Nemzeti Ujság, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-14 / 60. szám

2 Frigyes a francia szomszéds­ág krak­urá­­tjába kapaszkodott 'b^ef r* ' Néma csoda, hogy Mátyás király nem a Regtelekről való hét regöst, hanem a Nápolyból és Ferrarából importált Olasz zenészeket muzsikáltatta budai­­és bécsi palotájában s hogy az Ester­házyak Haydnt szerződtették udvari zenekarukhoz s nem volt csoda, hogy aragoniai Beatrix olaszai vagy az Esterházyak német karmesterei nem gyűjtötték össze a kézimalomban dú­­dolgató leányzó pogány dallamait. De az már valóságos csoda, hogy még ma is akadnak magyarok, akik nem tud­ják, hogy van-e magyar zene és ha van, nem egyéb-e az a pesti kávéházakban hallható cigánymuzsikánál! Az már­­valóságos csoda, hogy a Magyar Tudo­mányos Akadémia még mindig nem adta ki a teljes magyar népdalgyűjte­­ményt, hogy Szénffy Gusztáv kétezer dala veszendőbe ment, hogy Bartók, Kodály, Molnár, Vikár és Lajta nép­dal gyűjtéséről a magyar kulturális közvélemény szinte tudomást sem vett , valóságos csoda, hogy egész Európá­ban mindenütt tisztában vannak az ős­magyar meloa nagy zenetörténelmi je­lentőségével, hogy a Musical Times, a Morning Post, a Newyork Times, a La Revue Musicale, a Ladea Nazionale pontosan tudja, hogy mi a magyar zene és a cigánymuzsika között a kü­­lönbség, de a magyar kultúra vezér­emberei még mindig Liszt Ferenc szkeptikus álláspontján vannak a ma­gyar nép zenei kapacitása kérdésében. Szerdán, március 17-én este fél 9 óra­kor a Zeneakadémia nagytermében újra feleletet kapunk erre a kérdésre, amelyre az egész műveit zenevilágban egyedül csak Budapesten kell még fe­leletet adni, hogy tudniillik van-e ma­gyar zene s hogy mi a különbség a magyar- és cigányzene között. Ezen az estén mutatja be Kodály Zoltán. Ugyanaz a Kodály, akiről London, Newyork, Berlin, Páris, Drezda, Mi­lánó, Turin, Hága, Frankfurt és Zü­rich úgy beszél, mint Strauss, Debussy, Mahler átmeneti modernségének Stra­­winskyval, Bartókkal, Schönberg­gel és Respighivel együtt leghivatottabb to­vább­fejlesztőjéről, ugyanaz a Kodály, akinek malté­vi dalestéj­ére nagy kín­nal lehetett Pesten össze­csalogatni va­lamelyes közönséget a Zeneakadémiába . Igen, Kodály Zoltán a Regtelökről való regősök huszadik századbeli egye­nes leszármazottja az ősmagyar zene elmoshatatlan örök szépségeit. ből felöltek Covercoat, barberry és ripszból már 550 ezertől Ruhák szövet, crep de chine és crepszaténból, már 5M ezertől Lukács Nándor női divatháza IV., Kecskeméti­ utca 9. sz. T­ranisz-rakett javítás, eladás, vidékre azonnal SCHUBER­­H I. Budapest, tv. Városház-utca 20. Alapittatotti 1810­­-Ussvéria ilM Willi 9 ágyteritők és Storok. Tüll. Tussor, Valansien. Klöppli I H csipkék nagy választékban, olcsó árakon. B csipke-Storok 180.000 koronától 1­1 Wb­S Testvérek,IV.,Deákferenc­ n.23 g PMPLMJV Felív f­lemlett nagy rat­tár miatt árusítunk gouge paplant ............ — — — — — — •— K Ib.v.ooo KetoMa as jó olot paplant-----------------------K 240. ooo Ssines szatén paplant .............---------------- K 240.ooo B­en három minőséget reklámáron kiárusítja*, amíg a , készlet tart. 3 ff^’1» S pap­írgyár, IV.. SCammerm­ayer ■ Károly­ utca I. (Központi városháza) Részlet­fizetésre is. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1926 március 11. (Folytatás az első oldalról) ként annak mellékleteiből meggyőződést szerezhet a­­ Bizottság, a közigazatási eljárás egyszerűsítéséről a hatósági foko­zatok szabályozásáról és a jogorvoslatok korlátozásáról a törvényjavaslat elké­szült s az, miután már a minisztertanács is elfogadta, a nemzetgyűlés elé való be­nyújtásra vár. A legtakarékosabb bíráskodás Az igazságszolgáltatás terén szükséges egyszerűsítések anyaga viszont már rész­ben megvalósíttatott, részben a törvény­hozás előtt feküsznek kellő javaslatok, részben a közeljövőben az Országos Ta­karékossági Bizottság