Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)

1919-11-19 / 45. szám

.....................................................................................­*­ Magyar képviselők a bukaresti parlementben. Budapest, nov. 18. A Romániából érkezett hírek szerint egész Románia területén — ame­lyhez most hivatalosan hozzászámítják Erdélyt, Bukovinát, Beszarájpát is ■— összesen 319 képviselőt választottak. A vá­lasztás meglepő eredménye az, hogy Bran­tma pártja mindössze 101 mandátumot tudott magának biz­tosítani. Ami minket közelebbről érdekel az, hogy Erdély­ben nemcsak rom­ánokat, hanem magyarokat is válasz­tottak be, és pedig a magyar kerületekben. Termé­szetesen nem tudjuk innen ellenőrizni, hogy a meg­választott képviselők önként, vagy kényszerből léptek-e fel és fogadták-e el a mandátumot, vagy pedig az a meggondolás v­ezette őket, hogy többet tudnak használni az erdélyi magyarságnak, ha a bukaresti képviselőházban magyarok is vannak s a viszony közelebbi ismerete volna szükséges, hogy elbírálni tudjuk azokat az okokat, amelyek e hat magyar képviselőt a választás eredményének el­fogadására bírták. Annyi azonban, már most is valószínűtlennek látszik, hogy használtak volna az erdélyi magyarság összetartásának és hogy Bukarest­ben kellő súllyal tudnák képviselni a magyar érde­keket. Hiszen nem valószínű az sem, hogy a háborús események után a román sa­jtó és a román közvéle­mény megengedné, hogy a magyarság érdekében szót emelhessenek. A megválasztott hat képviselő : gróf Nesszelrode Károly, akit Székelyhidán választottak meg, továbbá dr. fay József a homoródi, Pető Mózes a para­jdi. Szabó Gábor a gyergyószentmik­­lósi kerületben és Maurer Ödön, továbbá dr. Len­gyel Béla, akiket előttünk ismeretlen helyen válasz­tottak meg. Gróf Nesszelrode Károly látszik a hat magyar képviselő vezérének, aki egy nyilatkozat­­ian mentségül azt hozza fel, hogy ő és azok, akik — hajai tudósitónktól. — 4” 1 979. november 16._____________________ _________NEMZETI UJSAG____________ A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában. — Friedrich beszéde. — Friedrich István miniszterelnök ma este megjelent a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt­inak helyiségében, ahol a nagyszámban össze­­vált párttagok lelkes ovációiban részesítették. A miniszterelnök rövid beszédben számolt be politikai helyzetben előállott fordulatokról, alalmot a ma délelőtti minisztertanácson létre­­jtt határozatról. Kifejtette beszédében, hogy román haderők távozásával megszűnt az a­eszély, amely egy esetleges miniszterválság al­­almával fenyegette volna az­ országot. A ke­­esztény politikai kurzus ereje nem csökkent meg, de tekintettel az entente állásfoglalására, úgy csakis egy koncentrációs kabinetet haj­­andó a béketárgyalásokra meghívni, a min­iszterelnök arra az elhatározásra jutott, hogy személyén fennakadó kibontakozás útjából élre áll. Ennek értelmében a mai minisztertaká­­son úgy határoztak, hogy Friedrich tárcát serél Huszár Károly kultuszminiszterrel. Friedrich hangoztatta beszédében, hogy ez a­zemélyi változás, amelyet kizárólag a belső béke érdekében eszközöltek, semmiképpen sem­ogja érinteni a keresztény pártok irányító ■tatalmát. A lelki megnyugvásnak azzal az érzetével hagyja el helyét, hogy eddigi munkája eredményes volt, mert a megszálló csapatok el­vonultak és másrészt a magyar nemzeti király­ság eszméjét az entente is elismeri. A párt jelenlevő tagjai izgatottan hallgatták, de végre tudomásul vették a miniszterelnök bejelentéseit, de rögtön hangok emelkedtek, hogy e fordulat nem okozhat változást a párt minisztereinek arányában és személyében még akkor sem, ha új tagjai is lesznek a kabinetnek. Választás a megszállott területeken. A nemzetgyűlési választások napjának, a választó­kerületeknek és a nemzetgyűlés időtartamának meg­állapításáról szóló kormányrendeletet lapunk mai szá­mában közöltük­, de konstatálnunk kell, hogy a velünk közölt szöveg a hivatalos lapban megjelent szövegtől sok eltérést mutat. Így a rendelet ,melynek száma nem 4255—1910, hanem 5984-1919 M. E.