Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-09 / 10. szám

'4L 1§©.@®Ct ifiyrika&té­kügy a fővárosba«. —­ Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 8. A háború folyamán megszoktuk már azt a lát­ványt,hogy fagyos, dermesztő, őszi és téli hajna­lokon asszonyok­, emberek végtelen sora álljon élelmiszerüzletek előtt, álljon és várja azt a bizo­nyos bizonytalanságot, hogy felének sem jut ke­nyér vagy zsír; h­a a háború jöttét az üstökös szokta jelenteni, magát a háborút, forradalmat, felfordu­lást az üstökös uszályánál nagyobb élelmiszerért várakozó csoportok jelentik világszerte. A mi őszünk kapujában már állanak a várakozók, a bizonytalanban didergők, akiknek fele bizonyosan le fog maradni a nagy kiosztásnál. Nem élelmi­szerért, nem zsírért, hanem a mindent jelentő mun­káért állanak ebben a szomorú kapuban a munka­vesztettek, a munkanélküliek. A munkanélküli ipari munkások száma — ha e pillanatban nem is tudunk tökéletes statisztikát adni — százezer körül van, az állástalan magán­­hivatalnokoké nem kevesebb mint harmincezer körül van, úgy hogy a kereskedelmi alkalmazottak­kal együtt a legminimálisabb szám a százötvenezer.Mielőtt azonban tovább mennénk, közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy félig az állástalan al­kalmazottak közé kell majd sorolnunk azokat a magáncégeknél alkalmazottakat, akiknek a bérét egy olyan minimumra szorította le a munkaadóra kedvező konjunktúra, hogy abból megélni teljesen lehetetlen. E helyen nem lehet célunk belemenni annak a vi­tájába és megbeszélésébe, hogy a nyersanyag és szén beszerzése miként volna megoldható, mert az más lapra tartozik. Most csak arról van szó, hogy a munkaadóknak ruganyosság dolgában min­den macskát megszégyenítő és mindjárt talpára ugró csoportja, Arany János parasztjának mód­jára odakiált a nagy ínségnek és Nyomornak : Hadd lám, mire megyünk hárman? Az államnak e célra kiküldött bizottsága már eddig is számos gyárnál konstatálta, hogy van szene, nyersanyaga, rendelése és csak azért sem kezd neki teljes erővel az üzemnek, hogy kitaktikázza az államtól a segítséget, embereitől pedig a munkabér­­leszállítást. Erre nézve néhány igen érdekes dolgot mondhatunk el. Augusztus első napjaiban az ipari munkaadóknak számos csoportja megbeszéléseket folytatott, hogy egyhónapi krimipsaut rendeznek, mely idő alatt lesz gondjuk arra, hogy má­s munka­bért kapjon a mérnök, a hivatalnok, meg a munkás. Kezünk között van az újságkiadóvállalatok hason akciójának tagadhatatlan bizonyítéka, mely­­ augusztus 19-től keltezve azt mondja, hogy : «Vállalatunk szocializálása folytán megszűnt minden jogviszony, mellyel mi alkalmazottainkkal szemben állottunk». A munkaadók testülete tehát a világon az egyet­lenegy, amely a kommunizmust jogforrásnak te­kinti és e jogforrásból kiindulva az érvényben levő polgári törvényeket félretéve két dolgot akar el­érni, először, hogy a felmondási időre járó bértől megszabaduljon, másodszor, hogy a kollektív szer­ződéseken alapuló munkabéreket letörje és harmad­szor, hogy a szegény koldus állam homlokára sze­gezze a revolvert: —­ Fizess nekem kártérítést az elszenvedt ká­rokért, mert különben az utcára dobom minden alkalmazottamat! Bizonyára az állam által kiküldött bizottság is fogja tudni azt, amit itt el akarunk mondani. A proletárdiktatúra négy hónapja tényleg tetemes kárt okozott sok vállalatnak, de a proletárdikta­túra négy hónapja meg sem közelíti némely válla­latnál pénzértékben azt a kárt, mint amennyit haszon alakjában a háború négy éve hozott. Na­gyon is csattanó eseteket lehetne felsorolni