Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)
1919-10-09 / 10. szám
'4L 1§©.@®Ct ifiyrika&tékügy a fővárosba«. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 8. A háború folyamán megszoktuk már azt a látványt,hogy fagyos, dermesztő, őszi és téli hajnalokon asszonyok, emberek végtelen sora álljon élelmiszerüzletek előtt, álljon és várja azt a bizonyos bizonytalanságot, hogy felének sem jut kenyér vagy zsír; ha a háború jöttét az üstökös szokta jelenteni, magát a háborút, forradalmat, felfordulást az üstökös uszályánál nagyobb élelmiszerért várakozó csoportok jelentik világszerte. A mi őszünk kapujában már állanak a várakozók, a bizonytalanban didergők, akiknek fele bizonyosan le fog maradni a nagy kiosztásnál. Nem élelmiszerért, nem zsírért, hanem a mindent jelentő munkáért állanak ebben a szomorú kapuban a munkavesztettek, a munkanélküliek. A munkanélküli ipari munkások száma — ha e pillanatban nem is tudunk tökéletes statisztikát adni — százezer körül van, az állástalan magánhivatalnokoké nem kevesebb mint harmincezer körül van, úgy hogy a kereskedelmi alkalmazottakkal együtt a legminimálisabb szám a százötvenezer.Mielőtt azonban tovább mennénk, közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy félig az állástalan alkalmazottak közé kell majd sorolnunk azokat a magáncégeknél alkalmazottakat, akiknek a bérét egy olyan minimumra szorította le a munkaadóra kedvező konjunktúra, hogy abból megélni teljesen lehetetlen. E helyen nem lehet célunk belemenni annak a vitájába és megbeszélésébe, hogy a nyersanyag és szén beszerzése miként volna megoldható, mert az más lapra tartozik. Most csak arról van szó, hogy a munkaadóknak ruganyosság dolgában minden macskát megszégyenítő és mindjárt talpára ugró csoportja, Arany János parasztjának módjára odakiált a nagy ínségnek és Nyomornak : Hadd lám, mire megyünk hárman? Az államnak e célra kiküldött bizottsága már eddig is számos gyárnál konstatálta, hogy van szene, nyersanyaga, rendelése és csak azért sem kezd neki teljes erővel az üzemnek, hogy kitaktikázza az államtól a segítséget, embereitől pedig a munkabérleszállítást. Erre nézve néhány igen érdekes dolgot mondhatunk el. Augusztus első napjaiban az ipari munkaadóknak számos csoportja megbeszéléseket folytatott, hogy egyhónapi krimipsaut rendeznek, mely idő alatt lesz gondjuk arra, hogy más munkabért kapjon a mérnök, a hivatalnok, meg a munkás. Kezünk között van az újságkiadóvállalatok hason akciójának tagadhatatlan bizonyítéka, mely augusztus 19-től keltezve azt mondja, hogy : «Vállalatunk szocializálása folytán megszűnt minden jogviszony, mellyel mi alkalmazottainkkal szemben állottunk». A munkaadók testülete tehát a világon az egyetlenegy, amely a kommunizmust jogforrásnak tekinti és e jogforrásból kiindulva az érvényben levő polgári törvényeket félretéve két dolgot akar elérni, először, hogy a felmondási időre járó bértől megszabaduljon, másodszor, hogy a kollektív szerződéseken alapuló munkabéreket letörje és harmadszor, hogy a szegény koldus állam homlokára szegezze a revolvert: — Fizess nekem kártérítést az elszenvedt károkért, mert különben az utcára dobom minden alkalmazottamat! Bizonyára az állam által kiküldött bizottság is fogja tudni azt, amit itt el akarunk mondani. A proletárdiktatúra négy hónapja tényleg tetemes kárt okozott sok vállalatnak, de a proletárdiktatúra négy hónapja meg sem közelíti némely vállalatnál pénzértékben azt a kárt, mint amennyit haszon alakjában a háború négy éve hozott. Nagyon is csattanó eseteket lehetne felsorolni