Nemzeti Ujság, 1920. május (2. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

y« V­I­ A keresztény­párt a termés* ",­­■" rendelet mellett. Keresztény közvetítők a haditerményesek helyett. A kisgazdapártban a termésrendelet körül tá­madt ellentétek még mindig nem voltak elsimítha­­tók. Gaál Gaszton és hívei ridegen megmaradnak álláspontjuk mellett, mely nem engedi, hogy a va­­lutajavítás érdekében a termelők is áldozatot hoz­zanak. Gaál Gaszton kijelentette, hogy kész le­mondani mandátumáról, de a rendelet kibocsájtá­­sához nem járul hozzá. Rubinek Gyula földműve­­­lésügyi miniszter, akit a párt zöme támogat, nem hajlandó deferálni Gaál Gasztonnak, aki különben a lemondással nem első ízben fenyegetőzik. A Keresztény­ Nemzeti Egyesülés Pártjának a testvér­pártban támadt ellentétekkel szemben el­foglalt álláspontját Haller István miniszter ma nyi-­ latkozatban körvonalazta. A nyilatkozat a követ­kezőket állapítja meg : — A termésrendelet körül mutatkozó elentétek­­­ben tulajdonképpen nem nyilatkozik meg más, mint az, amit előre látnak, azok, akik mérlegelik a politika belső hatóerőit, hogy a nagybirtokosok szembe kerültek a kisgazdákkal és azokkal, akik a fogyasztókat képviselik.­­ A nagybirtokosok olyan földreformot és olyan gabonaárakat akarnak, amelyek örökre kárpótolják őket a reformért hozott áldozatokért és oly horri­bilis haszonra törekszenek másrészt, mely egysze­riben lehetetlenné teszi a nem termelő közönség megélhetését. Ezzel a drágaságot a fantasztikumig fokozna az egész vonaton, a pénz értéke sokszoro­san leszállana mai színvonala alá és az állami gaz­dálkodást teljesen lehetetlenné tenné. -- Én már most kijelentem, hogy a parlamentben fiubinek földmivelési miniszter termésrendeletének­­feltétlenül többsége van. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja mindenesetre Rubinekkel tart. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában ma , este fentjárt képviselők élénken vitatták a politi­kai helyzetet. Az a felfogás alakult ki, hogy — mint a párt elnöke is megállapította:­­ a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, tekintettel a termés­­zettelettel összefüggő nagy érdekekre, egységesen állást foglal a földművelésügyi miniszter javaslata mellett és azt minden erejével támogatja. Keresztény politikai körökben nagy megnyug­vást keltett a kormánynak az a terve, hogy a ga­bonák és a gyapjút a régi haditermények és köz­vetítők kezéből kiveszi, és később a borral együtt, gazdák és­ gazdasági szövetkezetek útján hozza for­galomba. Ezt az intézkedést a régi közvetítők szá­mos visszaélése eléggé megindokolja, a gazdasági szövetkezetek eddigi eredményes működése vi­szont minden reményre feljogosít abban a tekin­tetben, hogy az új termést eredményesen fogják kamatoztatni. Mind a két nagy, pártnak számos tagja utazott különben ma a Tiszántúlra és így a nemzetgyűlés összeültéig politikai esemény nem várható. Itt említjük meg, hogy a Friedrich-frakció rendkívüli közgyűlésen úgy határozott, hogy ezentúl a Ke­resztény Nemzeti Párt elnevezést fogja használni, senki sem kiváncsi — fergeteg lesz, igazi békeszerző. A mostani békeműért felelős a szerb dinasztia is. Be-­­­lekábult a dicsőségbe, a szerb nép kevés neki. Mi­nekünk meg ő sok. Nemcsak Szerbia határain kívül,­ de bent sem lesz addig nyugalom, míg a nép nem tesz sorsának intézője. Jugoszlávia — akárhogy tit­kolják — nagybeteg. A magyar békeszerződést nem fogja tudni megemészteni. Nem is csoda, mert szö­vetségeseivel olyant találtatott asztalára, amilyenhez szervezet soha sem szokhat- 2­ 1 Szerb szocialisták I­s­s területi integritásért. —Harcot hirdetnek a békeszerződés ellen. Alkalmi tudósítónktól. — Belgrád, május 25. Érdekesnek és tanulságosnak véltem megtudni , miképp gondolkodnak a szerb internacionalista és nemzeti pártok vezető férfiai Jugoszlávia belső helyze­téről és a magyar­ kérdésről "? A velük folytatott