Nemzeti Ujság, 1920. május (2. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-23 / 123. szám

a rA r\ t\ ’ t] f) i r /Ty \IA AAjs /VX ,a ^ / Vasárnap, 1920. május 23. * U. étrf, 123. sszám^ ■ Mmamim^gaa­­» jamr jgggH. AHMPKBIarr- Nua* ' ^A(PV|fcL' B pig J iÉif fjgplj JÍ ijl|j ) uJM jjpjljl jl Ilii >v j|l|l J||g Szerkesztőség: Budapest, Vili,Szentkirályi­ utca 28.s*. ICDFC7TrE'MT PfllITIITÜ HADIT ID Előfizetési ár: Egész évre 280 kori, félévre 140 kor Telefon: Józsefet és József 66. UWiOalMI rUldUAll HATUIAT negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám : Kiadóhivatal, IV., Gerlóczy­ utca 11. sz. Telefon­­ ISO—82. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszharci szerinti! • itininMiiitiiitiiiiiiiiiMiiiiiiittfliiiiiiiiiiiiiiiiKiiiilliniiilitiiiiAliUiiililiiiillllllliiitiiiiiiiiAiiiKsniiiiiiMiiiisiniitisiiiisiiistVIiisssiisisiiuiiitiiMiiiiiiiiiiiiiiitimil Magyarok pünkösdié. Irta: Túri Béla. I Van a nemzeteknek is pünkösdje. «Lejön a sjáílok és leszáll mindenekre közülük». A nem­zet fiai megvilágosodnak. Látókká lesznek. Lelkük tüzet fog. A nagy gondolatok szenve­délyekké fokozódnak. Az erősség lelke jár át mindeneket. Perzselő tűz, teremtő szellem lesz a nemzeti lélek. És megújhodik az élet . . . Ne oltsátok el a lélek e tűzlángját, mely ki­lobbant a magyar nemzetből, mikor leszáll a mindenekre közülök a megvilágosodás lelke. És ha ez a lélek is tüzes nyelvek alakjában jött, akkor ez csak bizonyság arra, hogy az igazság lelke gyűlt ki e tűzben, mert a pünkösdi lélek is tűz volt és világosság. A hideg gondolat sohasem is lehet nagy. Ami a lélekből jó, az a szellemtől tüzesített, abban benne izzik és sis­tereg a villáink­­ere. A Szentlélek atmoszférája az imádságos lel­kűlét volt. A nemzetek tüzes lelke a halálos veszedelem sötétlő felhőiből villámlik ki. De nem a harag és bosszuállás villámütéseit szórja. A nemzeti veszedelem átérzésének fe­szültségében gyülemlik össze minden, a leg­parányibb energia, hogy kirobbanjon — felper­zselve mindent, ami útjában áll és felgyújtva mindenkit, akinek lelke áttüzesedik. Fenséges ünnep a nemzetek e pünkösdje is. Kézzel fogható, szemmel látható tanúbizony­sága a nemzeti lélek jelenvalóságának. És ha az imádságban várakozókra is tüzes nyelvek­ben áradt a Lélek, miért ne volna csupa tűz és láng azoknak szava, kikben a nemzeti lélek a halálból az életbe való vágyakozás feszültsé­gében villámlott fel és tüzesedett át. A meg­világosodás, a felébredés döbbenetes pillanata akkor következett be, mikor a sírbatétel gyászos aktusa megkezdődött. Ennek átérzése a megmaradt életerőt felfokozta. Lángra lob­bant az utolsó életszikra. Tüzet fogtak a lel­kek. Szenvedélyekké lettek a gondolatok. Pünkösd tüzében égett a nemzet. Ne oltsátok el ezt a tüzet. Csak füstjétől tisztítsátok meg. Ott ahol az mutatkozik. A Szentlélek tüzének nincsen füstje, nincsen karma. Ahol ez sötétlik, ottan már nem a pün­kösdi tűz gyújt és lángol. De a tűz mindig elementáris hatalom marad és ha ilyen nem volna, akkor viszont többé nem is volna tűz. A kirobbant nemzeti szellem életereje csak hadd éreztesse a maga elementáris hatalmát. Akik ezt akarják meggyengíteni, azok már a pünkösdi tüzet oltogatják. Akik már el akar­ják mesterkedni az életmegnyilvánulás ösz­tönös erejét, azok már gúzsba kötik a nemzetet. Ne lohassza senki azt a pünkösdi lángot, melynek áttüzesítő erejében kezd összeforrni annyi ellentét, annyi szétválasztó emlék. Mintha minden össze és , egybe akarna forrni, ami keresztény és magyar. A keresztény Ma­gyarország eszméjének varázsában a keresz­tények egysége százados széthúzás után mind­inkább valóra válik. A honvédek emlékünne­pén egyszerre koszorúzzuk meg Kossuth és Görgei sírjait. Nagy kiengesztelődés, imád­sághoz hasonló megenyhülés, m­agábaszállás ez. A lélekben megtisztuló, az igazságban megújhodó,és összeforrasztó nemzeti Géniusz eszközli már ezt. Ki nem érzi, hogy ennek, a magyarok pünkösdjének is van bensősé­­séges áhítata. Igazi pünkösd tehát, mikor «eloszlott nyelvek