Nemzeti Ujság, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-25 / 45. szám

Ära: 2 korona« tvf, 4$. **. NEMZETI ÚJSÁG liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiriiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiitii Szerkesztőség: Gerlóczy-utca 11 .Telefon: Józs. 65, Jőzs. 66, 5-67, 5-68, 5-69. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31. — Kiadó­­hivatal: Gerlóczy-utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP liillillillllMllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllifllililllllllilllllllillfHIIIIHiilflIlflUlttlIllllilllllllllllllllillllllIllllllllllllIilllllllfiilflIIKtfHtItlIKIHIIIIIimillHIHIIIIIIIIilIllllllllllllllllllillllllllitlIlllllimHIiJIIUl Irodalom és bank. Még meg se te száradt tollunk alatt az írás, mellyel a nem­zetgyilkos sajtót rohantuk meg fajtánk védelmében, amikor új folyóirat jelent meg a budapesti könyvpiacon. A folyóiratot Bécsben gyártották a pesti zsidók. Az Otthon­kör szemétje, a forradalom hulladéka, a kom­­mü­n bélyegesei sorakoznak hasábjain egységes frontba azokkal, akik önként mentek idegenbe, mert itthon megingott alattuk a föld és friss levegő kezd arcukba csapni a feltámadó ma­gyarság felől. A faj, melynek vértesteiben kering lázas kergetődzéssel az imperializmus, nem bírja a defenzívát, nem tud beletörődni abba, hogy néhány pozíciót fel kellett adni, hogy a magyar szellemi élet piacán már nem­csak az ő hangja hallik, külföldről próbálkozik a magyar sors kerekébe harapni, Bécsből fröcs­­csenti szennyét-gennyét Magyarország felé. Azok, akik a forradalmat csinálták és azok, akik nem csinálták, sőt szolidaritást tagadtak vele, különösképpen mégis találkoztak Bécsben, egymásra borulnak napi és hetilapok hasáb­jain! A forradalmas gárdát és a jozefinus összeköt­tetésekkel hencegő törpezsidót nem egy, hanem száz világ kellene hogy elválassza. Mi az az erő, mely mégis összeforrasztja, egy alapra vonzza őket? Mi az, mely erősebb a vélemény­­szélsőségnél,­­ a programnál, az irányoknál, az egyéniségnél. Mi az a lenyűgöző erő, a rettentő hatalom? , A fajiság. A fajiság, amely titokzatos húrokat, zendít meg bennünk, ha ismeretlen testvérünkkel ta­lálkozunk, mely a vér azonosságának hangtalan megszólalása. Vonzódás, melyet a lélek sugár­zik s a lélek a legidegenebb fajtestvér felé is utat talál. Ez a megértés, a szolidaritás, a ko­hézió, a titkos hatodik érzék, mely nem ben­nünk, hanem fájdalom, bennük — ellenségeink­ben — fejlődött hatalmassá, fejlődött ténye­zővé, fejlődött letörhetetlen védő­érzékké és fejlődött fegyverzetté, mellyel le tudják gá­zolni az idegent, maguk alá tudják görnyeszteni a nem vérükből valókat. A görnyesztés és leigázás sehol sem sikerült olyan tökéletesen, mint nálunk, magyaroknál. Wittmann tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt írja, hogy ahol a német, zsidóval keveredve él, a zsidó a munkáltató, a haszonszedő, az élet­élvező, a német a dolgozó, az igahúzó, a szolga. Mi már túl vagyunk ezen. Már rabjaivá, nem fizetett szolgáivá lettünk az idegennek s az ur, a rabtartó szabta meg, hogy mit higyjünk, mit gondoljunk, mit akarjunk. Övé volt a papír, a­­ toll, a rotációs, övé a sajtó, a könyv, a költé­szet, az irodalom. És ha néhányan, lázadó ra­bok, felemeltük szavunkat, hogy mi címen ír­tok, álmodtok, gondolkoztok