Nemzeti Ujság, 1923. november (5. évfolyam, 247-271. szám)

1923-11-18 / 261. szám

la 0­asárnap, T92S­­totemour NEMZETI ÚJSÁG voltam színpadon. Négy év múlva pedig az 1875-ben megnyílt Népszínházhoz szerződtem. A Nemzeti Színháznál első nagyobb sikerem az Aesopusban volt, a bátyám darabjában, majd Júliában, amely szerepbe Lendvayné Fáncsy Hka helyett ugrottam be. Igazi nagy sikereimet azonban a Népszínházban arat­tam, komikus szerepekben. A Népszínház volt Budapest második nagy magyar színháza. 1884-ben nyitt meg az Opera, majd később a Vígszínház és így sorra a Magyar- és a Király Színház, míg Budapest aztá­n mai nagy pezsgő életű színházi várossá fejlődött. Tóth Imre a Nemzeti Színház küzdelmes éveiről és aranykoráról Rendkívül érdekes dolgokat mondott el a Nemzeti Színház ájultjáról Tóth Imre, a színház kiváló volt igazgatója, akinek nevéhez a Nemzeti Színház egyik legtermékenyebb korszaka fűződött Az egyesítés évében a küzdelem korát élte a Nemzeti Színház, hogy rövidesen Európa egyik legelső színházává emelkedjék. ’ — Én az egyesítés évében léptem be a tanodába — mondotta Tóth Imre igazgató —, de közvetlen közelből figyeltem az eseménye­ket A Nemzeti Színház akkor még az operát is magában foglalta, az Operaház csak 1884- ben nyílt meg s abban az időben Orczy inten­­dánssága alatt, a drámai részt Szigligeti, az operai részt Erkel Ferenc igazgatta. Az ope­rai előadásoknak s különösen a népszínmű­nek nagyobb volt a látogatottsága, mint a drámai előadásoknak. Blahamé és Tamási ak­­kor élték nagy fiatalságukat és rendkívül nagy vonzóerőt gyakoroltak a közönségre. Pedig erős volt a drámai ensemble is. Ak­kor élte virágkorát Priebe Kornélia, ott volt a színháznál Feleky, Felekimé, Szigeti Jó­zsef, a kis Mohiámé. 1873-ban Paulay főren­dezősége idején vidékről sok kiváló színészt hoztak, fel, akik a Nemzeti Színházam­ orszá­­­­gos brit művészekké fejlődtek, így Balmyt, Bercsényit, Vízvárit, Őryt, akkor kezdte ha­talmas lendületű pályafutását Bélyey Laura, majd Jászai­ Mari is A dráma mégis nagyon rosszul ment. , 1 — Paulay 1873-ban megvált a főrendezőség­­től, de hogy a nyugdíját el ne veszítse, egy évig még mint színész működött a Nemzeti Színháznál Később Szigligeti­t visszaszerződ­tette főrendezőnek, de még mielőtt állását elfoglalhatta volna, Szigligeti meghalt és ek­kor Podmaniczky báró egyenesen igazgató­nak hívta meg. — Nagyon siralmas állapotban volt ekkor a Nemzeti Színház. Akkoriban nyílt még a Népszínház és még a népszínmű közönségét is elhódította a­­Nemzetitől. Estenkint csak­nem sírva néztük, hogy tódul a közönség a Népszínházba, ahol zsúfolt házak előtt ját­szottak. Paulay igazgatósága alatt azonban hirtelen nagyot javult a helyzet. Sőt egy fél érv alatt annyira kedvezőre fordult, hogy a zsúfolt ház nem ment már nálunk sem rit­kaságszámba. — A Nemzeti Színház csakhamar fejébe ke­rekedett a német színháznak, amely akkor még virágjában volt és csak 1889-ben égett le. Itt mindig kiváló német színészek és tár­sulatok vendégszerepeltek. A Burgszínház nagyszerű művészei rándultak le. Operette­ket is játszottak, ami mind nagy vonzóerőt gyakorolt a közönségre. Paulay igazgatósága alatt lejött Laube is és megnézte a Nemzeti Színház előadásait. Midőn Paulay azzal bú­csúzott tőle, hogy a viszontlátásra, Laure így válaszolt: “A soha viszont nem látásra! Mi itt feleslegesek vagyunk. Eddig mi taní­tottunk itt, most mi tanulhatunk.