Nemzeti Ujság, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-14 / 60. szám
2 Frigyes a francia szomszédság krakurátjába kapaszkodott 'b^ef r* ' Néma csoda, hogy Mátyás király nem a Regtelekről való hét regöst, hanem a Nápolyból és Ferrarából importált Olasz zenészeket muzsikáltatta budaiés bécsi palotájában s hogy az Esterházyak Haydnt szerződtették udvari zenekarukhoz s nem volt csoda, hogy aragoniai Beatrix olaszai vagy az Esterházyak német karmesterei nem gyűjtötték össze a kézimalomban dúdolgató leányzó pogány dallamait. De az már valóságos csoda, hogy még ma is akadnak magyarok, akik nem tudják, hogy van-e magyar zene és ha van, nem egyéb-e az a pesti kávéházakban hallható cigánymuzsikánál! Az márvalóságos csoda, hogy a Magyar Tudományos Akadémia még mindig nem adta ki a teljes magyar népdalgyűjteményt, hogy Szénffy Gusztáv kétezer dala veszendőbe ment, hogy Bartók, Kodály, Molnár, Vikár és Lajta népdal gyűjtéséről a magyar kulturális közvélemény szinte tudomást sem vett , valóságos csoda, hogy egész Európában mindenütt tisztában vannak az ősmagyar meloa nagy zenetörténelmi jelentőségével, hogy a Musical Times, a Morning Post, a Newyork Times, a La Revue Musicale, a Ladea Nazionale pontosan tudja, hogy mi a magyar zene és a cigánymuzsika között a különbség, de a magyar kultúra vezéremberei még mindig Liszt Ferenc szkeptikus álláspontján vannak a magyar nép zenei kapacitása kérdésében. Szerdán, március 17-én este fél 9 órakor a Zeneakadémia nagytermében újra feleletet kapunk erre a kérdésre, amelyre az egész műveit zenevilágban egyedül csak Budapesten kell még feleletet adni, hogy tudniillik van-e magyar zene s hogy mi a különbség a magyar- és cigányzene között. Ezen az estén mutatja be Kodály Zoltán. Ugyanaz a Kodály, akiről London, Newyork, Berlin, Páris, Drezda, Milánó, Turin, Hága, Frankfurt és Zürich úgy beszél, mint Strauss, Debussy, Mahler átmeneti modernségének Strawinskyval, Bartókkal, Schönberggel és Respighivel együtt leghivatottabb továbbfejlesztőjéről, ugyanaz a Kodály, akinek maltévi dalestéjére nagy kínnal lehetett Pesten összecsalogatni valamelyes közönséget a Zeneakadémiába . Igen, Kodály Zoltán a Regtelökről való regősök huszadik századbeli egyenes leszármazottja az ősmagyar zene elmoshatatlan örök szépségeit. ből felöltek Covercoat, barberry és ripszból már 550 ezertől Ruhák szövet, crep de chine és crepszaténból, már 5M ezertől Lukács Nándor női divatháza IV., Kecskeméti utca 9. sz. Tranisz-rakett javítás, eladás, vidékre azonnal SCHUBERH I. Budapest, tv. Városház-utca 20. Alapittatotti 1810-Ussvéria ilM Willi 9 ágyteritők és Storok. Tüll. Tussor, Valansien. Klöppli I H csipkék nagy választékban, olcsó árakon. B csipke-Storok 180.000 koronától 11 WbS Testvérek,IV.,Deákferenc n.23 g PMPLMJV Felív flemlett nagy rattár miatt árusítunk gouge paplant ............ — — — — — — •— K Ib.v.ooo KetoMa as jó olot paplant-----------------------K 240. ooo Ssines szatén paplant .............---------------- K 240.ooo Ben három minőséget reklámáron kiárusítja*, amíg a , készlet tart. 3 ff^’1» S papírgyár, IV.. SCammermayer ■ Károly utca I. (Központi városháza) Részletfizetésre is. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1926 március 11. (Folytatás az első oldalról) ként annak mellékleteiből meggyőződést szerezhet a Bizottság, a közigazatási eljárás egyszerűsítéséről a hatósági fokozatok szabályozásáról és a jogorvoslatok korlátozásáról a törvényjavaslat elkészült s az, miután már a minisztertanács is elfogadta, a nemzetgyűlés elé való benyújtásra vár. A legtakarékosabb bíráskodás Az igazságszolgáltatás terén szükséges egyszerűsítések anyaga viszont már részben megvalósíttatott, részben a törvényhozás előtt feküsznek kellő javaslatok, részben a közeljövőben az Országos Takarékossági Bizottság