Nemzeti Ujság, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-25 / 45. szám
Ära: 2 korona« tvf, 4$. **. NEMZETI ÚJSÁG liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiriiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiitii Szerkesztőség: Gerlóczy-utca 11 .Telefon: Józs. 65, Jőzs. 66, 5-67, 5-68, 5-69. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31. — Kiadóhivatal: Gerlóczy-utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP liillillillllMllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllifllililllllllilllllllillfHIIIIHiilflIlflUlttlIllllilllllllllllllllillllllIllllllllllllIilllllllfiilflIIKtfHtItlIKIHIIIIIimillHIHIIIIIIIIilIllllllllllllllllllillllllllitlIlllllimHIiJIIUl Irodalom és bank. Még meg se te száradt tollunk alatt az írás, mellyel a nemzetgyilkos sajtót rohantuk meg fajtánk védelmében, amikor új folyóirat jelent meg a budapesti könyvpiacon. A folyóiratot Bécsben gyártották a pesti zsidók. Az Otthonkör szemétje, a forradalom hulladéka, a kommün bélyegesei sorakoznak hasábjain egységes frontba azokkal, akik önként mentek idegenbe, mert itthon megingott alattuk a föld és friss levegő kezd arcukba csapni a feltámadó magyarság felől. A faj, melynek vértesteiben kering lázas kergetődzéssel az imperializmus, nem bírja a defenzívát, nem tud beletörődni abba, hogy néhány pozíciót fel kellett adni, hogy a magyar szellemi élet piacán már nemcsak az ő hangja hallik, külföldről próbálkozik a magyar sors kerekébe harapni, Bécsből fröcscsenti szennyét-gennyét Magyarország felé. Azok, akik a forradalmat csinálták és azok, akik nem csinálták, sőt szolidaritást tagadtak vele, különösképpen mégis találkoztak Bécsben, egymásra borulnak napi és hetilapok hasábjain! A forradalmas gárdát és a jozefinus összeköttetésekkel hencegő törpezsidót nem egy, hanem száz világ kellene hogy elválassza. Mi az az erő, mely mégis összeforrasztja, egy alapra vonzza őket? Mi az, mely erősebb a véleményszélsőségnél, a programnál, az irányoknál, az egyéniségnél. Mi az a lenyűgöző erő, a rettentő hatalom? , A fajiság. A fajiság, amely titokzatos húrokat, zendít meg bennünk, ha ismeretlen testvérünkkel találkozunk, mely a vér azonosságának hangtalan megszólalása. Vonzódás, melyet a lélek sugárzik s a lélek a legidegenebb fajtestvér felé is utat talál. Ez a megértés, a szolidaritás, a kohézió, a titkos hatodik érzék, mely nem bennünk, hanem fájdalom, bennük — ellenségeinkben — fejlődött hatalmassá, fejlődött tényezővé, fejlődött letörhetetlen védőérzékké és fejlődött fegyverzetté, mellyel le tudják gázolni az idegent, maguk alá tudják görnyeszteni a nem vérükből valókat. A görnyesztés és leigázás sehol sem sikerült olyan tökéletesen, mint nálunk, magyaroknál. Wittmann tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt írja, hogy ahol a német, zsidóval keveredve él, a zsidó a munkáltató, a haszonszedő, az életélvező, a német a dolgozó, az igahúzó, a szolga. Mi már túl vagyunk ezen. Már rabjaivá, nem fizetett szolgáivá lettünk az idegennek s az ur, a rabtartó szabta meg, hogy mit higyjünk, mit gondoljunk, mit akarjunk. Övé volt a papír, a toll, a rotációs, övé a sajtó, a könyv, a költészet, az irodalom. És ha néhányan, lázadó rabok, felemeltük szavunkat, hogy mi címen