Nemzeti Ujság, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-12 / 77. szám
MziPiMfly cvJ/hJ ft-é ‘ é" Ara: % korona» 1921 április 12. ^277, év/. 77. líll!!llll!!!ll!i;!llllll!lll!lllllliillll!lllllllllllillillllllllllllllll!f!lll!III!ll!!l!!lllilltllil!lllllltllllillll!lllllllll||||||ll|||||||||||||||||||||tlllll||||l!!|!!llll|l!|t!ll||||||||||||||ll!llllll!l|||||!!llll|||||iUIII|ll||[|II||||||||tlf Szorkcsztőség:GerIóczy-n.ll.Telef.:JÓ2S.65IJózs.66)5*67, If PRP?7TC'NV pnt IT 117 A I HADIT AD Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor* 5-68, 5-69. Éjjeli telef.: 75-88 és 75-31.— Kiadó hivatal: tx uIX » 1E.H1 rULllluAJrlArlLAr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szánt Gerlóczy u. 11. Telefon: 5-67,5-68. Reklamáció: 19-25. Felelős szerkesztői Turi Béla. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. 91iillíllili!l!llllliillll!Ull!llllllflillllllllllllilll!lliililitfllllllliltllíllllillillIilllIIIIIiiII!lllll!iflIlIItlllli]|lIIIl||I]fIll|lH!ll{||!llIfl!lll!lillllitlljili{llii{llilIIlllfllll!lllllllJiilllllülilllíllllilJliliiililiLllillilllllllillli8! á stogyst KeresKetieiem s/íisigo. A Kereskedelmi Kamara, az OsIKE, a Csarnok és egyéb érdekképviseletek, a szegedi kereskedelmi kongresszus mind olyan kérdéssel foglalkoznak, amelynek lehetséges aktualitására nem gondoltak azelőtt egy évvel sem azok, akiknek érdekeit ezek a testületek védik, sem a velük szemben álló fogyasztó rétegek. Nemrég még a konjunktúrát élvezték és részvétlenül nézték a milliók nyomorát, ma pedig álmatlan éjszakáikon a holnap lehetőségeiről töprengenek. Válságról beszélnek és segítség után kiáltoznak. A teljes anyagi csőd, a háborús konjunktúra gyümölcseinek teljes megsemmisülése kísérti őket, mint állandó rémkép. Akik irgalmat, kíméletet nem ismerve vetették rá magukat a nekik kiszolgáltatott fogyasztókra, azokra a hosszú farsang után elkövetkezett a hamvazó szerda. A békeidőben beszerzett ócska árukat, amelyek akkor nem kellettek senkinek, a háborúban drága áron adták. Az alacsony árak és a relative magas értékű valuta mellett beszerzett árukon a csökkenő valutatendencia és az emelkedő árirányzat mellett folyton nagyobb nyereségre tettek szert. A fogyasztók egyre jobban a vásárlóképesség mélypontjához jutottak, ők pedig gazdagodtak. Azok jegygyűrűiket, utolsó szőnyegdarabjukat, háztartási cikkeiket kótyavetyélték már el a mindennapi lét biztosíthatása végett, ők bárokban dőzsöltek és tivornyáztak. A konjunkturális nyereség kihasználásában korlátokat nem ismertek, a kereskedői tisztesség, becsület számukra alig létezett. Lelkiismeretüket nem ébresztette fel a lét keserves kínjai között elhatározott öngyilkosságok, a csontvázig úszott embertársaik folytonos látása sem. Létrehozták az árdrágítást, lánckereskedelmet minden országot felülmúló legszélsőbb és leghajmeresztőbb eseteivel. A társadalom árvizsgálóbizottságokkal akart ellenük védekezni, de hasztalan. Végre is a türelempróba utolsó pontján a 25 botban remélt ellenük védelmet találni. S ine, alig osztották ki az első huszonötöt, már ez a büntetés is felesleges, mert magától szűnik meg az árdrágítás, láncolás. Konjunkturális haszon nincs többé, hanem igenis vannak jajveszeklő siránkozók és áruktól roskadozó, forgalom nélküli áruházak. Meg kell