jelenének meg­ nekik, mint tűzláng». Most is ez a jel és bizonyság, hogy mindenek hetelének a nemzet lelkével. A magyar kormány válasza a békeszerződés ügyében. Cseh­, délszláv, román egyezmény a magyarok ellen. — A „Nemzeti Újság“ tudósítójától. — A békedelegáció ama határozatát, hogy a szer­ződés aláírására magát jogosítottnak nem érzi s ezért mandátumát visszaadja azoknak, akiktől kapta, gróf Apponyi Albert hosszabb indokolás kí­séretében eljuttatta a magyar kormány elnökéhez, Simonyi-Semadam Sándorhoz. A válasz jegyzékhez, melyet kormányunk Praznovszky Iván rendkívüli követ által Párisba küldött, Apponyi indokolása is csatolva van. Azt hisszük, kedden módunkban lesz úgy a vá­­laszjegyzéket, mint a hozzácsatolt iratot egész ter­jedelmében nyilvánosságra hozni. Arra vonatko­zóan, hogy a békeszerződés feltételeinek teljesítése és megtartása a leglojálisabb szándék mellett is nemcsak anyagi, hanem erkölcsi lehetetlenség, a kormány osztja a feloszlott békedelegáció és az egész magyar közönség véleményét. Miután azon­ban egyedül a kormány van abban a helyzetben, hogy egyfelől kellően mérlegelhesse beszerzett in­formációi alapján az entente-hatalmak szándékait és a Millerand jegyzékében foglalt ígéretek értékét, másfelől számot vessen Magyarország gazdasági és katonai erejével, valamint az elhatározásunkat leső szomszédok erőviszonyaival, akik velünk szemben egységes eljárásra kötöttek megállapodást, a kor­mánynak, nézetünk szerint, erőt kell vennie érzé­sein, hogy azt cselekedhesse, amit a jelen kényszer­helyzetben a józan megfontolás előír. Meghalni könnyebb, mint élni. De mert a magyar nemzet élni akar, felesúti vezetőinek szent kötelességük az életbenmaryrdás előfeltételeit az­ adott helyzet­nek megfelelően biztosítani. A bécsi kormány kardcsörtetése. 1­­Ausztria szövetkezett ellenségeinkké!. Isére osztrák fővárosban nagy szenzációt keltett ma­­ reggel a félhivatalos „Staatskorrespondent" közlése, amely szerint az osztrák kormány erősen meg van győződve, hogy Ny­ugat-Magyarországnak Ausztriához való csatolása nem fog haladékot szenvedni. Ha azon­ban várakozása ellenére a magyarok ellenkeznének és az osztrák kormány csalódnék feltevésében, akkor is bízik Ausztria, hogy a stögershaini szerződésben bizto­sított jogát a maga erejével és a szomszédos összeköt­tetések hatalmával képes lesz valóra váltani. Mint bécsi tudósítónk jelenti, az osztrák kormányt e nyilatkozat közzétételére egy ottani lap tegnapi közle­ménye, indította, mely arról adott hírt, hogy a buda­pesti entente-missziók tudomására hozták az osztrák követnek, hogy az entente nem fogja kényszeríteni Magyarországot a nyugati megyék odaítélt részének kiürítésére. A hivatalos nyilatkozat határozott fenyegetés velünk szemben : Renner úrék hatalmi erővel, tehát fegyve­resen akarnak föllépni ellenünk. Most már kétségtelen, hogy Ausztria kancellárja az év elején Prágában tény­leg katonai konvenciót kötött Magyarország megrablói­­val. E tény megállapítása új helyzetet teremt Ausztriá­hoz való viszonyunkban, s erről legközelebb elmond­juk véleményünket. Ezúttal közöljük a bécsi tudósí­tónk telefonjelentése nyomán — a ma este megjelent osztrák lapok fölfogását. A Telegraf ezt írja: „Sürgős magyarázatra van szük­ség a „szomszédi összeköttetések segítségével“ kife­jezés tekintetében. A legtermészetesebb és — Német- Ausztriának Magyarországhoz v­aló jövőbeli viszonya, szempontjából a legkívánatosabb az volna, amint ezt mindig állítottuk, hogy Nyugat-Magyarországon nép­szavazás tegyen, amelynek döntését mind a két fél min­den körülmények között kötelezőnek tekintse. Mikor Kenner úr arról beszél, hogy az igényelt területeket saját erőnkkel meg fogjuk szállni, eltávozik közismert pacifista álláspontjától és kijelentése még hozzá csu­pán üres fenyegetődzés, mert katonai erőnk, mai álla­potában, hadműveletekre teljesen képtelen. Tehát csak a „szomszédos összeköttetésekéről lehet szó. Hát a sok tagadás ellenére Renner annak idején mégis kötött Prágában Tusarral szövetséget és katonai egyez­ményt ? — Német-Ausztria népe határozottan vissza­­utasít bármiféle politikai, de különösen katonai szö­vetséget a csehekkel éppúgy, mint a délszlávokkal, akik árulásukkal nemcsak Ausztriát, de az egész német népet szerencsétlenségbe döntötték.