Nemzeti Ujság, 1930. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2 lom az illető ország fővárosában tört ki. De abban, hogy ez a forradalom sikerült, hogy ideig-óráig lidércnyomásként ural­kodott a nemzeten, ezért a rettenetes sze­rencsétlenségért nemcsak a fővárost ter­heli a felelősség, hanem az akkori állam­­kormányzatot gyengeségéért és az egész nemzeti társadalmat szervezetlenségéért. Ezt a felelősséget nem lehet egyszerűen a fővárosra áthárítani, hanem ezt az egész nemzetnek kell viselnie. És még egyet Amikor a nemzet kábult­­ságábó­l ocsúdni kezdett a főváros volt is, amely elsőnek rázta le a nemzetietlen uralom bilincseit és az ősi keresztény nemzeti eszmében újjáéledve mutatta az­ utat a boldogabb magyar jövő felé. A nagy nemzeti szerencsétlenség óta eltelt, egy évtized története megtanított bennünket arra, hogy sorsunkat jobbra fordítani, a történteket jóvátenni csak az egész magyar társadalom összefogá­sával, minden nemzeti erőnek a nagy magyar célok szolgálatába állításával lehet. A felelősség kérdésének további vitatása, a város és a falu közötti ter­mészetes, de rendes körülmények között nem veszedelmes ellentéteknek további kiélezése azonban semm­­ieset­re sem szol­gálhatja az oly forrón kívánt nemzeti eszmények megvalósulását. Mai körül­ményeink között kétszeresen fontos, hogy a meglévő ellentétek is elsimulja­nak s ahelyett, hogy egymás felelősségét kutassuk a történtekért, vállvetett mun­kával dolgozzunk: mindenki a maga munkakörében, egymást segítve, de soha­sem egymás ellen. NEMZETI ÚJSÁG ftwr**. tm Kire bízzuk az idegenforgalom irányítását? Irtás Szvnezsényi Zoltánt, mi résztért tanácsos, az Idegenforgalmi Országos Tanács végrehajtó­ bizottságának tagja Közreadjuk az alábbi érdekes cik­ket, bár egyes részeivel nem ér­tünk teljesen egyet, mert fejtege­tései sok tekintetben megvilágít­ják az idegenforgalom körül tá­madt vitát Anakronisztikusnak látszik a fenti cím, mert mindenki természetesnek ta­lálná, hogy ha idegeneket akarunk nagy számban idehozni, úgy bízz­uk a propa­gandát azokra a nemzetközi utazási iro­dákra, melyek a külföldi utasokkal a legközvetelenebb érintkezésben vannak, így válik érthetővé, hogy a nagyközön­ség tájékozatlanabb része azt hiszi, hogy minél több külföldi utazási iroda telep­szik le minálunk, annál nagyobb lesz az idegenforgalom. A valóságban azonban úgy áll a helyzet, hogy ahol nagy az idegenjárás, oda telepszik a legtöbb iro­da, épp úgy, mint ahogy ott van a leg­több színházi ügynökség, ahol sok a szín­ház és jók a színészek. Az utazási irodák nagyobb számban való jelentkezése csu­pán okozat és önmagában véve nem je­lenti azt, hogy idegenforgalmat kon­centráljanak olyan országokba, vagy olyan városokba, ahol az idegen nagyon keveset, vagy semmit sem kaphat. Eb­ből tehát önként következik, hogy a nagyközönség tévesen ítéli meg a hely­zetet akkor, amikor egy idegenforgalmi propaganda lehetőségeit nem a saját helyzeti energiájában látja meg, hanem külső tényezők közreműködésétől teszi függővé a maga álláspontját. Hogyan is állunk tulajdonképpen ezzel a kérdéssel?! A nagy hajóstársaságok válságos hely­zetbe kerültek az amerikai bevándorlás korlátozásával és erre kiadták a jelszót, hogy minden amerikai legalább egyszer látogassa meg a kultúra őshazáját, Euró­pát.