Nemzeti Ujság, 1920. november (2. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-21 / 275. szám

% fi nemzetgyűlés munkarendje. A parlamenti szünet bizonyos szélcsendet o Sirzott, a képviselői­ nagyrésze vidékre utazott kerületébe, ahol azonban a kormány megszó­lí­tó rendelete folytán nem lesz beszámoló. A pártélet azonban így is eleven, a kormányzó­­párt helyiségeiben nagy az elevenség. A politi­kai Kaszandrák és mellékjósok egytől-egyig megbuktak, a beharangozott válság- és párt­bontó hírek szele elült s a kormány legutóbbi sikerei egységesebbé tették a kormáyzópár­tok A frakciók, melyek féltékenyen őrködtek külön egyéniségükön, kénytelenek politikai kényszerűségből és belátásból egyformán fel­adni a külön egyéniséget, mely legfeljebb csak -- a liberális sajtóban nyilatkozott meg a párt­egység rovására azokban a közleményekben, melyek a frakciók­ mozgolódására pontosan megjelentek. A józanság szerencsére nagyobb­­volt mindig, mint a különérvényesülés ösztöne s a párt nem csak hogy együtt maradt, hanem egységesebb és összeforrottabb, mint valaha. A kormány különben bizonyos mértékig reví­zió alá veszi a programot, hogy a kormányzó­­párt minél egységesebben teljesítse a többség nehéz kötelességét a parlamentben. Szó van arról, hogy néhány képviselőt, ki egyéni sze­repléstől hajtatva megbontotta a parlamentben az összhangot, félretolnak, de ez inkább csak óhajtás. Tény az, hogy a pártvezetőség nagyobb fegyelmet fog követelni tagjaitól, nehogy az utolsó ülésekhez hasonló jelenetek játszódjanak le a jövőben. A tegnapi minisztertanács foglalkozott volt a­ parlament munkarendjével. A nemzetgyűlés femé a vármegyei reform, a munkásbiztosító re­form, továbbá az állam és társadalom hatható­sabb védelméről szóló törvényjavaslatok ke­rülnek s hír szerint ezek tárgyalása után a nemzetgyűlés ülésszakát berekesztenék. A ka­binet rekonstrukciója is kísért a negatív for­mában, amennyiben a kisebb minisztériumok megszüntetéséről beszélnek, de meg lehet ál­lapítani, hogy nincs semmi alapja ennek a hí­resztelésnek. A nemzetiségi minisztérium meg­szüntetéséről is rebesgetnek, de mind­ez csak néhány politikus magánóhajtása annál is in­kább, mert különösen erre a minisztériumra nagy szükség van nemzetiségi politika szem­pontjából. Bettlik József nyilatkozata. A kományzópártban ma este jobbára azokkal az állítólagos kombinációkkal foglalkoztak, ame­lyek új pártok alakításának terveiről szólnak s amelyeknek legtöbbször semmi alapjuk sincsen. Ma este Bollsik József ítélte, el igen erélyesen azokat a híreket, amelyek új pártalakítási kísérle­teket hirdetnek róla, s mint kijelentese, neki nincs „csoportja“ a pártban, nem is akar ilyet alakítani, a konszolidáció híve és a jövőben is a mérsékelt középút­on marad, mert ellensége min­den szélsőségnek. Halmérési jogok és trafikengedélyek revíziója. Mint értesülünk, a nemzetgyűlés legközelebb tár­gyalás alá veszi az állami adományozástól függő jogosítványok (italmérési és trafik-engedélyek stb.) revízióját. A Ház csütörtöki ülésén ezi­rányú napi­rendi­­indítványát oly feltétel alatt vonta vissza Csernus Mihály nemzetgyűlési képviselő, hogy a kormány egyik tagja ígéretet tett, hogy a pénzügy­­miniszter legközelebb letárgyaltat­ja a bizottságban a törvényjavaslatot s a N­Sz elé terjeszti. Bevárd Ágoston afférja, Bandrd Ágoston miniszter tegnap provokálta d a Tomori Jenő nemzetgyűlési képviselőt amiatt, mert Tomory valótlannak jelentette ki a