írtok, álmodtok, gondolkoztok számunkra, mi jogon szóltok hozzá dolgainkhoz, megadták a választ: mert, magyarok vagyunk! Hiába cáfolt rá az arc- és a csontrendszer idegensége, a szembogár félelmetesen más ragyogása, a gesztusok idegen lendülése, logikájukra húzott magyar nyelvünk kerékbeszakadása, ők magyarok voltak, mert szükségük volt erre a nyelvre, névre, szükségük volt erre a tömegre, melyet meg lehetett rabolni búzájától, fájától, vasától, verítékétől, irodalmától s melyet meg leehet rabolni apái földjétől, országától is. Az utolsó rablás eszméletre szólította a magyarságot, mely elkezdte az önvédelem harcát. És kezdjük a gondolatközlés területén, kezdjük felszabadítani sajtónkat, irodalmunkat. A hegemóniavesztett, de még le nem tört faj kétségbeesett szívóssággal akarja visszavenni az elvesztett állásokat és a szolidaritás Pesten csak úgy, mint Bécsben, rohamra szólít mindeneket A fajiság, a titkos erő hajtja Bródy Sándor pennáját Gárdonyi ellen, a fajiság rikolt Nádas szennybetűiből, a fajiság nyög Szép Ernővel Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor, negyedévre 110 kor, egy hónapra 40 kor. Egyes szám 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. serben, az egész kakukfiók-irodalom, melynek szüksége van nyelvünkre, hogy ki tudja magát fejezni, lázadásban van és Becsei keresztül akar kaput törni. Gyűlölet és elkeseredés kénköve csapkod minden írásukból, néhány szolgakeresztény pedig savanyúan tapos egy sorban velük. Kérdjük, ha magyarok és ha nem ártani akarnak nekünk, mit keresnek Bécsben? És mit akarnak Bécsben? És kik tartják el Bécsben? Csak erre az utolsó kérdésre felelünk ezúttal. A bankok. Az a bankhálózat, mely faji céljaiban egy ezzel az emigrált, szeméttel, mely fölnevelte, ránk hizlalta, úrrá tette rajtunk, hogy vezér úrrá, megdönthetetlenné tegye önmagát. Amikor a kék példányok ott lesznek a bankdirektor urak asztalán, szeretnénk titokban benézni egy másodpercre ablakukon. Tudjuk, hogy széles, megelégedett mosolygás fog végigterjeszkedni ábrázatukon, az a mosoly, mely a jól kötött üzlet után virágzik húsevő, duzzadt szájukon. Az üzlet jó: a gyilkos pénz elindul és szárnyain hozza a gyilkos irodalmat, ha kell, idegenből is. Még beszélünk erről, de akkor lefonnyad a mosolyvirág és talán Lázár-Bródyék se fognak többé írni. Legalább magyaroknak nem. Felelős szerkesztő: Túri Béla. Meglepetés. Irta : Zsoldos László. Galáncsyné csinos asszony volt, de saját szavai szerint borzasztóan boldogtalan. — Azaz, hogy — javította ki ezt a szót, mindannyiszor, valahányszor kimondta, de azért először következetesen mindig így mondta — azaz, hogy tudod, édesem, nem is boldogtalan vagyok, hanem szerencsétlen. — Ugyan, már hogy bánthat okos asszonyt anynyira a toalettkérdés? A mai világban, amikor tisztességes keresetből úgyszólván nem is lehet vásárolni semmit! — vágtak elébe a szavának a barátnői és ismerősei, mert hiszen már mindnyájan előre tudták, hogy miért az örökös panasz. Annyiszor elmondta már fűnek fának. Őnagyságának tudniillik új ruha hiányzott. Régi ruhái csakvoltak, át is alakítolta őket egyet a másik után egészen ügyesen és divatosan, de hát mit ért mindez a hiú kis Galáncsinénak, amikor neki uj ruhára fájt a foga. — A fájós fogat ki kell húzni — magyarázta