be­szélgetéseket az alábbiakban adom : Az internacionalisták vezetője szerint Bácskában, Bánátban és Baranyában már a megszállás első hetei­ben erős politikai akció kezdődött, Belgrádból és Zág­rábból irányítva. Miután a párt n­yiltan vallotta, hir­dette, követelte és még ma is kívánja a népek önren­delkezési jogának érvényesítését, a népszavazást, ezért a párt rokonszenvre talált a megszállott terüle­tek munkásságánál, vasutasainál és értelmiségénél. A párt meg van győződve, hogy a politikai terror csak ideig-óráig tarthatja össze Jugoszláviát, a szét­robbanás azonban okvetetlenül be fog következni. A párt elutasítja magától a nagyhatalmi hóbortot. A megszállás első idejében az egymást fölváltó kor­mányok nem akadályozták a párt akcióját, valószínű­leg külpolitikai okokból. Később, a nacionalisták be­folyására, a legvadabb üldözés indult meg. Azzal az ürüggyel, hogy a kommunizmust akarják elnyomni, a párt embereit börtönbe vetették, a megszállott terü­letek proletárságával pedig Kálváriát járatnak. Az „állami egységet“ hangoztatják, ezzel szemben a párt meg nem szűnik hirdetni, hogy a magyar békeszerző­dést nem­ a népek akarata és érdeke, hanem a rablás politikája hozta létre. A párt egy másik intelligens tagja a következőket jelentene ki : — A panamák sem nőhetnek az égig. Jugoszlávia levegőjét annyira megfertőzték a szemérmetlen pana­mák, hogy azt kell hinni, ezért kalapálták ös­sze ezt a birodalmat a nagy- és kis­hatalmasok. Tudunk min­den t­zelmésről a megrakot­tzsebii kormányoknak és­­csatlósaiknak. Ma a cenzúra elnémít mindent, egy­szer mégis leszámolunk, A nép szava — melyre ma NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap,­­1920. május 30. Elégtétel gr­óf Mikes püspöknek. A szombathelyi püspök a Károlyi-korszak politikai hajszájának áldozata volt. A Károlyi-malom idején, mint ismeretes, gróf Mikes János, szombathelyi megyés püspök ellen nagyszabású politikai hajsza indult meg, amely azzal végződött, hogy a kormány zárlatot rendelt el a püspöki vagyonra, majd internálta az egyház­­fejedelmet, mert mindvégig tiltakozott és ellene­­szegü­lt a törvénytelenségek sorozatának. A keresz­tény irányzat felülkerekedésekor a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter bizottságot küldött ki a püs­pökség vagyoni zárlatának felülvizsgálására és­­azzal kapcsolatos kérdések elintézésére. A bizott­ság részletes vizsgálatot folytatott le és tapaszta­latáról kimerítő jegyzőkönyvvel számolt be a mi­niszternek, aki a rendíthetlen hazafiságú egyház­­fedelem­nek, annyi rágalmazás és politikai hajsza áldozatának fényes elégtételt szolgáltatott. Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter 30.342— 920. számú átiratával értesítette gróf Mikes János püspököt a vizsgálat eredményéről. A miniszter a bizottság jelentését teljes egészében elfogadta és jóváhagyta. E jelentés­­alapján meg­állapítja, hogy a püspökkel szemben a vallásalap­nak az elszámolásokból kifolyóan semmi követelése sincs, a püspök ez elszámolás alapján megállapí­tott összes terheit rendezte. Nyomatékosan hangoz­tatja, hogy a lefolytatott vizsgálat megállapítása szerint a zárlat­­­elrendelésére szükség nem volt, a püspökségi javadalom hiány nélkül meg van, sza­bályszerű kezelése és gazdasági vitele ellen észre­vétel nem tehető. Megállapította továbbá a bizott­ság azt is, hogy a zárlat elrendelése a püspök poli­tikai magatartása miatt történt, ezért kerestek a ja­vadalom vagyonkezelésében hibákat, ezért élezték ki annyira az elhamarkodva megállapított állítóla­gos hibákat és ennek a politikai üldözésnek volt a következménye a püspök internálása is. A minisz­ter végül meleg elismeréssel és dicsérettel emléke­zik meg a püspöknek a dunántúli hazafias és­­ke­resztény irányzatú, forradalomellenes mozgalmakba vitt vezető szerepéről és magatartásáról, amelynek végül áldozata lett­. A miniszteri megállapítás kel­lően­ megbélyegzi az annak idején nagy feltűnést keltett politikai hajszát és minden tekintetben tisz­tázta Mikes püspök szerepét, akit egyházmegyéje lelkes híveinek szeretete kárpótol az elszenvedett méltatlanságokért. Tisztességes megélhetést •­­ó postásoknak! ! Kühsésű­ség a miniszterelnöknél.