állapítanunk, hogy jajveszéklésük nem üres képmutatás, hanem az elkövetkező tények világos felismerése. Gazdasági válság még ugyan nincsen, mert túltermelés, munkabeszüntetés és munkáselbocsátásról ez idő szerint még nem lehet beszélni, hisz ipari termelés alig volt, azonban, a kereskedelem válságának lehetősége fennforog. Ma még ugyan tartják az árukat és bíznak a holnapban, a bankok azonban megvonják az áruhiteleket, amiket azelőtt utánuk dobtak és igy holnap elkövetkezhetlik a rész:" fizetésképtelenségek, tömeges összeomlásaik, csődül,és nyomukban az árak zuhanásszerű esése. A világpiacon hónapok óta tart a válság. Amerika, Japán, Anglia, Franciaország, a győzők és semlegesek mind óriási bajokkal küzdenek. Üzembeszüntetések, munkáselbocsátások napirenden vannak, a hajók telve árukkal, vevő, pedig nem akad. Ezek is és a magyar kereskedelem is mindegyik maga idézte elő a maga válságát. Ott a győzelemtől elkábították szerencsétlen valuta- és árpolitikájukkal kirekesztettek mintegy 1100 millió fogyasztót és ez a körülmény a túltermelésükkel együtt belekergette őket a gazdasági krízisbe. Mindent le akartak húzni a legyőzöttektől, s most áruikon nem tudnak túladni, mert a legyőzöttek fogyasztóképessége megszűnt. Nálunk a kérésizedésem a pénz értéktelenedésére és az árak folytonos emelkedésére alapította számlatmit, a készpénzt, folyószámlát, betétet bizonytalannak tartotta, mert az adózás réme állott előtte, pedig ő csak a nyereséget akarta zsebrevágni, adózói csak minimálisam Másfél év óta árut-áruig halmoztak. Nem a szükségletnek m.egfelelő rövid időközökben valószínűen kiárusítható készleteket tartottak, hanem minden pénzüket ■Üs minden kapható hitelt áruba fektették. A spygaistkoursis- .rahita politikája tehát előidézte a világpiaci árzuhanást és saját gazdasági válságukat, a magyar kereskedelem, árpolitikája, áruhalmozása miatt a világpiaci krízis, a magyar pénzügyi kibontakozás, a magyar valuta javulásának első jeleire belekerült saját válságába. Ha a magyar kerekedő világ figyelembe vette volna a világpiaci helyzetet,gyjjafilm termelési viszonyait és fogyasztópiacok*rrtik*kent arányait, akkor már egy félév/ítésttf^cwv megállapíthatta volna és előre látadha volna a veszélyt, és igy ki is kerülhette voln.-fl.ft-" amelybe rohant. Maga tudott volna taiját ma Sind segíteni, ma pedig már hivatalos segítség után kell ritvánkodni. A kereskedők a kormánytól remélnekséget. Bizonyos, hogy a magyar kereskedelem teljes összeomlása, a csődök megszámlálhatatlan tömege, az adóalanyok megsemmisülése, a gazdasági hullák hegyei nem kívánatosak. Azért, mert ők mindent elszedtek a fogyasztóktól, nem lehet, helyesnek tartani, hogy máról-holnapra mindent elveszítsenek. Ebben az esetben az állam nem tudná behajtani a hadinyereséget, nem kapja meg az adókat, amikkel azokat a szociális egy,neltességeket némileg le lehetne tompítani, amiket éppen ők okoztak. A segítséget, amire szükségük van, meg kell nekik adni, de csak azokon a kereteken belül, ahol a fogyasztók érdekei sérelmet nem szenvednek. Nem lehet olyan intézkedéseket tenni, amelyek a további olcsóbbodásnak gátat vetnének. Az ink1"" f°l.után előállható árcsökkenést lehetevtt/TjWh .leirni, még pedig az összeomlások • elkerülj&^el; árucikkek egyrészének olcsón, hatósági