Nemzeti Ujság, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-25 / 48. szám
Szerda, 1920. február 20. NEMZETI ÚJSÁG Az államfőről szóló javaslat módosítása. Törvényt hoz-e a nemzetgyűlés, vagy országos határozatot? A Ház közjogi bizottságának ülése. Budapest, febr. 24. A nemzetgyűlés közjogi bizottsága, ma délelőtt tizenegy órakor a képviselőház I. számú bizottsági termében Ferdinándy Gyula, elnöklésével ülést tartott, amelyen Túri Béla előadó alapján tárgyalta az alkotmány^haláli helyreállitásáról és az állami főhatalg*r.í gyakorlásának ideiglene^, rendezéséről ^»é^ptörvényjavaslatot. A korflTáity Tegzéről jelen voltak Huszár Károly miniszterelnök, továbbá Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter, Rubinek Gyula földmivelési és Bárczy István igazságügyminiszter, továbbá Rabinszky István a Ház elnöke is. Nagy számban jelentek meg a hallgatóság soraiban olyan képviselők is, akik a bizottságnak nem tagjai. ■ Ferdinand Gyula elnök az ülést megnyitó beszédében többek között a következőket mondotta : — Súlyos bajainkban ne az idegen nemzetektől, ne az idegentől várjunk orvoslást, de elsősorban önmagunktól. A bennünk élő, az utóbbi időben elnyomott faj magyar erények kifejlesztésétől, az erkölcs és a hazafiság szellemének éltető erejétől kell követelnünk a segítséget. Ama súlyos kötelességeket, amelyek teljesítésére a nemzet érdekében vállalkoztunk, csakis úgy leszünk képesek sikeresen teljesíteni, ha az alkotó munkára való egységes törekvéseinkben meg akarjuk egymást, érteni. Az ország érdekében a nemzetmentés küzdelemteljes útján a hazafias lelkek harmóniájára van elengedhetetlen, szükség. Huszár Károly miniszterelnök indítványára azután elrendelte az elnök az általános vitát, amelynek során elsőnek Andrássy Gyula szólalt fel, akinek a miniszterelnök válaszolt és kifejtette, hogy a pártok között, létrejött megállapodást csupán az az indok hozta létre, hogy a nemzetgyűlésen ne robbanjanak ki már az első törvényjavaslat tárgyalásánál olyan ellentétek, amelyek felvetése az ország más fontos érdekeit esetleg súlyosan érintené. Bárczy István azt a kérdést vetette fel, hogy kivonja-e a közjogi bizottság a jogfolytonosság szigorú megtartását és váljon tényleg a tör-,vényhozás jogát statuálják-e a nemzetgyűlés részére. Maga részéről helyesebbnek tartaná, ha a nemzetgyűlés csak határozatokat, hozna, amelyeket csak akkor iktatnak be a törvények közé, mikor a főhatalom kérdése már végleg rendezve van. Simonyi-Semadam Sándor veszedelmesnek tartja a jogfolytonosság felvetésének kérdését mindaddig, míg a jogfolytonosság tényleg helyre nem áll. Formaságnak tartja, hogy a nemzetgyűlés határozatait törvénynek vagy országos határozatnak nevezzék el. Az a fő, hogy a nemzetgyűlés bizalommal legyen önmaga iránt, amit csinál, az helyesen és becsületesen csinálja abban a tudatban, hogy törvényerejű lesz. Túri Béla leszögezi, hogy távolról sem akarta senki a bizottság tárgyalásainak komolyságát elvenni, vagy szabadságát korlátozni. A megegyezés csak arra vonatkozott, hogy a javaslatból kikapcsoljanak minden olyan kérdést, amely ma nem alkalomszerű és így biztosítsák, hogy a nemzetgyűlés első lépését minden nagyobb vita nélkül tehesse meg. Klebersberg Kunó a legalitás kérdését fejtegeti, Hornyánszky Zoltán, gróf Széchenyi