Nemzeti Ujság, 1928. december (10. évfolyam, 281-295. szám)

1928-12-30 / 295. szám

Vasárnap, T12S december , NEMZETI ÚJSÁG Petőfi Sándor Szilveszterestél Miért kapott Szilveszter nevet az „Apostol“ ? — „Az év végén“ — Szilveszteri hangulatok Petőfi líráidban ÁgQterítök. fOggOBQOk L­owy Arthur Vll., Király-utca 13. és V., Lipót-körút 25 Ate­menu teljes föggönykészlet és felszerelés mely All 1 teher­átor-függönyból 150—250 mm,­­ színét művészfü­ggöny, 2 szárny, 1 drapéria, 1 tartósan rezeti I M M ftt­gönytartó rúd teljes felszereléssel Hila Tudvalevő, hogy Petőfi Sándor as 1822- ről 1823-ra virradó éjszakán született Kis­kőrösön, Ujesztendő első perceiben. Tudvalevő as­ra, hogy az Egyház­i Es tendó napját, az év utolsó napját, decem­ber 31-ét Szent Sylvestris, máskép Silves­ter pápa névadó ünnepéül üli meg. Petőfi, a minden belső lélek­bel élmé­nyére azonnal — igazi művész zseniális módján — reagáló nagy Álmodó, kora ifjúsága óta minden óesztendő, illetőleg Ujesztendő alkalmával átadta magát a múló ifjúság melanchóliájának s va­lami uj remény hangulatainak. (Voino­­vich Géza, Petőfi. Bp. 1920 Franklin, DL 109.) E tényben nemcsak születésnapjának visszatérő emlékeit, hanem izgatott fan­táziájának és érzelmi Ingadozásainak azt a jellegzetes, egyben depresszióra és egy­ben mámoros exaltáltságokra hajlamos vonását is óhajtjuk meglátni mely min­den zseniális alkotónak sajátja, melyet mint ilyet jelöl meg mindenki, aki az úgynevezett "eseniális elmeműködés" pro­blémájával foglalkozott. Páni Möbius-tól Ziehen, Paulssen, Lipps, Kraepelin, Wil­helm Wundt, Balzac, Pierre Janet Ide­vágó Írásain át Beöthy Zsolt, Ransch­­burg Pál és a magyar Petőfi-irodalom modernebb írásaiig. „Az Ifjúság elmúlik s ez óesztendő es­téjén jut eszembe, az Éjszakán, melyen születtem. Élet és Halál jelképes határán, télen, a természet Halála éjszakáján, mely tragikus és sötét, mint az én ver­­­gődő szegénységben eltöltött ifjúságom.­­ Ez a hangulat egyéni része, amiből az alkotás lesz, nem személyi líra, hanem az alkotó látás képe: a magyar Sors, „mely éppen olyan sötét, mint az Éjszaka é s a Tél, melyen születtem''. Ez a depresz­­szió feloldódik az út iránti felmagasztalt­­ságban: „erre a rideg téli magyar Éjsza­kára egy magyar Tavasz hajnalának kell­­ eljönnie". ........ . / . Ezek Petőfi Szilveszter-estéinek vissza­térő hangulatai. Hogy a meddő elgondo­lás és megértés tárgytalanságainál nem állott meg, ellenben ebből a hangulatból is egységesen robbant ki lírájának alap­hangja, ezt már megállapította Riedl Frigyes (u. o. T. 183.): „még a természet képeibe is beleviszi a szabadság fogal­mát Ehhez csak azt kívánjuk hozzá tenni, hogy az alkotás egyetemleges összességé­nek „vezető tehetsége“ ez: az Hyppolite Taine által a „la faculté Maitresse”-nek nevezett alaptónus, ami semmi más, mint­­ Petőfi abszolút korszerűsége, stílusa, ma­gyarsága. E hangulat 1813 telén csendü­l fel elő­ször, a Debrecenben. A váradi­ utcai Dj Boron, Fogas Józsefnénál a debreceni színház jegyszedőnőjénél lakott, szegény, f elhagyott kis vándorszínész volt (u. o. T. 79.). Erre vonatkozik a „Boldogtalan Voltam teljes életemben". Az 1844-ik év Szilveszterét is ott éli meg: a Tél és a Tavasz hangulatai a tTél végén"-ben jelentkeznek ugyanígy, a Heine keserű iróniája hangján: „a ta­vaszt csak annyiból kívánom . . . kopott ruhámban fázni nem fogok". Ugyanez csendül fel az ,lágy telem Debrecenben" című versben, melyet Orlay-Petrics Soma ismert festménye illusztrál. J Ez ínségben csak az vigasztal, hogy ennél már na­gyobb ínségem is vala". Az igazi Szilveszteri hangulat először e télen jelentkezik: a „Búcsú 1844-től“­­ben: „A haldokló évi sírod mellett en­gem lágy bölcsőjében ringat a re­mény ... s én még sem írtak oda tégedet; hol boldog évig följe­gyezve vannak. 