Nemzeti Ujság, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-31 / 78. szám

2 Még­dvndig tart a zavargás Németországban. Berlin, márc. 30. Az elberfeldi szociáldemokrata párt tegnap közölte az Ebert-kormánnyal, hogy az ultimátumot nem, ismeri el és a­ határidő feltétlen meghosszabbí­tását kéri, hogy a tárgyalások tovább folyhassanak. A párt az úgynevezett munkásőrség felállítását követeli, amelynek tagjait a munkásság maga választja. A munkásság Walter tábornok visszahívását kö­veteli és a vörös hadseregnek tulajdonított borzal­­­makat koholmányoknak minősíti. A munkásság addig fog harcolni, sztrájkkal és ha kell, fegyverrel is ellenállni, amíg a jelenlegi katonai kamarilla helyén marad és a reakciós hivatalnoki kart el nem bocsátják. A párt sürgősen felszólítja a kor­mányt,, hogy a Reichswehr csapatait azonnal ren­delje vissza állomáshelyére. Az esseni központi tanács proklamála az általános sztrájkot. A német kommunisták puccsot terveztek. Berlin, márc. 30. Elfogott táviratok szerint a német kommunisták március 30-ára tervezték, az általános támadást, illető­leg a tanácsköztársaság kikiáltását. Ez a támadás Mannheim és Stuttgart felől kezdődött volna. A dél­német kommunistákat északi Németország látta volna el fegyverekkel és munícióval. A terv sze­rint az első cél Frankfurt bevételi volt, hogy onnan­ irányíthassák a dél-német táz­adást. Egy Essenben feladott orosznyelvű levélből kitűnik, hogy ennek a tervnek a végrehajtására már min­den intézkedés megtörtént. A keresztény szakszervezetek a felold­asi diktatúra ellen. Köln, márc. 30. A németországi keresztény szocialista szakszerve­zetek a kölni központi titkárság révén a birodalmi gyűléshez intézett táviratukban a legélesebben tiltakoznak a baloldali terror ellen. Követelik a kor­mánytól, hogy amint annak idején Kappéktcal szóba sem állott, éppen úgy ne tárgyaljon a kommunis­tákkal se. A keresztény szakszervezetek a demok­rácia súlyos sérelmét látják a szociáldemokraták­nak abban a törekvésében, hogy­­a birodalmi tar­­tománygyűléseken és a törvények hozatalára az úgynevezet­t szabad szakszervezetek döntő be­folyást nyerjenek. Rendet követelnek a fennálló törvények értelmében. A parlamenti pártokhoz hasonló követeléssel táviratokat intéztek. Hír a Rv­déki vörös sereg vezéreinek letartóztatásáról. Bécs, márc. 30. i.4 M. T. I. magánjelentése.) Bochumból jelentik, hogy~egjr'ít­sághit' szerint a Ruhr-vidéken a vörös sereg had­vezetőségét még extrémebb irányzatú elemek foglyul ejtették. Az uj német kormány bemutatkozása. Berlin, márc. 30.­­ M­üller birodalmi kancellár a nemzetgyűlés teg­­­napi ülésén mutatta be az új kormányt és vázolta ennek feladatait.­­— Az első és legnagyobb feladat az lesz —­­ mondta , hogy a demokráciát a választások ide­jéig még jobban megerősítse. Mindenkinek, aki egy követ fújt Kappal és a Reichswehr fellázadt ré­szeivel, el kell tűnnie. Az esküszegők nem érdemel­nek kíméletet. A legközelebbi és legsürgősebb lé­­­­pés az lesz, hogy a kormány átveszi a kőszén- és­­ káliszindikátust. Kifelé a békeszerződés lojális tel­­j­­esítése és a bizalom megteremtése a célunk. Irá­­­­nyunk ebben a tekintetben is azonos a régivel. Kapp vállalkozásának gyors elnyomása fokozta a külföldnek bizalmát irántunk. A kancellár így vé­gezte beszédét: A német köztársaságban nincs helye diktatúrának, bármely oldalról jöjjön is. A hazaárulókat megbüntetjük. Kapp módszere a jobboldaliak módszere volt. Ezek a pártok egy­szóval sem kifogásolták fölhívásaikban Kapp el­járását. (A jobboldal felé fordulva.) Népünk több­ségének nevében megvádolom Önöket, hogy má­sodszor is elvesztették Németország háborúját és egyedül bűnösök abban, hogy Németországban ma ismét vér folyik. .. bolsevizmussal s­em félemlít­hetnek meg bennünket. Harcolni fogunk ellene, és mindent elkövetünk, hogy Németország talajában ne verjen gyökeret. (Zajos tetszés a többségi pártok soraiban.) A többségi pártok vezetői az ülés végén bizalmi indítványt tettek, amely így szól: Az alkotmányozó német nemzetgyűlés helyesli a birodalmi kormány nyilatkozatait. A nemzetgyűlés elítéli az állami rend, az állami jólét, az alkotmány és a nemzet­­gyűlés ellen irányuló gonosz lázadást, annak fel­bujtóit és segítőit. A nemzetgyűlés a haza nevében köszönetet mond a k­ép minden tagjának, aki kö­zös ellenállásával megvédte az alkotmányt. Az in­­­dítványt a nemzetgyűlés 315 tagja írta alá. (M­­T, f.)