­­ügynökségeikkel behálózták az egész világot és az Európa felé irányuló ide­genjárás soha nem látott méreteket öltött úgy Ázsiából, mint Amerikából. Az ide­geneknek ez a hatalmas arányokban­ fel­keltett utazási láza nem maradt hatásta­lan az európai közgazdasági viszonyokra és a turisztikának, helyesebben a Frem­­den-Industrie néven ismert nemzetgaz­dasági ágazatnak egészen új perspektívái nyíltak. Azok az országok, amelyek ter­mészeti kincseik gazdagságánál fogva és turisztikai értékeknek változatosságával az idegeneknek már eddig is favorizált helyei voltak, megérezték egyben azt­­ is, hogy a természeti szépségek és muzeális értékek mellett megfelelő attrakciókkal és szórakozási lehetőségekkel minél to­vább le kell kötniök az idegeneket és ki kell venni belőlük annyit, amennyit csak lehet. Az átutazó turistával szemben a nagyobb nemzetgazdasági értéket­ mindig az egyhelyben állandóan letelepülő ven­dég jelentőbe és így szükségessé vált, hogy gondoskodjanak a vendég olyan szórakoztatásáról, amely őt az egyhely­ben való maradásra intenzívebben leköti. A turisztikai gócpontok azonkívül egész külön jogcímeket keresnek és találnak az idegenek csalogatására,­ így rendezik egymás után Londonban Parisban, Drez­dában, Münchenben, Kölnben, Düssel­dorfban, Béresben, Sevillában, Barceloná­ban a különféle kiállításokat, hogy a­ há­ború után újból monumentális formában tereljék rá a világ figyelmét azokra az értékekre, amelyek egyetemes érdeklő­désre tarthatnak számot. (Csak nálunk nem történt ebben az irányban semmi.) Így versenyeznek az egyes metropolisok az idegen meghódításáért és rendeznek sport­heteket, vásárokat, ünnepi és zenei heteket, virágcsa fákat, szépségversenye­ket és mindenféle más látványosságokat, amelyek mind jogcímül szolgálnak az ide­­geneknek tömegesebb mozgósítására. En­nek a tömeges új népvándorlásoknak azon­ban csak egyes gyönge hullámai csapnak át mihozzán­k. A mi idegenforgalmi leg­főbb ambícióink abban merülnek ki, — talán az osztrákokkal való régi közönség­nek úgy látszik még ma is kiirthatatlan hatása alatt —, hogy Bécsből igyekszünk elhódítani egypár idegent, ahelyett, hogy az idegenforgalom gyűjtőrezervoirjait közvetlenül keresnék fel és Newyorkban, Párisban, Londonban létesítenénk kap­csolatokat az utazási irodákkal, amelyek a külföldiek európai túráját hónapokra lekötik és szabályozzák. Alapjában véve az idegenforgalom — ahogy azt Bod mi­niszter sem megállapította — tisztára orga­nizáció kérdése, amelynek nagyszerű pél­dája a kis Salzburg, amelynek évi ide­genforgalma meghaladja a 400 000­­pri­de­get, ezzel szemben Budapestnek a maximális idegenforgalma eddig 75.000 vendég volt. Fogyasztópiacaink meggyengülése okoz­za elsősorban a gazdasági depressziót, mert sem a mezőgazdaság nem tudja el­helyezni terményeit a világpiacokon, sem pedig az ipar nem tudja gyártmányait megfelelően értékesíteni. A kereskedelem pedig fogyasztó hu­jján válságos helyzet­ben sínylődik. A fogyasztópiacok megnö­velése tehát elsőrendű érdekű, de van-e ennek alkalmasabb módja, mint hogy mi­nél több külföldit hozzunk az országba, akik köztudomás szerint a legjobb fo­gyasztók. A gazdasági helyzet javulása alig remélhető mindaddig, míg gazdasági suverenitásunk helyre nem áll. A minisz­terelnök úr éppen a minap jelentette be, hogy az állam minden vagyona, jöve­delme és bevétele hosszabb időre le van kötve, tehát külföldi hitelhez nem jutha­tunk. Terményeink értékesítése a világ­piacok féktelen konkurrenciáján kívül a jó kereskedelmi szerződésektől is függ, de várjon remélhet-e ez a kiceiny, erőiben megfogyatkozott ország az ellenséges at­moszférában jó szerződési lehetőségeket! Ilyen körülmények között fokozottabb figyelmet kell fordítani az idegenforga­lom emelésére, mert úgyszólván ez az egyetlen gazdasági terület, ahol ügyes organizációval, kizárólag a magunk ere­jéből megteremthetjük a fejlődés lehe­tőségeit anélkül, hogy akár diplomáciai, akár külkereskedelmi nehézségekkel kel­lene számolnunk. A világháború lezaj­lása után amúgy is