1846 december 31-én, huszonnégyéves korában jelenik meg gyűjteményes kö­tete. Előszavát 1847 január 1-vel keltezi. A mai nap — írja (Voinovich, Petőfi összes költeményei. Bpest, 1921. T. 379.) — reám nézve ünne­pélyes nap. Ma — január 1. 1817 — múltam huszonnégy éves és let­tem e szerint nagykorúvá. Szoká­som volt eddig minden új évben (annyival inkább, minthogy az egyszersmind születésem napja is) az elmúlt esztendőt még egyszer átélni emlékezetben. Ma azonban nemcsak a legközelebbi évet gon­doltam vissza, hanem egész éle­temet s különösen írói pályámat. A kötet f­elszór­­ja, flottol­­ja Petőfi rajongó­ életének egész hitvallása, mely azonban nemcsak a kötet megjelenésének dátumát, hanem az egész korát is magán viseli: 1547 január , Szabadság, szerelemr­e kettő kell nekem. Az 1847. év ugyancsak teljes szilvesz­teri hangulat (Szilveszter éje 184?-ben) „Haldoklik ő, már csak néhány halk szivdobbanás van hátra... fonjunk ál­dásból liliomfüzért, megkoszorúzni hal­dokló fejét." Szabadság lirája, — mely a korszerű — egykorú JPreiheitslyrik“ számtalan európai művelőjénél, Béran­­gernél és Eduard von Schenknél ragyo­góbb és színesebb — itt már teljesen a rohanó események áradatának tükrö­zője. (A Tél halála): JJurva zsarnok, jégszivü tél, készülj... készülj a halál *•>' v-nhn '?■' ' v' a tél maca érzi vesztét." Az „1848“, melyet egy összefir­kwc4.it­iktjc.valt*l/or­­ m­eticzi Jukjjscau petű­zött ki „az égen egy uj csillag"-nak, az „ítélet napjának" köszönti az Újévet (u. o. 184.). Ugyanezt írja meg a másik „1848“ című versében: a kúp is ugyanaz, az Újév Alajnalcsillag... fent a nagy éjszaka... dicső Szentegyház épül s ol­tárlámpa lészen benne a napi" Az Apostol a szilveszteréit lelenc Bizonyosan az 1847-i Szilveszter-éj­szaka emlékeit őrzi a­z Apostol", mely­ről Petőfi maga írja Arany Jánosnak 1848 augusztus 16-án, hogy a napokban fejezte be azt „Az Apostol“ tatárt gyermek, „lelenc", ki Szilveszter éjszakáján születik. Az anyja egy szundikáló bérkocsis hintó­jába dobja be; egy szilveszteri mulat­ságra induló pesti Dáma találja meg, a kocsislegény egy külvárosi csapszék kü­szöbére teszi le, hol a szilveszteri mulat­ságról kijövő vén tolvaj találja meg s egy vén szipirtyóhoz adja nevelésbe, előbb azonban ujesztendő reggelén Szil­veszternek kereszteli. A láz paroxizmusában reszkető vers az 1848-i pesti Szilveszter-éjszakát írja le: Az óra nyelve éjfélt hirdetett. Kegyetlen téli éj vala, A téli éjszakák két zsarnoka uralkodott: A hideg és sötétség. Födél alatt volt a világ. Ki is kisértené az Istent Ilyenkor szabad ég alattt Az utcák, melyeken nemrégiben Tolongva járt az ember sokaság. Üres puszták voltak, mint a meder, Melyből kiszáradt a folyó. Az utcák vidám sziveszteréji népe fe­dél alá vonult, a sötétben egy asszony karján csecsemővel. ...amott a bérkocsit pillantja meg, Tolvajléptekkel hozzá sompolyog, A kocsis alszik