“ Mit evett és ivott Budapest 1873-ban (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nélkülözésnak, a hatósági ellátásnak a külföldi táplálkozásra szoruló csenevész gyermekeimek, az utcán éhesen vergődő tö­megeknek e szomorú korszakában sajgó emlék az a kimutatás, amely arról számol be, hogy mit evett Budapest közönsége 1873-ban. Az akkori kimutatás szerint kétszázezer ember lakosa volt Budapestnek s ezek elfogyasztottak egy évben 39.359 marhát, 43.093 borjút, 43.069 birkát, 46.785 bárányt, 3169 süldőt és 117.583 sertést. Ebből a roppant mennyiségből egy la­kóra 127 font esik egy évben, de ha a szalonnát is számítjuk, továbbá azt, hogy ebben az elosztásban a csecsemőket is fogyasztóknak vették fel, bízvást el lehet mondani, hogy egy ember Budapesten akkor átlag két font húst evett naponta. Ez a fogyasztás nagyobb volt, mint bárhol másutt a világon és mö­götte hagyta az angliai arányszámot is, pedig Ang­liában már akkor a legtöbb húst fogyasztották. A korból 376.303 akót fogyasztott Budapest, ennek héttized része Budáról, vagy a budai hegyvidékről ke­rült a fővárosba. Egy emberre ebből 142 icce esik egy évre, ami elég tekintélyes mennyiség, mert csak Pa­k­sban fogyasztottak többet, 280 iccét, más országok fogyasztása számba sem jöhet. Mert csak Bajorország­ban ittak többet, 126 iccét egy évben, míg Pesten 136 icce volt a fogyasztás. Más szeszes italokból Pe-t­ ittak legtöbbet, 24 iccét egy évben, Parisban­­ at 20-at, Angliában pedig csak 4­4 iccét ivott egy ember. . »«Ötven év zenéje Irts: Radnai Miki­g A magyar zeneművéesest történetében a múlt század évtizedeinek érdeme, hogy elérkeztünk oda, ahol ma állunk. Sok vihart, sok balsorsot kellett türelemmel elviselni, akadályokat le­győzni, szürk éveiket kiböjtölni, míg az elma­radt és elnyomott főváros a maga nagyságá­hoz méltó szerepre tett szert zenei életünkben. Hiszen a múlt század elején csak a híres kis­martoni zenekar létezett még, melynek Haydn József volt a karmestere és­ Esterházy Miklós herceg a pártfogója- Úgy ez, mint­ minden egyéb zenei élvezet, egyesek jóvoltából ada­kozó és pártoló tehetségéből született és tar­totta fenn magát. Két nagy városunk, Test és Pozsony, a ne­mes hatás alatt szinte el is felejtkezett már a magyar művészet hó elé került zsenge veté­séről ... ... Az alvó erők szerencs­ére még így is fesze­gették béklyóba vert kezükkel a nemzeti fel­­­támadás ajtaját. Ébredezett az akarat, az ön­tudat "Széchenyi István megalapítja a Tudo­mányos Akadémiát, felépül a Nemzeti Színház és a Nemzeti Múzeum. Mi több, a „pestbudai hangászegyesület“ ze­nedét létesít, megalakul az első vonósnégyes­­társaság, a Nemzeti Színház színpadán pedig ne­ves külföldi művészek adnak hangversenyt és tomboló sikert arat Erkel Ferenc „Báthory Mária“ és a mind a mai napig közkedvelt „Hu­­nyady László“ című operája. A tornyosuló viharfelhőkből aztán villámok csapnak ki szabadságharcot vív a­ nemzet, melyben elbukik. Nehéz, óhnos idők köszönte­nek rá. . Évekig hálgat a művészet, csak a művek s családok tűzhelyénél melengeti dermedt tag­­­­jait. Meghitt, családi környezetben gyűjti,­­ ápolja fáradt erejét, hogy alkalomadtán nyil­vánosság elé léphessen. Hetven éve annak, hogy az első filharmóniai hangverseny lezajlott a Nemzeti Múzeum dísz­termében, mely akkor az egyetlen olyan terem volt Pesten, hol hangversenyt rendezni lehe­tett. .