“ Az Achtuhrabendblatt: „Első pillantásra azt hin­­nék, hogy ezek a szavak fegyveres beavatkozást je­­­lentenek. Mérvadó körökben azonban arra hivatkoz­nak, hogy a népőrséget feloszlatták, az új hadsereget pedig még nem állították fel. Nyugat-Magyarorszá­g fegyveres megszállása tehát az osztrák hadsereget már keletkezése pillanatában igen nehéz feladat elé állítaná. Ennélfogva valószínűbbnek kell tartanunk, hogy a megszállás inkább a jelzett „összeköttetések­ segítségével történnék. Politikai körökben különben azon fáradoznak, hogy a kommünikének barátságos magyarázatot adjanak. Eszerint a csehek, délszlávok, románok egy főképpen Ma­gyarország ellen irányuló egyezményt kötöttek volna. Magyarországon nagyon jól tudják, hogy Ausztria nem lépett be ebbe a szövetségbe. Ilyenformán csak arra lehet gondolni, hogy az „összeköttetések“ alatt dr. Renner Parisban és Rómában szerzett összekötte­téseit kell érteni, hiszen magától értetődik, hogy Nyu­­gat-Magyarország kérdése mindkét helyen szóba ke­rült.“ (?) Az Abend hasonló szellemben foglalkozik a dologgal és megjegyzi, hogy Nyugat-Magyarország csatlakozása Ausztria számára alig jelentene mást, mint a kleriká­lis befolyás erősödését, mert az ottani parasztság olyan szellemű, hogy hozzá képest az osztrák ,Waldviertel lakossága határozottan haladó álláspontot foglal el Élelmiszer-ellátás tekintetében pedig ez a csatlakozás legkisebb javaílást sem idézne elő- horvátok és szlavonok a szerbek­­ / ellen. B / „ __ Laibaeb, máj. 22. És a szociáldemokraták lapja, a Naprej feltűnést keltő cikket hoz a szerb—horvát—szlovén állam belső hely­zetéről. A lap kijelenti, hogy Jugoszláviában az egész lakosság elégedetlen, úgy hogy a mostani rendszer folytatása lehetetlennek látszik. A kormányon levő férfiak Belgrádban még a régi szerb államot sem tud­ják adminisztrálni, nemhogy minden délszláv országot A lap korrupcióval és megvesztegethetőséggel vádolja a belgrádi tisztviselői kart és ismételten követeli egy föderációs délszláv állam létesítését. A délszláv „egy­­ség“-gel szerzett tapasztalatok a délszláv állam mai szervezetének tarthatatlanságát bizonyítják. A cikk annak megállapításával fejeződik be, hogy a szlavó­nok és horvátok kulturális tekintetben felette állnak a szerbeknek és a régi monarchiában mindenképpen jobb helyzetük lett volna, mint most van. Szerb provokáció.­­Baranyát nem akarják kiürítene. A délvidéki vasutassztrájk fkaiméval már nyil­­valóvá lett, hogy a­ szerbek minden áron provo­kálni akarják a magyarságot. Céljuk: ürügyet ta­lálni arra, hogy leh­et megtámadhassák Magyar­­országot és újabb zsákmányhoz jussanak. A bács­kai és bánáti üzelmek leleplezése után más eszkö­zökhöz nyúltak, nevezetesen: Újszeged és azt kör­nyező kilenc falu lakosságát felszólították, hogy tegye le a hű­ségesküt a szerb királynak. Ez a te-te­rület a békeszerződés szerint Magyarországhoz tar­tozik, tehát a belgrádi kormány a legflagránsabb módon megsérti a szerződést és a magyarság jo­gait, midőn hű­ségesküt követel Jugoszlávia szá­mára magyar áll­am­polg­ároktól Az újszegedi­ek­hez intézett ukázzal egyidejűleg kérelmet intézett a párisi legfőbb tanácshoz, hogy ez a terület to­vább is Jugoszlávia birtokában maradjon. Allító­­lag kész volna ennek fejében Magyarországnak némi területi engedményt nyújtani Szabadka vi­dékén. Kitűnő forrásból arról is i­s értesültünk, hogy a szerbek mindaddig nem fogják sem Baranyát, sem a többi megszállott, de a békeszerződés szerint ne­künk visszaadandó területeket kiüríteni, míg Nou­gat-Magyarországot át nem adtuk az osztrákoknak£ Azt hisszük, a magyar kormány nem mulasztja el tájékozódni Párisban arról, hogy a szerbek a legfőbb tanács tudtával és hozzáják­tátsával álí­­tották-e fel ezt a junctimotil

Next