Nemzeti Ujság, 1919. december (1. évfolyam, 56-80. szám)
1919-12-02 / 56. szám
4. A Duna-bzottság székhelye Budiapst — Saját tudósilónktól. — Budapest, dec. 1. Troubridge admirális ma küldött táviratában jelzi, hogy szombaton este Belgrádiból Budapestre érkezik. Belgrádban a Duna-bizottság alapterveiről és egész szervezetéről tárgyaltak. Ugyancsak ma érkezett távirat jelenti, hogy Stead ezredes, angol vezérkari főnök, Londonból szerdán érkezik meg Budapestre. .Stead ezredes a Duma-bizottság Vezértitkári teendőit fogja végezni. Troubridge Szerbiában főként magyar közélelmezési kérdésekről, így gabonabehozatalról tárgyalt. A szerbek horribilis vámokat kérnek, így a gabona métermázsája után 400 dinárt, vámhatárul pedig Baját jelölték meg. A Duna-bizottság székhelye Budapest marad, míg a Duna-parancsnokságé Belgrádban lesz. A Duna-bizottság céljára a Hungáriát már három hónapra ki is bérelték ; 42 szobát foglaltak el irodahelyiségül s ehhez a megfelelő fogadószobákat. Kelly angol döntőbíró Belgrádban tartózkodik és Troubridgével együtt javaslatokat készít a párisi legfőbb tanácsnak a hajók szétosztása tekintetében. Belgrdában a Duna-parancsnokságnak rendelkezésére állanak a helyiségek és két angol monitor, valamint 16 angol őrnaszád már lent van. A Dunabizottság székhelyét a különböző államok fővárosai mindenáron maguknak igyekeztek megszerezni. Bécs felajánlotta erre a célra a Belvederét, Pozsony Frigyes főherceg egyik palotáját, Belgrád pedig magát a konakot. Troubridge admirálisnak köszönhető, hogy a Duna-bizottság székhelye és vezértitkársága Budapesten marad. Hál a nemzeti és keresztény megújhodás eszköze, aminthogy a sajtó volt a rombolásnak, a nemzeteszme letörésének, a keresztény világnézet ostromlásának is leghatékonyabb fegyvere. A sajtó milliárd betűin szüremlik át a nemzet közérzületébe a jó és a rossz egyaránt. A sajtót tehát mint fegyvert kell tekintenünk abban a harcban, mely most folyik Magyarországon az új honalkotás nagy feladatai közül. Ebben a harcban a Nemzeti Ujság-é a döntő szerep s erre nem csak saját hivatottságának tudata jogosítja, hanem olvasóinak a magyar sajtó életében szinte példátlanul álló gyarapodása, kitartása, szerető érdeklődése és agitatív munkája is. A Nemzeti Újság támadó fegyver és védelmező pajzs a harcban, jó barát a családi otthonban, erkölcsi és anyagi érdekeink őre s kereszténységünk és magyarságunk erejének soha meg nem alkuvó fejlesztője. A jó újság és a jó harcos minden kellékével felvértezetten áll olvasóinak nagy tábora élén s hírszolgálatának páratlan élénkségével, minden sorának a magyar keresztény közérzéstől áthatott meleg lüktetésével viseri figyelemmel és kommentálja a függetlenség teljes elfogulatlanságával az eseményeket. a „NEMZETI ÚJSÁG“ s maga bátor harckészségét bocsátja a keresztény magyar olvasóközönség rendelkezésére , ezzel szemben nem vár és nem kér többet, mint azt a támogatást, melyet Magyarország legjobb lapja megérdemel. December 1-én új előfizetést nyitott a Nemzeti Újság, kéri a lejárt előfizetések megújítását, új előfizetők toborzását a lapunk által szolgált szent célok győzelme érdekében. A Nemzeti Újság előfizetési ára : Egész évre............... 220.— korona tél : 110.— « negyed « .............. 56.— « egyes szám ára ... 