ezen a téren. Van például egy nagy textiláru cégünk, amely a háború négy éve alatt sátorlapok szállí­tásával harminc-negyven milliót keresett és most alkalmazottait azon a címen teszi ki az utcára, hogy neki a proletárdiktatúra kerek két milliójába került. Egyik nagy lapkiadóvállalatunk a háború alatt telekkönyvileg igazolhatóan a Visegrádi­­utcában két palotát, a Lipót-körúton, Margit-kör­­úton egy-egy palotát, a budai villanegyedben 27 holdat és hét villát szerzett. Ezek le nem tagadható vagyonszaporulatok, amelyeknek a diktatúra se, de még a jégeső se árt. És ez a vállalat ragaszkodik legjobban a szörnyű katasztrófához, mely neki hatszázezer koronás folyószámlájába került. Ha arra kerül a sor, az államnak vissza k­ell men­nie a vállalatok 1914. évi augusztusi vagyonállagá­­hoz, mert, amennyiben a vállalatok görcsösen ra­­gaszkodnak­ ahhoz, hogy a dolgozó emberek térje­nek vissza a háború előtti megélhetési lehetetlen­séghez, az államnak is arra az álláspontra kell he­lyezkednie, hogy a vállalatok vagyonából kegyet­lenül lenyirbáltassék minden, amit a háború hozott.Mondjuk, hogy a szén és nyersanyag beszerzé­sének lehetősége és lehetetlensége­ más lapra tarto­­zik, de mi majdnem olyan rettentő fontosságúnak tartjuk a vállalatok szabotáló szerepét, a munka­­nélküliség és a kereset és megélhetés közötti kü­lönbség keretében, mint a szénnek és nyersanyag­nak hiányát. Akárhogy is vegyük, egy kegyetlen cirkulus vi­­ciózussal állunk szemben. Pénzünk disagiója, a blokád, a nyersanyagok hiánya a drágaság kérdé­sében semmivel sem volt erősebb tényező, mint a pesti vérszomjasan kapzsi tőkének lelkiismeret­lensége és pénzszomja. A behozott, vagy belopott cikkek árán nem emberi, nem uzsorás, de elkép­zelhetetlen és lelkiismeretlen százalékot szedett az üzlet és ne adj Isten, hogy a háború négy éve alatt történhetett volna olyan vakmerő támadás a polgárság megélhetése ellen, amit az üzletes sajtó védelmébe ne vett volna, hogy a gyáraknál — tisztelet a kivételeknek — mi történt, azt az állami bizottság most meg fogja látni és bizonyára be is fog számolni tapasztalatairól a közvélemény­nek. Miután pedig a drágaság előidézte a megél­hetés lehetetlenségét és a munkabérek termé­szetszerűleg felmentek, az üzlet résen állott és amit kiadott, mint az alkalmazott alkalmazója, azt beszedte, mint az alkalmazott kereskedője. Hi­szen senki előtt sem volt és nem lehetett titok a pénznek az a rettenetes áradása, ami a háború utolsó két esztendejében szinte elöntötte ezt az üzleti világot. Akkor, midőn százötvenezer a Budapesten mun­kát várók száma, akkor, mikor százezrével nem bír­nak az emberek a hónap első felében sem megélni, ugyanakkor a pesti kereskedelem még mindig száz és száz percentre dolgozik. Akkor még mindig szabadon játszák a komédiát a kék pénzzel és a­­vállalatok, mintha mindegyike egy külön-külön szovjet volna, melynek terrorcsapata az ínség és Nyomor. Itt ezekkel szemben kíméletről nem be­szélhet az állam, nem beszélhet senki. A munka Diktátorára van szükség... f - (s.) Mm, NEMZETI ÚJSÁG Emlékeztető. * A forradalomnak Gellért Oszkár volt a sajtó­főnöke. A sajtófőnök most a gyűjtőfogházból küldött nyilatkozatot az Az Újságnak, hogy rosszakaratú hajsza indult meg ellene. Az eset­hez a sajtószabadság jogán a következő remi­­niscenciát fű­zzük : A Berinkey-kormány kinevezése után annak idején Károlyi Mihály teát adott a meghívott forradalmárok tiszteletére. Mikor a szivar kö­vetkezett, Károlyi kiválogatott sajtóembereivel bizalmas tanácskozásra vonult vissza. Az el­nök közül Magyar Lajos, Göndör Ferenc, Pók Ödön és Gellért Oszkár foglalt helyet. Károlyi a sajtóra panaszkodott, hogy bizonyos lapok nem akarnak parírozni. Ez ellen tenni kell valamit. — Ki vállalkozna erre ? — kérdezte Károlyi. Magyar Lajos és Göndör Ferenc az előzetes megbeszélés alapján Gellért Oszkárra muta­tott. • „ ..