Nemzeti Ujság, 1920. május (2. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-23 / 123. szám
a rA r\ t\ ’ t] f) i r /Ty \IA AAjs /VX ,a ^ / Vasárnap, 1920. május 23. * U. étrf, 123. sszám^ ■ Mmamim^gaa» jamr jgggH. AHMPKBIarr- Nua* ' ^A(PV|fcL' B pig J iÉif fjgplj JÍ ijl|j ) uJM jjpjljl jl Ilii >v j|l|l J||g Szerkesztőség: Budapest, Vili,Szentkirályi utca 28.s*. ICDFC7TrE'MT PfllITIITÜ HADIT ID Előfizetési ár: Egész évre 280 kori, félévre 140 kor Telefon: Józsefet és József 66. UWiOalMI rUldUAll HATUIAT negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám : Kiadóhivatal, IV., Gerlóczy utca 11. sz. Telefon ISO—82. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszharci szerinti! • itininMiiitiiitiiiiiiiiiMiiiiiiittfliiiiiiiiiiiiiiiiKiiiilliniiilitiiiiAliUiiililiiiillllllliiitiiiiiiiiAiiiKsniiiiiiMiiiisiniitisiiiisiiistVIiisssiisisiiuiiitiiMiiiiiiiiiiiiiiitimil Magyarok pünkösdié. Irta: Túri Béla. I Van a nemzeteknek is pünkösdje. «Lejön a sjáílok és leszáll mindenekre közülük». A nemzet fiai megvilágosodnak. Látókká lesznek. Lelkük tüzet fog. A nagy gondolatok szenvedélyekké fokozódnak. Az erősség lelke jár át mindeneket. Perzselő tűz, teremtő szellem lesz a nemzeti lélek. És megújhodik az élet . . . Ne oltsátok el a lélek e tűzlángját, mely kilobbant a magyar nemzetből, mikor leszáll a mindenekre közülök a megvilágosodás lelke. És ha ez a lélek is tüzes nyelvek alakjában jött, akkor ez csak bizonyság arra, hogy az igazság lelke gyűlt ki e tűzben, mert a pünkösdi lélek is tűz volt és világosság. A hideg gondolat sohasem is lehet nagy. Ami a lélekből jó, az a szellemtől tüzesített, abban benne izzik és sistereg a villáinkere. A Szentlélek atmoszférája az imádságos lelkűlét volt. A nemzetek tüzes lelke a halálos veszedelem sötétlő felhőiből villámlik ki. De nem a harag és bosszuállás villámütéseit szórja. A nemzeti veszedelem átérzésének feszültségében gyülemlik össze minden, a legparányibb energia, hogy kirobbanjon — felperzselve mindent, ami útjában áll és felgyújtva mindenkit, akinek lelke áttüzesedik. Fenséges ünnep a nemzetek e pünkösdje is. Kézzel fogható, szemmel látható tanúbizonysága a nemzeti lélek jelenvalóságának. És ha az imádságban várakozókra is tüzes nyelvekben áradt a Lélek, miért ne volna csupa tűz és láng azoknak szava, kikben a nemzeti lélek a halálból az életbe való vágyakozás feszültségében villámlott fel és tüzesedett át. A megvilágosodás, a felébredés döbbenetes pillanata akkor következett be, mikor a sírbatétel gyászos aktusa megkezdődött. Ennek átérzése a megmaradt életerőt felfokozta. Lángra lobbant az utolsó életszikra. Tüzet fogtak a lelkek. Szenvedélyekké lettek a gondolatok. Pünkösd tüzében égett a nemzet. Ne oltsátok el ezt a tüzet. Csak füstjétől tisztítsátok meg. Ott ahol az mutatkozik. A Szentlélek tüzének nincsen füstje, nincsen karma. Ahol ez sötétlik, ottan már nem a pünkösdi tűz gyújt és lángol. De a tűz mindig elementáris hatalom marad és ha ilyen nem volna, akkor viszont többé nem is volna tűz. A kirobbant nemzeti szellem életereje csak hadd éreztesse a maga elementáris hatalmát. Akik ezt akarják meggyengíteni, azok már a pünkösdi tüzet oltogatják. Akik már el akarják mesterkedni az életmegnyilvánulás ösztönös erejét, azok már gúzsba kötik a nemzetet. Ne lohassza senki azt a pünkösdi lángot, melynek áttüzesítő erejében kezd összeforrni annyi ellentét, annyi szétválasztó emlék. Mintha minden össze és , egybe akarna forrni, ami keresztény és magyar. A keresztény Magyarország eszméjének varázsában a keresztények egysége százados széthúzás után mindinkább valóra válik. A honvédek emlékünnepén egyszerre koszorúzzuk meg Kossuth és Görgei sírjait. Nagy kiengesztelődés, imádsághoz hasonló megenyhülés, magábaszállás ez. A lélekben megtisztuló, az igazságban megújhodó,és összeforrasztó nemzeti Géniusz eszközli már ezt. Ki nem érzi, hogy ennek, a magyarok pünkösdjének is van bensőséséges áhítata. Igazi pünkösd tehát, mikor «eloszlott nyelvek jelenének meg nekik, mint tűzláng». Most is ez a jel és bizonyság, hogy mindenek hetelének a nemzet lelkével. A magyar kormány válasza a békeszerződés ügyében. Cseh, délszláv, román egyezmény a magyarok ellen. — A „Nemzeti Újság“ tudósítójától. — A békedelegáció ama határozatát, hogy a szerződés aláírására magát jogosítottnak nem érzi s ezért mandátumát visszaadja azoknak, akiktől kapta, gróf Apponyi Albert hosszabb indokolás kíséretében eljuttatta a magyar kormány elnökéhez, Simonyi-Semadam Sándorhoz. A válasz jegyzékhez, melyet kormányunk Praznovszky Iván rendkívüli követ által Párisba küldött, Apponyi indokolása is csatolva van. Azt hisszük, kedden módunkban lesz úgy a válaszjegyzéket, mint a hozzácsatolt iratot egész terjedelmében nyilvánosságra hozni. Arra vonatkozóan, hogy a békeszerződés feltételeinek teljesítése és megtartása a leglojálisabb szándék mellett is nemcsak anyagi, hanem erkölcsi lehetetlenség, a kormány osztja a feloszlott békedelegáció és az egész magyar közönség véleményét. Miután azonban egyedül a kormány van abban a helyzetben, hogy egyfelől kellően mérlegelhesse beszerzett információi alapján az entente-hatalmak szándékait és a Millerand jegyzékében foglalt ígéretek értékét, másfelől számot vessen Magyarország gazdasági és katonai erejével, valamint az elhatározásunkat leső szomszédok erőviszonyaival, akik velünk szemben egységes eljárásra kötöttek megállapodást, a kormánynak, nézetünk szerint, erőt kell vennie érzésein, hogy azt cselekedhesse, amit a jelen kényszerhelyzetben a józan megfontolás előír. Meghalni könnyebb, mint élni. De mert a magyar nemzet élni akar, felesúti vezetőinek szent kötelességük az életbenmaryrdás előfeltételeit az adott helyzetnek megfelelően biztosítani. A bécsi kormány kardcsörtetése. 1Ausztria szövetkezett ellenségeinkké!. Isére osztrák fővárosban nagy szenzációt keltett ma reggel a félhivatalos „Staatskorrespondent" közlése, amely szerint az osztrák kormány erősen meg van győződve, hogy Nyugat-Magyarországnak Ausztriához való csatolása nem fog haladékot szenvedni. Ha azonban várakozása ellenére a magyarok ellenkeznének és az osztrák kormány csalódnék feltevésében, akkor is bízik Ausztria, hogy a stögershaini szerződésben biztosított jogát a maga erejével és a szomszédos összeköttetések hatalmával képes lesz valóra váltani. Mint bécsi tudósítónk jelenti, az osztrák kormányt e nyilatkozat közzétételére egy ottani lap tegnapi közleménye, indította, mely arról adott hírt, hogy a budapesti entente-missziók tudomására hozták az osztrák követnek, hogy az entente nem fogja kényszeríteni Magyarországot a nyugati megyék odaítélt részének kiürítésére. A hivatalos nyilatkozat határozott fenyegetés velünk szemben : Renner úrék hatalmi erővel, tehát fegyveresen akarnak föllépni ellenünk. Most már kétségtelen, hogy Ausztria kancellárja az év elején Prágában tényleg katonai konvenciót kötött Magyarország megrablóival. E tény megállapítása új helyzetet teremt Ausztriához való viszonyunkban, s erről legközelebb elmondjuk véleményünket. Ezúttal közöljük a bécsi tudósítónk telefonjelentése nyomán — a ma este megjelent osztrák lapok fölfogását. A Telegraf ezt írja: „Sürgős magyarázatra van szükség a „szomszédi összeköttetések segítségével“ kifejezés tekintetében. A legtermészetesebb és — Német- Ausztriának Magyarországhoz való jövőbeli viszonya, szempontjából a legkívánatosabb az volna, amint ezt mindig állítottuk, hogy Nyugat-Magyarországon népszavazás tegyen, amelynek döntését mind a két fél minden körülmények között kötelezőnek tekintse. Mikor Kenner úr arról beszél, hogy az igényelt területeket saját erőnkkel meg fogjuk szállni, eltávozik közismert pacifista álláspontjától és kijelentése még hozzá csupán üres fenyegetődzés, mert katonai erőnk, mai állapotában, hadműveletekre teljesen képtelen. Tehát csak a „szomszédos összeköttetésekéről lehet szó. Hát a sok tagadás ellenére Renner annak idején mégis kötött Prágában Tusarral szövetséget és katonai egyezményt ? — Német-Ausztria népe határozottan visszautasít bármiféle politikai, de különösen katonai szövetséget a csehekkel éppúgy, mint a délszlávokkal, akik árulásukkal nemcsak Ausztriát, de az egész német népet szerencsétlenségbe döntötték.