minisz­ternek — azóta már okmányokkal is bebizonyított — közléseit róla. Tomory Jenő levélben válaszolt ma a kihívásra, megtagadva a lovapias elégtételt Azt írta levelében, hogy­ keresztény elveivel ellen­tétben áll a párbajozás. Mikor még „avult gondo­latvilágban élt, nyolc párbaja volt, amiért három­szor került államfogházba is. Azt ajánlja, hogy a miniszter a sajtótörvény alapján szerezzen elég­tételt. il tím­ai konferenciát elhalasztják. Az az eszme, hogy a volt kettős monarchiát utód­államai és a többi Touna-ország a gazdasági és forgalmi kérdések megvitatása végett Pozsonyban konferenciát tartanak, a­z antant körében merült fel. Első­sorban Franciaország­­tartja kívánatos­nak, hogy Európa keleti részén a gazdasági béke helyreálljon, de hasonló nézeten vannak az ame­rikai körök is. November végére tervezték a kon­ferencia egybehívását, úgy látszik azonban, hogy négy-öt hétre elhalasztódik és pedig a csehek és jugoszlávok hazódozása miatt, s-­ziknek most még nem áll érdekükben, hogy a határsorompók meg­nyíljanak és Magyarország a szomszéd államok­kal az érintkezést felvehesse. Prágában azt mond­ják, hogy a konferencia terve egészen dugába dőlt, Bécsben ellenben,­­ ahol a nemzetközi jóvátételi bizottság buzgólkodott a terv mellett — csak az , elhalasztásról tudnak. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1920 november 21­ Bécsi követünk a forgalom szabadsága mellett« Gratz Gusztáv dr. nyilatkozatai Bécsi tudósítónk telefonjelentése. — Bécs, bov. 20. Alkalmam volt beszélni Gratz Gusztáv dr. bécsi követünkkel, aki a Magyarország és Ausztria között legközelebb meginduló gazdasági tárgyalásokról, valamint Magyarország gazdaság­politikájának szükséges irányáról nyilatkozott Követünk a többi között a következő fontos kijelentéseket tette: — A Keinl Ede kereskedelmi miniszter által tervezett tanácskozás a magyar és az osztrák kormány között az erre eredetileg megállapí­tott időben, november 26—28-án programsze­rűen fog lefolyni. A tárgyalások célja azoknak az alapelveknek a megállapítása, melyek szem­­meltartásával a k két állam közti gazdasági vi­szonynak január elsején túlmenő rendezésére vonatkozó szerződést a két állam meg fogja kötni.­­ A magam részéről hiszem és remélem, hogy ez alkalommal sikerülni fog a gazda­sági forgalom útjában álló akadályokat és ne­hézségeket elhárítani. Nézetem szerint eddigi gazdasági elzárkózásunk és azok a béklyók, amelyeket Magyarországon a kereskedelemre raktunk, nagymértékben veszélyeztetik gazda­sági jövőnket. Az utóbbi időben Bécs nemcsak hogy igen nagy részét visszaszerezte annak a jelentékeny szerepnek, amelyet a Magyarország­gal való kereskedelem terén a háború előtt el­foglalt, hanem mind jobban magához ragadja annak a kereskedelemnek jelentékeny részét is, amelyet eddig Budapesten és Budapestről bonyolítottak le. Több jelentékeny kereske­delmi cég üzleteit ma — anélkül, hogy buda­­pesti­ telepet feloszlatta volna — tényleg Bécs­ből bonyolítja le. Ha ez a fejlődés tovább tart, Magyarország oly összegektől fog elesni, ame­lyek milliárdokra becsülhetők.­­ A mai forgalmat megbénító gazdasági rendszer mellett az az ország, amely előbb biz­tosítja kereskedelmének a forgalmi szabadság előnyeit, ezzel magához vonja ezt a forgalmat. Nézetem szerint ez az út az, amelyet követnünk kell nekünk is, hogy Magyarország előnyös geográfiai fekvése a kereskedelem terén minél teljesebben érvényesüljön. ............................................................................................. fin­ansolok be akarják venni Németországot a népszövetségbe. Franciaország kilégzéssel fenyegetőzik.