ezen a téren. Van például egy nagy textiláru cégünk, amely a háború négy éve alatt sátorlapok szállításával harminc-negyven milliót keresett és most alkalmazottait azon a címen teszi ki az utcára, hogy neki a proletárdiktatúra kerek két milliójába került. Egyik nagy lapkiadóvállalatunk a háború alatt telekkönyvileg igazolhatóan a Visegrádiutcában két palotát, a Lipót-körúton, Margit-körúton egy-egy palotát, a budai villanegyedben 27 holdat és hét villát szerzett. Ezek le nem tagadható vagyonszaporulatok, amelyeknek a diktatúra se, de még a jégeső se árt. És ez a vállalat ragaszkodik legjobban a szörnyű katasztrófához, mely neki hatszázezer koronás folyószámlájába került. Ha arra kerül a sor, az államnak vissza kell mennie a vállalatok 1914. évi augusztusi vagyonállagához, mert, amennyiben a vállalatok görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a dolgozó emberek térjenek vissza a háború előtti megélhetési lehetetlenséghez, az államnak is arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy a vállalatok vagyonából kegyetlenül lenyirbáltassék minden, amit a háború hozott.Mondjuk, hogy a szén és nyersanyag beszerzésének lehetősége és lehetetlensége más lapra tartozik, de mi majdnem olyan rettentő fontosságúnak tartjuk a vállalatok szabotáló szerepét, a munkanélküliség és a kereset és megélhetés közötti különbség keretében, mint a szénnek és nyersanyagnak hiányát. Akárhogy is vegyük, egy kegyetlen cirkulus viciózussal állunk szemben. Pénzünk disagiója, a blokád, a nyersanyagok hiánya a drágaság kérdésében semmivel sem volt erősebb tényező, mint a pesti vérszomjasan kapzsi tőkének lelkiismeretlensége és pénzszomja. A behozott, vagy belopott cikkek árán nem emberi, nem uzsorás, de elképzelhetetlen és lelkiismeretlen százalékot szedett az üzlet és ne adj Isten, hogy a háború négy éve alatt történhetett volna olyan vakmerő támadás a polgárság megélhetése ellen, amit az üzletes sajtó védelmébe ne vett volna, hogy a gyáraknál — tisztelet a kivételeknek — mi történt, azt az állami bizottság most meg fogja látni és bizonyára be is fog számolni tapasztalatairól a közvéleménynek. Miután pedig a drágaság előidézte a megélhetés lehetetlenségét és a munkabérek természetszerűleg felmentek, az üzlet résen állott és amit kiadott, mint az alkalmazott alkalmazója, azt beszedte, mint az alkalmazott kereskedője. Hiszen senki előtt sem volt és nem lehetett titok a pénznek az a rettenetes áradása, ami a háború utolsó két esztendejében szinte elöntötte ezt az üzleti világot. Akkor, midőn százötvenezer a Budapesten munkát várók száma, akkor, mikor százezrével nem bírnak az emberek a hónap első felében sem megélni, ugyanakkor a pesti kereskedelem még mindig száz és száz percentre dolgozik. Akkor még mindig szabadon játszák a komédiát a kék pénzzel és avállalatok, mintha mindegyike egy külön-külön szovjet volna, melynek terrorcsapata az ínség és Nyomor. Itt ezekkel szemben kíméletről nem beszélhet az állam, nem beszélhet senki. A munka Diktátorára van szükség... f - (s.) Mm, NEMZETI ÚJSÁG Emlékeztető. * A forradalomnak Gellért Oszkár volt a sajtófőnöke. A sajtófőnök most a gyűjtőfogházból küldött nyilatkozatot az Az Újságnak, hogy rosszakaratú hajsza indult meg ellene. Az esethez a sajtószabadság jogán a következő reminiscenciát fűzzük : A Berinkey-kormány kinevezése után annak idején Károlyi Mihály teát adott a meghívott forradalmárok tiszteletére. Mikor a szivar következett, Károlyi kiválogatott sajtóembereivel bizalmas tanácskozásra vonult vissza. Az elnök közül Magyar