“ Az Achtuhrabendblatt: „Első pillantásra azt hinnék, hogy ezek a szavak fegyveres beavatkozást jelentenek. Mérvadó körökben azonban arra hivatkoznak, hogy a népőrséget feloszlatták, az új hadsereget pedig még nem állították fel. Nyugat-Magyarország fegyveres megszállása tehát az osztrák hadsereget már keletkezése pillanatában igen nehéz feladat elé állítaná. Ennélfogva valószínűbbnek kell tartanunk, hogy a megszállás inkább a jelzett „összeköttetések segítségével történnék. Politikai körökben különben azon fáradoznak, hogy a kommünikének barátságos magyarázatot adjanak. Eszerint a csehek, délszlávok, románok egy főképpen Magyarország ellen irányuló egyezményt kötöttek volna. Magyarországon nagyon jól tudják, hogy Ausztria nem lépett be ebbe a szövetségbe. Ilyenformán csak arra lehet gondolni, hogy az „összeköttetések“ alatt dr. Renner Parisban és Rómában szerzett összeköttetéseit kell érteni, hiszen magától értetődik, hogy Nyugat-Magyarország kérdése mindkét helyen szóba került.“ (?) Az Abend hasonló szellemben foglalkozik a dologgal és megjegyzi, hogy Nyugat-Magyarország csatlakozása Ausztria számára alig jelentene mást, mint a klerikális befolyás erősödését, mert az ottani parasztság olyan szellemű, hogy hozzá képest az osztrák ,Waldviertel lakossága határozottan haladó álláspontot foglal el Élelmiszer-ellátás tekintetében pedig ez a csatlakozás legkisebb javaílást sem idézne elő- horvátok és szlavonok a szerbek / ellen. B / „ __ Laibaeb, máj. 22. És a szociáldemokraták lapja, a Naprej feltűnést keltő cikket hoz a szerb—horvát—szlovén állam belső helyzetéről. A lap kijelenti, hogy Jugoszláviában az egész lakosság elégedetlen, úgy hogy a mostani rendszer folytatása lehetetlennek látszik. A kormányon levő férfiak Belgrádban még a régi szerb államot sem tudják adminisztrálni, nemhogy minden délszláv országot A lap korrupcióval és megvesztegethetőséggel vádolja a belgrádi tisztviselői kart és ismételten követeli egy föderációs délszláv állam létesítését. A délszláv „egység“-gel szerzett tapasztalatok a délszláv állam mai szervezetének tarthatatlanságát bizonyítják. A cikk annak megállapításával fejeződik be, hogy a szlavónok és horvátok kulturális tekintetben felette állnak a szerbeknek és a régi monarchiában mindenképpen jobb helyzetük lett volna, mint most van. Szerb provokáció.Baranyát nem akarják kiürítene. A délvidéki vasutassztrájk fkaiméval már nyilvalóvá lett, hogy a szerbek minden áron provokálni akarják a magyarságot. Céljuk: ürügyet találni arra, hogy lehet megtámadhassák Magyarországot és újabb zsákmányhoz jussanak. A bácskai és bánáti üzelmek leleplezése után más eszközökhöz nyúltak, nevezetesen: Újszeged és azt környező kilenc falu lakosságát felszólították, hogy tegye le a hűségesküt a szerb királynak. Ez a te-terület a békeszerződés szerint Magyarországhoz tartozik, tehát a belgrádi kormány a legflagránsabb módon megsérti a szerződést és a magyarság jogait, midőn hűségesküt követel Jugoszlávia számára magyar állampolgároktól Az újszegediekhez intézett ukázzal egyidejűleg kérelmet intézett a párisi legfőbb tanácshoz, hogy ez a terület tovább is Jugoszlávia birtokában maradjon. Allítólag kész volna ennek fejében Magyarországnak némi területi engedményt nyújtani Szabadka vidékén. Kitűnő forrásból arról is is értesültünk, hogy a szerbek mindaddig nem fogják sem Baranyát, sem a többi megszállott, de a békeszerződés szerint nekünk visszaadandó területeket kiüríteni, míg Nougat-Magyarországot át nem adtuk az osztrákoknak£ Azt hisszük, a magyar kormány nem mulasztja el tájékozódni Párisban arról, hogy a szerbek a legfőbb tanács tudtával és hozzájáktátsával álították-e fel ezt a junctimotil