mod, Való kiárusításával. A bankok által megvont’,Ily^'teket lehetővé kell nekik • IraniRaddig, a ifiig megnyitnak a romén és jugoszláv luftárok, ahol nagyon sok árut még a jdrága,beszerzési ár és a mai olcsó lej és dinár BW lftyt is elhelyezhetnek. Megengedhetetlen a behozatali tilalmak kibővítése csak azért, hogy k ők meneküljenek és az olcsóbbodásnak gátat vessenek, a vámunk aranyban várt fizetése szintén olyan követelmény, amely már, a behozatali tilalom jellegével bír és így az elsőrendű szükségleti cikkekre, de nem hozható. A kereskedőknek tisztában kell lenni azzal, hogy a nyerészkedésnek vége, örülhetnek, ha áruikon minimális veszteséggel túladhatnak. F. F. A király el fogja hagyni Szélsőt, Ausztra soknii csapdában. - A korridor újra kisért. - Beavatkozásra uszít a kis- antant sajtója. - Büntet© határozatok Ausztriában a Habsburg-restauráció ellen. (. Nemzeti Újság tudósítójától.) A „kis-antant politikai idegrendszerében még mindig ott vibrál a király hazatérése, nyomán támadt félelem. A prágai Tribuna szerint Belgrádban Pastel, továbbá a cseh és francia követ a cseh-jagoasldu korridorról tárgyaltak. Ezt a korridort már egyszer elejtették, most újra felveszik tehát a fonalat. A cseh sajtó egyébként Magyarországtól kötelező biztosítékokat követel a Habsburgok restaurációja ellen. Albint látható: a fantasztikus tervek légiója foglalkoztatja a rabló államokat s ezek közt első helyen az a bizonyos korridor, amiről a bécsi Montagszeitung „Korridor redivivus“ címmel a következőket írja: „Saint-Germainben Benes vetette föl azt az ötletet, hogy Nyuggat-Magyarországot Ausztriához kell csatolni. Ausztria a birodalom gyarapítójának, Rennernek dicsőséges vezetése mellett beleesett ebbe a pokoli csapdába. Most az Obzor azt az örvendetes hírt közli, hogy a kisantant immár minden eszközzel a cseh-jugoszláv korridor megteremtésén dolgozik. A saint-germaini tojásból, amelyet Benes úr költött, legközelebb kimászik a nyuffalmagyarországi hernyó, amely azután megfelelő metamorfózis után mint korridor pillangó fog továbblibbenni.“ H ha még hozzávesszük a biztosítékok sorozatában azt a jugoszláv sajtókövetelést, hogy Magyarországon rendeljenek el új nemzetgyűlési választásokat, akkor ez a balloaládári álmokon alapuló otromba beavatkozási kísérlet Magyarország belső ügyeibe, fényesen igazolja Gratz Gusztáv külügyminiszter önérzetes visszautasító beszédét. A horvát sajtóban is erélyes hangok tiltakoznak a dinár jegyében működő jugoszláv sajtókövetelések és a biztosítékok ellen." Gratz külügyminiszter beszédének hatását mi sem bizonyítja jobban, mint a cseh Venkov lap vörös kirohanása, melyben ezeket írja: _ , Magyarország ma is a feudalizmus piszke és az is fog maradni. Az a beszéd, amelyet Gratz mint külügyminiszter tartott, jellemző tünet volt, mert olyan irányban mozgott, amelyet ma még sokan követnek a monarchia Ilivel közül, akik elővigyázatosabbak, mint az ő szószólójuk. A király útjának hatása Ausztria politikai életét is alaposan felkavarta. Mint a Nemzeti Újságnak jelentik, az alkotmánybizottság megkezdte a szociáldemokraták ama javaslatának tárgyalását, hogy büntető határozatokat csatoljanak: ahhoz a törvényhez, ríméig a Habsburg-Sulfau infsiai ház tagjainak Ausztriából való kiirtásárt szól. A bizottság