határozatai alapján továbbmenti új javaslatok fognak a törvényhozás elé terjesztteni. Ezek a javaslatok végeredményekén elmondhatjuk, hogy az európai kontinensen Magyarországnak lesz aránylag a legtakarékosabb bíráskodása. Nagy számmal fogadta el a minisztertanács az Országos Takarékossági Bizottságnak egyéb javaslatait, amelyek részint már megvalósíttattak, részint a közeljövőben fognak megvalósíttatni. Csak a legjelentősebbeket emelem ki. 1926. január 1-ével megkezdődött a nyugdíjak és illetmények folyósításának központosítása, az anyagbeszerzés központosításához a memorandumban foglalt alapelvek mellett a minisztertanács elvileg hozzájárult s most készül a konkrét végrehajtási tervezet, a jövőben terveztetik az állami építkezéseknek és az állami épületek karbantartásának sok felesleges személyi és dologi kiadással járó decentralizálásának megszüntetése, messzemenő egyszerűsítési javaslatok várnak megoldásra az üzemek adminisztrációját illetőleg stb. Még 849 B. listás elbocsátására van szükség Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy az 1925. év elején tervbe vett 7813 főnyi újabb létszámapasztásból, mely 1927. évi junta hó végéig volt végrehajtandó, már 1926. évi június hó végéig, főként az új állások be nem töltése révén 6964 fő le fog adódni, úgy hogy csak 849 főnyi akasztást kell még az 1927. évi június hó végéig eszközölni. Ennek következtében a szanálási programban vállalt 15.000 főnyi létszámapasztóssal szemben tényleg összesen 28.268 lesz a létszámapasztás végeredménye. A tervbevett egyszerűsítési és takarékossági reformok azt fogják eredményezni, hogy a személyzeti létszámot legalább még további 2500 fővel lehet majd csökkenteni, a megtakarítás az államháztartásban pedig legkevesebb 15 millió aranykoronát fog évenként kitenni. A vázolt egyszerűsítéseket önként érthetődőleg nem lehet azonnal keresztülvinni, ezek megvalósítása azonban figyelembe vette, hogy a legtöbbnél a törvényhozás hozzájárulása is szükséges, legkésőbb három éven belül meg fog történni. A nyugdíjasok ügye Bár talán ismétlésnek tűnik fel, mégis kénytelen vagyok újra felhívni a mélyen tisztelt Pénzügyi Bizottság becses figyelmét arra az óriási teherre, amelyet a magyar költségvetésnek a menekült tisztviselők, nyugdíjasok, özvegyek és árvák következtében viselnie kell s legutóbb ebben a kérdésben előterjesztett emlékiratban ezt a terhet hozzávetőleges számítások alapján 58 millió aranykoronában jelöltem meg. A kormány konkrét adatokkal óhajtja e kérdésben tájékoztatni az igen tisztelt Bizottságot. Ez év januárjában a menekült tisztviselők és a menekült nyugdíjasok összeírását rendelte el. Össze íratott összesen 43.786 menekült és pedig 12.599 nyugdíjas, 3180 özvegy, 192 szülötten árva és 27.815 menekült tisztviselő, amely utóbbi csoport helyett természetszerűleg másokat kellett nyugdíjazni. Ennek következtében ma a nyugdíjasok és egyéb ellátatlanok száma Magyarországon 100.596, a Nagymagyarországon 1903-ban kimutatott 63.000 főnyi hasonló egyénnel szemben. A megterhelése a budgetnek az összeirtás szerint pedig 65.960.000 aranykorona, vagyis 7340.000 aranykoronával több, mint amennyit approximative az előző memorandumban kimutattam. Nem kell bővebben magyaráznom, hogy ez a teher súlyosan nehezedik a magyar budgetre. Ami pedig ennek a problémának a megoldását illeti, hivatkozom arra, amit e tárgyban már szerencséim volt 1925. decemberében a pénzügyi bizottság előtt előadni. A hasznos beruházások Az államháztartás és magángazdaság szempontjából is legnagyobb esemény volt a mostani költségvetési év alatt a hasznos beruházások megindítása. A 1. pénzügyi bizottság és a Népszövetség méltányolta a magyar királyi kormánynak azokat a törekvéseit, hogy a háború, a forradalmak, és az infláció következtében leromlott állami és magángazdasági élet segítségére