Viktor és Őrffy Imre vetek még részt az általános vitában, azután a részletes tárgyalásra tért át a bizottság és a miniszterelnök indítványára Túri Bélát választotta meg előadónak. A részletes vita során szakaszról-szakaszra menve megvitatták a törvényjavaslatot. Hosszabb vita fejlődött ki a bevezető résznél. Gróf Andrássy Gyula a bevezető részhez szólva, előbb Simonyi-Semadam Sándor felszólalására reflektált. A képviselőknek szabadabb mozgást kell engedni és a párthatalomnak nem szabad zsarnoksággá fajulnia. Amit Bárczy a formai jogfolytonosságról mondott, azt nem tudja elfogadni. Akár akarják, akár nem, a jogfolytonosságot nem tudják biztosítani. A nemzetgyűlés bázisa az, hogy a nemzetnek jogában van önmaga sorsáról intézkedni. Nem szabad azonban, hogy a nemzetgyűlés visszaéljen ezzel a lehetőséggel. Helyesebbnek, tartaná, ha a nemzetgyűlés határozatait, nem törvényeknek, hanem törvényerejű országos határozatoknak mondanák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e határozatok hatálya kisebb lenne, mert hiszen nem az elnevezés, hanem az az erkölcsi erő biztosít nekik hatályt, amelyet a nemzetgyűlés reprezentál. Dömötör Mihály szerint a jogforrás és a jogalkotó tényező állapítja meg, hogyan hívják a jogszabályt. Kétségtelen, hogy a mai ténybeli és jogi helyzet szerint a nemzetgyűlés a legfőbb hatalom, tehát az a legfőbb jogalkotó tényező és így annak jogalkotása kétségtelenül törvényes. Kovács J. István szerint az a kifejezés, hogy «a királyi hatalom, gyakorlása az 1918. évi november hó 13. napja óta szünetel», már nem ténymegállapítás, hanem jogi minősítés. E kérdés körül hosszabb vita fejlődött ki, amelynek során Balsay Károly államtitkár a szöveg módosítására a következő javaslatot tette: «A királyi hatalom az 1918. évi november hó 13. napja óta nem gyakoroltatok». Ezzel szemben Kovács J. István abból kiindulva, hogy a törvényjavaslat kizárólag csak tényeket állapítson meg, a következő szöveget javasolta: el V. Károly 1918 november 13. óta minden részvételről az államügyek vitelében lemondott és azóta is az országtól távol vám. A bizottság Bassay Károly módosítását fogadta el. Kovács J. István kisebbségi véleményt jelentett be. A kormányzói hatalomról szóló II. fejezetnél gróf Andrássy Gyula és Bassay Károly indítványára a következő beszúrást eszközölték : «A nemzetgyűlés, addig, amíg az államfői hatalom gyakorlását véglegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszik, az államfői teendők ideiglenes ellátására ... kormányzót választ». Szabó Sándor kérdi, nem volna-e helyes megállapítani, meddig tart a kormányzó hatalma ? Rubinek Gyula földmívelésügyi miniszter szerint felesleges az ideiglenes államfői hatalom, gyakorlását határidőhöz kötni, mert hiszen a nemzetgyűlés a maga törvényhozói hatalmával bármikor változtathat az állapoton. A kormányzó hatalmának korlátozását megállapító rendelkezések közül Kovács J. István szóvá tette a főkegyúri jog nemgyakorolhatására vonatkozó rendelkezést. Huszár Károly miniszterelnök kijelentette, hogy a főkegyúri jog gyakorlásáról külön törvény fog intézkedni. A végrehajtó hatalom gyakorlásáról szóló bekezdéshez hosszabb vita után K. Pethes László javaslatára a következő kiegészítést fogadták el: «Ez azonban (f. i., hogy a kormányzó minden rendelkezése és