­­— Emlékirat '**a**^ a nemzetgyűléshez. A magyar posta-, távíró- és távbeszélőe­gyesül­etek központi bizottsága által képviselt országos jogász-, mérnök-, forgalmi­ és üzemi tisztviselők, postamesteri és altiszti egyesületek küldöttsége tisztelgett f. hó 28-án Walter Ottó hír­­igazgató vezetése mellett Si­­monyi­ Semadam miniszterelnöknél, aki előtt feltárták sivár, már-már tarthatatlan anyagi helyzetüket. Rá­mutattak arra az igazán elszomorító jelenségre, hogy az anyagi gondoktól elgyötört és a megfelelő táplál­kozás hiányában elgyöngült személyzet ott tart, hogy ma­holnap képtelen kötelességeinek, — amelyeknek teljesítését pedig esküvel fogadta, — eleget tenni. A miniszterelnök meghatottan hallgatta a küldöttség szónokának elkeseredéssel teli szavait és válaszában kijelentette, hogy amint a békekötéssel kapcsolatos­an időhöz kötött munkálatokkal elkészülnek, első és legsürgősebb feladatuknak tekintik az állami alkalma­zottak megélhetésének megkönnyítését és ezt , és a kormány nemcsak ígéri, de komolyan akarja is. A nemzetgyűlés elnökéhez címzett emlékirat átadá­sára a küldöttség dr. Kuss József és Lingauer Albin képviselőket kérte fel. E két említett képviselőn kívül Frühwirth Mátyás és Budavára­ László képviselőket is kérte a küldöttség kérésük legmesszebbmenő támo­gatására. A képviselők egyértelműen kijelentették, hogy az első erre alkalmas időpontot fel fogják hasz­nálni a postásság siralmas anyagi helyzetének az egész nemzetgyűlés előtt való feltárására és tőlük telhetőleg el fognak követni mindent, hogy a postásság tisztes­séges megélhetése mielőbb biztosítva legyen. e g*o*o®ooo®o®o#c®oöo#o*o#o*o®o®o®o Budapest, május 29. Mit kívánnak a tanítók? A Somogymegyei Tanügyi Tisztviselők kaposvári közgyűlése a tisztviselői lét­számcsökkentés ügyében fontos határozatot hozott, amelyet most küldött meg illetékes helyekre. A so­­mogym­egyei tanítók é­s tanárok tanügyi téren a lét­számcsökkentést kulcsénak és lehetetlennek tartják, kérik az iskolák túlzsúfoltságának a megszüntetését 30—40 tanulóval, új szakiskolákat sürgetnek és a párhuzamos osztályok átformálását külön iskolává. Végül a tanítói és tanári fizetések rendezését sürgetik- A javaslatot megküldték a kultuszminisztériumhoz is. Hollós Sándor és a hollandi.. sajté. A ,,.­Jaanbode" dicsérő cikké■ —- zsidó bosszis Nypels Györggyel szemben. A Löw-ügy­ és Hollósy Sándor kollegánk szerepé­nek helyes megítéléséhez hozzátartozik annak isme­rete, hogyan bírálta el a hollandi sajtó Löw rabbi ret­tenetes hazaárulását s hogyan ítélte meg Hollósy Sán­dor újságírói magatartását. Tudvalevő, hogy az amsterdami zsidó Handelsblad még mielőtt a Löw-ügy részletei Amsterdamban pontosan ismeretesek lehet­tek volna, Hollósyt — valószínűleg titokzatos buda­pesti vezényszóra — megtámadta. Hollósy erre a Maasbode-ban ,„4 szegedi főrabbi, a ,,Handelsblad“ és én“ címmel háromhasábos cikkben ismertette a Löw­­ügy s a hollandi és magyarországi zsidó sajtó maga­tartásának lapáit s ebben a cikkben sok új, eddig is­meretlen, érdekes részletet is elmondott Ebből a cikk­ből tudjuk meg pontosan, hogy Nypess György és Hollósy Szegeden nem is Lem rabbit, hanem, a zsidó hitközséget keresték fel s a rabbi nevét csak akkor tudták meg pontosan, amikor már beszédbe elegyed­tek vele " A beszélgetés későbbi folyamán, amikor kérdésekre is került a sor, Hollósy magyar nyelven is telt pár­ kérdést, a rabbi tehát tökéletesen tisztában kellett hogy legyen azzal, hogy Hollósy magyar. Sőt azt is tudta, hogy Hollósy kath. lap munkatársa, mert elmondotta, hogy járt Rotterdamban és a Maasbode-t is ismeri. Mindebből világos, hogy itt agent provoca­teur­ szerepről egyáltalán nem lehetett szó. Hollósy cikkének még nem ismert részteleit érde­kességük ellenére sem közölhetjük, de közölnünk kell azokat az elismerő sorokat, melyekkel a Maas­bode Hollósynak említett cikkét bevezeti s amelyekben a legnagyobb elismeréssel méltatja Hollósy újságírói­­egyéniségét. Szó­ ez a bevezetés a következőképp : A Handelsblad heves kampányt indított tudósí­tónk ellen, amelyet más lapok is folytattak s egyes testületek, pl. az ..amsterdami anti-pogrom komitét* hathatósan támogattak. Hollósy úr ellen mindenféle ellenőrizhetetlen vá­dakat hoznak fel, melyeknek részben maga a „Handelsblad“ is ellene mond. A legjobban megvédi Hollósy urat kollegája, Nypels úr, aki Magyaror­szágon együtt dolgozott vele, aki a Handelsblad­­ban a tárgyról közölt cikkében többek közt elbe­széli, hogy mielőtt Hollósy úrral összeköttetésbe lépett volna, a róla keringő hírek miatt, előbb in­formációkat szerzett Bécsben. „A kollega úrró­l (Hollósyról) — írja Nypels — úgy a külföldi újság­írók egyesületének általánosan tisztelt elnökétől, mint egy amerikai lap közbecsülésben álló tudósító­jától a legjobbakat hallottam.“ És később : „Szinte irigylem pompás összeköttetéseiért. Akinek csak neve van Budapesten, a főhercegtől és püspöktől a zsidó szocialistáig, mindenki azonnal fogadott ben­nünket.“ Mi, (t. i. a Maasbode) nem akartunk résztvenni ebben a kampányban, mert tudósítónktól megkap­tuk a szükséges felvilágosításokat. Most hosszú tu­dósítást és több dokumentumot kaptunk, amelyek megerősítették felfogásunkban, hogy tudósítónkat tehetetlenné akarják tenni, mivel mint a keresz­tény magyar kormány védelmezője lép fel. Rajta keresztül akarják a budapesti keresztény kormányt találni. Alább közöljük tudósítónk nyilatkozatát a tör­téntekről. Még csak egy megjegyzést kell tennünk. Az ..amsterdami anti-pogrom komitét egy minden lap által felvett cikkében azt állította, hogy a hágai magyar sajtó­iroda manőverének fényes eredménye volt, hogy Hollósy urat egy tekintélyes róm. kath. államférfi közbenjárása folytán a Maasbode-nál sikerült elhelyezni. Ezzel szemben megállapítjuk, hogy Hollósy urat, természetesen, egészen független­­nül alkalmazták mint tudósítót. Hasonló szellemben vette védelmébe Hollósyt a Tyde, a Centrum s a Niederländer. A Tyde szerint a szegedi rabbi ügyében két ember hazudott: a szegedi és az amsterdami főrabbi. (Ez utóbbi tudvalevőleg le­velet írt Löw rabbi védelmében Horthy kormányzó­nak.) Legérdekesebb azonban az ügyben a Handelsblad­nak Nypelshez való hirtelen megváltozott viszonya. Nypels minden nagyobb külföldi útjáról 15—20 cikk­ben szokott lapjának beszámolni. A Löw-ügy óta azonban a ,,Handelsblad"-ban nem jelent meg Nypels­­tól egyetlen egy sor sem. Nypels tudvalevőleg arról győződött meg, hogy Magyarországon fehér terror nincs. Közlésre szánt cikkeiben teljes bizonyossággal erről számolt be. A valószínűség az, hogy Nypelsnek ily szellemben írt cikkeit a lap részben zsidó igazgató­sága nem engedte közölni s ebből vagy levonta Nypels magára nézve a konzekvenciákat s megvált a laptól vagy pedig hallgatásra van­­ítélve. Jól ismerjük a zsidó lapok pszichológiáját s azt sem tartjuk kizárva, hogy a zsidóságot annyira jellemző bosszúból Nypels­nek kurtán felmondtak. Nypelsnek, aki a hollandi sajtó egyik világszerte ismert jeles riportere, ez semmi esetre sem veszteség. ♦0^<>*0«CNO*<>®0*-<aOé>0^0*0*0*<>*OÓ<>0» Nitti utált Giolitti. Bécs, május 29. A „Nemzeti Újság“ tudósítójának telefonjelentése.­­ Római jelentések szerint Olaszországban újabb kor­mányválságra van kilátás és egyre valószínűbb, hogy Giolitti fogja átvenni Nitti őröket. B’Anninzio elfoglalta Sumákot. Paris, május 29. Fiuméból jelentik, hogy D’Annunzio csapatainak élén átvonult a szomszédos Sumákba és elfoglalta a várost. A jugoszláv kormány tudatta az olaszokkal, hogy a nép ellen irányuló­ cselekményeknek erőszakkal fog ellenszegülni. "

Next