siessen a tizenegy éven át elmaradt hasznos beruházások megkezdésével E célra szolgálnak a folyó költségvetési évben az 1924—25. év felesleges és a népszövetségi kölcsönből feloldott 30, illetve 20 millió aranykorona. Az első félévi beruházásokról a decemberi ülésen tájékoztattam a bizottságot, a második félévi beruházásokra nézve a legteljesebben megegyeztünk a Főbiztos Úrral, aki ezekről legutolsó jelentésében részletesen adott tájékoztatást. A decemberi ülésen rámutattam arra, hogy csakis jó karban lévő s jövedelmező állami üzemek, valamint fejlődő és életképes magángazdaság képezhetik biztos alapjait az államháztartás egyensúlyának. Ezt a célt azonban csak több évre terjedő beruházási programmal lehet megvalósítani , és ezért kértem a népszövetségi kölcsönből még fennmaradt mintegy 133 millió aranykoronának hasznos beruházásokra való feloldását. A bizottság javaslata alapján a Népszövetség Tanácsa is méltányolta a magyar királyi kormány álláspontját, hogy a tőkeerejében leromlott magyar gazdasági életet csak ilyen módon lehet kellő erőhöz juttatni és képessé tenni a jövőben szükséges terhek viselésére. Ez indokokból a Nemzetek Szövetségének Tanácsa hozzájárult az 1926—27. évre további 50 millió aranykorona felszabadításához, míg a fennmaradó részre elhatározását későbbre tartotta fenn. Most, amikor nyilvánvaló, hogy az államháztartás egyensúlya a szanálási programban előírt feltételeknek megfelelően állandósítva biztosíttatott, ismételten kifejezést kell adnom, úgy mint azt már múlt év december havában a t. pénzügyi bizottság elé terjesztett expozémban tettem, annak a felfogásomnak, hogy sürgősen szükséges volna, hogy egy szerves s a magyar állam, valamint a közgazdasági élet szükségleteit tervszerűen figyelembe vevő beruházási program állapíttassák meg. Ami ennek szükségességét illeti, van szerencsém arra az álláspontra hivatkozni, amelyet alkalmam volt a bizottság előtt annak 1925 decemberi ülésszaka alkalmával kifejteni. Az elvértelenedést magán gazdasági élat A kérdés megoldása lehetővé fogja tenni, hogy a kormány véglegesen kidolgozhassa a legközelebbi három évre tervbe vett beruházási programját és ezzel az államháztartás egyensúlyának megteremtésével karöltve előmozdíthassa a tőkehiánnyal küzdő magángazdaság helyreállítását. Csak e feltétel mellett érhetjük el, hogy a ritka erőfeszítéssel és nagy áldozatok által elért eredmények tartósan biztosíttassanak. A hasznos beruházásokkal kapcsolatban kívánok kitérni az ország magángazdasági helyzetére. Ha számottevő is az az összeg, amely hasznos beruházásokra bocsáttatott, a hatás ez időszerint még csak lassan jelentkezik, bizonyítékai ként annak, mennyire elvértelenedett gazdasági életünk. Bizonyosra vehető azonban, hogy az első félévben megindított s most már folyamatban lévő, valamint a második félévre engedélyezett s ebben az időszakban végrehajtandó beruházások mielőbb éreztetni fogják kedvező hatásukat. Annál inkább remélhető ez, mert jórészt ebben a félévben fognak megvalósíttatni azok a közmunkák is, amelyek a vidéki városok 10 millió dolláros kölcsöne következtében váltak lehetővé. Mezőgazdasági hitel Kedvező eredményként közölhetem a 1. bizottsággal, hogy egy évi fáradságos munka után lehetővé vált a hosszúlejáratú mezőgazdasági hitelt külföldön való kihelyezéssel megoldani. A Földhitelintézetnek sikerült ugyanis a londoni piacon a kormány által kívánt feltételeknek megfelelően 1 millió font névértékű 7 és fél százalékos záloglevelet elhelyezni. Nagyobb pénzintézeteink is komoly tárgyalásokat folytattak a záloglevél üzlet lehetővé tétele érdekében s előreláthatólag ezek a tárgyalások rövid időn belül befejezést nyernek. A hitelt nyújtó külföld meg fog győződni arról, hogy a magyar fölésre szóló záloglevelekben való tőkeelhelyezés nemcsak jövedelmező, hanem