­­ ” NEMZETI UJSÁG Szerda, 1920. március 301. Megkezdődött az előnyomulás a Ruhr- vidéken. ■­­ Berlin, márc. 30. Az Achruhrblatt jelenti: A Ruh­r-vidéken meg­kezdődött az előnyomulás. A Ruhr-vidéktől keletre elhelyezett csapatok kezdették meg déli 12 órakor és pedig oly módon, hogy az előnyomulás a tulaj­donképpeni ipari vidéket nem érintette, így a rajna­­vidéki és vesztfáliai vörös csapatoknak idejük marad arra, hogy a kormány ultimátumában ki­tűzött feltételeket teljesíthessék. A romjéi király megdicséri az erdélyi zsidókat. Vegyenek példát töltik a magyarok! Budapest, márc. 30. Kolozsvárról jelentik a Magyar Kurírnak: Fer­dinand román király külön kihallgatáson fogadta Zágoni Istvánt, a kolozsvári Keleti Újság szerkesz­tőjét, akinek az aktuális kérdésekről a következő nyilatkozatot tette : — Önök úgy látszik még mindig nincsenek tisz­tában azzal, hogy romániai lakosok. Ebből ma­gyarázható az, hogy a magyarság még mindig tar­tózkodóan viselkedik és sehogy sem tud megbarát­kozni azzal a változhatatlan ténnyel, hogy Erdély és a Bánát Nagyrománia integráns részeit képezik. Ezen, — hasztalan minden reménykedés, — vál­toztatni nem lehet. Éppen ezért csak saját maguk és a magyarság ellen vétkeznek azok, akik még most sem keresik a barátságos megegyezést. — Miért ne lehetnének éppen úgy hűséges alattvalói Nagyromániának a magyarok is, mint a szászok és a zsidók ! Csak egy kis jóakarat kellene és könnyen meg lehetne oldani ezt a fontos kérdést. A magyarok részéről csupán egy kevés megalkuvás szükséges, mi a magunk részéről mindent elköve­tünk, amit csak lehet. Igazán nem rajtunk múlott, hogy már eddig is nem sikerült a barátságos meg­egyezést létrehozni. Az Önök hibája, hogy azokat a képviselőket, akik a magyarság érdekeit igazán a szívükön viselve és belátva a helyzetet, a barát­ságos megegyezést keresik. — Önök kigunyolják, gyászmagv­i’­oknak nevezik és meg akarnak velük szakítani műden összeköttetést. Nem csodálkoz­nék ezek után, ha a jövőben ők sem törődnének Önökkel. Ezek a „derék férfiak“ azonban jobban a szívükön viselik a magyarság ügyét és a végle­tekig ki fognak tartani, ha kell, küzdelmes harcok árán is, hogy megmutassák, mégis csak nekik van igazuk.­­ Arra a kérdésre, hogy miért vették le oly hirte­len az oláh parlament napirendjéről a földreform kérdését,­a következő volt a válasz: — A földreformot, sajnos, különböző körülmé­nyek következtében el kellett halasztanunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy teljesen leke­rült volna a napirendről, csupán annyit, hogy en­nek a kérdésnek a megoldásával alkalmasabb időre várunk.­­ Ezután még néhány kisebb jelen­tőségű nyilatkozatot tett az oláhok királya és az audencia véget ért. A román király nem is sejti, minő fontos nyilat­kozatokat tett az előtt a székely újságíró előtt, amit maga elé vitetett. Mi nagyon jól tudjuk, hogy Er­dély, Bánát és a Kőrösvidék magyarsága sohasem lesz hajlandó arra a „kis megalkuvásra“, hogy be­lenyugodjék az oláh uralomba, ez a magyarság sohasem fog Corodi Latzok és zsidó példák után indulni. Ferdinánd szavaiból azonban néhány kü­lönösképpen érdekel minket. Háromszázezer olyan zsidó él most oláh meg­szállás alatt, aki annak idején jó magyarnak es­küdte magát, aki magyar verítéken, pénzen gaz­dagodott, magyar kultúra mosdatta ki és hozta emberi sorsba. Ez a háromszázezer szem­ita cse­kély pár hónap alatt olyan rabszolga-alázattal sze­gődött az oláh bocskorszijra, hogy legfelsőbb oláh királyi dicséretet kapott és példaképül tűzetett ki a makacs és önérzetes magyarság elé. Nagyvárad, Arad, Már­maros, Szatmár, Temesvár, Kolozsvár és Beszterce zsidósága a magyarság véres és sok hónapja tartó nagyhetében megint keresztrefeszí­­tette az Ember fiát, erről tett most kínosan fontos vallomást egy keleti király... A Központi Sajtóvállalat könyvkereskedése Budapest, IV., Sam­ai utca 0. u. alatt (Klotild-palotában, Belvárosi kávéház mellett.) Minden könyv megkapható! Megrendelések pontosan eszközöltetnek ! 40 K.-nál nagyobb vételnél a pertó díjmentes 5­11215 A dán államcsíny. I­X. Keresztély elhagyta a dán fővárost.