­.. És Gellért igent intett. Másnap sajtófőnök lett, néhány nap múlva pedig terrorcsapatok vonultak fel a nem part­ MM 1919. okt­óber 0. rozó lapok ellen. Erről kérünk nyilatkozatot a­­ gyűjtőfogházból. Nomen est omen. A Károlyi név megint sze­repel a politikában. Az egyik újságban Károly Mihály hazaárulásait tárgyalják, a másikból pedig Károlyi Imre menti a hazát Friedrich ellenében. A­ két Károlyiról a következő fel­jegyzésem vált a noteszemben: 1918. augusztusában Károlyi Mihályt felke­restem az Egyetem­ utcai palotájában, hogy politikai nyilatkozatot kérjek tőle lapom szá­mára. A szobájában­­ Kéri Pált találtam. 1919. augusztusában Károlyi Imrét keres­tem dunaparti palotájában, hogy Károlyi Mi­hály korszaka után politikai felfogását hall­jam. A szobájában ?— Krausz Simont találtára A két Károlyi bizonyára nem egy személy de egyben hasonlítanak. Mind akettő politiká­ját házi keresztényekkel csinálja. * A kisgazdákat nagyatádi Szabó István kép­viseli a liberális összeesküvésben. A nagyatád Böhm István erősen szabódik, ha valaki a for­radalmi szereplését­­i hozza szóba. Mi nem kér­dezzük tőle, hogy villért árult egy gyékényei Kunfival és Pogány Józseffel, de már a Peidl-kormánnyal folytatott tárgyalásai erő­sen érdekelnek. A nagyatádi népbiztos ugyani Peidllal megállapodott abban, hogy belép a kormányba. Ezt Peksi be is jelentette az úgy­n­evezett minisztertanácsban. Nagyatádi Szabó Istvántól nem is v­ártani mást, ez az elhatározás logikus következmé­nye forradalmi szereplésének, de akkor miér gyalázza a szociáldemokratákat a népgyűlé­seken?! A szociáldemokraták sokkal nagyobb megértéssel beszélnek róla. A többek közöt Peyer Károly „elvtárs“ a vasmunkások gyűlé­sén ezeket mondotta: „Ne féljetek elvtársak, mert az ország kis gazdái velünk tartanak Nagyatádi Szabó Ist­ván a mi emberünk!“ E gyorsírói feljegyzés szerint Nagyatád sok­­kal közelebb van Jeruzsálemhez, mint ahogy Makóról tartott a közv­élemény. A. J.­ ­ Táviratok. Új osztrák kormány. Bécs, okt. 8 A lapok azt hiszik, hogy a békeszerződés ratifikálása után a kormány lemond és új koalí­ció alakul, mely dönt az új kormány megalaku­lása fölött. Valószínű, hogy ismét dr. Renner kancellár kap megbízatást. A nemzetgyűlés legközelebbi ülésén intézi­ el a ratifikálást és egyúttal néhány törvényt is megszavaz, amely a békeszerződéssel összefügg. Ezek között lesz a német-osztrák köztársaság, nevének megváltoztatása és a közigazgatási tör­­vények ama határozatának megsemmisítése is, amelyek szerint Német-Ausztria a német köz­társaságnak alkotó része. Wilson betegsége. Washington, okt. 8, Dr. Schweinitznek, a híres szemorvosnak és dr. Dercam idegorvosnak Wysonhoz történt meghívása azt az aggodalmat keltette, hogy az elnöknek agybaja van, mert az agy meg­betegedései gyakran vannak összeköttetésben a szem kóros jelenségeivel. A szakorvosok kijelentik ezzel az aggoda­lommal szemben, hogy Wilsonnál semmiféle jele sincs az agy szervi megbetegedésének. Szemet szemért. Fiuméért — Klagenfurt. Bécs. okt. 8.­A lapok értesülése szerint a délszlávok ismét ké­szülődnek Klagenfurt megszállására. Ezt az in­tézkedést azzal okolják meg, hogy a délszláv ál­lamnak kézi­­logot kell szereznie Fiuméért. Kla­genfurtot csak akkor ürítik ki ismét, ha az olaszok határozottan lemondanak Fiuméról.

Next