fokozottabb mérték­ben jelentkezett az emberiségben az uta­zási vagy idegen vidékek és országok megismerésére és minthogy ez világje­lenség, az élelmes vállalkozók ki is aknázzák az idegenforgalommal járó gazdasági haszon előnyeit. Gomhamodra elszaporodtak az utazási irodák és ha­talmas versenytársai akadtak a hajós­­társaságoknak, menetjegyirodáknak és a régi elismert nemzetközi utazási szerve­zeteknek így a Cook-cégnek (melyről manapság annyi szó esik nálunk) is ver­senytársai akadtak, amelyek 100 000­ számban küldik Európába az idegene­ket, nem egy ezek közül mag is haladja a Cook-iroda méreteit. Ez a körülmény indította az európai államok legtöbbjét arra, hogy az utazási irodák tömkelegé­ben egyik vállalatnak se kössék le ma­gu­k­at, hanem a reciprocitás alapján old­ják meg az őket érdeklő kérdéseket. Így alakult meg Németországban: a Mittel­­europeisiches Reisebureau, Ausztriában: Oesterreichisches Verkehrsbureau. Olasz­országban: a C. I. T, Csehszlovákiában: a C. E. D. O. K, Lengyelországban: az O. K. L. I. S. és így tovább, úgy látszik, ez a felismerés vezette a magyar álla­mot is, amikor a menetjegyirodát állami kezelésbe vette pár évvel ezelőtt. Az állam az állammal szemben köl­csönösség alapján sokkal többet érhet el a propaganda terén, mint bármely kiváló magán­társaság. A Mittelen ropei- Mfcea Bai*e4wu*w* « mag» T» JÓI mte­vezett irodájával pl. igen jó támasza le­­het a mi menet­jegy irodánknak már pusztán aznál a ténnyel is, ha propa­ganda-anyagát kölcsönösen kicseréli, ha mesterdíj-kedvezmény­eket ér el tömeges utazásoknál a reciprocitás alapján, ha az érdekkörébe tartozó hirdető vállala­tokkal ugyancsak a viszonosság alapján egymás plakátjait elhelyezi és közös ki­adványokkal is hatásosan tudja szol­gálni a kölcsönös érdekeket. A fent említett intézmények között rendkívül barátságos érdekközösség áll fenn és ez teszi lehetővé, hogy Magyar­­ország és Budapest ámbár a gyakorlati idegenforgalmi munkába csak napjaink­ban kapcsolódott be, mégis igen tisztes pozíciót vívott ki magának a középeuró­pai állami idegenforgalmi organzációk között. Magam is többhelyütt tapasztal­tam azt a megbecsülést és nagyraérté­­kelést, amelyet a mi hivatalos idegen­­forgalmi szervezetünk a külföldön rep­rezentál. Csak egy intézményt kívánok megemlíteni: az Association des Gran­des Organisations Nationales du Tou­­rismes néven ismért nemzetközi szövet­séget, amely ma nemcsak Középeurópa, de az egész világ leghatal­masabbb uta­zóut trösztje. Büszkék lehetünk rá, hogy ennek a törzsalapítói között, Németor­szág és Olaszország mellett Magyaror­szág is szerepel és a többi ország csak később csatlakozott hozzájuk. A közvélemény helyes tájékoztatására való tehát, hogy az idegenforgalom nagy nemzetgazdasági jelentőségére való figyelemmel reámutattunk azon újabb törekvésekre, amelyek mindenütt arra irányultak, hogy az állam maga vegye kezébe az idegenforgalmi propaganda irányítását és saját nemzetközi irodái útján kapcsolódjék be a propaganda­­tevékenységbe és ne bízza rá magát a tisztes múltú, de internacionális menta­litású vállalkozásokra, amelyeknek üz­leti politikája nem mindenkor azonos a nemzeti érdekekkel. gm Egyenruhák és polgári öltönyök baliruhak y3& !i Hitein fW* BUDAPEST. I J tv., irossufi! Lslos­a. 6 weumsk­is angol s*ovatahboa. Boldog újévet és egész évben kellemes szórakozást szerez a Standardyne 4 csöves hálózati Európavevő és a Standard CON US HANGSZÓRÓ 6—12—18 havi részletre mindenütt kaphatók A főváros sűrg­s közmunkákat ad ki (A Nemzeti Vitán tudósítójától.) A főváros közé­pítési, továbbá az út- és csatornaépítési bizottsága hétfőn és kedden permanens ülésen foglalkozott, mindazoknak