschatzung, Schändung bezeichnen seinen Zug; siegt er, so werden die in Wien aufge­häuften Eigenthumsschatze der Gesammtmonarchie eine Beute plündernder Horden, so sind hunderttausend Men­schenleben bedroht, so ist Ungarns und Österreichs Freiheit eingesargt in ein gemeinsames Grab. Die Civi­lisation Mitteleuropas, die altererbrieften Rechte Ungarns, das deutsche Österreich stehen auf dem Spiel. Um sol­chen Gefahren zu begegnen, um die Knechtung Ungarns und die Standarte des Absolutismus im ganzen Kaiserstaate unmöglich zu machen erhob sich das Volk von Wien. Es verhinderte den Abzug der Regimenter, die zu Eurer Un­terjochung abgeschickt wurden, es gab sich den dichtesten Kugelregen preis, es focht mit einem Heldenmuth, der über jedes Lob erhaben ist. Die Ströme des kostbaren Bürgerblutes sindaber umsonst geflossen, wenn ihr nicht mit Entschlossenheit und in Eilmärschen uns zu Hilfe eilt. Wir fordern euch also in Namen der Freiheit, in Namen Eures und unseres Vaterlandes, im Namen der Männer des sechsten Octobers auf, ohne jede Bedenklichkeit, ohne Rücksicht auf den Scheingrund der Gebietsverletzung, der in einem groszen Momente kindisch und unwürdig ist, das österreichische Land zu betreten, und euch und uns zu erlösen. Die Bürger Wiens blicken ängstlich auf euch, und werden euch mit offenen Armen empfangen. Die dankbare Nachwelt aber wird den Kranz der Unsterb­lichkeit um eure Stirne flechten und sagen, dasz ihr, die ihr so oft das absolute Österreich aus Umsturz und Vernichtung gerettet, nun das ungleich schönere Verdienst, erworben habt, das freie Österreich aus Schutt und Asche gehoben zu haben. Wien, den 10. Oct. 1848. In Namen des Centralausschusses aller de­mokratischen Vereine Wiens. Dr. Carl Tausenau Vor­sitzer. Fenner v. Fenneberg. Jelacsics válasza a Gemeinde-Auschuss kérdésére, mi czélból jött ide ? Die Gründe, welche mich veranlassen den Marsch der mir untergeordneten Truppen hieher zu richten, sind die Pflichten der mir sowohl als Staatsdiener im weiterem, und als Militär im engeren Sinne obliegen, als Staatsdiener muss ich der Anarchie nach Möglichkeit steuern, als Mili­­taer an der Spitze meiner Truppen gibt mir der Donner der Geschütze die Marschdirektion. Mein einziges Bestreben ist die Aufrechthaltung der Gesammt-Monarchie mit Gleichberechtigung aller Nationalitaeten, und die Treue an meinen Kaiser und König. Darum ist meine Wahl wessen Verfügung ich gehorchen wolle, nicht schwer. Die Verpflegung der Truppen geschieht auf Ausstellung von Quittungen hier. Die Unterbringung derselben wird Niemanden belaestigen, da sie lagern; von ungarischen Truppen werde ich nicht verfolgt, wenn dieses aber geschehen sollte, so werde ich Gewalt mit Gewalt zu vertreiben trachten. Auf österreichischen Grund und Boden kenne ich keine Kroaten und Ungarn , ich kenne darauf nur k. k. österreichische, denen ich anzugehö­ren die Ehre habe. Potz-Neusiedl. stb. Jelacsics FML.

Next