határozatai alap­ján továbbmenti új javaslatok fognak a törvényhozás elé terjesztteni. Ezek a ja­vaslatok végeredményekén elmondhat­juk, hogy az európai kontinensen Ma­gyarországnak lesz aránylag a legtakaré­kosabb bíráskodása. Nagy számmal fogadta el a miniszter­­tanács az Országos­ Takarékossági Bizott­ságnak egyéb javaslatait, amelyek ré­szint már megvalósíttattak, részint a kö­zeljövőben fognak megvalósíttatni. Csak a legjelentősebbeket emelem ki. 1926. ja­nuár 1-ével megkezdődött a nyugdíjak és illetmények folyósításának központosí­tása, az anyagbeszerzés központosításá­­hoz a memorandumban foglalt alapelvek mellett a minisztertanács elvileg hozzá­járult s most készül a konkrét végrehaj­tási tervezet, a jövőben terveztetik az ál­lami építkezéseknek és az állami épületek karbantartásának sok felesleges személyi és dologi kiadással járó decentralizálá­sának megszüntetése, messzemenő egy­szerűsítési javaslatok várnak megoldásra az üzemek adminisztrációját illetőleg stb. Még 849 B. listás elbocsátására van szükség Ezzel kapcsolatban rá­ kell mutatnom arra, hogy az 1925. év elején tervbe vett 7813 főnyi újabb létszámapasztásból, mely 1927. évi junta hó végéig volt vég­rehajtandó, már 1926. évi június hó vé­géig, főként az új állások be nem töltése révén 6964 fő le fog adódni, úgy hogy csak 849 főnyi akasztást kell még az 1927. évi június hó végéig eszközölni. Ennek következtében a szanálási programban vállalt 15.000 főnyi lét­szám­apasztóss­al szemben tényleg összesen 28.268 lesz a lét­­számapasztás végeredménye. A tervbevett egyszerűsítési és takaré­kossági reformok azt fogják eredmé­nyezni, hogy a személyzeti létszámot leg­alább még további 2500 fővel lehet majd csökkenteni, a megtakarítás az államház­tartásban pedig legkevesebb 15 millió aranykoronát fog évenként kitenni. A vázolt egyszerűsítéseket önként érthető­­dőleg nem lehet azonnal keresztülvinni, ezek megvalósítása azonban figyelembe vette, hogy a legtöbbnél a törvényhozás hozzájárulása is szükséges, legkésőbb három éven belül meg fog történni. A nyugdíjasok ügye Bár talán ismétlésnek tűnik fel, mégis kénytelen vagyok újra felhívni a mélyen tisztelt Pénzügyi Bizottság becses figyel­mét arra az óriási teherre, amelyet a ma­gyar költségvetésnek a menekült tiszt­viselők, nyugdíjasok, özvegyek és árvák következtében viselnie kell s legutóbb eb­ben a kérdésben előterjesztett emlékirat­ban ezt a terhet hozzávetőleges számítá­sok alapján 58 millió aranykoronában jelöltem meg. A kormány konkrét ada­tokkal óhajtja e kérdésben tájékoztatni az igen tisztelt Bizottságot. Ez év január­jában a menekült tisztviselők és a mene­kült nyugdíjasok összeírását rendelte el. Össze íratott összesen 43.786 menekült és pedig 12.599 nyugdíjas, 3180 özvegy, 192 szülötten árva és 27.815 menekült tiszt­viselő, amely utóbbi csoport helyett ter­mészetszerűleg mások­at­ kellett nyug­díjazni. Ennek következtében ma a nyug­díjasok és egyéb ellátatlanok száma Ma­gyarországon 100.596, a Nagymagyaror­­szágon 1903-ban kimutatott 63.000 főnyi hasonló egyénnel szemben. A megterhe­lése a budgetnek az összeirtás szerint pe­dig 65.960.000 aranykorona, vagyis 7340.000 aranykoronával több, mint amennyit approximative az előző memo­randumban kimutattam. Nem kell bőveb­ben magyaráznom, hogy ez a teher súlyo­san nehezedik a magyar budgetre. Ami pedig ennek a problémának a megoldását illeti, hivatkozom arra, amit e tárgyban már szerencséim volt 1925. decemberében a pénzügyi bizottság előtt előadni. A hasznos beruházások Az államháztartás és magángazdaság szempontjából is legnagyobb esemény volt a mostani költségvetési év alatt a hasznos beruházások megindítása. A 1. pénzügyi bizottság és a Népszövetség méltányolta a magyar királyi kormány­nak azokat a törekvéseit, hogy a há­ború, a forradalmak, és az infláció követ­keztében leromlott állami és magángaz­dasági élet