Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-10 / 11. szám

Censural: Spida. Szerkesztőség: Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 28. sz. Telefon: József 65 és József 66. Kiadóhivatal: IV. ker, Gerlóczy-utca 11. Telefon: 75—09 Fénték­, 1919. október 10. * 1. évf. II. szám miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii /Előfizetési ár: Egész évre 220 kor., félévre 110 kor., negyedévre 56 kor., egy hónapra 20 kor. Egyes szám 80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiuiiiiiiHiiiiiiiiiNiutiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiii Instiintare. Trupele de ocupatiune române, prin consiliul c­omunal al Capitalei a rechizitionat is mai multe locuinte particulare, apar­tamente pantru ofiteri. Commoduires b­ed­ rou­ne (Veres Pálné-n. r.) someaza pe propietarii sau chiriasii came­­ziror rechizitionate, ca in decare de ze de aui, dupa aparitia acestei instiintari sa de urmatoarele date pe adresa de mai sus : 1. Numele propietarului sau anim­asului. 2. Adresa exacta a camerei. 3. Numele complect al ofiterului ce ocupa camera, gradul­ui Regin, unde in prezent im sa afla ofiter clauza de sub Nr. 3, se va nota cu cuvantul «gol». Cei ce vor neglija acest lucru se vor pedepsi conform prescriptiunulor ordonantei relativ la cartiruire. Sef. Bir. Cart. Stt. Liza Eu­gen. Comand. Pietei B. Posta Colonel P. Ioan. Se face conoscut ca oricine va fi prins cu legitimatii false sau reclamatii ori cereri nefon­­date, va fi dat in judecata curtei martiale. Hirdetmény. A román megszálló csapatok tisztjei részére a fővárosi tanács több magánlakásban lak­részeket foglalt le. A román térparancsnokság (Veres Pálné­­utca 1.) felhívja a foglalt lakások főbérlőit, hogy 24 órán belül jelentsék be a fenti címre egy negyedéves lapon a következőket: 1. A főbérlő neve. 2. A lakás pontos címe. 3. A benne lakó tiszt teljes neve, rangja és ezrede. Ahol jelenleg nincs tiszt, ezt a 3. tétel alatt «üres» szóval jelzik. A mulasztók a lakásadásra vonatkozó ren­delet értelmében bűntettetnek. Lizo Eugen hadnagy, a beszállásolási hivatal főnöke, P. Iván ezredes, Budapest térparancsnoka. A közönség tudomására hozatik, hogy mind­azok, akiknél hamis igazolványok, reklamációk vagy alaptalan kérelmek találtatnak, haditör­vényszék elé kerülnek. Vezeklő vers. Égett csontoknak hamujával meghintem én is büszke főmet. Eljöttem én is vezeklőnek. Voltam próféta, küldött hírnök s a büvölőknek zsibvásárán megtántorultam mégis gyáván. Jaj átkos sípok, kárhozat dudái, gyerekmagyarnak buja-bája ! az én fülem is hajlott rája. Jaj délibábok felma mázolt fénye, az én szemem is hitte őket, a déli nappal ejtetőket. Jaj Ddilának toros cédasága, csalott csókok parázsbimbója ! az én fejem is koldul róla. Kiszívlak lázadt ereimből s az éjbe köplek, gyilkos jóság, véremnek rossza, úri kórság ! És megvezeklek tág szemekkel, sötétség álmatlan gyanúja, gyógyult bolondság ocsúdott tanúja. Lendvai István: Lengyelek és magyarok. Budapest, okt 9. A lengyel nemzet, amely már véglege­sen el volt könyvelve az emberi nem nagy veszteségei közé, most, hogy egy csoda és lankadatlan erőfeszítése következtében szét­pattant felette a kripta ajtaja: legelsőnek siet fölkeresni bennünket testvéri üdvöz­letével és az érdemetlenül sokat szenvedett fajtának részvétével. Akik testvérbolygók gyanánt vándoroltak görgeteges útjukon az európai történelem boltozatán, most, mint már annyiszor, keresik egymást lé­tük és jellemük és érdekeik nagy, von­zási törvényeinek engedve. Hányszor cserélődtek a szerepek ! Hány­szor fordult a szerencse külsője úgy, hogy ők csúsztak a porban s a mi sorsunk lendült a dicsőség zenitje felé, majd megint mi zuhantunk le a történelem meredekéről s ők jutottak a szerencse országútjára! A közös élmények, viszontagságok és élet­örömök, a közös faji gyöngeségek és a nemzet felsőbbrendűségét dokumentáló nagyszerű, de teljességgel elhasználatlan tehetségek, a végzetnek egy tőből eredt gyökérszálai, a múltnak romantikus köl­­csönössége az érzelmi szolidaritásnak oly monumentális hídját verték le a Kárpátok északi és déli lejtője között, amelyen soha­sem szűnt meg a lelkeknek és szellemeknek testvéri forgalma, akkor sem, mikor buká­sunk örvényének mélységéből nem küld­hettünk