számunkra, mi jogon szóltok hozzá dolgainkhoz, megadták a választ: mert, magyarok vagyunk! Hiába cáfolt rá az arc- és a csontrendszer idegensége, a szembogár félelmetesen más ra­gyogása, a gesztusok idegen lendülése, logiká­jukra húzott magyar nyelvünk kerékbeszaka­dása, ők magyarok voltak, mert szükségük volt erre a nyelvre, névre, szükségük volt erre a tömegre, melyet meg lehetett rabolni búzájától, fájától, vasától, verítékétől, irodalmától s me­lyet meg leeh­et rabolni apái földjétől, országá­tól is. Az utolsó rablás eszméletre szólította a ma­gyarságot, mely elkezdte az önvédelem harcát. És kezdjük a gondolatközlés területén, kezdjük felszabadítani sajtónkat, irodalmunkat. A he­­gemóniavesztett, de még le nem tört faj kétség­beesett szívóssággal akarja visszavenni az el­vesztett állásokat és a szolidaritás Pesten csak úgy, mint Bécsben, rohamra szólít mindeneket A fajiság, a titkos erő hajtja Bródy Sándor pennáját Gárdonyi ellen, a fajiság rikolt Nádas szennybetűiből, a fajiság nyög Szép Ernő­vel­ Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor, negyedévre 110 kor, egy hónapra 40 kor. Egyes szám 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint.­ serben, az egész kakukfiók-irodalom, melynek szüksége van nyelvünkre, hogy ki tudja magát fejezni, lázadásban van és Becsei­ keresztül akar kaput törni. Gyűlölet és elkeseredés kénköve csapkod minden írásukból, néhány szolga­­keresztény pedig savanyúan tapos egy sorban velük. Kérdjük, ha magyarok és ha nem ártani akarnak nekünk, mit­ keresnek Bécsben? És m­it akarnak Bécsben? És kik tartják el Bécs­ben? Csak erre az utolsó kérdésre felelünk ezúttal. A bankok. Az a bankhálózat, mely faji céljai­ban egy ezz­el az emigrált, szeméttel, mely föl­nevelte, ránk hizlalta, úrrá tette rajtunk, hogy vezér úrrá, megdönthetetlenné tegye önmagát. Amikor a kék példányok ott lesznek a bank­­direktor urak asztalán, szeretnénk titokban be­nézni egy másodpercre ablakukon. Tudjuk, hogy széles, megelégedett mosolygás fog vé­­gigterjeszkedni ábrázatukon, az a mosoly, mely a­ jól kötött üzlet után virágzik húsevő, duzzadt szájukon. Az üzlet jó: a gyilkos pénz elindul és szárnyain hozza a gyilkos irodalmat, ha kell, idegenből is. Még beszélünk erről, de akkor lefonnyad a mosolyvirág és talán Lázár-Bródyék se fognak többé írni. Legalább magyaroknak nem. Felelős szerkesztő: Túri Béla. Meglepetés. Irta : Zsoldos László. Galáncsyné csinos asszony volt, de saját szavai szerint borzasztóan boldogtalan. — Azaz, hogy — javította ki ezt a szót, mind­annyiszor, valahányszor kimondta, de azért elő­ször következetesen mindig így mondta — azaz, hogy tudod, édesem, nem is boldogtalan vagyok, hanem szerencsétlen. — Ugyan, már hogy bánthat okos asszonyt any­­nyira a toalettkérdés? A mai világban, ami­kor tisztességes keresetből úgyszólván nem is lehet vásárolni semmit! — vágtak elébe a szavá­nak a barátnői és ismerősei, mert hiszen már mindnyájan előre tudták, hogy miért az örökös panasz. Annyiszor elmondta már fűnek fának. Őnagyságának tudniillik új ruha hiányzott. Régi ruhái csak­­voltak, át is alakítolta őket egyet a másik után egészen ügyesen és divatosan, de hát mit ért mindez a hiú kis Galáncsinénak, amikor neki uj ruhára fájt a foga. — A fájós fogat ki kell húzni — magyarázta a