­ ­A népszövetségi kongresszus tegnapi ülésé­nek szenzációs eseménye volt. Az egyik angol delegátus, a munkáspárti Barnes, aki nemrég még tagja volt Lloyd­ George kormányának, ama véleményének adott kifejezést, hogy az egész világ gazdasági jólétének érdekében szükséges a volt ellenséges államok csatlako­zása a népszövetséghez és kijelentette, hogy nemcsak a méltányosság, de a jog és az igaz­ság is megköveteli Németországnak a népszö­vetségbe való fölvételét. Barnes felszólalásá­nak jelentőségét növeli az a körülmény, hogy kijelentései éles ellentétben állanak Francia­­ország hivatalos felfogásával. A párisi kor­mány sajtója már hetek előtt a leghevesebben tiltakozott az ellen, hogy Németország fölvé­tele a konferencia tárgysorozatába, kerüljön, s azzal fenyegetőzött, hogy Franciaország nyomban kilép a népszövetségből, ha Németor­szágot abba beveszik. Barnes nyílt föllépése immár kétségtelenné teszi a nagy ellentétet­­ Anglia és Franciaország között a német kér­désben. Valószínű, hogy ez a kongresszus még nem­ fog dönteni a francia álláspont ellen,­ de Millerandék intranzig­ens politikája sokáig nem tarthatja magát A világ békét akar, elsősor­ban gazdasági békét, s miként Anglia, úgy a többi állam is majd rájön, hogy lehetetlen a gazdasági reorganizáció, ha a legyőzött orszá­gokat kirekesztve tartják a népek közösségéből és szuronyokkal akarják kényszeríteni a reá­­juk oktrojált föltételek teljesítésére. A népszövetség intézményére egyébként furcsa világot vet, hogy Franciaország kilé­péssel fenyegetőzik, ha tetszése ellenére hoz határozatot. Tehát a népszövetség csak akkor nagy alkotás és a világbéke biztosítéka, ha úgy táncol, mint ahogy a­ primhegedűsök húz­zák? Alighanem igaza van annak az amerikai publicistának, aki a huszadik század legna­­gyobb szemfényvesztésének nevezte a népszö­vetség jelenlegi formáját. A tegnapi ülésről a következőket jelentik: Genf, nov. 20. Az ülés elején felolvasták Wilso­rt elnök táviratát, melyben reményét fejezi ki, hogy a népszövetség az egész emberiség jótevőjévé válik. Ezután Barnes a munka nemzetközi szervezőtének érdekében szólalt fel és fejtegette, hogy addig nem lesz béke, amíg a társadalmi és ipari béke nemül jön létre. Kijelentette, hogy a volt központi or­szá­­goknak a népszövetségbe való felvétele — amit a brit munkásság nevében követel — szerinte nem­ jelenti azt, hogy a világháború felidézőinek fele­lősségét elfelejtjük, vagy a Franciaországnak és Belgiumnak járó jóvátétel kötelezettsége megszű­nik. Ily módon semmi ellenvetésük nem lehet azok­nak, akikre a versaillesi békeszerződés végrehajt­­tása van bízva. . Motta, a svájci megbízott hangsúlyozta, hogy a helyzet különösen kényes a népszövetség ama tag­jai szempontjából, amelyek még a békeszerződést nem írták alá. A szerződések csak az aláíró feleket kötelezik, viszont a népszövetség mindegyik tagj­­ára hárul bizonyos kötelezettségek végrehajtása. Motta annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a népszövetség tevékenységében pártatlannak mu­tatkozzék. Megint drágítani szeretnék a villamost . Háromkoronás egységes viteldíj. — A köztisztviselők és munkások sérelme. Az elmúlt héten háromszor is szőnyegre került a budapesti villamos vasutak problémája. Egy francia pénzcsoport a fővárossal tárgyal az