egymásnak mást, mint forró ro­konérzést, lírai ellágyulást. Mint egy Hedvi­get küldtünk nekik, Lengyelország középko­rának e szent fantomját, azután a legférfia­sabb uralkodók egyikét, Báthory Istvánt, hősöket Kosciusko lobogója alá. Ők egy uralkodóházzal ajándékoztak meg ben­nünket, melynek megfordított (‘címer­­pajzsa sötétlik Magyarország királyai­nak kriptáján, Izabella király asszonyt gyá­szos öltözetében, Szobieszky Jánost, a len­gyelek Hunyadiét, aki Bécsnél megindí­totta azt a lavinát, amely elsodorta a törö­kök magyarországi uralmát, aztán adták nekünk Osztrolenka véres csillagát, az öreg Bem apót, Wysockit és Dembinskit s azt a Woroniecky herceget, aki a pesti Újépületben piros vérének pecsétjével erő­sítette meg a lengyel-magyar szabadság frigylevelét. Az 1831. lengyel forradalom hajótöröttjei itt találtak biztos révet s a negyvenes és hatvanas évek magyar nemes családjainak asztalán mindig volt egy üres hely a (lengyel)-nek, a világszabadság tragikus titánjának. Mikor a szerencsét­len ország felett megsuhogott az orosz kancsuka, mikor lengyel martirokkal bélel­ték ki a szibériai ólombányák sírkamráit, mikor a lengyel nevet az enyészet szert vitte szét a nagyvilág részvétlen akusztiká­jába : egy nemzet hallatta a könyörület és szimpátia szavát — és milyen szavakat­­ Deák Ferenc és Kölcsey állottak fel a Karok és Rendek tábláján, hogy hangot adjanak az emberiség lelkiismeretének , kifejezzék a magyar szivek dobogását az «élő szobor» iránt. Talán nem követünk el tapintatlanságot a lengyel népnek hozzánk küldött követé­­ s A hűvös vadász*t fen­­isu­tása. Irta: Dr. Sereghy Elemér. Az Operaházban Weber Károly Máriának tizenegy év óta nem adott fantasztikus dal­művet : «A bűvös vadász»-t újították föl ma este. Néhány órára tehát ismét visszaálmodhat­­tuk a korai romantikának ezt az örökvirágzás­ban pompázó gyönyörű hajtását, amelynek minden részlete, minden frázisa hervadhatlan szépségű műremek. Valamikor történeti hivatása volt Weber­­nek: ő közvetítette a zenedrámát Gluck és Wagner között. Kifejező recitativók szélesen ivett deklamációi, érzelemmel telített drámai párbeszédei egy emberöltővel előzték meg a bayreuthi mesterdalnokot. De előfutárja volt Berlioznak is, ő fedezte föl az egyes hangsze­rek színkarakterét, a mai modern orkeszter­­színeket először ő keverte ki partitúráján, ő érezte és érzékítette meg legelőször a fuvolák és klarinétok mély fekvésében rejlő puhaságot. Csak a formákban maradt konzervatív, abszo­lút dallamai szigorúan szimmetriálisak, de a germán lélek üdítő fajisága lüktet bennük, ami kortársain kívül rajongásra késztette a fiatal Wagnert is. Weber legjelentősebb műve : «A bűvös va­dász» 1821-ben került bemutatóra Berlinben és azóta állandó sikerrel adják a világ minden operaszínpadán. Budapesten először 1838 július 28-án került színre a régi Nemzeti Színházban Operaházunk repertoárján 1885 január 22-ike óta szerepel, sajnos, nagyobb megszakításokkal, ami könnyelmű mulasztása volt az utolsó év­tized minden direkciójának. A mai repriz előkészítését még dr. Hevesi Sándor volt főrendező tervezte, de a terv ki­vitele folyton halasztást szenvedett, míg végre ifj. Ábrányi Emil erélyesen munkához nem fo­gott és be nem tanította ezt a régóta nélkülö­zött chef d’oeuvret. A mű szintehozása meglehetősen nagy anyagi áldozatot követel, a mai vezetőségnek azonban semmi nem állott rendelkezésére s igy ne cso­dáljuk, ha a színpad kiállítása szegényes. A ren­dező a színház régi díszleteire volt utalva s igy kétszeres érdeme, ha mégis illúziót tudott kel­teni. Különösen a farkasbarlang térbeli meg­oldása sikerült ügyesen, ami pedig egyike a leg­nehezebb szcénikai feladatoknak. Itt ugyanis állandóan kisért a veszély, hogy a rémes jele­netek csodaszerű szimbólumai helyett nevet­séges vásári komédiát kap a néző. Hogy a szín­háznak sikerült ezt elkerülnie, dr. Dalnoky Viktor rendezői ízlését és művészi leleményes­ségét dicséri. Ami a szereposztást illeti, a színház erőihez képest találóbb megoldást alig képzelhetünk. Agatát, a női főszerepet Medek Anna asszony énekelte, akinek talán egyetlen szerepe sem illik orgánumához ily kitűnően. Egész hangter­jedelmének átható, tiszta és meleg csengése, ábrázolásának leányosan szentimentális köze

Next