­ első v­ában nem minden választókerületre nézve rendeli el 1919 decem­ber 21- napján a választásokat, mert ez alól kiveszi a megszállt kerületeket és úgy intézkedik, hogy az­okban a kerületekben, amelyekben a megszállás a rendelet kihirdetése után szűnik meg — ha azokban a választás előkészítésének munkálatai a jelzett, napig be nem fejez­hetők — a belügyminiszter a választás előkészítési mun­kálataihoz szükséges idő figyelembevételével későbbi választási napot t­ű­z ki. Ilyen kerületekre nézve a nem­zetgyűlés összeillése után a nemzetgyűlés határoz a vá­lasztás elrendelése tárgyában. megválasztották, súlyos hibának tartják a magyar-­­­ság passzivitását, mert ezzel szétzüllesztésnek en-­­ gedik át az erdélyi magyarságot. Érdekesnek tart­juk megjegyezni, hogy Udvarhelyme­st öt választói kerületéből háromban sem jelölt, sem szavazó nem akadt. Ez a székely megye Magyarország összes vármegyéi között, legelős áll a statisztikában a magyarság számaránya tekintetében. Horthy üzenete: „Semmiféle bolsevista kísérletet nem fogok tűrni.“ — „Az utcának többé nem lesz szava.“ — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 18. ■ Horthy Miklós fővezér ma délelőtt fogadta a Nemzeti Hadsereg bevonulása alkalmával Bu­dapestre érkezett külföldi újságírókat. Lapunk bécsi munkatársa, mint az Allgemeine Handels­blad szerkesztője előtt a köv­etkező kijelentést tette : — Úgy hallom, hogy az urak bizonyos ké­séssel érkeztek ide. Már az után megtudták bizonnyára, hogy a késedelem oka az volt, hogy Verson­yit, aki Magyarországot el akarta hagyni, Királyhidin feltartóztatták. Utóbbi időben nagyon forgalmas határközlekedés volt ta­pasztalható, a bolsevikiek ide-oda utaztak, miért is kénytelen voltam a határellenőrzést megszigorítani. Vázsonyit a határzár szigo­rítása miatt tartóztatta fel ottani katonai kirendeltségünk. Azonnal értesítést kaptam a feltartóztatásról, intézkedtem, ho­gy amennyiben irományai rendben vannak, folytathatja útját oda, ahová akar. Különben Vázsonyi azon elemek közé tartozik, akik Budapestnek a ro­­mák­ok általi megszállását meg akar­ják hosz­­szabbítani, dacára annak, hogy ez a megszállás mindennap milliókba került. — Budapesten és az országban a legpéldásabb And uralkodik és első feladatomnak tartom, hogy ezt a rendet továbbra is biztosítsam. Éppen ezért, semmiféle bolsevista kísérletet tűrni nem­ fogok. Minden ilyen kísérletet aznap vérében el fogok fojtani. Ezek az elemek rend­szerint kis sztrájkkal, utcai felvonulással kezdik, hogy azután oda fejlesszék a dolgo­kat­, ahová Magyarországon fejlődtek. Ma­gyarországon többé nem fog megismétlődni az, ami márciusban történt. — Azt hiszem, a munkásság is belátta azt, hogy mit jelen számára az ilyen kurzus. A ma­gyar munkásoknak dolgoznk kell. Politikai sztrájkokat most, amikor a nemzet élete függ a munkától, nem fogok tűrni. Vonatkozik ez elsősorban a szénmunkásokra. Magyarország­nak szénre van szüksége és szenet fogunk teremteni. Ha a szénm­unkások am­erikázni fognak, akkor katonai üzembe helyezem a szénbányákat, vagy elkergetem őket­ és kirende­lek szénmunkásokat. A széntermelés nem függ­het most a munkások szeszélyétől. Ha majd újból beállottak a rendes viszonyok, akkor azt csinálhatják a munkások, ami érdekeik­nek legjobban megfelel. A királyság kérdésében azt a választ adta a fővezér a külföldi újságíróknak, hogy ő royalista és mint ilyen, legitimista, és legálisig. A király személyi kérdése azonban nem aktuá­lis most. Annyi azonban bizonyos, hogy nem az utca fogja a királyt kinevezni, mert ott, ahol az utca a királyt méltóságába helyezi, el is kergetheti azt. A csőcseléknek nálunk többé nem lesz szava. ár-e már a szo­mzédjának is a