Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-13 / 9. szám
elé és ! Kibékülés?! Irta: Haller István. Mintha ebbe az országban valami fékevesztett indulat tombolna. Mintha valami 3rthatatlan gyűlöletroham törne korlátokat is csontokat. Mintha az áldozatoknak nem hagyna pillanatnyi nyugtát, hanem mint hydra rémítgetné, mint hétfejű sárkány narcangolná, mint cerberus véres nyelvvel okolna utána éjjel-nappal. S mintha esz a gyilkos bosszú, a vérszomj, a,törő, zúzó, lihegő szenvedély mind a kereszténységből fakadna s keresztények, magyarok által érvényesülne. Igy van ez gonoszul odaállítva a külföld elé és igy hiszi ezt lázálmaiban néhány beteg idegzetű ember itt bent is. És ezért hangzik el, hol könyörgőleg, hol követelőig, hol ígérgetve, kibékülni, kibékülni,... kibékülés! Ebben az országban nincs fékevesztett udulat, ebben a népben nincs olthatatlan gyűlölet. Ezt régen kiölte belőle a kérészténység. És minél imádságosabb kereszény valaki, annál kevésbbé gyűlölhet, mert mindannapi Miatyánkjában hazudna az Istennek: „bocsásd meg a mi vétkeinkéig mi képűt mi is megbocsátunk az ellenünk /étkezőnek“. A kereszténységnek nagyon lálásai lehetnek, akiknek volt okuk a gyűölet özönvizétől félni. Nincs itt gyűlölet a lelkekben és nincs a gyakorlatban. Bank, tőzsdei, kereskedelmi, sajtó üzlet jól és zavartalanul virágzik, nő jatalomban, bátorságban s „kedvességben“ az emberek előtt. Békét akarnak?! Békét szoktól az apró keresztény kikezdésektől, amelyek vajmi gyéren jelentkeznek? Az elefánt a bolhacsipéstől ordít? A vonat részelet ad, mert egy hangya mászik a sinen? Csak nem viselte meg a háború ennyire a kapitalizmus idegeit? Nyugalom! Nincsenek sötét szándékaink é s főképen nincs bennünk egy szikra bosszú ,s egy szemernyi gyűlölet. Ami van, az szedet fajunk és nemzetünk, verejtékező és vmalódó testvéreink, nyomorékjaink és álmink iránt. Olyan berendezkedésre töreksünk tehát, amely feleljen meg a faji érdeminknek, nemzeti aspirációinknak, a szoiális követelményeknek. Ezzel összeegyeztethető az, hogy dolgozzék és érvényesüljön mindenki munkája és érdeme szerint. A sidó is, a német, tót, a rutén is a magyarul együtt. Csak az nem egyeztethető össze, hogy ne a magyaré, a többségé legyen aezetés, ne az övé legyen a döntő súly, nem ő karakterének bélyegét viselje törvénykultúra, gazdaság, kép, szobor, minden, amizükséges és értékes ebben az országban.. Ezzel megegyeztethető, hogy a munkás kemény, törhetetlen falanxba, szakszervezetbe, szindikátusba tömörüljön saját gazasági érdekeinek megvédésére és kulturális lényeinek kiszolgálására. Megegyeztethető s meg is kell egyeztetni! Csak az nem gyeztethető össze, hogy a munkásosztály rősebb szolidaritást érezzen idegen országk munkássága iránt, mint saját fajtestvérivel, nemzetével, országának a sorsával semben, csak az nem egyeztethető össze,ogy ellenséges táborrá alakuljon saját karjában saját hazája ellen. Kibékülés? A kibékülés meg van minden endü-rangu, fajú, hitű, nyelvű emberrel, s rf Ára: 2 korona. 