Lajos, Göndör Ferenc, Pók Ödön és Gellért Oszkár foglalt helyet. Károlyi a sajtóra panaszkodott, hogy bizonyos lapok nem akarnak parírozni. Ez ellen tenni kell valamit. — Ki vállalkozna erre ? — kérdezte Károlyi. Magyar Lajos és Göndör Ferenc az előzetes megbeszélés alapján Gellért Oszkárra mutatott. • „ .... És Gellért igent intett. Másnap sajtófőnök lett, néhány nap múlva pedig terrorcsapatok vonultak fel a nem part MM 1919. október 0. rozó lapok ellen. Erről kérünk nyilatkozatot a gyűjtőfogházból. Nomen est omen. A Károlyi név megint szerepel a politikában. Az egyik újságban Károly Mihály hazaárulásait tárgyalják, a másikból pedig Károlyi Imre menti a hazát Friedrich ellenében. A két Károlyiról a következő feljegyzésem vált a noteszemben: 1918. augusztusában Károlyi Mihályt felkerestem az Egyetem utcai palotájában, hogy politikai nyilatkozatot kérjek tőle lapom számára. A szobájában Kéri Pált találtam. 1919. augusztusában Károlyi Imrét kerestem dunaparti palotájában, hogy Károlyi Mihály korszaka után politikai felfogását halljam. A szobájában ?— Krausz Simont találtára A két Károlyi bizonyára nem egy személy de egyben hasonlítanak. Mind akettő politikáját házi keresztényekkel csinálja. * A kisgazdákat nagyatádi Szabó István képviseli a liberális összeesküvésben. A nagyatád Böhm István erősen szabódik, ha valaki a forradalmi szerepléséti hozza szóba. Mi nem kérdezzük tőle, hogy villért árult egy gyékényei Kunfival és Pogány Józseffel, de már a Peidl-kormánnyal folytatott tárgyalásai erősen érdekelnek. A nagyatádi népbiztos ugyani Peidllal megállapodott abban, hogy belép a kormányba. Ezt Peksi be is jelentette az úgynevezett minisztertanácsban. Nagyatádi Szabó Istvántól nem is vártani mást, ez az elhatározás logikus következménye forradalmi szereplésének, de akkor miér gyalázza a szociáldemokratákat a népgyűléseken?! A szociáldemokraták sokkal nagyobb megértéssel beszélnek róla. A többek közöt Peyer Károly „elvtárs“ a vasmunkások gyűlésén ezeket mondotta: „Ne féljetek elvtársak, mert az ország kis gazdái velünk tartanak Nagyatádi Szabó István a mi emberünk!“ E gyorsírói feljegyzés szerint Nagyatád sokkal közelebb van Jeruzsálemhez, mint ahogy Makóról tartott a közvélemény. A. J. Táviratok. Új osztrák kormány. Bécs, okt. 8 A lapok azt hiszik, hogy a békeszerződés ratifikálása után a kormány lemond és új koalíció alakul, mely dönt az új kormány megalakulása fölött. Valószínű, hogy ismét dr. Renner kancellár kap megbízatást. A nemzetgyűlés legközelebbi ülésén intézi el a ratifikálást és egyúttal néhány törvényt is megszavaz, amely a békeszerződéssel összefügg. Ezek között lesz a német-osztrák köztársaság, nevének megváltoztatása és a közigazgatási törvények ama határozatának megsemmisítése is, amelyek szerint Német-Ausztria a német köztársaságnak alkotó része. Wilson betegsége. Washington, okt. 8, Dr. Schweinitznek, a híres szemorvosnak és dr. Dercam idegorvosnak Wysonhoz történt meghívása azt az aggodalmat keltette, hogy az elnöknek agybaja van, mert az agy megbetegedései gyakran vannak összeköttetésben a szem kóros jelenségeivel. A szakorvosok kijelentik ezzel az aggodalommal szemben, hogy Wilsonnál semmiféle jele sincs az agy szervi megbetegedésének. Szemet szemért. Fiuméért — Klagenfurt. Bécs. okt. 8.A lapok értesülése szerint a délszlávok ismét készülődnek Klagenfurt megszállására. Ezt az intézkedést azzal okolják meg, hogy a délszláv államnak kézilogot kell szereznie Fiuméért. Klagenfurtot csak akkor ürítik ki ismét, ha az olaszok határozottan lemondanak Fiuméról.