reáliskolai igazgató Garancsy tanárnak, áld ne­vetve ugyan, hanem azért háromnegyedrészt rosszul palástolt elkeseredéssel beszélte el neki egyszer a kávéházban, hogy mivel üldözi a fele- S€-gy. — De miből a csudából vegyek neki új ruhát? Mondd! A fizetésemből? Haha," legföljebb két mé­terre, telik az egész havi fizetésemből, ahogy a ki­rakat­árakat látom. — Vannak különóráid. Keresel te eleget — san­dított­ rá az igazgató nem minden titkos irigység nélkül. — Két méter még egy mélyen kivágott ruhára sem elég, hahaha! — tért ki a tanár. — Már­pedig annyira mélyen csak még sem akarom kivágni a feleségemet, hahaha! Az igazgató nemsokára hazament, Garancsy azonban, miután elbúcsúztak, betért egy kis ven­déglőbe. Nem enni, mert otthon várta a vacsora, hanem inni. Két deci bort. Aztán, amikor az elfo­gyott, akkor merőn maga elé nézett és rendelt még két decit. S megint csak merőn nézett maga elé, úgy hogy alig bírta rászánni magát a fizetésre. Mért nézett? Mit­ látott maga előtt szegény? A fe­lesége új ruháját nézte­ olyan merőn a borocska szemüvegén keresztül. A felesége új ruháját, ami nincs. Ami nincs, s amit hovatovább, de mégis meg kell szerezni minden áron. Egy méter hatszázöt­ven, mondjuk, hatszáz ... kell legalább három mé­ter, az ezernyolcszáz ... nos, ilyesmin csakugyan el lehet spekulálni bor mellett egy szegény tanár­nak, aki úgyis különórákból kénytelen pótolni a háztartás szükségleteit. Hideg vacsora és hideg asszony, a szakramentumát, hát melegítsen kicsit a bor legalább! Körülbelül ilyen gondolatai lehettek Garáncsy tanárnak, amikor egyszer este tíz órán túl is ki­maradt hazulról. Furcsák a sors útjai. Ezen a korhelykedő estén Garancsy valahogy belekeveredett valami nagy társaságba, amelyikben vele egyivású, de nála élel­mesebb úriemberek, ügyvéd, orvos, menekült ház­tulajdonos, mulatnak, óh csak szolidan, a felesé­geikkel együtt. Éjfélig a­­vendéglőben, záróra után pedig az egyik urnáak, valami Glatzman doktornak a lakásán, ahová az*pgés£ társaságot felinvitálta a nagyon jókedvű férj és a szinte túlságosan bajos háziasszony. Glatzmanék pompás szobáiban kigyúltak a remek villanylámpák és a társaság, amelyik közbe-közbe hideg sültet és néhányszor moccakávét is kapott, kivilágos kivirradtig pezsgőzött. Garancsy, aki véletlenül-e, vagy a maga, avagy a túlságosan bájos háziasszony jóvoltából, egész éjszaka Glatzmanné mellett ült, Glatzm­annénak Udvarolt és legsűrűbben Glatzmannéval kocintga­­tott, a korhelykedéstől régen elszokott jámbor fér­fiú módjára természetesen itt is előadta a maga bánatát a felesége új ruhája miatt, ami nincs. — ---- Mert kérem, ahogy én a kirakatokat látom, hát egy méter legalább hatszázö­ven, kérem, és az sem dupla széles, és mégis legalább három méter csak kell egy toalettre — na nem igaz, nagyságos asszony? — hát miből vegyek én ru­hára valót az aszonynak, nevetséges, amikor egy­részt van is neki, kérem, egész csomó régi, más részt pedig, könyörgök a lássan, hogy egészen őszinte legyek, héhehe, a pénz ma egyébre kell. Közben a szép Glatzmanné művészeti dolgokra terelte a szót és megmutatta a tanár úrnak a negyedik szobában az a gobelint, amit most vet­tek a vagyonmentő vásáron. — Nagyon szép. — No ugye, édes tanár úr? — s a szinte túlságo­san bájos asszony odadörzsölte az arcát az, Uram