a reáliskolai igazgató Garancsy tanárnak, áld nevetve ugyan, hanem azért háromnegyedrészt rosszul palástolt elkeseredéssel beszélte el neki egyszer a kávéházban, hogy mivel üldözi a fele- S€-gy. — De miből a csudából vegyek neki új ruhát? Mondd! A fizetésemből? Haha," legföljebb két méterre, telik az egész havi fizetésemből, ahogy a kirakatárakat látom. — Vannak különóráid. Keresel te eleget — sandított rá az igazgató nem minden titkos irigység nélkül. — Két méter még egy mélyen kivágott ruhára sem elég, hahaha! — tért ki a tanár. — Márpedig annyira mélyen csak még sem akarom kivágni a feleségemet, hahaha! Az igazgató nemsokára hazament, Garancsy azonban, miután elbúcsúztak, betért egy kis vendéglőbe. Nem enni, mert otthon várta a vacsora, hanem inni. Két deci bort. Aztán, amikor az elfogyott, akkor merőn maga elé nézett és rendelt még két decit. S megint csak merőn nézett maga elé, úgy hogy alig bírta rászánni magát a fizetésre. Mért nézett? Mit látott maga előtt szegény? A felesége új ruháját nézte olyan merőn a borocska szemüvegén keresztül. A felesége új ruháját, ami nincs. Ami nincs, s amit hovatovább, de mégis meg kell szerezni minden áron. Egy méter hatszázötven, mondjuk, hatszáz ... kell legalább három méter, az ezernyolcszáz ... nos, ilyesmin csakugyan el lehet spekulálni bor mellett egy szegény tanárnak, aki úgyis különórákból kénytelen pótolni a háztartás szükségleteit. Hideg vacsora és hideg asszony, a szakramentumát, hát melegítsen kicsit a bor legalább! Körülbelül ilyen gondolatai lehettek Garáncsy tanárnak, amikor egyszer este tíz órán túl is kimaradt hazulról. Furcsák a sors útjai. Ezen a korhelykedő estén Garancsy valahogy belekeveredett valami nagy társaságba, amelyikben vele egyivású, de nála élelmesebb úriemberek, ügyvéd, orvos, menekült háztulajdonos, mulatnak, óh csak szolidan, a feleségeikkel együtt. Éjfélig avendéglőben, záróra után pedig az egyik urnáak, valami Glatzman doktornak a lakásán, ahová az*pgés£ társaságot felinvitálta a nagyon jókedvű férj és a szinte túlságosan bajos háziasszony. Glatzmanék pompás szobáiban kigyúltak a remek villanylámpák és a társaság, amelyik közbe-közbe hideg sültet és néhányszor moccakávét is kapott, kivilágos kivirradtig pezsgőzött. Garancsy, aki véletlenül-e, vagy a maga, avagy a túlságosan bájos háziasszony jóvoltából, egész éjszaka Glatzmanné mellett ült, Glatzmannénak Udvarolt és legsűrűbben Glatzmannéval kocintgatott, a korhelykedéstől régen elszokott jámbor férfiú módjára természetesen itt is előadta a maga bánatát a felesége új ruhája miatt, ami nincs. — ---- Mert kérem, ahogy én a kirakatokat látom, hát egy méter legalább hatszázöven, kérem, és az sem dupla széles, és mégis legalább három méter csak kell egy toalettre — na nem igaz, nagyságos asszony? — hát miből vegyek én ruhára valót az aszonynak, nevetséges, amikor egyrészt van is neki, kérem, egész csomó régi, más részt pedig, könyörgök a lássan, hogy egészen őszinte legyek, héhehe, a pénz ma egyébre kell. Közben a szép Glatzmanné művészeti dolgokra terelte a szót és megmutatta a tanár úrnak a negyedik szobában az a gobelint, amit most vettek a vagyonmentő vásáron. — Nagyon szép. — No ugye, édes tanár úr? — s a szinte túlságosan bájos asszony odadörzsölte az arcát