1 Csütami-_,*é f 9. s*. NEMZET UJSAG iiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiimiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifimiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiMiiiiiHiiiiiiiiiiiitiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi-utca 28. Telefon: JÍFRFQ7TPWY Pili ITIIT4I V A PIT AD Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31.Kiadó- IVknfcaZ 1 LW ITULINJAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám , hivatal: Gerlóczy utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint, aki nem csinál magának idegen isteneket, hogy azt imádja, hanem tudja és akarja is, hogy itt a magyar faj és a keresztény kultúra legyen a vezető tényező. Ha van, aki ezt nem akarja, az nem békét akar, hanem uralmat, nem kibékülést, hanem megtörést. Erre pedig többé nem vagyunk kaphatók. / / 1921 oArTla * } Lemondott a francia kormány. A miniszterelnök válasz nélkül hagyott három fontos interpellációt. — A kamara nagy is szótöbbséggel leszavazta a kormányt. Paris, jan. 12. A kamara mai ülésén három interpelláció volt napirenden. Az egyik a kormány pénzügyi politikájáról, a másik Németország lefegyverzéséről, a harmadik pedig a kormány általános politikájáról szólt. Leyguel miniszterelnök vonakodott az interpellációkra azonnal válaszolni és a válaszadás elhalasztását kérte. A kamara az elrendelt szavazás során 463 szavazattal 165 ellenében elvetette a miniszterelnök javaslatát. Leygues miniszterelnök a szavazás után nyomban felkereste Millerand köztársasági elnököt és átnyújtotta az egész kormány lemondását. A rövid táviratból nem tudjuk megkonstruálni a váratlan esemény teljes képét, a szavazatok arányából azonban kitetszik, hogy nem pillanatnyi hangulatváltozásról van szó, hanem a francia parlament alkotó tényezőinek határozott állásfoglalásáról a kormányzat politikájával szemben. A kérdések, melyeknek feszültségéből kipattant a robbantó szikra, az antant békepolitikájának szerves hozzátartozói, a francia kormánybukás tehát nem kizárólag Franciaország belső ügye, hanem érinti a legyőzött államokat is, melyeknek közvéleménye a francia politikának fordulataitól a békefeltételek enyhébb alkalmazását szokta várni. A váratlan kormánybukáshoz azonban a magunk részéről nem akarunk hasonló kommentártfűzni, mert az antanttal való érintkezésünk során volt alkalmunk tapasztalni, hogy az antant kormányai külön-külön éreztethetik, mint ahogy éreztették is jóakaratukat, azonban egységesen, mint antanthatalmak nem realizálták "ezt a külön jóakaratot. Magyarorzág tiltakozása Hyoaszás elszakítása ellen. Nagygyűlés a vármegyeházán. — Valamennyi társadalmi egyesület tiltakozik az elszakitás ellen. (A Nemzeti Újság tudósitójától.) Ma délután Magyarország területi épségének védelmi ligája (TEVEL) és a Nyugat magyarországi liga, valamennyi budapesti társadalmi egyesület részvételével, nagygyűlést tartott a vármegyeház dísztermében, hogy tiltakozzék Nyugatmagyarország elszakítása ellen. A gyűlést Okolicsányi László, a TEVÉL igazgatója, nyitotta meg, aki után Klebersberg Kunó gróf, Sopron város képviselője szólalt fel. — Tiltakozom az ellen — mondotta — hogy Nyugat-Magyarország metropolisa, Sopron Bécs elővárosa legyen. Kérdezem az antanttól, nem telt-e még be a mérték azzal, hogy olyan kulturgócpontokat, mint Kassa, Pozsony, Kolozsvár elszakítottak az országtól? A proletárdiktatúra bukása után felajánlottuk az éhező Auszriának a szabadkereskedelmet s más módon is közeledtünk Ausztriához. De a vörös Renner — aki gyűlölte a fehér Magyarországot — nem akart velünk tanácskozni. A most uralmon levő pártok pedig három jegyzékben kérték az antantot, hogy Nyugat- Magyarországot vegye el tőlünk. Ha bíznak az osztrákok a nemzetiségi elvben, miért nem engedik megtartani a népszavazást. Thirring Gusztáv dr., a Nyugat-Magyarországi Liga elnöke emelkedett ezután szólásra. — Az antant ledönti — mondotta — a jogba, az emberiességbe vetett hitünket. Az anantot