intézkedése, ideértve a fegyveres erőre vonatkozó intézkedéseit is, csak úgy érvényes, ha az illetékes felelős miniszter ellenjegyzésével van ellátva), nem érinti a kormányzónak a hadügy körébe tartozó azon alkotmányos jogait, amelyek a magyar nemzeti hadsereg vezérletére, vezényletére és beszervezetére vonatkoznak. A kormányzó esküjébe Huszár Károly miniszterelnök indítványára a következő pótlást vették be : «.. törvényeit.. . szokásait megtartom és másokkal is megtartatom». A törvényjavaslat többi szakaszait változatlanul elfogadták. A bizottság d. u. fél 4-kor fejezte be tárgyalását. dratz CSusztáv eléstételt követel. Budapest, febr. 24. Bécsi magyar kürtünket az ottani, vörös zsoldban álló sajtó egy része azzal a képtelen váddal rágalmára, hogy elősegítette a magyar luliummisták lzökését Bécsből. Ezt a hazugságot ugyanis mnár többször megcáfolták, de azért a férfiak ismét és ismét elhangzottak, úgy hogy Gratz Gusztáv végre az osztrák külügyi hivatalhoz fordult elégtételért. A komoly és tisztességes lapok helyeslik ezt a lépést, a Neue Freie Presse, pl., egyebek közt ezt írja: Jogi szokás, hogy az idegen államok képviselői a közvélemény különös figyelmességgel kezeli. A magyar követnek teljes joga van erre a nemzetközi jogi védelemre. Ha a magyar követségen vétettek volna a nemzetközi jog ellen, kormányunk bizonyára nem mulasztaná el, hogy Ausztria területi felségjogát nyomatékosan megvédje, de ebben az esetben is a kormányoknak kellene eldönteniök a vitás kérdést és a követ sértethetetlen személyét feltétlenül ki kell hagyni a vitából. A Reichspost ezt írja: A bécsi magyar követ tiltakozása rendkívüli lépés és nem csupán személyes védekezés a támadásokkal szemben, hanem egyúttal védekezés azokkal a politikai célokkal szemben is, amelyeket a hajsza rendezői követnek. A cél az, hogy megakadályozzák Ausztria és Magyarország között melegebb barátság fejlődését. Az Abend pedig szemérmetlenül azt követeli, hogy koncentrikusan lépjünk föl Magyarország ellen a csehekkel és a románokkal, ezekkel „legjobb“ barátainkkal, akik tudvalévően hidegvérrel engednek bennünket éhenhalni és megfagyni és akiknek mi kaparnánk ki most a magyar gesztenyét a tűzből. Milyen ostobának tarthatják ezek az emberek az osztrák keresztényeket, hogy ilyesmit mernek ajánlani! QDII I IIUFT AQAUVAT és mindennemű ékszert DnlLLIHnOI, /UlAnlAI a legmagasabb napi érban voszek “ Házhoz megyek. Telefon 163—69. PORTI. ékszerész, IV. Semmelweis-utca 19. hu, I. emelet A renegát oláhok kereszttűzben. Támadják Vajda és Pap-Csicsó minisztereket. Bukarest, febr. 24. Az ellenzéki sajtó, főképpen Take Ionescu és Avarescu tábornok lapjai, heves harco£,j»dStott az utóbbi időben az erdélyi minisztp^lf^es különösen Vajda Sándor miniszte^ghté^f^es Pap-Csicsó István hírveres miniszter a WalTeneu. A támadások oka az enmtlsír Tr mlniszterek régebbi németbarát érzése és a volt magyar képviselőházban elmondott több beszéde. A hadjáratot az Epoca indította meg, amely ezt írta a többi közt : „Mindenki aggódva kérdi Romániában, miért küldték éppen Vajda Sándor urat Párisba és Londonba, hogy Románia érdekében tárgyaljon, holott németbarát érzelmeiről ismerik, abból az időből, amidőn Románia minden nagy hazafia az entente végleges győzelméért harcolt. Ezek a román hazafiak, akiknek