elhatározta, hogy a javaslat, tárgyalását megszakítja és szerdán újból ülést tart. A keresztényszocialisták felfogása szerint a javaslat az alkotmánytörvény megváltoztatását jelentezte, amihez kétharmad többség szükséges, amit pedig a keresztényszocialisták ellenzése következtében ajavaslat nem kaphat üteg. Svájc nem utasítja ki Károly királyt. Bécs, április 11. (A Nemzeti Újság bécsi tudósítójának telefon jeledése.) Mint jól értesült helyről közült, azok a legutóbb elterjedt hírek, amelyek arról szoktak, hogy a svájci szövetségi takács Károly király kiutasítását rendelte volna el, illetőleg mozgási szabadságát korlátozta, nem felelnek meg a tényeknek. A szövetségi tanács sem Károly király svájci tartózkodásának idejét nem korlátozta, sem olyan rendelkezést nem hozott, mely Károly királyt Svájc elhagyására szólította volna fel. Mindezekből a híresztelésekből csak annyi igaz, hogy Svájc semmi akadályt nem gördít a király elhatározása elé abban az esetben, ha ő maga akarja tartózkodási helyét valamelyik másik országba áthelyezni, a svájci kormány részéről azonban ez irányban semmi kezdeményező lépés nem történt. Szomorú viszontlátás. Paris, ápr 11. A Matin tudósítója előtt Káról.) király egy intervjú során Luzernben részletesen nyilatkozott a forradalmat, megelőző eseményekről, a jugoszláv és román helyzetről és azután így szólt: — Szomorú lélekkel tártom viszont házamat, amelyet két évvel ezelőtt el kellett hagynom. — Magyarországi utam célja az volt, hogy visszaadjam Magyarországnak királyát és hogy ezáltal Magyarországot független, politikailag erős önálló országgá tegyem. Fontos érdeke ez Európának is, hogy Magyarország az orosz zavargásokkal szemben vértezve álljon.- Franciaország részéről — úgymond Károly király — nem számítottam helyeslésre a személyi kérdésben, de reméltem, hogy a magyar királyság restaurálását Franciaország megelégedéssel fogadja. Bízvást számítottam erre, mert hisz ez nem ellenkezik Franciaország politikájával. A király Spanyolországban telepszik le Bécs, ápr. 11. A Neues Wiener Tagblatt értesülése szerint Károly táráig Spanyolországban keres családjával együtt állandó tartózkodást. A nyarat San Sebastianban kívánja tölteni. Ezidő szerint Spanyolországban kisebb Villaszerű épületet keresnek számára, ahol a téli hónapok alatt is tartózkodhatnék. Apponyi a király útjáról és Magyarországhelyzetéről. A bécsiMonlags-Zeitung közli ApponyiAlbert gróf ama kijelentését, hogy Károly király megérkezése legnagyobb mértékben meglepte, ígért néhány hónap előtt, amikor Pranginsben járt, kifejtette a király előtt, hogy csak várnia kell, mert az idő Magyarországon az ő szolgálatában áll. A szabadkirályválasztásnak Magyarországon nincs jövője. Mint Páriából sürgönyzik, az Echo de Paris Budapestre küldött tudósítójának Apponyi azt mondotta: — Magyarországot megcsonkították. Olyan most, mint az az ember, akinek kezét-lábát levágták. Belső ereje azonban ma is nagy és gyors lépések* kel halad fizikai és politikai egyensúlyának helyre* állítása telt". A király útja nem változtatott a hely*zeten. A királykérdést törvényes és alkotmányos uton kell megoldani. Apponyi végül hangoztatta, hogy ha a békeszerződés a kísérő levélben foglalt ígéretek megvalósulnak, akkor remélhetően arras neni béke enyhülni fog. "