a bakon... Belét­esz valamit. Egy dáma­i egy­­ szilveszteréji tár­saságból jönnek, Elérte a hintó a célt. Az úr és asszonyság kiszáll, S az asszony igy szól a kocsishoz: Jíesze a dij, fiú". A bérkocsislegény sötét fejét vakarja... Nagy mérgesen csap a lovak közé És hajt keservesen. A külvárosban, egy szurtos lebujban Mulatnak még, a lámpafénytől Piroslik az ablak. A bérkocsis — nyilvánvalóan a Bérko­csis­ utca mai táján, hiszen ez a vidék máig ma a Józsefváros és Ferencváros bérkocsisainak ősi tanyája, de a város­­alja „Suburra“-ja és „Toshi-vara“-ja máig — Az istenáldást odatette szépen A kocsma küszöbére és ment. A vén tolvaj megtalálja a a vén szipir­­tyóhoz — Ujesztendő reggelén — Másnap korán... szólt vala ... tán nevet csak kéne adni néki. Minek nevezzük?... hadd lám csak, Mi volt tegnapi Szilveszter napjai Jó­­hegyen Szilveszter és Szilveszter lett a neve. A lázas közhangulat szülte korszerű költeményt szülő korról Szekfü Gyula megállapítja, hogy a Nyugat forradalmi rajongásaiból az egykorú magyar élet nem a „terreur" anarchista és a „Petro­­leur“ elveit, hanem csak hangulatait vette át eszmei elvontságokat anélkül, hogy ezeknek ilyen értelemben való gyakorlati megvalósítására gondoltak volna. Helfy Ignác „Az Apostol“ olasz fordításának előszavában helyesen jegyzi meg, hogy ez tárgytalanul és korszerűen nemzetközi s nem érzik meg rajta semmi magyar vonatkozás. Bizonyos, hogy Petőfit a kunszentmiklósi képviselőválasztáson ért kudarca vitte bele kiábránduló hangula­taiba: „Az Apostol“-t „saját népe“ viszi a vérpadra. „Az Apostol" is másolással tengeti magát de Petőfi is. 1843-ban a lapra szerkesztett „Országgyűlési Tudósí­tásokat" írja. Az is igaz, hogy a költe­ményen ott van Eugene Sue, akkor diva­tos párisi rémregényeinek s a Dickens Olivier Twist-jének, az árvaházi fiúnak, de Shakespeare Coriolanus-ának típusos, sőt Lord Byron „Chittoni Foglyá“-é is, de Táncsics Mihályé is, mint ezt Riedl Frigyes, Gyulai Pál, Péterfy Jenő, Imre Sándor és Arany László (Vojn. u. o. El. 225.) megállapítják róla. Azonban az is bizonyos,­­ amit Itt kívánunk megállapítani , hogy a rajon­­góan exalt­ált, tipikusan francia s az 1830-as és 1839-es, valamint az 1848-as párisi forradalmak véres rajongásait a vértelen Freiheitslyrik korszerű hatásait mutató ,K apostol alatt, „Szilveszter“ alatt Petőfi magát érti: mindketten Szil­veszter éjszakáján születnek. Az éjjeli város, a bérkocsis, a józsef­városi csapszék, a Szilveszteri spizée-ről hazatérő dáma egykorú képei nyilván­valóak. Ebben az éjszakában, ha még ríg pesti Szilveszter-éj volt is, már ott volt az a Valóság, a „Remény komor, goromba bátyja, a Való“ (A két testvér. Pest, Ja­nuár, 1845). Az utolsó Szilveszter, melyet Petőfi már mint katona ért meg, Pest-Buda ki­ürítésének, a Debrecenbe menekülésnek lirája. Mint a szabadságharc legujabb­­kori kritikai irodalma megállapítja, eb­ből a lethargiéból csak a Kossuth szug­­geráló varázsa tudta feltépni az orszá­got Mellette csak a nagy Rajongó, Pe­tőfi volt az, aki élt és remélt: nagy­szombati csata", vagyis 1848 december 19. a „V­esztett csaták, csúfos futások­* után jön az "Az év végén": Andulsz pá­­lyavégzett év... esztendőre hallgat e dal ... szólj szelíden, ragyogóan és söté­ten... életem legszebb két virága a mú­landó ifjúság és a szerelem volt... Adj ki minden hangot