­­ — A „Nemzeti Újság" tudósítójától. —­ ­ Bécs, márc. 30. X. Keresztély dán király tegnap el akarta hagyni a dán fővárost, azonban a reakciós pártok megakadályozták szökését. Ez a rövid hir a Dániában készülő események előjeleinek tekinthető. Dánia volt az az ország, ahonnan az orosz bolsevikiek első nagy propa­gandájukat irányították és minden kétségen kívül áll, hogy a dán parlamentben és azonkívül leját­szódó események a keletről nyugatra hullámzó vörös veszedelem előfutárjai. Egyelőre úgy állítják ugyan be a dolgokat, hogy a dán válság a schleswigi kérdés miatt tört ki. Az eddig uralmon levő radikális pártot, amely tu­lajdonképpen csak kisebbségi párt volt és a szo­ciáldemokraták jóindulatából vezethette idáig az ügyeket, a konzervatív parasztpárt már a háború előtt támadta, és ezenkívül is sokan hazafiatlan­­nak nevezték. A hetvenes években a két Brandes fivér (mind akettő zsidó) volt a párt szellemi ve­zére. A háború alatt a radikális párt a szigorú semlegesség álláspontjára helyezkedett, aminek következtében németbarátnak mondották. Mikor Németország elvesztette a háborúk ismét ezért tá­madták a pártot. A Host­e-kabinetet minduntalan azzal vádolták, hogy hamis politikát folytat. Ez a helyzet akkor éleződött ki, amikor a schleswigi kérdés a döntés stádiumába került. Az ellenzéki pártok erélytelenséggel vádolták a kormányt és szemére vetették, hogy figyelmen kívül hagyott­­ több alkalmat, amikor Dániának előnyöket biz­tosíthatott volna. A király gyengének bizonyult és engedett az ellenzéknek. A sovinisták rávették a királyt, hogy kormányával szembehelyezkedjék. Keresztért király fel is szólítolby Zahle, miniszter­­elnököt, hogy nyújtsa be a kormány lemondását. A miniszterelnök vonakodott ezt megtenni, mire a király az ő mellőzésével új minisztériumot neve­zett ki. Ezt azonban a pártok nem­ támogatják­ A berlini Vorwärts azt írja a dán eseményekkel kapcsolatosan, hogy a dán nép ősi demokratikus szelleme mellett nagyon valószínű, hogy Keresz­tért a király koronájával fog fizetni az, állam­csínyért. Hollósy Sándor: A király vissza­tárt Kopanhágába. , Kopenhága, márc. 30. k király tegnap délelőtt családjával együtt Ko­­rmnhágából egy közeli vidéki városba utazott, dél­után azonban, minthogy a real­iós pártok kifogásol­ták, hogy menekül, ismét visszatért. A királyi kastély körüli teret és a belvárost katonaság szállotta meg , zavargások eddig nem voltak. A szociáldemokrata pártvezetőség ma este áll össze és valószínűleg pro­­klamációt fog kibocsátani. Az újságok a­ dán eseményekről azt írják, hogy a Szokatlan bennük az, hogy nem a kormány kérte fel­­­m­entését, hanem a király kényszerítette lemondásra, a­ kormányt. Olyan híreket, hogy a király e szokat­lan ténye következtében Dániában talán köztársaság kikiáltása várható, mindenesetre a legnagyobb óvata­tossággal kell fogadni. Általános sztrájk a d­án fővárosban. Kopenhága, márc. 30. A király az ultimátumot elutasította, amire a szociáldemokrata párt kimondotta az általános sztrájkot. A pártnak az a szándéka, hogy a maga kebeléből alakít kormányt s a királyt, valamint az általa kinevezett kormányt lemondásra szólítja fel. FŐVÁROS -B­A­­i ko­rmánybiztos elfoglalta hivatalát. Dr. Sinocz Iené kormánybiztossá való kinevezése meg­­jelent a hivatalos lap ma reggeli számában és dr. Sipőcz ma délelőtt le is tette az esküt Sim­onyi- Semadam Sándor miniszterelnök kezébe. Az eskü letétele után a kormánybiztos a városházára ment és átvette hivatala vezetését, mely az újvároshá­zán, a volt főpolgármesteri hivatalban van. A mi­niszterelnök különben a tegnapi nap folyamán le­iratban tudatta a polgármesterrel, hogy a székes­­főváros élére kormánybiztost nevez ki, aki az 1912. LXVIII. t.-c. 4. 8-ában meghatározott jogok­kal van felruházva, a rendőrség, a csendőrség és a pénzügyőrség felügyeleti jogának kivételével. Dr. Sipőcz Jenő kormánybiztos ezek szerint majd­nem diktátori hatalommal van felruházva a fő­város összes­ ügyeiben. Értesülésünk szerint a kor­­mánybiztos a miniszterelnökkel teljes egyetértés­ben már a legközelebbi napokban megkezdi nagy felelősséggel járó működését, amelyben őt a fővá­ros egész kemsztény, társadalmának, rokonérzése kiscél­ú . .

Next