a közmunkáknak a kiadásával, amelyek erre az évre voltak ese­dékesek egyrészt azért, hogy a hiteleket a jövő évre ne kelljen átvitetni, másrészt, hogy a nagyfokú munkanékü­liségre is némi enyhü­lést nyújtsanak A bizottságok ülésein ez al­kalommal közel százezer pengő értékű munka kiadásáról tárgyaltak, ezek közül egyik legna­gyobb a Haller-utcaii főgyűjtőcsatorna és a főgyűjtő Dunába vezető torkolatának kijaví­tása, illetve útépítése, ami egyedül hatvan­ezer pengőbe kerül. A versenytárgyalásokat már előzően meghirdették és megtörtént a beérkezett ajánlatok elbírálása. Amennyiben a csütörtöki tanácsülés meghozza a végleges döntést úgy — ha az időjárás megengedi — a munkákat rövidesen el is kezdik. Takarékoskodjunk gyermekeink jóléte, családi boldogságunk megalapozása ér­dekében. A KATOLIKUS NÉPSZÖVETSÉG A muNKANÉLKÜLSÉG ELLEN Tíz badacsonyvidéki község népe él a bányákból A KATOLIKUS NÉPSZÖVETSÉG AKCIÓJA MUNKÁT ÉS KENYERET JUTTAT tízezer embernek (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Katolikus Népszövetség téli program­jába felvette a legsúlyosabb kérdéssel: a munkanélküliséggel való foglalkozást is, melynek folyamán elsőnek ismerte fel a badacsonyvidéki bányák megszüntetésé­nek szociális és gazdasági veszedelmét és emlékezetes az a hírlapi harc, amelyet a Népszö­vetség ügyésze, Meszter Károly dr. folytatott a bányákból élő tíz község népe érdekében. A Katolikus Népszövetség zalamegyei szervezetei felkérésére most vasárnap pedig Felsőzsiden tartott több község ki­küldötteinek résztvételével nagygyűlést, amelyen Meizler Károly dr. foglalkozott a zsidi bazaltbányák ügyévél és ismertette azokat az akadályokat, amelyeket a föld­­mivelésügyi minisztérium állított a bá­nyák üzem­behelyezése elé. Rámutatott arra, hogy a tulajdonos-közbirtokosság és a bányabérlők között létrejött szerző­dés hosszabb idő óta nem nyert jóváha­gyást és hogy a minisztérium e tisztán magánjogi és magánfelek között kötött szerződés elé olyan anyagi feltételeket szabott, amelyek miatt a bányanyitás lehetetlenné vált. És ez annál is súlyo­sabban érinti a vidéket, mert időközben a vindornyaszőlősi bánya is megszűnt ■ most a si­rű­népességű falvak az év igen nagy részében egészen munkan­élkül álla­nak és lakosságuk nagyobb része a szó szoros értelmében nyomorog. Zsidón hat­­hét család (30—40 lélek) él egy udvarban és az egy-két holdas törpebirtok az egyre szaporodó, öt-nyolc gyermeken csa­ládokat eltartani nem tudja, pedig sok még a teljesen földnélküli is. Ellenben a kétezer lélekszámú Zsiden háromszáz­ötven gyermek jár iskolába! A nagygyű­lés egy m­orandumot fogadott el és ter­jeszt támogatáskérés céljából az erős szo­ciális érzékéről közismert Gyomorés György főispán elé, hogy ő járjon közbe a minisztériumnál a bányák szerződésé­nek jóváhagyása végett. A munkaalkalmak megteremtésében el­ismerésre méltó és eléggé nem dicsérhető egység mutatkozik e vidéken. A módo­sabb gazdákon kívül a nagyobb birtoko­sok és bérlők is támogatják a bányanyi­tási akciót, jóllehet a munkabérek emel­kedése anyagilag nem kis mértékben fogja őket sújtani, azonban belátják, hogy Alsó-, Felsőzsid, Vállas, Szántó, Levencetorn­ai, Istvánd, Németfalu mint­egy tízezernyi lakosságának létérdeke a mielőbbi munkához jutás. A mozgalom kezdeményezői a Népszö­vetség helyi vezetői: Csiszár Pál nyugal­mazott százados, nagybérlő és Ambrus Jenő zsidi plébános. A Katolikus Népszövetség az elmúlt héten Nemesbükkön, Egregyen, Zala­­németfaluban, Rustyánban, Gyü­leviszen és Vám­son is megalakította helyi szer­vezeteit. ffacyyt~,, Prtirz.cd7, &eJkj2A£ é Cj&C, o/rcyC, j-ér eXgJQAOCAJ&Cj&E, /^/rnéfyvyC éirnA/njcLo/ru P

Next