lantom... már utolsó e dalod." Csakugyan utolsó volt e dal Utolsó „Újévi" verse az­ 1849. Újév Napján, 1849." A halála után előkerült Debrecenben Írott, papírkosárba dobott vers tragikus keserüségű vad akarat. A Pokolhoz fordul: „önts sziveinkbe min­den dühödet az új esztendő reggelén". Csakugyan „elhullt a virág s elirom­­lott az élet" az „aczéli zörej, a trombita hangja s az ágyudörej“. Lüders kozákjai temették el az elmúló ifjúság „nagy pen­­nását, az adjutánst, aki olyan szép nótdr­kát irt", mint közhuszár Szkurka mondta tisztjének Pávai Vajna Sándornak, a menekülés után, július 31-én este Maros­­vásárhelytt. Berth­iqua-Borsody Béla dr. 11929 szenzációba: * számos kérésnek eleget teszünk és hat havi hitelt nyújtunk a gr R­IZSA-sal­.A BUNDA rendkívül e­lnyös­­ fizetési feltételek. Vásárlásinál. SE­MIZSA szilesáruház, 19. Váci­ utca 6. 11 Hatalmas fejlődés a keresztény munkás­­mozgalomban Száztizenöt helyi csoportja van a Ke­resz­tényszocialista munkásság Központjánál! (A Nemzeti Újság tudósítójáról.) A Keresz­­tényszocialista Országos Szakegyesületek Szö­vetségének vezérlőbizottsága tegnap este tar­tott ü­lésén számolt be a központi vezetőség az elmúlt évi működéséről. A József­ utca 61. sz. alatti központi székház nagyterme zsúfolásig megtelt a szervezetek vezetőivel. Az ülésen a szabómunkások, textilmunkások, vasutasok, élelmezési munkások, bányászok, vasmunkások, famunkások, magántisztvi­selők, kereskedelmi alkalmazottak, köz­üzemi alkalmazottak és pénzintézeti altisztek, földmunkások stb. szövetségek képviseletei mellett ott voltak a vidéki csoportok kikül­döttei Az ülésen Tobler János elnök, országgyűlési képviselő elnökölt, ki megnyitójában vissza­pillantást vetett az elmúlt év küzdelmeire. Megelégedéssel látta azt a munkát, amelyet egyes szakmai szövetségek végeztek az elmúlt év folyamán. A mozgalom működéséről Lillin József főtitkár tartott beszámolót, melynek során megemlítette, hogy a keresztényszo­cialista központi mozgalom januártól a mai napig 689 gyűlést tartott. Vidéki utazás 519 esetben volt. Eredményes bérmozgalom 64 volt és 2038 esetben nyújtottak személyi segítséget, m­íg a szövetségek érdekében vállalatoknál 615 esetben volt eljárás. A 115 helyi csoport mellett még külön hat kerületi titkárság működik központi irányítás alatt. Megemlékezett a nép­jóléti miniszter nagy szociális tevékenységéről és örömének adott kifejezést, hogy a kormány­zatnál erős szociális tevékenység mutatkozik. Bejelentette, hogy a József-utcai központ ke­zelébe tartozó 23 országos szövetség kiadásar­ban havonta 45.000 példányban megjelenő szak­sajtó van. Az ipari munkásság körében mar­kában véve 10.000 példányszámú szaklap jelent meg havonta. A megjelent szövetségi vezetők örömmel hall­gatták a részletes beszámolót és nagy lelke­sedéssel biztosították a vezetőséget a jövő év­ben is odaadó, őszinte támogatásukról. Utána Fekete Pál központi titkár ismertette a szer­vezőbizottság működését. Beszámolt arról, hogy hónapok óta minden péntek este előadások tar­tásával és vitaesték rendezésével folyik a ke­resztény munkásság kiképzése. Felhívta a je­lenlévők figyelmét a kérdés nagy horderejére és a szervezőbizottság támogatására. Tobler János központi elkük zárószavaiban vázolta a jövő év programját és munkáját és további kitartásra buzdította a megjelenteket.

Next