Nemzeti Ujság? _________­______ Választás Három országban. Budapest, bot. 11 Franciaországgal egyidejűleg Belgiumban és Olaszországban is most ejtették meg a törvényhozó testületek tagjainak választását. A végleges ered­ményt hivatalosan még nem tették közze, de az eddig érkezett táviratokból is megállapítható, hogy Franciaországban a nemzeti blokk fé­nyesen győzött az egyesült szocialis­ták fölött. Ez utóbbiak több mandátumot veszítettek a vidéki kerületekben. Kudarccal végződött az Action­ Francaise tagjainak küzdelme is, jeléül annak, hogy a választók zöme épp úgy távol áll a baloldali, mint a jobboldali szélső irányoktól. A Clemenceau-komiány helyzetét a választás min­denesetre megerősíti a felforgatásra törekvő szo­cialistákkal és kommunistákkal szemben, amit örvendetes eredményül kell elkönyvelni Francia­­or­szág határain túl is. A belgium válástt,ás nagyobb mérvű eltolódást a politikai helyzetben nem idézett elő,­­ámbár a szocialisták több mint 20 mandátumot hódítottak el a katholikusoktól és a liberálisoktól, a többség mégis az utóbbiaké. Egy brüsszeli távirat szerint az ú­j kamarában 79 katholikus, SS liberális és 67 szocialista fog helyet foglalni. Olaszországban tulajdonképp három nagyobb párt küzdött egymással : a katholikus néppárt, a Szocialisták és a Giolitti-féle szabadelvű párt, mely csak az utóbbi időben gyarapodott jelentékenyeb­ben, amióta rájött Itália, hogy Giolitti neutrális politikájával is elérhette volna a nagy váráldozattal m­egszerzt eredményeket. A szabadkőműves, liberálisok, a háborús politika irányítói, kik eddig a többséget képezték, kénytelenek voltak paktálni a radikálisokkal és dem­okratákkal, hogy kellő számú jelölteket n­ek­i hassanak, de az előzetes jelen­tések szerint mégis kisebbségbe fognak jutni. Sonnino fel sem lépett, Salindrát a program­­beszédénél kifütyülték, Baz­­zilai­ni itt levélben elbúcsúzott római választóitól. Ha Giolittiék jutnak az új kamarában túlsúlyra, Olaszország külpolitikája valószínűleg más irányba fordul. Kellő erővel ment a küzdelembe a néppárt, mely­nek programmja világos és vezetői nem kom­promittálták magukat a háborúban. A szocialis­ták, kiknek a háború előtt 70 emberük volt a kama­rában, a háborús nyomorúság szülte elkeseredés révén sok új hívet szereztek. A választásról a Stefani-ügynökség ezt jelenti: A választás egész Olaszországban nyugodtan fo­lyik le. A végleges eredmények még nem ismerete­sek. Milanóban a választóknak mintegy hetven százaléka vett részt a választásokon. Rómában, úgy látszik, a katholikusok jutottak többségbe.­ ­ A FŐVÁROS -- Romanelli búcsúja. Romanelli alezredes Bódy Tivadar polgármesternél búcsúlátogatáson volt szom­­­baton este és újból megköszönte azt az üdvözlő­­iratot, amelyet a polgármester Budapest polgár­sága nevében átnyújtott és amelynek meleg szavai őt egész lelkében megindították. Szeretettel távo­zik Budapestről, amelyhez megható emlékek fűzik. Ez alkalommal a város szegényei között való szét­osztásra 25.000 koronát adott át a polgármesternek következő levél kíséretében . Polgármester Úr ! Midőn Önnek, Budapest polgármesterének, hálás köszönetemet fejezem ki azért az üdvözlőiratért, amelyet hozzám intézni szívéé volt, legyen szabad egyúttal hálát mon­danom a város lakosságának és Magyarország mindama hatóságának, amelyek Önhöz csat­lakoztak, hogy b­ánjam hálájukat, nyilvánítsák. Magyarországot kiszolgáltatva találtam­ egy cso­port terrorénak és erőszakának és a legkeveseb­bet, amit tehettem, hogy a már különben is gyászbakorult civilizáció és humanizmus nevé­ben tiltakozó szavamat felemeljem és ezzel újabb áldozatoknak és szenvedéseknek elejét vegyem. Boldog vagyok, hogy ez részben sikerült, nekem és most a teljesített kötelesség tudata meg­­könnyebbíti számomra a búcsút áttól a nemzet­től, amely irányomban annyi rokonérzést és hálát tanúsított. Fogadja Polgárai Mi­­ér­er .

Next