segítségére siessen a tizenegy éven át elmaradt hasznos beruházások megkezdésével E célra szolgálnak a folyó költségvetési évben az 1924—25. év feles­leges és a népszövetségi kölcsönből felol­dott 30, illetve 20 millió aranykorona. Az első félévi beruházásokról a decemberi ülésen tájékoztattam a­­ bizottságot, a második félévi beruházásokra nézve a legteljesebben megegyeztünk a Főbiztos Úrral, aki ezekről legutolsó jelentésében részletesen adott tájékoztatást. A decemberi ülésen rámutattam arra, hogy csakis jó karban lévő s jövedelmező állami üzemek, valamint fejlődő és élet­képes magángazdaság képezhetik biztos alapjait az államháztartás egyensúlyá­nak. Ezt a célt azonban csak több évre terjedő beruházási programmal lehet megvalósítani , és ezért kértem a nép­­szövetségi kölcsönből még fennmaradt mintegy 133 millió aranykoronának hasz­­nos beruházásokra való feloldását. A­­ bizottság javaslata alapján a Népszövet­ség Tanácsa is méltányolta a magyar királyi kormány álláspontját, hogy a tőkeerejében leromlott magyar gazdasági életet csak ilyen módon lehet kellő erőhöz juttatni és képessé tenni a jövőben szük­séges terhek viselésére. Ez indokokból a Nemzetek Szövetségének Tanácsa hozzá­járult az 1926—27. évre további 50 millió aranykorona felszabadításához, míg a fennmaradó részre elhatározását későbbre tartotta fenn. Most, amikor nyilvánvaló, hogy az államháztartás egyensúlya a szanálási programban előírt feltételeknek megfele­lően állandósítva biztosíttatott, ismétel­ten kifejezést kell adnom, úgy mint azt már múlt év december havában a t. pénz­ügyi bizottság elé terjesztett expozémban tettem, annak a felfogásomnak, hogy sür­gősen szükséges volna, hogy egy szerves s a magyar állam, valamint a közgazda­­sági élet szükségleteit tervszerűen figye­lembe vevő beruházási program állapít­tassák meg. Ami ennek szükségességét il­leti, van szerencsém arra az álláspontra hivatkozni, amelyet alkalmam volt a bi­zottság előtt annak 1925 decemberi ülés­szaka alkalmával kifejteni. Az elvértelene­dést magán­ gazdasági élat A kérdés megoldása lehetővé fogja tenni, hogy a kormány véglegesen kidol­gozhassa a legközelebbi három évre tervbe vett beruházási programját és ez­zel az államháztartás egyensúlyának megteremtésével karöltve előmozdíthassa a tőkehiánnyal küzdő magángazdaság helyreállítását. Csak e feltétel mellett ér­hetjük el, hogy a ritka erőfeszítéssel és nagy áldozatok által elért eredmények tartósan biztosíttassanak. A hasznos beruházásokkal kapcsolat­ban kívánok kitérni az ország magán­­gazdasági helyzetére. Ha számottevő is az az összeg, amely hasznos beruházá­sokra bocsáttatott, a hatás ez időszerint még csak lassan jelentkezik, bizonyítékai ként annak, mennyire elvértelenedett gaz­dasági életünk. Bizonyosra vehető azon­ban, hogy az első félévben megindított s most már folyamatban lévő, valamint a második félévre engedélyezett s ebben az időszakban végrehajtandó beruházá­sok mielőbb éreztetni fogják kedvező ha­tásukat. Annál inkább remélhető ez, mert jórészt ebben a félévben fognak megvaló­síttatni azok a közmunkák is, amelyek a vidéki városok 10 millió dolláros kölcsöne következtében váltak lehetővé. Mezőgazdasági hitel Kedvező eredményként közölhetem a 1. bizottsággal, hogy egy évi fáradságos munka után lehetővé vált a hosszúle­járatú mezőgazdasági hitelt külföldön való kihelyezéssel megoldani. A Földhitel­­intézetnek sikerült ugyanis a londoni pia­­con a kormány által kívánt feltételeknek megfelelően 1 millió font névértékű 7 és fél százalékos záloglevelet elhelyezni. Nagyobb pénzintézeteink is komoly tár­gyalásokat folytattak a záloglevél üzlet le­­hetővé tétele­­ érdekében s előreláthatólag ezek a tárgyalások rövid időn belül befe­jezést nyernek. A hitelt nyújtó külföld meg fog győződni arról, hogy a magyar fölésre szóló záloglevelekben való tőke­­elhelyezés nemcsak jövedelmező, hanem