­ Helytartósági engedély, súlyos anyagi fele­lősség, inkább, önzetlen lelkesedés, mint biztos : vállalkozás és ki tudná ma már a sok apróbb bajt és nehézségeket még, ami útjában állott a nemes kis társaságnak, kik a zeneművészet összegöngyölt vitorláit szélnek feszítették. •Erkel Ferenc állott a vállalkozás élére. Ő volt a központja az ötvenes és hatvanas évek zenei lendületének. Erkel lépést tartott az egy­­i korú külföldi művészettel, bemutatta a pesti | közönségnek Wagner Richard műveit is már­­ de különösen Beethoven remekeivel mint a | kilencedik szimfóniával aratott osztatlan el­­­­ismerést. _ 1 s | Az egyesített Pest és Buda életében Erkel | mellett Liszt Ferenc személye és művészete jelentett a legtöbbet. A világhírű mester a het­venes években az évnek felét Rómában, felét Pesten töltötte. Nemcsak mint előadó, de mint tanítómester kapcsolódott a fejlődésnek indult magyar főváros művészi életébe. Liszt köré csoportosultak azok, akik az egye­sített főváros első évtizedeiben a nekilendült zeneművészet magvetői voltak: Volkmann Ró­bert, Mosonyi Mihály, Erkel Sándor, Hub­er Károly, Mihalovich Ödön, Reményi Ede, Zichy Géza gróf, Hubay Jenő, Szendy Árpád, Tho­mán István. A régebbi Nemzeti Zenede mellett, melynek Zichy Géza gróf, a félkarú jeles zon­goraművész volt elnöke, a Zeneakadémia alap­jait is ekkor rakták le Liszt Pereme és a kör­nyezetéhez tartozó művészek.­­ Erős­­fejlődésnek indult tehát a szerencsésebb politikai időkben a magyar zeneművészet a múlt század végén. Külső ösztökélés volt szá­mára, egyelőre elvitazhatatlan hatással is volt rá a közvetlen kapcsolat, mely a külföldi zene­szerzők, előadóművészek gyakori vendéglátásá­ból származott Gyakran járt Pesten Brahms János, Kairit- Saens is eljött bemutatták Csajk­ovszky és Dvorák műveit Berlioz-nak idelátogatása ré­­­­vén kaptuk a Rákóczi-induló remek feldolgo­z­ását, mely hihetetlen hatással került először előadásra még 1859-ben, később Stroms­­Richárd, "• J '■ r Gusztáv, Bruckner Ant?! műveit is­­Kiadták, mindezek mellett állandóan műsoron voltak a hazai szerzők művei is. Belső erősödés volt az Operaház megnyitása a nyolcvanas évek elején, mely a Nemzeti Szín­háztól különváltan kelt szárnyra a nyugati fő­városok példája szerint Az Ybl Miklós építette palotában sokáig csak külföldi énekesekkel ki­egészített személyzettel boldogultak a híres in­tendánsok, mint báró Podmaniczky és gróf Keglevich. Igaz, hogy az idegenek közül többen végleg itt maradtak, magyarrá lettek, mint Vasques grófnő, Bartolucci Viktória, Bilger­­mann Laura, Anthes György, hogy csak néhá­nyat említsek hamarjában. _ Büszke öröm az ötven év teljesedő eredmé­nyét látni az Operaház mai személyzetében, mely teljesen magyar már. Talán el sem hinnék a filharmónikusok válta­kozó szerencsével küzdő hajdani „bizottsági'' tagjai, ha sírjukból kikelnének, hogy hova fej­lődött, mit ért el, milyen széles mederben fo­lyik, mennyire közszükséglet ma már a múlt század nemes buzgalmú kezdeményezéséből nőtt zenei élet. A nap-nap mellett torlódó hangver­senyeket, a bérletben eladott filharmóniai este­ket, a hetenként hatszor játszó Operaházat és a fokozottabb igények kielégítésére szolgáló újabb dalmű-szín­háznak, a volt Népoperának, most Városi Színháznak látogatottságát Az Erkelek örökébe Kerner István lépett 1900-ban, aki akár mint a filharmonikusok