a legbiztosabb befektetés is. A főváros külföldi adósságai A közhitel szempontjából kedvezően lehet elkönyvelni azt a tényt is, hogy Budapest székesfőváros háború előtti adósságainak rendezése ügyében többévi hoszszas tárgyalás után 1925. évi december hó folyamán Baselben véglegesítette a nyár folyamán a hitelezőivel történt megállapodást. A frankhamisításról Nem mulaszthatom el azonban, hogy a gazdasági életünkre kiható kedvezőtlen eseményekről is meg ne emlékezzem. Elsősorban említem meg a francia frank hamisításának odiózus és világszerte oly nagy port felvert ügyét, amelynek a megsértett jogrend helyreállítása érdekében való lehető gyors likvidálását a kormány kötelességének tekinti. A francia frankhamisítás ügyének felszínre kerülésével elszórtan megindultak egyes kisebb támadások a magyar pénz stabilitása ellen is. A Magyar Nemzeti Bank azonban visszaverte e támadásokat amelyek rövid idő alatt összeomlottak. Bebizonyosodott, hogy az államháztartás egyensúlyát biztosító pénzügyi politika, valamint a Nemzeti Banknak közismert céltudatos és szakavatott politikája aranyértéken alapuló pénzünknek szilárdságát megingathatatlanná tette. Az ipari hitel Ha mutatkoznak is a gazdasági életben, egyrészt az infláció visszahatásaként, másrészt a még mindig erősen a rövidlejáratú hitelekre való utaltság következtében jelentkező zavarok, ezek el fognak múlni, amint sikerül a gazdasági életnek nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban is a hosszúlejáratú hitelekhez jutnia. A hosszúlejáratú hitelek lehetővé fogják tenni a vállalatok nyugodt, biztos üzemvitelét, ami hozzátartozik a gazdasági életnek átorganizálásához és rekonstrukciójához. Reméljük, hogy a külföld látva a nemzetnek az újjáépítési terv érdekében tett erőfeszítéseit s a magyar kormány határozottságát az állami pénzügyek rendbehozásában, nem fog elzárkózni az új hiteleknek — természetszerűleg a legteljesebb biztonság mellett való fokozottabb nyújtásától. A gazdasági élet egyéb vonatkozásaiban kedvező perspektívát nyújt külkereskedelmi mérlegünk kedvező alakulása. Az 1925. évben a behozatal az előzetes adatok szerint 742 millió aranykorona volt, az 1924. évi 703 millió aranykoronával szemben, a kivitel pedig 701 millió aranykorona, az előző év 575 millió aranykoronájával szemben. A külkereskedelmi mérleg Az adatok tehát a behozatalban is, de különösen a kivitelben a forgalom jelentékeny emelkedését mutatják. A kereskedelmi mérlegünk passzivitása, amely 1924-ben 128 millió aranykorona volt, az elmúlt évben 41 millió aranykoronára szállott alá. A külkereskedelmi mérlegünk eme javulásában érvényesül a jó termés is, amelynek eredménye az, hogy a második félévben az első félévnek 60 millió aranykoronát kitevő passzivitását csökkenteni lehetett Előreláthatólag még kedvezőbb kép fog alakulni a gazdasági évet illetőleg, miután a múlt évi termésnek még nagy része értékesítetlen. Ennek előjelét látjuk az 1926. évi január havi előzetes külkereskedelmi eredményekben, amelyek szerint a január havi többlet 100.000 aranykoronát tesz a múlt évi január havi 28,2 millió aranykorona deficittel szemben. Ha az idén is kedvező termésünk lesz, abban az esetben a passzivitás a minimumra csökkenhet, esetleg egészen el is tűnhet kereskedelmi szerződéseink A. Bizottság decemberi ülése alkalmával ismételten reáirányította a figyelmet arra, hogy mennyire érdekében áll Magyarországnak és Közép-Európának a mai elzárkózottság megszüntetése és kereskedelmi szerződések kötése. Örömmel tudatom a t. Bizottsággal, hogy közben az Olaszországgal múlt évi december hó végén életbe lépett szerződésen kívül a Franciaországgal kötött szerződés is már törvényhozásilag elfogadtatott és a legutóbbi napokban hosszú és nehéz tárgyalások után, amelyekben a magyar királyi kormány a legmesszebbmenő előzékenysé