mindencselekedetében kis ellenségeink gyűlölködése irányítja. Ausztriának létérdeke követeli, hogy velünk jó viszonyban legyen. Ezt kockáztatja most, midőn évszázados perfidiája útjára lép. A tetszéssel honorált beszéd után felolvasta a következő határozati javaslatot: A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája és a Nyugat-Magyarországi Liga együttes nagygyűlése újból tiltakozik a ránk erőszakolt trianoni béke és különösen ama rendelkezés ellen, mely Nyugat-Magyarországot Ausztriának ítéli oda. A nagygyűlés különösen visszautasítja azt a jogi felfogást, amely a nagykövetek tanácsának legutóbbi jegyzékében jutott kifejezésre s amely szerint e terület fölött a terület lakosságánál ellenére is, mint valami élettelen tárgy fölött történik rendelkezés. A nagygyűlés kijelenti, hogy Nyugat-Magyarország sorsáról a független, szuverén Magyarország és a magyar nemzet akarata ellenére nem dönthet senki. Magyarország ezeréves határainak utolsó maradékaihoz szívósan ragaszkodik és azokat kész bármely hatalom ellen is megvédeni. A határozati javaslatot a nagygyűlés egyhangúan elfogadta. Most zugó tapsvihar közepette Rákosi Jenő vette át a szót. — Teljes életemben optimista voltam — kezdette beszédét. — Optimizmus nélkül nem lehet semmit se elérni. Ma a legfeketébb pesszimista vagyok. Amikor idejöttem, azt hittem, hogy az emberek százezrei tombolva, harcrakészen rohannak ide — és mit látok?... Hiányzik innen vagy másfélmillió ember!... Beszédét azzal végezte, hogy csak magunkban bízzunk, mert bízhatunk is! Ha bízunk, merünk, meg is lesz az eredmény! Rákosit beszéde után tapsorkán üdvözölte, majd Nagy István a Dunántúli Ifjúsági Egyesület nevében jelentette be a tiltakozáshoz való csatlakozást és hangoztatta, hogy ha apáink megkötötték is a békét, mi meg nem "kötjük és ősi Pannónia földjéből nem engedünk egy tenyérnyit sem. A Move is bejelentette csatlakozását, majd az elnök zárószavai után az ülés befejeződött, de még azután is percekig zúgott a legtömörebb, legelszántabb tiltakozás: Nem! Nem! Soha! Javaslat Német-ausztriának Németországhoz való csatolásáról. Március elseje legyen a csatlakozás napja. janu. 12. Az árak leszorítása ügyében tartott értekezlet mai ülésén a német vasutasok szakszervezetének képviselője azt kívánja, hogy a határozati javaslatban világosan mondassák ki, hogy miután az antant Ausztriával szemben vállalt követelezettségeit nem teljesíette, elhatározásunkban teljesen szabadok vagyunk. A technikai unió képviselője két indítványt terjesztett be. Az egyikben a halál- és botbüntetést követeli az árdrágítókra, a másikban a Németországhoz való csatlakozás kérdésében a népszavazás haladéktalan elrendelését. Március elseje legyen a csatlakozás napjai Az angolok kivonulnak Perzsiából. Bécs, jan. 12. A Times Teheránból azt jelenti, ’’ttom, az ottani angol követség elrendelte, hogy a Perzsaávín tartózkodó összes angol nők és gyermekek haladéktalanul hagyják el az országot. Viszszautazásuk egybeesik a perzsiai angol csapatok kivonulásával. A szerbnek vagy a horvámnak el kell pusztulnia. Trées,jan... T2. Itteni politikai körökben elterjedt hírek szerint" a politikai helyzet Jugoszláviában rendkívül feszült. A horvátok és szlovének körében ugyanis, akiknek képviselőit a hűségeskü megtagadása miatt a parlamentből kizárták, óriási az elkeseredés. A Rjecs legutóbbi számában kijelenti, hogy a döntő összecsapás a szerbek és a horvátok között elkerülhetetlen és egyik vagy másik félnek el kell pusztulnia. - -