el­nök-karnagya, akár mint az Operaház főzene­­igazgatója nagyon sokat tett a magyar zene­művészet érdekében. Az újabb magyar zene­szerzők művei mind Kerner vezénylete alatt ke­rültek először előadásra, akiket nagyobbrészt Koessler János, a Zeneakadémia zeneszerzés tanára nevelt Néhány éve Dohnányi Ernő ve­zeti a filharmóniai hangversenyeket Az ő mély és nagyszíű művészete mellett Bartók Béla és Kodály Zoltán hoznak messze földről is dicső­séget a magyar zenének, melynek sikerekben gazdag munkásai Szabados Béla, Buttykay Ákos, Weiner Leó, Siklós Albert, a dalköltő Tarnay Alajos, az operettek magyar lelkű szer­zője Kacsok Pongrác és az idegenben is első he­lyen álló operettirók: Lehár Ferenc, Kálmánt, Imre. Legrégibb hangversenyrendező és kiadó­ vállalatunk a Rózsavölgyi és Társa cég, mely 1875 óta rendezi a filharmóniai hangverse­­nyeket t . 1 -­ ötven év, mi az, mennyi as a művészet fejlő­désében ! Nálunk, a magyar zeneművészet tör­ténetében példátlanul eredmény­telj­es volt-mé­gis, ■ 1 . A legnagyobb érték pedig az lenne, hogy a német hatás alól megszabadult új, levegőjében, hangulatában magyar zene álma érett meg az egyesített főváros ötvenéves történetében. Be­­ckzlik majd végleg a közönségnek már ötve­­ évvel ezelőtt 1871 április 5-én Liszt Ferenc által rendezett első magyar hangversenykor is megrovott igaztalan tartózkodása a magyar ze­neművészettel szemben és a most következő öt­ven év, mint már jó kertész, leszedheti az érett gyümölcsöt a magyar zenének termékeny fájá­ról, hogy bent és kánt diadalt arasson oda Két karrikatura 1873-ből (Elinger és Corina egy Donizetti­ operában, Erkel Ferenc.) Liszt Ferenc ünneplése az egyesítés évében (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az egyesítés évében fényes ünnepség színhelye volt Budapest, Liszt Ferenc, a világhírű, csodálatos zongoramű­vész ekkor ünnepelte művészi pályájának ötvenedik éve­s fordulóját. Az ünnepségre Budapestre sereglett min­­den művelt ország képviselője, a zenei élet legmar­­ihuább alakjai adtak egymásnak­­találkozót­. Msét F Ferenc ünneplése november 8-án este hat órakor kezdődött, amikor bel­városi, Bal­téri la­kása előtt két zenekar sorakozott fel és eléne­kelte Liszt két népszerű indulóját: a Korondz­si- és a VoeUieiind­ót.­­Az­nap este a Dvreh­idiban ünnepelték Lisit. Feren­cet a 'hivató!­őt ,­f a­gyar­­ország­i képív* 'pi és, a főváros, md'jvr' vevőben Ráth Károly, a Tőpolgár­mester és Kiési,­ Pál kö­szöntötték a '■ jubilánst. Az ünnepséget mélyen csak hideg ér­dekes szól-Liszt Ferenc (Egykorú karrikatúra.) bandája muzsiká­lt. Másnap délelőtt a Re­dout kistermében, fényes keretek között történt meg az emléktárgyak átadása. Ábrányi Emil­­szövegére Gobbi Henrik hatásos cantalet szerzett amelyet há­rom énekkar adott elő. Az ünnepségen ott voltak a magyarországi társadalmi egyesületek, a külföldi zeneegyesületek, melyeknek lelkes üdvözlésére Liszt , Ferenc meghatottan jelentette ki, hogy jelekben, testben magyar vagyok örökre“. Délután a Redout nagytermében zajlott le z ünnepség fénypontja: az egyesített zenekarok Richter János karnagy vezető­ével előadták Liszt halhatatlan Krisztus-oratóriu­mát. .......... A Liszt-jubileum befejezéseképpen november 10-én­­ díszelőadás volt a Nemzeti Színházban, amelyen a­­ Csikóst adták elő, az előadás után pedig ünnepi va­csorát rendeztek a Hungár­ia­ szálló éttermében. j

Next