80 fillér. A Nemzeti Újság kiadóhivatala. NEMZETI ÚJSÁG 1919. december 2. Miért csökken a széntermelés? Kimondhatatlan a bányamunkások ínsége. A szocialista-kapitalista bányaszövetség. Kormánybiztosokat a bányaüzemek élére! — A „Nemzeti Újság“ tudósítójától. — Budapest, dec. 1.. Magyarországnak a szénkérdés a legsürgősebben megoldandó feladata. A munkanélküliek 150 ezer főnyi tömege, ipari termelésünk csődje mind a szénhiányra vezethető vissza. A lenni vagy nem lenni drámai problémája ma a szén a magyarság számára. Mivel a külföldre — szeretetadományoktól eltekintve — nem igen számíthatunk, meg kell oldanunk a szénkérdést lehetőleg az ország határain belül. Az ország széntermelése ma körülbelül ezer vagyonra rúg. Ebből Tatabánya 240, Salgótarján 250, az Északmagyarországi Kőszénbánya R.t. bányái 90, a borsodi bányák 85—90, a pécsvidéki bányák körülbelül 50 vagont szállítanak naponta Hogy ez a termelés nem fedi szükségleteinket , mindenki előtt világos. De hogy a termelés miért nem fokozható, az már olyan kérdés, amellyel érdemes foglalkozni. Alig van ember, aki ezzel a kérdéssel tisztában lenne. Sokan a munkások szabotálására vezetik vissza, míg a Népszava szerint mindennek a ('klerikális» izgatás az oka. Ez a lap, számítva bizonyos rétegek tudatlanságára, a következőket írja nov. 26-iki számában : ((Amikor Oláh Dániel a borsodi bányákat beárta, a rákövetkező héten egyharmadával csökkent a termelés. Tatabányán *egy keresztényszociális: gyűlés után 70 vagyonnal volt kevesebb a termelés.» Ez tréfának is rossz, de megokolás szempontjából a Népszava íróinak értékét alig haladja felül. A legfontosabb okokról alig hallunk beszélni : a bányamunkások nyomorúságos táplálkozási és ruházkodási viszonyairól, a mérhetetlen spekulációról és egyes vállalatok titkos szabotálásáról a keresztény és nemzeti kurzus ellen. A bányamunkások nyomorúságát leírni lehetetlen. A teljes lerongyolódás, tökéletes kikoplaltság, a betegségek túltengése elveszik a munkásság kedvét a munkától. Kém lehet éhes, rongyos bakancsű, papírruhába bujtatott embertől rendes munkát követelnünk ! Ha a statisztikát nézzük, azt hisszük, hogy valóságos paradicsomi a bányamunkás élete. Íme Tatabányán ilyen potom áron kapják a munkások az élelmiszereket : a zsír kilója 4 korona, a nullásliszt 78, a főzőliszt 62, a kenyérliszt 42 fillér , a só kilója 3 korona. Szászváron 5 korona egy kiló szalonna, 80 fillér a nullásliszt, 34 fillér a só és 1 korona a cukor kilója. Ez a statisztika azonban nem teljes a másik statisztika nélkül, amelyik ezt mutatja : Tatabányán kap egy alsó munkás (vájómunkás) napi 10—19 Kor. felső munkás (szénrendező) napi 7—12 « rakodó munkás (csillés) napi 8—15 « öregebb tanonc napi 2.40—5.60 « urasági munkás (társasági belső munkás) napi 7—23 Most vessük össze ezt a két kimutatást és meggyőződhetünk arról, hogy 10 koronás napibér mellett tényleg nem lehet 5 koronánál többet 70 kiló zsírra rákölteni. De még így sem kapunk , .Hetes képet. Ezek mellett az élelmicikk árai mellett, amelyeket a bányák saját kezelésű üzlei szabnak, óriási nyereségei vannak a vállalatoknak. Mert aminthogy, ha tényleg kiadnák a jelzett árukat, sokat ráfizetnének, épp úgy mivel jóformán alig adnak ki valamit a munkásoknak, nagy összeget nyernek. Tatabányán fehér és főzőliszt alig van, a kenyérliszt pedig, amit különben redukáltak is, nagyon silány. Szászváron a munkások között kukacos lisztet osztanak szét. Zsírt, szalonnát alig adnak, azt is