az, Uram bocsa',picikét mámoros tanár kipirult képéhez. Kivilágosodott. Tudniillik nem az összedörgölődzés, hanem az éjszaka. — Reggel van! És egészen világos! óriásit — lelkesedett a tanár úr s szolid ember létére még egy feketét kért a háziasszonytól. Aztán, mert végre egyszer mégis csak illik hazamenni, elszéledt a jókedvű társaság. Mindenki a feleségével, csupán garancsy tanár egyedül, mert 'Mjfhrfy 'r'&v F' ^ s£\\i vanás 1921-FE&. :15, '" \y A román kormány készül a tavaszi bolsevista támadásra. Lengyel és magyar segítségre számítanak a románok. — Erdélyt és Bánátot hadműveleti területté nyilvánították. — Bulgária fegyvert fog a bolsevikiek ellen. — Jugoszlávia semleges akar maradni. (. Nemzeti Újság tudósítójától.) A román sajtó az utóbbi napokban egyre izgatottabb hangon tárgyalja az orosz bolsevikiek tavaszi stimaitásának kérdését. A különböző lapokban megjelent cikkek egyértelműen megállapítják, hogy nemcsak a francia kormánynak, de Romániának is súlyos gondot okoz a vöröseknek tavaszra beígért offenzívája. A lapok különben hangsúlyozzák, hogy egy pillanatnyi időt sem szabad elvesztegetni és sietni kell az antibolsevista szervezkedés számára megnyerni a szomszédos és elsősorban érdekelt országokat. A román bolsevista akcióról és általálában arról a készülődésről, amelyeket az orosz vörösök támadásának ellensúlyozására tesznek, alábbi tudósításunk számol be: A Laptatorul bukaresti lap jelentése szerint az a hatalmas akció, amelyet Románia indított az esetleges tavaszi bolsevista offenzíva miatt, új fordulóponthoz jutott. Az antibolsevista akció élére maga a román trónörökös állt, aki Lengyelország segítségén kívül biztosra veszi Magyarország támogatását is. A belgrádi lapok azt a valószínűtlen hírt közlik, hogy a román trónörökös, Magyarországnak a bolsevisták elleni defenzívában való részvétele ügyében Budapestre jön, hogy itt az illetékes körökkel tárgyalást kezdjen. A román hadvezetőség különben minden intézkedést megtett, hogy a Románia ellen irányuló bolsevista támadás ne érje váratlanul. A román hadsereg-főparancsnokság legutóbb rendeletet adott ki, amelyben Erdélyt és a Bánátot hadműveleti területnek nyilvánítja. Ez a román főparancsnoksági rendelet, amelyet most publikálnak az erdélyi hatóságok, hivatkozván a 3646—1918. számi román királyi rendeletre, szorosan összefüggésben áll az antibolsevista akcióval. Az antibolsevista hadsereg számára történő sorozás elől ugyanis Erdélyből és Bánátból megszöknek a katonakötelesek és most ezzel a rendelettel — amely a törvénytelen határátlépés szigorú büntetési tételeit közli — akarják a szökések számát csökkenteni. Egybécsi jelentés Bulgáriának és Jugoszláviának az antibolsevista akcióban való részvételéről számol be. A jelentés szerint a jugoszláv sajtó élénken kommentálja a francia kormánynak azt az igyekezetét, hogy Jugoszláviát a bolsevikiek ellen irányuló akcióba belevonja, Bulgária, állítóan már késznek nyilatkozott arra, hogy orosz-román konfliktus esetén fegyveresen a bolsevikiek ellen vonuljon. Most arra törekszik Franciaország, hogy Jugoszlávia ígéretét szintén megnyerje ez irányban, a jugoszláv sajtó azonban tiltakozik ez ellen és felszólítja a kormányt, hogy minden körülmények közt őrizze meg az állam semlegességét. n