a legbiztosabb befektetés is. A főváros külföldi adósságai A közhitel szempontjából kedvezően le­het elkönyvelni azt a tényt is, hogy Buda­pest székesfőváros háború előtti adóssá­gainak rendezése ügyében többévi ho­sz­­szas tárgyalás után 1925. évi december hó folyamán Baselben véglegesítette a nyár folyamán a hitelezőivel történt megálla­podást. A frankhamisításról Nem mulaszthatom el azonban, hogy a gazdasági életünkre kiható kedvezőtlen eseményekről is meg ne emlékezzem. Első­sorban említem meg a francia frank ha­misításának odiózus és világszerte oly nagy port felvert ügyét, amelynek a meg­sértett jogrend helyreállítása érdekében való lehető gyors likvidálását a kormány k­öteles­ségének tekinti. A francia frankhamisítás ügyének fel­­színre kerülésével elszórtan megindultak egyes kisebb támadások a magyar pénz stabilitása ellen is. A Magyar Nemzeti Bank azonban visszaverte e támadásokat amelyek rövid idő alatt összeomlottak. Bebizonyosodott, hogy az államháztartás egyensúlyát biztosító­ pénzügyi politika, valamint a Nemzeti Banknak közismert céltudatos és szakavatott politikája aranyértéken alapuló pénzünknek szilárd­ságát megingathatatlanná tette. Az ipari hitel Ha mutatkoznak is a gazdasági életben, egyrészt az infláció visszahatásaként, másrészt a még mindig erősen a rövid­­lejáratú hitelekre való utaltság következ­tében jelentkező zavarok, ezek el fognak múlni, amint sikerül a gazdasági életnek nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban is a hosszúlejáratú hitelekhez jutnia. A hosszúlejáratú hitelek lehetővé fogják tenni a vállalatok nyugodt, biztos üzemvitelét, ami hozzátartozik a gazda­sági életnek átorganizálásához és rekon­strukciójához. Reméljük, hogy a külföld látva a nemzetnek az újjáépítési terv ér­dekében tett erőfeszítéseit s a magyar kormány határozottságát az állami pénz­ügyek rendbeho­zásában, nem fog elzár­kózni az új hiteleknek — természetszerű­leg a legteljesebb biztonság mellett való fokozottabb nyújtásától. A gazdasági élet egyéb vonatkozásai­ban kedvező perspektívát nyújt külkeres­kedelmi mérlegünk kedvező alakulása. Az 1925. évben a behozatal az előzetes adatok szerint 742 millió aranykorona volt, az 1924. évi 703 millió aranykoronával szem­ben, a kivitel pedig 701 millió aranyko­rona, az előző év 575 millió aranykoroná­jával szemben. A külkereskedelmi mérleg Az adatok tehát a behozatalban is, de különösen a kivitelben a forgalom jelen­tékeny emelkedését mutatják. A kereske­delmi mérlegünk passzivitása, amely 1924-ben 128 millió aranykorona volt, az elmúlt évben 41 millió aranykoronára szállott alá. A külkereskedelmi mérlegünk eme javulásában érvényesül a jó termés is, amelynek eredménye az, hogy a máso­dik félévben az első félévnek 60 millió aranykoronát kitevő passzivitását csök­kenteni lehetett Előreláthatólag még kedvezőbb kép fog alakulni a gazdasági évet illetőleg, miután a múlt évi termés­nek még nagy része értékesítetlen. Ennek előjelét látjuk az 1926. évi január havi előzetes külkereskedelmi eredményekben, amelyek szerint a január havi többlet 100.000 aranykoronát tesz a múlt évi ja­nuár havi 28,2 millió aranykorona deficit­tel szemben. Ha az idén is kedvező ter­mésünk lesz, abban az esetben a passzivi­tás a minimumra csökkenhet­, esetleg egé­szen el is tűnhet kereskedelmi szerződéseink A­­. Bizottság decemberi ülése alkalmá­val ismételten reái­rányította a figyelmet arra, hogy mennyire érdekében áll Ma­gyarországnak és Közép-Európának a mai elzárkózottság megszüntetése és ke­reskedelmi szerződések kötése. Örömmel tudatom a t. Bizottsággal, hogy közben az Olaszországgal múlt évi december hó végén életbe lépett szerződésen kívül a Franciaországgal kötött szerződés is már törvényhozásilag elfogadtatott és a leg­utóbbi napokban hosszú és nehéz tárgya­lások után, amelyekben a magyar királyi kormány a legmesszebbmenő előzékenysé­

Next