egye­sített vasutak megváltásáról, a pénzügyi bizottság külön albizottságot küld ki a vasutak ügyeinek megvizsgálására, a kereskedelemügyi miniszter pedig ma küldte le a fővároshoz a villamos vas­útaknak a tarifaemelésre vonatkozó felterjesztését. Ez a tarifaemelés rosszabb, igazságtalanabb és antiszociálisabb mificika­­tarifaemelésnél, melyet valaha közlekedési vállalat a főváros elé mert terjeszteni. Ha kon­fedáljuk is az emelés szüksé­gességét — noha erre vonatkozóan a vasutak sem­­miféle elszámolást vagy kimutatást rendelkezésre, nem bocsájtottak — tiltakoznunk kell az emelés módja ellen azoknak a társadalmi kategóriáknak a nevében, amelyeket az új tarifaemelés, c. év,­ben a második, exisztenciájában­, sújt. Az új tarifa megszünteti a kétkoronás menet­térti és négykoronás nyolc óra utáni jegyeket és ezek helyett, egész napon át, háromkoronás jegyet rendszeresít. Az emelés egyöntetűségét azzal okol­ják, hogy reggel nyolc óra elött, amikor egyko­ron­ás rendes és kétko­ronás menettérti jegyek vol­tak forgalomban, „­fel voltak terhelve­“ a villamo­sok. Ezen a címen fölemelik a tarifát reggel nyolc óra elött, amikor a legszigetis­ébb és legdolgosabb osztályok használják a villamost, kétszáz száza­lékkal, ugyanakkor, mikor a napközben érvényben levő tarifaemelés csupán ötven százalék. Megszün­teti az új tarifa a menettérti jegyet, ami a má­sik nagy csapás a tisztviselő- és munkásosztályra. Ellenben rendszeresít az egyöntetűség nevében olyan fantasztikus bérletjegyeket, amik eddig egy jegy kitalálási mániában szenvedő kalauz lázálmá­­ban sem fordultak elő. A bérletjegyek alapja a jövőben az idő. Ezek­ből minden kalauzt kronométerrel kell fölszerelni­­ és az utazóközönség között is pontosan járó órá­­kat kell kiosztani. Az utazás a­ bérlet­jegyesek szá­mára csupán pontosan megállapított időben tör­ténhetik: az első felszállástól számított egy órán belül kezdhető meg, de be­ is fejezendő az utazás. A bérletjegyeknél még inkább érvényesül a rideg üzleti érdek: míg például a köztisztviselőnek ed­­dig három viszonylatra hetven koronába került a korlátlan szám­i utazásra jogosító bérlet, most ti­zennyolc korona a hetibérlet azokkal a megszorí­­tásokkal, hogy naponta kétszer szabad csak utazni, mindannyiszor az első felszállástól számí­tott egy-egy órán belül. Ez az időhöz kötött bérletrendszer nem alkal­mas arra, hogy megnyugvást keltsen a közönség körében. Napirenden lesz az utas és­­a kalauz kö­zött a nézeteltérés, arról nem is beszélve, hogy garantálni tudja.e, mondjuk az átszállásnál itt egyesített vasutak igazgatósága, hogy a mai vil­­lamos mizériák mellett, amelyek javulására nincs kilátás, az utazást a megkezdéstől számított egy óra alatt be­ is tudja fejezni az a szerencsétlen polgár, aki villamoson kénytelen utazni. A villa­mosjegy eladása kétoldalú szerződés, melyet a villa­most­ársaság nagyon is egyoldalúan fog fel: a pénzt elveszi, de alkalmat nem­ ad arra, hogy az utas a pénzért utazni is tudjon. A villamosok tarifaemelését kedden tárgyalja a főváros közlekedési bizottsága és szerdán a köz­gyűlés, lévén az Egyesített Vasútiaknak az a ter­vük, hogy már december­­től kezdve lényege­sen drágább árakon szállítják az utasokat. A köz­gyűlés keresztény többsége azonban nem fogja egykönnyen beleegyezését adni a tarifaemelésbe, főleg nem az olyan tarifaemelésbe, mely a leg­elemibb szociális szempontok felrúgásával akar újabb sarcot vetni a közönségre, Doby Andor.

Next