külföldön nagy tekintélyük van, itthon maradtak, nincsenek képviselve sem a kormányban, sem a parlamentben. Pop-Csicsó István most Nagy-Románia helyettes miniszterelnöke. Ugyanaz a Pop-Csicsó István, aki akkor, amidőn a román hadsereg átkelt a Kárpátokon, a következő nyilatkozatot tette a magyar parlamentben. — Nagy fölháborodással hallottam a román mozgósítás hírét. A magyarországi román népnek a trón és a haza iránt való hűsége megingathatatlan és a hirtelen hadüzenet sem érintheti. A román nép, miképpen eddig, ezután is vérével fogja védelmezni hazáját s apostoli királyának trónját és minden tőle telhető áldozatot meghoz, bármilyen ellenséggel szemben kelljen harcolnia. Egy másik erdélyi ember, — írja az Epoca, •—• aki Nagy-Romániában miniszter lett». Goldis László saját bőrének megmentése végett a következő levelet írta a háború folyamán Sándor János magyar belügyminiszternek: „Meg vagyunk győződve, róla, hogy egy erőteljes habsburgi állam sokkal nagyobb biztosítéka Középeurópában román nemzetiségünknek, mint a habsburgi monarchia hiányában olyan Románia, amely Dácia valamennyi románjait egyesítené magában. Ezért nem vagyunk mi irredentisták, ellenkezőleg : utáljuk az irredentizmust.“ Minden más nép, ”— írja az Epoca. — Vagy agyonlőtte volna ezeket az embereket nemzeti ideáljának megvalósulása után, vagy rákényszerítette volna őket az általános megvetés, hogy maguk emeljenek fegyvert életük ellen. Hogy Romániában ünnepük az ilyen árulókat, akik azelőtt így beszéltek, a legfölháborítóbb meggyalázása ama hősök emlékének, akik a harctéren vesztették életüket. (MTI.) 3 Budapest, február 24. Mérnökök a nemzetgyűlésben. A hadviselt mérnökök, építészek és műszaki tisztek nemzeti szövetsége memorandumot nyújtott át Huszár Károly miniszterelnöknek, valamint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pásztja elnökségének, melyben kérte, hogy a Tiszántúl felszabaduló részein megejtendő választásokon mentői nagyobb számban léptessenek föl hivatalos jelöltként mérnöki képzettség és tudással bíró gyakorlati építész vagy mérnökembert. — Deres-törvényt az árdrágítók ellen. — Hogy a deres nem volt valami humánus intézmény, az bizonyos, igazságtalan is volt, mert a magyar jobbágyot alázták meg vele ember méltóságában. Ám, az is bizonyos, hogy mikor a vasárnapi verekedésért 25-öt kapott a legény, összeütötte a bokáját, megköszönte a büntetést illedelmesen és nem halt bele. Az a 25 igen célirányos dolog volt. Londonban a hétágú macska, Berlinben a szöges korbács, Oroszországban a kancsuka, Kínában a bambusz bizonyult fölöttébb hatékony eszköznek olyan bűnösökkel szemben, akiken nem fog az egy-két napi vagy heti becsukás, mert hozzá vannak kérgesedve a sima büntetési módozatokhoz. Az árdrágítókat, uzsorásokat, hamisítókat, áruelrejtőket és egyéb elvetemülteket hiába csukják be, hiába sújtják pénzbüntetéssel, mert az ilyesmi náluk már bele van kalkulálva az üzletbe s hidegvérrel ölik le vagy fizetik ki a büntetést. Ezekkel szemben csak a botnak és az akasztófának van hatása, az előbbibe nem halnak bele, az utóbbiba pedig nem kár, ha belepusztulnak. Csak tessék elővenni azt a derest, egészen bizonyos, hogy Galicia virágára ráfér a jól irányított 25. Hatása is lesz a javítószernek: megjavítja az árakat és az érik. In