rosszat. Kávét egy hattagú család egy kilót kap egy hónapra, természetesen hadikávét. Cukrot a munkások alig, sárgát, ugyanakkor a tisztviselők jóval több fehéret kapnak. Nagyon elkeserítette a tatabányai munkásokat az is, hogy a szomszédos Tálalóiárosból nagymennyiségű lisztet szállítottak el, holott nekik nincs. Tatabányán az egész telepen villanyvilágítás van, csak éppen a munkások házaiban van petróleumvilágítás, alig valami csekély petróleummal. Ilyen viszonyok mellett kénytelenek a munkások akonzumomn kívül venni 40—50 koronás zsírt és 15—20 koronás lisztet. Emellett még megtörtént, hogy Tatabányán, mivel nem akart a konzumvezető aprópénzt visszaadni, 1 koronás ceruzát erőszakolt rá a tiltakozó munkásvásárlóra. Csoda-e, ha elégedettenek a munkások és csekély fizetésükkel, amelyet azért szabtak meg 15—25 koronában, mert 4 koronáért zsírt ígérnek emellett, nem tudnak megélni és igy a munkára is képtelenek. A bányatársulatok ellenben keresnek a szénen métermázsánkint 15—20 koronát, éhbéreket adnak a munkásoknak olcsó élelmi cikkek beigérése ellenében s az élelmiszerek beszerzésére már csak saját érdekükben se fektetnek nagy súlyt, igy tehát még ma is óriási jövedelemre dolgoznak. Az élelmicikkek mellett kétségbeejtő a bányásznép ruházkodása is. A társulati szövetkezetek 3- -400 koronáért adják a cipőt, természetesen e legsilányabb papírminőséget. Cipőtalpalás félévenként egyszer illeti meg a munkásokat. A ruhájak papírból van, úgy hogy esős időben ki sem mozdulhatnak lakásaikból. A bányában sokszor térdig vízben dolgoznak és emellett papírtalpú cipőben. Megtörtént Szászváron, hogy 400 munkás részére 50 nadrágot osztottak szét, mintha bizony tizenhárom ember férne el egy nadrágban. Ezek azok a dolgok, amelyek a bányásznépet vérig elkeserítik, másrészt egészségi él tönkreteszik és így munkaerejüket redukálják. A keresztényszocialista bányászazervezetek titkárai, Schmidt Miklós, Bergendy és Koszorú foglalkoznak most a bányamunkások helyzeténél javításával, mert amig a bányászok élelmezése és ruházkodása nem javul, addig a széntermelés, a bányászok munkaerejének csökkenésével egyenes arányban állandóan esni fog. A széntermelést a napi ezer vagyonról felemelhetjük napi ezerötszáz vagyonra is, ha a munkáról megélhetéséről az állam gondoskodni fog. A bányatársulatokkal szemben úgy a munkásság, mint a szakértők, a legnagyobb fokú bizalmat vnsággal viseltetnek. A bányatársulatok rossz szemmel nézik keresztényszocialista szakszervezetek működését mivel azok a komoly javítási szándékukkal a társulatok profitérdekét sértik. Tatabányán a szocialista (kommunista) szakszervezet a múlt héten három gyűlést is tartott addig, míg a keresztényszocialistáknek minden gyülekezés tilos. Salgótarjánban Both igazgató úr kiküldött titkárunknak munkásokkal való érintkezését megakadályozta és Peidl úrhoz utasította. Pedig ezzel a leg lehetetlenebb helyzetbe sodorta a munkásságot mert a bányavidékek körül lakó nép egy falat kenyeret sem hajlandó adni a vörös munkásoknak, mivel azok a kommün alatt akasztották és sanyargatták őket. Ezen a réven egyenesen katasztrofális a bányaigazgatók nemzet- és keresztényellenes viselkedése. Emellett a társaságok a mai helyzet fontosságánál sincsennek kellő tudatában. Salgótarjánban nem hajlandók 1 km. hosszú vasútvágányt építeni holott ez napi bgvagyontöbleterelést jelentene. Tata