bocsa',­­picikét mámoros tanár kipirult képéhez. Kivilágosodott. Tudniillik nem az összedörgö­­lődzés, hanem az éjszaka. — Reggel van! És egészen világos! óriásit — lelkesedett a tanár úr s szolid ember létére még egy feketét kért a háziasszonytól. Aztán, mert végre egyszer mégis csak illik haza­menni, elszéledt a jókedvű társaság. Mindenki a feleségével, csupán garancsy tanár egyedül, mert 'Mjfh­rfy 'r'&v F' ^ s£\\i vaná­s 1921-FE&. :15, '" \y A román kormány készül a tavaszi bolsevista­ támadásra. Lengyel és magyar segítségre számítanak a románok. — Erdélyt és Bánátot hadműveleti területté nyil­vánították. — Bulgária fegyvert fog a bolsevikiek ellen. — Jugoszlávia semleges akar maradni.­ (.­ Nemzeti Újság tudósítójától.) A román sajtó az utóbbi napokban egyre izgatottabb hangon tár­gyalja az orosz bolsevikiek tavaszi stimaitásának kérdését. A különböző lapokban megjelent cikkek egyértelműen megállapítják, hogy nemcsak a francia kormánynak, de Romániának is súlyos gondot okoz a vöröseknek tavaszra beígért offen­­zívája. A lapok különben hangsúlyozzák, hogy egy pillanatnyi időt sem szabad elvesztegetni és sietni kell az antibolsevista szervezkedés számára meg­nyerni a szomszédos és elsősorban érdekelt orszá­gokat. A román bolsevista­­ akcióról és általá­­lában arról a készülődésről, amelyeket az orosz vörösök támadásának ellensúlyozására tesznek, alábbi tudósításunk számol be: A Laptatorul bukaresti lap jelentése szerint az a hatalmas akció, amelyet Románia indított az eset­leges tavaszi bolsevista offenzíva miatt, új forduló­ponthoz jutott. Az antibolsevista akció élére maga a román trónörökös állt, aki Lengyelország segítsé­gén kívül biztosra veszi Magyarország támogatását is. A belgrádi lapok azt a valószínűtlen hírt közlik, hogy a román trónörökös, Magyarországnak a bol­sevisták elleni defenzívában való részvétele ügyé­ben Budapestre jön, hogy itt az illetékes körökkel tárgyalást kezdjen. A román hadvezetőség különben minden intézkedést megtett, hogy a Románia ellen irányuló bolsevista támadás ne érje váratlanul. A román hadsereg-főparancsnokság legutóbb rendele­tet adott ki, amelyben Erdélyt és a Bánátot had­műveleti területnek nyilvánítja. Ez a román főpa­­rancsnoksági rendelet, amelyet most publikálnak az erdélyi hatóságok, hivatkozván a 3646—1918. szám­i román királyi rendeletre, szorosan összefüggésben áll az antibolsevista akcióval. Az antibolsevista had­sereg számára történő sorozás elől ugyanis Erdély­ből és Bánátból megszöknek a katonakötelesek és most ezzel a rendelettel — amely a­ törvénytelen határátlépés szigorú büntetési tételeit közli — akar­ják a szökések számát csökkenteni. Egy­­bécsi jelentés Bulgáriának és Jugo­szláviának az antibolsevista akcióban való rész­vételéről számol be. A jelentés szerint a jugoszláv sajtó élénken kommentálja a­ francia kormánynak azt az igyekezetét, hogy Jugoszláviát a bolsevikiek ellen irányuló akcióba belevonja, Bulgária, állítóan már késznek nyilatkozott arra, hogy orosz-román konfliktus esetén fegyveresen a bolsevikiek ellen vonuljon. Most arra törekszik Franciaország, hogy Jugoszlávia ígéretét szintén megnyerje ez irányban, a jugoszláv sajtó azonban tiltakozik ez ellen és fel­szólítja a kormányt, hogy minden körülmények közt őrizze meg az állam semlegességét. n

Next